A klasszikus szankhja filozofiaja Classical Samkhya Philosophy

Ruzsa Ferene A KLASSZIKUS SZÁNKHJA FILOZÓFIÁJ A

Ruzsa Ferenc

A KLASSZIKUS SZÁNKHJA FILOZÓFIÁJA

Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1997

3

Tartalom TARTALOM ............................................................................................ 3

CI Ruzsa Ferenc 1997.

A SZANSZKRIT SZAVAK KIEJTÉS ÉRÓL ÉS AZ ÁTIRÁSRÓl ..........• 5 BEVEZETÉS .....••••••••...•............. ...•••.•.................••••..........•.••.••••............ . 7

Mi a szAnkhja? ................................................................................. 9 A szánkhja t4rténete ...................................................................... 13 Az újabb kori vizsgálódások áttekintése ...................................... 17 IDÓRENDI TÁBLÁZAT......................................................................... 21

A könyv az OTKA támogalásával készült és az MKM támogatásával jelent meg

A SZÁNKHJA·KÁRIKÁ ........................................................................ 23

A filozófia célja ............................................................................... 26 A megismerés forrásai ................................................................... 43 Az okság .......................................................................................... 49 A háromféle Jétező .......................................................................... 56 A bárom minibég............................................................................ 67 A gllQ'k ú a yil'g ...... ~ . _._ .. _..... _................... _ ........... _....... _................ 81

A Tan Kapuja Buddhista Föiskola jegyzete

A lélek.............................................................................................. 93 Kitéró: dualizmus Európában és Indiában ................................ 108 Az ember fejépitése ...................................................................... 113 A teremtés rendje ......................................................................... 142 A lélekvándorlás ........................................................................... 144 A szellemi elv megsokszoroz,ása .................................................. 148 A lények fajtál .............................................................................. l50 A lélek a világban ......................................................................... 153 A megváltás................................................................................... 158 A KIHAGYOTT VERSSZAKOK .......................................................... 163

A bhávák és rúpák ....................................................................... 168 A megszabadulásról ..................................................................... 179 Záróstrófák ................................................................................... 182 Az "ereddi" mű rtkODstrukc:iójár61 ........................................... I84 livarakj"is.,..a jelent6sége....................... _ .. _............................................ 186 ISBN 963 73 I O 36 3

~Ielelös kiad6: Farkas Lőrinc Imre

AZ. IDÉZETEK EREDETI NYELVEN .................................................. 189

Szerkesztette: Ruzsa Ferenc

,

t ' IRODALOMJEGyZÉK .................................................. ,." .................. 223

Sz.6vegkiadások ••..... _•....•.... _.•.•••.••..••..••..•.....•.•• ,.••..•..••.•...••.••..••. 223 Kézikönyvek., szótárak, Corditások ............................................. 226 Másodlagos irodalom .••..•.......••..•••.••..••..•...••..••..••..••.••..•..••.••..•..•• 229 SZAKKIFEJEZÉSEK JEGyZÉKE .................................................. .... 233

A szanszkrit szavak kiejtéséről és az átírásr61 A kötetben szereplő szanszkrit szavak kétféle helyesírással fordul-

nak elő. A magyar szövegtestben említett szakkifejezéseket kibővített

MII2yar - szanszkrit ..•...•...•..•••.••..••..•....••..••.••..•••.•.......•.••.••........ 235

magyaros betüzessel írom, az összeftiggö szövegeket a szokásos tudományos átírás némiképp módosított változatávaL

A SZÁNKHJA-KÁRIKÁ SZAVAI SZANSZKRIT ABC-RENDBEN •.... 237

A bővített magyaros átírás aztjelenti, hogyaszanszkritban eltérő, ám a magyarban megkülönböztethetetlen hangokat a tudományos

Szanszkrit - magyar .................................................................... 233

KONKOROANCIA A KÁRIKÁK SZÁMOZÁSÁHOZ .......................... 243 A SZÁMBAvETEL VERSEI (NYERSFOROiTÁS) .............................. 245

átírásban szokásos mellékjel jelzi. Így a visszagörbített nyelvheggyel a szájpadlason képzeu hangokat ahijuk ICU pont mutatja: ~. \h, I,f. .;Ih, J;l ; a selypítő (palatális) s jele s; a gyenge h leírása ~ ; a magánhangzó r és I átírása ri (ha hosszú, ri) és li. Ezek kiejtésénél a nem nyelvész olvasó

nyugodtan eltekinthet a hangváltozatoktól - az európai fUI úgysem hallja a különbséget. A tudományos atiras az Európában megszokott rendszer szerinti; mindig dőlt betüvel szerepeL A magánhangzó r és l alá karikát teszek (r, j, '), az anuszvára ro pontjál pedig fólé rakom (Ih); így a beti'! alatti pont a retroflexiót jelenti (kivéve a viszargát, ahol a standard egységesen ~). Ezt az átírást használom olyan szövegek vagy címek idézésekor is, amelyek a tradicionálisabb változatot alkalma.zzák (vagyis a fent i esetekben a beti'! alá tesznek pontot). A magyartól e lterő hangertékek a köv e tkezők: A magánhangzók közül az a, i, u, r hosszúságát vízszintes ékezet jelzi: il, i, Ü, j. Az e és o mindig hosszú, kiejtésük lehat 'é' és 'ó'. Az ai és au hosszú keUöshangzók , körülbelül 'áj' és 'áw' hangértékkel. Az r, f és , valódi magánhangzók, de ejthetö könnyítésül utánuk egy halovány' i' -szerű hang. A lJ (viszarga) a magyar ' b' megfelelöje, míg a h - elvileg - zöngés hang. Az anuszvára nl jellegtelen, az utána következő mássalhangzó

6

A szanszbit szavak átírásáról

képzési helyéhez alkalmazkodó orrhang, avagy a megelőző magánhangzó nazalizációja; így pums ~ 'punsz' . A ri az 'o' torokhangok elötti változata, mint az 'inka' és 'inga' szavakban. , A foghangok (t, th, d, dh, n, I, s) a magyarnál is előrébb, a fogtő­ nel képzendök (így s - 'sz'), míg a retroflex (= cerebrális = kakuminális = míirdha~ya) hangok U, fh, rj, {ih. ~, r, ~) még angol megfelelöjüknél is hátrább, a szájpadlást érintő nyelvcsúccsal fonnálhat6k (így i _ 's').

A palatálisok (c, ch, j, jh, fi, y, s) közül a fi és a y megfelel a magyar 'ny' és 'j' hangoknak, a c a magyar 'cs' és 'ty', mig aj a 'dzs' és 'gy' közé esik. Az kiejtése selypítös ('jésitett') 'sz', kb. mint a bajor nyelvjárásban az 'ich' ch-ja. A jfi hangkapcsolatot a nehéz 'dzsny' helyett kb. 'dny'-nek ejthe'ljük.

s

A szanszkrit a szótalálkozásoknál érintkező hangokat erősen egymáshoz hasonítja, s a tradicionális írásmód a kiejtést tükrözi. Én ezen csak annyiban módosítottam, hogy magánhangzó~összeolvadáskor hiányjellel (' vagy") utaltam arra, hogy a szóeleji magánhangzó rövid, vagy hosszú volt~e. így ekildaSa + indriya ~ ekiídaJ' endriya (mert az i rövid); anyo + anya + abhibhava + ásraya ~ anyo'nyii'bhibhavii"sraya. Ugyanez precízebben: a kieső (beolvadó) magánhangzó helyére aposztrófot teszek; ha a második magánhangzó (tehát nem feltétlenül az, amelyik helyét az aposztróf jelzi) hosszú Ha a szóvégi magánhangzó (vagy vriddhi~fokú) volt, akkor kettőset hangtani lag lehetne rövid is, hosszú is, akkor hosszúságát az aposztróf egyenessége jelzi (' vagy ").

n.

Így az én átírásomban e'lo'~e+a/o+a

más magánhangzó, pl. i után következő aposztróf: i'

~

i+i

i"~j+i

<= l+i <= Hi mgh. elött , /" a, a mgh. rövid (gUJ.1a) / hosszú (vriddhi). mgh. előtt '/" = ii, a mgh. rövid (gtll,la) I hosszú (vriddhi). l' f

/I

Bevezetés

A könyv, melyet az olvasó a kezében tart, 1994-ben benyújtott kandidátusi disszertációm átdolgozott változata. Magától értetődik, hogy a szélesebb nyilvánosság számára megpróbáltam olyan szöveget készíteni, amely kevesebb előzetes szakismeretet tételez fel, s talán még olvasmányosabb is. Így az idegen nyelvü idézeteket mindenütt lefordítottam, s az eredetit csak ftiggelékben adom. A bonyolultabb érveket részletesebben rekonstruálom és többször utalok másutt már említett tényekre vagy összeftiggésekre. A szanszkrit szavak átírását magyarosítottam, így azok .- a diakritikus jelek figyelmen kívül hagyásával egyszeruen kiolvashatók. (Tudományos alakjuk visszakeresését a kötet végi szószedet könnyíti meg.) Mivel azóta több, korábban Magyarországon hozzáférhetetlen kommentár birtokába jutottam, sok helyen ezek részleteit közlöm a saját értelmezésem helyett vagy mellett. Mindezen szempontok következtében a kötet szerkezete is lényegesen módosult. A disszertáció, mely célja és stílusa szerint tudományos mü, minden állítását szövegelemzéssel bizonyította, és elsősorban az újszerű értelmezéseket hangsúlyozta. Itt, ahol a klasszikus rendszer bemutatása a cél, megfelelő súlyt kapnak a (szakmailag) közismert tények is, és a szanszkrit szövegek elsősorban illusztratívak. Így a vezérfonáIul vett alapmü, a Szánkhja-káriká közlésénél sem a kéziratokban fennmaradt állapotot követem, hanem a disszertációmban rekonstruált, "eredetibb" változatot. Kandidátusi értekezésem témáját nem én választottam; a sors adta a kezembe. Eredetileg egyetlen részkérdést kívántam vizsgálni csupán: azt gyanítottam ugyanis, hogy a nehezen érthető Brahma~szútra szövegének elemzésével bizonyítható. hogy m:ég annak keletkezésekor is virult egy tisztán materialista szánkhja~iskola. Így csupán mellesleg olvastam a klasszikus szánkhja szövegeket; ám egyre több probléma fogalmazódott meg bennem, az igazat megvallva, nem kis meglepetésemre. Hiszen ezek bő százötven éve sokszor kiadott, lefordított és

8

Bevezetes

elemzett klasszikus művek, melyek értelmezését számos, jónak tartott régi kommentar segíti. A legkülönösebb, hogy a rövid és szép nyelvezetü. tehát j61 átteSzánkhja-káriká sem bizonyult lerágott csonlna!c E mü jelentősége olyan óriási. hogy kétség sem férhetett hozzá: idevágó észrevételeim elsőbbséget élveznek; így vágtam azután neki a szisztematikus feldolgozásnak. Visszatekintve már tisztán látszik, hogy ez szerencsés kinthető

döntés volt, mert az eredetileg reméltnél is többre bukkantam. Nem csupán néhány kifejezés értelmét sikerült felderíten em, és nem is csak néhány, korab ban nem (vagy csak részben) értett fejtegetés rekonstrukciójában léptem előre , hanem reményeim szerint lényegesen új megvilágításba kerűlt a rendszer több alapfogalma és azok összeIDggései.

9 Itt a harmadik megoldásra teszek kisérletet (anélkül, hogy bái'meIyik út mellett elkötelemém magam): létező. vagy legalábbis lehetséges magyar szavakkal adom vissza a szakkifejezéseket. Gondot okoz azon· ban, hogy gyakorta nincs olyan magyar szó, amely akár csak megközelítőleg is le fedné a szanszkrit ro jelentéstartományát; máskor pedig a szó filozófiai jelentése is teljesen közismert Indiában, míg az egyébként azonos jelentésü magyar szónak egyáltalán nincs fil ozófiai tartalma. Erre a legpregnánsabb példa épp a pW1lsa, a szánkhja központi fogalma: ennek eredeti 'férfi, ember' jelentése mellett a 'lélek' is teljesen általánosan használatos (én személynek forditom). Minden bizonnyal a legáltalánosabban használható e három módszer ésszeru kompromisszuma lehetne; ..tökéletes" fordítás persze nincs. Mindenesetre a kötetvégi szakkifejezés-jegyzék mellett a könynyebb megértést támogatandó gyakran idézem a szanszkrit eredetit is és értelmező szinonimákat is adok.

Mivel a Káriká logikusan felépített, áttekinthető szerkezetÜ mü, e könyv központi része is emiek kommentárja, amely szakaszr61· szakaszra elemzi fsvaralqisQa gondolatmenetét. Azon kérdések áttekintése, amelyek nemcsak egy-két str6fához kapcsol6dnak, általában külön alfejezeibe került; az utólagos betoldásokat A kihagyott versszakok c. rész tárgyalja. Az Irodalomjegyzék csupán az idézett vagy hivatkozott müveket tarta lmazza; a Szakkifejezések jegyzéke a szanszkrit terminus teehnicusok magyarítására használt szavakat mutatja, mindkétféle átírásban. A kötetvégi apparátusban egybeszerkesztettem (minimális változtatással) a Káriká nyersfordítását.

Jelen Bevezetés csupán arra szolgál, hogy a témában kevésbé járatos o lvasó számára megkönn yítse a későbbiek nyomon követését. Szándéka szerint új elemet nem tartalmaz, éppen ezért lényegében mdlözi a lábjegyzeteket vagy hivatkozásokat. A szánkhja gondolat· rendszerének áttekintése után röviden vázolom az iskola fejlödését, majd tudomány történeti összefoglal ó következik. A fejezetet a főbb művek kronologikus táblázata zárja.

Mivel mindezidáig kevés filoz6fiai szöveg fordítása, illetve igényes ismertetése jelent meg magyarul, a szakkifejezések visszaadásAnak még egyáltalán nincs kialakult gyakorlata. Ezért helyénval6nak tnnik néhány megjegyzést ruzni a terminol6gia magyaritásához.

Mi a szánkhja?

A szanszkritban a filozófiai szakszavak nagy többsége köznyelvi szó, tehát stiláris értéke, érzelmi hatása is van. Az avatatlan olvasó IIcm ütközik azonnal merev falba, mint a görög-latin kifejezesekkel zsúfolt európai szövegeIrnél általában. Ez a vonása az ind mÜvelrnck a forditáskor általában elvész; vagy a szanszkrit eredeti leoninusl has7..ndljdk, vagy pedig annak filozófiai értékétlegjobban közelítö európai szakszó!. Persze mindkét módszer elönyei is nyilvánval6ak: az első kizdr egy hibalehetöséget, míg a második a szaknyelvben járatos olvasó szamáru a legkönnyebben értelmezhetö szöveget eredményezi.

A szánkbja az úgynevezett hat ortodox ind rendszer (saQ-darsana - nevezetesen: a logikai njája, az atomista vaisésika, a misztikus jóga, a dualista szánkhja és az exegetikus rendszerek: a rirualiszlikus pilrvamimánszá és az abszolút idealista védanta) egyike. Az elnevezés a szankhjá, 'szám' szó származéka, és a közkeletü értelmezés szerint arra utal: e rendszer különösen szívesen alkalmaz felsorolásokat, s ezekre tagjaik számával hivatkozik. Valószinübbnek látszik azonban, hogya szam + khjá ige 'végigmond, teljesen kifejt' jelentésámyalata van meg

ff

10

Bevezetés

benne; így alkahnas fordítás lehet a számbavétel rendszere. Számba veszi ugyanis a tapasztalati és a tapasztalaton luli világ össze tevő it, különösképpen persze az ember lényegi alkotóit; s számot vcI az ember

sorsaval, mind "evilagon" (a lélforgatagon belül maradva), mind a transzcendenciába vezetö úton. A szánkhja, mint minden ind filozófia, leplczctlenOI gyakorlatias. Pillanatig sem színleli, hogy az elme gyönyöriiségérc szolgAI; sz6 sincs aITÓl, hogy célja csak a megértés tiszta öröme lenne. Kiindulópontja: az élet - mindell lelkes lény élete - szenvedéssel teljes; a filozófia célja

pedig az, hogy az élet szenvedéstcliségéböl (avagy inkább a szenvedéstcli életböl) Iduta! mutasson. Különösképpen azonban nem csupán megmutatja az utat, hanem maga a bölcs belátás lesz a menedék. Ez a belátás azonban nem a rezignált beletörődés nyugalma, ha· nem igazi, metafizikai menekvés. önmegváltb (móksa, azaz szabadulás). Hogyan vezethet a fil ozófiai megértés, a •.helyes tudb" a szenvedések megszüntére? Ez csakis akkor lehetséges, ha már a szen· vedés oka is csak a tudatlanság volt; ám ez kétféleképpen is elképzelhető. Kézenfekvöeu úgy, hogy aszenvedésteli világ a tudatlanság gyümölcse, magyarán illúzió; ezt az utat járja a védánta és a mahájána buddhizmus filozófi ája. Szerintük a végső igazság szintjén a világ nem létezik. Aki ezt belatja, annak már szenvedést scm okozhat. A védánla népszerií hasonlata szerint ha a kigyónak vélt kötélcsomót feli smerjük, 37,.8.Z rájövünk, hogy ártalmatlan kötél csupán, többé már ncm lelhetünk töle. A kigyó-Iálszat szertefoszlott, s vele tOnt CI az általa okozati szenvedés (a rettcgés) is. A szánkhja (és a történeti Buddha) felfogása ennél merészebb. A világ és benne a szenvedés tény, csupán az tévedés, hogy magamra veszem. A világ valóban létezik, de nem az enyém; 8 tudatlanság abban áll, hogy azonosulok vele (a testemmel, a mngommal. a sorsommal stb). Ha nem merülök bele, megkülönböztetem magam töle. látni fogom ugyan benne a szenvedést. de nem én fogok szenvedni . Ennek az elkülönülésnek persze a világból val6 kivonu l ~s a magátólértetödö előfeltéte le: ha lemondtunk mindcnOnkröl. IImi csak elválasztható tőlünk, nem érhet már több veszteség. Nem gyl\lrödhel kincsei vesztén az, aki nem gy(íjt vBgyont. Nem cSlllhlllj6k meg IIzI,

Mi a szánkhja?

II

akinek nincsen szeretője. Nem vesztheti hatalmát

32, akinek nincsen rangja. Mindez - legalább az utóbbi hannadftlezer évben - az ind gondolkodás közkincse, a legkülönfélébb fil ozófiai alapokon álló szerzetesi-vándoraszkétai hagyományok szerves alkotója.

Ám a helyzet ennél nehezebben kezelhetö. Hiszen lemondharunk vagyonról, ambíciókról, mindenféle küls ő vágyunkról; ám legalábbis testünk és életünk megmarad, s ez épp elég szenvedés forrása. A legbölcsebb szentet is sújtja az öregség, betegség, halál kinja. És itt van a szánkhja megoldás lényege: az én, az alany, akit meg akarok menteni a szenvedéstől, nem foglalja magában a testet, de még a pusztulásra ítélt agyat sem, n em része az elme és az értelem: csupán a legbelső, csillogólélek-szlkra ez. a szubjektivitás és a tudat ősforrása.

Ez a lélek örök, pusztulhatatlan és elpusztithatatlan, fájdalom el nem éri, S végletesen különbözik mindentöl, ami anyagi. Ám mi mégis összekapcsoljuk őket, az én szféráját tévesen kiterjesztve: magunkénak tartjuk az eszünket, testünket, sőt családunkat, vagyonunkat, nemze· tünket és hitünket is. Ez az a metafizikai tévedés, "tudatlanság" , ami minden szenvedés e lőfelté tele. A szánkhja dualizmus tehát, melyben az anyag (pralqiti) és a lélek (purusa) szterája világosan elkülönül; ám, mivel a lélek a tudatnak. kicsiny részét képviseli csak, a többi pszichikus funkeiól is az anyag egyes formái látják. el. Erre a tennészet azért lehet képes, mert nem haJott, mechanilc:us anyag, hanem eleven, termékeny potencialitás, amely a tömeg (tamasz) és energia (radzsasz) mellett a strukturáltság, az információ (szattva) képességét is magában hordozza. E három alkotó minöség (guQ.a) dinamikus rendszere az anyagi természet; ezek kőlcsönhatásábó l fejlődik ki (paril)áma) a tapasztalati, megnyilvánuló világ (vjakta) 23 összetevóje (tattva). Ezek közül az értelem (buddhi), az 'énség' (ahankára, az önösség és birtoklástudat hordozója), valamint az elme (manasz, a perifériás idegi működések koordin:Uol1!) a pszichikum anyagi részei. Ezeknek alárendelten működ ik. az öt érzék és az öt cselekvóeró (bekebelezés- kiválasztás, mozgás, szaporodás, beszéd). A világ legdurvább. holt részeit az ö t természeti elem (bhúta: ák.áSa [éter], fóld , víz, tűz, levegő) alkotja;

12

Bevezetés

ezekről az öl érzelminöség (tanmátra: szin, JumS, lz, szag, tapinthatóság) alapján szerzünk tudomást.

Az állandó változAsban l évŐ, keletkező és pusztuló anyagi jelenségek egységének és összeftiggésénck, a létüket mcgsznb6 változatlan törvényszerűségeknek anyagi alapja az egységes, mcgnyilvánulatJan (avjakta) és örök ösanyag avagy "gyökér-természet" (múlapraJqiti), a huszoMcgyedik latIVa, mcly ugyan nem ér.lékcJhctc5, ám kikövetkeztethető. E következtetés alapja az ok-okozat öSS'lcfilgg ésenek szánkhja elmélete, a mérsékel! determinizmus (szatkárja-váda): eszerint az okozat mindig az ok lényegi tu lajdonságaiból cred. Igy csupán az okozat ismeretében is következtethetünk az ok milyenségére. Természetesen minden kövelkeztetés végső alapja a tapasztalat; ugyanígy, minden tudatm üködés alapja az érzékelés. (Egyébként a s7.ánkhja nem veti el a vallási tanok igazságát sem, feltéve, ha nem mondanak ellent az empíriának és a rációnak.) A huszonötödik taltva, a szintén örök purusa (lélek), talan kIváncsiságból, bekapcsolódik a világfolyamatba, szemléli és tudatossá teszi azt. A köre sze rveződö pszichikum mal és "finomlesltel" együtt képezi a !ingát ('jel'), amely, bár változ6, de stabil rendszer. Nem foszlik szét a durvatest halálakor, hanem újjászületik; ez persze a hinduizmus és a buddhizmus minden változatában a l apvető hiedelem. így hát a halál nem vet véget az anyagi létnek, a szenvedeseknek sem; ehhez cl kell oldani a purusát az anyagtól, ami nem könnyO feladat. Egyik része tisztán kognitív (meg kell ismerni a szánkhja filoz6fial, meg kell érteni, hogy lélek és anyag radikálisan különböznek); más része érzelmi (el kell vágm a világhoz kötő szálakat). Ám ezenfelül elengedhetetlen a he lyes tudás valódi belátássá mélyítése, interiorizáci6ja, a meditáció is, melynek eredményeképpen a korábban csak fogalmi tudást a törekvő közvetlenül meg is éli. Ha azonban a lélek val6ban és teljesen feli smerte abS7.oJút tllggctJenségét a tennészeMI. ezzel kettejük kapcsolata egyszer s mindenkorra véget is ér. A természetet csak a lé l ekből eredő tudatos.<;ág vonzereje késztette arra, hogy eleven lényt fonnáljon; a test ugyan. tehetetlenségénél fogva, a halálig fennmarad, de azután nincs több újjászületés. Ez u lélek teljes és végleges elszigeteltségének és magányának állapota (kaivaljn), a különös szánkhja megváltás. Nem boldogság, csak a szenvedés hiánya.

A szánkhja története Ha a szánkhja történetét vizsgáljuk, lennészetesen nem a 'szánkhja' sz6 elöfordulásaira vagyunk: kíváncsiak. Maga a sz6 nem túl régi: a SvétáSvatara upanisadban fordul elö e l őször, s néhány száz évig valószínűl eg kissé általánosabb értelemben használják. Jelentése ekkor még kb. 'rendszeres filozófiai elemzés', ellentétpárja általában a jóga, mint ' közvetlen misztikus élmény, meditációs gyakorlás' . Amikor tehát a szánkhja gyökereit Irutatjuk, a rendszer alapvető ös szetevőinek kialakulását és fej lő dését keressük. Ezek a köve tkezők: a számos egyéni lélek és az egységes anyagi tennészel dualizmusa; a lélekvándorlás; a ludás megvált6 ereje; a eselekvö és lényegében önfejlődő tennészetet három minőség (gW).a) alkotja; a passzív-szemlélő lélek a tudatnak csupán legbel ső magvát képezi, a pszicbé jelentős része anyagi. Ezen jellegzetességek előfordu l ásait kell keresnünk, fejlödésüket és kapcsolatukat elemeznünk. A szánkhja alapjául szolgáló világszemlélet olyan archaikus vonásokat bordoz, hogy elkerülhetetlen egy kis k i térő a történelem elötti korokba. Ami következik, tennészetesen csupán az ideáltípus rekonstruk· eiója, nem tudományos tény: nem is lehet az, hiszen a 'történelem előtti ' modem értelmezésben éppen azt jelenti, hogy írásos források nélküli korszak . Mégis, e bipotézis heurisztikus értéke indokolja, hogy végiggondoljuk. l. Az ősember asszonya nyilván nem vett részt a vadászatban, hiszen kisgyennekei miatt ezt nem tehette. Viszont folyamatosan táplálnia kellett családját, ezért gy(ijtögetett: tücsköt-bogaral, de persze leginkább gyümölcsöt, magvakat. gyökeret. Így női találmány, és tabuval vedett monopólium lett a fóldmúvelés is. Ez azután (a növények szaporitásának - vetés, ültetés - elterjedésével) sokkal biztosabb megélhetést nyújtott, mint a vadászat, így a nők gazdasági súlya érvényesült a politikában és az öröklésben is. E vegytiszta matriarehátusban a férfi teljesen lényegtelen, nincs bázasság sem.

, 14

Bevezetés

Az anyagi viszonyok adekvát tükörképe az archaikus materializmus (materia latinul anyag). Minden II termékenységen múlik: a törzs fennmaradása az anyáén, megélhetése a fö ldén. Az asszony és a világ analógiája nyilvánvaló: a nő és a hold havi ciklusa; az éves természeti k örforgás és a terhesség; a told és az anya méhébcn végbcmcnö.

rejtelmes folyamat, az élet teremtése: mind ugyanannak az egységes elvnek a megnyilvánulásai. Az összcfllggés olyan szoros, hogy a termékenység

átvihető egyikről

kultuszban a

(női ,

a másikra; c vihlgfclfogás mcgfclclöjc a

A szánkhja története

15

hatalom. Így patriarcbátus alakul ki, poligám házassággal; a világszemléletet a nomád pásztor tapasztalatai formálják. Neki egyesével támadó, agresszív, elkülönült természeti erőkke l kell megbírkóznia: tüzvész és jégeső, villám és szelvihar mind önálló férflisten, egymástól fiiggetlen, törvénynek alá nem vetett, erős és szesulyes. Kultusza az áldozat (mint könyörgés, lekenyerezés avagy barátkozás). Ilyen a görög- Iatingermán hitvil ág; ez a nomád árják vallása is, ezt tükrözik a J}ig-véda Jtimnuszai.

' boszorkány') mágia. ' Istenílk' a Földanya, nem

teremti és kormányozza a világot, hanem maga a világ, ezért viszonylag dezantropomorf. Nem áldoznak neki, nem könyörögnek hozzá, hanem működ ésre serkentik: a kívánt termény ,.megmutatásAval" (vetés), zöld hajtással, asszonyvérrel. Hisznek az újjászületésben, mert az eltemetett, halott magböl újra eleven növény lesz; a halál és a születés vére egy; és az egész természeti folyamat körforgás, nem egyirányú fo lyamat. E világkép értékrendje, a n ői ség bálványozása, tökéletes összhangban van a társadalom ná-központúságával .

Az Indus-völgyi civilizáció felfedezése óta látható, hogy a preárja India az elsö csoport képvi selőj e . A termékenység központi szerepének számtalan jele van: a férfi nemiszerv hangsúlyozása és önálló ábrázolásai; a tennékenység-vege táe ió-nő i ség kapcsolata, mint a növényt szii1 ő asszonyt ábrázoló pecsé te lőn . Ez a világfeJfogás máig él Indiában, a fa lusi anyaistenn ők ku ltuszában, a linga (Siva nemi szerve) tiszteletében, mezőgazdaság i ritusokban és az ..orgiasztikus" tantrizmusban.

1a. Ennek a rendszernek változata vagy utódja a szexuális dualizmus, ahol a természet-anya mellett apaistent is találunk. Ennek modellje az emberi szinten a ferfunag szcrcpének elismerése az utódnemzésben, melynek megfelelöje a növényi mag elvetése. A termocrő itt is az anyáé, ám a formát az apa határozza meg: rá hasonUt az utód; kölesmagböl köles terem, ri zsbő l rizs.

Közvetlenül ebbő l a fe lfogásból eredeztethető a szánkhja legtöbb ismérve is: az egyetlen, önfejlödö természet-asszony (a prakp ti nőnemü szó) és a hozzá képest jelentéktelennek látszó lélek-férfiak (purusa = férfi, személy, lélek) dualizmusa; e lé lek esupán kiindulópontja a természet ő n fo l yamatának, nem cse lekvő részese. A lélekvándorlás, a születés- lét- halál végtelen ciklusa is ebből a gondolatkörböl fakad. A férfi-princípium sápatag emancipáció!> törekvéseit jelzi, hogy a lélekanyag kapcsolatot szenvedésnek éli meg; nem győzelemre , uralomra tör, csupán menekvésre: a megváltás itt el szigetelődés (kai vatja) az anyagtól.

Elméletünk logikája szerint ekkor már a férfiak (is) müvclik a fó ldet; ennek val ószínű oka az igásállattal való 57.ántás bevezetése, ugyanis az állattartás férfi-monopólium lehetett. így a fé rtillknak is van tulajdonuk, amelyet örökítenek; kialakul a patrilinearitás és a házasság, hiszen csak a fe leség hfisége garantálhatja, hogy az örökös valóban a férj fi a. Az áunenetnek a társadalomban és az ideológiában is sok fokozata képzelhe tő el: az epiz6dszerepben megjelenO, csupán fo lyamatot elindító férfitöl (a vil ágterem tő nemi aktus) IIZ orgiasztikus világlátásan át (két egyenrangú fél fo lyamatos terem tő párosodása a világ) az uralkodó férfie lvnek alávetett, szolgáló lcremtöcrö képletéig. 2. Egész más úton jár az a tör~s, amelynek vadász6férj1ai le lfedezik az állattenyésztést. Itt, a hús és a tejtennékek lévén u megélhetés biztos alapja, az ezeket biztosító pásztorkodó férfiaké lesz II gazdasági

Ugyanehhez a hagyományhoz tartozik a szintén dualista dzsaina vallás, amely vállaltan nem-bráhmanikus eredetű és igen ősi kultusz (a Buddha-kortárs Dzsina csupán reformere, nem alapítója). A kapesolatra utal az is, hogya megváltás neve (kaivalja) és fogalma is megegyezik a szánkhjáéval. Mindezek alapján gyanitható, hogya szán.k.hja fejlödése jóre.szt az árják orthodox-bráhmanikus kultúráján kivül ment végbe, igy ott fe ll e lh ető nyomai nem feltétlenill a rendszer állapotát tükrözik.

16

Bevezetes

első nyomai már ll. J3.lo-vl'.!oAban megjelennek, így a méltán nevezetes Teremtés·himnuszban is (X. 129):

Mindenesetre a szexuális dualizmus

"Terrnékenyltö s tennékcny hatalmak : Energia melyen, felílll ökések,"1

A világteremtő istenpár elO- el őbukkan ft bnthnllu:lflk és az upanisadok több szövegében; itt olvashatunk elöször II lélekvándorlás gondolatának (titkos tanításként val6) fclm crtl léscröl is. (Pcnzc cz ncm jelenti azt, hogy maga a gondolat is csak ekkor keletkezett volna : inkább csak ekkor kezdett bcszivárogni IlZ drjl'tk kultúrájnbu.) A három világalkot6 fonna (l"Úpa), a gUE:lák e l ődje, II Cslu'tnd6gjn upunisadban jelenik meg; számos szánkhja terminus szerepel ft Katha, II SvétMvatara CS a Maitri upanisadban. Az ckkOr1ájt artikul416d6 buddhizmus sok párhuzamot mutat II szánkhjával, söt, a hagyomány szerint maga a Buddha is szánkhja mestemél tanult. Az időszámításunk kezdete körül formálódó monumentális nagyeposz, a Mahábhárata szamos külön böző 1111Inkhja iskola nyomát is mutalja, különösen a Bhagavad-gltá (A Magasztos éneke), az Anugítá (Ut6ének) és a Móksa-dhnnna (A megváttás törvénye) dmG részeiben. ASvagh6sa Buddha-csarita (A Buddha cselekedetei) clmO eposza és az orvosi Csaraka-Slsnhitá (Cliuruka gyQj teménye) is megörzöu egy-egy szánkhja-ver,,~i ó l. ValószinOleg ekkortájt ainkul ki a Sasti-tantra, a Hatvanas könyv, amely a szdnkhja normntlv nlapmüvc lehetett; úgy tünik azonban, végleg elveszett. Ezekben még ingndozik ft rendszer fonnális fe lépítCse, például s tsUvák számn; vun, uhol lsten szerepel huszonhatodikként, másutt a meg-nem-nyilvánult (avjakla) magában foglalja a lelket (purusa) és II gyökér-termólli':etet (múlupralqiti, ,,materia prima") is. Szánk.hja-szövegnek számit a Jóga-szútra is; bár a jóga sokféle filozófiával összefér, Patandzsali (a szútra ~zer.d~j e), küJ O nO~en pedig legfőbb kommentátora, Vjásza a szánkhja Jiloz6liájánllk Negil~égéve l szedték rendszerbe. E j6gában szerepel ugyIln lsten, dc nem fcltétlenUl

l FÓIUlS Unió forditisa (1995: t41. 0.)1 l Az aláhÚZO(t utaJósztimmal megjelölt uövcyck cretJcllJe R kötel vÓi~n klJl,yQjlve

mcgtalillhalÓ.

A szánkhja rörténete

17

külön laltva: csupán egy különleges purusa. A psziché anyagi össze.. tevőit nem különbözteti meg egymástól, hanem az egységes csitta ('tudat') sz6val utal rájuk. A Szánkhja-káriká, a rendszer klasszikus összefoglalása, i.sz. 350 körül keletkezhetett; mindenesetre Paramártba 557-ben egy kommen· tárjával együtt lefordítja kinaira az akkor már tradicionálisnak tekinteti művet. Sejthetőleg eredetileg csak ötven versszakból állt, több bővítés­ sel émelte el mai, hetvenkét versszakos hosszát A Káriká jel entős ége óriási: minden korábbi hagyományt és szöveget kiszorít; a későbbi mIJvek többsége rá ép(lJ - nemcsak a kommentárok és szubkommentárok, de a fonnailag fllgge tlcn Szankhja-pravacsana-szútra (A szánkhja kifejtése) is szorosan követik. Lényegében csak a homalyos Tattvaszamasza-szútra (Az össze levők összefoglalása) és kommentárjai képviselnek kifejtésm6djukban fUggetlen tradíci6t.

A szánkhja az i.sz. első fél évezredben a l egerősebb hindu fil ozófi a lehelett; így eszméi erősen befolyásolták az eposzok és a purtÍl)ák ('régi' - vaskos, versben irott vallási-történeti müvek) világnézetét is. A többi ind filozófia, kOIönösen a védánta is szamos elemet átvesz belől e, ez a folyamat azonban vagy ezer évvel később teljesedik ki. Az 1500. körüli évek szánkhja-mestereinek löbbsége a védánta valamelyik isko· lajának: köve tőj e, és a két rendszert hannonizálni igyekszik. igy e késői , 'reneszánsz' szánkhj a jellegzetessége a szinkretizmus; befogadják az istenhitet ts a puráI:lák ciklikus világfelfogasat. Vidnyána-bhiksu alaposan átértelmezi a gu~a-elméletet is, harmonizillja a vaiiiésika rendszer kategóriáival. Az utóbbi pár évszázadban a szánkhja önát1óan mar alig vegetál, csupán a védántába átemelt elemei élnek tovább.

Az újabb kori vizsgálódások áttekintése A szánkhja alapmüveket már a XIX. század elején kinyomtatták; a Szánkhja-szútrát, Vidnyána-bhiksu kommentárj ával, I 821-ben, míg a Kárikát (Gam;lapáda kommentárjával) 1837-ben. Utóbbi fordítást is

18

Bevezetés

tartalmazott; a Szútra fordítását, több kommentár kivonatAval, 1852-56ban publikálja 1. R. Ballantyne. A Szútra és Vidnyána kommentárja megjelent F. Hall (1856), majd R. Garbe (1895) kritikai kiadásában is. A szánkhja filozófia első komoly elemzOje Richard Garbe. aki több kiadás és fordítás mellett Die Siimkhya-Phi/osophfe c. müvében (1917) részletesen elemzi a rendszer tartaimát és történetét is. Ö még

lényegében egyetlen személy, Kapila alkotásának véti a szánkhjál, így a tartalmi rckonstrukd6ban elég szabadon keveri a korábbi és lésöbbi forrásokat. Értelmezésében a szánkhja a buddhizmusnat korábbi, ateista, racionális tennészetfilozófia. H. Oldenberg ( 191 1), S. Dasgupta ( 1922), E. H. Johnston ( 1937), P. Chakravarti (1951 ), E. Frauwallner (l953) és van Buitcnen (1957) egyre alaposabban mutatják ki, hogy a KArikA elött is létezett szánkhja, éspedigjelentösen eltérő tartalommal és tenninológiával. A kiváló skót indológus, Arthur Berriedale Keith The Siili/khya System (1949) c. kis könyvében már részletesen elemzi a rendszer főbb elemeinek kialakulását és módosulását az upanisadoktól az eposzon át a kései múvekig. Világos, alapos és megbizható mllvénck nem sokat árt, hogy ö a szilnkhjilt az upanisad-filozófiáb61 elfajzott, a népszen1ség kedvéért elvteleniii ellentmondásos e!emekkel felhlgltott, elfogadhatatlan ostobaságnak tartja. Debiprasad Chattopadhyaya Lokayata-tanulmánya (1959) teljesen új szempontú elemzéssel próbálkozik, melynek jelen kötet nemcsak számos elemét, de eredeti inspirációját is köszönheti . Ö a filozófiát (következetes marxistaként) tarsadalomba és kultúrába ágyazott jelenségként kezeli; fejlOdéséne k kérdéseit összekapcsolja a vallás történetével. Komo lyan tanulmanyozza a primitív és népi kultuszokat is, és nem riad vissza a szövegemlékek el őtti korok vilAgné7..cténck problematikiljiltól. Jórészt az ö (és H. Zinuner, 1951 ) eredményeire támaszkodik e Bevezetés történeti része. Gerald James Larson Classical saritkhyája (1979) a KArik' és főbb kommentárjai standard elemzését adja. Alapossága és megbizhatósága csak a Keithéhez hasonlltható, ugyanakkor kétségtelen allinitóssal közel U a szánkhja gondolatköréhez, igy azt rendkívül kiegyensúlyozottan és vonzóan tudja bemutatni. Jelentős részben az ö müve az ENCYCLOPEl)tA is.

Az új abb kori vizsgálódások

19

A huszadik században számos klasszikus kommentárt adtak ki, köztük több, korábban nem ismertet is; a legjelentősebbnek eze~ közül a Jukti-dípiká (Az összeftiggések megvilágításB,. 1938) látsZik. A:z ENCYCLOPEDIA mindezek angol nyelvü kivonatat tartalmazza, ami nemcsak kényelmesen kezelhetövé és áttekinthetővé teszi az anyagot, de több esetben, teljes forditás még nem lévén, hiányt is pótol.

Időrendi

táblázat

Az összes itt megadott évszám vitatott és bizonytaJan, sokszor több száz évvel is. csakis az áttekintést szolgálják.

Jpg-véda Cshándógja upanisad

Vardhamána Mahávíra, a Dzsina Gautama Sziddhártha, a Buddha

Katha upanisad SvétáSvatara upanisad Dzsaimini: Mimánsza-szúb"a Ka.t;láda: Vaiáésika-szútra Bádarájal).s: Brahma-szútra . Mahábhárata

Asvagh6sa: Buddha-csarita Csaraka: Csaraka-szanhitá Pancsa.sikha: Sasti-tantra Maitri upanisad Gótama Aksapáda: Njája-szútra

I,

Patandzsali: Jóga-szútra ísvaralqi.!lIJa: Szánkhja-káriká Kommentárjai:

i.e. 1000 Le. 500 i.e.4oo i.e.4oo Le. 300

i.e.300 i.e.IOO

50 50 100 100 100 100 200 200 300 350

A Hetven arany vers és kommentárja -

Panunártba kínai forditása Szánkbja-vptti Szánkhja-szaptati-ytitti Gaut;iapáda: Szánkhja-bhásja Jukti-dlpiká Dzsaja-mangalá

Máthara: Mátharn-vptti Vácsaszpati MiSl"a: Szánkhja-tattva-kaumudi

NárájaJ).a Tírtha: Szánkhja-csandriká Vjásza: J6ga-bhásja Sankara: Brahma-szútra-bhásja

551-569 500 500 600 100 100 800 850 1100 600

100

22 Tattva-szamásza-szútra Szánkhja-pravacsana-szútra Kommentárjai: Aniruddha: Szánkhja-szútra-vptti Vidnyána-bhiksu: Szánkhja-pravacsana-bhásja Mahádéva Védántin: Vritti-szára Vidnyána-bhiksu: Sz.ánkhja-szára

Időrendi

A Szánkhja-káriká

táblázat

1300 1400 1450 1550

1650 1550

A klasszikus szánkhja reprezentativ művét manapság leginkább Szánkhja-kárikának nevezi.lc A kárikA a szútra verses fonnája: a tantételek tömör összefoglalása; a név itt is vonatkozhat az egész mfue, illetve annak egyes szakaszaira. A kommentárok és kéziratok azonban inkább Szánkhja-szaptati (A szánkhja hetven verse) eimen említik, Paramártha kínai fordítása pedig Hetven arany versnek 2 nevezi. A KArika eredetéről és szerzőjérő l keveset tudunk. A (71.] vers szerint ..3 nemes elméjű IsvaralqiSlJa" állította össze, aidról viszont egyébként nem sokat mond a hagyomány. Paramártha, a szöveg kinai fordítója (i. sz. 499-569) Vaszubandhu buddhista mester életéről szölö rövid írásában viszont azt állítja, hogy egy VrisaglU;la neru nága(kígyó-)király tanltványa, Vindhjavásza alkotása: "A nágakirály igen csodálta [Vindhjavásza] értelmességét, és ismertetni kezdte a Szánkhjasásztrát [tant] .... Amaz pedig, megrostálván amit tanult, az elrendezést hibásnak, a kifejezésmódot pontatlannak találta. Alapjában úgy gondolta, legjobb lesz, ha teljesen megváltoztatja. Mire a tanítás befejezödött, az ö műve is készen éllt.") E múvével vitában legyőzte a kihívásál elfogadó buddhista mestert Ajódhjá városában, s akinily (Vikramáditja) böségesen megjutalmazta arannyal; ezért hívják ••Hetven arany versnek". Vaszubandhu erre válaszul alkotta (azóta elveszett) vitairatát, ,,A végső igazság hetven versét" (Pararnártha-szaptati). Ekkor Vindhja-

vásza már nem élt, de abban nem egyhangú a hagyomány, hogy mennyivel elözle meg Vaszubandhut. Paramártha szerint Buddhamitra, akit legyözött, Vaszubandhu mestere volt;4 míg Kuj-csi (i. sz. 632-682) elbeszélésében a szellemi párvíadal Vaszubandhuhoz képest is az ősi

2 T AKAXI.NJ

19G4b: ..ÉRTEKEzés

A ltHETVEN ARANY

VERS~-RÓL

(SlfI'U17Jasaptatl) avag)' ÉrtCkC2(:S a uánkhja fiJ0z6fiáról (S4mkhyci4Jtru)"1 (978. o.)

3 TAKAKUSU 1904a 41 . 0.1 4 TAKAKUSU 1904& 42. o.

t 'I If Szó"khj a-káriká

24

25

időkben zajlott. 5 Mivel Vaszubandhu az i. sz. IV . században éll,6 a szánkhja-múnek i. sz. 350 körül készen keHeU állnia.

Amit a kínai hagyomány is jelez, t.i. hogya Kárikátlcgalább egyszer átdolgozták, látható a ránkmaradt szövegen is. A disszcrtációmban elkülönítettem a sejthető leg eredeti és a későbbi részeket; 7 iu az e szerint rekonstruált régibb, ötven versszakos szöveget adom, a szokásos számozást mindig szögletes zárójelben jelezve. Az igy kimaradt szakaszokat külön fejezetben mutatom be, ott azt is kifejtve, mi indokolta kihagyásukat. A mú a kétsoros árjá (' nemes') versmertékben iródott. Ennek egy sora hét és fél négymorás verslábat tartalmaz, melyek közül a páratlan sorszámúak nem lehetnek u - v alakúak. A hatodik versláb az első sorban feltétlenül amphibrakhüsz (u-u) vagy négy rövid szótag; a második sorban viszont csupán egyetlen rövid szótagb61 áll. így a párvers képlete:

u- u CN CN -

CN CN

u -u CN CN -

CN CN

CN CN CN CN

u- u

CN CN -

X

u

CN CN CN CN

X

/ v- v

- 1- - uv / - vu vu - l v u \..IV uv / uuuu

E kommentárok nem ftiggetlenek egymástól: Máthara kommentárja VI bővebb változata; a kínai szöveg valószínűleg Vz-re alapul, s ennek továbbfejlesztése lehet Gau~apáda Bbásjája és VI is.8 A kasmiri kézirat (K) rövid széljegyzetei akármelyik másik szövegböl eredhetnek. Mindezeket együtt a ,,régi kommentároknak" fogom nevezni. Olykor igénybe vettem még a SZÁNKHJA-SZlrmA szövegét és kommentárjait is, különösen Vidnyána Bhiksuét (SzANKHJA-PRAVACSANA-BHÁSJA). Néha Nandalal SINHA és Paul DEUSSEN Káriká-kiadására is hivatkozom. Bár a Szánkhja-káriká itt adott szövege semmiképpen sem kritikai kiadásnak - hiszen a SZÁNKHJA-SZA?TATI kivételével nem kéziratokb61 dolgoztam, és a kiadások tekintetében sem törekedhettem teljességre -, de az emlitett forrásokban fellelhető szövegváltozatokat je leztem, kivéve a nyilvánvaló e llrásokat és helyesirási eltéréseket. A szövegben t, t, rt vagy U je l előtti szövegrész variánsait mutatja a közvetlenül az adott szakasz alatti apparátus, a fenti listában zárójelek között említett betfijellel adva meg a forrást. Ezek közül némelyik maga is több változatot idéz, itt az adott kiadás által használt jelzete! zárójelben hozzáfúzöm. tekinthető

Iv- v

-1- I.AJ I I.AJ vu - t vu vu I.AJ t vu I.AJ

G AUJ;>APÁOA (G)

DZSAJA-MANGALÁ (D) JUKTI-O!P1KÁ (J) MÁTHARA-V!3.ITfJ (M) V ÁCSASZ?A TI M!SRA: Szánkhja-tattva-kaumudí (v) SZÁNKHJA-SZAPTATI (K).

A harmadik versláb után mindkét sorban szabályszerficn egy cezúra következik; a tördelésben ezt, ha megvolt, jcleztem. Ha az értelmi tagolódás megengedte, a forditásban is kettéosztottam a sorokat. A szövegmegállapltáshoz és az értelmezéshez az alábbi kommentárokat használtam: SZÁ N KHJ A -V~ lrrl (V2) HETVEN ARA NY VERS (H)

SZÁNKHJA-SZAPT A TI-VI}ITIJ (v l)

s uo. 39. o. 6 ANACKER u.c:rinllr:b. 31 6-396 (7-28., kül. 10. o.) 7 RlJ.lSA 1994. 86--8 7. o.

8 SZÁNKHJA-SZAPTAll-VijJ1TI {V!l 8-9. o., SZÁNKHJA-VijJ1TI (VÜ 6-7. o.

r Ji A filozófia célja I. [ l j du~kha-trayá 'bhighátáj jl}iiiisii tad-apa'ghiilake hetau du re sá 'pá 'nhá een n ' aikO 'ntii 'ty-antato '-bhiiviit. t abhi M, O(A, D, O); ava D, SII'&IA

2[2]

du!avad ánu.Sravika~ sa hy a_viSuddhi t qaya 'tiSaya-yukta~ tad-viparfta~ s.reyiin vyaktii '-vyakta-jiia-viPiánár. t avisuddhlll, M l.

A hérmas szenvedés sújtása miatt ~bred tudásvágyelhárításának módja iránt; »Ismcrt [e módJ, c~ltalan az [= a tudásvágy]« - ha [Igy vélitek, válaszom] nem: mivel emez nem teljesen-véglegesen hárít.

2. MinI az 'ismeretes', a Védikat követö [mód sem kiel~gítö] , mert nem nyujt megtisztulást: még több pusztulás jár vele, Az ellentétes út jobb, mivel felismeri a megnyilvánulót, megnyilvánulatlant, mcgismerőt.

Az clsö vers jellegzetesen tömör és homályos szUtra-stílusa számos értelmezési problémát vet fel. Bár nagyobbrészt kerülni igyekszem a nyelvtani tennészeru megjegyzéseket, itt mégis rá kell szánnom kél bekezdést. A hélu ('ok') itt a ritkább ' mód, eszköz' jelentésben szerepel.9 A második sor elején a ..dris~é szá" kifejezésben a szá ('az', nönemben) nyilvánvalóan a dzsidnyászára ('tudásvágy, kutatás, vizsgálódás') ulai 9 A k ézenfekvőnek t!inő ' ~újtá~ának oka iránt' értclmcm ugyln is ki7.árhatb. A ri tkább abJ,ightilaka olva!liltot t~te1czi fcl, és stilisztikailag még igy i~ remJk ivU I erőltetett lenne: lad-tihelal/t vagy legfeljebb lad-abhighíilaS)lO he/allt virhatnink ebben ~ jekntésbcn; a másOllik sor végc pedig értelmezhetetlenné válna. Ellytlbként • m6!;OIIi k sorban szere pl ő ~kéntK (' teljes, abszolút, magányos') és IZ atjanl. ('véglcl!cs') használatp is j clzi, hogy j~varakrisl).a vonzbdik p IigUfP etymologiea il ye n alkalmazésAhoz, I.i. aho l az azonos lőből (anta: 'v~g') k~pzcu suvik ktJ1önböző jelent~sbcn szerepe lnek.

Afilozófia célja

27

vissza, Ezért azt várnánk, hogy a dpsta (' látott, látható, ismert; érzékelés, tapasztalat') locativusa (helyhatározó eset: dcis~é) éppúgy ennek vonzata, mint előtte a hétué (hétau). Ekkor azt jelentené; "céltalan az [ti. a balsors elbáritásának módja iránti kutatás] a tapasztalatban". ami nyilvánvalóan szerzőnk véleménye; így lebat " ha neme-et mondtok, válaszom:]" értelemben ,,nó esél" vagy esetleg ,,na csét" követbetné. A Icnylegesen szerep lő "csét na" ezt semmiképpen sem jelentheti. Így tebát a "hétau I dristé" locativus absolutus: " miután e mód meg van tapasztalva". A "esét na" ('ha [igy vélitek), [válaszom] nem') egyébként ugyanolyan tipikus, túltömörített szutra-fordulat, mint magyarázó mellékmondat helyett a -bhávát (kb . .... l evőség miatt') használata. Az ékánta-atjantából ('teljes lés] végleges') a -tasz képző módhatározót képez, amit jobbnak tünik az igci tóvO apaghátakához ('vi sszaverő, hárító') kötni, mint a bevett h~tuhoz ('mód'),1O Tartalmilag is ez a változat a helyesebb, hiszen nem a módszer, hanem következménye az, arni nem teljes és végleges. A hármas szenvedést a klasszikus és a modem kommentátorok is egyöntetüen belső, külső és tennészetfölötti erederuként (ádhjátmika, ádhibhautika és ádhidaivika) magyarázzák, minimális eltérésekkel. Úgy vélem azonban, komoly érvek hozhatók fe l a mellett, hogy itt másról van szó. Lássunk el öszőr egy régi értelmezést: •.Iu a »hármas szenvedés« a magunktól fúggö (ádhjátmika), a lényektöl függö (ádhibhautika) és az égiektól fliggó (ádhidaivika). Közülük a magunktól filggö kélfé le: testi és lelki. Testi a láz, hasmenés és az effélék, melyeket a szél, epe és nyák rendellenessége okoz. Lelki többek között a kedvestöl elválás és az ellenszenvessei való együnl~t.

10 Bár nyclvileg ez is elkepzclhctö: ekkor a hatirozb u abhlivó.hoz kapcool6dik, a jclcntés pedig ''mivel {u a módszer] nem lelj es és vég lcgc~." A szokásos fordítások : ..... mivel (IZ ily módszcrbö l) hiinyzik a kidr6la"os ~s az örők'-t (MEHUG, 506. o.) ..... mivel (az érzékcIhetIl módszerek) nem véglegesek vagy tartósak"l (LARSON, 255 . o.) Érdekes, hogy GAUl)APÁDA, akinek kommentArj't mindcnki (Mehlig és LaTSon is) alapul veszi, ncm ezt, hanem az általam jal/lSo lt trlelme:u:sl adja: .. mive l leljesen {és] véglegesen ismcrctes (dristaJ módszerrel ncm leheuéges IZ clhAriIRs."t (2. o.)

A Szánkhja-kárikil

28

A lényektöl fUggö négyféle, az élővilág szerint; emberek, háziés vadállatok, madarak, kigyók, böglyök, szúnyogok, tetvek, polosHk, halak, krokodilok, cápák és növények jelenlétéből fakad, s ezek
Például hideg, hőség,

eső, mennykőcsapás.

Ilyen az a hármas szenvedés, melynek sújtása miatt kell, hogy tudásvágy ébredjen - mi inint? Elháritásának módja iránt. Azon mód iráni, amely e hármas szenvedést elháritja,I2

»'Ismert, céltalan az' - ha [így vélitek, válaszom] .. ,« A hármas szenvedést elhárító módszer ismert, a tudásvágy céltalan. )Ha
II A daivI sorsot is jelent. 12 GIU~.pida, sajál: káriki-olvasatával összhangban, vtgig abbigátakát, 'lesiljtist ' mond. ,1101 a való5:zí ollbb o lvasat 5ZCrint elbérllis (IpagUtakI) szerepe lne. l3 A szanszkrit kommentirok gyakran magylliznak egyes szavakat is, mint fentebb al: adhidaivikánál láthattuk. Az persze némiképp túlzásnak tűnik, hogy m~g a esét ('ha') sz6c:skát is leforditja a - tcrtyleg gyakoribb - jadira. 14 A harmadik, al: égiekt61 filggő szenvedés nyilván tévedésből maradt ki, II többi kommentár emHti, pl. VI: ,,Az égiektöl függö ellen pedig rejtekhely vagy c.~maplth."l (3. o.)

Afilozófia célja

29

Magában a Szánkhja·kárikában semmi nem utal a szenvedések ezen (ádhjátmika, ádhibhautika és ádhidaivika) felosztására. Bár a szenvedést nem, de más kategóriát tagol ÍsvaralqisQa e fogalmakkal, ám egyáltalán nem ilyen rendszerben. Az (50.) kárikában, a tus!ik (elégültségek) felosztásakor az ádhjátmika ellentéte - igen logikusan a báhja (kUlső)15 ; az 38. szerint pedig a lények világa (bhautika szarga) háromfelé oszlik - daiva, tairjag·j óna és mánusya, vagyis isteni, állati cs emberi világra. Itt tehát az "isteni" szféra alárcndeltje, nem mellérendeltjc a "lények" csoportjának . Tehát e kategóriák között egé· .~zen más a viszony, mint amit a tradicionális interpretáci6k feltételez· nének. 16 Filozófiailag is inkoherensnek tünik ez a tagolás. A kommentárok által egyöntetüen a ,,magunktól fUggö" alesetének tekintett testi szellemi mcgkOlönböztetés jóval tennészetesebbnek és tartalmasabbnak is látszik. Egyébként így gyakorlatilag az összes kommentár is négyféle

15 VACiAS2J'ATI M5RA itt, az e lső kirikln'! is igy tagol. MinI mindenki más, a magunktól fúgg6t 1\ is azonnal kettcoutj a testi is lelki jeJlegfuc: majd igy folytatja: ,,A. kül~ö okokb61 bck6vctkczö szenvedés kétf~le - lénye ktöl függö ~S az égiekt61 fúggö .''i (3. o.) 16 Elhagyva a Szénkhja-káríklÍ kontextusát mcg meglepöbbnck tűnik e három terminus ilyen Ö$SZCkapcsolása. Ugyan is al: adhjlÍtmam és adbidaivltam kifejezések az upanisadokból súrmamak, CS egy-egy kategória mikrokozmikus. illetve makrokozmikus vonltkozására utalnlk. Mivel az ember és l vilig azonos szerkezete az upanisadok alapgondolata, ez az oppozíció iiCn gyakran szen:pct; mig az adbibbútam Clóupán egyetlen egyner (B[ihad-vll;Ijaka upanisad 111.7.14-15 .) t kellldik közéjük, Icrtyegcbcn funkei6t lanul. A M6ksa-dharma egy részletében (MAHÁBHÁRATA XII. 301. 1-23.) előfordul ugyan ez a hármas~ág; de 011 a szerv (pl. kéz, szem) és tárgya (megfogandó, szin) mcll/: te ljesen külsödlegescn c§atlakozik az önkényesen kivlÍlasztoll ,.vtd6iSlCnség". Eredetileg tehát nem triászrol. hanem - tartalmi okolcból - párról volt szó. amely nem fe losztisra, hanem párbU2.tJD kiemelésére szolgált.

Mivel ezt I. kommentátoroIc löbbsége feltehelőleg pontosan tudta, nyil ván vakon követtek egy t6ves hagyományt; vagyis elhitttk, hogy j~arak[isl}a tényleg Igy gondoha. A JUICIHlIPIKA hangot is ad a felosztas esetlegess6gével kapcsolatai kéte lyeinek: ,,(Ellenvélemttly:] A hirmasság emlitése relc~legcs.. .. Ha úgy vtled - »Az okok fajtái szerint, átvitt értelemben bcsztlünk a szenvedés fajtáir61«, ... téved sz. Miért? Az okok végtelenségéböl a IUll.jdons'gok vCglelcnsége következne. Hiszen a »magunkt61 ftiggÖ
30

A Szállkhja-kárikit

szenvedést különít el: lelki bajok, betegség, más erők okozta gyötrelem.

élőlények

és természeti

Feltünő az elemzésben az orvosi szempont dominanciája. így különösen V I rendkivül részletesen fejtegeli a testi nyavalyákat, azok

okait, majd kezelésüket (2. és 4. o.);

sőt

hivatkozik is forrására: " ... ezt nevezik az orvosok »magunkt61 fUggőnek«"ll (2. o.) S valóban,

orvosilag, a kezelés szempontjából igen lényeges az okok ismerete, az anamnézis; ezért orvosi szakmunkában hc:\yenval6 lehet egy ilyen csoportosítás. Nem is csodálkozhatunk tehát, ha az ind medicina klasszikusában, az i. sz. L évezred közepe táján keletkezett SZU5RUTA· SZANHITÁban ezt olvassuk: ..Korábban mondottuk, hogy »8 betegségek összefiiggenek ama

szenvcdéssel( [Sziltra·szthána, I. fejezet]. Ama szenvedés pedig háromféle: magunktól fUggő, alényektől fúggö. az égiektől fUggö. S az a hétféle betegségben jelenik meg. E hétféle betegség pedig a következő: kezde tből fakadó, születésből fakadó , rom· lásból fakadó, ütközésből fakad6, időből fakadó, égieklől fakadó, saját tennészetOnkból fakadó. (4.) Kőztük a k ezdetből fakadóakat a hímmag vagy az asszonyvér hibája okozza; ilyen a lepra, az aranyér stb. Ezek is kétféh~k : anyától, illetve apától szánnazÓ.

SzületésbóJ fakadóak azok, amikor az anya hibái miatt bénán, születési vaksággal, süketen, némán, hebegönek vagy törpének születnek. Ezek is kétfélék: a testnedvek okozzák, illetve a ter· hesség bibái okozzák. Romlásból fakadóak azok, amelyek betegségből erednek és amelyeket a hibás táplálkozás és kezelés (vagy: viselkedés] okoz. Ezek is kéttCIék: a nyers tartályából es a megemésztett tartályából [a tápcsatorna fel ső ill. alsó részéből] erednek. S újra kétfélék: testiek es lelkiek. Mindezek magunktólfüggóek. (5.)

A filozófia célja

31

Időből fakadóak azok, melyeknek oka a hideg, hőség, szél, monszun, forró évszak stb. Ezek is kéttelék: az évszakok ősszecserélödéséböl és a megfelelO évszakból erednek.

Égiektől fakadóak azok, amelyek az istenek ármányából erednek, elátkozottra szállnak, az Atbarva·véda ráolvasásai idézik elő és fertözésböl [vagy: megszállottságból] fakadnak. Ezek is kélfélék: villám és mennykő , illetve piSácsa- [ördög.] félék okozzák őket. S újra kélfélék: fe lidézettek és okozatlanok.

Saját tennészetünkb ől fakad óak az éhség, szomjúság, öregség, halál, alvás. stb. Ezek is kéttCIék: időben re ll épők és nem időben fellépők; itt az elővigyázatosság mellett kcletkezők az időben fellépök, az elővigyázatosság nélkül keletkezök a nem időben fellépök. Ezek az égiektól függóek. "lZ (Szútra-szthána, 24. fej ezet: 113·114. o.) Láthatjuk, hogy itt fellelhetö a kommenlárokban a dui.lkba (szenvedés) taglalására használt összes elem, s e felosztás-csoportosítás a gyógyitás lehetősége, módja és eszközei szempontjából teljesen ésszerunek (ha kissé avuJtnak is) tűnik . ValószínÜ hát, hogy innen, esetleg valamely más, azóta elveszett orvosi múb61 merített az első kommentátor, nem pedig az eredeti szerzőre visszavezethető érvényes hagyomanyból. De akkor mit érthetett ísvaralqiSJ.la valójában a szenvedés bánnasságán? A buddhista gondolkodásnak ugyanúgy, mint a szánkhjának a szenvedés a kiindulópontja; a Négy Nemes Igazság" közül az első a dukkharit arija-szaccsaril, a szenvedés nemes igazsága. Általában négy fonnáját szokás ug):'an felsorolni: születés, öregség, betegség, halál; ám ezek közül a születes más énelemhen tekinthető csak szenvedésnek, mint a továbbiak. A többi három ugyanis kézenfekvő érv a világ nyomorúságának igazolására, ez viszont nem. Csak azért. mondják szenvedésnek, mert e világba vezet, ami viszont szenvedéssel teljes. a születés ·szenvedés·volta' tehát csupán következménye a világ

Ütközésből fakadóak azok, amelyek kívűlről, a gyengék erőssel

való ősszecsapásából sdnnaznak. Ezek is kétrélék: és vadállaUóJ erednek. Ezek a léltyektÓJjiiggóek. (6.)

regyvertől

17 Usd pl. VEKERDI 1989. 4S-46. o.

,

'j

A

32

Szállkhja~karika

A filozofia célja

gyötrelmességének, nem bizonyltéka. 18 Felvételét a szenvedések közé a négyes számhoz való ragaszkodás is motiválhatta; hiszen négy élmény késztette a Buddhát a remeteélet választására is,I9 ám a negyedik, a remete megpillantása. mAr a kiutat jelri, csupán az elsó három: az öreg, a beteg és a halolt látványa utal a világ sanyarúságára. A buddhista dogmatikának oly kedves filggö keletkezési láncolatban (paticcsaszamuppáda; másképpen tizenkéttagú oksági lánc) is az utolsó tag a szenvedés, a születés pedig ennek csupán oka, a tizenegyedik tag.20 Figyelembe véve azt, hogy számos jel utal a buddhizmus és a szánkhja - esetleg kétirányú - kapcsolatára, nézelem szerint itt is erről a bárom szenvedésről van sz6. Ezt tovább va l6szlnűs iti az 40. káriká kifejezése: dzsar.i.-marW).a-lqitarh d~aril (öregség és halál okozta szenvedés), ami szóválasztásával is idézi a páli kánon állandó fonnuláját: dzsáti pi dukkhá, dzsará pi dukkhá, vjádhi pi dukkhá, maral)arh pi dukkharil (a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés).21 Döntő bizonyítéknak látszik ASVAGHÓSA Buddha.esaritájának egy verse (XII. 14), ahol e bannas szenvedésről esik sz6, buddhista szövegben, szánkhja kontextusban. Az eposz ezen énekében a megváltast kereső Gautama Sziddhártha, a majdani Buddha, felkeresi AráQa bölcset, aki kifejti neki a szánkhja és a jóga rendszerét. [Gautama:] 14. Magyarázd el nekem, kérlekha ugy véled, kimondhat6: Vénség, halál, kór markából megszabadulni hogy lehet.

33

[Ará 9a:] 17. Termeszet és származéka, születés, aggkor és halál ez, ennyi a való, mondják ; szilárd valóju, érd fe l ezt.

22.

Ami születik és vénül, kínlódik, majd halálra jut, az megllyilvánuló, tudd mcg; más a meg nem nyilválluló. H

A buddhai kérdésfelvetés tehát itt éppen az, amit fentebb dedukáltunk, a s:zilnkhja válasz pedig, bár nem egyezik, de hasonló gondolatkörben mozog. Mivel e szöveg jóval korábbi a Szánkhjakárikánál (feltehetőleg i.Sz. l. századbéli), s ma mAr megbízhatóságát sem vonják kétségbe,22 ténynek tekinthetjük, hogy az !svaralqis.t:la elötti szánkhjában felmerült az emberi létet sujtó hármas szenvedés: az öregség, betegség, halál problémája. Különös, hogy - noha a kommentátorok teljesen figyelmen kívül hagyják - ez a hétköznapibuddhista értelmezés mégis fennmarad, és e lőkerü l a SzANKHJAsZÚTRÁban: ,.Az öregségböl, halálból és a többiböl fakadó szenvedés cgyetemes.''23 Egyébként nemcsak buddhista körökben volt ismeretes a szenvedés ilyen értelmezése. A számos más vonatkozásában jóga- és szánkhja-ismérveket mutató SvétáSvatara upanisadban o lvashatjuk: ..K6rT61, vénségrlR halálról mit se tud, ki igázó tfizből építi testét.'''24 Minden hindu legszentebb könyve, a BHAGAvAD-olrÁ is így ír (a határozottan szánkhjaje llegű XIII és XIV énekben):

III A születés, mint szenvedés jclentösq;W1 a buddbai ilzcnetben ntmikéflp árnya ltabb képet fesl RUZSA 1994b 107-109. o.

22 JOHl'oST'ON, 7-8. o.

19 Lásd pl. VEKERDI 1989. 9.10. o. 20 'I'" a létezés követkczm6nyc I szű lct~s. a 5zű!ct6s következménye az örcSs6S ~S halál. bánat. fájda lom, szenvcdéi, szomnrúdg. gyötrclem."U (VEKERDI 19R9. II S. o.) 21 Sok belyütt. a Négy Nemes Igazs6g lcírásaib.n. IllY pl. Vin.ja-pi\akll. MHhá_ vagg_ l. 6; Summ'-diltbi szutta (Mhl:4Jl.SHJMA-NlKÁJA 9; 4K. o. - fOfdHán VEKERDI 19119,4S. o.)

23 m .B.u _ GARBIl. meglepö módon, az 'egyetemes' szót (szamba) 'ugyanaz'n~k

C· ... IS the samc' ) fordítja. noha Aniruddbtntl (dc ugyanigy Vidnyána Bhiksum\l is)

kommentár világosan a másik vcr:d6t támogatja: "Brahmant61 II fúcsom6is bczár6Iag".lJ Egyébként a Szánkhja·szútra e r~s.zc II fentebb mir idézett 40. káriká parafrázisa.

It

24 lI.l2.U TEN1GL-TAICÁ<.S forditása ( 1992b).

34

A Szállkhja.kárikil ..... születés, kór, halál, vénség, lásd: haj es szenvedés csupán.."lli (XIII. 8) ,,A lélek, megbaladván a

három testalkoló gur,lál leveli szü letés, halál, vénség kinjá! - halaltalan ."~ (XIV.20) Fe l velhető lenne más triász is, legkezenfekvöbben a születés öregség - halál sorozata. Ez a fentebb már emlitett 40. káriká egy alternatív kiegészítése lenne, teljes összhangban a lukti-dípiká és a Dzsaja-mangaJá értelmezésével,25 továbbá Arác;la idézett felfogásával

(Buddha-csarita XII. 17.)26 Ismét csak más hánnast említ Száriputta, a Buddha tanítványa, a PávA városában összegyül! szerzeteseknek: "A három szenvedelem : a szenvedés szenvedeime, a lenyomatok szenvedelme, a megváltozás szenvedelme,"17 Vagyis a tényleges fájdalomból, a tudat mélyén elraktározott nyomokból (emlékek, tudatalatti, hajlamok, ösztönök) és a múland6ságból eredő szenve désről van szó. Hasonló a (fil ozófiailag a Kárikánál kissé korábbi szánkhja-szövegnek tekinthető, de jelentős buddhista hatást is mutató) JóGA-SZlÍTRA megfogalmazása is: .,A változás, a gyötrelem és il lenyomatok okozta szenvedés miau, továbbá a minöségek (gUJ;lák) mozgásainak szembenállása miatt a tisztánlátó számára minden esak szenvedés.";o. (II. 15.) (Ezt a gondo latsort a kommentárok egy része összefüggésbe hozza a bárom idővel : jövő, jelen, múlt.) Végül is mindegyik sorozatban közös - szemben a régi és mai kommentátorok egységes értelmezésével - , bogy középpontjában 3

. . 2~ 5&. ,JUK11-DlPIKA egy helyütt (az elsO káriká kommentárj áhan, 36. o.) t~~c.,cn l~ l d~ZI a szö~cgct: "Itt II születés, öregség és hal'l okozta szen~edésro jut ... "
A filozófia célja

35

múlandóság áll. 28 Az öregség-betegség-halál az egyes emberi sorsot emeli ki, a születés-vénülés-halál minden anyagi l étező fennállási ciklusára vonatkoztatható. Az uto lsónak emlitett elvontabb fe lsorolás pedig közvetlenül emeli ki a változást (parioáma), aminek végső konzekvenciája szintén a megsemmisülés, E fe lettebb bosszúra nyúlt elemzesre - a javasolt értelmezés újszerűsége mellett - azért volt sziikség, hogy kelló megvilágításba kerilljön: Isvaralqisf.la gondolatmenetének kiindulópontja is minden filozofá lás legalapvetőbb ténye, a halál elkerülhetetlensége. Ez a kiindulópont ráadásul nem csupán fil ozófiailag kellőképpen súlyos, hanem közimert és magától értetődő is, szemben az ezoterikusan hangzó, nem közkeletü és ezért kívülállók meggyőzésérc alkalmatlan "magamtól - lényektól - égiektől függő" hármassal. A "hánnas szenvedés" elhárítására három módszer (hétu) jöh~t szóba: az "ismeretes" (drista), ,,3 Védákat követő" (ánusravika) és a "felismerés" (vidnyána). Az utolsó megközelítés - vagyis a filozófia, a szánkhja - szerzönk szerint jobb, mint a másik kettő . A védikus út rítusok révén keres megoldást minden bajra; az viszont egyáltalán nem magától értetődő, hogy mirc is utal a drista (tkp, ' láto11', a fordításban: ' ismert' ). A müben áhalában 29 a három érvényes ismeretforrás, a tapasztalat, következtetés es hiteles közlés (driS!3, anumána és ápla-vacsana) közül jelöli a legközvetlenebbet. Ennek meg felelöcn szokásos érte!mezése in: a hétköznapi életben adott, úgymond tapasztalarilag ismert védekezésmódok, mint gyógykezelés, belyes táplálkozás, örömfomisok

28 A példákat to\lább uaporitbatnánk. ba ncm kimondotlan esak triászokat keresünk. Így a Mahibhfirat'ban (XH . 267.) is idézett. tehit clég régi D\\vala szánkhja~ mester Dharma-szútr' j'ban (tÖNblykooyv) Igy Ir: ,,A megszabadulás (apavarga, tkp. 'bevégzés') a születés cs halil szeD~edéstnek véglegcs ncmlétc."u (CHAKRAVARTI 128. o.)

29 A 3., 4., S., 28 .. 6~ u lin • n ~miképp bomályos [43.] kárikában; a hasonl6 megtapasztalás/látb (t.i. , lélek fclfosja a természetet) trlelem szerepel 848. és [66.] versben (illetőleg másképp toldaléko lt . l_kok • 17., 19., 46-48.. szakaszban); ezek alapján próbáljuk meg ~rtclmeZDi itt III l . é~ 2. Urik't.

36

A Szánkhja-káriká

keresése. 30 Ezt olvashatjuk az összes tradicionális kommentárban, így a fentebb idézett Gaugapádánál is (28. o.). Azonban előbbi interpretációnkat figyelembe véve ez abszurdnak tünik, hiszen a halál ellen semmiféle empiri.kus védekezési lebetöség nem ismeretes. Véleményem szerint nem is erről van sz6, hanem a jóga megváltás-kísérletét bírálja ÍSvaralqisQ.a A némiképp ezoterikus szútrairodalom szívós hagyománya, hogy az ellenfeleket nem nevezi néven, hanem gyakorta nehezen dekódolható céllásokkal utal csak rájuk. Hogy ez az utalás mégis meglehetásen világos - ha azt észrevesszük, hogy valamelyik rendszerre céloz a szerző -, azt két sorral illusztrálom a M6ksa-dhannából (a MAHÁBHÁRATA XII. könyvének 168-35 3. fejezete).

293.30.: ,,Amit ajóga hívei látnak, ugyanazt követik a szánkhja bívei,"~

289, 7a:

,A jóga híveinek módszere a tapasztalat, a szánkhja hívei tudományukban bizonyosak,"Zti Az első idezetbeli ' lát' igéből képezzük a tapasztalat Káriká-beli szakkifejezését, míg a második magát a tapasztalatot említi (bár másik szóval).31 Mindkét szöveg tehát a közvetlen (szellemi) látásttapasztalást tartja a jóga jellegzetességének; a második idézet éppen

30 Ez magiban is megJcp6 értclmezts. hiszen erre a filOZÓfiai irodalom hagyomi nyilban nem a 'tapasztalat', hanem a 'mindennapi élet, köznapi gyakorlat' valamelyik kifejez~se uti lhatna (lóka, laukika, vjlvahira, vjavaMrika ,~tb,); eset leg a 'közismert' jelentésű prasziddba, 31 Az eM idézet pa!- ('lAl') igetövének participium p<:rfcc\um passivija (bdcjezett melléknévi igenév) a Kárik,iban tapasztalato! jclC1\tö dtista ('látott'), A n'Úlsodik részktbcn cm.Htctt pratjak" a fiklz6fiai szóhasználatban gyakoribb tcnninus technicus az érzéki tapasztaláST. mint ismerctfomisra, A deista ('16tott') és a prlltjaks8 ('szem elötti') 6rtelrnc azonos; mint I magyarban ' /flpflSZ/fllfll ég az empírifl ,

Figyelemrt'mél\Ó, hogy. 'módszert ' iu is a helu 'lÓ fejezi ki (!iZOkásos jelentése:

'ok'). mint IZ l , kirikában,

A filozófia célja

37

ugy állítja szembe vele a szánkhját, mint a 2, káriká: emez ugyanis a tudományt (Sásztra) veszi alapul. 32 Így már világosan kitetszik az első két káriká játéka: a három, megváltást i gérő rendszert - a meditatív jóga, a ritualisla-exegetikus mímánszá és a ftl ozofikus szánkhja - párhuzamba állítja a három érvényes ismeretforrással (tapasztalat, szent hagyomány ~s következ· tetés); s ez megint csak paralel a három fő felfogókepességünkkel (látás, hallás, gondolkodás). A púrva- és ullara-mímánszá kapcsolata a srutival (,,hallomás", szent szöveg, a Védák) közismert, de a szánkhjanak is jellemzője a következtetés: a BRAHMA-SZÚTRA például rendszeresen az ánumána, ánumánika ('következtetéssel kapcsolatos') szavakkal utal a szánkhja tanokra,31 Érdemes felfigyelni rá, hogy a dzsidnyászá ('tudásvágy, vizsgá· lódás') szó alkalmazása a két mímánszá-szútrát idézi, Dzsaimini így indítja a PÚRVA-MIMÁNSZÁ-SZÚTRAt: atha 'to dharma-jij/iasii (Ím eztan a kötelességek vizsgálata); a BRAHMA-SZÚTRA (máskeppen Unaramímánszá· avagy Védánta-szútra) pedig az athö '10 brahma-jijliiisii (Ím eztán a Brahma vizsgálata) szavakkal kezdődik, Milyen érvekkel veti el ÍsvaralqisI).a a jóga és a Vedlik útját? Az elsö ,,nem teljesen-véglegesen hári!" , il a másik is ugyanilyen, ..mert nem nyUjt megtisztulást: még több pusztulás jár vele", Feltehetőleg ez a jóga esetében ugy érten dő, hogy bár a jóga meditációs gyakorlata enyhülést kínál a hármas kín ellenében (a halál ellen is: gondolhatunk akár a yogillok csodáira, akár tökéletes közö· nyükre), de a menedék csak viszonylagos es időleges, Még valószí-

32 Eza • szóhasználatot a jöga alllpnövegcibcn is mcgtal.tlhatjuk , A JÓGA_"lÚT'RA a lélek j cllcgzetesscg6nek a látast mondja (p l, 1,2, 11.6. 17,20), szemben anánkhja iltal kieme1t ludásltudatossággal. A megvUtó é lm~nyt IV, 25, ,,a kü1önb!;ég megh\tásának" nevezi. ("Amikor a Különbséget mcgtapmtalja, önmaga [folyamalo~j létcsül~sének létrehozw mcgszakad,"ll FÓR!ZS 1994: 197, o.), Sankara idézi egy kül önben ismeretlen jógak6nyvb6l: J m a jóga a \1llóstig me&látási.nak cnközc:'1J (B RAHMA..s:zúmA. SÁl'«ARA-RHÁSJA II , l. 3: ln. o.) Vj'sn, A J(roA-SZÚTRA elsO kommentatOnl irja: ,,A nenvedések e nagy sokas.tga kelctkezéllénck csírája a tudatlansag: annak pedig mcgsz(jntctöJe (abháva-/uilu) u ígazi látás,"U (II, IS: 185, o,) II 1.1.18: 1.3.3; 11,2, 1 Iffiumána, 1.4, 1 Iffiumllnika: [a wnkhja·kövctök IUta lj kikövclkC%letctt 16sokj- prakfili,

A Szánkhja-kQriká

38

nübb, hogy a j óga szamadhi-állapotát különbözteti meg a szánkhjával elérhető megváltást61. Szamádhiban ('összeszedettség') ugyanis a tudat teljesen kiüresedik, s így el is szakad a lennészeltől : ennyiben tehát

hasonlít a lélek és anyag végső elszakadását felkínat6 szánkhja-beli kaivaljára. Ám ill a szétválás nem teljes, s éppen ezért nem is végleges. Ezl fogalmazza meg Sankara is a maga radikális monizmusának szemszőgéböl : ,.Álomtalan alváskor, szamádhiban stb. is, noha elérjük az

öntermészetünkhöz tartozó elkülönületlenséget, mivel a tévtudást még nem vetettük el. az ébredéskor újra megjelenik az clkÜJÓnültség."14 Ha így is van, ha a "tapasztalás útja" Cd{ista) nem is nyújt teljes és

végleges menedéket. ám "különbözik ettől ama szent hagyomány szerinti módszer. melyet a V Mák írnak elő; ez képes a szenvedés elh~ltására, s gyümölcse is abszolút és végleges (a kinyilatkoztatás szerint). Hiszen így sz61: »túljut a halálon, túljut a fájdalmon , túljut a bünön, túljut a papgyilkosságon, ki a lóáldozaual áldozik.«3S És eme Vedák ezt is mondják:

34 BRAlf\.1A.SlÚT'RA-SANwtA-BHÁSJA II . I. 9: 365. o.li! Hasonló tartalmú kritikát foga lmaz meg k~bb a midhjamaka Sántidtva a BódhieSlllja-avatiriban a szarvbzti· ....... inokkal (egy rtgi""gbubb buddhista irftn)'Zat) szcmlx:n: .,ba a ""gyakozAs (l{istllI) nem pllsztul d , a ludat mindcn re l~ limamekra fog lalllloi. Ezért fel kell fogni a tímjatit (Urcsstgcl ]: a ~unjaLi fc\fogisa ne!kül m~g az esetleges sz.amédhi után is újra ... iSSZllt~r a tIIdat mcgkÖlöll~ge."U JOSHI 175. o. 35 8 61 a ki.dbok SZCriDI IZ id ezet a 5ATAPAlltA-RRÁHMAl;lr\ ('Szizösvtny/l .... ltzskÖllyv') X III . 3. I. I. bckczdtséból való, 01\ csak egy része ncrepcl: "TúljU! minden bünőn, tuljllt • pilpgyilkosstigon, ki a lójloozattal áldozik:'u Pontosan ehben I formában nem tarAJtam mcg ;chol, de a másik két elem is el őfordIlI a hlgyomAnyban bAr nem a ló'l dozatb ol kötve: Igy I M~~aka UPANJSAI} lU. 2. 9. szakasdbltll "túljllt It fájda!mon, tú ljut a bünőn";ll a K.\!ha upAMSADbIll1 (I. 17.) "túljut szillettsen ~S halálon· '.lI A kfsei Nrszinhl-púrva-tápanija UPr\NJSAD (V . 2)U ts Sri-Réma-III1Hnt.tI\[linl i egy ho~szabb ~or rC!iZCként emliti, hogy "halálon . .. , bOn 6n UPN'lSN) [la[lgyiJkoss'son tuljut." GluQapáda kissé más szöveget idéz: "Minden né[lCt legyOz, H hal'lon t(l.ljut, a bUnŐII túljut, a papgyilkosságon túljut mindenki. aki lóil dozaultl 'Idozik.~'u

(ni

Mindenc~ctrc a kommenLitor félremagyarázza a védikus szövegel, aho l a ló6ldout engestteJ6 crcjtr61 van szó - teMt a halálon, azaz az öfésen, jut túl az lildoz6: lcmo~sa a gyilkouég ... t tkét a fej érő l.

A filozófia célja

39

»Sz6mát ittunk, S lettünk haláltalanná, a fényre jutván istenekre leltünk. Most hát nekünk mit tehet a' viszály már? Ó Halhatatlan! Halandó mit ártbat?«"36 Érdekes megfigyelni, hogy itt már a konunentárok is - maguk scm véve észre a dolgot - a halálra keresnek orvosságot, sőt a SZÁNKlUA-VJ3.1lT1 (VI) éppenséggel így értelmezi a (szanszkritul nehezebben érthető) himnuszt: "aki szómát iszik, annak mit árthatnának a betegségek, a hajá] vagy az öregség?"12 (5. o.) Bár ez az alternatíva első hallásra - amennyiben a háromezer védikus. szertartások hatékonyságára értjük - némileg elavultnak látszik, ám figyel embe véve. hogy minden vallás valamiféle üdvösséget ígér (s ehhez valamiféle ritusokon át vezet az út), mégiscsak releváns a kérdésfelvetés. Nem nyújt-e a vallás önmagában menedéket az egyébként kikerülhetetlen szenvedések ellen? Val6ban megkeriilhetetlen a filozófia? esztendős

Sajnos, tsvaralq-isQ.a válasza elég nehezen érthetö. ,,A Védákat követö ritusok rendszere ugyanolyan, mint a 'tapasztalati' (dpsta); ugyanis mindkettönél egyfonnán fennáll, hogy nem szolgálnak a szenvedés teljes [= megbizható) és végleges ellenszeréül."37 "Nem megbízható ellenszer, hiszen így van: )}Ha fiúgyennekre vágyik, a középső falatot nyelje le az asszonya
36 SZÁ»lliJA-SZAPTATI-v:errn 6. old.ll A ... t gén ~lCrepl6 himnuszt (~!G-vIDA. VIII . 48. 2) mindegyik kommcntir idézi. A himnusz Szóm ához szól, az áldozásnill hllSZllált bódító italhoz; Szóma másik ne ... e Amrita , Halhatatlan. 37 VÁC5ASZJ'ATlMlSRA 9. o.~ 38 Az Ápaszt.mba Srauta-uutra áldozatl k~ziköny ... részlete idézet a Jadzsur-vMAb61 ... aló (V'dzsaszanéjl-stanhit' ll. 33).

(ll. 7. 14). benne az

A Szállkhj a-kizriká

40

esztendőt, hadd éljünk meg száz e sztendöl.(~39 Mégis 32 utód meghal magzat, újszülött, kisgyermek vagy ifjú koniban iS."40

És nem is végleges ellenszer, hiszen ,,ha az ok - az egynapos stb. áldozat - véges, napokban mérhető, akkor az okozat - Mennyország stb. - is nyilván véges,"41 Bár ez a véges élet jutalmaként kapott őrök üdvösségben (és kérhozatban) hivő keresztény közgondolkodással ellenkezik, de elég logikus érv; mindenesetre Indiában a hagyománnyal is összhangban van . A binduk és a buddhisták, ha hisznek is valamiféle mennyekben és poklokban, az ezekben eltöltendő időt mindig végesnek _ bár olykor nagyon bosszúnak - tartják; erdemeink gyümölcsének elfogyasztása után újahb újjászületés következik m ajd.

A második félsor ezt toldja meg alátámasztásul egy igen sokféleképp érte lmezhető sz6összetétellcl. 42 A z eddigiek után ez elég

If filozófia célja

41

szükségtelennek látszik, s talán éppen feleslegessége kölcsönöz neki sú lyt: a szánkhja antivédikus, vagy legalábbis nem-védikus eredetére utal. Mindenesetre a szánkhja szembenáHása a védikus áldozással közismert volt: Kapila, a rendszer mitikus alapítója, a Mahá-bháratában ..csak egyszer kerül összeütközésbe a Védákkal, amikoris szembeszegül az állatok feláldozásával; a szöveg pedig egyértc:lmOcn a bölcset támogatja az ahinszáért (nem-ártás) folytat ott küzdclmében."4J Az érv bel ső logikája pedig az., hogy az állatok megölésével jliró áldozatok éppenhogy fokozzák a világban a haJá it, tehát a hánnas szenvedés egyikét. "Hiszen a vértő l szennyes kéz nem éppen vértő l tisztul meg," írja - egyítttal eHenérzésére is célozva - a MÁTHARAVIj. ITTl. 44 A J UKTI - DiplKÁ (66. o .) pedig titHépve nemcsak az áldozat, hanem általában az ölés gondolatkörén is, eljut minden morál általános Illapelvének lényegében klasszikusan megfogalmazasáig: "Ki töled fUg g, ne mérj arra olyat, amit te sem kivánsz. Csak ennyi az igaz törvényvágy az oka, ha m ást teszel."~

39 ij.1G-VÉDA VJJ.66.1 6

40 MÁllIAAA-VQJnl S_o.U

41 MÁlWtRA .~ 6 .0.U 4 2 Az lJ_vijuddhi qlJyd ',islJya-Yllktul) forditisában cltg je1cntös különbségek mutatkomak, w ntc csak annyi közös. hogy valami keUemetlent i llil a rituéJCról. MfliLJGnól (506. o .) ..... hi!l.Cll ez i! (lIgyBnugy) timitl ansággal, (az el~rt sik CJ) muland6 stgávBl és &.<:on tfnnycl terhe lt, hogy mindig van kivilóbb (cé l. mint &.<:, amelyiket a szent hagyományon alapuló eszközzel CI lehet t rni ). "u CHATIOrADl N AYA (378. o.): mert tisztátalan; ts n ~ m c ly vonatkozlÍsban hiányos, méso kban túI Jégos:'ti DAVIES (15. o.) és LARSON (256. o.): ... . mert tisztlÍtlanság, pusztu lás ts túl s'g kapcsolödik hozzá:'!1 Ez lényegében Gall~apáda verzi ója: " IZ áll atok lcöltsc miatt tisztétalan ... IndrQ és térsai veszte miatt [vagyis, mivel az isten ek is halandók] puSZlulissll kapcso latos . .. • felü lmúlu: ki vál6ság, vele kaJlCsolatos; a 1.:iv616 WlljdonsAgok látásától mis szenved (az áldozatok j utalma irigyfiéget keltJ).'''lO Jobb a Jutm·DtPIKÁ (83. o.) magyaJÚala, feW lmúlhatOsághoz : az lIldozatok hatAsa filgg a (e lh'SZIllllt anyagok mim'istgc tól és 11101. hogy h6nyszor vfgzik cl; v isze,"1 ami fokoualo, az nem abszolút. Jelen fordílás mindegyi ktöl lényegesen ellt r; enne k fő e ka, hogy nAlam az aviiuddhi (ti szt6tlan) és a kSlj a-Itiiaja-jukta nem képez összetttelt egymással. A ksajaati~ajl szcrintem alártnde/ó összetétel: ft pllsztllhis bös~geltúls611a: az Ivi§uddbi semleges ncmli térgyesct, módhatéroz6 i funkdóban. E szcrkeszt~ s ellen vcthetö, hob')' ezt cgyszcrilbb lenne éllapothatározóvll kifejezni: Q-vijuddlli~ IqQyQ-; cz ft versmért()kkc1 ~em ötközne. Meglehet, az elöz6 f~\sor ugyanilyen szerkezcte (hlmn emll alany + melléknév semleges nomó tárgycsctc m6dbatArorokénl, pedig 1r.ézenfekv6cn ink6bb állhatna ott áU.pothatároző) motivilta ft grammatikai formát. üak lényegtelen eltfré.t crcdméU"

A gondolatmenet lényege: az erkölcsi törvény, mivel törvény, mindenkire egyfonnán vonatkozik. Ha nem akarom, hogy nekem rossz legyen, akkor tilos lesz másnak, hogy nekem ártso n; de akkor a törvény általánossága miatt nekem is tilos másnak ártani. Egyébként a ritualizmus a· viSuddhi (tisztátalan, nem tisztító) jelzöje a szánkhjára vonatkoztatott "legkiválóbb tisztít6" [70.] és " teljesen megtisztult (vHuddha) tudás" 45. ellentéte.

nyeznc. b, az lvi~uddh i l • ksajAlih j hal me U~rcndel6 ös.uelétel nek vennenk (ami nyelvileg 1r.i:zc:nfel:vöbb elemzés). ám jobbnak tűn ik a fonJítllsblln a mag)'llrllz6 viszonyt kiemelni. 43 KEml, 62. 0.11 Az emliteu MAHÁBHÁRATA-heJy a XI[ . könyv 260-62. fejezete: .. K. pila t s ltehfn pi rheszl:dc". 44 6. o .tI (Va16~zinóJei! id hct, mert szabályos il61:a versben Vim , dc forrlÍsat nem ismerem). V.Ö. sZÁNKHJJ\-szt:rrRA 1.84: ,,A szenvedésbö l szenved6s fakad, ahogyan a vlzzc\ leöntés fa folucntcl t.,i ritus neve] scm ment meg a hidcgtöl. ''Ü A kommentárok a!apjin is egy~rtelmü, hogy iu a ritll6l~ban feláldozott i llat szcnved~~1 van ~zó, amely teUt nem okozh atj a IZ á ldozó megmenckül ésél a szcnvedéscktÖI.

Fili 42

A Szánkhja-kárika

A mindezekkel eHentétes 45 m6dszer a megismerés és következtetés utja, vagyis a szánkhja; ez "felismeri a megnyilvánul6t (vjakta), megnyilvánulatlant (avjakta), megismerőt (dnya)". A vjakla (megnyilvánuló, kifejezett, világos, tapasztalati, látható, észlelhető) az empirikus világot jelöli a maga 23 összetevőjével (tattva). Az a-vjakta ennek alap-

A filozófia célja

43

a szánkhja Ísvaralqisl)a szerint azért ,jobb", mint a többi rendszer, mert a le/ek helyes megismerése révén e ljuttat a teljes és végleges szabaduláshoz (aikO "ntikam ary-anlikam ... kaivalyam apnoti, 50.)

ja és oka, az ösanyag; gyakori szinonimája a pradhán3 (' ffi.(princí pium], a legmbb'). A dnya ('tudó') viszonylag ritka megjelölése a purusának ('férfi, hím, ember, személy, lélek'), viszont az összetételben elfoglalt helye emlékeztet a más szövegekben gyakori ksétra-dnyára (,,mező- ismerő", ahol a mező a külvilágot, az objektivitást jelenti; szinten a purusa egyik neve).

Fordithattuk volna a 'vjakta-avjakta-dnya'-t úgy, hogy "a megnyilvánuló. a megnyilvánulatlan és a megismerő" (ez a szokásos megoldás), avagy "a megnyilvánuló, a megnyilvánulatlan és megismerő­ }ii/t, de tartalmilag legjobbnak tünik ez: "a megnyilvánulót és megnyilvánulatlanr megismerő". (A fentebb adott változat lényegében nyitva hagyja a kérdést.) A szánkhja 25 tattváját máshol két csoportra szokták osztani, purusára és pralqitire, ezért dualista a rendszer; itt viszont igen hangsulyos helyen - ezt a hármas felosztást találjuk. A szövegösszefüggés arra utat, hogy itt a tudás megváltást hozó erejéről van szó: ez a rudás pedig val6jában és lényegileg a purusára vonatkozik, a személynek a természen öl val6 tökéletes különállásának fe lfogása .46 Tehát

4S Avagy ' . fenti lulajdonsagok ellentCttvcl jellemezhető ', azaz teljes és v~gleg<:s megv' ltása hol, töké letes rnegtimulissal, CS nem okoz pus.ztulist. 46 BAr az &szetetelt nem igy elemzi. mi:gis hasontó kővct)(CZ1etésre jut KUMAR i~ ( 1983, ] 7S . o.): ... dnya-vidnyána azért keniIt. lista végere, hogy jck:7.ze ennek a tudisnak a fel56bbrendllstgél ."ll

A megismerés forrásai 3. [4] dutam anumiinam iipta-vacanaril cat sarva-pramiiIJa-siddhatviit tri-vidham pramiiIJam i~,am prameya-siddhi~ pramiíl;liid dhi. t aP/am vacanam V (szerkcsztö i jllvh's) 3.

Mivel a tapasztalat, a következtetés és a hiteles közlés az összes isrneretforrást igazolja, háromféle ismeretforrást fogadunk el. Ismeretforrás az. ami a rnegismerendöt igazolja.

A pram~a ('felmérés, mérték', méIvadó tekintély) az étvényes ismeretforrást, megbizhaló rudás szerzésének a módját jelenti a fil ozö(iában, a praméja ('felmérendö') pedig a pramá.Qa tárgyát, azaz a megismerendőt, a külvilágot, a bizonyitand6 tételt.

Vidnyina-bhiksu is Igy Ir a SZlinkhja-szAnlban: "Mfg ha II mcgkii lönhöztetö tudás egymástól küJönbözésűk ludba is. 6m csak a lélek t'rgyul vétele vezet annak mcgszabadulád.hoz.".u (KUMAR 1988.I/S. o.) c.~ upán

A Szánkhja-káriká

44

Az összes47 ismeretforrás az itt felsoroltakon kívül: upamána (hasonIitás, analógia), arthápatti (implikáció. tisztán logikai, elvont következtetés) és abbáva48 (nemlét) vagy anupalabdhi 49 (nem-észlelés, például ' Nincs meg a pénztárcam! '). Ezekre azonban tsvarakri~a szerini nincsen külön szükség, velhelő leg az e lső ketlÖt a kövelkeztetés,SO az utolsót a tapasztalat5\ egyik esetének tartja.

Egyébként az e lső sorból hiányzik a cezúra; a RámaSankara Bhatlácsárja (VÁCSASZPATI MrSRA kiadója - 35 . o.) javaslata szerinti emendaci6 ezt belyrehozná, de az áptavacsana eredeti kétértclmGsegél (hiteles szó / megbízható ember szava) megsziintetné.

4. [5J prati-vl$ayii'dhyavasiiyo dHfam trit-vidham anumiinam iikhyiitam talliriga-lfngit-pürvakam apra-srulir öpta-vacanam tutt:,

A megismerés forrásai

45

halásköre, az érzékelés tárgya, vagyis hang, tapintás, szín/alak, iz, szag. Ha ugyanis nem erről lenne szó, akkor az "egyes tárgyak felfogása" megkülönböztetné ugyan a tapasztalást a többi ismeretforrástól (on fogalmak, szavak, tehát univernílék szerepelnek); ám nem választaná el az emlékezéstő l , képzclettöl, álomtól, amik szintén egyes lárgyakra vonatkoznak, csak éppen az érzékszervek kikapcsolásával. A 'felfogás ', adhjavasza.ja (tkp. 'próbálkozás, erőfeszítés') szánkhja szövegben mindig az é:rtelem (buddhi) tevékenysége, mint a 21. kárikában is, tehát a tapasztalás is értelmi tevékenysé:g. Ez újdonság lehetett, hiszen a tapasztalás "Vpsag3J)a követői szerini »az érzékszervek müködése«."n (JUKTI-DlptKÁ 149. 0.p2 A háromféle következtetést nyitván azért nem sorolja fel tételesen, mert közhely: az okra, az okozatra, illetve párhuzamosságra é pítő következtetésfonnáról van szó. S3

tdYfV 1 :Ungi-li!lKaK HctlVj,VI. D

4. Az egyes Iérztk]tárgyak felfogása a tapasztalat. A következtetés háromféle; részei ajell=alap] és a jelzett [=konldúzi6]. Hiteles közlés pedig a hiteles szent szöveg.

Az [érzék]tárgynak fordított visaja ('hatókör, terület') jelenthet

egyszeruen tárgyat (dolgot) is, am valószínűbb, s a régi kommentárok is így mondják, hogy itt szúkebben értendö: az egyes érzékszervek

47 Legalibbis Sankara ~S KumáJila Bbatta követői, tehét a védánll és li (pul'\la-) mlminsú legfontosabb iskolái izcrinl. .A puni.Qikus iskolák szerint még kellő van. nevcte(csen I bl:nnfog\allság (s.zambb,vI) és • hagymnAny (aitibj.)."ll 8H....rr. 145. o .

48 MAX MOI.J..ER. 189. o. 49 Df\SOlPfA. J. köl. 397. O.

SO Minta MÁ'j'HARA-\fIPTTl (8-9. o,) és a SZÁNK}UA·SZ!ú'T....l1· vwrn (V,) (11 - 12. o.) SI Bir a legtöbb kommcntétor ezt m!\sbogy látja . valószlnQleg It DZSAJ.... MANQALÁnak van igaza: ,,»Az ed~ny nine~ itt. men nem ~szle lbetö«: 07. egy 'nemlW (Ibbáv,), Itt az 'edény nemléte' c58k az edény ÜJCS helye; ezt pedig li 'tapumla!' ismeretforris igazolja. czen nem külön i.mcretforris."H (69. o.)

52 Némiképp meglepö, hogy • SZÁJ'.l<}UA-SZÚJ'RÁban II d[istll (ami a Kirik8b.11n 1 tll paszllllal szakkifejezése) ' kinyilatkoztatás, szent .szöveg' Crtelembcn szercpc: t (111.74, GARBE "rcvclation''.nak fordítja). A tap&mlllatrlll pr1Itjaksa s:zót hllmlAlja 0.89). Ez is utal rlÍ, hogy II k~sc:i szAn kbja milycn crős v~dAnll-halás alatt áll: ugyanis a 8~­ WrRA használja a dri~ (lAt) ig~t következetesen 'Il Védákban fe llel' értelemben (igya drisla, 'benne lIan a szentírásban' is többször el őfordul: 1.3.15, 1Il. J .8. IV, 1,12, JV.4.4). 53 " Majd tTTe 1= lZ énékclCsrt] alapu l. hAromféle követkelletés: az előzményei (- okból]. l maradvinyos (- kÖllctkezm~nyb(ill és az egyformán lIpatttalt"jj (NJÁlASZÚfRA t.1 .S.) Az Ulo lsó kövelkCZlctCsfonn a jelentése: némil:~pp bomályos. DI\SG1JPfA szeri ni .,kÖZŐ5 jdlegtttcssl:ge k a lapján tÖTténö követ kcztctés.":U O. kiil . 294. o .) A Pra!uztapáda-bhisja alapjAn ugy pontO/iíl, hogy Hegy köZÖS minöségiik . lapján a következtet~st kiterjesztjiik a dolgok el\Y másik osztAly4ra ... Igy litván, bog)' • parasztok munkilkod!sAt dus aratAs jutalmazzII, ami következtethetek, hogy a papok munkáját - azaz I I áldozatbemutatást - is az II jutalom (vagyis mennybemenetel) követi majd, amely~rt végczt~k,"lI (uo. 350. o,). Legmeggyözőbb v~lcm~nye: ,A koroi nj ijib.n ... a &Zámánjllt6-d[ista mindenféle következtetésre von.lkozik. lUllely nem 01.:okozati tipwú ; pl. bl • lamartDd szin~b6 1 és .lakjAból savany(! lzere következtetek." (Uo. JS3 . 0.f1 MAX MÜll.EJl. vélemmye cgybeesil.: Gluliapiditvll: ..A hnmadik raju következtctb, a szlmAnjlt6-drl~a - azon alapu!. amit Allandóan eg)'Ütt hitunk - Igy illusztrálbató: A Nl p mozog, mert kü lönbözö helyeken litbat6: mindenrol, Imi különböző belyeken volt llitbató, tudjuk, hogy mozgott.''ill (3~7. o.) MEHLIG szerint (DElESEN [418. D.) Max MUllerére emlékeztető magyarázatát tÖTnör!tve) egyszerllen "I hlsonló5ágból vll6 megismerts, azaz az analógiis kövtlktztclés:~ (509. o.) TmOOLTAKÁCS 1992& ~6sszeroggélire nilá1ó ... következtctCs"·nek ford ltja, 5 magyarázata

A Szállkhja-káriká

46

47

A megismerés forrásai

A tinga - Iingin fogalompárt nem lehet tökéletesen visszaadni magyarul. A !ingin ('jeles') ugyanis nem pontosan a jelzett, hiszen nem a jel utal őrá, hanem ö adja a jelet. Tipikusan okozat - ok viszonyban állnak, mint a klasszikus ind példában: fü stöt (linga) látok, akkor ott tűz (lingin) is lesz. Nem ilyen egyszeru viszont az összeftiggés itt: alacsonyan repülnek a fecskék (linga), eső \esz (lingin); talán a jelenség és alapja kifejezésekkel írhatnánk le, ami gyanúsan hasonló szemléleru a vizsgált szanszkrit szavakhoz. Azonban még ez sem elég altalános, ugyanis előfordul a forditolt. ok - okozat kapcsolat is: megáradt a folyó (Iinga), nyilván piszkos a vize (Iingin).

5. [ó] samanyatas tu duriid lasmiid api ca '-siddham t p rasiddhirVl, VI, 0(0), J

Meglehet, éppen az efféle péklák motiválták, hogy később más tennmusok váltak általánossá a premissza - konklúzió (alap következmény) viszony kifejezésére, Így gamaka - gamja (rávezető cél), hétu - szádhja (érv - bizonyítandó); különösen pedig vjápja vjápaka (áthatott - átható), Ez utóbbi világosan utal a vjáptira (áthatás) _ ez az a reláció, amely a két fogalom intenziója között fennáll, s amely az egész következtetés 1ényleges alapja, Így példánkban a piszkosság "áthatia" a megáradils1, azaz az áradásnak lényegi mozzanata (reltétlenül vele jár) a mocsok,54

Az elsö sor szerkesztése alapjan fordítható lenne lazan is, a számánjató dpstátS5 nem terminusnak tekintve: 'Az érzékfelettiekre pedig a hasonló tapasztalatból következtetünk, 'S6 Mindenesetre az összes kommentár szakkifejezésnek veszi, és ez logikus is. Ugyanis a következtetés másik két módja - az okból az okozatra, illetve fordítva elöfeltételezi az adott oksági összefUggés ismeretét, ami általában indukcióból ered, Például sokszor láttam már, hogy ha esik az eső , utána megárad a folyó; ebbő l nyerem az ál1alános téteit, hogy az áradás oka az esőzés. Ha viszont valami láthatatlan, akkor arról ilyen

szcrint "időbeli pcriodieitbnt [vonatkozik] (mindig felkclt a nap - holnap is fclkel)."

(1 4_15. 0.)

Sa-JMlDTn61 "következtet~s [ ... ] cgyesböl áJtalánosra (pl. egy mangofa virágzáslib61 a mangofák virágzásira, az egyes 6rzéhzorvekbölaz ~rzékszcrv általános fogl11mira" (88. o.), ugy l nlgy Campbell: "az észIdettől IZ elvont alapelvig vezető oko~kodás." (~ 610. 0 .)1J El.lADE szerint (376. o. [fotdl tb 43K. o.]) éppen forditva: ,,álialánosról éltIIlinosra való következtetés (Vksau:pati Mim.., Tauvakaumudi,35):'Ü A bonU ly tradicionális: ,,A kommenllitorok ... rendkivül cltér6en tne1mezik~ (l.AR:Sa'OI, 158. o.), $& ,,az egyes szAnkhja szenök s:úmos kü lönbörl't magyarázatol vetettek fel ... ts egy ik ük Km teljcseu bizonyos abban, mi a pontos jc leRté.~ű k ."M ( KUMAR 1983, 31S. o.) Bár ,mindezek alapjin sejthet/Heg Dasgupllinak 16nyegébcn igaza Vin: mindco olyan következtetéi, amely nem az okozatisl.gon nyugszik, ebbe a esoponba vo lt sorolható; ám a következő versből kitilnik, hogy l ~varak(isQánU anal6giát jelent. Ez etimológiailag is a legvl16u.lnilbb, hiszen a ~zámánjatasz je lenl~se 'hKsonl6an, egyformá.n, állal ' nosdgban'.

54 Usd például BHAIT, VI fejezet, kül. 209· 11 . D.

5.

ati 'ndriyaf)iím protitirt allunuinat paro 'lqam iíptií "ga mat siddham t. 1: siidhyam J, M

»Egyfonnán tapasztalt« következtetéssel gyöző dünk meg az érzeken tuH dolgokr61; az így sem bizonyított láthatatlant a hiteles hagyomány bizonyitja.

55 ,.Egyformán tapasztalt", a következtetés harmadik rajti ja: kb. anal6gia. Lásd az 5). jegyzetet 56 DAVlI'S fordltása (33 . o.) mlÍshogy kapcsolja a mondalltszcket: ,,A formál ii "vagy gencrikus létezés megismeré~e érzékelés révén tön/:nik; az ~ rz/:keken túli dolgokI: követk eztetés tévén; Imi e módszerrel nem hatArozhat6 me g ~., nem is érzékelhe tö, azt megfelel ő eszközök révén kell mcghatározni:>ü Az agama ('hagyomIÍny') 'módszer'ként való forditása bizonyára tévedés, !Ím CODek kii gazl ttl ~a után szép párhuzamot kapunk az e16z6 kárikA szcri:ezctével; itt is I birom i~mcrelronisrol l ennc szó. Nehézkes lovábbá I námtlnj l -tasz gcoiliVUSSII I (birtokos eset) ekvi vakTllik~n\ való énclmezésc (a ' -!asz' eredet- és módhltároző jelen tésű képző); a másOOik reiSOf" alapján ped ig ez a prasziddbilpratlli (' bizony ilils 'l'megbBlározá.~1 vonza!a. Kű lönösco, men a vcmnénék lehetövé tenné akir I sz' mánjaszja lU dp5tát, . Ut I mminj im\rD dpSfat kifejezés alkalmaz.idl is (vagyis akir egycs, akár többes !iZámil. birtokos cselet). Ezt is korri gá lva az elsO somak cz az énclmczé~e bontakozhat ki: ,,Áltl lános.ti.gban pedig a tapasztalatból, érzékeinken túl i dolgok esetén következtet~sből fakad II hizonyosdg." CsuplÍn a Szinkhjl-káriká\ vév e figyelembe feltétlcnü l ez lenne a ki vánatos fordítlÍS; ám al önzes egyéb fonás olyan következete sen tekinti II számánj ató dri!ó\it szakkifejezésnek, hOBY ne h ~z lenne velük szcmbeJ.ZOgülDi (b'r, mint fentchb, az 53. lábjcgyzctben mar jcleztem, e »terminus« értelmezése rendkIvül tarka).

If

if

48

A Szánkhja-kiuiká

módszerrel nem lehet mcggyőződni, Például: a Hold túlsó oldala (az ürhajózás kora előU) csak az analógiás követkcztetés számára volt e l érhető. (Az énnének, a Illbdának stb, is van másik oldala; a Hold hasonUt ezekhez: tchAl annak is van túloldala.)S7 Figyeljük meg, hogya bréhmanikus orthodoxiának lett engedmény - a szentiratok tanúságának elfogadása - esupén látsz6lagos: bár nem vitatja, hogy a Srutiból (' kinyilatkoztatás') igaz ismeretek származhatnak, am csakis o l yasmiről , ami a tapasztalat CS a következtetés minden fajtája számára hozzáférhetetlen. Az ismeretforrások prioritisa. teljesen egyértelmü. Ha valami tapasztalatilag megismerhető. ott nincs helye a következtetésnek. Ha jelenleg észlelhetetlen, de ismert oksftgi viszonyb ól levezethető (múltbéli dolog a kövctkezményéböl, eljövendó az okftból), akkor így következtetünk rá. Ha ez sem lehetséges, akkor alkalmazzuk az anal6giás következtetést. És csakis, ha így sem tudtuk a dolgot megismerni, akkor folyamodunk a szent hagyomány tanúságáboz. 58 A kinyilatkoztatásnak: azonban a szánkhja szempontjából nincsen Mivel saját tanait kivi/el nélkül kikövetkeztelettnek tartja, ezért ezekre vonatkozóan II szent szövegek per definitionem irrelevánsak lesznek. A kommentárok. noha ezt tapintatosan (vagy óvatosan?) nem fogalmazzák meg, példáikkal viszont félreérthetettenül jelzik. Az analógiás következtetés illusztrációja mindenütt a lélek (purusa) és a megnyilvánulatlan természet (avjakta); sokan hozzáfüzik, hogy a megnyilvánult természet (vjakta) pedig tapasztalatilag észlelhető. A szentiratok tanúságára fe lhozott példák között viszont effélék szerepelnek: ,,Az istenek kiráJya Indra, ... az égben nimfák vannak."59

jelentősége.

A megismerés forrásai

49

Az okság 6. [9] a-sad-a-kara1)ád upiidána-graha1)át sarva-sambhavá '-bhávat saktasya sakya-karaIJat karaf)a-bhavac ca sat-karyam. 6.

Mivel a nemlétező ncm alkot; mivel [megfe lelő I anyagot veszünk; mivel nem jőn létre minden; mivel ami képes, képessége szerint alkol; és az ok tennészetével bír: az okozat létc ~ö[bö l cred).

Az érett szánkhja egyik alapismérvének, a szat-kárja-vádának (a okozat tana) meghatározását adja c szakasz.6O Fontos hangsúlyozni, hogy itt definícióról, nem pedig bizonyilásról van szó: nem állílja, hogy az okozat teljes egészében , készen meglenne már az okban 61 , csupan azt jelzi , milyen alapvetöen fUggenek őssze; az okozatban nincsen semmi. ami ne az okából (okaiból) származna. létező

Az egyes érvek jelentését és viszonyukat sokfeJeképpen clemezték már. A régi kommentárok öt . külön érvet látnak; GAUQAPÁDA példaul a köve tkezőképpen értelmezi öket (8-9. o.): (I) .,nemlétező nem hozható létre ... ahogyan a homokból sem fakad szezámolaj." (2) "Az upactána az [anyagi] okot [jelenti]. Ki mire

60 A verselés kishibás: az e l ső liornan hiányzik I cezúra. 57 Bár véleményem szerin! ez a bc ly<=s l:n elmczés, védhet6 a m b ik v6ltozal iS; lJ. ha az "CnékeinktD t61i" kirejeztst nem úgy énjiik, hogy ' Ieljcsstggel l:szk lbc:tct lcn ', hanem úgy, hogy 'tJúkeink sdmir. - kgalíbbis pillanatnyilag - nem hozzif1irhct6'. PI. most zubog lZ eső - kiiövetkeztttcm, hogy a foly6 mcg rog '-radni; ez .,trzi:keimen túU" I~ny, amennyiben mig IJ(:m következett be és eúrt e~ló'" nem is láthat6. 58 Az avatatlan szAmÍTa meghökkentö, hogy ez a rituaJiutikuS púrva-mímáo1!Zá álláspontja is: ,,A sz6b6li megismerts tehát érzékelhetetlen dolgok megismerése - vagyis azoké, amelyeket má~ megismerési m6d Jtven nem lehet megismcmi. ..,iZ (JHJ.., 52. o .)

59 GAUl,lAPÁOA 1. o.u Mir ha e~általán foglalkoznak vele; a Sz6nkhja-szaptativptti 0/1) és a Málhara-vpui cKyilta lin nem komment./ilja a második sort.

6 1 Miot ahogy gyakran megfoga lmazzák, pl. ,A m.nk hja nerint konibban nem letczö dolog nem hozható létre"Ü (DA.'iGIJ'TA, I. köl. 251. o .). Ez II hangsúly<=ltolódás VAC'iASll'Al1 M~RA munkissAgha (kb. i.sz. IX. szizad) \'czcthctő vissza: -»Az okozat Ittező« - mirmint az ok mo.köa~ mcgelOxölcg is.''li (15. o .) "V/icsas.zpati az 117.O!lossAg vonAsát "lY hanpú lyozza, hogy iZ esszencia folYll.llllltosságát a különbstgek elle nére is megörzi."1J;(KUMAR 1983, 37. o.) ,,Az ok és az okolI! gzonosságának igazol ása: A ~zövet n~m kül önbözi k a IszövésnH felhasznált] fonélt61. ... mivel nem tapasztaljuIc, hogy §úlyu k különbözne''1l (VÁCSASZPATI MISRA 79-80. O.; II körülményes •.nehézségt nek hatása" [gurutva-kárja ] kifej ezest egylizcrll.en dJlynak fordítottam .) Úgy tűnik , hogy ht mir l~nyeg~bcn az IInyagmegmaradis elv~1 hlszn!lja fel állispooljinlk alát ímasztWrM.

50

A Szánkhja-káriká

vágyik, azt az anyagot ves ....!: lll. uludttcjrc vágyó tejci, nem pedig vizet." (3) "Minden ncm jön Ictre mindenUtI, mint az arany. ezüs! és hasonlók IDben, porban C8 homokban," (4) "Például a fazek as, aki képes erre, agyag, boi, fazekaskorong, rongy, kötél. viz és hasonló eszközök és segédeszközök révén al. agyaglömbböl azt hozza létre, amit lehetséges, tehát nz edényt." (5) ..Ami az ok ismertetőjegye, ugyanaz az okozat ismcrtctöjcgyc [is] ... ahogy az [elvetett] rizsböl rizs lesz; ha az okozat nemlétező volna, okkor k6dravn-gabonából rizs lenne

- márpedig ncm le5z,"13. Az elsö ervet (szó szerint: ,,8 nemlétező nem-alkotása miatt") az európai elemzők mind genitivus subicctivusnak veszik (,.a nemlé tező nem alkot'), szanszkrit kommentátorok még kivétel nélkül genitivus obiectivusnak ("a nemlétező nem hozható létre"). Ez utóbbi igen valb-színütlen értelmezés, hiszen egyszeruen a bizonyítani kívánt tételt mondja ki kontraponált form ában ('az okozat nem [okában] neml étező' "" 'az okozat [okában] létező'). A SZÁNKHJA-SZAPTATI -V~ ITTI (VI) ( 17.

o.), a

D ZSAJA -MA NGALÁ

(74. o.), valamint a Má~ara-vritti a gondolatot továbbfüzi: nemlétezök nem jönnek létre - ha nem igy lenne, akkor lehetetlen dolgok is keletkezhetnének. 62 Ez azonban nemcsak logikailag, de a szövegösszeruggés szempontjából sem védhető magyarázat, hiszen igya hannadik érv alesete lenne (nem jön létre minden, pe!dáullehetetlen dolgok sem).63

Az okság

51

A második érvel Vácsaszpati - a Jukti-dípikával összhangban 64 így elemzi: a grah~a ('fogás') reláció! jelent, s nyilvánvaló, hogy egy dolog és anyagi oka között van kapcsolat. Mivel azonban reláció csak két l étező dolog között állhat feM (az érett ind filozófiában ezt közhelynek tekintik), tehát az okozat már az anyagi okkal egyszerre is létezett. 65 Itt nemcsak a grah~a önkényes értelmezése kifogásolható, hanem mindene kel ő tt az alapul vett princípium_ Ha két relációban álló dolog feltétlenül egyidejű lenne, akkor a dinoszauruszok kortársaink lennének. Ugyanis például a tirannoszaurusz nagyobb, mint én; de a ' ... nagyobb, mint ... • egy reláció. Ugyanő az első, aki az öt érv helyett csak hánnat lát; a harmad ik és negyedik érvet a második alátámasztásának tartja esupán (kb. igy: márpedig az anyagi ok és az okozat kózött fennáll a kapcsolat, hiszen különben egy bizonyos anyagból akármi létrejöhetne; viszont minden anyagból csak az hozható létre, amire alkalmas). Lényegében egyetért vele KUMAR is (1983, 35-6. o.).

Szintén csak három érvet lál K EITH is (89-90. o.): "Az utolsó négy érv, ami tulajdonképpen csak kettö, annak belátásán alapul, hogy a létrejött dolog tartalmazza az eredeti anyaga t (bár megváltozott formában), és hogy meghatározott anyagok meghatározott és különböző eredményt hoznak." (Ha jobban belegondolunk, ez nem keltő, csak. egy: az alapanyag jellemző a termékre.) Ez azonban különös és az eredetivel nehezen kapcsolatba hozható ertelmezésén nyugszik. 66

62 Ez Igy tulBjdonk~ppcn KlJMAR (1983, 34. o.) intcrprctilci6ja: HNcml~ tczök

elfogadb'YlI az B ncmkivánatO!i követkczm~ny jama. hogy m<:g abs.l'!ohit neml~tczök is létrchozhat6ak lennének, mint az ~gi vinlg ~s szarvak."u Az égen ny lló 16tuSl és a nyúl survai az indusok két kedvenc példája az 'abszolút ncmlétez6rt ', .zaz ft lehetet lcnSl!llre. Maguk • komment6rok nem tartalmazn.k l.: övell.:cztetáit (nemlétcző ke1e(kezésc -+ lehetctlen keletkezése): ..A ncmlétcW nem ICtn:bozhaló. Ha !IZ volna. akkor homokból olaj , teknőe-szörböl ~vctruha; meddő asszony Idny. ncmöldökénck játéll. nyúl szarva, égi vi,., is Jenne.".l.I (MA1HARA-~ 12. o.) 63 A JUIcrI-lXl'lI(Á ott is tárgyalja (II . köl. 23. o.). ~spc,Jig a k övetk eztCl~~ l~tlchozhat6sAg6n ak

fel!üntet~s(:ve1:

"Ha a faz~k okában még nincli mcg k e lelk ez~sckor ­ ugy.nez áll . nyúlmrvra. Akkor lZ is kclctkezik?~

64 KUMAR 1983. 34. o .

65 ,.Az ~anylgi okok..:: okok: I »mcgfoglÍsuk (grahal}l)..:: az okozattal v. ló kapcsolatuk. Tebát u annyi! IC;R; »mi vel lZ okozat kapcsolatban i tt az anyagi okokb l.« Mondott uk, hogy az okozaua l kapcsolalos ok az okozat I~ t,c ho.wja . Ám nemlétco okozat nem állhat kapcsolatban scm: czért hát létczik.''2.l (v ÁCSJ\SZPATI MIT;RA 77. o.) 66 " ... a ncm!~tczö ncm lehet tevékcnystg alanya; !IZ eredmény valójában nem más, mint az anylg, amcly alkotja; az eredmény már ltlrcjövtsc előtt is l~tczik anyagának képében; mindcn .nyagból ~k cgy mcghatározoll eredmény hozható lIitre: CS csakis egy bizonyos an yl g adhat ki egy bizonym eredm~lIyt ."lJ (89. o .)

iF

52

A Szánkhja-kciriká

Meglepö azonban, hogy LAItSON, nkinek Jo rdítása preeiz,67 elfogadja álláspontját, bár a Kei th-lClc hUnllUdik tézist kissé atfogalmazza: "egy bizonyos ok csak egy bizonyos eredményt képes létrehozni.".I!.l (165. o.). Nem szokas észrevenni, hogy az öt érv Gau4apáda értelmezése szerint lényegében egyetlenegy - pedig példáiból ez elég világos: homokból nem lehet szezámolajut prése lni; vizbő l nem lesz aludttej, csak tejböl; homokból nem lesz arany; agyagból csak edényt lehet csinálni; kódravából nem lesz rizs. Ez pedig ugyanaz az összeftjggés, amit Keith is megtalál!: az anyag és a bel ő l e készíth etöllétrcjövő dolog közötti kapcsolat. Mindezekkel szemben úgy vélem, hogy itt valóban öt különbözö aspeklUsát találjuk a létező okozat tanának. Az első ("a nemlétező nem alkot') a Cshándógja UPANISAD gondolatat idézi: "Hogyan is keletkezhetne nemlétezőböl l étező?"l!2. (VI.2.2 .) Ez persze az Eur6pában is általánosan beveti 'ex nihilo nihi l fit ' elve, lényegében a priori, a tapaszlaiattól ffiggetlen érv. A második szól arró l, hogy az okozat specifikus68 anyagot igenyel.

67 ..( I) A ncmltlező ll';trehoz6-kl5:plc lcnstge miau; (2) (Megfe l e lő) anyagi ok nUhégességc miau: (3) Minden dolog minden dologból crcd ~sénc k Ichctet!cnségc miatt; (4) mivel valami csllk azt hozhatja létre, am inek létrehoúdrB képes; (5) az ok !ermtS2cte miau (.v.gy: mivel az okozat nem különbözik az októl)." (164_65.o.)'JJ

68 ln ~S a fordltáso mban a rége bbi kommentárok ~rtelmczését kővetem. WADlIW,\Nt-S HAH ~zeri nt (220. o,) a 'spec ifik us' hozzátold ú~u indokolatlan ~s fel~lcse~; e lég unny i. hogy a 1étrchoZlÍshoz anyagra v~n szük....cg. Egy lovibbi inlerprol(icj6.~ lehelösegel nyújt a graha~ · fc lfogis. eszleles' jc lenlt~ . F.szcrinc a második érv fordítása: ,,mivel az anyagI, .mi ből ktsriilt,] esz lelhetö." V'b'Yis a kewcl1Tltkbcn. az ·okoZlltban'. al anyagi ok közvetlenül lúth ató, mint a karikllgyürümbcn az Brany. Búr nem z:írhal6 ki, hogy j ~varakrisQa csa k erre gondolt. dc ez Igy kevésb6 általános, mint a szii kstgcs anyag spccifikuullgllnak kimoniJlIsa; .z ugyanis mindig igaz, emez viS1.on! csak akkor, ha a kc!cd,e:tts folyamán az anyag nem vált ozott meg a fc]ismerhctelknségill. Ez pedig nem új llolog, nemcsak B modem vegy ipar produUljK. dc mcgfi gyc lhctö például nkkor is, amikor - egy te hén közbeiktatásáva l _ vizből és ~zénából tojc! készitünk. DEUSSI:N (423 . o.) elemzése szcrint a létrejöt t dolog "Icsn kl !lZ anyaSlÍt tartalmaua"; cl hasonló gondoLaI, mint amil az előző SZllkaS2ban vizoltunk, im • grahaQB jclcntésCnck mcgalllpozatlan killlgitisa mialt clfogadllalatlan.

53

Az okstig

A hannadik szerint (,,nem jön létre minden"), ha nem volna szoros kapcsolat az ok és az okozat között, egy bizonyos okból is minden (vagy legalábbis akánni) létrejönne. A negyedik ("ami képes, képessege szerint alkot") már a ható okról szól - nem állítva persze, hogy ezfellet/enül elkülönül az anyagi októ l - , es ennek speciftkusságát is rögzíti. Az utolsónak említett jelenség pedig (az okozat "az ok tennészetével bír"), bár oem független az anyag megmaradásától, de a tulajdonságok kontinuitását mondja ki, mint ez világosabban kitetszik a 12. kárikaból: " ... mivel az ok tulajdonságai határozzák meg az okozatot ... " Nem tekinthető vélellennek, hogy az ind elemzők nem veuék észre az öt érv ötWe tartalmát; ez az okozatiság indiai felfogásának egyoldalúságával függ össze. A hindu filozófusok standard példázata az okozatiságra az agyagból edényt formáló fazekas. 69 Ennek azután két fontos következménye van, amelyek közül az egyik közismert: nevezetesen, hogy az okozatiság egy külső, intelligens cse lekvőt tételez fel, tebát maga a fogalom antropomorfizált - a leggyakoribb istenbizonylték ezen alapul .70 Jelen vizsgálódásunk szempontjából azonban a második, egyébként is lényegesebb sajátosság az érdekes. Mi, ha okról és okozatról beszélünk, általában két eseményt, jelenséget, állapotot vagy változást kapcsolunk össze, a hindu gondolkodás viszont két tárgyal. A mi kérdésünk a 'miért', az övék a ' miből '. Elannyira, hogy szanszkr11Ul nincs is külön eszköZ az okhatározó kifejezésére: az "ötödik eset" (pancsamí, Ablativus) egyaránt jelzi az eredethatároz6t (miből? honnan?), az egyik időhatározót (után) és az okhatároz6t.1 1 Magyaru l ~

69 A terminológia is ezt sugallja: a káral}a ('csináló', azaz ok) ~S a kArja azaz okozat) SZD is. kp, 'csln'l' ige szinnazék• .

('Cliinilandő',

70 Nyilvin a szénkhj. dominms atcizmtlSliva l filgg össze:, hogy iu ,.az okdgi helyzet: plradigmijinak olyan esetekec vesmek, miot bogy a lej . Iudttelié vil lik, a magból hajtis lesz."u (RAY 378. o.) Egyébként azt hi szem, Ray tlJloz: a uánkhj ában is gyakoribb i1Iusztn\ci6jB lZ okoZlltistlgnak. fazekas (és I takác s) tevékenysége.

71 HIIsml1latos rnt! • ,,harmadik eset" (l{itlj', Instrumenla1is) is, amelynek aJapjelcotm lZ cszlóz-, (jrs- es "cpaj16-határ0z6 (Agtnlivus).

A Szállkhja-káriJrá

54

viszont egyszcrQcn trteimetlen lenne megkérdezn i, hogy mi ennek az edénynek az oka. Az ok-okozat viszony (k6rar;m-kdrju-bhdva) másik megjelölése az ulpatti, létrejövés; ez már magyarul is e l sősorban dolgokra vonatkozik. Meglehet, problematikus a bevett 'ok- okozat' rordltás, hiszen tulajdonképpen nyersanyagról és kész'erméknjf van 87.6. Megis kénytelenek vagyunk ragaszkodni hozzá, mivel némelyek a kárarya alcsctének tartjak a nimittát (ható ok) és az upáddnát (anyagi ok) is.1 2 Mint az az ertelmezésembö! kidetili, j~varakri sQ.a maga is ebben a tágabb értelemben vizsgálja az okozatiságot (o negyedik érv ki1'..árólag a ható okra vonatkozjk, az e l ső pedig mind a kettőre); ezt ncm veszik észre a kommentátorok. 73 Ezért kényszetilinek esetlen csúsztatásokra a negyedik érv magyarázatanal, mint fcntcbb GauQapada: a ~aktat ('aki képcs ') még kényszerűen a fazekasra vonatkoztatja, de a liakjat ('amire képes') mar az edényre ('amit lehetséges'). A többiek megduplmak a ~akját: ' l ehctscgesből lehetségeset csinál', igy lopva be az anyagi okot a képbe. Leleményesebb a DZSAJA-MANGALÁ (74. o.): bevezeti az okoz6képesség fogalmát (~akti, 'erő, képesség'); igy már a sakta is vonatkoztatható az anyagi okra: ' hat6képességgcl bíró do log ' . Eszerint a harmadik félsor fordítasa így alakulna: 'az okozóképcsséggcl rende lkező [okj e képessége szerinti [okozatot] eredményez'. Persze ez a masodik érv megismétlése volna esupan. Ezen analízis alapján lehetséges a szat-karja kifejezés ujraértelmezése is. A szokásos felo ldás: ' [az okban1 meglevő okozat'14 , tul erős

Az okság

55

jelentést sugall, valóban új dolgok létrejöttét kiZlirja. Ennek világos megfogalmazását adja amímánszaka Szucsanta Misra, aki szerint az oksági folyamatban csupán a korábban meg nem nyilvanult do log nyilvánul meg; a tárgy létrejötte val6jában esak a megnyilvánulása iltjában álló akadály eltávolitása (Kiisfkii, Chod. 35; KUMAR 1983, 157-162. o.). Ezzel szemben a szat·kátja fordítható így is: az okozat ' létezőnek okozata' 75, ami nem tagadja az. okozat ujdondgál, esupán alkotóinak valós okokb611evezethetöségét állítja. El őnye ennek az értelmezésnek az is, hogy szövegszerilen megfelel az e lső érvnek (mivel a nemlétező nem alkot, tehát minden, ami létrejön, valamely létezőnek az okozata), továbbá szépen rímel az idézett Cshánd6gja-passzusra, ahol az egész világ egyetlen oka a létező (szat). A szat-kárja-vádát pedig a valós okság tananak mondhatjuk; szabadabban fordítva, mérsékelt detenni· nizmusnak. 76 Érdekes megjegyezni, hogy a kommentátorok egybehangzó vélekedése 77 ellenére a szat·karja Isvarakris.l).ánál nem jelenti az okozat preegzisztenciáját. Az ok·okozat viszony itt adott leírását ugyanis explicit arra használja fel (a 12-14. versben), hogy az okozairól következtessen az okra, illetve tulajdonságaira, konkrétan a megnyilvanulóról (vjakta) a megnyilvánulatlan ösanyagra (avjakta). Az viszont szóba scm kerül, amil a tradicionális értelmezés alapján várhatnánk, hogy ti. a praJqitiben (természet) mar a világ keletkezése előtt benne van a világ (már persze, ha egyáltalán keletkezett)_ \

72jgy peldiul Sanklra (Di\..'i(UYfA I. kő(. 438. o.) és kövctői (pl. Sü\l>ÁNANllA 11.... 72.). KéSava Mib•• Tarkl-bhiliban az anyagi okot tovább osztja s7.11maváji· h aszamaviji-káraQ.ára , lényegi, illetve k ülslXllcg~ jelentősége szc rint • a J)\\ldin li l maradva, lZ .gyag lesz • sZIImaváji-klÍnll).a, mig az agY'g szinc (.mi mcghalár07J.o !lZ cdcny ulnél) lZ (egyik) aszamaváji-káral.la (VJDYAHHUSANA 3112·113 , o.). Mb naijájikák (a logielsta nj'ja iskola követői) I hat6 okr61 lcvilllSltják az eszk özL (S7.ahKHri. 'k iseg!tO'): ekkor a fazekllS lesz a nimitta-kál1ll).a, szerszámai cs • korong II s7.11hllkárikártIQ.ák, (DASCiUI'TA [. köt. 322-23. o.) gondosa n kizárja még II probléma mcgfog~lma7..Rdnuk a Ichctős~il~t is: ,.,A7. uJládána ('anyagi ok'), a hétu (,kivUtó ok'), a káral,lll ('ok') cs a nimitta (' ható ok') szinonimák."11 (A 7. kárikához ln korruncntár, 9. o.) 7) GAUI)AI'ÁllA

74 ka'll(lt So. / karya"'. a szat jelző , tehát nilÓtp.la tlpusú Összet~tcl.

75 5Dto.~ hirya"" a szal ffioevi jcllegQ, birtok os viszonyban .íll a kárjával. vagyis az összctélcl dCv. datta tipusil. Esetleg . SZIli kopul.tiv jelent ésébö l kiindulva, IiI/ha so.to.~ karyam : 'oly.nnak okozata', vagyis {ok-)spceifikus okozat. 76 Különöscn • harmadik ~rv utal I dctcrmininnusra. A SzN+J.uA-Sl.ÚI"RA (1.1 16) éppen ebben lZ irAnyban erOsiti fel, II eredeti eél szcmpootjából teljesen fó löslegesen, a Xiriki gondolatit: "Mivel nem kel etkezik minden, mindig, mindcoütl.".llj (Ugyanigy a Dzsaja-mangl l' is, 74, o.: a többi kommcnt'r általában beeri K ,,mioden, mindenütt" kifejcztsseL) 17 Néha több is, miot v~lckcdés; KtisQ.l-vaJlabhAesárja (XX. ~z. elej e) a Szánkhjakáriká-bhásjában a esodafcgyvert is beveti: "lZ okozat múltbeli és jövőbeni létezése a j6gik érzékfeletti észlc l~&tnck alapjin biwnyithat6. A j6gik, konecntráei6ból és mcditáci6b61 szánnllZ6 erőik (&Ziddhik) révén ész lelnek különoozö időkben lörCnö c5cményeket."11 (EN::YCl..OPEDIA 555 . o.)

A. Szánkhja-káriká

56

A háromféle

létező

7. {IO] hetI/mod a-nityam a-vyapi sa-kriyam an-ekam öiri/am Iirigam sii 'vayavam para-lantra", vyaktam vipar/tam a-vyaktam.

7.

Oka van, nem örök, nem áUla16, tevékeny, nem egy, [másra] támaszkodó, jel, tago lt, mástól függő a megnyilvánuló; a megnyilvWlUlatlan (ezek) ellentéte.

A verselés ismét és ugyanúgy hibás: az első sorban hiányzik a cezúra. - A magyarul kissé elvont hangzású megnyilvánuló (vjakta) szanszkritul egészen köznapi szó, 'nyilvánvaló, látható, kézenfekv ő ' jelentéssel. In, szakkifejezésként, az észlelhető (nem csak az érzékelhető) világ elemeit jelenti. Ellentéte., a megnyiJvánulatlan (avjakta), az érzékelhetetlen és változatlan ös-okol, a vilag anyagi szubsztrátumát jelenti, azonos tehát az alaptennészettel. A megnyilvánuló tulajdonságai közül nem igényel részletezést az, hogy okozott, 78 múland679 , önmozgó, többes és részekkel bir. Az avjápi, ' nem átható' jelző értelmét inkább ellentéte adja meg, az tebát, hogy a megnyilvánulatlan mindent-átható, valamilyen módon mindenben jelen van.

Nem 'TrÓ I van tehát sz6, hogya j6gik közvetlenijl ~sz!eJn ék a s.zat-kárját, hanem múltba ~S jövöbe lát6 k~pcss~gOk materialista magyarázatA! kapjuk. A jövőt azért láth lljik, meTt mir most megvan oki ban, aje lenben . A multAt pedig azért, mert okozat., a jelen, benIIC volt. Mindez ptrsze a legszigorúbb determinizmust jelentené, ami nem teljesen idegen a l~ lekválldorlAs- és kannll- bivll binduk sziméno (v.ö. az idöszámit.b unk előR virigzoU Adxsivika szcklllanaiva l, PUSKÁS 70-7 1. o.).

78 Helu, 'ok', hlUOnlatos B magyar fogalomhoz., dc annil ki§K általinosabb: val.mit kjváltó I eredményező esemény I tevékenység; ezért szerepelh etctl az l . kárikában ' módszer, eszköz' jeknt~sbcn . 79 Termeszctesen nem azt á\Htja a vers, hagy II vilápak oka (kezdete) és vege Vin, mint ahogy az an-ékam ('nem el)") se m arT61 szól, hogy több viláa van. Csupán minden egyes megnyilván ull (vjakta) dolog keletkezése és pumulisa evidencia.

Az okság

57

Az áSrita pontos értelnle kissé homályos, 'valamihez csatlakoz6, kapcsolód6, folyamodó; valaminek alávetett; használó, alapuló, támaszkodó; lakó, tartózkodó, benne lév ő ' . Jelentheti tehát azt, hogy ' tartalmazott, bennfoglalt', tudniillik a tapasztalati világban semmi sem végtelen; vagy azt, hogy 'feltételes' - ez esetben kevéssé különoozne a következö jelzőtől. 'Másra támaszkodó, önállótlan' értelmezése pedig hasonlit a para-lantra ('mástól függő') jelentéséhez, ám azért eltér. Utóbbi a szva-tantra (öntörvényü, független, szabad) ellentéte, tehát a más hatásának való kényszerű engedelmességet jelenti, míg az áSnta az önkéntes hozzá-folyamodást, a ráutaltságot hangsúlyozza.80 Végül a linga ('jel'), amit GAUI)APÁOA ' Iaja-juktarit' -nak (pusztulásra, az alaptermészeibe visszaolvadásra itélt) magyaráz81 , nyilván az 4. kArikában emlitett jel- jelzett fogalomp ar tagja, tehát az, amiből következtetünk: nyilván a megnyilvánulatlanra, mint jelzettre.82

80 Elképzclbető az is, hogy az Urita az egyes testeknek a többi természeti létez6a61 való filggéiét fejezi ki , mi g az ' alárendell ' (para-tanln) alé lek (purusa) smlgilat'n utal. 8 1 9. o; követi ebben LARSON is ("beolvadó" [mergen!]. 259. o). UgyanIgy Aniruddha l SZÁNKHJA-SlÚTRA-Vfitti l.124-bcn: ,,Je l: a.m. »sajál okába old ód ik pusztu lásakoT«".ll Ez persze abszurdum, hi&ZCtl a !inga, terminus teehnieu sként , már eJöfonlu lt, é$ a bevezetett jeJcntcs tökéletesen ide!ll ő; továbbá, a Iinga semmi effNét (' puntuló') nem jelent. Mégis. hogyan magyarázhlló ez az ld hoc ötlet? Egy hipoletiku5 (de IiZÓtárakban azCl1 fe lle lhető) li = 18jl (puutulis) u rgyC!lCle + -ga (menO), lebat nem linga. hanem lilii-ga! Ám. ha • n)":lvi nebézségtől eltekintíink is, felfoghatatlan, bogy a nem (lTÖk (anitja) utin mi~ kellene kíilöo mcgemlitcni, hogy "pvsztulbbl menő", azaz múlandó.

82 A kommentár-irás trad icionalizmusának ékes példAja, hogy csupán a Dl.Sajamangal' veli fel ezt ft lehelöséget, t. még itt is altemat[vakénl mellé kerül a többiek llltal követett, képtelen intcrpretéeiő . ,,[A mcgnyilvinult] »jel«, mert a megnyilvánulatlant j elzi. A megnyilvinulatlan ezzel ellentétes, mert nem jelez semmit. Avagy: "jel (limgal«, men pus:zrutisba megy (Iajaril gaccsbati). Hiszen a vil'gpusztuláskor (pralaj.) u lit elem (éter Sl:b.) rencbe beleolvad az öl érzctmin6ségbe (hang 5th.), az i:rzct min6sCgck és az er6k (indrij i k) az énitghc (.hanUn), III énKg II naa,yba (mahá), a nagy ft legRIbbe (pradhinl)."U (75. o.) Ugyanib'Y Vidnyána-bhiksu: ,,mivel III okra lehet belöle következtetni, avagy mivel pusztulAs.ra jut, crol1 linga iti minden, ami okozat'>2>I (SZÁNJ(HJA-PRAVAc.ANA-BHÁSJA 1.124). Hi'ba látják tehát a hdyeJ értelmez~ st. nem merik leszögezni, hogy a többiek tévedlek, dc még csak a tapintatos ballgatásig sem mctészkednck (VácSlISZpIti ezt válanlja). Nárájaoa-tirtha (XV II. sz.). a Dzsaja-mBnp"....1 (és m~g inkább Vksa~2plll

r A Szánkhja-káriká

58

Csup:\n az áttekinthetőség kedvéért érdemes összefoglalni a megnyilvánulatlan ösanyag sajátos ismertetőj e gyeit: okozatalan, őrök, mindent-Mhat6, mozdulatlan, egy, önálló/fü ggetlen, jelzett83 , homogén, öntörvényü/szabad.

8. {8J sauqmyöt tad-an -upalabdhir mahad-ád, tac ca: kiiryam t upalabdho, D, V, K

nii '·bhiíviit káryatas tad_lIpa/abdhj~t pralqti-vi.rilparh sa-rüpam t: ca.

t Ille cll "",had-
ff JflI"Üpunr \'iniptlJi. D, V; vll'Üpam SWlriip(lIn G (G)

8.

Finomsága miatt nem ész leljűk, nem azért, mert nem létezik; okozatában észlelhető. Az az okozat pedig a nagy és a többi a természettől különböző, de hozzá hasonlatos is.

Az alap-természet létezesel igazolja a vers. Bár nem észl e l hető, de hatásából Idkövetkeztethetó. Ez a hatás: ,,8 nagy és a többi", vagyis a megnyilvánult természet a maga huszonhárom alkotójával (a 'nagy' [mabá] az értelem [buddhi] archaikus neve a szánkhjában - lásd a 20. káriká magyarázatát). A megnyilvánult (vjakta) azon jegyeit, amelyekben killönbözik az öenyagt61, az előző szakasz aJta meg; közös, a l apvető vonásaikat a kővetkező vers sorolja majd fe l.

Az emlitett okozati viszony tulajdonképpen közvetett, hiszen a 20. vers szerint csupán a 'nagy' fakad közvetlenül az alaptermészetbő l. Ennek persze nincs nagy jelentősége, hiszen mind a 23 empirikus

Mi~ra ts Vidnyina·bh.iksu Ickinli: lytvel) a hAla mögölI, mar lehel bBlArozoll: .. Ezen okoulok alapjAn kövelkr:nethel6 ki I mcgnyilvanull tlUl elsődle ges ok 1i:ICl!tsc. Ezen okozalok, amelyek. a tlpllSZlllis ú rgy. i, alapozzAk. I tudll, mini tapaml 16juk. kilr:övelkeztcthetösl:gct ii. A megnyilvi nul6 az a jel "agy m (linga - bf tu) , !Uni megalapozza mind az ős-anyagidg, mind a tudat IttcZt5~t:'iJ. (SzAnkbja-csandrikA 10,

mea:

EI«::Ya..oPfiDIA423. o.)

83 VagyiIi kikövctkezlCICII: a Bnthma-szUTn inurnAnika) j elö li a pnlqitit (lbd a l3 . jegylctcl)

rcndm:rtsc:n

[gy (illumina.

A háromféle létezö

59

tattvát összefoglalhatom a megnyilvánult (vjakta) sz6val, és így már támadhatatlan lesz az oksági viszony. E bekezdés talán l e gérdeke ~ebb adata azonban az, hogy a prakriti csupán finomsága miatt nem ész le l hető - tehál je lenleg is létezik. Igy meginog az a szokásos értelmezés, hogy az alaptermészct a világ teremtése előtti, a ~ák (minöségek) homogén el oszlásávaljellemezh e tő ösállapot lenne_ 84 Tulajdonképpen nem is lenne szükség erre az indirekt érvre, ha nem volna annyira elterjedt a léves felfogás: hiszen (az előző káriká szerint) a megnyilvánulatlan örök! Vegyük észre további azt is, hogy itt mind a huszonhárom leszármaztatott princípiumol eszfelhetönek tekinti !svaralqisoa, ami arra Ulai, hogy a mahát ('nagy') már itt is, klasszikusan »kozmog6niai(( funkci6ban, azonosnak veszi az értelemmel (buddhi). Val6színüsíti továbbá, hogya tanmátrák ('csakaz' -ok: lásd [38.]) inkább érzeuninöségeket, mintsem finomelemeket jelentenek; hiszen akik finomelem eknek értelmezik őket , azok szerint többek között éppen abban különooznének a durvaelemektő l , hogy /lern érzékc1hetőek . A tapasztalati világ egyetlen ősforrása, ame ly jelenleg is fenná ll, ám finomsága miatt nem észlelhető: nem új gondolat. A Cshánd6gja UPANJSAD (kb. i.e. VII. század) híres Szad-vidjá (A létező tudománya; 6_) fejezetében már világosan megfogalmaz6dik . "Kezdetben csak a Létező volt, kedvesem, éspedig mint kettősség nélkOI való Egy. ... Minden teremtménynek gyökere a Létezö, fenntartója a Létező, alapja a l étező, kedvesem .... Hozz nekem arról a flIgefáTÓl egy mgét! - Itt van, tiszteletreméltó atyám! - Mit látsz benne? Egészen apró magvakat. - Hasítsd szét az egyiket! - Szét van hasítva. Mit látsz benne? - Semmit. - Ebből , amit nem látsz, ebbő l a finomságból nőtt ki ez a ftigefa! Ez a finomság, hidd el, kedvesem, a világ lényege, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svétakétu 85 84 Mint ptldAul a SZÁNKHlA-SZÚrRÁban (1 .61 .): "A " aI6,

homály és sötéT(szan"a.

radz.~liIz fi tamasz) cgycnsillyla tennészcl.''fl

o."?

8S VEKERDI 1987 fordiúsa (92-97. A terminológia kissl: idealista fclh angjai (izaI: a Lf Ttz6; Alma: lélek) a<: ~lftpul vett SCllMIDT 1923·beli forditásra vezetheTők vissu; sajnos, a má!iik magyar fordítbn (fENJGL-TAKÁCS 1993) mi:g erősebb anakronitmus jellcmz.6. A SUT ·Ut' vagy 'a Létcz6' j e lcnT ~senck ktsöiségér61 lud VAN

60

A Sztinkhja-kilrikJ A párhuzam nyilvánvaló; még terminológiai paralelizmus is akad:

a gyöker (múla) szó hasrnálata, mely analóg a múla-pralqitiben (alaptennészet) megfigye lh etővel. Egyébként - anélkül, hogy forrisát emJítené - a SzANKHJA- VQJ TTI (V,) is ugyanezzel a hasonlattal él: ..Lá(Ván a hatalmas. kiterjedt lombozatú s ágú fiigefát, kikövetkeztetjük, bogy létezik a létrehozására képes rugemag. amelynek - noha öt magát nem észleljük - ezen okozatát eszleljük:>9:i ( lJ . o.)

A szakasz a ránk maradt szövegekben nem in helyezkedik el; nekem azonban igy elrendezve látszik a legtöretlenebhnek a mű logikája. Stilisztikailag is ide illik: az elsó sorból nem derul ki, hogy mit

nem észlelUnk, viszont a szerintem megelőzö 7. káriká zár6szava megadja - t. i. az avjaktát. Az elcsúszást az okozhatta, hogy az érzékelés meghiúsulásának többi esetét (pl. a tárgy túl messze van) felsoro ló [7,] szakaszt hozzáffizték; annak viszont logikus helye az megismerés általános kérd~seil taglaló részben van, ezért mindkettő oda kerult.

9. [IIJ tri-glllJam a-viveki vj:faya~ vyaktarit tathó pradhrinarit

9.

srimrinyam a-cetanam prasava-dharmi tad-viparitas (athó ca pumón.

Harom-minöségü, elkülönületlen, tárgy, közös, tudattalan, tennékeny a megnyilvánuló, ugyanígy a legfObb; a férfi ezzel ellentétes, de olyan is.

A "férfi " (punsz) a személy (purusa: 'embet') szinonimája, legfeljebb a himnemú jelleget még jobban hangsúlyozza; iu tehát a lelket jelenti, s a fordítók többsége egyszeruen purusának fordítja. A "legföbb" (pra-dhána: 'előre-helyezett, fönök, lenyeg') az alaptermészet egyik neve, Ez az elnevezés utalhat egyszeruen a természe!

BtJJTENI.lN 19S7b, kül. 104. o.; az itml korai fogalomkörér61 JCEN'ffi)N 52. él n. O., védikuli jclcnttshOI (lélekzet) MAClX>NNF.L 1898, 166. o.

4.

fcjczct, kül.

A háromféle létező

61

összetevőinek felsorolásában elfoglalt e l ső helyére,86 alapvetőségére; de meglehet, asszociációs körébe tartozik a szva-dhá (önerő, belső energia) is. Fig,'elemreméltó e szempontból a már idézett vCdikus

szakasz:8 ? ''Termé keny ítő s

termékeny hatalmak: Energia (szva-dhá) mélyen, felüllökések."

E Teremtés-himnuszban tehát a világ létrejöttének második, szexuális fázisában a női/föld princlpiwn jelzöje a szvadhá; kétségkívül ennek a koncepciónak egyik örököse a jellegzetesen nőnemű pralqiti is. Az egész látható és láthatatlan anyagi világ közös ismétveit kapjuk itt meg, amelyek egyúttal a l él ektől való különbözöségük kritériumai is. A három minőséggel (guI:J,a) részletesen foglalkozik a következő rész. A következ ő jelző, az avivéki ('SZétrostálás, elkülönítés nélküli') jelentheti a megkülönböztetésre képtelenséget, mint DEUSSEN, MAJUMDAR (26. o.), KEITH (9 1. o.) és CHAlTOPADHYAYA (454. o.) szerint;88 e különbségtétel (egyik) tárgya nyilván a személyes a tennészet lenne. 89 Ez azonban közvetlenül ellentmond a 34. kárikának: "az értelem (buddhi) tesz különbséget (vi§inasti) a legföbb és a személy közön", hiszen az értelem az el ső megnyilvánuló tattva, tehát az anyagi világhoz tartozik. 86 Kíilönöscn, ha a misodik tattvit nem az ~elem (buddhi), hanem a -nagy' (mabi) mVlljclöljük meg. 87 Lásd a 16. otdalon. E himnumól mir M~ 1917 megjegycne, hogy .,ez a kiindulóponlja annak • terméactfiloz6fii nd:, amc:lyböl a szAn1chja rendszcr kifejk'idöU."ti.o (207. o.) 88 Ez az b1e~ a naMZk1i1 kommenttrok közül esak a Dzsaja-mlngalAban vetődik fcl, és ott b csak lZ egyik .1tcrnaclvak~nt. Vidnyba Bhiksu, aki I szónak cz! a jelentts« érzi alapve!onek. egészen máshogy CBgO!: a következő ismérvvcl együtt szóösszctételnck tekinti. .. Különbs~gct nem tevők tárgyi (avivéki-visaja); csak tudatlanok súmm látnivaló, azaz tapaszcalandó.''iJ (SZÁNKH.lA-PRAVACSANA_BHAsJA 1.126.) 89 ,,A szellemtől elt~rOeo, ft mcgnyi!vinult ~s ft megnyilvánulatlan nem rendelkeznek a maguk és I szellem közötti különbségtevés ktpcss~gével.''2.0: (KErIH 91 . o.) "Avivékin: »el nem v'laszt6«, U. ömnlgit h a purus't; csakis ez utóbbi juthat cl I vivékihoz. önmagának mindon t!\rgyit61 vl16 mcgküJönböztctéséhez _ s a megv'ltb éppen ebben '11.''21 (DEUSSfN 42~ . o.)

62

A Szánkhja-kárikiJ

Helyesebb tehát - es a szanszkrit kommentárokkal is ez van összhangban - szenvedő értelemben, ' clkúlönületlennek' vagy ' meg nem kllJönböztetettnek' fordítani .9O Ezt VÁCSASZPATI (egyik alternatívaként) az alap-termeszettöl való fizika i elkülönitheletlenségnek veszi,9 1 amire a szöveg nem sok alapot ad. A régi kommentárok egységes megoldása kétségkivül igeo szellemes - összekapcsolják az elázó jelzőve l , kb. így: ' bír a három rninöseggel. melyektől el nem választhat6' .92 Azonban a 12. kariká szerint az avivéki külön tulajdonság, amely le vezethető abból, hogy három-minőségú (trigul;la). Marad tehát az 'clkülönületlen' értelmezéseképp a 'nem elva16, nem diszjunkt, folytonos, összefiiggö'.93 Bár ez a megnyilvánult

90 Bár

MONII:R-WIWAMS,

APffi

cs

MYLlUS

II

viv6kAnak

c~a k

ft

jelenteset emlitik, bizonyo~ az 'elkUJönüll~f!!' ~l1el em is, éspcdis: mlÍr ~ Csbindógja UPAnSADhan: ,,A méhek mézet khz(tcnck . A kUJönfélc fák nedveit összegyűjtve, es:ybcvcgyítjk K nedvet. Azok ott nem különü!nek cl: )ltn ennek a finak vngyok nedve; t n ennek a fának vagyok nedve.,ti l (VI. 9.1-2) ÉrdekC'll, hogy lZ általam átn ~zett tizenegy fonlílb közül csupán MEHUG (302. o. : "e nedvek nem nyernek külőnbstgct''Ü) cs SatMIDT 1923 (70. o.;VEIWIDI 1987: 96.0. i$ eZI idézi) ta hU ti cm: az t l1elemre: "eme nedvek ebhen az cgyqben nem IIl1ják meg kii1Önbözöségilkel." Pedig ft vi-vjes, 'szétrostál, clkiilönít' Ilapján ez • jelenIts kézenfckv6; a buddbjzm~ pedig közismert. A RHYS DAVD}§.ff lc pU nótárblln az al. pjelenlCt.: ,,elszakadis, magAny, elkülönülés, c1zirt.:ózás~;1lI5I EDGI':RTON buddhista hjbrid szanszkrit s:zót.in szerin! pedig ,,elkülönülés, távo\ságtartis; cgyed üllét, clúrkózb".141 Eg)'tbktnl a rtgcbbi szanszkrit szóWirod.lomból is kihámozhJló; BÖ'rnI.J}.(jK- ROTlt megadj. az _clvÍlw, clk ü lönül~ elvÍllam.lis; ... különbözés .. . különAII6s ... m.gAny"W jelenItst, Mo.'ATI M~RA második megoldása: "Av_gy ill az elkll!ÖDülcl!enstg az együttes okozatisagot jelenti. Hi!iZen semmi eb'Yel!en Scm ' megk il1 ön böztct~s k~pcs§égc . ít~löcrö'

A háromféle létezö

63

(vjakta) esetében nem teljesen magától értetődő, hiszen az empirikus világ tárgyai elég jól e lkülönithetők egymástól ; ám ez némiképp relatív (pl. - a kalapács használatát ezúttal kizilrva - hogyan küiönithelÓ el egy korsó a mlétól?) és fe leuébb múfékony individualitás csupán. Porból vétettünk s porrá leszünk megint: az é l ől ények fo lyamatos anyagcseréje, majd puszrulás utáni széthullása mutatja legmarkánsabban a kórnyezettöl való cUc:UlönUletlenscgükcl. "Tárgy" (visaja), amennyiben objektum (és nem szubjektum = személy), továbbá objektív (vagyis nem szubjektív = képzet). Ez utóbbi aspektust Vácsaszpati hangsúlyozza, az idealista vidnyapti-mátra (' csak észlelet' - esse est p ercipi) buddhizmus álláspontjával szemben. ,,Közös", hiszen mindnyájan egyetlen világban élünk, Ez nem annyira feleslegesen triviális j c l ző, mint esetleg első pillantásra tünhetik; KE ITH például úgy vél i, hogy "a következetesség kedvéért minden egycs egyénntl a pszichikumát alkotó finom e l emekből kellene származtatni a szervetlen természetel,"lllZ (118. o,) Minden bizonnyal voltak is hívei egy ilyen doktrinanak; GUlJaratna (XIV. század) például azt állítja a Tarka-rahaszja-dípikában, hogy "az eredeti szánkhja követő i szerint minden egyes lélekhez külön lcgffibb tartozik,"94 A JUKTI-DlpJKÁ szerint pedig PaurilUl is ezt a tant követtey5 A kommenlarok egyöntetűen ugy értelmezik, hogy in a ' lényegéné l fogva privát - mindenki számára hozzáférhetó' ellentélére utal a Káriká. Bár ez a ' tudati - anyagi' különbség fil ozófiailag egyik legfontosabb és igen összetett kérdése, jelentőségéhez képest aránytalanul kurtán intézik el. ,.A megnyilvánult közös; mert minden személy megismerheti, mint a malláknál a szolgálót.''96 A szánkhjilban

elégsegcs a saját okozalálloz, hacsak nem m'sokkal együttesen. lINem egyből«, tellál valami valamivel cgYC'llill."utA (97. o.) 941dtzi DASGUPTA, J. köt. 217. o.w 95 Az 56. kériká~ Jron kommcntárlHln (II. kötet 376. o'): ,;»A szcmtlyenkt nt más ' legfőbb' (pradhAn.) . Ikotja meg a lestet ts a többi dolgot. Közülilk llfI1ikor a Fcnnstg-Iest (Máhatmj.-brira) pradhánAja mllködni kezd, akkor a többi is; ha leáll, a többj is leá][« - igy v~ li Paurika sz'nkhja-mesler. Akkor hogyan fogadható el elÍfolat nélkül, hogy _ tenn~szel (prBkrili) egy?"W 96 DZSAJA-MAN:JIú}.. 76. o.W

64

A Szánkhja-káriká

azonban a privát - publikus különbségtétel nem, vagy legalábbis nem esik egybe a lelki - anyagi oppozícióval, hiszen a privátszféra nagyobb része - fájdalom, érzetek, gondolatok - az anyagvilághoz tartozik. VÁCSASZPATl ezt óvatlanul ki is mondja: "Az észleletet (vidnyána) más nem tapasztalhatja, mivel mások tudata (buddhi) nem érzékelhetö,"97 kézenfekvően

Mindenesetre - ha a kérdést egyáltalán feltennék - válaszolhatnák azt, hogy valójában csak maga az élmény kiküszőbőlhetetlenül szubjektív, az anyagi pszichikum mozgásai nem. Tudhatom, hogy neked erős fájdalmad van, avagy érezhetem az elégedettségedet; egy jógi pedig, aki szellemi erőit tökélyre fejlesztette, közvetlenül olvashat az elmémben, sőt akár be is költözhet más testébe - idegen purusába azonban még ő sem tekinthet bele. A "tudattalan" jelző értéke, hogy közvetve megadja a személy funkcionális definícióját: tudat; hiszen ez a szánkhjában, ahol a pszichikus tevékenységek nagyobb részéért anyagi entitások a felelősek, egyáltalán nem magától értetődő. Végül pedig "termékeny"; a szanszkrit kifejezés - praszavadharmi - jóval erőteljesebb: olyan, aminek dharmája, törvénye, legsajátabb szerepe a szaporodásYS Érdemes felfigyelni rá, hogy az alaptermészet, amely mozdulatlan (vagy legalábbis nem tevékeny: akriyá), ugyanakkor termékeny;99 tehát itt a mozgás/tevékenység nem

97 97_98. o.lll Ha a buddhi itt terminus technicus, az 'értelem' a szánkhjában az anyag elsö megnyitvánult fonnája. (persze lehet, hogy esak köznapi jelentésében áll, és a purusára vonatkozik: hiszen a lélek a tulajdonképpeni tapasztaló.) 98 CHAITOPADHY AVA érdekfesz!tÖCtl elemzi e kifejezés archaizmusának távolabbi implikáeióit (403-8, kül. 404. o.) 99 A Jukti-dípiká (a 16. kárikához irott kommentárban, II . kötet 113-114. o.) már észleli a problémát: ,,Ellenvetés: Akkor a termeszet nem kezdhet müködésbc, hiszen mozdulatlan. Vagy ha elfogadjuk, hogy mozog, akkor nem is fog már különbözni a megnyilvánulólól. Válasz: Nem Igy van, mert a mozgások tulajdonságaik szerint eltérnek. Kétféle mozgás van: mozdulás és IÍtalakulás. Közülük a mozdulást a legtöbb finomsága kizárja. Dc müködésél átalakulással kezdi meg.

A háromféle létező

65

legteljesebb általánosságban értendő. A képzet alapjául az anyafóld mozdulatlansága és termékenysége szolgálhatott. Mindezek tehát a megnyilvánulatlan és a megnyilvánuló közös tulajdonságai, a személy ezek ellentétével jellemezhető, nevezetesen: nem rendelkezik a minöségekkel, elkülönült, alany lo0, magán (nem közös), tudat és meddő. Az agUl~a, 'minöségek nélküli' semmiképpen sem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek tulajdonságai: csupán annyit, hogy nem összetevője a három, világalkotó minőség, azaz a való, a homály és a sötét (szattva, radzsasz, tamasz). Különös jelentösége van a szerény tathá csa (úgy is, és olyan) szavaknak. Bár valójában senuni akadálya, hogy jelentéktelen töltelékszavaknak tekintsük őket,101 a kommentátorok azonban úgy értik, hogy arra utal: a léleknek vannak közös tulajdonságai a tennészetteL E közös jegyeket pedig a 7. kárikából vélik kiolvasni; GauQ.apáda úgy értelmezi a szöveget: az anyagvilág legáltalánosabb tulajdonságaival ellentétes a purusa, ám a megnyilvánulatlan specifikus tulajdonságaival rendelkezik. Ez több szempontból is plauzibilisnek tünik: egyrészt a szcmély maga is tapasztalhatatlan, kikövetkeztetett, tehát nem megnyilvánult; másrészt Csaraka és Pancsasikha rendszerében (kb. Lsz. I-II. század) az avjakta egyaránt jelöli a pralqitit és a purusát is. 102 (Ez azonban a Szánkhja-kárikában már biztosan nincs így, hiszen a 41. versben az avjakta közvetlenül szembeállíttatik apurusával.) Ellcnvc!6s: Ugyebár az átalakulás scm képze lhető el, a legfőbb finomsága miatt. Miért? Hiszen finomságuk miatt II finom dolgok (mint például éter) átalakulását scm tap!l.SZlaljuk. Válasz: A telt-cslráknak (szanszkárák). noha finomak, átalakuláslÍt cl kell fogadnunk. " (A szanszkárák korábbi tetteink láthatatlan nyomai, amelyek hosszú lappangás után beérve igazságosan meghatározzák sorsunkat.fU 100 A 'tárgy' ellentéte. Mivel a szanszkrit kifejez~s a visaja (valaminek a tárgya, hatókörc), nem pedig ft dravja (dolog), ellentéte tebát nem a személy, fogalom VII!,.'Y a minöség, hanem az alany (visaji); ami persze iti ncmje\cnt cse lekvőI.

101 Ez többféleképpen is lehetséges, például: tad-viparilas rathiíf-viparilas} ca, ahol a tlUl ('az') a megnyilvlÍnulóra és a legfóbbre utal vissza, ft latM ('úgy, olyan') pedig a felsorolt tulajdonságokra: 'ellcntétük lév~n, tulajdonságaikkal is cllenl~ICs'. 102 LARSON, 104. o.; DASGlJPTA I. köt; 213-17. O.

66

A Szimkhja-kárikiJ

DAVIES konstrukciója: "A lélek e szempontokból, valammt az (előzől eg említellekból), ellentétes"ill (35. o.), nyelvileg kézenfekvőbb; az értelme viszont azonos, hiszen a 7. versben a megnyilvánuló tulajdonsilgai kerültek felsorolásra, melyeknek a megnyilvánulatlan

67

A háromfe/e fétező

öntörvényülszabad, Tehát a tulajdonságok többségében az alaptermészetre emlékeztet, kettöbcn viszont a tapasztalati világra - ami nem is meglepö, figyelembe véve szoros kapcsolatát az utóbbi reszét képezö énelemmel.

ismérvei a fordítottjai. MAJU ~.mA R egész szánkhja-interpretációjál erre az elemzésre alapozza; az így dedukálI tulajdonságok között ugyanis szerepel, hogy a purusa egy, vagyis létezik egy mindenekfölöttildőcti világlélek, lsten is (kül. 26-39. o.). Bár a vállalkozás merészsége imponáló (hiszen a 16. kátiká nem csupán kőzli, hanem bizonyítia is, hogy sok személy van prufa-bahutvarh siddham), ámde teljesen reménytelen. Hivatkozik

GAUOAPÁDÁra, aki szerint "oem egy a megnyilvánuló, egy a megnyilvanulatlan: ugyanúgy a férfi is egy"ill (ll. o.). GauQ.apáda azonban már az elöző káriká értelmezésekor kivédte ezt a problémáI: nála a legfőbb azért egy, mert egyetlen kategória, szemben a megnyilvánult 23 osztályáva1.l 03 Az ,.olyan is" (tathá esa) semmiképpen sem jelent többet, mint hogy vannak közös tulajdonságaik is; ha a 7. kárikában fel soroltakat vesszük szemügyre, némelyiknél a megnyilvánulatlan, némelyiknél a megnyilvánul6 vonásait mutatja a személy. Így okozatian, őrök, nem álhaló 104 • mozdulatlan, nem egy, önálló/független, jelzett, homogen,

103 .. Nem-egy: ~elcm, enstg. Öt csak-az, ts tizenegy erő, a csaklIlokOl alapuló öl elem. nel!l-e!O' a megnyilvánu l6, egy a legfObb. Uvtn a hirom vilig oka, a Icgmbb III egyel len ok."w (9-10. o.) 0

.

0

104 Gau4api.da are nem tér ki, ám ugy fogalmaz, hogy II pU1U$aj ,,mindenütt jelenvaló"'gl miau nem tevtkeny",ill vis.zont B 7. vershez adoc:t kommentárja szerint ebba l lZ " thatÓÚ",' következik: ,,a legfObb átható, mivel mindenütt jelenvllló ...• megnyil .... nulltlln nem te ... ékeny. szintm aztrt, mert mindenütt jclen ... a ló"W ( 10. o.). A 21 . vershez Iron komment!rjában vis.znnt mir explicit: "ez a ="*Jy: tökéletes, mentes a minöstllektöl, 'thaló, ludal:'1l1 (21. o.) Sajnos, a szövegel a szanszkrit hangtan sajátosdgai miatt minden további nélkül értelmezhetjük (kiadójával, Wilsonnal szemben) ... nlr-gu1)O 'vytipi ... -nllk, vagyis éppen a kritikU5 helyen 'nem ' th ató' is szerepelhet. Tek intettel azonban arra. hogya 'mindenütt jelenvaló' és az 'átható' többnyire uinonim'k, világos, hogy GaUl,tapádáruíl II lélek .,átható". !svarakriSQénU ez a 'mindenütt-jelenvalóság' nem szerepel, do a rendszernek a jóg,.... 1 való kapcsolatai miau teljességgel kizárni scm lehet. A SZÁNKHJA-SZ(mu.. (VLS9) egytnelmilen eZ! ' lIItja: "Tov'bbi.. mivel a szent l2!övegek szerint mozog [a

A három minöség

10. {12] prity-a-prfri-vl$adii. "tm aká~ prakiisa-pravrttit-niyamii 'rthii~ anyo 'nyii 'bhibhavii "$raya- janana-mithuna-vrrrayas ca gW:1Ö.~. r pravrlfir K ll. {J3] sattvam laghu prakásakam t i,~ram upa$(ambhakam; ca/am ca raja~ guru varal.1akam eva tama~ pradipavac cii 'rthato vrtti~.

r praktiiam K

tupasrambhakaril Df:USSEN

10. Vonzalom, ellenszenv és elkeseredés a lényegük; megvilágítás, megmozgatás és visszafogás a ceJjuk; egymás felülmúl ba, támogatása s megszülése és párosodas a tevékenysége a minősegeknek . li:1ck]: bár áthat6, hatiT()ZJllinyai révén . lapasZlalAs helyéhez és idejéhez kapcsolCMlikmint a th"llI [Imely, bár mindent ki lő lt , mégis beszélhetünk a korsó iltal most halaroll 1Cn61J. Mindenesetre, mini ez a Ih-hason latból ki letszi k. ezen az ~ Iapon szinte Jebctedcn fcnnlBrlani a sok egyéni lélek hlDÍlt (purusa·bahutva). An inlddMt ez persze nem zaVarjl - Igy zitja e pl$SZUS kommcnthj tt: .,az egyéni INek, ~mikor mát nem kap újabb testet. a legfőbb lélekke l eggy t Icsz.'·w Ez is egy adalék a kései szánkhja védánla-mggöségthcz. Ha I személy mégiscsak .,átható" (vjípi) volna, ez jelenthetné csupán azl, hogy az egész testet kitölti, mint II NJÁJA·SZLrrl\A 1II.2.'O-bcn: .,A tudat nem olyan, mint a tesI tulajdonsagai, hanem ithatja a testet." (TENlGt.TAKÁQ; 1992a. 76. o.) Ez egyéhként a szinkbjához sok szc m(XIntból igen közeli tanokat hirdető dzsainak ál1áspontja (DASGllPTA l. köt. 189.0.) A DZSNA-M/\NJALÁ (76. o.) melloJdis. érdekes: ,A megnyilvánu ló nem átható. Il mcgnyilvbulatlan Ktható. A ~zcmt ly is 'thItó, amikor elszabadult II természettől. Ha hozz' van kötve, a megnyilvanulóhoz hasonlatos, nem II lcgfl'ibbböz. Az islen-ftltk között mindig aszerint van {a IcSföbb szerint, azaz 'thalÓ]."w

68

A Szánkhja-kárikci

ll . A való könnyű, ragyogó, kívánatos; támasztó és mozgékony a homály; nehéz s beborító a sötét. Célszerű múködcsük pedig a lámpáséboz hasonlatos. • A kl.as~sziku s szánkhja egész tennészetfelfogásának alapját képező harom mmoséget (gul)a) ismerteti e kél szakasz. Ezek - a szanva ra~ és tamasz - minden anyagi jelenségben megvannak , a meg~ nYllvanulatlan ösanyagban is.

. A szattva ('léte~é,s, lén~eg, jóság, helyénvalóság, lény, értelem, kIVáI6:tff' szubsztancIa - valonak fordítom) könnyű, ragyogó és kivánato~, , lényege a vonzódás,I06 célja a megvilágítás (ragyogás

mC&Jclemtés).

'

~ r~dzsa~z ,('por; a légtér, a középső világ a fóld és az ég között'; asszoc lá~ 16s kör,ebc tart~zik a rága, 'szenvedély; vörös ' is) oszlopként

tart, ám mgatag [S,IQ7 mibenléte a viszály, funkciója a mozgatás, !OS Az i~la ('kivant') lehetne csupan töltelékszó i~, mint a 4, kárikában, rondnerllnkben elrogadOl:I ~ értelemben; továbbá tartomama a nldzsaszhoz is, Mivel azo nban ös!!ZCcsc ng az e lőzo versben cmlítcu pritivel ('vonzalom') az iu I dOl! fonl'tás ~Iszik ktzcnfc kv6nek, , I ,

I~ :.nli: ö~m, ba~li

emle!, szerelet, Mi vel az

igető

(pri_)

jeknl~e: örömet

SZC~ Öl'()mél Ic h va lamiOCn , SZCn:I, ked ves hozzá, tehál pozilív viszonyl fejez ki cztJ1

.1.

fordJlom \'onza lomnak. Ezt IámaszIja alá, bogy párja, az apri li 'elenlt~ az ellenszenv, ellen~gcskedts (bár Mot-IER-WIUJAMS hi valko-' , "k - "' d· 'O·d' "[ .J. ' ' u n u ,mcga ~aa .. Il J II. om pIlm Je enltsl is, ez APmoCI ts MYUl5nil nem ucrepcl). " . . I07 Ncm szoklIS eurcvenDl I kép kézenfekvő mi tológi ai eredetet: I köúpső legté tartja fenI az eget. (Pedig MOSIER-WIWAMS igy kezdi a vs:ztambb szócikkel' SZi1'roa~ rögzll. támogat, fenntart, alállÍmam (kül. az Cb>d),"w Ugyani gy cl i':':'zt'6k c1Jcnt~tet I pl. bigany! is jelentő elialával ('mozgékooy'). mu J az . .Valós.zinli lcg I lradicionális gll1].a-felfogás pn:koneipiil: a ~zallVB _ ftny é5 IDlellJ genetl, I radzsll5Z - energia ~S szcnvedtly, I tanu.sz pedig tömeg ts Illd~tlandg I tévelygés. En nek meSfelelöcn az upaslambhaka, mint az energikus ntdzsasz jelzOje & fordlthokban (~ma~6 ® tllrnogaló (ll buzdító ®) ,,scrkentő" lesz, ('Stimlllalin~' LARSON260.o .. antrClbend', MEHlJG513 . o.) , . Szerintem. ~iszont a célzott eszme inkább a távol tartás. taszítás lebct, ami j ól ős~ftr III aprftt Itt ado/ t értelmezésével: 'ellenszenv' (misolrnál 'szen dt ' [ . d Lezden, uO.J). vc s patn, as

A háromféle létezö

69

A tamasz ('sötétség') súlyos és befed, tenneszete a csüggedés, dolga a megfékezés. Viszonyukat a dominanciára törekvés ("egymás felülmúlása') mellet az együttmúködés többféle módja jellemzi: összekapcsolódnak (" parosodás''), egyikük e lősegí ti a másik működését ("egymás támogatása), sőt, at is alakulhat a masikká (.,egymás meg5ZÜlese"). E koope· rációt illusztrálja az olajlámpás hasonlata; a kommentárok szerint a láng, az olaj és a kanóc lO8 feJe i meg az egyes minöségelrnek, S miként a mécsvilág is az ember célját szolgálja, a három gUJ).ából álló világ is a személyét: "Avégett, hogy a személy lásson"." (19, káriká), A három minő ség minden mozgás, változás és cselekvés forrása; bár a purusa az alany (vagyis tapasztal6), és ö látszik cselekvönek is, de ez csak: látszat: "bár a minőségek cselekszenek, csclekvönek látszik .. ," (I8. kW!). A gllI,la.koncepció eredete homályos, rendkívül összetett, és meg távolról sincs kimerítően tisztázva. Két kiváló, precíz filol ógiai módszereket alkalmaz6 tanulmány gyökeresen eltérő álláspontra jut: ,,Eszerint II szánkhja legkorábbi fázisában a gUl}ák kölcsönös együttműködésének és elválaszthatatlanságának elmélete ismeretlen, és

semmi közük a jelenségek sokféleségének magyarázatához, Egyetlen szerepük, bogy regisztrálják az egyén erkölcsi állapotát, amint azt cselekedetei megbatározzák."m. (JOHNSTON 36. o.) n •• • A gw:aák eredeti funkciója kozmikus volt ... e kozmikus eredet a három gul)át mmt triászt jellemezte, és oem szükségképpen a három gw;Iál, a szattvát, a rad7..saszl és a tamaszt önmagában,"W (VAN BUITENEN 1957b 90, o,)

Itt csak egyellen forrás kiemelésére szorítkozom: a Cshándógja upanisad VI. fejezetének 2-8. részére. Itt a tapasztalati világ végső elemei a három fonna/szin (ropa): a vörös Hő. a fehér Víz és a fekete Étel. Mióta van Buitenen idézett cikkében kimutatta, hogy az upanisadbeli három rúpa nem feleltethető meg közvetlenül a három guJ).ának, e

108 A sötét tlllajdon dgai közOI a nijam~val - 'korlátozás, behatárolás' - ink~bb összhangban van, ba a lámpatestnek fcleltetjük meg.

A Szánkhja-kitrfká

70

szöveg jelent őségét alábecsülik a szánkhja története szempontjából. Ez azonban elhamarkodottnak tünik: bár a két triasz távolról sem azonos, ám a rendszerek elemei közön rendkívül sok a párhuzam .

Mindkét hármas az anyagi világ legalapvetőbb összelcvő it foglalja magába, mindenben fellelhetők,I09 mögöttük csak a létero (szat), illetve a megnyilvánulatlan álJ szubsztrátumként. Színeik a fehér, vörös, fekete. Jellemzöjűk a ritka/SÜIÜ, illetve könnyülnehéz. Karakterisztikus helyük fennlközepenllent van,II0 Végül nemcsak a makrokozmoszt, hanem az embert is velük értelmezik. Nézetem szerint ezek a kapcsolatok feljogosítanak arra, hogy e régi szövegben ne csupán a min őséget gondolatkörének egyik forrasát lássuk, hanem a gu~a· elmélet korábbi állapotát; tehát ez a rendszer fej lődik tovább, bővül külső

elemekkel s lesz absztraktabbá.

109 Ez a megkötés szigorúan értcndö. tebiit a három elem soha$em fordul elö timAn: mindenben megvan mind ! három. Erre utal, hogy II Cshánd6gja es upa fény. jelleg!! példAt hoz fel (tUz, nap, hold, villám), hangsúlyozva, hOb'Y ezekben is jelen v.n mindhárom fÚpl . (V1.4.). Lehet, hogy RAaIAKRISHNAN erre e1.'iloz megjegyzésével: ,,Anaxagorisz azt ' 11ltj., hogy mindenben van mindcnböl egy mz. nW (4S2. o.) Erdekes, hogy az upauisad a.zoo részei, aho l nem a vi ligr6 l, h.nem IZ cmbclTÓl vIn szó, nagyon is met;;cngedik a három fÚpa tiszta elöfordulisát: "Mert Etclböl van az w, Vizböl van I lélemt ts HOból VIn a nő, kedvesem. "lll (V1-S.4, 6.5, 7.6: Tt!NlGI... Ti\KÁCS 1993, 76-77. o.). Ez IIZOnban I szinkhj ával va ló kapcsolat valószinliségét nem csökkenti, hanem inkllbb növe li : ugyanis a preklllSllzikus szánk hj .ban a gul1Ak, pszichológiai (tehát Dcm kozmol6gia i) funkcióban szintén " Ibanak magukban. A vcgs6 megd ltjst sem a aul1Ak hatókÖftböl va ló kicmelkedCs, bancm a SZlttva kizárólagosstga jelentette: ..Vesse CI a törekvő bölcs a bomályt s a sötétet is; uabadu lvl e kettÖ!ö l szeplőtelen lesz.' való." (MAHÁBHÁRATA XII.20S.29) Usd e~ l bövebben VAN Bl.JJ1"EN[N 1957b, 98·99. o. 11 0 lásd . 39. kárikát. A Cshándógjában közvetlenül emlitett hely nerinti elkUlön!!lés nem. rúpik közötti, hanem az egyes rupákon lx:1üli tagozódás: " ... finom része fent összegyQlik .. "w (VI.6.1). Ugyan akkor, amint arra szintén van Buitenen már rámutatott (Lm. 91 · 92. o.), ahArom rupa az év tenn/:kenységi körforgásAt jeleniti mell: a Hö, VIz ts EteI (t~dzSlls.z, lipa~ , anna) a perzse lő nyarat, II.Z esőhoz6 mon ~;runt ~S B böséges araast képviseli. Ezek pedi g a nap/égbolt, a kőzte5 légt~r és a ffl ld r~gi 6j él képviselik, tehát l ftigg#ycsen elrendezett bárom világot.

A három minőség

71

A gUQákkal kapcsolatos igazi kérdés azonban az; mik ezek a ..minöségek"? Anyagi elemek? Szubsztanciák? Tulajdonságok? MegkönnYÍlené persze a választ, ha e kategóriák e lhatárolása világos lenne. A leglöbb szerző, némiképp bátortalanul, elmossa a kérdést. 111

I II ,.Mlir Colcbrookc óvott allól, hogya mnkhja gllQ-áil ' minös~g' ~rtc lemben vegyük .. .. Jobb ford!tlis lehet II.Z alkot6 'rtsz' . A szubsztancia és a minfuég fogalmát mi magunk a gömg és középkori filoz6fusokt61 örököltü k, dc mtg w munkra sem kőnnyü dolog az ínbcrcos minÖ!légck meghatározása. tekintve. hogya mi SZ\Ibsztanciáink sosem 16teznek minöségek ntlkiil, scm a minöségcink szubsztancia n ~ lkÜI."J.1l! (MAX MÜl..LER, 24546. o.) ,,A megnyilvánu lat lan kifej l6désének folyamata !\Zon hw-om a lkot6 avagy t~nyezö tevékenysége révén tönénik, amelyekböl élI... E konce pció eredete jórészt psziehol6giainak tün ik, do még a KiriUn be lül is lehetetlen nem észrevenni a gUl,1ákn ak tulajdonított anyagi te~Sl.Ctet. Létezés/iknek semmiféle bizony1t~kát nem kapj uk: arra kell kövelkcztetnünk, hogy !lgy tartották. mcgfigyclésböl eredeztethetők, éspedig mind a tennenet, mind az ember mcgfigyelés1.'ibö1."ll1 (KErrn9 1. o.) "A prakrti, az érzékelhet ö anyab"'ilig érzé kfeletti ösanyaga, egységes ugyan, de három alkot6clcmböl (guna) vigy szuhstanei'b61 (dravja) ill. . . . A három konstituens (traigunja) IZ emberi egyéni 5ég meghltjroroja is" (SCID.1lJJT 4546. o.) ZIMMf:Rnél "a pral,!;ti 'alkotói, erői vagy minösegei' "Ul (295. o.); Campbcll megfogalrna.zisiban "Ezek nem pusztAn minöségck, hanem a világegyetem anyaglinak Icgl/:nycge; CZI I hitQrn guoa alkotja, mint a kötele! • három összesodon szál-. tlI11USZ guoa mintegy rckcte,. n.dzsasz vÖTÖS,. SZlttva ped ig fehér."w (lkl., 2.30. o.) EUADE S7.erint a prakrili modalitAsai. ..A pmkri li ... remicIkezik birom gun' val, vagyis - mondj uk - »lttmódte-dal, amelyek le hetövé teszik, hogy h/irom különböző módon nyilvim uljou meg••.• A auntht a.zooban nem szabad a prakrititó l különbözöknek gondolnunk , hisz kii lön_külön soha nem jelennek meg; minden fIZikai, biológiai vigy ps.ziebomcntj lis jelcnstgbcn mindht nnan egyszerre j elen vannak, csak ~ p DC1II egyenlő arinyban ... Láthafó, hogy • gunik kcttös jellcgiiek, egyrészről objcktlvek, amennyiben ök alkotják a kü lvilág jclenstgcil, misres.zt viszont szubjektívek, hisz 6k hordozzü:, tiplá lj4k és kondicio ni lj i k • pszichomcntAUs életel.".LH (19·20. o., forditis 37·38. o.) ,,E gttt).4k valamiképpen megvlltlnak • m!llaprak(itiben, noha a Káriká sehol scm mondja ki egyérteImücn, hogya prakriti minöségci-c: avagy közvetlenül a prak(iti miben létét k~pezik."U1 (LI\R.Sa'J, 162. o.) "Dasgupta, Garbc és Keith a gUJ.uikat inkább anyagi összetevőknck avagy 'rcUiiknak' tekintik. Mindezen clemzésekn61 kifogásolhat6, hogy hajlamosak a sunkhját naturalisztikusan értelmczni."ill (Uo. 163. o.) ,,A megnyilvimul6 vi lág jelcns1.'igci ahirom gUJ.la kűlönfCle kcverékcibö l vagy kollokllci6ib61 állnak; e gUQák azok I minöségek, amelyek anyagilag alkotják az avjakttt .. . Az embernél 6k képezik Icnntszctl:nek pszichofizikai alkatát. Mindennek, ami nem ember, ugyancsak ök k~pezik a természetét. Ök jelentik I megnyilvinu!ó és

A

72

Szán khja~káriká

DASGUPTA, üdítö kivetelkent, határozottan állást fog lal a szubntancialitás me llett:112 ..Vidnyána Bhiksu leírása szerint a gUlJák reáliák avagy szuperfioom szubsztanciák, míg Vácsaszpati és Gau
bbiksu értelmezese ellen szólna. ... Bhiksu ertelmezese jól összefér mindennel,113 amit a gUl~ ákról rudni lehel." (I. kőL 223-24. o.)

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a scinkhja-beli gulJák nem fele lnek meg a minöség kateg6riáj ár61 megfogalmazott klasszikus vaisésika kritériumoknak: K~áda szerint ugyani s csak szubsztanmegn)'llvin ul ~tl an vil Ag 1I.111.pvcI6 struktimíját. Önmagukban alOn b~n IclJc~s/:Sgd öntudRl lanok."UZ (Uo. 198. o.)

Az ENCYa.űN":.I)IAban Larson vadonatúj ötlettel ilJJ eJ ő : "kon ~tilucns folya matnak"

(con~tilUent process) ~rtclmezi II gU1).ikat (passim, kül. M-67. o.).

Shlv KUMAR v i! ~gosan ~s alaposan szembenéz a kérdéssel. "A szánk hja követői ~zcrint a három SU1).1 a durva anyagi világ anyagi oka. Ez azt jelent i, hogy II '.~zubsztancill· és az 'attribUtumok' kategóri ája bennük összc kapo:.:!iOlódi k. Más sz6val, ez a közös fomisa mindkeuejüknek. Kövctkczésk~ppcn a gu1).lÍknak van szubs.ztanciUls aspektusuk , ezl azonban nem fogalmazzák meg egyértelmO.cn. Semmi oku nk sincs II.ITII, hogyegyoldalúan csak ezt hangsúlyozzuk az ellensúlyt képező és ugyanennyilll fontOli min6stgi aspektus rovis!ra. Vidnytna Bhiksu elölt az összes szinkhja szerző kimonuatlanul is egyetért ebben."UJ (1983: 290-9 1. o.) Hajimc Na kamura szerint a szubsztaneia-attribúlum foga lmimtk egybemosódba am vezethető vissz.a, bogy a szanmril ból bii nyz.ik az éles IOnév- melléknév oppozlció. (Ways of Th inking of Eanem Pcoples, 44-48. o., 60. sk. o. Idéri FURTAI)() 103. o.) Ez egy kicsi t furcsa gondolatnak tooik annak fényében, hogy épp IZ egyik gU"(Ia neve, szauva ('lttez3-sl:g'), maga is tartalmaz egy melléknévbi'il IMcvet fonnil6 képrot. 112 ,,A gondGlkodá5t es a durva anyago! is birom elcm plaszticitAsa alkotj a - IZ ;nlelligeneia.anyag (szattva), energia-anyag (radzsasz) és tömeg-anyag (tamasz), avai:)' az akadll lyozAs tényeZÖje .. __ A szánkhja szerint e birom, most elemzett k.rakteriiZlikUll konslilucns: érzés-szubsxtancia .... Amit anyagi komplellumnak mondunk, egy bizonyos Ir,t:inlen érzé1i-komplellummá lesz, ~ amit érzés-komplexumnak mondunk. a hanyal lb egy bizonyos p:intjén [c,üllycd csupán anyagi kompkxummá, anyagi relkeiókhl. Igy hát az érzelek a magánvaló dolgok, II végső szubsztanciik, amclyekböl a tuda t é, a d u rv~ anyag is felép ül. E háromfajta végsó, finom entitás .. , szubsztane;M f~ nem pusztán mim'lség."ll! (I. köt. 242-43. o.) 11 3 Ez mindenképpen túlzá!;. A klasszikus szánkhjában a gU"(lák száma uigor(!an csa ki s hérom, mi g "Vidnyána Bhiksu szerint a gul)ák szAma végtelen. .. . Bár ~ l:!uQlÍk nak végtelen sok me~\lIyilv'nulasa van, mégis három osztAlyha soroljuk ő ket . bizonyos bennük fcllclhctö közös jellegzetességek MJapjtn,"ill (KUMAR 1983. 45. o.)

A három min6ség

73

ciáknak (dravja) lehetnek tulajdonságaik (gu.t:la), tulajdonságoknak nem; 114 ugyanúgy a cselekvés (kanna) is kizárólag a szubszlanciák kepessége, IlS Márpedig a szánkbja g~ ái, mint láttuk, a tevékenység igazi hordozói, s számos tulajdonságuk van (könnyü, mozgékony, fékezö stb.). Próbáljuk meg egyszeruen körülimi a szubsztancia (= dolog) és tulajdonság intuitiv foga lmának különbségét Mindkettő a világ egyegy része, amelyet valamely leírással adhatunk meg; gyakorta egyszavas nevük is van. (1) Ez a név szubszlancilik eselében mindig főnév, tulajdonságokná! tipikusan melléknév (dc lehet rónév is - báj -, söt ige, például forr).

(2) Egy dolog leírása rendszerini sok, csak külön "cljárásokkal" megállapítható ismérvet sorol fe l ("gömb ölyű, könnyií, pöttyös, rugalmas: labda"); míg a tulajdonsagok általában egyetlen eljárással (leginkább egy elemi észleléssel) tisztázhatóak ("fehér"). (2a) Éppen ebbő l következik, hogy egy újabb eljárással nyert eredmény irreleváns az e l őbb megállapított tulajdonságra nézve, ezért a tulajdonságoknak nincsenek tulajdonságaik. ([2aa] Fokozatuk persze sokszor van, ami viszont a szubsztanciáknak nem szokott lenni). De azért vannak tovább minösíthetö tulajdonságok is, így egy izz6 vasgoly6 lehet vörösen vagy fehéren izzó, (2b) A szubsztancia önmagában lélezö; a tulajdonság viszont egy do log tulajdonsaga. Hiszen a vilag egy elkülönült részet többfélekeppen vizsgálhatom: a tulajdonság által kifejezett egyetlen aspektuson kívüli

114 Vidnyina-bhiksu is erre timankod ik: ,,A..u.al, bogy

itt a vonzalmat stb. B tu lajdoruig'nlk mGndja, a kövc;tkező sz61mban pedig a könnYli'iég sth. kerül említésre, bebizonyu!l. hogy a való (~Utlva) stb. szubsztancia."ill (SZÁ1oKHIAminőségek

l'RAVACSANA-BHÁSlA !.l27)

11 5 DASGlIPTA I. köt. 286. o. - A kiss~ nehezen értb ető VA[~ÉS!KA-SZlrrnA eredet; megfogMlmazásában (1.1 .14-16): ,,A szubsztanc ia ismerve;: cse l ek vő, tulajd on~ágai vannak , anyagi 010:. A tulajdonsAg ism~rvei: ~ubsztan e!a bordozza, tulajdonságai nincsenek, a kapcsolatnak ts az elkü lönülésnek [eze k is tu lajdondgok] önmagában ncm oka. A cselekvés ismérvc!: egy szub'ttanciához tartozik, tu lajdonságai nincsenek. It kapcsolatnak és az elk ülönü lésnek önmagiban oka."w

74

A Szánkhja-lairikiJ

többi vonás (egységként felfogva) lesz éppen a tulajdonságot hordozó dolog. Így például egy bizonyos alkalommal észlelt 'fehér' egyúttal hideg,

könnyű ,

létezö, pedig szubsztancia. (3) Végül a dolgokat a viszonylagos állandósag jellemzi a változékony tulajdonságokkal szemben: ugyanaz az ember vidAm vagy

rosszkedvü, egészséges vagy beteg lehet. Persze néha fordított a viszony: egy nöt szépsége túlélheti por1réján. a tűz kioltása után is éremi még meJeget az ételben. Vizsgáljuk meg ezeket az ismérveket a gul)ák esetében!

(l) A guQ.ák megjelölése főnév, de van melléknévi alakjuk is: száttvika, rádzsasza, támasza. Kérdéses, vajon a ló-lovas (szubsztancia), avagy a báj-bájos (tulajdonság) analógiájára? A nyelvhasználat tehát nem igazít el. következő

szempontok a tulajdonság-jellegre mutatnak:

(2b) Nem önálló

l étezők.

Mivel a világon minden

hAram-min ősé­

gü (trigut;la), nincsen pl. külön 'szattva-tárgy'. Azt lehet mondani, hogy

"ez egy ló", de azt nem, hogy "ez egy szattva"; de még azt sem, hogy "itt van egy kis szattva" (a víz mintájára). (2aa) Fokozataik viszont vannak, valami lehet többé vagy kevésé lő lények között az istenek szattvásabbak, mint az emberek.

75

minőség

csüggesztő) erős érv, de nem döntő : 11 6 az étvágygeJjesztö, a jó megjelenésú, a kiváló mind rafináltan összetett tulajdonságok.

A nélkülözhetetlenség problémája arra az észrevételre támaszko-

hatszögletO kristályos szerkezetü stb. is - vagyis hó.

Ez al61 a szabály alól is van kivétel: éjszaka sötét van, de nem 'valami' sötét, tehát ennek a tulajdonságnak nincsen hordozója; másfelöl viszont a láb mindig valaminek a lába, tehát nem igazán önálló

A

If három

dik, hogya hArom guQ.a nélkül semmi sem létezhet. A dolgok egy-egy tulajdonságuk nélkül egész jól megvannak, míg a tulajdonságok az öket hordozó dolog nélkül nem létemetnek (ezért a szubsztanciák a "tulajdonképpeni létezők", míg a minöségek csak esetlegesek, járulékosak, ,,akcídensek"). Ez azonban félreértésen alapul, ugyanis (a) egyes szubsztanciák ugyanígy nélkülözhetőek , mint egyes tulajdonságok: például az aulóból az elektromos ablakemelő. (b) Ezzel szemben van olyan tulajdonság, amely minden dolgot jellemez (legfeljebb a mértéke eltérő), tehát "nélkülözhetetlen": ilyen például a hőmérséklet. (Egyszeruen rossz megszokás, hogya fundamentális princípiumokat szeretnénk szubsztanciáknak látni, leginkább elemeknek, atomoknak. Ez az elő­ itélet tulajdonképpen eléggé avíttnak látszik, hiszen az erő és energia fizikai világképünknek régóta oszlopai - nem szubsztanciák; bár az, hogy fönévvel fejezzük ki öket, ezt kissé elfedi.) E kissé elnagyolt elemzés azt mutatja, bogy a gllQ.ák valóban minöségek, s nem szubsztanciák. I(jviláglol1 azonban az is, hogy igen speciális rulajdonságokról van itt szó: nem valaminek a minOségei, nincs szubsztrátumuk, hanem ők maguk alkoiják az anyagot; továbbá mindhárman nélkülözhetetlen alkotói az anyagnak, egyikük sem hiányozhat be l őle. Ezt kifejezhetjük az 'alapminöség' vagy 'konstituens tulajdonság' szavakkal, esetleg úgy, hogy itt az anyag avagy az anyagi világ aspektusairól van szó. 117

bé szattvás, például az

(3) Döntőnek fÚnik vAltozékonyságuk, az, hogy ,.meg5ZÜlik" egymást, tebát egyik guQ.a a másik helyére lép, majd viszont.

116 Vá1kttanlÍtha (XII. S1.ázad, RÁminudzsa követöje) a Tllltlla-muklá·ka lápában rtwetcsen érvel a tulaj donsigok lulajdonsAgainak lehet.stgesstge melle" ( DAS<J..IM'A, III. kői . 2S4·SS. o.)

Ezzel szemben szubsztancialitásuk mellet csupán két érvet látok: (2-2a) összetettségfiket és (-2b) nélkülözhetetlenségüket. Az összetettség (tehát az, hogy pl. a tamasz súlyos, sötét, korlátozó, befedő,

--az

117 Valami efftltre utal a SZÁNXHJA-SZÚ!'RA (V139) is, bár II tcnnino1ógi'Ja mb ts a többi nem tulajdondgai. hanem fonn" [I IcnntSl!:Clnck)."w. A kommcntitorok a "formili" u.6t (Iad-mpa\lla) "uonosa};"-na}; értelmezik (t6d'tmJa. Aniruddha t~ Ved'ntin Mah'dcII'; szvarúpatlll, VidIJyána-bhiksu), GARBll pedi g, némiktpp mcgle]lÖcn, igy fordIt: •.1\ szattva és a többi nem tulajdonságai. mert belőlük áll.'·w' (Eszerint a két mura vonat.k:o:llla, ugyanugy a ktt lad is: szerepet cserélnek). - Mindenesetre trdckcs. hogy I Cshánd6gja upanisadból ismeros mpa nÓI választj a aSZÚlr•. /I felfogua szerint ezt nem lehet tulajdonságnak mondani: •.A lIaló

-,..a

Ji Szánkhja -káriká

76

Bonyodalmat okoz az is, hogy egy-egy gu~a több szokásos tulajdonságot is képvisel, például a szattva a fényt, könnyüségel, értelmet, derül, vonzást. Momihatnánk lehát öket lulajdonság-kö tcgeknek is; l l!! ez azonban fil ozófiai értékük szempontjából súlyos gondol jelentene. Másodlagosakká lennenek az egyszeru tulajdonságokkal szemben, éspedig nemcsak ismeretelméletileg, hanem ontológiailag is. Ez csak akkor nincs így, ha az egyes guQ-ákat képező tu lajdonságok között is ontol6giai a kapcsolat, magyarán valós öSSlcffiggés van közöttük, nem lehetnek meg egymás nélkül. Hmették-e ezt a régi indek? Összeegyeztethetö-e ez a tapasztalat-

tal?

Meg l epő,

de a válasz igen. A fényes dolgok könnyüek: a szent-

jánosbogár röpül, a láng felfelé tör, az égi világít6k pedig nem esnek le. A fény megvilágít, megmutat, láttat, éppen mint az értelem. A rettegéssel teli vaksötéttel szemben a fény adja a derut; s a derus, értelmes ember szimpátiával tekint másokra. Ez pedig éppen a szattva tulajdonság-kötcge. Aradzsasz viszály- taszítás-mozgatas összefüggése, a tamasz súlyos- tömör-eltorlaszol- sötétlcsüggedés/visszafog fogalomköre is plauzibilis. (A kézenfekvő ellenvetésre - az izzó vasgoly6 fényes, de nem könnyü - e rendszerben tennészetes válasz, hogya tamasz adja a súlyát, a szattVa a fényét; azaz nem, mint fényes súlyos.)

Felmerül a kérdés: ha ilyen nehéz többé-kevésbé világos fogalmi eszközökkel megragadni e három minőséget, mi magyarázza rendkivüli sikerüket az ind fil ozófiatörténetben? Óriási heurisztikus értékük. Bár egzaktul kifejezni nehez a jellegüket, mert alapfogalmak, ha egyszer ráéreztünk a tartalmukra, alkalmazásuk már nem okoz nehézséget. Pontos m egfele lőik a mi tehetetlenség, energia és információ kateg6riáinknak (ahol az információ magában foglalja a struktúraJkoherencia fogalmát is). Nem hiszem, hogy akar ma is bárki fel tudna mutatni

A harom

minőség

ennél jobb törzsfogalmakat ciós szinten,

77 vil~gunk

leírására, ugyanezen az absztrak-

A filozófiai teljesítmény n agys~gat jellemzi, hogy a szattvara nekünk sincsen igazán meg fele lő szavunk; mert ugyan belátható, hogy a koherencia struktúrát feltételez, s a struktúra koherenciát eredményez; továbbá, hogy a struktúra nem más, mint az anyag egy meghatározott információ szerinti rendezése - mégis bárom külön kifejezést használunk rájuk, nincs közös, le fedő tenninus. A radzsasz energia-jellege közismert, ám ezt lelki síkon - tévesen - a szenvedéllyel 1l9 szokás azonosítani; dc a kitartás és az állhatatlanság, a szorgalom és az idegesség nem szenvedélyek, pedig nyilván a radzsasz megnyilvánulásai. A tamasz tehetetlenség (inercia, nem impotencia); az anyagi sikon sem csupán a tömeg képviseli, hanem például a merev rendszerek változtathatatlansága is, Lelki oldalát a tudatlanság I tévelygés fordítas teljesen félreérti. Sokkal szerencsésebb LARSON ,,közömbösség" (indifference) megoldása (162. o,), am ez is csak passzivitásra utal, nem pedig a változással szembeni ellenállásra (mint az inercia és persze a tamasz is). A szattva ' infonnáció' jelentésére a definíciójában kétszer is sze' megvilágító' (prakáSa-artha, prakásaka) kifejezés utal e lsősor­ ban. Megerosíti ezt, hogy a 23 . kWá szerint száttvika a tizenegy e rő (indrija). Közülük kézcnfekvően információval kapcsolatos az öt érzéke l ő képesség, továbbá az elme, a beszéd és talán a kéj is; a többi három pedig - mozgás, elsajátítás, kibocsátás - a külvilág jelenségeire való differenciált válasz képessége, testi koordináció: a tágan értelmezett infonnáció-fogalomba belefér. repl ő

A gul').a-elmélet itt adott interpretációja hangsúlyozottan csakis Ísvaralqi~1).ára érvényes, semmiképpen sem terjeszthetö ki a koráhbi J 18 Ennek viltgos fe lvet~s~ig KUMAA (1983) már eljutot!. ,.A szflnkhja k öve tői megfigye lt~k, hogy DOba a tflrgyaknak végtelenü! sokf~le j ell egzetessége van, 'm ezeket megnyilvflnuI'saik jelentéktelen változatait elhanyagolva osztílyomi ts c50porlosltanl lehct. E min6s~gcsoporlokat alkotó minöségck között kölcsönös kapcso latok ~utatko~tak, pl. a fénycss~ g ös~efligg a könnyílséggel és derüt okoz. E kapcso latok, Illetve bIzonyos esetekben a hiinyuk alapján birom fil minös\\g-halmazt k~pc:ztek, ~s ezeket hivjAk gUIl'knak."w (291. o.)

szövegekben szereplő tulajdonság- vagy állapot-hánnasokra, sem pedig a radzsasz, tamasz és szattva független elÖfordulásaira. Éppen ellenkezőleg; sejthető, hogy éppen a guiJák zseniális, koherens reinterpretálása

119 A rigl ('szenvedély') ~Ó IZ Indck etimolÓgiai ér.zfke számára világosan a radzsasz rokona - hiU e2!l a mai filológia vitatjl (lisa BURROW).

A Szánkhja-káriká

78

volt az egyik, ha nem eppen legfObb oka 120 annak, hogy e tömör összefoglalás a szánkhja definitív alapmüve lett.

ProblémáI jelent még a megnyilvánulatlan (avjakta) kapcsolata a minöségekkel . Mivel az avjakta egy és reszek nélküli (7. kárikA), hogyan lehet

' három-m inőségű'

(9.)? A nehezséget már Ven1catanátha

. Iezte, 121 illU L- d e ez csak akkor jelentene gondot, ha a gUl)ákal Je

szubsztaociáknak vélnénk. 122 Viszont azt már nehezebb megmagyarázni, hogyan lehet mozdu-

lallan (akrija, 7.) az, amiben jelen van a mozgékony (csala, l L) homály. Ez csakis ugy képzelhető el, hogy egy minöség megléte nem jelenti feltétlenül annak megnyilvánulását is. A rózsa éjjel is vörös, a fUlemüle szephangú, ha nem is énekel, a váza törékeny, ha még ott is

áll az asztalon, az elefánt erős akkor is, ha pihen, az ifjú akkor is szerelmes, ha álomtalanul alszik. Ezekhez hasonlóan a három glll}át is potencialitásnak, képességnek kell felfognunk, amelyek megfelelő körülmények között meghatározott módon nyilvánulnak meg (ám, ha ez megtörténik, per definitionem már nem a megnyilvánulatJanról van szó). Ez egyébként implicite má~ benne volt a fentebbi értelmezésben. A káriká megfogalmazása, amikor a gu~ák tö rekvésérő l ( ... arthá.J;L) beszél, szintén erre utal. A potencialitás gondolatköre nem újdonság Indiában, leginkább a tüz és a fa példájával szemléltetik. Igy a Svétásvatara-UPANtSADban (I. 13. - a túz anyja és apja a túzfúró berendezés alsó és felső dörzsfája):

"Szül6iben búvik a tűz aJakja, nem látható - ám jegye mégse pusztul. "UlI.

120 "Mesgy05z6dtscm. hogya uánkhjiban a legfontosabb dolog ... a gu,,'koneepcló."ill (DASGUI'TA I. köt. 223. o.)

II I " H• a h~. tck·IIItJU ·-k • VI." g okának, ebből nem vezetbetl! Je az lZ .•mlm gu!)a! 'JUta!, bogya v,ltg egyetlen okból szinnazik. Mert a hirom g~a lebelett ugyan az cgycns(Jly 'llapot'ban. mtgis úgy tekintbető, hogy a sokf~Je köv clkezm6ny J~lTChoz!s'ban eJk(l1ön(ilt lizcrepük voJt."ill (DASGlJPI"A III . köt. 2S9. o.) .1~2 Ezt lényegében mllr KUMAR (1983) kimondta: ,A. gul)'k ... nem r6u:ei a pr. Jcrittnck. hanem azonosak vele, hiszen a szánkhja szerint a prllk[iti bármi r/:5zckbőJ ' \lónak ellentétc."ill (43. o.)

A három

min őség

79

A szánkhjának pedig legsajátabb, központi kategóriája a potencialitás, hiszen a pra1qiti (lennészet) kél fázisának már a neve is avjakla és vjakta, megnyilvánulatlan és megnyilvimuló - éppen a potenciális- aktuális ellentétet fejezi ki. A pra1qiti alapfonnája, az avjakta (megnyilvánulatlan) nem más, mint potenciális anyag. A potencialitás kategóriája leremli meg a tartalmas összemggést az anyagi világ egyébként diszjunktnak tűnő össze tevői között. Ez a gUl}ák (minösegek) mozgásának , á,afakufcisállak, a rajtuk alapuló fej lődésnek (paril}áma) az alapja; mostani elemzésünkben maguk a gUl).ák is konstitucns minöség-poteneialitásoknak bizonyultak. Az anyagi világ legimpresszivebb jelzöje, a termékeny (praszava-dhanni) i~ ezl a kreatív, önmozgó- fejl ődő potencialitást fejezi ki. A szatkárja-váda, a valós okozatiság tana pedig azt rögzíti, hogy az ok mindig rendelkezik az okozatol megalapozó képességgel. Érdekes, hogy e rendkivül alapvető fogalomnak nincsen világos terminus teehnieusa. A b kti (képesség), kiváltképp alkalmasnak látszana e funkcióra; a tantra rendszerében a prakriti leggyakoribb megjelölése éppen ez. Az a tény, hogy ábrázolása mindig erotikus istennő , mutatja, mennyire mélyen gyökerezik a tennékenység és a potencialitás eszmekörének összekapcsolása. Ám a Kárikában ebben az értelemben csupán a 6. és 13. szakaszban bukkan fel. Ennek valószínű oka az lehet, hogy ill a sakti értelme szűkebb, csakis a ható okra vonatkozik; míg a potencialitásnak a szánkhjában leghangsülyosabb aspektusa az anyagi ok kibontakozó-ereje. A gUl).áknál az artha (cél) szó jelzi, míg a tennészetnél maga az alapszó (prakpti és avjakta), valamint a praszava-dharrni jelző utal a potencia1itásra. Valószinűleg az egyseges szakkifejezés hiánya okozza, hogy az elemzők elsiklanak e kulcsfogalom fölött; ami pedig a gul}ák potencialitását illeti, ezt a köznapi nyelvi eszközök sokfélesége még külön elfedi. 123 Ninesen ugyanis standard nyelvi eszköz a szanszkritban scm a potencialitás avagy diszpozicionalitás (hajlam, készség)

123 Persze a szokisos szubsztandalista ~rtc lmezések is szinte lehetetlenné teszik . bogya gUJ.ltÍk potcncialitliSilt eszrcvcg)'Ük. A k~pc ss~g és hajlam ugyanis lipiku~an valaminek (azaz egy Slubsztanciinllk) I k ~pcssége II valamilyenné lcvtsre. tebát II minöség a potendUis az eleve aktuális szu bSZlln ciiban.

80

A Szánkhja-kárilaí

megkülönböztetésére az aktualitástól. Az egyszeriíség kedvéért a

"Sötétet kezdetben sötétség borított, Mindenütt jel-nélküli óceán honolt."124

magyar nyelven illusztrálom a problémát.

Az út csúszik (potencia), az autó csúszik (aktus). Ha egy idegen mondjuk, hogy szép vagy, az adottságait dicsérjük Cp), ha a feleségünknek, a megjelenését (a). A finom (p) ital ízlik (a), a gyúlékony (p) fiírészpor ég (a). Van ugyan nyelvünkben az igéből hajlamosságot jelentő melléknevet formáló képző (-ékony), ám elég mesterkélt és használata meglepően ritka, elsősorban ikes igékre korlátozódik (folyékony, törékeny). A másik kínálkozó képző (-ható) nőnek

pedig

szenvedő értelmű

81

minőség

A három

Itt is kitetszik, hogy a tamasz kevésbé anyagtalan, mint a mi nem puszta hiány. Egyébként ugyanitt (az első versszakban) előfordul a radzsasz (a fordításban: "ég") és ha a szattva nem is, de a szat ("Létező") igen: sőtétünk,

"Nem-létező

és Létező se volt még, Nem volt ég, és az égen túl a menny sem."125

(látható, kenhető).

Ez az elemzés talán némi magyarázattai, vagy legalábbis mentséggel szolgálhat a gulJák

kétségbeejtően

homályos terminológiájáról.

A három minőség elnevezése lehetetlenné teszi a szimpliftkálást, ugyanis semmilyen kézenfekvő módon nem lehet őket egy egyszerű kategóriába sorolni, nehezebb tehát jellegüket félremagyarázni. Ha a szattva helyett például tédzsasz (ragyogás) szerepelne, mindegyik fényjellegü lenne; ha a tamasz helyett móha (zavarodottság), akkor lelki minőségek nevei lennének. (Ténylegesen mindkettő előfordul a gUQ.aelmélet korábbi verzióiban.) A legelvontabb információ/struktúfa/koherencia/kohézió eszme kifejezésére a szattva egyébként meglehetősen alkalmas; közkeletű jelentései - lény, jellem, lényeg, princípium, valóság, értelem - sem rosszak, s ez kiegészül a szat-ból a -tva (-ság) képzövel származtatható értelemmel: fennállás, helyesség, megfelelés, olyanság. Aradzsasz szétfolyó értelme (légtér, por, homály, szenvedély, menses) ismét csak védelem a leegyszerűsítő felfogás ellen. Világleírásban domináns jelentése, az ég és fóld közötti tér, megfelelő asszociációkat is kínál: az energikus eső-, szél- és vmaristenek terepe, ámde áttetsző, láthatatlan, nem megragadható. A tamasz (sötétség) erkölcsi és értelmi felhangjai ugyanolyanok, mint a magyarban; ezen felül a fóld alatti tér, pokol jellemzője is. Már a Nászadíja-szúktában (a IpGVÉDA többször idézett teremtéshimnusza, X129.; 3. szakasz) is kozmogóniai princípium:

A gUQák és a világ 12. [14J a-viveky-iidi hi siddhari1 t köra/;/a-gu/;/ii"tmakatviit

traigu/;/yiit tad-viparyayii~ '-bhiiviit köryasyii '-vyaktam api siddham.

r [az énjavításomJ; -iídi-siddhas V" VI; -iídi~ siddhas G, D, J, M; -iíde~

siddhis V, DEUSSEN, S!NHA; -iidir hi Jiddham K

t

viparyaye V

12. Bizonyított, hogy elkülönületlen stb., lévén három-minőségü és ellentétiik nincs meg; mivel az ok tulajdonságai határozzák meg az okozatot, a megnyilvánulatlanról is bizonyitott.

124 FÓRIZS USl!16 fordltása (1995: 147. o.yn 125 Vo.ill

82

A Szánkhja·kQriká

A tömör szakasz a következóképpen értelmezhető: ( I) a megnyilvánuló 9. kárikában megadott ismérvei - clkülónűletlen, tárgy, közös, tudanalao, tennékeny - mind levezethetöck az első attribútum· ból, vagyis abból. hogy a három minöseg alkotja; {2} ugyanis mindemez ismérvek ellentétei nem le lhetők fel a g~ak képességei üellegzetességei) k ÖZÖIt. 126 (3) Mive l a megnyilvanulatlan a megnyilvánuló oka, ezért - a Ó. versben ismertetett szatkárja-váda, a valós oksag elve szerint - rá is jellemző a három minöség, s ezért az ebből következő

jegyek is. Az ( 1)-(2) szerinti bizonyítás rekonstrukciója szükstgképp teljcsen hipotetikus, hiszen a szövegben semmi sem utal a részletekre' mégis érdemes megpr6bálkozni vele, hogy megmutassuk, az érvnek lehet értelme. A tétel tehát az, hogy a természet öt ismérve következik alkot6inak, a gul)aknak alapvető jellegzetességeiből. 126 ~ tad-vip~rjaja-abháva ("cllcntétűk nincs meg') kifejeZést mAs képpe n szoktAk magyaráznI, A r~gl kommenl!rok az avjakla és a vj akta kapcso latára vonatkozó érvet hítnak ebben is: .. ~i:e l (a rnci:D:yilv~ulatlan] nem vUik cl töle [a mcgnyilv6.nuI6t61]: cZért a rncgnYllvan ulatJanra IS bIzonyi tott [cz I hat attribútum]. Ahogyan, al'lol I fonalak va~n ak, ugyanott van, a !.lÖvct; nem mis a szövet, mint a fonalak, mert nem vAli k el tőluk, Igy lehel valakI jAratos I megny ilvánuló ts a mcgnyilvínulatlan ladban; me~ a Jcgffibb, k6zc1a megnyilvánu ló: aki a megnyilvAnulÓlIÍltja, a Icgffibbet is látja az. wW (GAlIDN'AoA 14. o.). Ná luk tchAt a tad ('az') a vjaktira vonatkcrak. , LAR"OON érte ~m~ ame ly az újabb kOllllTK"1ltárokal (Dzs:a';'-mangalá, JUkli, dlp lki, V'~~pah MItra) követ i: ,,mivel (a gul)lik ) nincsenek meg az cllentétébcn (U. a puruséban) ('260. o.) la teh't a ' tad ' az cgesz ICI'RltSZC(1t vonatkozi k, ennek cllcnt~c • purusa; az öu~l~e lt pedig hc lyhalArozóinak tekinti: I puruSÜQII nincs meg, Ez mcglep6 lenne , hl!.ZCD a metrum nem keo)'SZl:riti ki CZI a szokatlan összettte lt: nelk ű le IQ~- ... Ip4rya)lt 'b!lavQ/ lenne, ami ritmikail ag cgycnértékn . (VácHBzpati igy is közli a szo:egct,) :ov'bb~ semmifHe magyartzó értéke nincsen: a lélek és lZ anyag tulaJdoDdgal egyma.st6! fLiggetlenek. MenJO (Dt-~t k,övet/!) verziója jobb: "további abból, hogya [megnyilvanuJóban] nincs ~eg ezen Ismervek (a purusira jcllemz/!) ellentéte (azaz mcgkiil/lnböztetell, alan)', nem közös, tud~tos és nem létrehoző)."lli (513 . o.) A lad-viparjaja ('e ll enl ~tijk ') é~clmezé8c megegyeZIk az eDyémmel, tebát a tad az öt levezetend /! allribútumra Ula I VI S§Zl; a kUl önbs6g annyi, hogy ő az a-bhavához (nincsen) lartow implicit k6pes helybatárowként a vj~ktát, ,én, a gu!)ákat adom meg. Ám Igy az érv igen gyenge, gyakorlatilag lau.tológla, kIfejtve kb. ez lenne benne: 'mivel ncm clkU I/lnillt, clkil1/1nilletle?: mIvel nem alany, tárgy; mivel nem priv át, közös; mivel ncm tudatos, tudattalan: mIvel nem meddő, tennékeny' ,

A. gu~ák és a világ

8J

Az elkűlö nületlen ség következik abból, hogy aminöségek "egym~l párosodnak" (kapcsolódnak) és ,.megszűlik egymás'" (átalakulnak egymásba), A tárgyiság l evezethető abból, hogy a gUlJák egymás tevékenységének tárgyai, például a tamasz korlátozza a radzsaszt, a szattva mcgformálja a tamaszt; továbbá az alanyiság feltetele , ugy riioik, a tudat, s ez egyik gul)ában sincs meg.

A ' közös' az 'cl kűlönület len' folyománya ;127 ahhoz ugyanis, hogy egyes részei privátak lehessenek, ezeknek a részeknek szilárdan el kellene különülniük. Továbbá nincs a guQák. meghatározásában olyan tulajdonság sem, amely lehetövé tenné az egyetlen személyhez kótödést. A 'tudattalant' már tisztáztuk: egyik guQában sincsen tudat, még a szattva is esupán információt hordoz (mint a kőnyv vagy a szároít6gépprogram). Végül a termékenység a minőségek egymásra hatásából, lámpához hasonlított eélszerü együttmüködésükből és változásaikb61 következtethető , Tehát az "ellentétük nines meg" érvet használtuk a 'kőzős' , a 'tudattalan' és részben a ' tárgyi' attribútum levezetéséhez; még kapcsolható lenne a 'termékeny ' ismérvhez is, hiszen nincs olyan vonása sem a gul).áknak, ami meddőséget eredményezne (pl. változatlanság).

127 Bár összekapcsolható a tárgyis'gga l is, minI azt. Szánkhja-szaptati-v,illi és a MATHAJtA-VJmTI (18.0.) teszi : ,,ami tárgy , az közős";ill taIÍln az objektív - általános öSSzefiigg~8 alapjAn ,

84

A Szimkhja-kárikti

13. [15] bhedánáril parimol)ot

samanvayiic chaktita~ prav[tfeS ca

Jrorol)o-/ciJrya- vibhiigiid t ni pytJsytI D, J. M , V. K

a-vibhiigad vaisva-riipasya t

85

A gU~l(ik és a világ

Mindenesetre hangsúlyozni szükséges, hogy Ísvaralqisl).a ezzel nem kötelezi el magát azon dogma mellett, hogy a világ valaha keletkezett. A káraJ:aa ugyanis elsősorban az anyagi okot jelenti (lásd a 6. kárikilhoz füzőU megjegyzéseket); így a fenomenális világ és a tenger kapcsolatához érzékfeletti okának viszonya akár a hullámok hasonló is lehet. Bár a hullámok ' anyagi alapja' a tenger, ezzel semmit sem mondtunk még arról, hogy létezett-e valaha, ' a hullámok születése elótt ', tükörsima vizfelszín, avagy az óceán mindig is hullámzott.

es

14. [J6] körolJom asty avyaktam

pravarlate Iri-guf)atalJ samudayáct ca proli-pratit: -gu~l(i "sraya: f - viie~at,

padlJiimoftalJ sali/avat t SllllllllÚ1yai K t pori mri!lll Vz rt prot/pertl v, + tt pfthak-pr'hag-bhrijrma V z kommentár

n

13. Részei mértékéből, összeruggéséböl és képességebő! eredetéből, az ok-okozat elkülönülé séből, a sokalakú [világ] el nem kü!önültségéböl [következik, bogy] 14. van oka, a megnyilvánulatlan. A harom min5ségböl és kiemelkedésükböl jön létre; átalakulásukkal, mint a víz, az egyes minőséghordozók fajtája szerint.

AZI hiszem, ezt a gondolatmenetet lehetetlen teljesen egyertel.

Az e1sö érvben szerepló m érték (parimáJ).a) szót a kommentárok részint határoltságnak, részint végességnek magyarázzák. A DZSAJAMANGALÁ szerint határoltságr61 van szó, és ez fellételez egy közös 'lehatárolót' , ami elkülönít és össze is kapcsol.129 GAUQAPÁDA kétségbeejtően homályosan fogalmaz - talán úgy érezte, hogy neki sem egészen világos a dolog - de a lényege, úgy tünik, hasonló: mindennek, ami elhatároll, oka van, amibőllehatárolták. 130 A Szánkhja-vritti és a Jukti-dípiká pedig arra a közhelyre támaszkodik, hogy minden, ami véges, annak oka van, Jól látható, hogy mindeme kísérletek sikertelenek; hiszen legfeljebb azt bizonyítanák l31 , hogy a világ részeinek van oka, semmiképpen sem azt, hogy az egésznek. Inkább az lehet a mondat

mOe~ rekonstruálni .. Az alábbi fejtegetés tehát csak egy lehetséges. ámbar szándéka szenni a korábbi kísérleteknél meggyözőbb szerkeze tet

kí ván megmutatni. Az vilathatallannak látszik, és az összes magyarázat is egyetért benne, hogy e kél vers csak együn érte lmezhe tő, m ert az elsőben elkezden mondai vége (az állítmimy) átcsúszik a kövel1ceZÖbe. Az már kérdésesebb, "hogy ez a félsor azt jelenti-e, hogy "oka a megnyílvánulatlan , avagy azt, hogy "oka van; éspedig a megnyilvánulatlan", Bár a problemát nem fogalmazzák meg világosan, a részletes értelmezesekböl kitűnik, hogy a hagyomány a második alternatíváTa szavaz: tehát az is bizonyítást nyerne itt, hogy a világnak van oka.12R 128 ~, .. . . A S.c..N'o'KHJA-SZÚ!ltA az eg6sz első son olybá veszi. hogy esupén el:! blzonyltJI - WlZ, h?iY ~ ~e~~ilvinuló okozat. "Mivel mindkettötöl [a szcmflyt51 f~ az Illptermf.zenö l .IS) kul.önbözl~ a nagy.~s a t.öbbi, ezcrt okozatok, mint III edény. A vfgcsség mlan. ~ ö.l'!efUgg6s nuatt, V6gul a kcpess6g miatt."ll1 (J. 129-lJ2.)

129 ,.É$ ami körülhltirolja 6ket, az egy, s az kapcsolja össze öket. Mint. rizsnövtny e rtsuket: Q'Ök«, hajta~, levtl súr, rogy, ocsú, rizsszem.... Ezért kell, bogy 1C&Yen, lII'Jli mindezeket összckapc.'ioljl. Amiben kapcsolamk i ll III I mcgnyilvlÍnulatlan ole lttezik,"W (80-81, o.) 130 ,,»R(:szei Ichaláro1t5igiból (parimil).it)«: a köznapi életben ahol k6szítenek valamit, látjuk a lchatirolást: ahogy I fazekas leh.tiHult 19y1g..:lal'lbokból készít ugyanúgy lehatArolt edényeket - (gy van cz I naggYII (mahá) is. A r~szei .zcrint leh.tárolt nagy stb.. vIgyis . jel, a legfőbb okozata. Egy értelem, egy énség, öt csakaz, tizenegy erő, öt elem: ezen rbzek khaltrohdgl miatt I~terik a lcgfUlb (pradhlina) ok, amdy létrehozza I lchalirolt mcgnyilvénul6t. Ha nem volna a legfőb b, akkor, lévén lehatárolatlan, ez [a vil'S] ~em lehetne megnyilvhuló,"ill (14-15. o.) lJI Már ha l kiindul6pontJukat elfogadjuk, ami a legkevésbt sem kézenfekvő, hiszen sok indiai rendszer Ismer v~gcs vagy hallirolt, de örök dolgokat (pl. atomok, elme, lélek a vai~~sika, a njéja vagy I duaina fi]ozófiliban).

&6

A Szánkhja-kilrjkQ

tartalma, hogy a világ részei, léven vegesek, nem lehetnek a vegtelen világ okai. ll2 , IJ3

A bhéda ('osztat, rész, fajta')

szűkebb

értelmezése, amint azt

Gau<;lapádánál láttuk is, a megnyilvánuló 23 tattvája

mások szerinI lehel még az

élőlények

(összetevője);

tizennégy fajtája.

Val ószínű

azonban, h ogy nemcsak erre gondol Ísvaralqisr;ta. Ha ugyanis a lehető legáltalánosabb értelmet fogadjuk el, akkor az érv az atomizmus

cáfolata is egyben. Márpedig egy olyan passzushan. ahol a világ ősokár61 nyi latkozik a szerzö, elvárható, bogy utaljon a ro rivális e lméletekre iS,Il4 Első

ranézésre ez az analízis is sápatag érvel eredményez; hiszen

ki állította, hogya világ oka egyetlen atom? Ám akárhány 'igazi', tökéletesen elszigetelt atom sem eredményezhetné a mi összefüggö világunkat. Az atomok összekapcsolMásához szükség van egy mélyebb, az egységet garantáló elvre, és mi éppen azt keressük. (Ebben az utolsó gondolatban, ami erősen emlékeztet a Dzsaja-mangalá

132 Az El'CYa.ortDIAban ( H S. o .) mar Larson is IID' t rtclmezi: ..A megnyi lvim ulót korlátos mérelúnek (parimiltlJl) lárjuk (ts korláto!! dolog magában lIem lehd a végsO ok)" 1i!! 133 Tclje~ggel nem zárha tó ki . hogy !!ivarakpsQa a kCt érv valamifajta kombinációjára gondol!. mondjuk Igy: "A világ reszei hatérollak, térben ~S idő ben . Ami időben beha!érol! , KZ keletkezett, tehát oka van; s ha miml en ré~ztnek oka van, akkor az eg~sz vlll!.gnak is kell, hogy oka legyen. Mive l c részek hatAro lIak , .uembcn a világ határt~lan ság'val, e~ek egy ike scm lehet a keresett ok." Ez az "érv" azonban, sajnos, gyenge. Téves ugyanil ez . kélve tkeltetés: Része inek c ka van -+ Az egésznek oki van Bár a hibás lépés Itvesstge nem te ljesen nyih'ánvaló, im éppen e gondolatmcnctbcn szerepel eID' e llenpé lda az e rrajla "ösucfüggésre A vililS fészei batiroltak - Az egész világ viszont batilrtl lan, Teljcscn valószl niu lennck látszik, hogy egy ilyen kiváló elme ilyen marldns inkonzisztenciá! ne vett volna észn:, és a jel7.en tévkövC(katetésn: al~pozta volnl tézisét.

A gUfJák és a világ

&7

megközelítésére, már a parimáJ:aa masik: értelme, az elhatároltság kap hangsúlyt.) "Osszeftiggeseből "

(szamanvaját): a kommentárok és a fordít ók Ez valószinütlcn, hiszen aszamanvaja jelentése (szabályos egymásra következés, sorrend, sorozat; következmény, kapcsolat, összefiIggés; relevancia, vonatkozás, érvényesség) nem kínál értelmes interpretáció!. Így aztán meglehetösen szabadon értelmezik: GAUOAJ>ÁDÁnál kb, a tulajdonságok öröklődé­ se; 136 L ARSON szerint .,a véges világ homogenitása vagy egyfonnasága", 137 MEHLlGnél " közvetlen összefüggés (más dolgokkal)'o,lCl!l (5 14. o.) őnálló szónak tekintik. m

Egészségesebb megközelitésnek látszik, ha valamihez kötjük; ket lehetöség is kínálkozik, Az elsö: "részeinek összefliggéséböl" (bhédánáril szamanvaját), Lényegében az összes kommentár értelmezése (tennészetesen a Gaugapádáét kivéve) ezzel a változattal egyeztethető össze, és megfelel az előző bekezdés végen kifejtett gondolatnak is, Nyelvileg is ez a legkézenfekv őbb, és stHisztikailag is szép az ellentét: areszek elkülönülnek, am össze is IDggenek.

I3S Ezt l félson - .ronUlnvayac chaktilaJ, prav[ffeJ ca - mindenki kclthasva értelmezi, a 'pnlvpttész'-t Ct'Cdethat!rozónak (ablatiyus) véve, pedig lehetne birtckos eset (genitiYus) i,. Ek kor kb. így ford íthatnánk: a képességek szerinti létn:jöv'~ sorozatából. Ez lényegi eltérést nem jelentene, csak ut alna a 20. kári kában leirt vi hígkelelkczés.sorrcndre is. 136 "Tovtlbbá, III összcfLigg~sből : ennek megvaI6suli!.si!.t a hétköznapi életben is látjuk, példáu l ha a .uertllrlást végző gyermeket látva ilyen ö.~~zefLiggést éllapít meg; valaki - nyilv," papok a szülei. Ugyanígy, e htrom-mínőstges jelet (. nagy, stb.) Játv!\n vezetjük le, milyen oka kell. hogy legye n. Ezen ÖS5zeftiggés alapj lin létezik a legffibb.~W ( IS, o.)

H

:

134 VACSASlPATI Ml~R.A is igy látj~ - e két szakasz bevezetőjében ezt lrj~: "Kll)lida és Atcslpáda fial {a vaiAésika és a njáj _ rcnlhzcr követő i] szerint a megnyilvánul6 megnyilvánul6b61 le~z; ugyanis az atomok megnyilvánul6k, s bel őlük jön létn: a fó ld stb, fonnájában az okozat H ' Ezért mondja (livaralqistla]: ... "ill (I 23. o.) VáesllSZpati teh it az eG~n fejtegel~st az atomizmus ellen irányulónak: t rtelmczi; val6jában azonban a tovihbi ~rvek már mis iskoli k ellen fordulnak .

137 160, o,w A ' bomogenitás', bár y. l6szi nÚt!cn - hi!IZCII • szam...nu-.ja (utinameneteJ) mulctlnsan sorreodre: utal. lehá! nern nimmctrikus rclitc iólll - , nem Lanon tali lminya, Ktr győnyön1, klasszikus kibontása III érvnek: ,,A vil.gban flgy li tjuk:, hogy ami egységesen benne van a részekben , III létezi k: mint IZ agyag. fazékban Ab. Ám az clernekben [' hang stb. 'l egy!iégescn benne van a hérom gUl)a {'boldogstlg-.u.cnvedés-zavar'] , Ez~ azok is léteznek; és ezek a gUQ.Lik, a különbözO jc l ens~l!ek nélkül: ez a megnyi lvánulatlan ,"1M (J UKTI-dPIKÁ, II. kőt. 72, o,) ,,»Osszeflliiésbö1«: mármint a részekéböl. Az öSSlefliggés: egybctartotils, azaz egy genusba tartozás, Az egy genusba tartozó részekoo l hitjuk, hogy egyet len, nekik megfelelő okuk van ,"w (DZSAJA-MANJALA 81 . o .)

A Szánkhja-káriká

88 Mindazonáltal a második

lehetőség

a meggyőzőbb: "az ok-okozat

összefiiggéséből"

(kárar,m-kárja-szamanvaját). Ez az összeftiggés tennészetesen a 6. kárikában definiált szatkárja, valós okozatiság; aminek pozitiv oldala, hogy a világ oka anyagi tennészetű, rendelkezik a három

az

minőséggel

elöző

és az

ebbőllevezethetö

tulajdonságokkal (mint ezt

vers világosan rögzíti is). Negatíve pedig jelzi, hogy a világ

ősforrása

nem lehet a Teremtö, sem a védánta filozófia Brahmanja.

"SaktitaQ pravrittés csa". Elvileg háromféleképpen is konstruálhatnánk: "képességébő! és tevékenységéböl", "a keletkezés képességébő!",

illetve "képessége szerinti létrejövésböl". Kézenfekvő azonban,

hogy a harmadik változat a helyes, hiszen a következő szakaszban szereplő pravartaté tri-gul).atasz (a három minőségből jön létre) mutatja, hogya pra-vpt- ige vonzataként használja ísvarakrisl).a a -tasz képzőt (-ból, szerint).138 Minden kommentár is így elemzi a kifejezést, és többnyire visszautalnak a 6. kárikában megfogalmazott "ami képes, képessége szerint alkot" (saktaszja sakja-karat,lát) elvre. Mint ott már jeleztem, a sakta szó ható okra utal; így a szöveg értelme, a fentebbiek 139 alapján is, ez lesz: "továbbá, mivel az [ok] alkotóképessége szerinti [okozat] jön létre ([kárat,la-]saktit~ [kárja-]pravpttéS csa). Pozitíve ez az érv jelzi, hogya prakriti (tennészet) a világ ható oka is; negatíve pedig kizárja a purusát (személy), hiszen az nem tennékeny (9.). A második sort minden magyarázó két érvnek tekinti,140 ami szinte felfoghatatlan, hiszen a két félsor összeftiggése már formailag is 138 Az is kitűnik a liakti - trigul).a (képesség - harom minöség) párhuzamból, hogy IsvaralqiSl).8 nemcsak homályosan ráénctt a gu!)ák poteneialitAsára, hanem vil ágosan ki is tudta fejezni azt.

139 111

is, mint az "összefliggéséböl" (sz.amanvaját) esetében, az ok-okouthoz (kánu,la-kárja) kapcsolom a kifejezést.

140 Tipikus GAUl)APÁDA elemzése: (I) ,,Az ok és okozat elkülönülése - mint ahogy az edény képes tcjfólt, mézet, vizet, tejet tárolni, mig oko, oz ogyagtömh, nem. Avagy: az agyogtömb hozza létre az edényt, az edény viszont agyagtömböt nem , Ugyanigy, o jelet (nagy stb.) látván, kikövetkeztethetö: elkülöniilt az az ok, amelybő l ez a megnyilvánuló el van különülve."ill (2) ,,Azután a 'mindenalakúság' cllctilÖnÜLetlenségéböl. 'Minden': a világ, annak 'alakja': jelenségei. Az, hogy mindenalakú, az a mindenalakúság: ennek

A gu1)ák és a világ

89

szembeszökő, tartalmilag pedig kézenfekvő. Az ok és az okozat elkülönülnek egymástól- szemben a szatkárja-váda, a reális okozatíság merev értelmezéseivel -; a folyamatos átmenetet jelentő változásoknál az egyes állapotokat nem nevezzük a következő okának. Agyennek oka nem a csecsemő, hanem a férfi és női mag egyesülése. A korsó oka nem a kiégetetlen korsó, hanem az agyagtömb_ Az empirikus, 'sokalakú' világnak pedig sem részei, sem állapotai nem különülnek el határozottan egymástól, minden folyamatosan mássá alakul. Nem lehet tehát a világ oka egyszeruen önmaga, amint azt valamely materialista vélhetné; és ez még akkor is igy van, ha ezt áleázva állítják: 'a világ oka az atomok összessége'. Ez tehát az elsö érv atomizmus-ellenes polémiájának kikerekítése is.

A világ oka csak' valami nem-világ lehet, valami olyasmi, amiben nem lelhetők fel az empirikus világ formái, jelenségei, de pontenciáHsan benne van a három világalkotó aspektus, a tehetetlenség, energia és infonnáció. Benne van tehát, de nem tagolódik tárgyakká, nem nyilvánul meg. Ezzel pedig éppen a megnyilvánulatlant írtuk köriil. Ezt érdemes egy kissé egzaktabbul is megmutatni: vegyük számba a megnyilvánulatlan jegyeit! A 9. vers szerint három-minőségü, elkülönület!en, tárgy, közös, tudattalan, termékeny. A három minőségre az ok-okozat összefiiggéséből következtethetünk, míg a többi tulajdonság ebböllevezethető (12.); a termékenységre még külön is utal a "létrehozás képessége" (saktit~ pravrittéJ:t). A 7. kárikában szereplő ismérvei: jelzett (következtetünk rá), okozatlan (persze, hiszen a végső okot keressük), ezért önálló és szabad (ezek a saktiból - erő, képesség - is eredeztethetők), továbbá örök (ez pedig a legelső érv tempoTális felfogásából is szánnaztatható). e!különületlens~gébii l [következik], hogy létezik a legfőbb - ezért nem különül cl egymástól a három világ ~s !IZ öt elem (föld stb.). (~Az öt elem magába foglalja a három világol,) A fold, viz, izzás, szél, éter (az öt elem) a világpusztulliskor a teremtés sorrendjében visszajut az őket kibocsátó 'csakaz' -okba (tanmátrák), elkülönűlésük megszünik; a 'esakaz'-ok és II tizenegy erő (indrija) az énségbe. Az éuség az értelembe, az értelem a legföbbe (pradhána). Igya világpusztllláskor a három világ elkülönülése a természettől (pralqiti) megszUnik. Ezen clkűlönületlcnségböl következtetünk, mint a tejtejfól esetében, hogya megnyilvanuló--megnyilvánulatlan közül a mcgnyilvánulatlan az ok."19 (15. o.)

90

A Szánkhja-káriká

Szintén a "részei mértékéböl" (bhédánám parirnáJ)át) argumentum alapján látható be, hogy a világ oka egy, homogén es mindent-átható. Sikerült tehát az összes defmitiv jegyet fellelnünk, es ennek jelentösége óriási. Hagyományosan (bár nem explicite) igy érte lmeztek ezt a verset: "Tudjuk, bogy három ro világalkoló van: a megnyilvánuló, a megnyilvánulatlan es a személy. Most eldönljúk. hogy ezek közül melyik a világ oka," Mostani rekonstrukciónk szerint viszont a gondolatmenet igy alakul: "A megnyilvánuló világot ismerjük, tulajdonságaitleirtuk. Meghatároztuk az ok-okozal viszony legáltalánosabb törvényszeruségeit is. Ezekbő l következtetünk a világ okára, ami, úgy runik, közvetlenül érzékelhetetlen, tiszta potencialitás: elnevezzük hát megnyilvánulallannak," Egy eleddig tekintéllyel deklaráltnak vélt elemről mutatruk ezzel ki, hogy val6jában levezetett, kikövetkeztetett. Ahogyan Bádarájru:ta 141 mindig is nevezte. A 14. vers a kérdés visszáját veszi szemügyre. Hogyan lehet az egységes, tagolatlan avjaktának ilyen sok és különféle okozata, megnyilvánulása? Ennek a fejlődési folyamatnak a szánkhjában szokásos neve: gu~a-pariQáma, a minőségek révén történö fejlődés . Bár a fordítás ill ' Iétrejövésl' mond, a pra-vpt- ige jelentése ennél gyengébb, lehet például ' létezik, tevékenykedik' is. Ez a szakasz tehát sem állítja fé lreérthetetlenül, hogy volt valaha egy világ e l őtti, tisztán megnyilvánulatlan állapot. Továbbá, még ha létrejővésről lenne is szó, az sem feltétlenül az egész vilag egyszerre való keletkezését jelenti, hanem szóOlat az egyes megnyilvánulások, konkrét lények eredetéről is. A megnyilvánuló lebát a megnyilvánulatlanban csupán potenciális állapotban (Sakti, ' képesség') meglévő gUl)ák kiemelkedésévei, aktuálissá válásával jön létre. A szanlUdaja ('felemelkedés, felkelés, összecsapás, összekapcsolódás') szól általában összekapcsolódásnak szokták fordítani; ám ez a tradicion ális modellben homogén ősállapot, a gUl)ák egyensúlya - sem logikus, hiszen éppen e ll e nkezőleg: elkülönülésük bontaná meg az eredeti, teljes elkeveredés!.

A guT)ák és a világ

91

" ... Átalakulásukkal, mint a viz, az egyes minóséghordoz6k fajtája szerint." A víz-hasonlatot így értelmezem: az alapjában homogén víz, aszeriot, hogy mi fogadja be (áSraja), más és más tulajdonságokat ~a) mutat (tennészetesen csak a rá jellemző készleten belül): a hegyi patakban sebes és csobog, az óceánban hullámzik és sós, a fellegekben lebeg és átlátszatlan, a Himálaja csúcsain hideg és kristillyos.142 Ugyanígy az egyes minöségek l43 aszerint, hogy hol jelennek meg, mas-mas aspektusukat mutatják; ptldául a tüzben a szattva (való) fényként mutatkozik meg, míg az emberi pszichében jóságként és intelligenciaként jelenik meg. 144

142 Ezt a képet _ a vIz élalakulá~a (paril)áma) hóvlÍ - megernliti II Szánkhja_ szaptati-vplli is: "Mini az eb'Yellen viz a HimálajlÍb~n h6-lennészetűvé alakul; millt a cukornád nedve cukorlé_, karamell-, barnaeukor-, cukorka-, lIyerscukor-, sziruplermé5zclűvó alakul; mini a tej sIv6-, aludllcj-, Icjrol, vajo, ghi-, tejszin-, im-, sűritett tcjtennészctüvó alakul: ugYlnlgy az egyellen mcgllyilvánulatlan a magunk vonatkozlÍsában értelem-, énség-, csakaz-, erO-, cJem-tcnn~5.Zctüvé alakul; a léllyck vooatkozá<>ában isten-, gandharva-, jaksa-, réksana" ös-, önlög-, ember-, barom·, vado, madár-, csús.zómá§zö-, IIŐvény.tenntslelQv6 alakul, az ~gick vOllatkozásáball hideg-, hőség-, szél-, fclhíiszakadás-lennbzctllvé alakuJ."w (30. o.) GAlI)APÁOA (16. o.) • vizIlek egyes IIcdvckké hasonulisoival magyanizza a képet: .. Mogyan az égből lehullQ(t e~len nedv, a viz.. a sokféle érinlkczCs réven elváltozik azok mis ncdvcivé."w EZl. mcgoldAst kőveti LARSON (166. o.) CS MliHIJ(i (5 14. o.) is. Viszont a szalil. nem jelent nedvet, elsősorban a tcrmazw vizekre utal; kozmogóniai jelleggel is előfordu l, például. nW idézctt Nilszdija-szilkt.6ban re.1G-vIDA X. 129.3b): ,.Mindeniill jel·nélküli óce!n honolt." (FÓlUlS U szló forditása, 1995: 147. o.; nő szerint: ,,IÜDemény nélkül viz volt ez mind."W) l43 Bár az ilalakul'SI (p&rioi.ma) mindenki az alanyként feltételezett pradhánliboz kapcsolta. ez tévedés. E&YfÚZ1 • ~ értelme, a később explicite előfordu ló gU~l is Yiligo~s6 teszik ezt; mi.srtSZI a gU(la'lUIrioima kifejc7.i:s clő is fordul, a 25. vcr:<;ben. Ennek meglitAdt az akadályozta meg, hogy II millöségckct Slubsztaneiának teki ntve, potcnciaHlásulr::lt lenntslctc5Cn nem vell~ k észre; igy azut/in afféle "áltozatlall, kváziatomoknak érte\mczt~k őket, .melyek megv/illozAsát nem fogadhatták cL 144 Az összet~lclt is sokfé lc k~ppcn. ~rtclmezi k . GAUI)APÁDÁnál (16. o.) a pratiprali prepozlci6, vOllzata az .blati vu~, _ j elcnté~: ,,il minöség-befogadó fajtájához hasonu/va. " ill

14 I A BRAHMA-SZlirRA hk!''Yomálly szerinti szeuöjc; lásd. 33. jegyzetcl.

DAVIF5 megoldása (43 . o.), "keveredés ~S m6dosu M.~ réVélI, mint a viz, a különféleképp d oszl6 moduszok bcfogadóját61 vagy hclyétöl."l1l, úgy tünik egy pra/i_ prall-gulJa-yliqii "iraytil szövegel tételezne fel, tehét e l vethető . (Egyébként scm egészell világos, vall-c ellnek binni értelme.)

A Szánkhja.kilriká

92

Az áSraját, mivel nemcsak a guJJákra., hanem a vlzre is vonatkozik, oem túl szerencsés [minőség-] hordozónak fordítani , ám

A gtJIJák és a világ

93

A lélek

elkerülhetetlennek látszik; esetleg a oem túl plasztilrus 'befogadó' tfuthetik még tűrhető kompromisszumnak. Tennészetesen a minöséghordozó in oem implikál semmifele anyagi szubszlrátumot, eddig eltitko lt új szubsztanciát - a szubsztanciákal magukat is csupán a bárom gw:ta alkotja, I4S Mini a 10. káriká meg is fogatmazta, aminöségek egymás hordozói ("egymás támogatasa (ásmja) ... a tevékenysége a

15. {I 7] samghiita-parii 'rthatviít tri-gll'.lii "di-viparyar:,d adhi~rhiiniil punqo 'sti bhoktr-bháviít kaivalyií 'rlham praV[1tei ca.

r 'l'1ha- V I, M, K

0'0

minöségeknek').

LARSON fordll.id ban (.,az egyes glll).ákball lakozó sajátos termésZtt mil!l",W 166. o.) a gul)l-iluja ('a minöstg hordozója, Sluhsztrátuma') jclcntese ft feje lelejm 'II; ezt szanszkritu l inUbb gu{fQ-visqDm prati-vlII fcjezneok ki. MEtUG verziójrmak ("annak különbsCge szerint, ahogyan I tulajdonságok c gymbt kölCiÖn6ie1l 16mogatj6t",W S14. o.) k~gteleD sztpSl!gc, bogy az Urajél ugyanabban az tJtdembtn veszi , mint a 10 , kirikiban; nyelvileg is kifogásUllan - a 'kölesönösen' megengedhc lő tJtelmtzh - , csuplln tartalmilag ktptc lellsq;. Ha mér a g\UJik tevt kenystgei kÖzÜl ei)'e1 kieme lünk a viligban tapasztalható sok~ lesta okl ként, az nyilvin esakis kűz4clmük Jelleme; semmiképpen sem IZ, hogy kil lönfl:leképpen tirnoptják cgymbt. 145 Persze a ltkk önálló szubsztancia, és l megn)'itvinult vilAgban tekinthető az anyagi minőségek lI0rd0zójának. Nem hiszem azonban, lIogy fivarakpsl;la cm:; gondolna; ugyania ekkor kevéssé lenne pll5ztikus a viz-hasonlat, tov'bbi kisst megbom\.ana a gondolati rend, hiszen a purusa létezeset csak exutin bizony!!j •. Egyiltalin nem tudok rola, hogy eZI a kifejczM - "a guv.ák hordozója" - va laha is vonatkoztanák volna II lélekre. Ha azonban mégis errö l lenne szö, akkor az elsO sorbéli szamudaja 'összckafICsolódist' Jelent, és az !ID)'ag és lélek (késOhb szanj6gának nevezett) összekapesolódhlira utal. A viz "befogadók különbsége szerinti" változásai pcdia talin a G auQapáda által jelzetthez hasonlók: a levegőben csó, az óceánban lengervíz, II riban nedv, a eukomádban szirup, az emberben vér, a szö!öbcn must.

15. Mivel az összetett dolgok kü lső celt szolgálnak; a három minöség és az [anyag] többi [jell emzőjének1 ellentéte miatt; a felügyeLet miatt; létezik a személy, hiszen ő a tapasztaló, és az elkülönüllségre törekvés miatt.

A szellemi principium neve a szánkhjában purusa: 'ember, férfi, személy, lélek' . 'Lélek' jelentése teljesen közkeletű ugyan Indiában, mivel azonban a szánkhja (és a tantra) egész gondolat- és képrendszerében markánsan hímn emű - opponálva a pralqiti / Sakti nöiségéveJ - , a teljesen aszexuális 'lélek ' rossz fordítás lenne. Az itt választott személy amellett, hogy az ember absztrakciója, s asszociálható a személyiséggel, jelölhet tényleges embert is; és, bár nem hímnemű, de legalább lehet férfi . E szakasz az iod lélek-bizonyítás klasszikus peldája. A szánkhja állal bevezeteU redukált lélekfogalom lényegesen absztraktabb, mint a hétköznapi (európai), amely nagyjából az összes lelki és tudati jelenség objektivációja (belejátszik az elevenítő elv fogalma is). Mivel mindezek a legklasszikusabb hindu rendszerekben anyagi folyamatokra redukálOdnak, elvész a lélek tapasztalati evidenciája, Európában arról lehet vitatkomi, anyagi-e a lélek, túléli-e a testet, de arról nem, létezik-e egyáltalán; Indiában azonban éppen ez a kérdés. Az itt felsorolt öt érv hivatott a kételyeket eloszlatni. (1) Az e lső szerint a rendszerek 146 nem veletlenszeriíek, hanem mindig valamely cél érdekében jönnek létre, illetve hozzák létre őket; 146 A Slandard példa az ágy. OAUl,)APÁDÁmi.l: ,,Ahogyan az ágy, mcly fe lsorolva malrac [vag)' kerci?'? - g'trotpalaJca, 'teSI-lótusz"], lábak, zsinórzat, gyapottakar6 ts

94

A Szánkhja-kóriká

eZ a cél pedig nyilván a rendszeren kíviil esik. (A szerző nem látott még modem hivatalt.) Igy tehát az emberI 47 a maga testi-szellemi összetettségével nyilván valami rajta túlmutató, tehát nem-anyagi princípiuma i szolgál. (2) A következő érv - ,,3 három-minöségü stb. ellentéléböl" lényegében visszautal a 9. kárikára; olt a purusát az anyagvilág legáltalánosabb ismérveinek ellentetevel jellemezték. Ezek a tulajdonságok (például az anyagvilág homogenitásával, mindnyájunk számára hozzáférhctösegévc:l szemben élményeink diszjunkt és abszolút privát volta) nem csupán definiálják, hanem. mivel valósak, tapasztalhatóak, bizonyilják is a lélek létét. Mivel a tennészet tulajdonságait már kimeritőe n elemeztük, tudjuk, hogy pl. az elkülönültség vagy a tudatossag lehetösége nincs meg benne; ugyanakkor ezek embervoltunk a l apvető keretfcltéteJci. Léteznek tehát, és nem aprakritiben: eszerint van valami más, és ez a 'személy' (purusa).148

[láma esyüllesc. más c~ljt\t szolgálja; hi szen nincs az ab')'tlak öncélja, hiszen tagjainak (Jnlltrac stb,) egyáltalén scmmi dolguk nincs egymással. Ebből otrtjük meg: van egy 5zcmély, aki az 'Syba fckszik :'llIi (16-17. o,) 147 A kommenttltorok többs~ge az emberre, és nem a vilAgB vonatkozt.tja a 'rendszer' kifejezést, ""bár ilt még nincs szó aItÓl, bogy több lék!.: lenne; ezzel együtt, a vili g rendner-szcr1isl:gc lTIC!lSZC nem olyan magától énet/'idö, mint az é löl ~nyeké, Az er6sen szánkbja irinyzatú Maitrtijal) i UPANlSt\D is a teSlre 1Ionatkoztatja, ambir nb"ni képp mu felhangsal a szangMta (ős.!;zeütés. ácsolu . lirsulu, halmaz. összet6tel) SZÓI: "E testben, melyet uont. b6r, in, velő, bUs. ondó, 1I~r, vatad~k és könny szennyez, btlsil, högy, m: lek, epe és nyák elcgye (s.zangbata), rossz szagö ts tartalmallllll - mi ~r1e1me I 1Iigyaknlk ts él1lCZC!eknek?"111 (1.2; 176. o). A kép h I szemlélet buddhista elOOel:e nyilvt\nv. ló. 148 Si" 9. uakaszra tört~nO utalist mindenki észreveszi, mégsem értik az érvet. A le~akoribb, hogy cgyszerften "kell, hogy Ittez:zen"-nek magyaráZ2ik (G.u~al"áda, Mehlig). Akik komolyabb cröfeu.it~st tettek rti, hogy valami jelentöséget tulajdoniIsanak neki. azok összekllpcsolllÍk valamelyi!.: másik én'vel. Vidnyina·bhiksu I "tnplsztal6"-boz társitja: "Hiszen a testnek 5tb . bo ldogJAg [... &lanvI] stb. I I ~nycgi tulajdonsága, ez viszont a boldogs!g stb . tapasztalój~llIi1 nem lebets~ges: ~ppcn II boldogság Slb. felfogása tekintel~ben a cselekvő ~~ a e.~ek:kv~s ellentmondtlsba kerülne, [Valój ában azonban] esak akkor tapasztaljuk a boldogdgot ~tb . , amIkor [olyanl tulajdoosigil IlÍrgyat tekintüok."ill - SZÁNKHJA-PRAvAC5ANABHÁSlAI.1 41 ). Larson az el öző én' kieg6szh6s6nck tartja: _,mivel (a 12., 13. és 14. versben) mcg' ll lpltoltuk, hogy. mcgnyil1lánul6 61 a megnyilvánulatlan i~ halmazatok, abben az

A lélek

95

(3) A "felügyelet" a 'rendszer '-tezis dinam ikus változata. Egy ilyen bonyolult lény, mini az ember, nem működhetik valamiféle fó lölte álló (adhi-sthá-, 'ffilül áll') kontroll né lkül; enélkül széthullana, amint azt a bollaknál látjuk is. Az értelmes, cé lszerű, összefogott cselekvés pedig nyilván nem alapulhat a tudattalan anyagra.149

értelemben, hogy a három alkotóból épillnck (el; az is kikövetkeztcthetö, hogy - a végtelen rCgfesszus elkerülése 1Iégett - az e lső követkelteté.~bcn szerepl ö »valami mA.s(( a hirom-minöségllcktöl kü lön böző dolog kell, hogy legyen. (Magyartn, nem lehet ögy én'e lni. hogya balmazatok esak más halmazatok szükségleteit szolgálják, mert 1Iégtclen rcgrcsszusba kcrillünk. Ugyanis blinnclyik halmazat, amelyet egy másik halmazat eéljaktnt mutatunk fel, maga i~ egy lIj.bb halm a7,atot igényel, és íb'Y tov áb b."lli (El':C'ICl.ClI"'EDlA 155-56. o,) Bár mindk~ t fejtcgct~s tart~lmaz igen vonl6 elemeket is, interprcllÍci6nak mégsem fogKdhatók el. Nyelvi leg indokolatl an, hi szen III álHt61ag összckapesolt két tag mindegyike pancsamí ban (abl ativu.~) áll, Vidnyána-bhiksu tili távoli tagokat köt össze; Larson pedig az ö'szekaptsolbsal egyúttal agyon is csapja az első én'et. Ub'Yani s, a három mi~g csak akkO(" képez szanghétát, ha ennek j elentése nem 'rendszer', hanem 'hB lmaz'; az 1Iis1Onl nyilv'nva16an nem igaz, hogy a v~!ctlcnü1 egym~s mell é sodródott tárgyak balmai bárkine!.: a célj aI is szolgilnék, V~gül milldkét értclmezc.. megfeledkezik az M-ádi"-r61 ('stb:), cs.k . hirom gUtlil magyarázza.

149 A rtgi kommcnli rok milKl Igy érti k: azonm.n a Jukti-dipiká felveti azt a problbn8l. bogy az iránylw révén • purus. maga is csd ekvövc lesz. ami e llenkezik definieiójhal (a szán khj ibln az anyag cselekszik, a lélek csupin •.szemle!') . A JlJKllDlPlKÁ megoldása: nem ke ll 516 szcnnt 1Ienni a dolgol, ,,mivel el esak mctaforil, 'cél' értelm~bcn . A gtlI)ik úgy rendeződnek el okozati sorokm., hogy a személy e~tja (v.ö. a I I. kárikáVllI] leljcsüljOn."1llI MF.HLIGct ("sIIndort", S14. o.). 1I.lamint u11iOIlt és ESIm A. Solornonl III El':C'IUCf'EOIÁban ("basis", lS6. és 199. o.) ez arra készteti , hc gy a aúhiS]bbil egyszerue n alapnlk fordltú;k, ami leljesen su lytl lann' teszi az cn'et. A SZÁNKHJA-SZÚTRA pedig k~plelcsnck te kinti a kifejezést: ,.lA INek] közelsége miatt van felügyelet: mini' magnesnél. ... lA lélek] f~nye 1Ietm a psziehcre, Igy az a felügyelö ; mint a f~m, [melyet a laz) átizzit."W. (1.96 e.~ 99.) Vagyis valójában az anyagi psziché az irányít6kÖzpont. Ehhez JZÜkségc van vI Iamiféle tudatosSÍlgra, amelyet a lé lek köze lségéböl nyer (ebben különbözik minden mt\~ anyagi j d cnségtö l); mint a mágne~ mellé tett vasnid is vonzani fogj_ a VIsat, avagy I t1lz6n izzított f~m is éget. Szerintem cs upán arró l van sz6, hogy • szcrn~ly passzivitását túldimenzionálték (mar ~ankara is; egyébként ezzel gyako llatilag tarthatatlanná is 1IáJik a szánkhja filozófia). Al a-krija, 'nem-cselekvö' iti is csak annyit jelent, mint az alaptennészetnél: kizárja al önáll6 téTbeli helyvUtoztatást. Ahogyan II prak[iti lehetett mozdulatlan, de tcrrnékeny (mint az any.fóld), ugyanögy a purun is irinyíthat rczdületlenü l, mint a király.

96

A Szánkhja-ktlriká

(4) A "tapasztaló",150 az átélő, az alany, aki megéli az élményeket, aki magáénak tartja a gondolatokat, ami révén az ember különbözik a

leendő

legrafináltabb gondolkodógéptöl is: ez adja a

purusa fogalmának közvetlen, tapasztalati alapját. Kimunkálása minden bizonnyal az inlrospekció nagymestereitöl, a j óga iskoláinak gyakorlati köve tőitöl ered. A klasszikus jóga alapgyakorlata és végcélja a teljesen kiüresilett, tárgyától foszlott tudat szemlélete, vagyis a szamádhi. Ehhez az anyagi tudatfoJyamatokat ki kell küszöbölni. Patandzsati is ezt a defuúciót adja: ,.A jóga a psziché (csitta) tevékenységének Iegyürése.".w (JóGASZUTRA 1.2. ) Az eképpen elkülönültségében is megtapasztalt, "tiszta" tudat az indiai lélek, az átma (önmaga) vagy purusa, olykor ksétra-dnya (a !CHd ismerője, ahol a 'fold' az anyagi világ); núg a miénkhez többekevésbé hasonl6 lélekfogalmat a dzsíva (élet), linga- vagy szóksma~arira Gel- vagy finomtest) kifejezések jelölik. ISI (5) Az "elkülönültség", kaivalja, a léleknek az anyagvHágtól való elszakadását jelenti. A hindu megváltásra mindegyik rendszer e löszeretettel alkalmaz saját terminus technicust, például móksa (megszabadulás), apavarga (bevégzés), ni1]sréjasza (abszolút boldogság), nirvál)a (kialvás). Ha nem volna önálló lélek, akkor értelmetlen volna az anyagtó l való elkülönírésére törekedni; de ez a kívülálló, így a mai európai o lvasó számára oem érv: honnan lUdhatn3nk, hogy nem érte lmeden? Mindenesetre a tekintély- és bagyományti sztel ő Indiában a megszabadulásra a legtis:aeletreméltóbb bölcsek törekedtek, így olt eM ek az érvnek is van némi súlya. Továbbá, fi gyelembe véve a mü eredetileg megcélzotl közönséget, va lószínű leg nekik személyes élményük is volt ez a törekvés, és éppolyan közvetlen tudomásuk volt róJa, mit az előzől eg emIlten tapasztalásról avagy alanyiságról. Ha ez igaz. akkor a

ISO Aniruddha uámára még ez is eselekvés lenne, ~s tppcn ezert elveti: .. Mtg hl va l6jában, lévén változatlan, a Mlck nem tapasztal is, mégis igy mondják. mive l az ~rte lem ámytka livetOI."w (SZÁNKHlA-SZÚfRA.v(itti 1.143.) ISI A helyzet enné l ö~s.zetettebb, a köznyelvi haszná lat erősen ingadozik, nébány iskola pedig (pt ldAul a njáj. 6s I vaiSésika) más tenniool6gi4t humU A leirtak e lsősorban a lege ltCljedtebh védánta és szi.nkhja nyelvezet~t jellemzik.

97

A lélek

szakasz szerkezete is tiszta: az első sor a külsö, a második a bels ő tényekre támaszkodik. Más olvasata e gondolatnak abból indul ki, hogy a fentebb 'törekvés' -nek fordított -artham pravritti (' ... céljából tevekenykedés') alanya mindenütt a természet, és a lélek céljáról ("Iátás és elkülönülés') van szó (v. ö, a IL, 14., 19., 26-29., 37., 4 1-43., [56.] kárikákkal). Eszerint tehát a természel (vagy még inkább az egyes lények) működése célszeru - ezt használta kj az ( I), 'rendszer'-érv i .. -, igy a kaivaljára való törekvés is célszerű kell, hogy legyen: azaz lehetséges a lélek és az anyag elkű!őnítése. 1S2

16.[lBf _ _. janana -marG1}a~kara(,allam puru:fa-bahutvaril siddharil

.

.

pratl-myamad a-yugapat pravrtreS ca rrai-gllf,lya'-vlparyayac c alva

tjallma Vl, VI, O(B. D). M. V. K, DEUSS!:N

t tri-glllJií"diVI • VI. J

16. Mivel a születés, a halál és a szervek személyre szabottak, és nem egyszerre cselekszünk, bizonyított, hogy sok szemely van; valamint, mivel a h.árom- minősegü ellentéte.

152 Aniruddha, hl jól trlem, egy kissé máshogyan elemez. Ó a h4rom minő!ltgtől való e1killönillésről besztI; ennd: modvuma Vl lószln6leg az, hogy a du ~kha (szenvedés) dia is, miDt ft legtöbb komment'tomi l, q;ynerűcn • ndz.sasz (homály) szinonimája. EkJ:1X' viszont lZ egész vállalkow, ahirmu .
98

A Szánkhja-kárikit

99

A lélek

Aki járatlan az ind gondolatrendszerek történetében, annak a számára maga a kérdés is meglepCi. Miért kellene azt külön bizonyítani, hogy sok lélek van? Az upanisadokra epitkezö védánla filozófia legismer1ebb, klasszikus, Sankara-féle iskolájában. a tökéletes monjzmUSI valló advaita-védántában egyetlen lélek, a Brahma, minden egyedi tudat végső lényege.

cselekszik és észlel. 1S6 (Viszontválaszként megpróbálkozhatunk azzal, hogy ha csak egyetlen purusa volna, miért tartana magának számtalan testet és sorsot? Ám a célszerúségből, söt a cc! nem-ismerctéből kövelkeztetni a ténylegesen létezöre, elég ingatag eljárás.)

A kihívás azonban a legkevésbé scm külső csupán: a léleknek a kommentárban felv;i.zolt absztrakt felfogása mcgfosz~a mindentől, ami egyénivé tenné. Larson markáns megfogalmazásaban a purusa tartalmatlan tudat,153 így lehát hiányzik belőle minden egyén ítő vonás is. A szokványos ind hasonlat a lélek funkcióját a (tudatosság fényéve l való) "megvilágításban" jelöli meg; márpedig az egyetlen Nap minden tárgyat bevilágít. KEITH szerint a kérdésre csakis egy logikailag korrekt választ lehetne adni: egy lélek van. 154

persze nemcsak abban a lapos értelemben, hagyott már megfogalmazódott, hogy a személy "elkülönült" (vivéki), tehát külön-külön van mindenkinek. Az érdekesebb ismérv, hogy alany (viSaji) vagy tapasztal6 (bh6ktri) és magán (a-számánja).

mege l őző

A klasszikus szánkhjában azonban sok személy van; a bizonyítás születünk és halunk meg; külön köznem együtt cselekszünk - tehát kOlön lelkünk van. A2 ellenvetés kézenfekvő: hiszen mindezek anyagi jelenségek, mi közük van a lélekhez? A test születik és bal meg, az I cfcgyverzően egyszerű: külön ponti idegrendszerilnk l5S van;

I SJ ENC.i'a.úI'I'DIA 73-8J. 0.11.1

154 .,A szellem foga lma a szánkhj ii ban nyilvánvalóan nem mj~, mint a B[ihlkJ. linIl}yaka upa nisad tanitlIsa szerinti önmaga (sell) foga lom rOCg tovább vitele le.... A uan khja egy alapvető fontOS/lígú kénl~ ... eltér a korábbi fi loWfia ilinyvona li tól. Ez a közvélekedésnck lett engedmény. és ... az eredmény filozófiai szempontból nem k ielégitő. .., ÖSSzhangban alZlll a nyilvánva ló ténnyel, hogy sok ember létezik, elfogadja, lIOgY a lelkek sokaséga is vaJóUg. , .. Az a lany fogalmit logikailag Iclletetlcn fenntanani. ha megengedjük, hogy sok Illany van. Az Illnynak a s.zánkhjabéli jelzői az alany absztrakt fogalmára vonatkoznak amennyiben IZt megkűlönböztetjük minden tartalrná.tól: ezt az absztrakt fogalmat nem lehetséges megiO kszorozni. llmint Izt a szinkhja állítja. A sumo" tudatos egyéo l étez~.'e egészen más dolog, biszeo számukat és egyéni.~égijkct az hatw-oua meg, hogy tudatukban kUlönbőző objektlv tartalmak találhatók; s ha ezt c!távoHtanink, cgyUtalán semmi scm mlr.dna. Ilvagy 1c:gfc1jebb az alany elvont fogalma, l mi nem lehet egy~ni ,uellemck sokastlga."·JJ,I (94-95. o.) 15S A

cs"f~nakroDizmus itt l

tömörséget szolgálja. A karlUJu CesclekvO, llerv') a

Jl~z1cllét (buddh i+Bhan klira+manasz: értelem, éns~g. elme), az öt érzéket f~ az

cselekvöc rOt jelöli.

öt

A valódi válasz az utolsó félsorban rejtőzik: "mivel a háromminőségú ellcntéte."IS7 Ez nyilván visszautal az előző és a 9. versre;

Hiszen éppen a purusa volt az, amely a lényegileg összeftiggö természetet megoszthatatlanul privát személyes tapasztalatokká transzfonnálta. Ha egy lélek lenne csak, akkor a homogén világ nem tagolódna igazi egyénekké. Az előző sor érveléséhez kapcsolódva: meglehet, akkor is lehetne több ember, akik külön-külön halnak meg: de mindannyian egyszerre ugyanazt a haláltusát élnénk át. Lényegében ezl fejezi ki több kommentár példája: "Ha volna egy halló vagy lát6, minden vak és süket látna es hallana."158 156 A kommentárok többnyire nem fClZegCtik a problémát. valószín(lleg nem tudnak vel e mil kezdeni. A OZ&\JA·MN'oG\lÁ azonoon megjegyzi: "Mivel (testhez] kapcsolódik, apurusa sz.imAra is szabályncriieD elkülönül a születés és h iR Magában apurusa $ZiimÁra ez nem volnl lehetségCli; mi~rt'? Mert örök . ~lll. (84-85. o.) IS7 E IlJsor értelmezése is nebézstgeket okoz.. A knllllflClltillorok és a ford ilók i hatában I viparjaj't ('ellentél ') ' kül6nböz6stg, e ltérés, sokf/:Ic!;ég' jelentéssel próbáljAk felrullizll i. A kiv/:lcl DUlSSfloI (432. o.): ".»tov/ibba e llentétcsstge miau II hAromgul}Ajúval szemben«, azaz a vjak" v.1 h avjak"va ' szemben, amelye k a I I. vers szerint »mindenkinek k6zösektc (szlImánja).~W (Ól trti félrc MEHUG, 515. o.: ..a pumSll a birom min6M:ggc1 ellentétes ... hiszen scm megnyilvAnu latlan, scm meb'IlyilvinuI6."w:.. KEJrn megi~~t1i Dcussen t; az ő tömörebb megfoga lmazásáooo még vihigosabb, hogy e logika teljesen formUi~: ,,I szellem a termfnct ellentéte ke n. hogy legyen, amely viszont lényegileg egy ts közös mindcn kioek."1.ilI (92. o.)

o.,.w

1S8 DZSAJA.Mm:jALJ. (115. Az eg/:s.z gomJolatmenet nem zArj a ki , hogy a sok purusa valamely közö_, okra menjen vissza; persze. a legkevésb(: sem utal CTTe a lehetőségre. A mar emlitett bllSontatot bővítve, az egyéni lelkek, mint az ablakok, megvi lágitanak egy-egy részt a világból; ám fén)'Üket miml a Na pt61 kapjál.. UgyanIgy c1k~pzc1helő az időbe li okoutiság is, amint azl a DZSAJA·MIINCIAIJ. (85. o.) felvetette: "Ha minden testben a

100

A Szánkhja-káriká

Ebböl a szakaszból a s.zánkhja melafizikájának rekonstruálásához kulcsfontosságú adatokat nyerhetünk. Ha az a tény, hogy "nem egyszerre cselekszünk" bizonyílhatja. bogy külön-külön le lkiInk van,

101

A lélek

hagyományban, továbbá az egész szánkhja filoz6fia tarthatatlanságának, de legalábbis elavullSágának látszata (v.ö. a 149. lábjegyzettel).

azaz (I) Ha a cselekvések idózítése összefügg a lélekkel, akkor a lélek nemcsak általában gyakorol valam.ilele vonzerőt az anyagra, hanem Iwnkrétan is tudja befolyásolni. Eszerint a purusa az akarat székhelye, vagy legalábbis (egyik) végső forrása. (2) Ha ez a befolyás más és más időpontban másként érvényesül, vagyis változik - márpedig így kell lennie, hiszen máskor mást csinálunk - , akkor forrása, tehát a purusa is az időben változik. Eszerint a lélek is időbe li létezö, következésképpen az idő nem anyagi attributum, hanem átfogja mindkét világot. Továbbá a személy nem abszolút változatlan (kútasztha, ahogyan azt a kommentárok elő· szeretettel fogalmazzák), csupán mozdulatlan, nem cse lekvő (a-kartri, 17. kAriká). Ekkor viszont őrzi a saját multja nyomait, tehát akár bizonyos fajla emlékezettcl is rendelkezhet (1). Apurusa absztraktságának vannak: tehát határai, ezt azonban eleddig senki sem vette eszre: sem a rendszer tradicionális, sem modem magyarázói. Ebből ered több súlyos félreertés az interpretációs

szcm~lyek, mini .uikrik a tÍ!Zból, az ÖSi Szemelyból val6k: c laniltisban is meg"'n II szellltlyek tőbbcssége, mivel egymislól különböznek. Az Osi Szcmt lytő l pedig elk Olönill nck, illetve nem: c2: kcrR:le tanítás.HID Az id~zclt lanitis a v~djnla nt hány irtnyzatá,.. jellemző (pl. RimAnudzsa iskolája); a túz CS szikrák hasonlaltinak ilyen alkalmazása elöszőr a MUl)4aka upanisadban kerül elő (II. I . I -2; bir ill • Szemé ly nem ŐSi , han em romolhatatlan, égi, alaktalan). Az efféle gondolatok fC$zcgetéliét a !iZ4kmail.g johh clemzö irod alomban lchetctl cnllt teszi ft l ~l ck teljes primitivitásának (cgyszcr1l, tulajdonsirogol< né lküli, változa tlan, ok07.a tlan, oszthatatlan) dogmIIjához való szivós fIIgllSZ1:odás. Mindenc~ tre K lélek okoutlandgát a kommentárok nem csupán deklanilják, hanem felmulatjAk a szövegben is. Ám a 7. Uriki! csupán I IIlCsnyilvánuhdlanról álHtotta, bogy okOzatian; ennek 8 purusára való átvitele csupán a 9. szakasz kevé~sé infannativ lalhé e~a (6s olyan) kifejezésére alapul. Ugyanakkor K [3.J vers állitasát (na vikriti~ purusa~ - nem termény a személy) nebé z !CTlDO úgy 6ne lmozni, hogy az ne zárja ki az okozatisAgot; viszont ezt a luko.<:zt számos eily~b kifogás is crhoti, amelyek alapján 6n nem tekintem 11varakrisQa sajlit slövcsénck.

J7. {J9] tasmac ca viparyilsalt kaivalyam madhya-slhyam t viparyaJÖ/ VI

suJdhom sti/qitvam as)'a pur~QS}'(l dram1vam f a-1cartr-bhavaitl ca ~ drallJfWJfII V:;pNl!hitvafll V I ft -bhriváe V:

J8. {20] a-cetanam ceranavad iva liiigam (asmal lal-sa,;,yo~tid kart' eva bhavarytt udiisfna~n. gtJ.1)a- t karl[tve Ca la/hd fl bhavality G Ucgyzct) H udiisinii VI t grllJri~ V: ~ 'pi D, M, V J9. {2J] puru~asya darSanii 'rtha';' kaivalyii 'rtha';' t lathii pradhiinasya paiigv-andhavad ubhayor apisamyogas tat-krta~ sargal}.. t dadanii ·rlha~ kaival)ld 'r/has J

17. És ez az ellentét bizonyítja, hogy e személy szemtanú, elkülönült, semleges, látó és nem cselekvő. 18. Ho22á kapcsol6dván a tudattalan jel tudatosnak lálSzik; S ugyanígy, bár a minöségek cselekszenek cselekvónek látszik a passzív. 19. A szemely és a legfObb kapcsolata mindkettejüknek olyan, mint a béntie s vaké; célja a látAs és az elkiUőnűlés . Ez okozza a teremtést.

A lélek ismérveit és az anyagvilághoz val6 kapcsolatának jellegét írja le ez a három szakasz. A purusa magában passzív szemlélő, ám az anyaghoz kapcsol6dva mintegy átveszik egymás tulajdonságait: s ezzel kezdődik a "teremtés".

102

A Szánkhja -káriká

A magában vett szemely tulajdonságait "ez az ellenlét bizonyítja"; természetesen ismét a három-minóségfi anyaggal való eHentélról van SZÓ, mint az e lőzó (16.) szakaszban, vagyis a 9. karikában jelzet! tulajdonságokról.

A ,,szemtanú" és a "látó" h!nyegi:ben az ott emlitcU "tudatos" (csétana) szinonimai; az ind hagyománya legrégibb időktő l kezdve szabadon Jlasználja a tudatosság illusztrálására a lalils (és olykor a megvilágítás) metaforáját. 159 Az "elkülönültség" is e l őrordult, ámbár a vivéka, es nem a kaivalja szóval; 160 itt a kifejezés megválasztása megelölegzi a 44. és [63 .] vers dialektikus játékát (a purusa valójliban mindig is szabad, csupán a természet kötözi önmagát önmagához; a megváltás nem igazi aktus, csupán perspektíva-váltás). Hasonló érte lmű a "semlegesség" (mádhja-sthja: 'középen-állás, pártatlanság, közömbösség, el fogulatlanság, közvetítés'). Ezek a jelzök mindenképpen kifejezik, hogy bár a lélek a tapasztaló, ámde mégis közönyös marad, kívülálló szemlélö csupán; vagyis, az érzelmek scm a lélek, hanem az anyag birodalma. A szöveg ugyan esetleg megengedne ennél gyengébb értelmezést is: a lélek nem szenved cl hatást, nem hal meg, ezért és csak ennyiben közönyös. Mindenesetre a Kárikában is úgy tűnik , hogy az érzülelek hordoz6i a

159 Pontosabban, I meg",iligilas szinoDimilása ktsöbbi fej lemm y. Legeloször, usy IÜnik, I BHAGAvAD-Gh'Á (X1II.33.)blWli lja ebben az értelemben: "Miktnt I Nap bcliindökli IZ egm földet egymaga, úgy von minden mCZÓ( fCtiyhe I mezők ura, BhliTata."1!.i (LAKA'I'C8 lstvlÍn fordítása, 126. o.) A ,,mező" pcrue . tapuztll lás tárgya, az anylgvilig. iti, úgy lúoik. a "mezők ura" (kstlri), l UZ Itiek, egyfajta világ ieiket jelent; összhanghan vin ez lZu l, hogy I meg"'UAsltás - tudatos'ág kapcsolat cls-ösorban a villiglelkct po5ztul Aló v6dAn ta gondolatk 5rérc je llemző. Másult I Oltá scm keveri . jclentéseket; isvarakris!}1l pedig halÍlrozottao feontartja a 'mcgvilágJLis'_t az anyagi fo!yimatok számára (- szattva: 10 .. l l.; - kara!}a [' szc rv']: 30 .. [36.]: - pr.kpti: 47.). A kommentárok viszont elmossák czl II tcrminológial di stinkciót. pedig k~pszerü : a p1ll1JS8. a pszichikum transzcendcotlllis része lal, dc cn" ck fclttlclc, hogya karaQa, az anyagi resz megvilágitsa a tárgyKkal. 160 Elt mér WAYMAN is é&zrevcttc (349-350. o.).

A lélek

103

gUQák, az ind közfelfogás pedig egyenesen azonosítja a radzsaszt a szenvedéllyel. Ezzel szemben az az egyetemes hagyomány, hogy a megváltást bölcsnek e·lÖS2ör is az indulatait61 kell megszabadulnia, arra utal, hogy a szenvedélyek a megváltandó lelket bék6zzák, tebát a lelek attribútumai. K.ivédhe tő ez a probléma azzal, ha azt mondjuk, a lelek nem tud elszabadulni az indulatok ffitötte pszicbétól; ahogyan egy izgalmas horrorfilmet is nebéz otthagyni.

kereső

Érdekes tény, hogy ilyen al apvet ő kérdésekre - az érzelmek, az akarat, az emlékek hordozója a lélek vagy az anyag? - nem kapunk közvetlen választ szövegeinkböl, csak spekulálhatunk. a rendszeren belüli ésszerű helyükrő l. Talán az magyarázhatja ezt a furcsaságot, hogy a megváltás-filoz6fiák tanulmányozói jórészt a világtól már régen elszakadt emberek voltak, akik a lélekkel kapcsolatos gondolataikat nagyrészt saját meditációs praxisukra alapozták . Ez a jóga-elmélyedés viszont a tudatot csillapult állapotba hozza, amelyben akarat és érzelmek nem játszanak szerepet, s a legmélyebb koncentráci6 (szamádhi) állapotában a tudatfolyamatok teljes mozdulatlansága bármifajta emlék felbukkanását is lehetetlenné teszi. Az, hogy a személy ,,nem cselekszik", esetleg ugyan származtatható a 7. kárikából, a 9.-ben szereplő "és olyan" (Iathá csa) segitségével; ez azonban nem a természet három-minöségOsegével val6 oppozíci6ból következne. A gondolatmenet fellehetöcn inkább abból indul ki, hogy a három minőseg univerzális potencialitása révén minden anyagi valtozis fOmUa; söt, maguk is cselekvöek - a 10.-11. szakasz le is írta a tevékenységüket. Ezért a velük ellentctes purusa nem lebet tevékeny. A DZSAJA-MANGALÁ (85. o.) viszont a "termékeny" (praszava-dharrni) ellentétéböl származtatja: meddő , vagyis tétlen. l ó l

Val6szinüleg csupán érdekesség, hogy az itt használt ismerte tő­ jegyek többsége jogi szakkifejezés is: a szemtanú, az elfogulatlanság 161 A sZÁNKHlA-SZAJ'TAn-~ (VI) fontosnak tartja, hogy crosltsco I ltlck passzivitAs{tn, m~g mcgftt lO szerepet ~em hagyva neki: ,,Amint az ft szcrzelcs II perlekedő ",árosi.knak olykor mcgmondja: Iltc helyesen cselekedtél. t~ nem hc.lyesc~« ",ajon igy vao ez a személlyel is? Erre ",élisz a »semlegesség',; mncs neki senktvel dolga, hi&zen közönyö5."w (3 4. o.)

104

A Szánkhja-lcáriká

(mádhja-szthja; ugyanígy a tőszó - madhja-sztha - másik jelentese, a közvetítö/arbitritor); a következő szakaszban hasonló értelemben használt udászína ('külön ülő, közönyös, nem cselekvő, idegen, semleges fél, aszkéta') egyik jelentése a 'peren kívüli (személy)'. Végül a drastri (látó) ronévi értelme bíró. Mindenesetre a biró, bár ítél, de nem dönt: csakis utólag ntinösít, nem forrása tehát a tetteknek. Miután az eddigiekben leírta a valóság két ö s szetev őjét. a tennészetet és a személyt, immár viszonyukat veszi szemügyre a szerző. Ezt, szerintem teljesen indokoltan, alap/ oga/omnak tekinti, megnevezése a szanj6ga (kapcsolat). Az e l emzők Dagy fájdalmára és a kritikusok annM nagyobb örömére, e kapcsolat módjáról, eszközérőt vagy közegérő t, alapjáról vagy lehetőségének magyarázatáról nem tudunk meg semmit. Ha nem igy lenne, akkor a rendszer tovább reduká1ódna monizmussá: a kapcsolat lehetőségét biztosító principium szükségképpen kiterjed az el őbb még elválasztottnak mondott két szférára, s ezzel a dualizmus másodlagossá válna, hiszen a v é gső alap egy. E fundárnentum tennészete szerint akár idealizmus, akar materializmus is elképzelhető volna, de leginkább a korai uparusadokban felsej l ő pánpszichizmus, a spinozai pantheizmus ösi változata. Avagy egy hannadik, közvetítő közeg megjelenése válna szükségessé (a tipikus ötlet Isten tételezése I62 ), ami azonban nem oldja meg a problémát, csak tovább görgeti - tehát lényegében végtelen regresszushoz vezet. Hiszen a harmadik faktor kapcsolatát mi teszi lehetövé az első kettövel? Ha az előbb nem fogadtuk el a kapcsolat "csak úgy" lehetöségét, ezt most sem tehetjük: ezt a kapcsolatot is valami kell, hogy közvetítse, s. í. t.

162 Mint a SZÁNK.HlA-SZÚTRA egyik. Mr megJchct, ut6JagOSlUl betoldott panzuséban (Ill. 55-57.): "Bir [a tennészct] nem OkOzati, mégis hozzá {= & szcmélyhcz] 1capcsolódik, mivel külső em hatalmi ban van. ' Az pedig mindentudó éli mindenhat6. Az ilyen istcnb:izonyiték hibitlllD."W (Vagy: ,.,Az ilyen i5lcni tökély bizonyított.')

105

If lélek

Bár a kommentárok gyakran használják a közelség (pl . szannidhána) kifejezést 163 a lélek - anyag kapcsolódás magyarázatául, a térbeli helyzet, mint közös alap, nem fogadható el. Éspedig nem csupán azért, mert a purusa mindent-átható (vjápi), hiszen mint láttuk, ez vitatható is (lásd a 104. jegyzetet). Viszont a purusa helye önmagaban értelmezhetetlen; mas purusákkal egyáltalán nem képes semmilyen vi szonyba lépni (csak az anyag közvetítésevel), tebát a mukta (' megszabadult', a tennészeuel kapcsolatban nem álló) személynek nincs helye, ugyanis elvi okokból lehetetlen azt megállapítani. Egy ilyen ,.helyzetmegitllapitits" ugyanis fogalmánál fogva valamiképpen érintene a purusát, ami tehát mégsem volna teljesen elkülönült. Az anyaghoz 'kötött' (baddha, tehát a szokásos tapasztalól tapasztalható) lélek helyét viszont hatásából, a vele kapcsolatban álló psziché h elyébő l következtethetnénk ki; ekkor a térbeli kapcsolat per definitionem allna fenn , vagyis analitikus igazság, tkp. tautológia lenne. (A test helyéből következtetünk a vele már kapcsolatban álló lélek pozíciójara, tehát ez utóbbi hely a kapcsolat eredetét nem magyarázza.) Mindenesetre, ha alapfoga lom is, e kapcsolat tartalmat ismeJjük (29,34,37, 40-44, 46-48, {36, 56, 63, 66]), itt a fenomenális következményét taglalja: a lélek és az anyag valójában ellentétes tulajdonságai összekeveredni látszanak. A test tudatosnak látszik (ez a materializmus alapja), a személy fogalma pedig az absztrakt alanyiságról jogtalanul kiterjed a cselekvöségre is (ez pedig a hétköznapi-európai lélekfogalom kiindulópontja). Pontosabban nem is a test látszik tudatosnak, hanem a jel (lmga). A szó jelentése itt átmenetel mulat a korá bbiak (a következtetés kiindulópontja; a megnyilvánuló) es a továbbiakban kizárólagos értelme, a finom test l64 között. Az összek ötő mozzanat az elsöként

163 Példiul a SZÁNKHlA-SZÚIRA Ll64-hcn: A szcmtly a tennénet "hatbá ra cselekvő,

a

pszich(: közelsége miatt."LH. Egyéb ként lehetséges a stamlll.rd cltér1ien is értelmezni, de a különbség a most vizsgált szempontból érdektelen: [A tcnn~szct csak) ,,hatásrtI. eselekvö, a IU dat közelsége miatt." komment~okt61

164 TIp. ·jel-tcst·. Maga ISvarak(isT).a a Un ga-hrín §z6t Dem ha~nálj8 ; némiképp félrcvezet6 il. A szUksma-brin (finomt cst) minlllj m B durvatesttel (stbúJa-wíra)

A

106 előfordu l t

Szánkhja~kiJrikil

jelentés: ' a következtetés alapja', ami adott, vagyis az

empíria: a kikövetkeztetett alaptermészettel szemben a megnyilvánuló

világ; az absztraktabb purusával szemben az evidensnek

tünő be l ső·

lelJei szerkezet (a hinduk számára ez a ..Ielek"vándorlás alanya, nem a purusa). A linga jelöictenek ez az egyen - világ kel1össége ismét csak az ind gondolkodástörténclet végigkísérő mikmkozmoS2 - makro-

kozmosz párhuzamok egyike. A harmadik szakasz a lélek - anyag kapcsolat céljáról szól; sajnos, nem minden eleme teljesen

egyértelmű.

(Itt a fordításban

alaposan rnegváltoztattam a mondatszerkezetet és az egyes elemek sorrendjét i5.)1 6S A ,,látás" persze átvitt értelemben szerepel, arra utal, hogy a lélek megtapasztalja a világot; majd, betelve vele, végleg elszakad től e (kaivalja). Érdekes, hogy a két, ellentmondó célt egy szuszra emliti ísvarakp.sl)a, mint hogyha valamiképp együttmüködnének; s meglehet, valódi elkülönültség nem is lehetséges, csakis a befogadás beteljesedése után. A két princípium abszolút különbségét csakis viszonyuk meglátása után foghatjuk fel. ,A béna és a vak" hasonlatához GAUOAPÁDA ezt a mesét füzi: ,,Ahogyan egy béna és egy vak - ezek ketten, magatehetetlenül járván az erdőben, mivel a karavánra rablók csaptak le s a balsors elszakította őket rokonaikt61, erre-arra; mentökben közel értek egymáshoz, Ekkor ök, lévén közös nyelvüek, bizalommal kapcsolatra lépnek, látás és

ki vjnnink szembdJUlan i, pedig a 'linga' kifejezés oppoziciója a puru.ú.ra vonatkozik. Etktpulhel6, hogy a szó hibú ÖSSZCvonw csuplln a linginak é:s a szúk$ma-briríinak.

165 Btr az cn:detibcn nyelvileg majdhogynem kmyszerítö a "list (dariana) a purusa binokának tekinteni, az cnrulönüItséget (kaivalja) pedig lll! alap-tennészct~nek (pradhána) - tneLmileg ez lehetetlenne k hitsz.ilc.. A litis ts az elkülönültstg is viszonyfogalmak, mindkettOhöz kapcso lódnak. A dariana escttben a purusaszja genitivus subicctlvus, a pradhé.naszja genitivus obicetivus lehetne - \/Igyis azt fejezik ki, hogy a purusa l/itja a pradhánát (bér tkp. a mcgnyilvánu lt világot, a vjaktát Iilja csak). A kaivalja esetében a viszony la lb uimmctrikus, ndndkenö e lszigete lődhetik a mlÍs iktól. Azonban a genitivus obicetivus és subieetlvus azonos birtok vonatkozisában, egy mondatban képtelenség, s a hivalja ilyen konstruk· eiója is feletttbb szokatlan \enne; marad tehát megoldisnak lZ. hogy a kót genhlvu~ egysZCl1len az ubbaj6r (,,kettejüknek") érte lmezője, a dariana-artham es II kaiva lja. artham ('IálAs eé!j éból' ts 'clkülönül~g célj iból') alanya-lArgy. pedig implicit.

A lélek

107

menés végett. A vak még véllára is emeli a bénát, az igy rajta ülő béna mutatja az utat: ezen megy a vak, és a béna is, a vak vállán ülvén. UgyaJÚgy, a személyben megvan a liltás képessége, mint a bénában, de nem a cselekvésé; a legföbben megvan a cselekvés képessége, mint a vakban, de nem a látásé. Ahogyan pedig ez a béna és vak, céljukat elérve, elválnak, amint a kívánt helyre eljutnak, úgy a legiobb is, a személyt megszabadítván, elfordu l (= tevékenységét beszünteti], a személy pedig, a legföbbet meglátván, e1kű lönültségbe vonul: céljukat elérve, elválnak."m ( 19-20, o.) Ez a találkozás vagy kapcsolat "okozza a teremtést." A szarga, IM amit teremtésnek: szokás fo rditani, tulajdonképpen kiömlés, kibocsátás, a világ keletkezésének folyamata, semmiféle elkötelezettséget nem implikál egy személyes teremtő mellett. Itt leginkább a világteremtö párzás képét idézi: a lélek-férfi és a tennészet-anya érintkezése vezet a szargához (ami lehet emissio seminis, avagy a világ megszülése).167 Konkrétan a megszámlálhatatlan purusa bánnelyikének és a pralqitinek az érintkezése nem eredményezheti a világ létrejöttét, csakis

166 A Sztinkhja.káriU egyik legproblematikusabb tenninusa. Szótári jelentései: kibocstiw, inditti, mCncs. csapat, sereg. sokaság, huzal, sztllök6s. áramlás, kilö"ellál, az anyag kibocstil8.sa. a villlg ten:mtesc, a vilis. teremtmtny, nemzés, szaporodis, en:dct, utód, gycnnck, ten-néucl, sajétossig. hajlam, cr6fcszites. (eposz) fejczete . A szó előfoIdul még a 22., [46.) (pnItjaja·szarga), (S2.} (linga-ákhja CS bbáva·.ikbj a .. . SZlrga1-38. (bbautika ,urga), a 39. ts (66.J szakaszban. Ezek közii.1 a 19., n . CS (66.} vClSbcn a jelentése: (a vililg vagy az egyen elcmcnkénti) 'Ictrcjölle'; a 38. CS 39.} kárikiban pedig (a hierarchikusan lasolt) 'vil'g'. (Ebböl sejthetőleg a gyanús (j2.] versben cmliten linga-Ülhja szarga Ocl-nc"Ü sarga) az e lOzOt, a bb/iva-oikhja !!Zarga (Iétncvú sarga) pedig az utóbbit jelenti (mint a bblutik. 52.'1rga, 'a lények szargája' is). Mindencutre a közös jelentés·elem II 'sorban:ndezelt sokaság' ; ez elfogadhatónak ];it.s.zik a (46.] vers pratjaja-szargája efoCt~bcn is, ami azonban annyira homályO/! es neh ezen iIle!l.2tbetö az cgéu mObe, hogy minden bizonnyal elvetendő. Sajnos. nincs olyan magyar szó, ame ly lartalmll7lloi a közös jclcntés-clcrnct es egyútta l bc!cfé me tartalmába a 'kclctkezts' és I 'viloig' is. Ezért a nyilvánvllló ellenvetések ellenére is marad a tradicionális 'teremtés', ami legal/ibb egy5zem: jelentheti a folyamatot és oredményét is.

167 GAUJ)APÁDÁnlil az utóbbi: ,.A hogyan a nő és férfi (purusa) kapc50latlÍb61 létrejön a gyermek, úgy a legmbb és a személy (purusa) kapcsolalából létrejön 8 teremt6s."W (20. n.)

A Szánkhja·kiJrikiz

108

egy-egy emberét. 16K (Pontosabban: a világfolyamal, a SZ8llszara egy-

egy

szereplőj éét,

hiszen ez a lélekvándorlás

útve sztőj ében

sokféle

alakot ölthet a féregtő l a viharistenig.) Kizárni azonban egy olyan interpret:iciót sem lehel, ahol van egy lege l ső

személy (ádi-purusa), amely a potenciális &anyaggal kapcsolatba lépve, igazi Teremtövé lesz. Kézenfekvő lenne ekkor, hogy ez a purusa már a teremtés aktusa elött is megkülönoozteteu a több i tő l, söt ö az egyetlen eredeti lélek, amelyből a többi ered (v.ö. a 158. jegyzettel): vagyis az upanisadok Brahmája.

Kitérő :

dualizmus Európában és Indiában

Most, hogyapurusára vonatkozó szakaszokat áttekintettük , érdemes újra. átfogóan szemügyre venni: mennyire más jellegü, mennyivel absztraktabb entitás is ez, mint a számunkra i sm erős lélek; és mit jelent mindez az anyag - szellem megkülönböztetés szempontjából. A IS. káriká kapcsán már szó volt róla, hogy az ind fil ozófi ai lélekfogalom (áUna vagy purusa) jelentösen eltér e kategória hétköznapi értelmezésétlii, amely Európában a filozófiai alkalmazás alapja is; ennek egyenes folyománya., hogy a dualizmus is mást fed Indiában, mint nálunk. Ezt Larson már eszrevette; kiváló elemzéséböl ezúttal hosszabban kell idéznem: " ... Azt várhattuk volna, hogya szánkhja valamely, a lélek létét tagadó elmélet irányába halad tovább (az archaikus buddhista hagyomány hasonló fejleményeinek analógiájára), 168 V.lószinOlcg erre ulaI a Jukti-dlpiká is: "Mivc:l sok tud.1 v.n. II Icrcmt\\s sohasem uílnik meg. Az anyagiság tovább müködik a mcgkölön ludato k n.amára:·l.i! (EI>CYa..c;x>EIXA, 260. o.)

Dua/izmus Európtiban és Indiában

109

avagy a következetes materializmus irányába. Ámde nem ez történt. A szánkhja tanlták ehelyett kidolgoztak. egyfajta különc dualizmust. Ha szemügyre vesszük a dualista álláspont klasszikus, Descartes-féle megfogalmazását a nyugati gondolkodásban, azonnal észrevehető, hogya szánkhja valahogy elvéti a celt. ... ) Tudniillik, a hosszi1sági, szélességi és mélységi kiterjedés alkotja a testi szubsztancia természetét; a gondolkodás pedig a gondolkodó szubsztancia tennészetét. Mert minden, ... amit a gondolkodó dologban találunk, csak a gondolkodás különböző módozatai,«169 ») ... Minthogy egyrészt világos és elkülönített ideám van önmagamról, amennyiben pusztán csak gondolkodó dolog vagyok, nem pedig kiterjedt, másrészt pedig van elkülönitett ideám a testr51, amennyiben pusztán csak kiterjedt dolog, nem pedig gondolkodó is egyben, egészen bizonyos, hogy én magam a testemtől valósággal kü)önbözöm, s hogy képes vagyok a testem nélkül is létezni.«170

A hagyományos dualista álláspont modem megfogalmazását adja Kai Nielsen, az analitikus filozófus ... »A fIZikai jelenségek ... térben és idöben kiterjedtek, és erzékelés szempontjából nyilvánosak ... A tudati jeleosegek ... kiterjedés nélJcüliek, nem térbeliek és /enyegileg privátok.« J71 .. . A szánkhja ezen értelmezések szerint nem dualizmus ... hanem inkább az ellentétes álláspont, az, amit a modem nyugati tudatfilozófia 'reduktív materializmusnak' nevez, más szóval olyan filozófiai nézet, amely a ' tudat'-ról szóló beszédmódot )wisszavezeti« az 'agyfolyamatokról' való beszédmódra.

169 DESCARTES 1647: A filozófia Ilapelvei (53. IzKkIlSZ, 52. o.) Dékány András fordítási.

170 DESCARres 1641: E lm~ lkedtsek IZ első filozófiáról (VI. meditáció, 96. o.). Boros Gábor fordítis •.

171 NIIllEN333.o.

A Szánkhja-ktirikti

110

Ám a szánkbja ... ahelyett, hogy ldü:mé a hagyományos 'kisértetet a gépezetben' ... különc Jdsértetét ' tudatnak' (csétana, purusa) nevezi, eképp alapvetöen megkülönbözteti a tudatosságot [awarenessJ (an~ara~avritti . csittavpui) és a tudalot [consciousncss] A tudal (purusa) nem képes gondolkodni vagy o ••

cselekedni, és sem ontológiailag nem kapcsolódik, sem intencionálisan nem viszonyul a el sődleges anyagisághoz azon túl, hogy passzívan jelen van .... puszta lartalom nélküli jelenlét

... és semmi köze nincs a hétköznapi tudatossághoz."D (ENCYCLOPEDIA 75-77. o.)

Több helyütt, különösen a 16. szakasszal összefilggésben már ni.mutattam, hogy a purusa túlzott absztrakciója idegen ísvarakrisl)át61. azt a vélekedés! pedig, hogy 'semmi köze a hétköznapi tudatossaghoz', csak hajmeresztönek lehe! nevezni. Azonban a kétféle dualizmus markáns különbsége vitafuatatlan. Kérdéses viszont, hogy az értékelés helytálló-c: valóban a szánkhja volna az, amely elvéti a célt? A hétköznapi dualizmus egyszeru megfigyelésekböl (pl. tllom), közvetlen intuíci6b61 (lelki valóságunk felfogása) és egyetemes vágyak ból (halál utáni élet) táplálkozik. A filozófiai dualizmus értelmes célja nemigen lehet más, mint ebbő l a lehetö legtöbbet átmenteni és racionális világnézetté szervezni. Nem jósolnék nagy sikert annak a rendszernek, melyben van ugyan külön lélek, de az - esodás összhang fo lytán - a születéskor keletkezik, balálkor megsenunisül. Nos, a nyugati típusü dualizmus, melyben a lélek a tudati jelenségek összességét, de legalábbis nagy részét tartalmazza, ezen a vizsgán elég rosszul szerepel; nem igazán csábító az a halá! utáni létezés, amirc ebböl a lélekfelfogásból következtetni lehet. Mindenekelőtt a tudat látványosan múlekony és esetleges dolog. Nem csupán fe lejtünk, de szellemi képességeink is folyamatosan épülnek IC j minden kor embere ismerte az aggkori elhülyülést. Aki igy hal meg, az öröklétben is szenilis lesz? Vagy miféle örök élet vár a dühöngö örült lelkére? Avagy a félévesen elhunyt gyennek odaát tanul majd meg beszélni és gondolkodni - vagy örökre megmarad kis ösztönlénynek?

Dualizmus Európában es illdiában

III

lntuitive is meglehetöscn jól látható, hogy tudati tevékenységünk nagy része nem tisztán szellemi jellegü. Még ha minden gondolatunk az evés körül forog is, világos, hogy nem a lelkünk az, aki -ébes. Világos tebát, bogy a tudatnak van anyagi vonatkozása, sej the tőleg pedig anyagi része is. Álmunkban számos tudati funkci ónk nem, vagy csak erősen redukáltan m(lködik (pl. racionális elemzés, emlékezet). Ébren pedig gyakorta (öbb, ellentétes tudati állapotot élünk át, például világos fejjel tisztán látom, milyen ostobaságon veszekszem már megint - de azért nem hagyom abba. A tudat megosztása nem a skizofrének privilégiuma. Úgy tünik hát, hogy a tudat nem egyetlen, oszthatatlalI szubsztancia. Vitatható, hogy vaj on cz a világszemlélet valóban racionális-e, valóban kézenfekvő és alapvető kettösség meglátására alapul-e. Ugyanis tapasztalataink egyáltalán nem két csoportra oszlanak (külső és belsö, anyagi és lelki); inkltbb egy fokozatos és többdimenziós skálán helyezkednek el, melynek néhány eleme például ez lehetne: Zeusz - egy Tyrannosaurus Rex - egy kék bálna - a szomszéd kutyája - a fiam - a hajam - a kezem - a szívem - fUlem csengése - az indulataim - a gondolataim - a legbelsö én. Zeusz, bár a nyilvánosság birodalmahoz tartozik, nem mondható anyagi dolognak. A tyranDoszaurusz anyagi lény, de nem megtapasztalhaló, ruszen kihalt; ami benne publikus, az elsösorban a fogalma, mint Zeusznál. Egy kék bálna számomra nem sokban különbözik az őshü lJötő l : nem va l ószínű, hogy valaha is látlU~k egyel. Hektor (a szomszédban lakó eb) és Péter fiam a "külső tárgy" két klasszikus példája lehetne - de vajon tényleg egyaránt külsők? Vajon csak az érzés erősségében (s nem típusában) különbözik, ha látom, hogy valamelyiküket bántják? A hajam, kezem, szívem, már mind "én" vagyok, bár persze fokig; a hajamtól könnyebben válok meg. Az anyag - lélek dichotómiában tisztán anyaginak látszanak, viszon! a publikus - privát megoszlásban már inkább belülre kerülnek. Te is láthatod, sőt meg is foghatod a kezemet, de sohasem érezheted, hogy viszket a tenyerem. A különböző

112

Dualizmus Európában és JndiOban

szivem verését mar csak hallhatod, de nem tudhatod, hogy mikor szorul CI és mennyire fáj.

elTe expressis verbis utal a 9. káriká a termeszet "közös, tudanalan" (számánjam aesétanam) jellemzésével, melynek ellentéte (lehát privát és tudatos) a lélek. Mai világunkban a "Descartes"·i I74 fa lon, ami a külsőt a belsőtő l

A tiszlán szellemi, nem térbeli és lényegileg megoszthalallan dolgok sem egyfonnan tartomak hozzám. Az az indu lat. ami aUól ébredt bennem, mert elém furakodtak a penztámál, semmivel sem runik inkább az enyémnek, mint a derékfájásom. Ugyanolyan akaratomtól független, és ezért kí!lsö, s rem élhetőleg gyorsan múló állapot

mereven elválasztaná, egyre újabb hasadékok támadnak. A szervátültetések, az EEG és más agyvizsgálati eljácások, a tudat technikai manipuláeiójának egyre precízebb eszközei (specifIkus agykéreg-területek ingerlése, nyugtatók, hallucinogén szerek) hatására immáron mindenkinek nyilvánvaló, hogy tudatának legalábbis bizonyos részei anyagi természetűek .

mi ndkettő.

A gondolataimat, a gondolkodásmódomat mar inkább érzem magaménak, de talán van, ami ennél is inkább ÉN vagyok. Az, aki a gondolatokat gondolja. Hiszen, még ha valaki pontosan ugyanazokat gondoimi. is, mint én: azért

ő

Ugyanakkor a tisztán anyagi számítógép egyre több tudati jelenséget képes reprodukálni, és kevesen kétlik, hogy rövidesen létrehoznak olyan masinát, amelyet pl. telefonbeszélgetésben nem lehet megkülönböztetni egy - szamunkra idegen - embertő L Ha valaki mégis tagadná, hogy annak a gépnek lelke van, minden bizonnyal valami puru sa- szerűt hiányoina belöle.

nem lenne én ...

Az indiai, jelesül szánkhja-jóga lélekfelfogás védve van mindeme kifogások ellen, mint persze a reduktív materializmus is. Ezért csupán egyetlen, ámbár kétségkívül igen súlyos áldozatot kellett meghoznia: elvéJasztotta a Jeiket a gondolkodástól és em l ékektől (bár itt nemi megszorilAssal kell élnünk, lásd a 100. oldalon). Ennek filozófiai merészsége órlési; bizonyos, hogy nem csupán elméleti megfontolások, hanem a j6gik több évezredes introspekciója szolgált alapjául. l72

Ezek szerint, úgy tünik, a klasszikus nyugati dualizmus ma már még kevésbé tartható, mint korábban. Ezzel szemben a szánkbja felfogása a lélek - anyag viszonyr61 össze egyeztethetőnek látszik mind a spekulatív kritériwnokkal, mind a napjaink gyakorlata sziilte új kihívásokkal.

Mindenesetre ez a lélek nem feltétlenül 'tartalmatlan', mint Larson veli, hiszen "szemtanú" (száksi), továbbá testünk és tudatunk legtöbb ura (adhisthátri, ' felügye ló'). Tulajdonképpen az öntudat, a szemelyiség, az akarat és az érzelmek legbelsó magva, vagy ha úgy telSzik, abszlralceiója. Teljesseggel alkalmas azonban az eur6pai filoz60ai igény, a privát- publikus különbség magyarázatára,11) mint 172 CHATrOi'ADHYAYA rendkívü l izgalmas tört~ncti elelJ\2~sc !~in t~n ide tartozi k. úrn mostani fejtegct~em témijin kivül esik. Surnmázata: ,A purusa e~e n rendellenes hclyzet~nek eredete egy olyln rendszerben, amely l~nyegileg a prldhAna tana, ~ej th et6kl! a bimnek a m8triareháli~ társadalomban elfoglalt rendc\kncs h cly~et<:re ve~cthetö vis.u. Az eredeti s7..tn khja II tantrizmusban rejtve meg l~vO elm61eti elófeltev<:sok ogyértelmUbb fiIo~6fiai megfoga lmazisa, míll a tsntrizmus II maga r~~zér61 li mal riarchlílis Allapotokh6l eredcztethetö."lli (422. o.)

nem az összes "privát" jc1cn5~1! hordoz6ja: azok is j6Jtszt anyagiak; csu pán ö azok szubjektivitását ös intencionalitlÍsát. vagyis személyességét.

173 MlIgy.rIÍZIItr61 vin sz6, nem azonosságr61. A privát jel en~~gck privát

kölc~önzi

174 Descartes felfogAsa val6jában nem il yen egysíkú, és konínl'iem teljesen egységes; min denesetre az als6bb tudati fUnkei6kat, amelyekkel az áll atok is nyilvínval6an rendelkeznek - pl. érzékel~~ - , II is cgyértelmUcn anyagi (agyi és idegi) folyamatoknak tartotta.

Dsptklllsút masyarlÍZ2a II purus.; a t!íjdalom ingerület-rt~ze objektív. m6rhetö. ,IInYII!!i.

c5upán az <:n f~jdalom-~ l mönyem megoszthatatlan. Egy adott látv'ny l ck~pcz~se ft llÍt6k~resben le~ ~zcli folyamaI, csak az nem, hogy én látom a do lgot. A I~lck tehár

,

113

,

.

Az ember felépítése

Az emberfelépítése

Ebben a fejezetben tekintjük át a ,.,teremtést" (szarga), azaz az egyes összetevők (tattva) kelelkezesél. Pontosabban: oem leremtt:sröl és nem ke letkezéSTŐ l van SZÓ. és az is kétséges. hogy miknek a kialakulását vesszük in sorra. Nem teremtés, hiszen nincs, aki

zárja ki egyetlen irányzat áUáspon~át sem. Márpedig ami nem függ össze közvetlenül vagy áUételesen a megváltással, az nem is igazán lényeges. Mivel az alább kifej tendő szarga-elméletnek az az értelmezése függ össze a lélek megszabadulásával, amely az egyén alkotóinak tekinti a tattvákat, ezert lett a fejezet címe ,.Az ember relépítese."

teremtsen; nem igazi keletkezés, hiszen a szánkhja okozatiság (szatkátja-vada) értelmében inkább átalakulásról és kifejlódésrő l (panl)áma) lehet csak: beszélni. És mindvégig homályos, bogy fo lyamatot, vagy csupán összefüggést kísérünk-e nyomon, mert a szanszkritban az eredet-, az ok- és az 'után' időhatározó egybeesik, Minden bizonnyal szándékosan kétértelmű a szöveg abban a tekintetben, hogy vajon az egész világ, vagy csupán egy-egy lény megformálódásaról van-e sz6. A tattvák némelyike nagyon egyéni (a psziché részei, az érzékek), mások nyilvánva16an általlillosak (az öt elem). A kommentátorok e kérdésben jórészt megőrzik hallgatásukat, de a hagyomány egyre inkább a kozmogóniai értelmezés felé hajlik. Erre utal például, hogy az egyes tattvák szinonimájaként kozmikus és mitológilcus nevek is szerepelnek, mindjárt az első megnyilvánult alkotó, a buddhi (értelem) egyik szinonimája lesz az lsten (bvara). Amennyiben kozmikus teremtésre vonatkoztatjuk e szakaszokat, a purál)ák és általában a középkori hinduizmus világképével az van összhangban, hll ciklikus világot képzelünk eI. Egy világkorszakot a nagy pusztulás után követ a vilagéj, amelynek idején minden jelenség megszünik, újra csak a megnyilvánulatlan ősanyag egyformasága tö lt ki mindent; majd új teremtés veszi kezdetét. . Úgy vélem, Ísvarak[isQánal még nyoma sincs e ciklikus világképnek; kiderült már, hogy nála a gyökér-tennészet nem múltbeli állapot, hanem a jelenségek örökké létező alapja. Mégis azt hiszem, hogy a fentebbi kérdések eldöntetlensége szándékos. A szánkhja hagyományban mindvégig jelen volt a kozmológiai és a pszichológiai érdeklödés, és e kettő összekapcsolása (a mikrokozmosz - makrokozmosz párhuzam) az ind közgondolkodás szerves része. A Karikát szerzője is klasszikus münek szánhatta, amely nem szektás: s ez a toleránsabb hindu felfogásban azt is jelenti, hogy feleslegesen nem

20. (22] pralqter mahams, tato 'hamtasmad api fo{iasalait

t

11 5

kitm;, tasmiid ga(las cat $orjaiaka~ paiicabhyal) paiica bhutiílli.

tUY 1

20. A tennészetböl a nagy, abból az énség, abból a tizenhatos csoport, ama tizenhatosból is ötböl az öt elem. Tömör, bevezető összefoglalás ez a nem-eredeti huszonhárom tattva (lényeg) "te remtésérő l", illetve inkább csak okozati összefüggéséről. ,.A nagy", az értelem másik neve (elsősorban kozmogóniai kontextusokban), valószi nű leg a ' nagy lélek' (mahá álma) lekopott maradványa. 17S ,.A tizenhatos csoport" nem azonos a p .] karikában

175 Az clsö j ellegzetes megjelentse. Kalha UpANl!WJbó I ismen: ..Az cr6k6n (imlri,ia) lúl v.nnak a lirgy.k (arth.),

es 1'lirJyakon tút az elme (mana sz), IZ eImén tvl pedig lZ értelem (buddbi), IZ értelmen tul a nlIY lélek ('lma mahli.).

A nagyOD túl. megnyi1vánulatlan (.vjakta), • mcgny ilv' nulttJanon níl. sumél)' (purusa).

A u cmtlycn t(J1nincsen semmi: ez II cél, ez a lcgv~gsö Ílt."w. (D. lO-ll) ,,Az erőkön liii van az elme, lZ clmt n túl a l egfelső "116 (S:.I!attv.). I vl16 fOtót! 8 nagy 1~lck. a nagy fOJött. legfels!! mcgnyilv4nulatlan.".w (11.3.7)

A Szankhja-káriká

11 6

említett tizenhat teremtménnyel (az ott szereplő elemek helyén most a ' csakaz'· ok állnak). A többi tizenegy, az ligynevezett erők (indriják): az öt érzék, az öt cselekvőerő és az elme. Az öl elem pedig az öl ..csakaz"· ból (finomelem, érzetminöség) keletkezik. Sematikusan összefoglalva:

prn1qiti ~

117

Az emberfelépítése 2/. [23J adhyavasiíyo buddhlr siítMkam etad-nipariJ

dharmo j/ilmanl vi-riíga aiivaryam liimasam asmiid viparyastam.

21. Az értelem felfogás. Erény, tudás, szenvedé lymentesség, uralom a való-jellegű fonnája ; a sötet-j ell egű pedig ennek ellenkezőj e.

buddhi ~

ahankára
'"

5 tanmátra

II indrija

~

5 (mahá)bhúta

Ugyanaz magyarul: tennészet {)

értelem {)

Az értelem funkcionális definiciójának szánt adhjavaszája, sajnos, teljesen elmosódó jelentésü szó, I 76 MONIER-W ILLIAMS és APTE szerint próbálkozás, erőfeszítés, er~ ly, kitartás, eltökéltség, meghatározás, döntés; szellemi erőfeszítés, felfogás. A klasszikus upanisadok közül csupánl77 a késő i l 7 !! M aitráj~í upanisadban fordul elő, mindenütt szánkhja terminus technicusként,179 magyarázat vagy kontextuális információ nélkül. A NJÁJA-SZÚTRAban a tárgya részint tulajdonságok (dhanna, ILl.1 , 2, 6), részint a valóság (tattva, IV.2.50). Az első esetben a jelentés inkább 'eszlelés, felfogás', míg az utóbbi helyen 'meghatározás'. fsvaralqislJánál csak a már elemzett 4. versben fordul el ő, ahol felfogást jelent.

énseg II


erő

'"

5 csakaz {)

5 elem

176 Az alapj'ul uolgilo szó- (v4,-ez) igct6 + ava (d) + .dhi (riI) ib't:kÖlök jelcnlt!>C !>Cm igazit d . Ava·szó- jelent~i; magill, mcgmarad; kifog (lo\"8t). mcg...xall, d végC'l. véget ér, (helyet) kivALam, dönt. mcgbironyosOll ik. mcgszcn:z. Adhj-ava·szó. jdenltsc ped ig: abbahab)'. Jcz(or, cldönt , jóv.hagy. meghalimz, megbizonyosodik, c\halal"OZZll magit., mettsüedik, belc fog, feltCtcl9Z, elgondOlkodik. A buddhi!iU szóhaszmíLat szerint ' kölődik, ragaszkod ik' (a vilí \: hi \1sigaihoz). t 77 JAO:IJ. adbjavawija es adbja\1awija-álma címszavak.

ln a szalIV. (val6), a régebbi tenninol6giánllk megfelelöcn. II buddhi (cncJom) szinonimája. mindkét szöveg a klasszikus manasz - ahan kára - buddhi (elme cn ~cg - érte lem) h4rmas helyeit a manasz - buddhi - (itrnl) rnah' (elme - crlelcrn nagy [Jélek) sorozatot mutatja. Eredetileg tehát a !mihá külön tattva volt, c~ak kt~öbb

'SY

halványult a buddhi szinonimájává. Usd LARSCt-l, 97-98 O.; JOI-Il'.STON, 47, 49, 82. o.

t 18 Bir WINlliRh'ITZ (I. kötel, 220. o.) e5upin annyit iHit, hogy .A Mai tnijal.lij~ upanisad. j6vltl k~&Öbbi korhoz tartozik, amely fc lt~t1cnül a buddhizmus utánl",w. NAKIIM1..RA mir azt is vl16szJ nOsh i (29·)0. 42. o), hogy i.e. 200 utáni; mindene!>Clrc az világos, hogy ' kl am:ikvs upan i~ldok közül legfeljebb a Mri.I)~úkja lehet k~söbbi. Mi ve l Sankara a Bmlma-szúlra·bbisjiban m~g el.'Yiket Nem idézi, semmi scm zárj a ki. hogy aUr kesii bbiek is lehetnek, mini a Szinkhja·káriU. 179 Jellegzetesen !IZ ad hjav&Suja_szankalpa_abhimánll (felfoglÍs, fonnativ ilá~ és sají Utás) összct~lc!bcn (pl. V1.30, UI'ANlSAl) 177. o), melynek tagjai rendre az értelem. 1IZ elme ~S az 61ség (buddhi, manm, ahankira) tcvékenys~gét meghatároz6 kifejezések. v. ö. a 21., 22. éi 2S. kirikiva l.

11 8

A Szánkhj a-kilriká

Az ember feJépilése

GAUI;>APÁDÁnál kb. a megismerési folyamatol lezáró döntési SO • vagyis ítélet; ugyanígy a legtöbb kommentárban l81 . A Szánkhjacsandriká viszont elhatározásnak értelmezi. 182 A leginfonnatívabb a Jukti-dípiká, ami utal a felfogás, az ítélet és a foga lmiság elemére is. lS3

összhangban van a buddhi értelemként való interpretációjával, hiszen az értelem kezenfekvö megjelölése a fogalmi gondolkodás és ítéletalkotás helyének . A magyar megfele l őnek választott 'felfogás' utal az észlelést lezáró mozzanatra, valamint a fogalmi/értelmi aspektusra is, az ' itélet' jelentés azonban elsikkad. (Lehet, hogy a 'felismerés' jobb lenne?)

Mindezek alapján ugy lünik, szándékoltan többértelmű a terminus. Központi magja az érzékelést lezáró értelmezés, tehát fogalmi besorolás

A szakasz hátralévő háromnegyede némiképp gyanús_ Formailag nehezen magyarázható, hogy a négy felsorolt tulajdonságra (erény, tudás, szenvedélymentesség, uralom) miért utal a második sorban végig egyes számban. Különös, hogy a leginkább szanvilrus buddhi négy formáját tamaszikusnak mondja; a radzsaszos vonás viszont hiányzik , (A szenvedély itt tamasz-jellegíí lesz. )184 Továbbá, ha a 46. és (6 3.] kárikában emlitett nyolc rúpa ugyanez - márpedig ez igen val ószínű - , akkor legalábbis pongyolaság, hogy ott a pralqitihez (természet) tartoznak, nem csupán a buddhihoz.

lehetett, ami tennészetesen egyúttal ítélet is. Ez a jelentéskör jól

180 •.Az IIdbj avasz.lija beteljesítés: ahogyan

II

magni! •

kcnd6-iill.aponi , -

potenciális) hajtás, ilyen adhjavlI.wja - »ez edény, ez ruhR I<, ami Igy végez, az az énel em: ez II dcfin ici6ja,".w (21 . o.) A szóveg homlilyosstga nem úrja ki, hogy Larson ~nclmez.i

helyesen: .,Az énelmct

tudato~

clkilJönitésnck [felfogásnak: disccmin g]

mondják, és a 'mcgbizonyosodás' (ad hj avaszáj a) kifcj cz~sscl ~rte!mezbetö , Amint a mag tarta lmllZZ.ll. a leen dő haj tást, úgy tartalmazza az ~ rte l em a megbizonyosodást. A 'mcgbizonyosodás' hallÍTozott megism erést jelent, mint péhJ ~ ul )Ocz egy korsó«, vagy )Oez egy szövet{(. "~ (ENCVa..(l(>E!)IA 21 7. o.) Ám mive l a maS meg.cmmisül, mig átal akul baj tásd, Yl l6szinütlcn, hogy az ~rtc1cm és az all hjavaszJ.ja vi~o nyil példliznák; sokkal inkább a nyC1'5 trzct-adatokb61 kibomló fogalmi itélet melaforájául szolgi lhamak .

Ha itt szövegromlás történt, az eredetiben szerepelhetett esetleg egyfaj ta Isten (fsvara); ennek nyoma lehetne az uralom (aisvarja) szó és az egyesszámú "szaltvikus értelem-forma" (ennek eradikálása a domináns szánkhja hagyomány szivós ateizmusát figyelembe véve nem lenne meglepö.)

18 1 ,,»Ez pedig igy VII\II: az ilyen dönt~ az IIdhjlvasz.6ja."1ll2 (SZÁNKHJASZÚlRA-v[iui 11 .13). .A >lntgyll összc:lc:vÖ szinonimilj. az lOérte lem«; az adhjavamj a pedig ennek specifik us tevékenysége, melyet döntésnek is neveznek. Ezt jelenti . Azonosnak meg azért mutatja ők et, mert a tulajdonug és bordowja elvá lasztbatatllook."W (S:zÁl'.l(HJA-1'RAVAClM'A-BHÁSJA lU 3. - Garhe képtelen lasya siidhiirafJl szedése nyilv'n elírás, az aposztróf t~vcdtsböl maradt le; ezt KhitámllSZtj a BALLANIYNE szövege ~s rordJtása is: ... niScayiikhyaJlasyáJüdhárafJ i "0; " ennek sajátos módosulata",m 197. o.)

Egy másik lehetőség, bogy az archaikus kozmogóniai hagyomány szerint itt a buddhi formái azokat a világalkotókat jelentették, amelyekké átalakult; a standard verzióban azonban ennek már nem volt

182 ,.Az omclem funkei6ja I tudatos elkűlönith, ilyen a fonnAban kifej ezve: »Ezt kell tcnncm,t.l..tll ENCYQ..OPEDlA 426. o. Ugyanígy V ACSASZl'ATl Mm 17 1. o. 183 ,,A Ju ktí dipikll a legrégeb bi fennmaradt szöveg, amelyik az adhjavaszáját mint olyat veszi tIorgyiul: .. Mi ez az adhjavaszája? AL adhjavuzája a megiSlTlCT6s_ • Ime gismerési btzonyosdga, a tárgy fclfogisa (ilyenfonnén]: 'Ez éppen cgy marha ', ' Ez éppen egy embc:r'.«"w (ORfRHMfMFR, aillIjavaszlija eimszó, 29, O.; IZ idl:zct a JUKllDiPIKA ll. " öt. 181. okhlról való.Ul) Vélemenyem ucrint azonban itt a ni~saja lényege a döntés, hogy amit lil0" , IZ egy lebén, tehát: írélel; hiszen a "bizonyosság-implauzibilis (tévcdhctilnk is), meg nem is az alapje lentése a sz6nak. A k~tségbccjt6cn sokértclmli pratj aja (Obcrhammcr szerint ,,megismerés') itt leginUbb f ogalmaI vagy fogalmi Ick~pezl:st j elent, hiszen minden kommentár egységesen kiemeli a nyelvi megfogalmmst, ami elöfe hételezi a IlItvénynak fogalom , Ilk rendelését. fgy a szöveg fordittsa inUbb ez lehet: " Mi ez az adhjavaszája? ' Ez bizony teben. Ez bizony ember.' - AL ilyen fogalmi megragadis, ite let, tárgy-felfogás az adhjavIszájl.'"

11 9

J

I s4 Holott a rága (acnvedély; a virága ellen téte) nemcsak logikailag. tl1ldieion!lisan bJ hangzi!a szerint kapcsolódik I I1Idztuzhoz, hanem uövcgszcriicn i5: !IZIInruró bhavati riduasziid riglll (1~ lekvándorlAs lesz. hom6lyos szenvcd~ lyböl: (45.D További problt ma , hogy ezekd • tulajdons4lgokal a (43-45.] szakasz bhivi knak
120

A Szánkhja -kilrlká

helye - hiszen a buddhiból csak az enség (ahankllra) fejlődik ki - . ezért átértelmezték a rupákat megnyilvánuhissá. IK5 Egyébként az összes kommentár a négy rúpát (forma) Patandzsali JÓCA-szúTRÁja alapján magyarázza, teljesen alaptalanul. Az erény az öt jama és oijama lesz; 186 a tudás az anyag és lelek különbözöségének

tudása. Különösen abszurd az uralom (aiiivarja) azonositása a nyolc j6ga-sziddhivel (tökély, varázserö); 187 ugyarus szövegünk beszél JSS Ezt a veni6t lámll.Sllja alá a [43-45.] kárikiblJl Slcrcp15 bbáv! és a ro p~ ténylegesen mcS!évö közös jclcntéstwtománya, az 'állapot, m6u. tcrm~ szct. b.jlam'. A bll1\va sajátos k éténclmQs~gérc 8 Móksa-dharma egy nevezeteS r~tt!cl ébcn (XII . 11!7 . •

239-40) VAN BUm'M'N (1956: 153. o.) már felhívla a figyelmet: .,A k~t váltolatol végigolvasva tlK;ghökkcntö az a t~ny, hogy II. ' bh~vll' kifej ezé~ k~tteljes~n különböző helyzetben tű nik fel: elöször olyan »~rzctckkel, minö~~sckkel ~S ~l1i1potokkal« kspc~ol atO~8n, mint .zukhalpriti, du1;khalsób, m6h.: prabarslI ~Ib" ~tu~\i slb" avivékll stb. [boldog~t\glöröm, szenvedés/fájdalom, k1ibulat; ~lragad,a,oU s~!l ~,b . , elégedetlenség stb" megkmönbözletöképtclenség stb,): másodszor azon folyamaILiI I b(lC!IOlatosan, amelynek révén a buddhi manassz~, mint bhivlljivilllakul it,"lLI Nyilvinval6, hogy az elemzett klÍriUban tcJj\:scn helyénval ó lehetne a bháva másod ik értelme, czzcl ucmbcn mi az els6t találjuk, Mivel az egéSZ bhj,va/TUp. tanhAs némiképp zavaro s, ~ f ~lrakrisl)a idején mcg minden bizonnyal cseppfolyOs i llapolban is vo lt,· clkCp:./:c1hct6, Itogy II Slen:ő (ugy m~ginkibb val amelyik hasronUnyoz6) egys:zertlcn fuszc keverte II szezont a fawnnal. -JCJiNSTON nc:rinl ,.a nyokri:lii buddhi '" ismeret len al: upanisadokban, II Mbkn dltarrniban CS az Anuglti han (az egyetlen c~li uIllÜS: III. 64), valamint I J6gaszituiban (dc a kommenlÍlr [Bbásja) mAr ismeri}, CS c.'IZl: rint a Slimkbja-kin ki egyik kgulolw komponensc.'·ll! (34-35. o.) 186,,2. 30. Nem-W s. az igazsághoz \"lI1ó bt\s/:g. ncm·lopAs, nüzcsstg és ucgény!ll:g - ez az öt tartózkodlls. 2. 32. Tisztasag, elégedettség, vezeklés, imlÍdsag CS Islennek ncnlel6d/:s - ez az öt gylíjtendö eliny."ill (FÓRIZS László fOrlUtw, 1994: I ~6. o.) 187 A:./: id~u:tt killdásban Ill. 4S . (másoknil44. vigy 46.): ,,46. Ebböl kővc:tke:./:ik • pani/lyivá vci/cis és II többi k~pcss/:&ck, II rur jelessigei, vl lalwiot IZ, bogy nem s,ljranaktöbbé .léte~ülé~ tÖfY~nyci. "..a.a (fARKAS- TING..-T AKÁC'l fordltisa, 88. o.) Részlet Vjilla kommcnté.rjáböl: "lit a parányiság: parányi lesz. KönoyQs/:g: könoyQ les:./:. Nagydg: nagy les:./:. Elén:s: ujja hegyével is mcg~rinti a Holdat. V'gytc ljcsillés: 6h1ja aklldUytalan, a fóldbcn fclmeriU-lemcrul, minta v[:./:ben. Hatalom: hatalma vao I l/:nyeken és az anyagi dolgokon; ö pedig legyőzbetetlen . Ura lkodás: uralkodIk keletkozésük, cltílnésük és elrcndeWdésük fólőll. Vigysu:rinti he lyen levés : az ak9lllt mcgva16sulba; akarlia szerinti lesz I lények és tcrm~szctük elhel ycv;c
Az ember felépftése

121

ennek eUenlé lérő l is. Feltéve (de nem megengedve), hogy Ísvarakps~a hiu pl. a 'tetszés szerint parányivá válás' lehelöségében és fontosságában, az azért meglep6 lenne, hogy külön megjelölje, minI QIr aisvarycit, a képtelenséget a tetszés szerini parányivá válásra. Valószínü, hogy a Kárikában még nem efféle túlspecializáh értelemben szerepelnek ezek a tudati tényezők, hanem csak k őzve ll eo jelentésük szerin!: erény, tudás, nyugalom, erély - becstelenség, tudatlanság, szcnved(:ly, gyengeseg.

22. (24] abhimáno 'harit-káras tasmád dvi-vidha~ pravartate sargah ekiidasaW ca gar.rast rall_márrah t paiicakajtt. c' Olva t aindriya tkJdafalws VI , G(I3). J. M t ma/ra- D, M, V, K, Stl\'HA; ma/ralw~ V,

H paffcalwii SINIV. 22. Az énség a sajátítás. Belöle kélféle teremtés fakad: A lizenegyes csoport valamint a ' csakaz' ötös is.

Az ahankára (énség) fogalma nehezen erteimezhetö. Szó szerint éo-aUcotótjeleol, ennek megfcJcJáeo fordilásai: önösítö szerv (egotizing organ),188 ego, l89 az egyénítés e lve (principle of individuation), I90 "én",191 én-tudatosság {lchbewuBtsein),192 őnrudal {self_awareness),193

I KK G!\R1lli /1.1 6 (97. o.) stb.

189 DASOOVfA, I. köt 214. o. _tb. 190 Krrrn 98. skk. o. 191 Már amonnyiben forditisnak sunja SCJiMIDT 46-47. o.: "A második az I hKmkéra (tkp. ~(~n-csinAló») a szomólyi~tg elve (velejébcn II Schopenhaueri principi um ind ividuationi s), amely azt a tóvhi tet keltI, hogya:./: m:l'J)) hIt, hall, ércz, esc\eKs:./:ik stb.

192 Mt:HUG 516. o. stb. 193 LARSű!'M63 . o. stb .

A Szánkhja-lcáriká

122

önösség (egoity), 194 A későbbi fejlemények 195 figyelembe vételével ezek a fordítások indokoltnak látszanak. Az általuk kifejezett koncepció

azonban - "az ego, vagyis hétköznapi személyes azonosságunk" I96, ..82 »én« vagy »enyém« én ése"197 - némiképp problematikus.

Ez a funkció ugyanis teljesen belyénvaló a vooántában, ahol egyetlen világlélek van csupán: szükség van tehát az empirikus egyének lehatárolásilm; azonban a szánkhjában oU a purusa! A funkcionális defmiciónak szánt tradicionális abbimána ugyanúgy nem

igazit el, mint a buddhinál az adhjavaszája (felfogás). Jelentése büszkeség, gőg, vélekedés, vágy, szeretet (abhi, 'rá' + man-, ' gondol'). Ezt figyelembe véve még indokoltabbnak látszik VAN BUJTENEN ( 1957a) álláspontja, aki az ahankárában ősi, kozmogóniw principium maradványát véli felismerni. A teremtő ös-lény első, önformáló aktusa volt a kiáltas, 'ÉN vagyok!' Nos, ha így van is, ha CSUpM a hagyomány kényszerítette ki felvételét a rendszerbe, ÍsvaralqisQ.a keresett és talált is helyet számára. Ezt a következöképpen lehetne motiválni:

Bár a személynek nincs szüksége egyénítésre, a homogén és egybefolyó anyagnak igen. A pszichével és testtel biró lények kategorikusan ~ Ihatárolódnak a világ többi részétöl, tárgyilag és szubjektíve is. Igy indokoltnak tűnik az ahankára szerepe az egyén teremtésében, de a kész emberben is megvan a funkciója: ettől más, ha én vagyok éhes, mint ha más az. Erre utalhat az abhimána - ' büszkeség, gőg': ÉN vagyok okos; 'vágy': bár lenne ez az ENYÉM. Lényegében tehat ' magunkra vonatkoztatás, pszichébez I testhez I világhoz kötödés'; ezt próbálja

]94 Az EI'O'(l.()"1'UA leglöbb helyén. ,,8 ]átó és a né~ képesség [- ludat ts felfogás - purusa és psziché] lálSZ.6lagos azonossága a vagyokság."W. (11.6). Szinonimájaként megjelenik még az aham (én) és az abalh_tatlva (é:n.összetev6) (lásd pl. a BhigavlI.ta-puráJ;lll. 111.5.29, idézi Vidnyina-bhiksu SZÁNlOVAPRAVACSANA-8HÁSJA 11.18 I I.n), további !I. m!l.IIlll-kára (enyémmt-tev6. pl. SZÁNKlVAl'RAVACSANA-BHÁSJA 11.1 6).

195 A JÓGA-szt:1nt'hBn az II.szmitá ('vlI.gyok ság') i U helyette:

]96 LARSON 237. o.ill 197 LARSJ 186. o.llll

Az ember je/épftése

123

kifejezni az ajánlott magyar terminus, a sajátítás. 198 Az a müködés, amellyel az anyagi világ egy részét önmagamnak (illetve a magaménak) tudom, birtokba veszem. A tényleges, végső ént. a személyt ezzel kiteJjcsztem és kül sővé is teszem . A lényegi különbség tehát a korábbi ÍDterpretációkkal szemben, hogy azok az ahankárát az (..empirikus") én létrehozójának tekintik míg szerintem az már adva van a személyben; az énség csup~ exteriorizálja, kivetiti az anyagi világra. Érdekes kérdés, bogy a tradíción kívűl indokolja-e valami, hogy ez a jelenség külön taUva legyen; miért ne lehetne csupan az egységes psziché avagy az értelem egyik funkci6ja?199 Avalasz tÖbbrétű.

(I) Nyilván kurrens nézet volt az ut6bbi is, hiszen a 27-28, 31 , 33. versszakokban a pszichéröl, mint egységrő l esik szó (anta1;l.-karilQ.a, traja - 'belső szerv', 'hánnas '), melyen belül a három tagot csak funkciója különiti el (27. káriká).

(2) A tattva (lényeg, igazság, principium, összetevö) nem feltétlenül szubsztanciákat jelent; mint alapkategória, vonatkozhatik képességekre is, mint ez küiönösen világos a karma-indriják cselekvöerök esetében. ' (3) A hagyomány igen erós követelménye volt, hogy pontosan huszonöt tattva legyen. Indiában tízes számrendszer! hasznaltak, és ragaszkodtak a 25, SO stb. számokhoz; de a szánk.hjában az eltérés speciális jelentéssel is bírt volna. Akik. 26 tattvát emlegettek, istenhívők voltak, míg a 24 tattvások sejthetöleg materialisták. (4) Elképzelhető, hogy meditációs gyakorlatok során lélekrésznek találtáJc.

elkülönülő

(5) Mivel a megvált6 tudáshoz vezetö út fonlos állomba, hogy a törekvö (értelemmel) felismeri, hogy a sajátitás (az énség tevékenysége) lényegileg hamis, kell, h ogy a buddhi és az ahankára elkülönüljön.

198 Ezt !I. SZÓI Tenig].Takks Uszló Javasolta. 199 Mint a Vt:dinta-uárában : ,.Az 6te\em a psziehé lté lő tevékenysége . Az elme a ps.zieht: fomJlltiv tevt:kenysé8Q. A ludai ts az énstg ezekben bennfoglaltatik."lll (SlADÁNAl'VA lJ . - 83-8'.)

A Szállkhja. káriká

124

A többi három félseT értelmezéséhex lásd a 20. káriká sémáját és a kőve tkezó szakaszokat; a 'csakaz'-okra (tanmálták) a [38.] versben tér ki.

125

Az ember felépítése

24. [26] buddhi '"driyii~ i caqulJ-t

vii/f-pOlJi-piida-piiy.i t Srotro_ v" M ; k.:I'1'a- J, M

srotra-ghrii~la-rasanat _tvog_iikhyiini tt 'posrhán U kLlrm 'endriyimy iihulJ. (varih~)

t '" tl rvak-calq.i_MStllltl_,liisi/(JJ Hüydlll V •• J, M

tt sfHlriolUl,1I Vl ; spariallaMllj Q

23. [25J sattvika ekádaialUlh bhritö "des talit .mö~rQ~

pravarlate vaikrtiid ahanl-karal sa t(imasas taijasiid ubhayaril.

t /ti/l J, M (variin.s), V

23. A

való-j e llegű

tizenegyes fakad a teremunényből-1ett énségből ; az elemek forrásából a csakazos, mely sötét-jeHegü; az Ízzóból mindkettő .

Az ahankára három fonnájának megjelölése minden bizonnyal ÍSvaralq iSIJ 8 számára is obskúrus, hagyomány diktálta név. (i\ régi kommentárok is mind megjegyzik: a korai mesterek adta elnevezésrö! van szó.) VAN BU1TENEN izgalmas kísérletet tesz eredetük tisztázására ( 1957a), ám a vers értelmezése szempontjából közömbös, sikerrel járt-e. Mivel az ok és az okozat hasonló természetüek, a Sl..attvás erőket (indrija) létrehozó vailqita ('teremtményből, azaz a buddhibói lett') ahankára is szükségképpen szattvás; hasonló okból az elemeket megszülö bbútádi ('elemek-kezdete') abankára pedig tamauos. Kizárásos alapon bizonyosra ve hető (és a kommentárok is megerős í tik ezt), hogy a taidzsasza (' i:zzó') ahankára homály-jellegü, rádzsaszika. Val6színütlennek látszik, hogy in három külön dologró l lenne sz6, hiszen mindegyiket jelöli az ahankára; inkább az éns~g harom tevékenységére vagy ill1apotára gondolhatunk. SzövegOnk értelme eszerint kb. ez: ,.A tizenegy em - az érzékek, a cselekvőcrök és az elme _ az egyén (ahankára) információs struktúrájának (szattva) kiteljesedése. A passzív aspektus (tamasz) a test alapelemeiv~ (tanmátrák) tágul. Mindkét rendszer dinamikus (rádzsasza)." tgy e szakasz funkciója annyi, hogy az itt valóban élesen kettéváló teremtés egy:tlen tattvából való eredeztetését megmagyarázza; ehhez felhasználja a min5ségeket, amelyek csak itt jelennek meg a tattvák evolúei6jában.

t:

'pDslhál) VI. J; 'pasIham K

24. Az érzékek e lnevezése: szem, fU I, szaglás, izlelés, bór; a cselekvöcrők, úgy mondják, a beszéd, kéz, láb, végbél és öl.

Az indrij a szót gyakorta fordítják érzéknek, ami egynémely szövegekben elfogadható; a szánkhjában, mivel magában fogla lja a cselekvési (karma·) indrijákat is, aktív képességet jelent. Figyelembe véve, hogy a képesség szót érdemesebb fenntartani a sakti számára, továbbá, hogy az indrija etimológiája minden bizonnyal Indra istenhez kapcsolódik, 'indrai' tulajdonságot, konkrétan eröt, hatalmat jelent, én erőnek fordítom . Az értelmi e rőket (buddhi·indrija, máshol dnyánaindrija, ismerőerő) viszont, egyértelmü jelőletük miatt, egyszerubbnek látszik értelmezve érzéknek visszaadni. Tennészetesen szó sines itt szemről , orról stb.;200 ezek csak elnevezései a fény, szag stb. fe lfogasára való elv; képességnek. Ez fUggetlen az adott szerv müködésélöl, lehál ebben az értelemben a süket Beethoven sem vesztette el hallását. Ezt az absztraktságot eppen a megnevezések túlontúl kézzelfogható volta sugallja, ami a második sorban még fe !tünőbb . Összevetve ezt a két szakasz múlva következö lelrással, kitetszik, hogy az erők funkcióit ísv aralqis~a meg tudta fogalmazni elvontabban is; ám, ba már itt is ezt telte volna, esetleg azt már szó szerint, beszükitően értelmezhettük volna. E túlságosan lesti megnevezésektől viszont kényszetÜ az elrugaszkodás, és ez teszi majd lehetövé az igazán absztrakt-általános vonatkoztatást. 201 200 ,,Az érzékek érzékfe lettick; t~vcdnek[, akik úgy hiszik,] a hordozójukban [= testi ~rzékszcrvekbcnl [tal6 thaIÓk)."ill (SZÁNKHlA-SZÚJ'RA 11.23).

u

201 EzI • didaktikai trOkköt nem noktak ész lelni , ~5 ennek gyakran az a következménye. hogya fl:Ildhözragldl megnevezése ket megszé pitik. Ez a \cgabszurdabb

A Szánkhja-ktiriká

126

25. (27) ubha)'Ö "tmakom alra manal) samkalfX!.kam. jndriy~m ca Sta-dharmyat gU1Jo-parilJáma-visqán niinatvam bahyo'-bhedactl ca. t somluJlpd:llm o.trQ mQ""~' IQC c ' endriytJm ubhllyalh6 wmiikhydtam Illl/QJ 'ri-U/a-vilayom

t gr6lrytz M

ItLJmdd ubhrl}'fJ-proCiiramlQI. V J , J

tt MNáJ G(A, E. 1'). D, V, S"",", DEU>SEN

25. Mindkenejük jellegével bír az elme; formatív és erő, hasonló feladata miaU. A minöségek átalakulásának különbsége miatti [e] sokféleség, valamint külsö {tárgyaik ] eJterése miatt.

vágy, cél, ötlet, képzel, képzelet'. A kommentárok egy része is egyszeruen akaratnak tekinli,203 ez azonban nem va l ószínű. Egyrészt az akarat ritkán vonatkozik közvetlenül az érzékletekre; másrészt lényeges összetevőjének látszik az én, tehát nem e lőzh eti meg az abanlninit (énség). Minden bizonnyal az ösztönös akarat, vagyis inkilbb spontán vágy keletkezési helye az abankára; hiszen a sajátitásnak fordított abhimána egyik jelenICse is éppen ez. Ebből azután a döntéshozó értelem egyetértése fonnálhat akaratot. (Sőt, a 16. káriká. elemzésénél megmutattuk, hogy az akarat végső forrasa a purusa; lásd a 100. oldalon.) A szam (össze) + kalpajati (illeszt, készít, rögzít, alkot, elrendez) etimológia alapján kikövetkeztethető funkciója itt 204 az erők müködésének összehangolása, az egyes érzékektől bejövő érzet· adatok 205 egységes képpé fonnálása,206 a képzetalkotás; ezt kívánja

A Sunkhj ..... plli (V2) éli II Juktid!piU szövegvlÍltozata:

25. Köztük II formatlv az elme; S cz mindkét felé besorolt érzék. Bcl~lI,

{mert] tárgya három-idcjfl; cztn mindkétféle visclkcdésü.

Az elme mindkétféle, vagyis cselekv5erö és érzék is; az öt-öt erő csatlakozási pontja, koordinátora a pszichében; minden bizonnyal erre a funkci6jára (is) lltal a megint csak teljesen elmosódott körvönalú ,/ormativitás", szank:alpa. Ennek jelentését legpontosabban így fejez· hetjük ki: 'az, amit a manasz csinál' .202

Bár kapcsolata a manasszal a legrégibb időkre nyúlik vissza, ez nem sok segítséget ad; a manasz jelentése ugyanis igen széles speklJ'Umot fed le az évezredek soran és a különbözö kontextusokban (gondolat, tudat, értelem, sziv, lélek, psziché, elme). A buddbizmusban a szankappa szándék; a szótárak szerint a szankalpa 'akarat, szándék,

eredményt Larson DCYClJJPffJlA-bcli 'fOfd!tbánál' produktUta - mlla teljesen elvész a szerv él mAködésc közti kúlönbség: ,,(24) ... A cselekvhi képe!iségck a beszéd, megragadás, jbás vagy helyviltoztltts. kivilasztás ti nemi m!íködés.. (26) . '. Az öt c5e lekvtsi képesség funkciója a besztd. megragadés, jénls. kiválasztás és nrgazmus.·'1ll (1~8. o.)

202 ,A szaokaipa az elme tevékenysége."w (Amara-kMa l.IA.II Vidnyioa-bbiksu a Sz.ANJa.uA-PRAVACSANA-BHÁSJA 11 .32 alatt).

127

Az emberfelépítése

-

id~i: i

203 SQri'/w{pai cikfrld (II szanka ipa tennivágyas; SZÁNKHJA-PRAVACSANA-BHÁSJA

11.32). 204 Tcnntszctescn más !lZŐvellckbcn jelentheti esaki~ az akaratot. (Sejthetöleg ~ kiválasztásAt az i§ motivA lta, hogy - noha mindkét tag mb értelemben - a manasz ts a sunkalpa ÖSSZ(:tartoxnak: kb. 'szive v'gya', vagyis 'óbaj, akarat' jclcntésscl.) ~Ó

205 A sz.anhlpa ilyen felfogisa kiolvlISbató mir a NJÁJA-szlmtA IV.2. 1.3._ból: ..A hiba okainak valós megismerése folytán az ~n~g (ahankára) miiködése mcgszünik. A biba Qka az. hogy II szin ~ a többi érztktlorgy a szanh lpa batÍlsllalá kerü l. Ennek

kővctkcmlényt

pedig. rtsukböl clMlló egész elsajálili.'.inak vágya (avajaviabb imána)." Vagyis a kiilön·külön jelentkez6 énékklekböl a SZ.I.nkalpa formálja mcg az egész tárgy kq,tl. Jiiba' (d 6sa) II szenvootly, gyilJölct ~ mindcnckel6tt okuk, a tévelygi::s (riga, dvCsa és móha): lisd IV.I .3. és ó . Egyébként eZ! II gondolatmenctet teljcscn ftlrc szokás érteni; II hamis tudat. mint a "hiba" oh, II magyarázóknlÍl cgy~CfÜen ' tévedés 'lcsz, oka pedig II szankaIpa 'k~p2CI6d6, ' jclentésben. Eszerint l metafizikai hiba végső oka egyszeJii érzékesal6d ts lenne; a fenti szöveg Imleshclyének forditisa: II képzc liXJ és alkotta szin és a többi érz~ktjrgy . " H •••

206 Mint GAUQArAuAnál is: ,,»111«, vagyis az erők csoportjában; ))a.z elmc mindkét-jellcgU«: az érz~kck között érdk módjára, a cselckvőcrők közölt cselckvöcrö módjéra. Miért? Rendezi (ka lpajati) az trztkelr.: tcv~kcnys~gét, dc a cse\ckvöcrök~{ is _ ezért ))mindk~t-j c llcgil az e lmQ«. mivel Ö!iS2ercnuez, )Jösszcrenuező (s.zankalpaka)K"UIi (24. o .)

A Szánkhja-káriká

128

Az ember felépírése

129

kifejezni a fonnatIv jelző. 201 Amiről itt szó van, az az a teljesen öntudatlan, automatikus, megfigyelbetetlen és lényegében csak kikövetkeztethetö tudabnűködés, amelynek kövel1ceztébeo a szemem áhal észlelt fekete-fehér foltok, az ujjaimmal érzékelt sima lapintású,

iS. 209 "Ezért mindkélféle viselkedésü" az elme, azaz nem csupán indrija-jellegü, hanem a psziché része is. Eszerint a manasz fontos csomópont: a pszicbé, az öt cselekvőerö és az öt érzék érintkezik benne egymással.

hullámos felület, a IUlemmel felfogott csaholó hangok egyetlen lárggyá reodezódnek bennem; persze a további megitélés - ez in egy kutya, akit simogalok - már a buddhi feladata.

A bevett szövegváltozatban a minősége k atalakulása világosan a 14. szakaszra utal vissza; azt magyarázza, hogy a közös eredet ellenére (v. ö. 23.) hogyan lehetnek ennyire k11lönbözöek az erők; a sokféleség célját pedig az adja, hogy !árgyuk más és más. 2lO

Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a manasz funkciója a

kapcsolattartás az indrijákkal. Ugyanis a 31. kárika szerint az erők a psziché számára érzéktárgyak: (visaja), marpedig a psziché három alkotója közül csupán az elme tartozik az érzékek közé.

Val6szinÜflek látszik továbbá, hogyamanasz annyiban is érzék, hogy önállóan is képes kvázi-érzékletekkel szolgálni, ugyanis az emlékezet székhelye is. Ez - azonkívül, hogy a hagyomány is alátámasztja - még logikus is. Emlékképeink ugyanis többnyire éppen ilyen feldolgozottságúak, egységes képzetté összerendezett benyomások; az egész psziché számára hasonlóan jelennek meg, mint a valódi érzé'klelek (csak éppen azok elevensége nélkül), kézenfekvö tehát, hogy ugyanazon a kapun ál érkeznek. 208 Erre látszik utalni a ritkább (de talán régebbi) szövegváltozat (mert] tárgya hArom-idejü" kifejezése; eszerint a maoasz "belső", azaz a pszicbéhez tartozik - szemben a többi érzékkel, amelyek " külsök" - , mert ,.három-idejü", azaz nem csupán jelenlegi énékJeteket közvetít, hanem múltbeliek emlékét és esetleges jövöbeliek képzetét "Belső ,

207 A 526 DAVlF.St, akinek a fonl!tás!t ezúnal egytbktnl is követem: ,,A manan (elme) ebb61 a szempontból mindkét (osztály) tcnnészctCvel rendelkezik. Format]v (avagy me&J!atiroz6), fs frztkszerv, mivel hasonl6 funkci6i vannak (mint a többi .uervnek)."lll (61. o.) 208 Val6szlnlileg efféle logikám eéloz a SZÁNJCHlA·SZÚTRA 11.40, 42·43 is: ,,A ktt [cr6-C50port] közt a Jcgfflbb az elme.

... mertlZ összes benyomást befogadja. Az eml~kczetb6l is kikövetkeZ1cthető. "llI

Vajj:yis, mivel l manasz az trztkektől is filggetlenül rendelkezik az ősszes trnk sz'lUtOlta lIIyaggal, Ő l legmbb trztk.

26. [28] sabda "dj~ut paiiciiniim iilocana-miitram j~yate vrttilJ vacanii"dana-viharafJ 'or-sargö"nandiis ca; paficaniim. t njpa"di~1 V" V L, G(B, Dl J, V 1: -s/u VI, v" M 26. Ötnek tevékenysége a hang és a többi észlelése csupán; míg beszéd, elvétel, mozgás, kibocsátás és kéj [a másik] ölé .

Az öt érzék tárgya az öt étzéktárgy: hang, érintés, szín, íz, szag. Mivel ezek eképpen világosan szerepelnek a rendszerben, külön entitások, feltehető, bogy az öt 'csakaz' (tanmátra) ezeket jelenlÍ. -

209 Ez I gondolat egy~bktnt a gyak oribb növcgv'ltozat elfogadása mellett is «venycs marad, ugyanis I hiromretQ puieM (trtelem. ~g, elme) ,,hirom-idcjü" I 31. Uriki szerint is. 210 A2 alternatív olvasat, amit az elernzök többsége elfogad, valószínütlcn: "valamint kü lső {tárgyaik] is ezén térnek el" (b'hja·bbtdA~ csa). Igaz ugyan, hogy . kOlvilIIg t!rgyai is ugyanIgy, a minöstgek átalakulása (guJ;} apariJ.1áma) révén k itek sokftl\lv\l, de eZ cgy'ltalAn nem tartozi k ide (figyeljük meg, a következő szakasz töré~ n~lkil l folytatja a megkezdett gondolatot). Itt az indrijAk elkülönülésének hogyanjir61 ts miértjtrol besztl. Persze, szükség csct~n mtg ez az olvasat is értelmezhetö euel a kritériumma l összhangban: 'azért mAs minden tlZélmck a tárgya, mert I mioöst gek másképpen fcjlödtck ki az egyes frztkckbcn'.

A Szánkhja-kilriká

130

Érdekes, hogy a 32. vers szerint az érzékek tárgyai a csakazok és az

elemek is. 211 Az öt cselekv6erö funkciója! nem szabad

beszükítően értelmezni (v.ö. a 24. szakasz kommentáJjával). Mivel a mozgás, a magunkhozvétel I bekebelezés és az eltávolítás I kiküszöbölés I ürítés a bárom, alapvető vegetatív életfunkció. esszerunek látszik a gyönyört a fajfennlartó 'szaporodás' kifejezójének velUli. 212 A beszéd pedig nyilván a kommunikáció minden fajtáját képviseli, a farkcsóválástól az oroszlánüvöltésig.

27. {29] svfi-lak$olJyatilt vrttis

trayasya s' ai$ii bhavaty a-siimiinyli

siinliill)'a·karal)a-vrtti~ 't la4a!lyO VI. M

prii~!ii "dyii vayava~

Az ember felépítése

131

Ez utalhatna arra is, hogy e három tattva nem feltétlenül külön szubsztancia. létezésük csupán a többféle funkci6ra alapuló konvencionális fikció . Mindenesetre e szimpatikus, modem felfogásnak némiképp ellentmond, hogy az egyes lélekrészek egymással ok-okozati viszonyban állnak., egyik a másikból ered.

Együtt alkotják a 'be l ső szervei', az anlal).-kaca~át (psziché)_ Ennek214 működés e az 'öt szel'; ezek hagyományosan a práI:ta, apána, szamána, vjána, udána (eI6re-, Je-, össze-, szét-, fel-lélegzés). Az egyes tennmusok tartalma meglehetösen bizonytalan; archaikus, sokszor átértelmezetl koncepci6r61 van sz6. Valószinüleg a részletek ÍsvaralqisQ
palka.

27 . Tevékenysége a spcciftkuma a hánnasnak; ez pedig nem közös.

Közös, szerv-tevékenységük az öt szél (lélegzet stb.) .,A hánnas" a psziché (értelem, énség, elme); ennek mindegyik e leme jellegzetes, elkülönült mükooesű (felfogás, sajátítás, formalivi· lás). E működésük adja egyúttal definiciójukat, hiszen külső l eg nem lapaszlalhat6ak . 2 1)

211 FormiHsan nincs ellentmondás a két IiZlIllsZ között, bi5ttn a bbda-ádi csupén annyi t jelent: 'a stb.', ez pedig értelmezbető úgy is: a huszonöt tallva (l~nyeg) közi!1 ft hanssal kewöd6 utolsó tlz; ekkor tehát az elemek il> benne Jcnn~ek. - A tattvAk SOn'endjét a 20. ts 22. Urikí jelzi.

han,

212 Mint ~ kommentátorok is, Igy GAUl)APADA: " ... az öltevékcnys6gc gycrrnck I~trehozása ... " (2.5. o.)

II

kéj, •

2\3 ,,[Mivel at ~rte lcm, éns~g és elme mibenlétét finomSIiguk milllt nem leh et kifejezni, ezért csak a funkeiójukat basználjuk definícióként.] A hallóképesség stb. spee ifikumát scm lebet megmutatni finomsiga miatt, ezért csak a funkciój't mondjuk , nem a specifikum't .... A funkció és a fungáló azonosságAt fejezi ki ."w (JUKTI.dPlKÁ -

221!. o.)

214 A kommentítorok egy rtsze rn::rint az egCSZ ,,szervrol" van szó, tehát a pszicbé mellett !IZ erukekTÖl CS I cselekv6cr6kTÖI is. Mir !IZ e~s6 .!MIr ,,sli tsil" (c.z cmez) SZIIvlit n~binyan Clgy ~rtelmezik, hogy IZ elöző versiZlkra IS Vls.>ZI,utalnltk. tebat az öt-öt indrija funkciój _ról is ,mljék, hogy specifiku5 (ami persze igaz is). Ez stilisztikailag ugyan meghökkenu~ lenne. ta!1Blmilag azonban elfogadható. A lentebb jclzett pszi<:M _ anima kapcsolatban az Clet bordozója nyilván alélekvándorló entitás (!inga), ami magll.ba foglalja az crokctls. 215 Ezt V ÁCY.SZPATI Mt~RA mir vi1ágo~an kimondta: "Mindh lirom szerv [az8.Z
132

A Szánkhj a-káriká

28. [30J y ugapac ca ru.ffayas)'a

du te tal/uj 'pl' a-du re 'thiM

'1/ vrlli~ krammai ca lasya nirdi~(ii trayasya tot-ptirvikii v{tti~ .

28. Bár a négyesnek egyidejű a tevékenysége, mégis sorban mutatjuk be; lapaszlaláskor, valamint nem-Iapasztalaskor is a hánnasnak tevékenységét m eg e lőzi az [érzékelés).

A hAnnas itt is a psziché, amely nem képes a se mm ib ő l építkezni ; anyagol pedig az érzékelésböl kap. Ezzel együtt nevezi a vers négyesnek, amelynek tevékenysége szimultán. Ez a kommentátorokat meglehetösen zavarba ejti; Aniruddha például így ír: "Éjjel, villámfényné l meglátva a tigris!, uccu elszalad. Itt a négy tevékenysége egy idejű. Még ha az egyidejű tevékenység lehetetlen lévén, itt is van egymás utániság; mégis, mint amikor száz lótusz-szinnol döfunk át, úgy mondjuk: egyszerre, mivel úgy runik."m (SZÁNKHJA-SZÚTRA-vrltti 1l.32.) A JUKT I-D!PIKÁ pedig saját interpretációjában merész szövegértelmezéssei csupán púrva-paksának (cáfolandó ellenvélemény) tekinti, majd ismertet egy másik értelmezésI is (II . kötet 248. o.): ,.A négyesnek ... t apasztahiskor, a jelenben egyi d ejű a tevékenysége: így mutatjá k be a regi mesterek. Úgy értendő; a Mester szerint viszont egymás utáni. Nem-ta pasztaláskor, a múlbeliekné l stb. is sorban következnek, szigorúan egymás után; mivel a há rmasnak, a pszichének tcvékcnységét m egel őzi az, a kül ső érzék. Amikori s amilyen a tapasztalás, aszerinti a benyomás; amilyen a benyomás, olyan az emlék. Ezért az ilyen müködést is megelőzi a külsö érzéké."lll Érdekes, hogy a legszimplább megoldás fel sem ve tődik: I. i., hogy egyszerre dolgoznak, de nem ugyanazon az objektumon, mint a futószalagnál a munkások. Az értelem még a tigris arckifejezését elemzi, mig a szem a hazaveze tő utat keresi. E lképzelhető lovabbá, hogy IsvaralqiSJ).a az észlelési sor részeit nem diszkrét, ponlszcrü elemeknek ké pzelte, hanem négy, egymással kőlc sönhatásb an, párhuzamosan zajló fo lyamatnak. Ahhoz, hogy a tigris! valóban meglássam, oda kell néznem (érzék), oda kell figyelnem (elme), amire csak a

Az emberfelépítése

133

megrettenö (énség) értelem adhat utasítást. A villámcsapás fénye egy hosszú pillanatig világit. Mindenesetre ezt a szimultaneitást mi feloldjuk, a négyes tevékenységét lépesenként elemezzük - szükségképpen, hisze n a racionális esz egycsatomás, de legalábbis a nyelvi megfogalmazás mindenképpen

az.216 A második sor " nem-tapasztaláskor" (adriSJé) szava itt nyilván nem tenninus technicus. egyszeruen a következtetésre, szövegértésre, továbbá minden bizonnyal az emlékezetre, képzeletre és álomra is vonatkozik.

216 Min denki il gy btelmezi az e l ső sort, hogy a n i rd i~á ('bemutatott') csupan töltelékszó, /:s mi nd az .. egyszcm" (juga~t), mind a ,.sorban" (kramm"-Z) határozóra vonatkozi k. .,Arra vona tkozólag, am it pillanatn yilag észlelünk, a nCb'Ynck (buddhl, abankm, man asz és binnelyik érzék) a tevékenysége egyi dej ű és egymAs utáni."UJ (L.-\R'O'I 265. o .) ..E n/:gyntk (mirminI a fclismcrtsnck, az énlu datnak, a gondolkodóacrvnck és lU: érl/:k- és csclekvószcrveknck) 8 runkciója az észlc\tsbcn cgyidcj ükg ts cgyrruis utAn következőleg mliködi k.-..w ( M FJIUli 5 18. o.) Ha viszont az éulcltsben cgy5ZeITC is egymés uu n mOködnck 8 SUTve k. akkor rclmcriil a kérdés: azt jelenti ez, bogy bizonyos szempontból igy, más szcmpor.tból ugy; avagy, hogy néha igy, mUkor úgy müködnck7 A kommentátorok az utóbbira gondolnak, az egymás ulinis'-g pt:ldAjakml a kezdetben bizonytalan ésrlclést hozva fe l. GAIJJ)APADÁnAJ: ,,Amint ha vIIIki, az uton jArv., rocssriröl llitván. kélsége tAmad: 05Zlo~ ez. vi gy ember? A tetején meglátja . tllblat vagy egy madarat; ekko r é ~e lmc képes lesz eloszlatni az elméje iltal korllbbln mcgfonnalt kétséget: oszlop ez. Igy az cnség is, döntésre töre kedve!, kimondhatja]: OfiZlop!" (26. o.) Ez IZ tnclmez6s kit t nyszerltl a misodik sor némi képp eröltetett kelt~v:!.gaslit: II "tapasztaliskor" (d(ülé) az eb O sor végéhez csapódik. (Különben az el ső sor szerint néha egyszerre, néha sorban mllködik II ncgy szerv; a mbodik szerint viszont az érzék mindig mcgelözi a másik Mrmal.) Ezt mutatja a fentebb idézett két forditás is. Nálam ez a probléma nem jelentkezi k. hi szen II "megelőzi az" (tat-púrv ikli) értelmezhclÖ a logikai kifej tésre i5: dc egycbként ugy ~lZCm, hogy itt a púrva értelmeböl a temporalitás nem /:Tvénycs!ll, c l ~g lenne tchllt \IZ 'együttjár velc', vagy még inkább II ' fcltételc' fordítás.

134

A Szánkhja-káriká

Az ember fe/építése

135

29. [31J

30. [32J

sviirh sviim pratipadyante paras-para "kUta-hetukiirh t vrttim punqii 'rtha eva hetur na kena cit kiiryate karalJ.am. t haitI/kim K, D; he/Zlkfril V I(kommcntár); he/ukf J

kara(wm trayodasa-vidham tad iiharalJa t -dhiira1}a-prakiisa-karam kiiryam ca tasya dasadhii "hiiryarh, dhiiryam prakiisyarh ca.

29. Mindegyikük végzi egymás késztetése okán dolgát. Csak a személy célja az ok: senki sem müködteti a szervet.

30. A szerv tizenháromrétü; tevékenysége a szerzés, megtartás, megvilágítás. Annak tárgya meg tizrétü: megszerzendő, megtartandó és megvilágitandó.

Az első sor fő mondanivalója, hogy az ember belső müködése egy lényegileg teljes rendszerben zajlik, ahol nem egyirányúak a kapcsolatok. A második sor azonban jelzi, hogy e rendszernek van külső kapcsolata: követi a purusa célját; ez azonban nem jelenti azt, hogy maga a lélek közvetlenül mükődtetné a testet. (A 'senki' itt is, mint a 44. szakaszban - na kas csi! - azt jelenti, hogy 'egy személy sem', 'a személy' nem.)217

A tizenháromféle (vagy inkább tizenhárom részű) szervet a következö szakaszok részletezik. A karat:J.a ('cselekvö, ható, eszköz, ok, érzékszerv') szokásos fordítása a szánkhjában 'szerv'; a psziché és az erők együttese, az emberi képességek egységként felfogva. A psziché és az érzékek 'világítják meg', vagyis fogják fel a külvilágot; a cselekvőerők szerzik meg, amire szükségünk van; az elme örzi meg. amit érdemes. 219 Tárgyuk, a külvilág, tízféle: őt 'csakaz' és őt elem alkotja 220

t agraha/}a V,.

A szakasz értelmileg teljesen párhuzamos az 43. kárikávat, amint erre a SZÁNKHJA-SZÚTRA szerkesztése implicite utal,218 Vidnyána Bhiksu kommentárja pedig világosan őssze is kapcsolja öket. Ott ugyan az egész természetröl van szó, itt pedig a szövegkörnyezet szerint csak a pszichérö! és az crökről, de ez a gondolat azonosságát nem érinti.

(lásd a [38.1 szakaszt).

219 A pontos értelmezés lehetetlen, minden kommentár máshogyan osztja cl a háromféle tevékenységet a szerv rlÍszei közön; de a kérdés nem is lényeges. Valószinüleg a vers fil üzenete. hogy e tevékenységek elemezhetök a minöség_elmélet segitségével. vagyis radzsasz (megszerzés), tamasz (megtartás) illetve szattva (megvilligitas) jellegúck.

217 GAUl)APADA (27. o.) (és a legtöbb régi magyarázó) itt az istenség elvetését is látja: .,senki: lsten. személy nem mílködteti: serkenti a szervet."ill V,ö, a 18, kárikához filzött megjegyzéseimmel. 218 A kifejtésnek ezen a helyén (11. 37.) idézi a klasszikus hasonlatot tejelválasztás magától való megindulásár61: "Mint a tehén a borja végett."ill

II

220 Az itt "tárgyuk"-nak fordított kárja ('teendő, dolog. cél. okozat') ezen a helyen minden bizonnyal nem tenninus techniens, bár a UZ szervetlen összetcvö (a finom- és durvaelemek) kélségkivUl a szerv (nevezetesen az énség) okozata. A szerv tízféle tárgya a Jukti-dípiká szerint az őt finom- és durvac1em (ez a magyarézat másodlagosan felmerül a DzsajamangaJában és Yácsaszpati Mi ~ránál is). Az ősszes többi kommentár szerint iti nem "tárgyról". hanem "teendörő!" van szó (ez a karja j elentése alapján elfogadható), azaz erők funkcióir61 (látás, haJlás, tapintás, szaglas, Izlelés; beszéd. mozgás, bekebelezés. kiválasztas, szaporodás). Bár ez az értelmezés scm zárható ki, diem: szól. hogy nehezen egyeztethető össze a sor folytatásaval - pl. mi a "megszcrzcndö", "mcgtartandó" vagy éppenséggel .,mcgvilágltandó" a kiválasztáson?

A Szankhja-kári/có.

136

tri-vidham siimprata-kiilam banyattl t abhy VI, DElISSEN

137

32. [34J

31. [33J anta~-kara1Jaril

Az ember felépitése

daiadhii bahyam trayasyo' Y4ayá "khyam tri-kOlom öbhl -antaram karol)om.

t

31. A belső szerv háromretü, tízféle a külső (melyet a hánnas tárgyának mondunk). Jelenidejű a külsó, három idejü a belü l ső szerv.

Az értelem, énség és az elme képezik együtt a pszichél

b uddhi 'ndriya~l i lefam viig bhavati sabda-vifayii vi~ayf(ll

VI. D

t

panca visefii '-viSefa -vlfayiifJ i t SefafJi paiica-vi$ayii~lit.

tu:

se~iil}y api

VI. V" J. M

33. [35J sa 'nta~ -karafJii bllddhi~ rosmiit (ri-vidharil karafJam

('belső

szerv ' , antal;t-karal}.a); a tíz e rő (indrija) a tíz.rétü kül ső szerv. Amint ez utóbbiak tárgya a külvilág, ugyanigy ők a psziché tárgyai (szigorúan

véve csak a manaszéi - lásd a 25. káriká kommentárját). Tulajdonképpen itt egy legalább negy tagú áttételes kapcsolatról van sz6. Az igazi. abszolút alany a purusa, az ő tárgya csuprm a psziché (pontosabban abból is csak a buddhi). A psziché tárgya a külső szerv. azaz az érzékek és cselekvöerök. Végül ezeknek wgya az igazi, abszolút tárgy, a külvilág. Ennek az alany-tárgy játéknak a szánkhjában persze komoly funkciója van, hiszeD fogalmilag tükrözi azt a folyamatot, amelyben a végső személyt megkülönböztetjOk a hétköznapi, empirikus éntöl: vagyis a megvMtó tudást. Míg a külső szerv részei, mind a cse lekvóerők, mind az érzékek, csak a jelenvaló dolgokkal léphetnek kapcsolatba, addig a psziché foglalkozhat múlttal és jövendővel is: emlékezhet és tervezhet, hiányolhat és vágyakozhat, söt megfogalmazhat minden idöre vonatkozó igazságokat vagy idötlen képzeteket is.

sarVa/n vifayam avagahate yasmiit dviiri dviirii~li s~afJi.

32. Közülük az öt érzék tárgyai a 'fajtilk' és az ' egyformák '. A beszéd tárgya a hang; a többinek pedig öt tárgya van. 33. Az értelem a pszichével minden tárgyba belemerítkezik: ezért a háromrétű szerv a kapus; a többiek kapuk. A 31. kárikában megkezdett gondolatot részletezi in Ísvaralqis~a; a 'szerv' összetevőinek lIirgyait tekinti ál. Az öt érzék tárgyai a 'csakazok' és az elemek. 221 (A különös viSésa és avisésa I' Cajta', 'egyforma' ] terminusokat a [38.J szakasznál elemezzak.) A cselekvóerök (24., 26.) közül a beszéd tárgya az egyik tanmátra (csakaz), mig a többi négyé nyilván az öt bMta (elem).:m A visaja (tárgy) itt tartalmasan többértelmű. A psziché tárgya közvetlenül a tiz erő; de az értelem, pl. a látásba belemeriilvén, vele együtt észleli annak érzéktárgyát (visaja), a szineket és fonnákat (nípa); ily módon Cogja Cel végül a külvilág összes tárgyál. 22 1 V. Ö. a 26. szakawaJ. kül. • 21 1. libjegy.o:cttcl. 222 A OZSA.rA-~ (96. o.) kivetcléveJ a kommentátorok szerint cnk !IZ istenek (és a j6gik) érz~kcl ik az avi~sikat is, az cmbcrck ulmi ra csupán a viiédk hozzáférhetöck. NUuk a tanmlÍtrák ('csakaz') érzékreleIIi finomc lemok, az érzetmin6s6gck pedig nem taltv ák. Az érzclmin6ségekel is mcgkett6zik: finom- és durva szin, hang stb. is Icu. Ekkor l durvaérzetek (viUdk) l durv.elemek jellemzői . a finomérzetck (aviUsék). finomelemekéi. A világ ilyen megkettőzesének scm funkciója, !iCm nyoma nincs hvua1qis~I.Ii.nU

A Szánkhja-lcQriká

138

így az érzékek (és a cselekv6erók is) kapuk, melyeken át a buddhi

ki-be jár; persze nem ö a ház ura - az a purusa lesz -, csupán kapus. 223

34. [37J sarvam pratyupabhogaril s' aiva ca visjn~ri puna~t t

yasmiit pu~asya sadhayati buddhil} sülqmam.

pradhiina-pu~ii 'n!aram

fa/ah M

34. Mivel az összes tapasztalásI az értelem tcljesiti a személynek, ugyanő fel is ismeri viszont a 'Iegfóbb' és a személy közti finom különbséget.

Mivel az értelmen keresztül áll a purusa kapcsolatban a tennészettel, az értelem az egyetlen, amely az anyag és lélek érintkezésé! látva. nehezen meglátbató különbségüket is felismerheti. Ez a felismerés vezet az elkü]önültséghez. így közvetlenül a buddhi az, amely a személy mindkét céljál - látás és megszabadulás - szolgálja.

[38J tan-miitriil)ya-vise$iis tebhyo bhiitiini panca paiicabhya~1 ete smrtii vise:falJ santa ghoras ca mütjhiiS ca t. t sanlo [Junlo ?] ghoras ca mÜflhaJ co VI A 'csakaz'-ok az 'egyformák'; belőlük [erednek) az elemek, öt az ötból. Ezek a hagyomány szerinti ' fajták ' csillapultak és szörnyűek és téve lygők.

Jószerével az egyetlen félreérthetetlen része e versnek az, hogy az öt elem (bhúta) az öt 'csakllZ' -b6l (tanmátra) keletkezik (ezt már a 20.

223 A chiir; (kapu5) scmJcl:e5 nemi! alak, nyilván I kilralJa hathara; lehet, hogy csupIÜl szövegromlál:r61 van s.l!:O, hiSlC1\ I versbe a hímnemü dWiri is beleill ik.

Az emberfelépítése

139

káriká tisztázta); továbbá, hogy archaikus szinonimájuk avisésa ('különbség, fajta'), illetve az avisésa ('egyforma' ). A csillapult-szörnyü-tévelyg ő szavakat mindenki a szukha-dul)kha- m6ha (boldogságszenvedés- balgaság) kateg6riákkal kapcsolja; ezek viszont a három gUl).a (minöség) közkeletű megnevezései (bár nem II Kárikában).2 24 Ha ez a három szó valóban a visésák megjelölése. 225 akkor több problémával kell szembenéznünk. Először is - hány ' fajta' van? Ót, vagy három? Valószínl1leg a zavar eredeti oka az, hogy két külön iskola is hasznáJla ezt a kifejezést; az egyik, amelyik a világot három, minőség-jellegü alapelvböl (gul)a vagy rupa) magyanizta, a másik, amelyik öt egyszeru szubsztanciáb61 (aJ).u, ' parányi, atom' vagy bhúta, 'lény, elem') építette fel. A másik, súlyosabb gond, hogy ha a bhúták specifikuma, hogy jellemzi öket ez a három tulajdonság - vagyis a bárom minőség, akkor a tanmátrák nem lennének tri-gw;ták (három-min ö ségűek)! Ez ugyan ÍSvaralqisl)áoál nyilvánval6 képtelenség (9.), ám a kommentárok általában ezt fogadják cl. Szerintük ezek egyfajta fmomelemek, amelyeket csak az istenek észlelhetnek.226 ValószinOleg a konfúzió egyik ro oka az, hogy a visésa és az aviSésa eredetileg egyáltallin nem alkonak párt; em: ulalok a nyelvi kapcsolatot elfedő magyaritásukkal is. A vi~ésa egyszeruen a bhúta-

224 P~ldául Aniruddhin' l: ,,Az öt durvl elem, mi nt okozat alapján (melyek aval6, a homály és I 5&61 különbwge szerint csillapult, $ZÖm)'/! ~~ téve l)'gő formát öltenek) ismerjük meg az őt 'cukaz' _I. ...m (SZÁNKHJA-SZÚTRA-vritu 1.62.) 225 Ez B következ6 verss.z.ttlc alapjin bizonyosra vehető. 226 PCldaul GAlJtIAl'ÁDAni l: ,,Hang CSlkaz, erincu c~kaz, szin csaklIZ, fz csakaz., szag csaku: ezeket hlvjü:: egyfonnAkDak; ezek az istenek tfztklirgyai, melyeket boldogsagjeJJemez, szenvedés ~ balgaság nélkiil."WI (30. o.) Még erőteljese bb a Ví$:9u-pUllÍl)a 1.2.44b (idézi a SZÁNKHJA-J'RAVA~-RHÁSIA

1.62) : "Nem e.iIIapultak. nem is szömyúek, sem tévelygők az egyformájúak." Mig Guullapáda es a kommentátorok többsége cg)' minőséget meghagy K tanmlÍtráknak, I Vi.\)u-pullÍJ;la már egyet scm (I klauzikUJ sunkhj ában ez egyérteJmüen esak I purusaj ellegzetesstge).

140

A Szánkhja-ktiriká

vi~esá1:l227 (lények fajtái , egyes elemek) rövidítése, míg az avisésa (' különbség nélküli ' ) értelme megegyezik a tanmátráéval ('csupán az') - a teljes egyneműsegre utaló kifejezés.

A tanmátrák nyilván az öt érzetminöséget (hang, érintés. szín, íz, szag) jelentik, 228 hiszen (az elemek mellett) az érzékek tárgyai és a bang az egyikük (32., 26.). Ezeket erös hagyomány köti az egyes elemekhez (ákáSa (' tg, éter'], levegő. tiiz, víz, fóld). A kapcsolat mikén~ e azonban nem egyértelmü. A legegyszerUbb elgondolást - egy-egy tanmátniból egy-egy bhú.ta - kizárja, hogy magyarázó értéke csekély, és a bhúlák így ugyanolyan homogének lennének, mint a csakazok. Ez azonban a régi kommentátorokat nem zavarja: "A szag-csakazból fóld, az íz-csakazb61 víz, a szín-csakazb6\ izzás, az hintés-csakazból szél, a hang-esakazb61 éter. "~ (GAUQAPÁDA 30-31. o.)

Az ember felépítése

141

megoldást választja a Máthara-vptti, Vácsaszpati és talán a Dzsajamangalá is. A fonnailag hibáilan megoldás a védántában standard pancsikann:ta, megölszörozés. ,.A megölszörözés pedig az, amikor az öt (fmomelem] - éter, stb. - mindegyikét két egyfonna részre osztva, ezen tíz rész közül az első öt rtszt egyenként négy egyfonna részre osztjuk. Ezen négy lisz mindegyike, a saját fél-részétöl elválva, a többi részhez kapcsolódik."MZ (SZADÁNANDA I S. :: 124.) Vagyis pl. a víz-durvaelem fele víz-fmomclem, és egy·egy nyoleadnyi ákáSa, levegő, tüz és föld fmomelem alkotja. Ennek a modellnek erőssége, hogy magyarázatot ad arra, hogy az empirikus elemek rendelkeznek a többi tulajdonságaival is, pl. a fóldből vizet lehet préselni, a víz megkeményedhet (t.i. ha megfagy), stb.

A legszebb rendszerben a hangból jön létre az ákása, hangból és érintésböl a levegő, hang-érintés-szín adja ki a tüzet, ha ehhez ízt is adunk , viz lesz, végül az öt érzet együttesen a fóldet hozza létre. Ennek már esak az ákáSa - hang azonosság a gyenge pontja. 229 Ezt a

Ebben az értelmezésben azonban a tanmátrákat nem lehet egyszeruen érzetminöségeknek vélni; viszont figyelembe véve, hogy a további kárikákban - szúksma, 'fmom ' néven - a finomtest részei, tehát megmaradók, ez elfogadhatónak latszik. Érezhető, hogy itt több teória összegyúrásával van dolgunk; talan a Dasgupta-féle 'érzetminöségpoteneialitás', pl. 'a hangzásra képes elem ' megközelíti az alkotó szándékát.

227 Mint pl. . MAHÁBHÁRATA VI.3 J , I5 ~ BHAGAvAD-G!TA XI.I 5 . 'all: .. Utom benned, ISlen. az eglakukat, 8 a Itn~k fajtainak cgybcgyil IICt."W lu. (56.] kiriU kifej~b6I : nwhod-fidi-l'ÍSqo.J:>hidll-pary-anto!:e ('. nagylól a kQUinb6:t,; tlemekig bcZirólag') ugyanígy sZ(lI'lnazhatik • Mailráj a.,i upani~atJ VI.lO meg foga1mazása: mohod·iidyam Yistf, 'nlom /ingon, (' a jel I nagylól a fljln.ig ..n ').

A Sánta-ghóra- mudha problémájára két (basonló) megoldás is kínálkozik. Ha elcsitult--dühöngó--eltéve l y itőnek ford ítjuk, akkor arra utal, hogy a három minőségnek ezek a durva megnyilvánulásai csak a durvaelemek szintjén jelennek meg; így a tenger lebet sima, viharos vagy köddel fedett, az ' iz.potencialitás' nem igazán, A békés--
221 ,,Az öt esakaz: hang. h intés, szin. iz, szag." (szAl.«HJA-SZÚlRA-vPlli 1.6 1.) Btt l!varalqis.,tnU c ltg cgyhtelmlinek Játszik a dolog. de • kommentárok tö bbstgtnek magylrUall sokakat mcgtévesztetl. LAR.
229 Usd K\mlf 100-101. oldal. DA.SGUPTA - B. N. Seal mQvci alapjAn - , bb n~mikepp köriilméuyescn, de kezeli a probl~mát: "Amint láttuk, az ákUa k~pezi az

ö$szckÖl.ö láncszemet a bhútidit61 [az énseg tamllS.ZOS formAja] a tanmétrlikhoz. ~S a tanmitrAkt61 az atomi tcrcmtéshez; czért rils.zolgil.lt a kűlönös taglalásra e belyen. A szánkhja megkli!önböztcti a kiral)a-AkUAt és a kirja-Akdát. A kAral)a-i!.küa (nem

atOIllO!i cs mindenl ,th.tó) az . Ilkta lln tamiSZ - • pmkptiben vag)' a bhútádiban megJCvő tömeg; valóban mindent átható, $ nem puszta tagadn, puszta kitöltedenst g (A\'atalJ,I-abhAvl) vigy vlkuum. Amikor előRÖl' tmul energia e tamasz-elemhez, megszületik belőle a hang-potenciil (*,bda-tanmátra); az atomos likASa a bhútádi eredeti tómeg-egységeinck e hangpotCtlciAllal való intcgnlci6jának eredménye. Az. ilyen 'kábatomO( nevezzük kárja-ákdának; minden(el ~ kepz6dik. Os 12 eredeti kirana-ákáSa tartalmazza, mint a v'ju [sz~IJ atomok k i fejlOd~sének közegét. Mivel 'atomos, meghatározott helyet foglal el."ill (I. k6t. 253 . o.) Az. a gondolat, amit ft tcchnikBlItAsok e!vettse utAn kihAmomatunk mindebböl. g)'Ümölcsözönck tünik: a han g nem az0110$ az ikiUvl1. hanem az ikása a (tömegszeTÚ) anyagnak az I legfinomabb fonnlija, ami a hangot vezctni kepcs, vagy Kmiben hang keletkezhet.

A Szállkhja-káriká

142

bódult, lehat pszicho logizáló forditás pedig azt jelelhetné. hogy elek a

lélekállapotok csak a testtel

rendelkező

lényeknél jelentkeznek, a

fin omtestben a guQák megnyilvánulásai is finomabbak (lásd a [39.] verset). Mindenesetre semmikeppen nem jelentik közvetlenül a három

gu!)át, legfeljebb azok markáns-testi megnyilvánulásait (ezt már Vácsaszpati is így értelmezte). Legvalószínöbbnek azt tartom, hogy ez a szakasz is utólagos beloldAs eredménye (ezért a saját számozásomból is kihagytam), hiszen érdemi információt a problematikus és archaikus, zavart s nem fényt hozó sánta-gh6ra- múdha megkülönböztetésen kívOl nem tartalmaz. Csak azért itt tárgyalom, mert alkalmas kiindulópont alanmátrák

mibenlétének és a dUlvaelcmek szarmazásának taglalásához.

A teremtés rendje Mivel ezzel lezárult a "teremttst" (szarga) bemutató fejezet, érdemes visszatekinteni az elemek elrendezödésének logikájára. A tapasztalati világ 23 tattvaja, összetevője egymásból ered, a 20., 22., [38.] versek szerint; ennek sematikus ábrázolását lásd a 116. oldalon.

A teremtés rendje

143

a felfogásnak közkeleru alapja nyilvánvalóan a teremtő lsten, aki a világnak anyagi oka is (prak[iti), ám értelmes lény is (tkp. ö az átma mahá, a nagy lélek). (Manaszra nincs szilksége, hiszen nem érzékeken át kapcsolódik a vi lághoz.) Szintén az upanisadok tanúsitják, hogy a j6gik introspektívmeditációs gyakorlatait révén ehhez hasonló sorrendben látták a tattvákat.23J Persze ők a külvilág tárgyaitól indulva jutottak el a legbe lső lélekhez, így időbeli egymásutánban ez eppcn forditoltnak runik; ám mivel a múlandólól es külsódlegeslöl haladtak a lényegi felé, érték-hierarchia szerinl a kapcsolatol a szánkhja·beli sorrendnek megfel elően fogták. fel. A rendszeren belül maradva, emlekeztetek rá, hogy Ísvara1q:isl).a sehol sem mondja, hogy a tattvák egymásból eredeztetese a világ keletkezését írja le. Minden további nélkül értelmezhetö az egyes ember megformálbdásaként az örök anyagvilágban (amint a linga, jel scm csak a vjakta, rnegnyilvanuló szinonimája, hanem - és elsősorb an - az egyes ember fmomtestének megnevezese is). Ekkor viszont, a purusa - prakpti dualizmusa alapján a kiindulópont telll1észetesen e kettő érintkezesi fe lülete, a tudat, legelőször is a buddhi (értelem). Termtszetes. hogy az anyaggal kapcsolatba lépő tiszta szellem először éppen az információ principiumához, a szanváboz talál ulat, és egy döntően szanvikus struktúrát von magához. Hiszen itt a kiindulópont nem a gépies anyag véletlenszerü mozgására alapuló, a sikertelen struktúrát kihalásra ítélő evolució, hanem az "eleven" tennészet eredeti hajlama a purusa céljának szolgálatára.

E lesz.anl1a1.ás sorrendje elég meglepö. A mi evolúció-fogalmunk szerint az éle Ue lenből alakul az e leven, abból a rudat; itt pont a fordított sorrendet találjuk. A probléma felveté se nem anakronizmus, hiszen mindenképpen váratlan, hogy a teljesen tagolatlan, továbbá teljesen tudattalan prakfiti első hajtása tppen az trtelern. Az egytni életben is azl látjuk, hogy a szellemi képességek csak lassan bontakoznak ki.

Ha azonban mégis a világkeletkezés leírásának tekintjük a folyamatot, akkor is lehetséges ennek egyfajta - ámbár meglehet, némiképp erőltetett és igen elvont - racionális rekonstrukcióját adni .

Minden bizonnyal számos tényező együttes hatására alakult ki, majd rögzült ez a sorrend, Történetileg szerepet játszhatott itt az upanisadok egyik jellegzetes teremtts-története, amelyben az ösprincípium elsö megnyilvánulása egy szó, gondo lat vagy vágy: tehát értelmi jellegü; majd önmagát is megformálja. 230 Mindenesetre ennek

A homogén ös-pralqiliben bármifajta elkülönülés lege lső felléle le a kölcsönható képesség, a reaktivitás, a differenciált válasz képessége: ez a mahá, ami emberi szinten az értelemben nyilvánul meg. A második feltétel az elhatárolódás, önmeghatározás: az ahankáta, a principium individuationis. Ezen elő feltételek meglt te esetén már kibontakozhat az

230 Az abanUn (~nstg) archaikus szcrcptr6\ üsd a 22. szakau kommclllirjit.

21 I Lásd pl. aKaIba UPANlSADJ.3. 11.3 és a CshAndógja VI I. fejczctél.

A Szánkhja-lairiká

144

ötféle hatáslehetösé:g, azaz az érzetminöségek; azok fogadásának képessége, az öt érzék; valamint az immár tagolt világban tevékenyke.dés eszközei, az öt cselckvöcrő (kommunikáció, bekebelezés, mozgás, kiküszöbölés, szaporodás: látványosan biológiai, nem pedig mechanikus ihletésű a modell). Utóbbi tiz koordinációját végzi a roanasz (elme), és az eddig felsoroltak alkotják a fmomtestet (linga). - Amennyiben nem élölényre egyáltalan értelmezhető az utols6nak emlitett néhány tattva. akkor nyilván csak felettébb absztrahálva.

Az utolsó lépcső, a durvaelemek eredeztetése az érzetmin6ségekból mint fmome1emekböl, lényegében nem problematikus;232 plauzibilis az anyagi elemeket mint rögzült érzctmiDóség-kombináci6kat felfogni. Ezt teszi a modem fizika is, amikor a részecskéket mint néhány alapvonás (tömeg, töltés, spin) kombinációját értelmezi.

A lélekvándorlás

145

magyarul is kjfejezheti a 'vándorlás'; egyébként pedig jól adja vissza kétjelentésámyalatát az 'újjászületés' és a ' lélforgalag '.

35. [40] purv'otpannam a-saktam niyatam mahad-iidi súlqma-pary-antam saritsarati nir-upabhogam t bhiivair adhi:wisitaril /irigam. t lIiropu-bhogam G ~ a/i VI 36. [41] citram yatha "irayam rtesthiil)vf_Odibhyo vina yathci l chayö tadvad vina 'viSe$air 1/a ti~fhati" nir-airayam litigam. t tali"" K t yatha v/lia G, D~ ft -~ ti$!hat/lla M

37. [42] pu~a 'rtha-hetukam

idam prakrter vibhutva-yogan

nimitta-naimittika-prasangena na!avad vyavatii{hatet lirigam.

t 'l)'Ötiflhatt! H

A lélekvándorlás

35.

A 'lélekvándorlás', sokszor elmonduUc. már, Lelrevezető SZÓ, ugyanigy a görög eredetű metempszichózis is, mivel nem a lélek vándorol testről-testre, s még csak nem is az itt pszichének forditott 'belsö szerv' (an~-kara.:ta). Az emberi képességek teljes rendszere távozik a testből a halállal (s pusztán durva anyagot hagy itt), ez a rendszer tehát az, amelyik újra testet ölt. Ennek szokásos ind megnevezése a finomtest (szúksma-sanra), a Szánkhja-kárikában viszont a linga, 'jel' (1. a 164. jegyzetet). A lélekvándorlás S'lIUlsz.kritul szanszára, a sum (össze) + szri(folyik, fut, terjed) igéből : 'összefolyik, továbbmegy, vándorol'. igy a latin transzmigráció jó fordítás, s egyértelmű uövegkörnyezetben

232 De lásd a [38.] kommentárt.

!

Előbb

született, nem ragaszkodik; a 'nagy'-tóJ a finom(eJemek]ig terjed61eg rögzült; vándorol tapasztalás nélkül állapotait feJölrve a jel.

36. Ahogy kép alap hiján, ahogy oszlop vagy effélék nélkül árny, ugyanúgy az 'egyfonnák' nélkül nem marad meg, alapozatlan, a jel. 37. Motívuma a személy célja; az ok-okozat [törvényét] követve a tennészet bősége folytán mint a szinész., sok fonnát ölt a jel.

A jel (Iinga) mostantól már egyértelmüen csakis a finomtestet jelenti (v.ö. a 18. káriká kommentárjával); összetevői az értelem, énség, elme, érzékek, cselekvöcrők és finomelemek. Mivel korábbi a testnél, nincs is ahhoz kötve, nem tapad hozzá (a-szakta); a halál után ö vándorol új testbe, mindig más létfonnát (bháva - itt valószínűleg nem

146

A Szánkhja-káriká

tenninus 233 ) öltve. Mindeközben nem tapasztal, mivel nem része a purusa: hiszen a személy, bár ő a tapasztaló, de csak kapcsolatban (szanjóga) áll a világgal, annak nem része, így nem valódi részese a lélekvándorlásnak sem (44.),234 Az első szakasz jellegzetes sz6játékok sorozata. A linga jellemzöi

másik, bétköznapibb értelmük szerint csupa tekintélyt és szentséget sugárzó jelző: ősöreg, nem ragaszkodik (az érzéktárgyakhoz), önmagán

uralkodik (nijata, ' rögzült'), élvezeteke! nem keresve (nirupabh6gam, 'tapasztalás nelkUl') vándorol a világban, s varázserói (bháva, ' lét, meditáció, jóga-erő') töltik el (adhivászita, állapot, ... tapasztalás, ' öltöztetik I illatosítják I lakják ' ). Még a linga összetevőinek megjelö0.0

lése is játékos: a tanyák értelemtől az érzetminöségekig terjedő sorát a

mah.á - szüksma, szó szerint: ' nagy ~ parányi' párral adja meg. Ez is utalhat arra a megismerési útra, amelyen a külső, durva, legnagyobb dolgoktól a legfinomabbak felé halad a szentségre törekvő. Az adbivászita töve az adhi ~vasz~ ('felölt, rávesz (ruhát) ', ill. ' lakik, beköltözik' ) müveltető alakja ('felöltöztet', ill. 'c:IszAllásol, beköltöztet'). Eszerint a lingát a bhávák felöltöztetik/elszállásolják. E két jelentés, bar képileg eltér, tartalmilag azonos: a jel be(k)öltözik az új létbe (bháva), durvaelemekhez (bhúta • bháva) kapcsolódik. Valószínü azonban itt az utalás a vászanákra. 23S Ezek tudatalatti, velünkszületett hajlamok, a karma törvényének pszichikus hordozói a j6gában. 236 Így a félsor jelentése talán leginkább " ... [korábbiJ áHapotainak vászanáit hordozza a jel."

233 A kommentérok &zcrin! &:2! : a 2 1. kiuika szerint nyole buddhi-nipifÓl (erény, tudb , higgadtság, er~ ly ~S ellentéteik) lenne s.z6. Ezeket a [43-45] szakuz valóban bhllvélmak nevezi, lim ezek h ite less~gtt t n kttst gbe vonom. 234 A kommcnt'rok máshogy magyarázzU:: nem tapUltat, mert ehhez durv. testre is s.züks~g van.

235 Vidnyána-bh íksu így kommen tlltja e sort: ,,Az tr.I 'apotok: crtny és vttek. v4szanák, stb.-m (SZÁNl
236 DASGUPTA L köt. 263. O., ELli\DE41-46. o. A tettek következményének törvtnye szerint sorsuohttcttcink (karmi), . lapvetöen koribbi t leteiokben elk öv etett jó és rossz tettcink h.ttr.mzzák meg; s.zigon.i, de iSlIZIlágos rendszt:r - a bűnös mindenképp elnyeri mé ltó büntcttsé(. btr.r meglehet, nagyon soUra.

A. lélekw:mdorlás

147

A következő szakasz szerint a linganak szüksége van valamiféle alapra vagy hordozóra (ásraja), amelYl61 ugyanúgy nem válik el, mint az árnyék a tárgytól. E hordozó a finom- vagy durvaelemekböl (aviSésa ill . visésa) áll; nem tudni, melyikböl, ugyanis a 'viná' utolsó 'á' hangj a a szanszkrit fonetika szabályai szerint nyomtalanul magába olvasztja az esetleg utána következő ' a·' hangot. A kommentárok egy része itt a 'visésa' (,fajla', azaz durvaelem) olvasatot fogadja el;237 eszerint a finomtestek nem létezhetnének durvatestek nélkül. Ez egy elfogadható álláspont; aZI fejezi ki, hogy noha a linga elválik a durvatesttő l (halálkor), de azonnal újra testet kell öltenie (nincsenek kísértetek). Mégis néhányan kétségbeesetten küzdenek ez ellen, erőltetett magyaráza.tokkal, újabb tényezőke t (elem· vagy test-fokozatokat) hozva fe l magyarázatul.2311 A többség szerint itt az avisésákról ('egyfonnák') van szó, tehát a mondanivaló eszerint: a fmomtestnek elengedhetetlenül fontos összetev ői a fmomelemek. Ennek talán az lehetne a je l entősége , hogy

A kanna ("sors ') anylgi hordozói &:2! egytn ben maradó (vánan ll) Icll·esírák v!lgy

lenyomatok (s.zanszkára); uek

egyűtles~t

hívj ák a tettek tartályának

(klnna-'~ aja) .

237 Kevesebben, mint l:ondolnánk; GaU<)ap6da ts Váesaszpatl péld4ul nem, lim eZl I kiadisQk elfedik, ugyanis nem tesznek . posztr6fot és külön Irjak I su vakat, ezze l r8ct6ltelve e meslc:tekro (a Jukti-dípiká és) Vidoy!na Bhiksu OlvlL'll 14l. (A regi ktzinr.tokban még nem hasmtr.llak a~rófOl, és nem villasztol14k külön a szavakat: "' vlna"dt /tJlr ", ma Igy szoktak Imi: .. vinii visqoir ". illetve .. "inii 'viSqair·'.) 238 Pt ld4ul Vidnyáoa·bhJksu Igy: "fajták: ' finom' nevű durvae lcJOCk. a durvbk aloszt'ly•."ld (SzANxfUA-PflAVAOIANA-BHAsJA 111.12) l.AR.!la.J (268. o.) fordítása: ,,AJ. eszköz (ling. vagy klll"lll)l) nem létezik tlim ~~z otlkül, a sped fikus (azaz IinomteSl) nt lkül .HlJfI O ugyanis (leljesen feleslegesen) megkű1önb6z!el kttRJe Iin" l: a tizcnb.iromtagill, meg a fi nomc lemckkel ki böví lCII tizennyoletisCIt (ex utóbbit nevezi Iinga·Wirinak vagy szúksma-*arlrinak; 189·1 9 1. n.). lit ezt sCilyosbltja azzal, b0I:Y a finomtesICt spccifikusnak nevez i, holott ez nchlin y szakIliszai feljcbb még a durv.elemekjeLzŐje volt. MEHUOnél ,,I finomtc:st sem Uthat fcnn I kiilOOböz6 dolsok nélkül, his:.tCn m4skülönben nem ... olDa umaszttka:'lli (52 1. o.)

148

A Szánkhja -káriká

létezett egy olyan vélemény is, miszerint a fmomtest csupán a tizenháromrétü szervböl (kantQ.a) áll.239 A hannadik szakasz a létforgalagról szól: a finomlest vándorlásának oka (mh ismerős gondolat) a purusa célja; szabályozó elve pedig a kanna törvénye. A helyes élei jutalma, bogy újabb születésünk kedvező lesz: egészséges test, jó család, szerencsés sors részesei leszünk; de a lega lap vetőbb a megfelel ő faj, ugyanis a vándorlás a (Uszáltól a legmagasabb istenig minden élőlénybe eljuttathat bennünket

Ez az a sokféle szerep, amelyet a Hnga, színészként, elöad. Az értelmezésben a vi-ava-szthá- ('elkülönül', itt: 'sok (onnát ölt') fordítása nem szokott sikerülni (,játssza szerepét", ,,megjelenik", "halad", "viselkedik",240) pedig GAUOAPÁDA világosan elemzi: ,,'Elkülönül ': a jel minden egyes testetöltésekor különbözik.24l A jel ... az emberi, isteni, állati méhben elkülönül. Hogyan? 'Színészként': ahogy a színész, más ruhában bejöve istenné lesz; kimegy; azután ember; majd bohóc. Ugyanígy a jel, az ok-okozat [törvényét] követve, a has belsejébe jutva. elefánt, férfi, nő lesz."2.1l (33. o.) Az utolsó sorbeli "pralqitér vibhutva-jógát" pontos értelmezése lehetetlen. A vibhu több jelentései: 'kiterjedt, mindenütt jelenvaló, örök, bőséges, hatalmas, nagyerejű, mindenható, uralkodó', Az itt is vá.lasztott (pralqitér vibbutva)-jógát tagolás szerint a 'jógát' jelentése 'miatt, révén' - azaz.,a természet 'vibhu '-sága miatt", Viszont a pralqitér (vibhutva-jóga) csoportositásban ' kapcsolat', a szanjógát idézi ( 18.) így a jelentés kb, ' mivel a természet kapcsolatban áll az «urprincípiummal» ["" a purusával] '.

239 A régibb konuncntArok illtalában így vezetik be e sukuzt: ..»A finomte~t [kategórmilnakj nincs értclme: csak a tizcnháromJttl1 'szerv' vilndorol.« ... Em: I vUasz:" CSZÁNKHlA-verm (V.) 54. o.) 240 'plays its part' (DAVIES 78, o.); 'appcars' (LARSON 268. o.); 'bc:wegt sich' (MCHUG 521. o.); 'bc:havcs' (Larson. ENCYCl.OPIDlA 160. o.). 241 A vjavaszthi ezen értelmét (,különbözés, sokféleség') vililgosan mutatja a SZÁNKHJA-PRAVACSANA·BHÁSJA: ,,A szllletés stb. lokféleségéblll [következikl, hogy

lok sumély Vin. (1.149) Az cn:nycs • mennyben születik, a bünös a pokolban, a ludatlllll mcgkÖltctik, I tudó megsubaduL"m

A lélekvándorlás

149

A szellemi elv megsokszorozása A linga elemzésével immár végére értúnk azoknak a struktúráknak, amelyek az ember bel ső lényegét képviselik az anyagi-testi, látható, külső és múlandó jelenséggel szemben. Elég sokíele van linga, karru:ta. anta1).k~a, manasz, ahankára, buddhi, szattva, purusa (fmomtest, 'szerv', psziché, elme, énség, értelem, a 'való'-gut,1a és a személy). Ezek közül az első néhány talán csak technikalitásnak tűnik: a 'Iélek'vándorlá.s alanyához is hozzátartozó fmom, de azért világosan testi aspektusokról van szó, elsősorban az érzékelő képességekröl. Érdekesebb a tulajdonképpeni tudat szerkezetének elemzése. Az emberi tudatosság forrását manapság leginkább vagy a léleknek, vagy az agynak szokták tulajdonítani; ehhez képest a szánkhjában megbőkkentö sokféleséget találunk. A purusa (személy, lélek) mellett ott az értelem, az énség és az elme is. Tovább bonyolítja a képet, hogy a három gu~a (minöség) közül a szattva (való) is az intelligencia alapjának tűnik.

Bár a buddhi-ahankára- manasz tekinthetö egyetlen entitás, az antru,-karaJ;la ('belső szerv', psziché) három funkci ójának, még mindig túl sok szellemi principium marad. Figyelembe véve, bogy a szattva ' intelligencia' aspekrusa meglehetÖ5en késői fejlemény,242 valószinü, hogy tudatos filozófiai erőfeszítéssel hango lta össze Íívatak(iSl).a vagy valamelyik nem sokkal régebbi mester a tennészelTÖl és az emberről szóló tanítást. Ugyanis, ha a tudati struktúrák anyagi eredetilek, akkor alapjuknak, az értelmesség elvi lehetőségének már meg kelllenniOk a természetben is (a szatkárjaváda, a mérsékelten detenninista okság-felfogás szerint). Így ugyan a 'felesleg' csökkent, ám a redundancia rnarkánsabb lett: hiszen ezzel egy rendkivül átgondolt és kidolgozott materialista pszichológia áll előttünk.

242 Ezt megalapozó kortbbi jelcntése: értelem Ca buddhi szinonimája). A O;hilndógja három rúpija még majdnem klasszikusan elem-jellegO, mig a korai szankhja hirom gul)ája közötti sZluvljelentése körillbelül'crény. derű., nyugalom, tisztaság'.

A lények fajtái

150

Mivel ebben a rendszerben látszólag semmi szükség nincs egy külön lélekre is, kézenfekvőnek tűnik, hogy a purusa csupán ulólagos betoldás, engedmény a bráhmanista ortodoxiának. avagy védánta hatást tükröz.243 Erre a lehetőségre utal apurusa kihagyásá.val csupán 24 taltvál (principiumot) emlitó korábbi szánkhja_verzió,244 vagy a szánkhja-jellegü, ám mooista Cshándbgja VI. fejezel. 24S Mindent egybevetve azonban valószínúbbnek látszik, hogy a purusa olyan eredeti, archaikus eleme a proto-száokhjának, hogy kezdetben nem is lett volna értelmezhetö a kérdés: anyagi, avagy lelki jellegü-e. A párhuzamos iskolákban azután egyik vagy másik oldala került e lőtérbe, tisztán materialista, illetve hagyományos dualista rendszereket képezve. E kettő kompromisszumaként is felfogható a hannadik, gyöztes álláspont, amely dualista ugyan, de a lelki funkci ók többseget természeti jelenségnek tekinti, s így alakult ki apurusa klasszikus, ' anomális' helyzete.

38. [53J ~ta-vjkalpo do ivo/

miín~t: c ' aikat:l-vidha~

ta iryag-yonai~ caf1 pancadhií Mamti samiísalo bhautlka~ t::t sarga~ .

GID) az első birom fCJsor jelz6i t scm le gesocmbe teszi (-o. -05 . -os. -os helyett -om) t devas V L l tiryag-yonii v,; IQiryag-yonyoJ D H (h iinyzik] G(D) U miinlÚQkDJ V (Vlll".) tlt tv tkD 0(0) Ut ~ m tridhií 0(0)

39. [54J úrdhvam sattva-vi.Mlas tamo-viMlas ca' múlata~ sarga~ madhye rajo-visiílo Brahmií "dj; stamba-pary-anta~ n. t -os lu v" J, M(vlll".) t _i~ DI!USSl:""N n -11m G (komm. ....M 38. Nyolcfajta az isteni, az állati pedig ötfele, s egyféle az emberi teremtes; összefoglalva: alényeké. 39. Fenn val6ban bővelke dő, de sőté tben bőv elk ed ő gyökerénel a teremtés; közepen homályban bőve lkedő Brahmától a fü csom6ig bezárólag.

Az istenek fajai a kommentátorok szerint: Brahma, Pradzsápati, Indm (szura), pitp (aszura, Szóma), gandharva, jaksa (nága), ráksasza, pisácsa. A zárójelben adott vá.Jtozatok egy-egy kommentárban fordulnak csak elő. Figyeljük meg. hogy &2 isteni, "valóban (szattva) bővel­ kedő" világhoz sorolnak olyan gonosz démonokat is, mint az emberevő ráksaszák és piSácsák. 243 Ezt az elktpzdést ved fel CHATlU'ADH'fAYA: ,A Kiti ki e lrog ulatl an tanulmbyoztsa.koT az a benyomásunk támad, hogy ue I'ZÖj e, miutb bchozta a renlhlerbc: , purusa Iy,korlatilag védintikus felfogisát, nem egt ucn tudta, mit i~ kezdjen ve le: azaz hogyan egyeztessc: össze . rendszer alapvetö ttzi~civel."LLI (409. o.) "Mindez azt jelenti, hogy az eredeti wnkhja a megalkuvást nem ismerő ate izm us ~Ii materializmus egy foll!láj. volt."lli (363. o.) 244 OASGUPTA l. köt . 2 13-222. o.

24 S " Mert ttekb61 való, kedvesem, az elme."w (V1.4.4. stb.) E fejezet rcJcvanei' jára utal, hogy ' BRAHMA-SZÚfRA 1.1.5-11 is a szbkhjll szent Sl:övegtnek tekinti.

Figyelemreméltó, hogya bráhmanikus kasztrendszerrel szemben, amely születésük szerint negy vart:J.ába (' szin', rend) sorolja az embereket, itt az emberiség egyetlen csoportnak számit. Ezt nehány kommentár meg is jegyzi, MÁTHARA egyetértő leg: " ... mivel egyfelek, a papoktól a páriákig";za (52. o.; a páriák a négy renden is kívül rekedt barbárok és kitaszitottak); VÁCSASZPATI inkább mentegetödzve: " ... mi-

152

A. Szánkhja-káriká

vel itt nem kívánta megemlíteni a másodlagos osztályokat (a papságot, stb.), ugyanis alkatra a négy v~a közön nincs killönbség."~ (301. o.) Az "állatok" közé tartoznak a növények is, ezt a második szakasz világosan jelzi; az öt osztály: barom, vad, szárnyas (a Dzsaja-mangalá szerint a repülő rovarok is ide számítanak), csúszómászó, növény. Mindkét szakasz hitelessége némiképp vitatható. Az elsó, amely a

világ felosztásába felveszi az istenek nyolcrétű hierarchiáját, nem csupán szektássága miatt gyanús - tsvaralqis~a a megváltástanhoz ne~ tartozó nézetkülönbségeket mindig elfedni, de legalább tompítaru igyekezett - , hanem általában a tárgya miatt is. Ugyanis ez a tanítás nem kikövetkeztethető, csakis a szent bagyományból merithető, így egyáltalán nem része a filozófiénak (azaz szánkhjának). A másodiknak inkább csak a szokásos értelmezése vitatható. Az ebben szereplő Brahma istennév elég elvont, és a "Brahmát61 a fficsom6ig" val6színüleg sz61ás volt, jelentése: az élők vilagában mindenütt, a legcsekélyebbtól a legfelsöig, Továbbá. a 'braluna' szó lehet kÓ711év is, egyik jelentése: ' papság'. Ebben az értelmezésben a guQák felidézése is korrektebbnek tünik; a növények tamaszdominanciájúk lesznek, az állatokban a radzsasz a legfelillnöbb, míg az embereknél a szattva lesz egyre inkább jellemző (a csúcson az értelmisegiekkel, azaz a papsággal). A világ leírása, a szenvedések szinhelyének analizise ezzel véget ért. Innentől a megszabadulás lehelŐségét és útját veszi számba a szerző, Ebben a részben a szöveg egyébként feszes logikája némiképp fellazul, ezért az eredeti állapot rekonstruálása is nehezebb és bizonytalanabb. A sz.ánkhja archaikus vonatkozásai mostantól egyre inkább kiütköznek, A sokféle, gyakran ősrégi hasonlat és példázat részint ellent is mond egymásnak, részint többféleképpen is elrendezhető. Itt tehát az edcligieknél önkényesebb módon rendeztem el az anyagot, és nem is minden esetben vagyok meggyőződve kibagyásaim és átrendezéseim belyességéről.

A lélek a világban 40. [55] la/ra t jarö-maralJ.a-lqram' du~kham pröpnoti celana~ puru:ja~ lingasya. "virtniv[Ues lasmad du~kham sva-bhövenaU, t arra VI, J, M; alrajallma- J (az L kál'iká. magyariutiban)

t (hitn)7.ik]Vl-

n 'piV I

H JamQsellQ V 1. 1,M

40. Benne az öregseg és halál okozta szenvedésre jut a tudatos személy; a jel megszűntéig ezért a szenvedés belső valónkb61 fakad.

Benne (avagy "in'), azaz a teremtesben, az anyagi világban, a szenvedés szükségszer0, Az appan\tusból látható, hogy kísérletezhetnénk egy atrajarii-)anma-maralJ.a -du~kham szövegvaltozat rekonstruálásával (,.Itt öregség, születés, halát 246 szenvedésére jut. .. "), ezzel kiemelve a visszautalást az I. káriká ,.hánnas szenvedés"-ére. Ez pedig "lényegi természetilnJcböl adódik" (szvabhávéna): ncm ' akcidcntalitás, nem elhagyható tulajdonság csupán, hiszen a Hnga szükségképpen elétformák valamelyik:ében van, s ezek múlandóság törvénye alá vannak vetve. Van azonban elérhető végpont: a szenvedés az anyagvilághoz tartozik, tehát csak a 'jel' (Iinga: a finomtest, a léJekvándorló entitás, az empirikus lélek) megszúntéig, leállásáig avagy visszavonulásáig tart. Az e lóző (39.) káriká javasolt értelmezése mellett, vagyis, hogya létforgatag a növényektöl az emberig terjed, e szakasz értelme is világos; a kommentátorok viszont, akik az istenek nyolc világáról is számot kell, hogy adjanak, némiképp bajban vannak, Az, hogy az isteni létformák is csak véges ideig tartanak, Indiában elfogadon nézet; de az már nem, hogy halállal végződnének. Az igazi gond azonban az, hogy az istenek nyilvánvalóan nem öregszenek, így aztán néhány mitológiai

246 A sz6rendcl a versmérték diktilja; ugyanúgy, mint I [69.J szakuzban: "feniliIIs. létrejövés, pusztuhb",

A Szóllkhja-kári!W

154

példát olvashatunk arról, hogy valami egyéb sorvadásuk támadt, például a Hold Daksa átkától elfogy, majd újra megtelik. A cél tehát a szenvedés megszüntetése, ennek útja pedig a linga, az empirikus egyén vagy a purusa- pralqiti kapcsolat megszünése. De hogyan lehet egy cél negativ? Hogyan müködhet a tennészet (márpedig csak az tevékenykedik) avégett, hogy a purusát elveszítse? Erre válaszol a következő szakasz:

4/. {58] aursukya-niY(1ty-arth01;1 yathii Icriyiisu pravartate loka~ . pur~asya vimokfii 'rtham t pravartate tadvatJ a-vyaktam. t pu~a-vimoqa-l1imittQIiI V, 41. Ahogy a sóvárgás megszüntetésc végett kezd a köznép tevékenykedni, ugyanúgy a személy szabadulása végett kezd a megnyilvanulatlan működni.

A mindennapi életben gyakorta látunk olyan tevékenységet, amelynek célja valaminek a megsziintetése; igy például a szegény ember azért eszik, bogy az éhét elverje. Ez az értelmezés még kissé egyoldalú, hiszen eszerint a purusa-prakpti kapcsolat ugyanolyan kellemetlen lenne, mint az éhség; valójában viszont van benne jó is - ez magában is nyilvánvaló, de a szánkhja filozófia is a természet kettös céljáról tud: a "Iátás" és az "elkülönülés", a tapasztahis, majd a megváltás. Ezzel összhangban a Jukti-dipilc.á és a Dzsaja-mangalá többrétüen értelmezi a képet. Onnan indítják, hogy miért kezd egyáJtalán működni az anyag - híszen eredetileg a lélek nem volt bozzákapcsolódva, tehát az eUcü.lönültség állapota, a végcél, adott volt. "Mikor valaki mézért megy, s a kaptár a határban áll; falu mellett, ha megszerzi: hegyek közt mért boJyongana?"Zf2!l (DZSAJA-MANGALÁ 112. o.)

A lélek a világban

155

A válasz a JUKTI-DIPlKÁban világosabb: ,.A ' legfObb' és a személy sóvárog az egymáshoz kapcsolódásra, mivel rendelkeznek a láthatósag, illetve látás képességével, s ezek a másik nélkül céltalanok. A köznapi életben is azt látjuk, hogy az emberek a sóvárgás megszüntetése végett, az elnyugvásért kezdenek tevéken~edni, ugyanígy a 'legföbb' is az elnyugvásért kezd tevékenykedni." (II. kötet 384. o.) Vagyis a kiindulópont a s6várgas: az éhség; következik a kenyérkereset és a táplálkozás, a müködés; az eredmény, a cél pedig nem sóvárgás, nem müködés, hanem e1nyugvás: a jóllakottság. Mindez a purusárn és a pralqilire vonatkoztatva pedig azt jelenti, hogy eredeti elkillönilltségük (már, ha egyállalán volt ilyen) nem azonos a kaivaJja elszigeteltségével, az elözö hiány, az utóbbi beteltség. Ezt persze a legtöbb interpretáció, amely mereven ragaszkodni szeretne a purusa abszolút valtozhatatlanságához, nem viseli el, ám a mi megközelítésünkkel jól összefér.

42. (60] niinii-vidhair upiiyairf guf./avaty a-gulJosya satas t

upakarit)y an-upakiirilJalJ pUfflsal] tasya 'rtham apa 'rthakam carati. t nállli-vidll 'opokaroir DIiI..lSSm t b;rul~ G(O)

42. Killönfé!e módszerekkel a segitő [nő] a nem-segítö férfmak, erényes [= minőséges] az erénytelennek célját szolgálja, saját haszna nélkül.

A 42., 46-48. és [66.J kariJcá férfi (purusa) - n ő (a praJqiti szö) képei végső soron a nagyon ős i szexuidis kozmogóoiákat idézik (égatya - földanya); erről a bevezetőben esen szó. Az egésznek sajatos színezetet kölcsönöz az, hogy Indiában az uralkodó helyzetű férfi passziv, csak élvez (bhoktri, tenninusként a jelentése 'tapasztaló '), minden tevékenységet a teljesen alávetett nőre hagy. nőnemű

A szakasz szójátéka a gul)a kettős értelmén alapul: minöség és erény; a női hű ség hindu felfogásának klasszikus példázata a gonosz,

A Szánkhja-kárikil

156

undorít6, béna, gnóm, ám buja és kicsapongó férjét a bordélyba is hátán cipelő, odaadó asszony.

A pralqiti sokféle eszköze a sokíele test, amelyen át apurusa láthat, valamint a sokféle esemény, amit testet öltve megláthat. Magának pedig semmi haszna belőle, hiszen az elszigetel6déssel (kaivalja) a lélek valóban és végleg megszabadul a létforgatagból, mig az anyagi világ tovább szolgálja a többi (véglelen sok) purusál A szánkhjával szemben felhozott legsúlyosabb és legveszedelme-

sebb kritika éppen erre vonatkozik - hogyan szolgálhatja egy fllddatta/an princípium bárkinek a célját? Erre a tradicionális választ

ismét egy hasonlat tartabnazza:

A lélek a 'lIiIágban

157

mindenesetre a tőgy megnagyobbodása bekövetkezett; erről pedig a tehén nem feltétlenül tud, és szinte biztos, bogy nem akarja. Sankara ellenérve tehát nem cáfol6 erejü; ténylegesen csak annyi előfeltevesre van szükségünk, bogy a tehén szervezete reagllibasson a borjilra - tehát valamilyen információ-átvevó képessége kell, hogy legyen, de ez még nem feltétlenül tudat (a szánkhjábao ez az anyag szattvilrus aspektusa).

44. [62J tasman na badhyatet 'ddhD nal mucyate H na 'pi samsarati kaS-cit" samsarati badhyate muc -yate ca nana "srayii pra/q"ti~ t mUC)'IIl1! G(C), ~ t fili 'pIO, M, K, DEUSSEN; na VI; [hiányzik] Vl

tt badhyale G(C), DEl5SEN; [hibyzik] VI apunqa~

43. [57J va/sa-vivrddhi-nimittarit puruia- vinlOqa-nimittaril

Iqirasya yathá pravrttir a-jiiasya tatha pravrttilJ, pradhiinasya.

43. Ahogy a borjú növekedése végett indul meg a tudattalan tej, ugyanúgy a személy szabadulása végett indul meg 'a legföbb' tevékenysége. A tennészet modellje ekkor még alapvetáen az élőlény, növény vagy állal (leginkább a termékeny Földanya), nem pedig a (,,modem" felfogásnak megfelelö) gép. Ez a kép azonban in már csupán hasonlat lehet, nem bizonyltó erejü példa, hiszen a klasszikus szánkhja felfogása szerint minden eleven lényben benne van a pwusa, a tudatosság hordoz6ja.

Sankara szánkhja-cáfolatában e konkrét példával kapcsolatban már megfogalmazta ezt: ,,A tehén is, aki tudatos lény, szeretetből fakadó vágya révén lehet a tej megindulásának serkentöje. És a borjú szopása is kiszlvja a tejet."~ (BRAHMA-SZÚTRA-SÁNKARA-BHÁSJA II. 2.3; 420, o.) A még nem IÚltenyésztett tehén tejelvlliasztása csak akkor indult meg, ha borjadzott. De már a borjú megszületése előtt megindulhatott,

Vidnyw, OEIJSSEN, SINHA ; Klm-clt VI

44. Ezért nincs is megkötve, nem szabadul, nem is vándorol senki; A külön-külön befogadó természet vándorol, kötődik és szabadu!'

A ..senki" itt - mint a 29. versben is - a purusát jelenti, amely valóban nem része alélekvándorló entitásnak (35.), igy azután nem is lehet az anyagvHághoz kötve; a megváltó tudásra (45 .) is a buddhi (értelem) tesz szert (34.). A náná-áSraja kifejezést sokfonnájúnak értelmezik a kommentárok; ám az áSraja (alap, menedék, befogadó, [min6stg-] hordozó, tartály) semmi effélét nem jelent. Ezzel együtt, a 14. szakasz szóhasználatáhól kiindulva, kb. 'a környezete szerint különféle aJakot öltő' logikája aJapján, nem zárható ki ez az értelmezés. Az itt ajánJott verzióban, ami a 42. káriká kifejezésmódjára rímel, a pralqiti külön-külön (náná) fmomtestet fejleszt ki az egyes purusfr befogadására (Mraja).

A megváltás

A megvóltás

45 {64]

e..,am tattva 'bhyiisiin a-viparyayiíd vi-suddham

na 'smi na me na 'ham ity a-parfsqam kevala m utpadyate jfianam.

45. Eképp a lényegek feletti elmélkedésböl: "[Ez] nem vagyok; nem az enyém; én nem [ez vagyok]", maradéktalan ellcntétmentessége miallleljcscn tiszta elszigetelő tudás j ön létre.

Igazi klasszikus szanszkrit tömörségű mondat, a legtöbb eleme legalább két dologra utal; nem is szokás minden ámyalatát . észrevenni. 247 "Eképp" - részint visszautal az egész müre, kOJónöscn az utolsó

159

értelem - ez nem én vagyok, ez valami idegen. Sőt, nem is az enyém: kapcsolatunk csak esetleges, látszólagos. Íme az igazi, belső én, a személy - de ez egészen más, ez nem az értelem.' "Maradéktalan": lehet a meditáció jelzője (tkp. módhatározó), hiszen az egész világtól el kell különíteni a purusát; és lehet a tudás cpitheton omansa is. .,Ellentétmentesség", a-viparjaja - jelentheti az ellentmondásmentességet; avagy mentességet a tudatlanság árnyától is, hiszen a szánkhja-jóga hagyományban a viparjaja a tudatlanság neve szokon lenni (pl. JÓQA·SZÚTRA 1.5). Leginkább azonban - figye lembe véve a viSuddha alább következő értelmezését - arról szól, hogy mentes bánniféle gyanús, kétértelmű, az eredeti céljaval e Hent~tes mozzanattól. "Teljesen tiszta", visuddha - elsösorban rituális értelemben; így aztán alig félreérthető a visszautalás a 2. karikára, ahol a bráhmanikus

szakaszaira: 'már láttuk, hogy a léleknek semmi köze az anyagvilághoz, így hát .. .'; részint cl öreulal az idézett szövegre: 'eképp elmél-

orthodoxia elleni kifogás az volt, hogy a véres áldozatok révén szennyel is kapcsolatos.

kedve',

"Elszigeteló", kévala - utal a kaivaljára (elszigeteltség); jelenti az 'egyetleo ' [igazi] tudást; es módhatarowként azl üzeni, hogy ' kizárólag', 'csak' így jón Iéire a megváltó tudás, másképpen (tanulás, imádkozás, varázslat, mechanikus jóga stb. révén) nem.

.J.,éoyeg", taUva: állhat nem tenninusként is, ekkor a valós:igol jelenti; vagy a szánkhja 24 a!kotójára utal (8 purusára persze nem).

,,Elmélkedes", abhjásza - tulajdonképpen ismételgetés, gyakorlás; ám a jógában meditációs gyakorlatot jelent. Mindkét jelentés-eleme

lényeges: meditáción.k soran végigvesszük a 24 természeti tattvát. Az idézet lehet a megvilágosító tudás tartalma, de inkább az elmélkedése. Végigmenve a tattvákon, eképp meditálunk: 'Ez az 247 KiilönÖ5m IZ idtzöjclek közőn i Jt:sz kapcsolati! ncm tnik a $lÖ\lcg többi ri:!at\'cI . .Jgy jön Ittm a va lódg (IZ .I.p- princípiumok ~ lau \II) lanu lm/myozilsAból a mindeni ilfogő, teljesct\ bizonyos, mcgliszUlon, abszolút tudis: Itn nem vIgyok, \lZ nem az rny~m, IZ nem IZ Énflli (MF.K.JO 516. o.) ..Igy, a prinelpiumok (1.twAk) 1anulrnányozásíból (v.gy elemztstböl) támad a ))tudás({ (\Iagy megvAltAs-1Udb): ).IÉn ncm vagyok (tudatos); (a tudat) nem az enyém; az '!n ' nem (tudatos)« (és cz. ).Itud b({ teljes, mi\lcllévcdést61 mentC5, tiszta és egyedüli {kévala)."lli (LARSON 274. o.)

46. (65] tena niv(tta-prasavám artha-vasat sapta-riipa-viniv(ttam t pralqtim pasyati pUnJfa~prek!jakavad avasthitafJ su-sthafJ. t t .,.i"i"r/la~ VI, VI : S\Ifl -SI"Q~ VI, V" D, M, V; !WJ(X:,,(I~ V{var.), K

46. E (rudas] révén, a termékenységét vesztett, értelemszeruen bét formájáróllemondoU természetet a személy [úgy] látja, mint a néző, elkülönülve, derOsen. Megint csak a müköltészeti többértelműség: ..E révén" - nemcsak a látás eszköze a megváltó tudás, hanem oka is annak, hogy a természetanya elveszítette fiát. A nivritta·praszava a termékenység

A Szánkhja-káriIW

160

elvesztése mellett jelentheti azt is, hogy utódja (származéka, a Iinga) eltávozott (remeteségbe vonult).

Az

artha-va~át

utalhat arra is, hogy céljának (artha) [elérése]

folytán; a IÚpa-vinivptta pedig fordítható kibúnyt szépségünek is. Itt a

A megva/tás

161

A pralqitit ill az óvatlanul neglizsében megmutatkozó, szemérmes (szu-kumán) fiatal lányhoz (kumári) hasonlítja Í5varalqiSJ)a. (Ilyenkor persze jobb lenne a purusát is férfmak fordítani , mint a 42. szakaszban a punszot.)

meddő,

vagy gyennekél sirató, megcsúnyult öregasszony iránt érdektelenné lett férfi hasonlata összemosódik a színházi közönség

kívül állásának képével.

Mint szánkhja szakkifejezés. a •.hét forma" persze ugyanaz, mint a 49. szakaszbeli ..erény slb.", vagyis a buddhi alakzatai, amelyek közül immár csak egy maradt, a teljes tudás. De miért vezet megszabaduláshoz, vagyis a linga mfiködésének

végéhez a szánkhja szerinti tudás,

az.

hogy megismerjük a természet

elemeit és kibomlásuk fo lyamatát? Ez persze itt már nem igazán kérdés,

hiszen ha a purusa kapcsolata csak tudati volt a pralqitihez, akkor abszolút különbözésének tudata egyúttal meg is szünteti azt. Mégis áll itt két klasszikus és kedves kép:

47, (59] rangasya dariayitvO pur~asya tatha "tmanam t nivar/ate G 48, (61] pralqtel] su-kumaratararil ya dr#á 'smi 'ti punar

"

nivartare nartalri yatha nrtyát prakiisya vinivarlate t pr(1krti~.

na ki/iI-cid asti 'ti me marir bhavati na darianam upaiti purU$asya.

47. Ahogy, a közönségnek bemutatván, a táneomö abbahagyja táncát, ugyanúgy, a személynek magát megmutatván, a természet is beszünteti tevékenységét. 48. A természetnél érzékenyebb nincsen, úgy hiszem, ki, "Meglátott!" - többé nem kerül a személy szeme elé.

49, (67] samyag-jnáná 'dh/gamad ti~!hati samsktira-vaiac

dharmii"diniim a-JuiralJa-priiptau cakra-bhramavadt dhrta-sarira~.

t bhrumiWld V, K 49. A tudás teljes megszerzése után, mikor az erény stb. oktalanná lett, a 'rárakatok' hatására, mint a kerék forgását, megtartja testét.

A második félsor némiképp nehézkes. igy inkább azt jelenti, hogy "okozatlan elnyerve az erényt stb.", ez azonban val6szinütlen, hiszen az erény stb., a bét fonna, a természet megkötő aspektusának reszei. Az ill (és minden kommentárban és fordit6nál) adott értelmezés ' akárar)alVa '· I követelne meg; efféle csonkulás azonban néha előfordu l. Ez esetben javítható a szöveg a-kiiralJam priiptau formában, vagyis a buddhi hét fonnája már nem oka semminek, nincsenek karmikus következményei. Ez hagyományos elképzelés Indiában, a szent embert már nem köti semmi külsö vagy belső kényszer, erkölcs vagy törvény, szenvedély vagy hajlam; azt csinál, amihez kedve van, s büntetés már nem ér fel hozzá. A szanszkárák, "rárakatok", cselekedeteink hagyta nyomok a pszichén, amelyek megbatározzak sorsunkat. hajlamainkat (további éleleinkben is). A vászanával (lásd a 35. vers kommentáJját) rokon fogalom. A kerék képe a fazekaskorongra utal, amelyet az indiai fazekas nem lábbal hajt meg, hanem egy bollal m egforgatja; s míg az a lendülettől forog, mcgformálja az edényt. (Lehet, hogy épp azt a pillanatot akarja felidézni a szerző, amikor a kész edényt a mester már épp lekapta a korongról, az pedig még tovább rorog.)

A Szánkhja-káriká

162

Egyébként a tradicionális kérdésre - miért nem foszlik azonnal senunivé a megváltásl dért ember teste - éppen ez a kép a tradicionális válasz; a szánkhjában, ahol a termesztt önaIló, objektiv, önmozgó entitás, a probléma nem túl veszélyes. Masutt aképp szokták részletezni, hogya megválló tudás tüze megperzseli ugyan az elkövetkezendö

életeinkben megvalósu!andó sors-rnagvainkat. de a már kihajtoU csírákat nem égeti el: aminek ebben az é letben meg kell valósulnia, azt még végigéli a megváltott (dzsívan-mukta, 'elevenen megszabaduU').

50. {68] prciple sarira-bhede aika "nlikam iity-antikam

carita 'rthatvéit pradhiina-vinivfttau ubhayam kaivalyam iipnoli.

50. Mikor a test már szétesett, célját tcljesítve a legfőbb visszavonult; mind teljes, mind örökös elszigeteltsége! nyer.

A teljes elszigeteltség a halál után következik be; ez elannyira teljes, hogy nem csupán az anyagt61 vesz végsö búcsút a lélek, de a többi purusátó l is mindörökre el van vágva. (Bár az ember sohasem tudhatja ... ) Az utolsó sor olyan bangsúlyosan utal az I . kárikára, s e szakasz tartalma elannyira a szánkhja legvégső pontja, hogy valószinGnek tartom: eredetileg in volt a mG vege.

A kihagyott versszakok

{3] miiJa-pralqtir a-vilqtir

mahad-tidya~· prakrli-yikrlaya~ sapla

!ifX/aiakas tu yi/Wro

na prak(lir na

Yi/q1i~ purtqa~ .

t ádya Vl, VI

A gyökérterméslet nem teremtmény; bét tennészet-teremtmeny a nagy és a többi; teremtmény pedig tizenhat van. Nem természet, nem teremtmény a személy. Ez a vers röviden megadja a rendszer huszonöt kategóriáját, reszletes leírásuk jóval késöbb következik. A pralqiti alapjelentése 'természet' (mindkét értelemben: a nememberi világ és alapvető hajlam) . A szánkhjában azonban gyakrabban jelenti a termékeny principiumot: vagy az itt gyökértermészetnek (múla-pralqiti) nevezett megnyilvánulatlan (avjakta) materia primát, vagy az első nyolc tattvá! (ezek ugyanis újabb tattvákat képesek létrehozni). Mivel ellentéte a viiqiti ('módosulat' • szintén a lqi, 'csinál' töböl), az etimológiai és értelmi kapcsolatot a természet - teremtmény szópárral adom vissza.

A mula-prakfitit (mula, ' gyökér') általában őstennészetnek fordítjMc,148 de ez vitatható. Bár az ismertetések a tanvák kapcsolatát létrejövésként mutatják be, s így a múla-pralqitit az anyag " teremtés" elötti ősáll apotának vélik,249 de a 8. káriká alapján világos, hogy az első tartva ma is létezik; egyébként a gyökér sem pusztul el, ha kinő a fa. Így az 'ös' jelző feleslegesen , s meglehet tévesen leszűkítené az 248 Primordia! nature (Li\R.SCX'J, 256. o.); Unnateric (MEHllG, 507. o.) 249 "Az Osanyag II hirom gun. egyensúlyillapota. amely II vándorló, tebat megváltbra szoruló lelkek ~ekc:ben II tO llllc kiindu ló. de nem szándékos, mechanikus baas (ks6bha) folytin megbomlik. A SUnik most egymb rovbllra érv~nyesü ln i akarnak s eReI megkezdődik a mindenscg evohki6ja ..... (SCl{MIlJT, 46. o.)

164

A kih agyott versszalw k

crtclmezési l ehetőség ek körét. A 'múla-pralqiti ' szó csak iu fordul el ő a müben, a fogalom máshol mindenütt egyszeruen csak pralqitiként (vagy más szóval: pradhána ill. avjakta) kerül említésre. A ' nagy' (mahat) az értelem (buddhi) szinonimája, amelyet inkább kozmogóniai jellegli kontextusban alkalmaznak. Teremtmény, hiszen a mula-prakptiböl jön lélre, de .,tenneszet" is, hiszen bel őle származik az ahankára (énség); ebből pedig a többi öl termékeny-teremtmény, vagyis az öl tanmátra ('csakaz' , finomelemek vagy crzelminöségck). Eze kbő l ered az ö l elem (mahábhúta): ákáSa (éter), l evegő, laz. viz, fö ld. A löbbi tizenegy csak-termény az elme (manasz), az öt érzék és az öt cselekvöerö (kanna-indriya, lásd 24.); ezek az ahankára származékai. Azt, hogy e szakasz utólagos betoldás eredménye, számos jel mutatja: a) A múla-pralqiti (gyökértermészet) kifejezés csak itt szerepel, noha a fogalom éllandóan visszatér. b) A pralqiti (tennészet) csak itt szerepel jelzőként , a vilqiti (teremtmény) ellentéteként; maga a vilqiti szó máshol nem is kerül e l ő. A Kárikában csak itt fordul e l ő - a korai szánkhjában egyébként eléggé elterjedt - "nyolc pralqiti" elmélete. Mindenütt máshol (8, 20, 37, 44, 46-48, (56, 63)) a pralqiti vagy csupán az avjaktát (megnyilvánulatIan), vagy az avjaktát és a vjaktát (megnyilvánuló) együtt (lehát mind a huszonnégy tennészeti tattvat) jelenti. c) A szövegösszeffiggés többszörösen is megtörik: ebben a versben a tattvák (a rendszer alapprincípiwnai) felsorolását kapj uk, ám ezek kifejtése csak sokkal ké sőbb (a 7., még inkább a 20. szakasztó l) köveckezik. Az elöző két szakasz utalását a három ismeretforrásra viszont szépen folytalja a 3. = [4.) vers, amely éppen ezeket részletezi; szintén logikus folytatása a 2. szakasz utolsó szavának (vidnyána, megismerés), hiszen ennek eszközeit adja. d) A "tizenhatos" (sóda.saka) más csoportot jelent itt, mint a 20. versben; ám az utóbbi tükrözi a standard állásponto! (az ahankára tizenhat szánnazéka), amit az is jelez, hogy a 22-23. szakasz részletezi. e) Csak az itt szereplő a-vilqti (nem teremtmény) jelzö zárja ki , hogyapurusa (személy) esetleg leszánnaztatható legyen egy ' ös-

[3j. [7j. [36j. [39j

165

világlélekböl' . Bár serruni sem utal arra, hogy ezt tsvaralq1sQa állította volna, ám valószinúleg kategorikusan el sem vetette. Mindenesetre a szánkhja mai követői közül sokan vallják ezt az elméletet.

[7j ati-düriit siimipyiid indriya-ghátiin mono 'n-avaslhiiniit saulqmyiid vyavadhiiniid abhibha\lat ! amanii 'bhihciriic ca. Túlzott messzeség, közelség, érzék sérülése, az elme állhatatlansága, fmomság[Jparányiság), takarás, intenzitás és hasonlókkal összekeverés miatt.

Az érzékelés meghiúsuJásának okait sorolja fel a szerző. Az elme állhatatlansága nyilván a figyelmetlenségre utal; az intenzitás talán az intenzívebb inger elfojtó hatására - ezért nem látjuk nappal a csillagokat; hasonlókkal való elkeveredés miatt nem látjuk meg egy tál lencsében a keresett lencseszemet, avagy szürke háttér elött a galambot. Tartalmilag nem problematikus a szakasz, ám kihagyását mégis indokolja, bogy nincsen benne állítmány. Ez a klasszikus szúlrastílusban nem is lenne feltiinö, azonban a Szánkhja-káriká szép nyelvezetében képtelenség; kOIönösen, mivel a felsorolás jellege (kötetlen sorrend, tetszés szerint bövithetó-szűkithető lista) nem indokolja az erőltetett megfogalmazásI. Ugyanezért furcsa több kifejezés homályossága is. A verselés is döcög: a második sorban hiányzik a cezúra. Noha nyilvánvaló, hogy a végső változat szerkesztője a 8. = 18.] szakasz elé illesztette be a [7.J-et, mégsem képeznek folytonos szöveget. A 8. szakasz szerint a megnyilvánulatlan természetet "finomsága" miatt nem észleljük, nem pedig azért, mert nem létezilc. Ehhez fiizött értelmezés a [7.] szakasz, ami számba veszi az egyébként empirikus létezők észlelhetetleoségének néhány föbb okát. Ám a 8. szakasz nem nevezi néven az avjaktát (megnyilvánulatlan), hanem így szól: ,,Ezt (tat) finomdga miatt nem észleljük ... ", amiből világos, hogy nem állliatott előtte a [7.] káriká, hanem csakis egy olyan, ami az

166

A kihagyott versszakok

avjaktár61 beszél - vagyis a 7. =: [IO.]. Csupán a [7.] elébeftizésével, együtt kerültek át a ránkhagyományozott helyükre, ugyanis a [7.] az

ismeretelméleti 3-5. = (4-6. ) szakaszokhoz tartozhaUta, a 8. viszont felidézi az okságo!, amit a 6.::::: [9.J részletez. Egyébként . a konunentátoroknak is gondot okoz e strófa beillesztése; a többségük egy képzeletbeli ellenvetésre - t.i. hogy nincs is szükség következtetésre, hiszen ami nem észlelhető, az nem is létezik - adott válaszként magyarázza. A Juktidípiká pedig egyenesen egy ellenvetés (!) részének tekinti: ugyebár az itt felsorolt esetekben nem számánjató dfista ("egyformán tapasztalt") következteléssel ismerhetők meg a nem érzékelt dolgok, hanem pl. úgy, hogy közelebb megyünk így az 5. szakasz állítása téves. ( 198. o.)

{3j, {7j, {36j, {39j

167

világra uta1. 250 További homályos pont a pra-yam- (felényújt, felajánl, ad, küld), melynek vonzata lehet sasthí (geniti vus) és szaptami {Iocativus} is; igy jelentheti azt is, hogy 'az értelemnek nyújtják át'. Bár igazán nagy különbség nincs az egyes variánsok közön, az altaiam ajánlott változat erénye, hogy kiemeli: a purusa és a világ érintkezési pon~a a buddhi (értelem). Mivel e szakaszban (I) nyüzsögnek a pongyolaságok, a homályos nyelvi kapcsolatok ; (2) az elsö sor sokkal inkább alkalmazható a gUQ.ákra (minőség), mint a karaQfu'a (szerv); (3) senuni újdonságot sem találunk - megkockáztatható, hogy betoldás; de legalábbis jel entőseb b szövegromlás érte.

{39j {36j ete pradipa-ka/pii~ paras-para-vi-Ialqal)a gu~lQ- viSe~a~ /qtsnam pu~asya 'r/ham praköiya bllddhau prayacchanti. Miként a lámpás, ezek az egymástól kül önböző minöség-fajták egész célját a személynek megvilágítva, az értelemben ajánlják fel.

A ll . káriká képe ismétlődik meg: a sok alkot6részböl összetel1 lámpás fényt árasztva a világra, láthatóva teszi azt az ember (purusa) számára. A gUl).a-visésa ('minőség-fajta', 'különbözö tulajdonságú' r?]) túltómöTÍteu kifejezése a 25. verset idézi: gUl)a-parll)ama-visqan nanatvam böhya-bhedac ca (a minőségek átalakulásának különbsége miani [a szervek ej sokfélesége, valamint külső [tárgyaikj eltérése miatt). Néhány kommentár egyáltalán nem értelmezi, m ások egyszeTÜen "guQ.a-módosulat"-nak magyarázzák. Az artha (dolog, cél, tárgy) a purusával kapcsolatban mindig a ' látás', a vilag megtapasztalása. illetve az elkülönültség; in azonban a

sük$mii matii-pilr-ja~ sük$miis tqam niyata

saha prabhütais tridha vjse~a~ miitii-pitf-jii nivartante.

syu~

A finom[e1emekJ, megszületve apálÓl-anyától a [durva]elemekkel együn lesznek a három fajtává. Közülük a fin omak rögzültek, az apától-anyától született [részek1 elszakadnak.

A szöveg va lószinűleg hibás, tradicionális értelmezései zavarosak. A prabhúta (,bővelkedő') sehol máshol nem jelent elemet. Az előző versszak szerint csak a bhúták lehetnek visésák, itt viszont a szúksmák ('finomak') is azzá lesznek. Mégis, igy, ahogyan (és ahol) áll, a követ~ kezóképpen magyarázható: A 'sriksmalf - szemben az összes fordító és kommentátor véleményével - nem jelentheti a finomtesteket, csakis a fmom elemeket. CI) A következő versszakban a finomtestet a linga (jel) fejezi ki, a szúksma pedig egyértelmüen (minden magyarázó szerint is) a fmomelemekre utal. (2) A Szánkhja-kárikában mindenhol egyesszámot 250 A kptsz.na Cu: eg~sz') jellegzetesen világot jelentő &ZlIvak (lóka. dz.~agat, bhOta-gr'ma) jelzöje szokoll lenni. A kép ts megfoglllma.zis i, a 159. lábj egyzetben már idCzcu Bhlgavad-glti szakl!lZnl emlCkeztel.

A kihagyott versszakok

168

látunk, ahol valamiböl egy embemek egy van (purusa, buddhi, manasz, antal:t-karat:la); a többesszám azt jelöli, hogy egyénenként is egyszerre több van belőle (gw:ta, indrija, tanmátra, hhúta, visésa). Így azután nem is jelentheti a szöveg azt, hogy 'háromféle test van: fmom, apától-anyától született és durvaelemi '. Csakis arról van szó, hogyafinomelemek, amikor az apa és anya magjához kapcsolódva testet öltenek, durvaelemeket vonnak magukhoz; így, velük együtt, azok sajátlagos minöség-megnyilvánulásait (derűs--dühődt-bódult) is magukra veszik.

A bhávák és a rúpák

169

Azonban ez sem igazán kívánatos: a tudás, ami az egész szánkhja rendszer motorja, a megváltás okozója, itt egyenrangúként sorolódik be (másodikként) az erény, szenvedélymentesség és uralom közé. Az egésznek nincs funkciója a rendszerben, felesleges szőrszálhasogatás­ nak látszik, és a gondolatfolyamot is megakasztja. Mindebből nem következik, hogy ez a tanítás ne lehetne akár jóval régibb is ͧvarakris"Q,ánál, csupán az valószínű, hogy ez a pár szakasz nem az ő műve, hanem kisebb tehetségű szerkesztök utólagos toldozgatásának az eredménye.

A 'nijata', amit mindenki egyoldalúan állandónak fordít, a 'visszatart, marad. megköt, megfékez, szabályoz, elnyom, meghatároz'

jelentésü ni-yam- befejezett particípiuma. A ni-vrit- alapjelentései: 'visszafordul, visszatér, elmenekül, véget ér'. igy az oppozíció nem annyira az örök-múlandó (hiszen a fmom és durva elemek ugyanannyira örökkévalók), avagy az állandó-változékony (hiszen egyformán állandóak; a fmomtest viszont nem változatlan, csak apurusa), hanem a (halálkor) egyiittmaradó-Ieváló. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szakasz valószinüleg idegen s csak a következő kárikában is szereplő 'fmom' és 'rögzült' (szúksma, nijata) szavak előfordulása miatt iktatták ide, tennészetesen lehetséges, hogy máshogyan kellene értelmezni - akár valamelyik komrnentárral összhangban. Ez azonban itt nem érdekes: ha nem része a Kárikának, akkor mindegy, mit jelent.

[43J siimsiddhikiis ca bhiiviilJ dmiilJ karal)ii "srayi~101J.

priilqtika vailqtiis ca dharmii"dyiilJ kiiryii "srayil)as ca kala/ii "dyiilJ.

Az állapotok is tennészetesek; az erény stb. velünkszületett és szerzett; a tapasztalatok alapja a szerv; a magzat stb. alapja az okozat.

eredetű,

A bhávák és rúpák Véleményem szerint ez az egész, az értelmezőknek sok fejtörést okozó fejezet utólagos betoldás. A lények fejlődési fázisait elemzi két inkompatibilis struktúrában, amelyek redundanciája és zavarossága szembeszökő. A második sorozatot már Keith elvetette (lásd a 256. lábjegyzetet); és valóban, ha választani kell, az elsővel kevesebb a baj.

Íme az első, a bhávákkal (állapot) foglalkozó, problematikus vers. Ha a (teljesen egyhangú) hagyománnyal összhangban, a bhávákat tekintjük e verszak egyetlen témájának, akkor a dhanna-ádjá1;t (erény stb.) ennek értelmezője lenne. Ekkor ez volna az egyetlen szöveghely, amelyik bháváknak mondja az 'erény stb.'-t; a 21., 46. és [63.] versben ezek neve rúpa (fonna), a 49.-ben pedig dhanna-ádi (erény stb.), mint itt. 251 A mondatkezdő 'és' ; az ísvaralqisQ-ánál teljesen elfogadhatatlan karru;ta-kárja (szerv-okozat) szembeállítás; az egész szakasz teljes funkciótlansága és érthetetlensége; továbbá az a tény, hogya hagyomány sem érti 252 - mind arra utalnak, hogy ez a vers nem része az eredeti műnek.

251 V.Ö.

ft

21. karikA kommentárjaval.

252 A kommentátorok eléggé különbözö. olykor hajmeresztő ötletekkellillnak elÖ. A Jukti-dípiká maga is töhbféle tradiciót ismenet (II. kötet 306-309. o.).

170

A kih agyott versszalwk

A bhávák és a rúpák

A javasolt fordítás, amely radikálisan eltér minden korábbi kísérlcnöl,2S3 a jelzett gondok élét tompítja. Eszerint az embert és pillanatnyi belyzetét meghatározó tenyezök felsorolását adja itt a . szerző. A bhávák (o. vászanák, tudatalatti bajlamok - v. Ö. a 35. szakasz kommentárjával) velünkszülelettek; a riJpák (formák, lásd a következő két szakaszt) részint velünkszületenek, részint módosithalUnk is rajtuk. A tapasztalatok teljes egészeben ebben az életben szerzenek, cselekvő· erőink alkalmazása szerint, érzékeinkkel fogjuk fel és pszichénkben tárotjuk és dolgozzuk fet őket. Végül az, hogy milyen testben, családban, vagyoni helyzetbe stb. születünk, az előző életünkben elkövetett tetteink (kanna) következménye.

171

[44J dharme1)a gamanam iiráhvam jiiiinena ca 'pavargo

gamanam adhastád bhavaty a-dharmeTJa viparyayád ifyate bandha/].

[45J

vai-ragyat pralqti-Jaya/] samsaro bhavati rajasadt ragat aimryad a-vighato viparyayat tad-viparyasa/]. t ,ajosiid bhoYOti v 1(1tommentár), M

Az erény révén feljebb jutás; becstelenség révén lejjebb jutás lesz. Tudás révén megszabadulás, ellentétéböl megkötés fakad. A szenvedélytelenségböl természetbe-olvadás, [Iélek]vándorlás lesz a homályos szenvedélyből; Az uralomból akadálytalanság, ellentétéből a fordltottja.

2S3..Az 'lI.polok vagy létmódot transszcendenll. lisak. lermtnele~k f:s rnbdosuhak. Ez (ulóbbiak) !IZ em.y ~ a többi. Ezeket ugy kell rctfognunk, mint ame lyek okOl foglalnak magukban (szó szerint, ok-berogadók). azokat pedig, amelyek a magzatb02 tartoznak ts • durv.test többi rhzéhez, mint .melyek okozatot foglalnak migukban (....gy Ihboz tartoznak).· • Colcbrooke rordltAs.: "Az .lap... ető h.jlamok ... elünk~ilkteuek. A jAru~kosakat, mint creny h • többi, IZ eszközhöz [k~a, RF] tartozónak teldntjUk ...:"ill (DAVIES

80. n.) ,,A "'elilnkSZ1llctcu hhévi k, mind a term~szctesek, mind a szerzcnek - .uz az crtny (dhannl), stb. - az eszköztől (lm.lUI) függenek (azaz a tizenhhomrét(i eszköZl61): mia az embrió, stb., az okozouól (azaz a durvatesttől) függ."ill (LARSON 269. o.) ,,A It tAUapotok (indulatok = bhAva), mint erkölcsi ~rdem (dhamu), részi nt készek, az.az tenn bzetesek, részint átalakulás révén keletkeztek. A (bebő) szerven alapulnak, mll: az embriók ts minden mis a kövctkcznrooycken (ItéIja) ala.puL"W. (MEHUG 521 . o.)

A buddhl nyolc ' formája' (túpa, lásd 21.): jó, illetve rossz erkölcsi, tudati, érzelmi és akarati diszpozíció. Ezek jutalma: az orthodox erény és törvény kövelése a magasabb létformában (JáráIy, pap, isten) való újjászülelCst eredményezi; a szembeszegülés visszavet (paraszt, szolga, állat szintjére). A2 igazi, megváltó tudás (vagyis a szánkhja) elold az újjászületések láncolatától, a nem-tudás az anyagvilágboz kötó bilincset erős iti . A szenvedélytelenség, amely az ind hagyományban a legegyenesebb út a megváltás felé (a nirv~a nem is jelent mást, mint a szenvedély tüzének ellobanását), itt elégtelennek mondatik. Bár a létkörforgásból kiemel, eloldva az egyes formákhoz és testhez kötödést, ám mivel hiányzik a természet és a személy különbségének felismerése,

172

A kihagyott versszakok

a purusa nem szabadul - az egész természethez kapcsolódik. 254 Ebböl a2 állapotból újra testet ölthet. 255

Érdekes, hogya nípák (forma) fel sorolása itt is (mint a 21. kárikában) nem a szánkhja értékrendjet követi, abol a tudás primárusa vitathatatlan. Ez a sorrend leginkább az orthodox védánti jógi elképzeléseinek fel el meg: dharma (vallásgyakorlás) - dnyána (az upanisadok tanulmányozása, a Brahma megismerése) - vairágja (a vágyak leküzdése, aszketikus praxis) - aisvarja (a végcél, az isteni tökély és hatalom elérése). A nyolc rúpát és a hozzájuk tartozó 'eredményt' a kommentátorok összekapcsolják a 37. szakaszban említett "ok-okozat törvényével" (nimitta-naimittika); ez indokoltnak runik, de nem hiszem, hogy ezzel ki is meritettük volna azt. Minden bizonnyal ott a kanna müködésének egyetemességére gondolt a szerző, például a [43.] versben is említett (? - ott bhávák) vászanákra és testi sajátosságokra is.

254 A prakpti- laja kifejez/:5! többféleképfX:n értelmezt/:k. Előfordul • 100A.SZVnV.ban is: ,,A l/:tcsll!és módszere (v"lbl a te~tetlen tclllltszctbe-clvadottak wmill."w Q.19.) Vj isZa kommenuirja: ,,A tenno(:$ZC(be o lvadouak eszükkel, me lynek m(:g van feladata, a ~netbe oldbdva az clkülönliltstghcz hasonlatosat tapamalnak, mi g ti feladat hatásira tudatuk I/issza nem lér.~W III nyill/An al.: . Iaptermészctröl I/an szó. H"!K)D16 Aniruddha értelme~ésc : ,,Ahogy • fünlés végett bcrneritkezö 6jnl felbukkan, 6gyan6gy " tenn/:szctbe olvad6."llII (SZÁNJ(HJA-szúrnA-v[itti 1.54.) Több kOmmontlÚ" hangsulyozu, hogy iu a nyolc tennészet (bannelyiké)ről van sz6 (lb d a (3 .] kárik at). ELIAlJE szennt "cmberfl:llötti ~nye k[ ... ], akiket a "p rakritibe m/: lyedtfl (prak,tlfaya) néven emlcgctook."1ll (91 . O., fordítás 120. o.) KBTH " homlokegyenest e llen kező mcgoidlossal prllWlkozik: .,kOZÖmbösstg a "'gy idol, amely segit e!oldani a szellem és t~t közötti kötelékct"lU (103. o.; bivatkozi k Df:."USSEN-rc, akinél a pnkpli- Iaj a .... prakpti elcnyészte";1Il 4SI . o .) Mindenc!;Ctre a koncepcib uen:pe a rendszerben viligos: anélkül, hogy durvún leszólna a szenl/ed/:lymentc~séggc l elérhető fejlődést, markánsan clkülőnfti az igazi, v égső megvéltlist61. 255 ,.).2 okba olvadánal még nincs elvégezve a:z elvégzendő: felbukkan , mint a bcrnerltkezö."ill (SZÁNKH.lA-szUrRA 1.54.)

A bhávák és a nípák

173

[46] efa pratyaya-sargo gul.la-va4amyat-vimardiit;

viparyayii '-sakti-tU$/i-siddhy-iikhyal} tasya can bhediis tu paiiciisat.

f WJi$amya K l vimarMI H, K: v1marrlena VI, V ,{kommcnt4r), D, M; vimrmle v,

fl (hiillyzi k] VI, V"

D, M

Ez a közelítés folyama: távolodás, képtelenség, elégültség, lökély a neve; a minöségek egyenetlensége szétztizta osztata így pedig ötven van.

A (46- 5 1.] szakasz a szokásos értelmezés szerint a bbávákat irja le (ez az [52.] kárikáb61 következtethetö), azon minuciózus kategorizálási hajlam elrettentő illusztrációjaként, amelynek a rendszer állÍl61ag a nevét is köszönheti (szánkhja = számláI6s). Ha esetleg KEITH tévedne,256 és e rész nem betoldás eredménye, akkor is biztosra vehető, hogy isvaralqisl)a nem jókedvében irta; meglehet, az uralkodó hagyomány nem engedte meg a kihagyásál. A tradicionális értelmezés szerint az "ésaJ:t" (' ez') visszautal a 8 rúpára (fonna), eszerint a 8 tÚpa :- 50 bháva; igy azután, mivel a TÚpák a buddhihoz kapcsolódnak (2 1.), a pratjaja-szargát buddhi-szargának (értelmi teremtés) fordítják. Míg azonban a nipák a viselkedés négy, párhuzamos aspektusát jelzik, az 50 bháva inkább a psziché állapotainak egyetlen, eme lkedő sorozatának látszik. Nem lehet hál óket azonosítani, és nem kell a praljaját buddhinak fordítani (merthogy nem is jelenti azt).

256 "Reménytelennek to.nik, hogy összeegyeZlcssUk a:z 4!!apctok e két Hstajit [bhivák és rúpák, R.F.]: ahhoz t610nttil hasonlóak. hogy gyökcrcscn kiilőnbözöc knd: tckinlSÜk 6kCl, és a probléma nyilvánva lb mcgo\dás.a, hogy feltesszük, al.: isko lában elfogadott nézetCl kl:pvisd ik, amc lyCl kül önbözőképpen fejlesztettek 101/ibb. Az vi szonl, bogy bl/arakp s~a ugy I~. lj a a dol got, hogy az állapotok k~ csoportjának összeruag~sére nem is utal - illetve teljesen félrcvezctöcn, miszerint azonosak [az 'ésab' sz6n1 célo:!;, R.F.] -, olyannyira k!llönös, hogy jogosult a §ejt~s, miszerint az ezeket tirgya l6 versek ([46-51]) k/:söhbi hetoldlisok, amelyeket ugyanakkor vMgy koré bbl n helyeztek e l, mint amikor az uto lsó hérom I/erset bozzátoldottAk ts kijelentették, hogy az trltkczés hetven I/erset szAmllil.~U1 (105. o.)

A kihagyott versszakok

174

A prati-aja ('bizalom, fogalom, képzet, feltétel') és a vi-parl-aja ('e!tentét') iU, úgy tünik, eredeti, etimologikus jelentésében áll:2S1 felémenés és szembe-menés, ' emelkedes' és ' süllyedés' a spirituális fokozatokban, a megszabadulás felé vezető úton. Igy a négy szakaszát kifejező szavak is értelmet kapnak: a viparjaja szintjén még távolodik az ember a céltól; az a!laktinal (képtelenség, erőtlenség) már a belyes irányba fordult, de még nem képes elindulni; a tusti (elégültség) fokán a jófele tartó aspiráns kisebb eredményekkel megelégedve megáll; a sziddhi (tökély, bevégzenség) jelenti a csúcsot, az lit végcélját,2sS

A 'ntinöségek egyenetlensége' talán leginkább egy göröngyös út képét idézi, amely e föszakaszokat, mint cserépedényt 'szétzuzla "

A bhávák és a rúpák

175

[50J adh~atmikiiSt catasrab bahyii vifay 'oparamiic

pralqty-upiidiilla-kiila-bhagyat "kh yiill ca palica" nava!; tUf!ayo 'bhimatii~1 tU. t iidhy-dtmlkytd O(E). J, M; Ildhy-iitmikiii K ! bhiigll V !, G{f), DH.lSSI'Jo/

tt -rumai ponca ('a J, V. K ; _l"(1nuil pa/lCD D. M, V idnyina Bhi ksu , SIh'HA; -rumai CD pai/eu V I, 0(0); -ramiilJ plJ/1CD o EUSSEN ·lritalJ G(O, F), J, M, DI~

ft IfIlVU cll M

ta

[51J liha" sabda 'dhyayanam danam ca siddhayo '$fau· t -vighiila-truyati. VI, M

du~kha-vighiiliis traya~ t su-h[t-prö.p/i~

siddhe~tt purvo 'Ji/msas tri-vidha~ t slddha-yaga K ft Jiddhi VI; Jiddh", VI

darabokra (bhéda, 'osztat') törte (bhid-).

[47J pafica viparyaya-bhedii bhavanty a-saktest ca karar;za-vaikalyiit

tUftir navadhii 'ftadhii siddhi~. aftiivüilSati-bhediist t a-Jah/i V lo G (kiv. D), D, J, V, K t bhedii VI, D, J, M, V, K

[48J bhedas tamaso 'f!a -vidho tiimisro t 'f!ii~-dasadhii t lom/Jro. -Q~ ~ t

mohasya ca dasa-vjdho mahii- m oha~ tathii bhavaty andha-tiimisra~ t. '~.Ia

G; '#0 K

[49J ekiidaS' endriya-vadhaJ/ saha buddhi-vadhair a-saktir uddif!at saptadaSa vadha" buddherU VlparyayattU trq(i-siddhinam. t Wldhii G t upadyfii D, K n sopllldllsll-dllli G; ... eu D, K; ... tu 0EUSSEH'

tr buddhir J ta viparyuyris D; vipuryayd K

2S7 A llargát is jobbnak toot itt eredeti jelentése szerint - ki~s6tás, folyh, sereg - «!rtclmeznl, mint I 166. lábjegyzetbenjavasolt teremt~snek. 2S8 Ezt lll: értclmCZ~!lt nem támasztja alá a következö szakanak részletczé~c: ám lZ 011 leIrtak (külőnöscn a tök«!lyck taglal!\sa, [51.]) amúgy is annyira ellent«!tcsek a súnkbja felfogbávll, bogy ez nem igazán súlyos elIcnm.

A távolodásnak öt osztata van, a képtelenségnek pedig a szervek fogyatékossága miatt huszonnyolc osztala; az elégültség kilencféle, nyolcféle a tökély. A sötét osztala nyolcféle, a balgaságé is; tizféle a nagy balgaság; a sötétség tizennyolcrétü, ugyanígy a vaksötétség. A tizenegy eró hibáját az értelem hibáival együtt nevezüc képtelenségllek (az értelem tizenhét hibája az elégültségek és a lőkélyek fordítottja). Belülsó negyfele, nevük adottság, szerzemény, idő, rors; külsö, az érzektárgyak feladása szerint, öt - kilenc elégültség elfogadott. Megértés, sz6, betanulás, a h;\rom szenvedés elüzése, barátok szerzése és adakozás a nyolc löké/y; a tökély elött [ott] a haromágú kamp6.

A kihagyott versszakok

176

A második szakasz a távolodás (viparjaja) öt fajtáját és azok 62 alesetét említi. Az elégültségeket tárgyaló vers második sora alapján úgy tünik, hogy a tus~i ('megelégedés' ) az igényekről val6 lemondással, így a szenvedélymentességgel (vairágja, [45].) rokonítható. Ekkor az első sor, a négy belső elégültség tartalma az lehetne, hogy tudomásul vesszük önmagunkat és lehetőségeinket: természetes adottságainkat (pralqiti), szerzett képességeinket (opádána), a rendelkezésünkre álló idöt (életünk hosszát), és bclenyugszunk mindabba. amit a sors bozhat.

A nyolc "tökély" közül öt a tisztes középosztálybeli hindu hétköznapi erénye: érte lmes, szava van (vagy mesterének szavából tanult), kívülrő l tudja a fontosabb szent szövegeket, megnyerő és bőkezíi. Amilyen furcsa mindezt a tökéletességek csúcsán látni, éppolyan abszurd, hogy csak úgy odavetve említtetik a három szenvedés elűzése, az egész rendszer célja (1.). Biztosra vehető, hogy ez a vers nem eredeti része a föszöv egnek.

A bhávák és a rupák

177

A nyolcféle uralom, a tapasztalati és a szent szövegek szerinti [= emberi és isteni] tiz énéktárgy: eme lizennyolcnalt gyönyörét élvezik, nyomorúságát nem fogadják el- ez a tizennyolc fajta a sötétség .... Aki az énéktárgy megszerzésekor, éppen a tökéletes élvezet idején hal meg, avagy a nyolcféle uralomtól megfosztatik, annak ezért nagy szenvedése kél: ez a vaksötétség."Z1li b) Az elégültség

első

négy fajtája:

"Hogyha valaki a tennészelel ismeri, és annak mmoseges és voltát [1= megnyilvánuló és megnyilvánulatlan], erről az okozataként e l őá ll ó lényegeket felismerv én, csupán ezzel megelégszik - az nem szabadul meg: ezt nevezzük tennészelnek .... minőséglel en

Hogyha valaki, a lényegeket nem ismerve, csupán az anyagi feltételeket (upadiilla) ragadja meg, [vélvén:] "a hármas bot, a vizescsésze, az elhagyatott hely [??] stb. [= a vándoraszkéta életmód] megszabadulást hoz" - ö sem [szabadul]: ezt nevezzük anyagi feltételnek ....

A háromágú kamp6 val6jában ankus, 'elefántösztöke' , amely azonban az állatnak nemcsak serkentésére, hanem visszafogására és megfékezésére is való. A rövid, dárdaszerű szerszám hegye alatt visszahajló horog találhat6. Itt nyilván a távolodás, a képtelenség és az elégültség a három horog, ami visszafog.

))Csuoán a sors hozza meg majd a szabadulást« - ezt nevezzük sorsnak."'lll

A kommentátorok magyarázatainak jellegzetes példájaként álljon itt néhány részlet GAUOAPÁDA Bhásjájából (37-39. o.).

c) GauQapáda mindegyik tökélyben a megváltást hozó tudás megszerzésének egy-egy módját látja; izelítöként az utolsó kettö:

a) A távolodás öt fajtája: ,,A nyolc tennő [valamelyikébe] ... olvadva, magát megszabadultnak gondolja: ezek a sötét osztatai. .. .

Nyolcféle uraJom van, a parányi(vá válás képessége] stb.; ezekhez lndra és a többi istenek nem nyerik e l a megszabadulást. hanem azok múltával újra vándorolnak [születésről születésrej: ez a nyolcféle balgaság .... kótődve,

Hang, érintés, szin, íz, szag: az istenek számára ez az ót érzéktárgy boldogságot boz; az emberek számára is ez az öt - bang stb. - érzéktárgy; eképp [a belefeledkezés1 ebbe a tízbe a nagy balgaság ....

))Az

idő

meghozza majd a szabadulást; mi értelme a lényegek - ezt nevezzük időnek....

gyakorlásának?~<

"Barátt61 szenés: hogyha valaki a barátjának a tudását megértve, megváltásrajut, ez a hetedik tökély. Adakozás: hogyha valaki a tisztel etreméltóakat menedék, gyógynövény, hármas bot, vizesedény stb. és táplálék, öltözék stb. adományozásával segiti; tölük tudást nyerve megváltásra jut, ez a nyolcadik tökély."m

A kihagyou versszakok

178

[52J lia viI/á Mam;' liúgan,

na viI/ii lingena bhiíva-tnirvrtti~~

lilig!; "khyo bhava "khyas

(/asmiid dvi-vidhaIJ pravartate!1 sarga".)

t bh'h~na flliga- V, t ...iI,;v[ttil] V,; salÍrsiddhil] J. M(vlu .); IIi/po/IiI] D, M{var) 1't bhaVil/i dl'j.dM M

Nincs az állapotok nelkül j el ; ajcl nélkül nem fej l ődnek ld az állapotok. Jel nevü, állapot nevú (kétféle teremtés fakad ezért.)

A megszabadulásról [56J

ily qa prak[ti-k{lot proli-pun~a-vimolqii 'rthom

t quruG(D): lq1al) J; vik[lal) v,

mahad-ádi-visqa t bhiila-pary-ontal]. t; n'á 'rtho iva porá 'rlha U árombhal].. lvip)ld M

t: prullQ"al~ tal/lla·M,I'tJ-bhöwJ "1dI)ld1) J, M (var.); pru mrtal~

tt 'rtltamV ,

lIQifcrtal) prDj4.S(Jrga~ V,

A tennészetnek mindez a miive (a nagy tól az elem·fajtákig bezárólag), minden egyes személy szabadulása végett, más célját sajátjakent szolgálja.

A [43 .1 káriká 6ta tartó, kétes "bháva"-szak:aszok méltó lezárásaként, az utolsó félsor rontott. Ezen a helyen nem fér össze a versmér-

tékkel; a "pravartaté" ('keletkezik, folytatódik, történik, eljár') értelmileg nem illik ide; végül ez a szövegrész hangról-hangra megegyezik a 22 . szakasz második félsorával (ahol ritmikailag és gondolatilag is helyénvaI6).2S9 Érdekes, hogy ez a félsor a 22. szakaszból való, míg az egész téma kiindul6pontia, a nyolc buddhi-forma a megelözö, 21.-böl. Tartalmilag azonban elfogadható az oppozízió: a szinkrooLkus analízis mutatj a a linga összetevőit (Iinga-szarga), a diakronikus pedig fejl ödés~ nek allapotait (bhava-szarga). Ideillik a tradicionálisan k övetkező 38. versszak uj abb kategóriája: az intenzív vizsgálódás az egyén finom szerkezetét (szuksma = linga) mutatta be, az extenzív a durva-anyagi (bhúla) világ tagolIsagat elemzi (bhautika szarga). Mindeneselfe a [46.] vers pratj aja-szargája ('a közelítés fo lyama') már nem kivánatos: ha össze akarjuk egyeztetni eu el a szakasszal, akkor a bháva-szarga (állapot-teremtés, 'allapolok folyama') szinonimájá"ak tekintendő.

A pralqiti (természet) müködese látszó!ag öncélú (hiszen a purusáknak elkerillhetettenO! szenvedést okoz). Ez azonban nem igaz: a termeszet önként követi a szeme!y célját (19.), ami el őször a tapasztalás, majd a megváltás, A szakaszban olyan információ vagy kép, ami máshol ne lenne meg, egyáltalán nmcsen; kö !tő i értéke azonban még kisebb, mert nagyon sántikál a szöveg. A szakaszkezdö ' iti' csakis a leiró természetfilozó fiai rész !ezárására utalhat, ezt azonban az elöző (40,) vers már megtelte. Az apparátusból látható lag maga a szöveg is nagyon bizonytalan.

[63J ropail]. saptabhir eva w t s' oiva co purUfa 'rtham proli' t ewllÍl VI. M; ~lIQ V/. G

badhnaty atmanom iitmo",i prakrli~ vinlocayaty ekarii.pe~lQ.

t purujOsyQ 'rthtJlÍ' proli M; plll1JlOsyQ 'rthtJlÍl V,. DEUSS!:N

259 A Mlilhara-vfitti szövogo kifogástalan, Inn biztosra vcbctö, hogy u!6Iago~ javitb eredm énye.

Hisz csak hét fonnával köti magát magához a természet; ""------e,U!J~an::ö.~'~sZemely célja szerint elo ~val.

' .

A kihagyott versszakok

180

Az értelem formáir61 lásd a 21., [44-45 .) szakaszokat; a szabadító forma természetesen a rudás. - Mivel ez a vers nem szerepel a Paramártha· féle kínai fordításban. néhány más elemző is260 későbbi betoldást gyanit benne. Tartalmilag kissé problémás szakasz, hiszen in a hét fonna a termeszet formája, nem a buddhié; meg nem is egyértelmü. hogy a ~zcnv~é l ymentesség mennyiben vezet megkötöttséghez: cz az egész Ind (sot, még egyetemesebb) hagyománnyal, de a rendszer be lső logikájával is ellenkezik. Ezen túl viszont csak megismétli azt, amit az el őző (44.) káriká már kifejtett, t.i. hogy nem a szem(:Jy van megkötve s szabadul, hanem a prakfiti.

[66]

d[$(á may' eeyt upe/qaka t

sati samyoge 'pi tayo~ i rariga·$lho try G(D)

eko dma 'ham itY uparata 'nyá" prayojanam ~lii 'sli sargasya. t IIpeqala

K

H upara/' aiM Vl(?),V 1• G(D): l1paramaty anya G(var), D(vllr), V, K, SINHA

"Láttam már" - közönyös az egyik [a férfi]. "Látott már" - áll le a másik [a nőj . Ha érinlkezésre sor kerul is, motívumuk nincs a teremtésre.

A Gau(lapáda-verzióban az első sor más, a szakaszt az előzö folytatásává téve: ..Mint közönség-béli, közönyös az egyik (a férfi ). »Már láttak,« fejezi be a másik [a színésznö]." A többi konunenlár is, ~ár nem ezt a szövegel hozza, de igy értelmezi; ekkor fel esleges Ismétlés lenne a szakasz csupán. A második sorral is felIazuina az összefüggés, bár esetleg értelmezhetö a szarga ( .. ,fejezet, ének (eposzban)", ,) elöadásnak, 260 P~ l dáll l Lllrson, EN::YCl.ClPEDlA 645. o. (19. jegyzet); már TAKAKUSU megjegyzi ( 1904h: IOS3. o" I. jegyzet). hogya fordit6 t~vcdé5c ki zirható, hi ~zcn nemcsak I ~zakuz, hanem I kommentárja is hi ányzik. Ez a gondolatmenet ugyllnÍl gy vonatkoztathat6 a m'sol6kra is, az eredeti kommcntér szerzöje viSZOn! nyilv'n szakemhcr, tehát vi/tt/t m'iI nem hagy ki szakaszt.

181

A megszabadulásr61

Az upa-ram- (abbahagy, megszünik) fordítható tapintatosabban, ' visszavonul'-nak is. Az érintkezés, szanjbga természetesen a 18. kárikában szereplő ' kapcsolat' ~ fordítható a szöveg úgy is, hogy " Ha fenn is áll még kapcsolatuk, ..... A teremtés. szarga, Icibocsátási is jelent; az ind felfogás szerint szeretkezéskor a férfi és a nő is kibocsátja magvát. - Nehez eldönteni, bogy a kép vajon az egymást megunt bázastársakat idézi, avagy azt a belyzetet, amikor a bordély vendége, bár új hölgyet kért, régi ismerösével kerül egy szobába.

A basonlat pajkossága vonzó, és nagyon bizonytalan vagyok, hogy törlcndö-e a hiteles szakaszok közül. Mindenesetre a kép gondolati tartalma lényegében megvan a 46., 47. és 49. szakaszokban is. Az ind konunentárok a megváltás utáni helyzetre vonatkoztatják a képet, és a harmadik félsort (szó szerint: ,,még ha a kapcsolat fenn is áll") problematikusnak látják, hiszen a szanjóga, kapcsolat, a világbavetettség szinonimája (18-19.). Magyarázatuk: mivel a pralqiti is és a purusa is mindent áthatóak (utóbbi igencsak vitatható), ezért fennáll ugyan az érintkezés, csak a purusa közönye akadályozza meg az újabb világba-merulést. Ez igy igen eröltetett, és egy fontos terminus torz használatát mutatná.

Nincsen azonban szükség e körulményességre, hiszen a szakasz értelmezhető a dzsívan-mukta, "elevenen megszabadutt" megváltás és

halál közötti állapotára, amikor még fennáll a kapcsolat, de újabb ..teremiesre", azaz újjászületésre már nem fog vezetni

•

Zár6str6fák

Záróslrófák

[69/

vptti a [72.J-et, eredeti262 ).

18J melyről

Paramártha is megjegyzi, hogy nem

puruföt 'rlho-~"iiinomt! idom guhyam parama-qilJo samiikhyiitam sthity-Illpatti_pralayöstt cinryanretU yalra bhiitiillom. t part/trni K

ft prafDyac K

t

" tlran.

v,. Dn.I:SSrn; 'nha- J

t1: 'nha", J

t!t cim)'tlu VI. K; cin/}'Onle ca J

E rejte" tudást a személy céljáról a legföbb bölcs fejtette ki; ez szamba veszi a l~nyek fennállását, létrejönét és pusztulását.

Val6szinüleg betoldás. (l) A puru~ii 'rtho (a személy célja) standard müszó a természetet kormányzó racionáléra; elég érthetetlen és szokatlan, hogy pont ezzel jellemzi a szánkhját. (2) A dnyana, tudás nem azonos a tannat (sásztra, tantra, vidj á), és nem is kommunikábilis;

[70/ elal pavilram agryom ml/fljr Asuraye 'lIukampayii pradadau Asurir api PO/ica-sikhii- ya lena t bohudhiil-k(toril talltram. t rena ca G. J, M t bolmli M

Eme l egel ső tisztítót a bölcs, részvéttöl hajtva aladta Ászurinak, Ászuri is Panesasikhának; ő pedig elsokasította a lant.

A z elsokasította, bahudhii krta, jelentheti, hogy elterjesztette, avagy hogy jelentősen kibővítette a hagyományos anyagaI.

a tan ismeretében, meditáció révén ébred (45.). (3) A pralaja sz6 és fogalom (a ciklikus világban a pusztulás, az alaptcnnészcthc visszaolvadás szakasza) is idegen a Szánkhja-kárikától; a kés őbbi szánkhjában ez a bevett teória. (4) A bhúta mindenhol másult tenninus, a durvaelemeketjelenti. A szam-á-khyá- (kifejt, végigmond, összefoglal) szó alkalmazása nyilván etimológiál kínál a szán-khya számára (a triviális szan-khyá, 'szám' mellett), ezt talán a 'számbavétel' kifejezessel lehet visszaadni. A [73. ) csak a Szánkhja-szaptati-V(ittiben és a Mátftara-vrittiben szerepel, és elötte még o lvasható a "VÉGE" szó (szamáptam). A további szakaszokat is a kommentátorok egy része figye lmen kivül hagyja (Gau~apáda és Nárájat:la-tírtha261 mind a hármat, a Szánkhja-

261 A Stillkbjll-esamlrik lÍ szerzője . - Lcglllábbis ttCrilll (421! . o.)

!IZ

[71} si~yat-param-parayn "garam

sam/qiptam iirya-matina 1J#rll K

ISvara-lqi~lena c' aitad iiryiibhi~ samyag vijiiiiya siddhii '"tam.

[72/ sopIatyani kila ye 'rlhiis te 'rtlui~ k(tsllasya $a~/i-rantrasya iikhyiiyilujl- virahitci~ para-viida-vivarjitiiS cii 'pit:. t kl!Q(u K : vytikhydyfkö VI ft c ' ell M, V t

[73/ iastram idom na 'rthatas ca parihf'.'am tasmiíl samcisa-dU laril tantrasyat brhullmürter darpa~,a-salÍkriimam iva bimbam. t ... CIIM

ENCYCl.OPIillIÁbllll közöllek

262 .. Egy ebbő l (az iskolából) \1116 trtelmes ember költötte ezt a stanzát,"ill. (TAlCAKUSU 1904b: 1060. o.)

A kihagyott versS2akok

184

Tanítványi láncolaton át megkapva ezt ísvara!qi.sQ.a i\rjá ["'oemesJ[ versmértékben] összefoglalta nemes elmével, tökéletesen ismerve a doktrínát. A hetven [iUjában) benne van mind az egész Hatvanas könyv összes témája, elbeszélések nélkül, továbbá mások tételeinek elhagyásával. Ezért ezen összefoglaló tanítás tartalmilag nem marad el a Könyv mögött, mint a hatalmas bálvány képe, mely a tükörre vetül. A Hatvanas könyv (Suli-tantra) val6színüleg egy korábbi standard szánkbja mü lehetett., szerzője feltehet öleg Pancsa.sikba. Ez tartalmazhatott illusztratív történetekel, minI a Szánkhja-sziltra IV. könyve, és a rivális iskolák tanainak cáfolatA! is.

Az "eredeti" mü rekonstrukciójár61 A folyamatos kommentár idevágó megjegyzéseiböl kitetszik, hogy sejtésem szerint lehetetlen teljes bizonyossággal elkülöniteni az eredeti részeket a későbbi betoldásoktól; mindazonáltal mégis érdemes volt kísérletezni vele. Az utólagos beszúrások gyakorta értelemzavar6an más kateg6riarendszert használnak, mint í"'arakriSl).a;263 így

263 Tcnn~szetesen ez iti esuptn konveneionili5 meg.fc:löl~i5C az 'eredeli' mQ sz~j~nek,

avagy akér szerkesztOi nek: nemcsak ez a név nem tudható, hanem lll: scm: nem volt-e egy (vagy több) kortbbi mQ, amely az Ol-KArikA liapjAul szolg'lt. lit most azt a mIIvei keressük, amely már l/:nyeg6bcn azono. a maival; bcltlle minImális esonkolissll és esetleg kcvfsbó elhanyagolható b6vl~sscl keletkezett I ma ismert szőve!.

Az eredeti mil rekonstrukciójáról

185

a kutatást részint félrevezetik, részint félreviszik: elterelik a figyelmet a központi, lényeges gondolatok elemzés éről. Érdekes megfigyelés, hogy a javasolt korrekciók után jelentösen csökken a Szánkhja-kárika 'számolgatós' jellege. Ha eltekintünk a Mrmas számt61, amely rendkíV111 gyakori (töleg a három gUl).a miatt 17-szer fordul elő). az alábbi eredményt kapjuk: a tizennégy, legbiztosabban e lvethető versben (3, 43, 46-51, 63, 69-73) húsz számnév szerepel, összegük 351. Az ötven megkérdöjelezetlen szakaszban szintén csak husz, összegük pedig csupán 154. Meglehet. merő véletlen csupán, hogy éppen félszáz versszak ellen nem vetődött fel kifogás; s közismert az indck el őszeretete a huszonöt, ötven, száz vagy százötven strMáb61 álló művek iránt. Persze, még ha ötven káriká alkotta is Ísvarakrisl)a müvét, egy dolog bizonyos: serruniképpen sem volt teljesen azonos a mostani rekonstrukci6val; azt azonban remélhetem, hogy közelebb állt hozzá, mint a ránk hagyományozódott 12 szakaszos szöveghez. Az eJemzesböl eddigre kétségbevonhatatlanul kiderült, hogy a müvet fenntart6 és érte lmező hagyomány több, lényeges szempontból nem tekinthető mérvadónak. Látható, hogy az eredeti szöveget többször, különböző szempontok szerint átdolgozták, ezzel mind a tartalmat, mind a formát durván rombolva; ugyanakkor ennek nyomait el1Üntették. A különböző kommentátorok véleménye sokhelyütt eltér ezt szamos helyen jeleztem - , ami szintén világosan mutatja, hogy nem állt rendelkezésükre egy ke llőképpen részletes és világos, hiteles értelmezés. Ez a helyzet egyébként egyáltalán nem speciális, sokkal inkább ez a fószabály Indiában. A későbbiekben azonban általában kialakítanak standard értelmezéseket. amit gyakrnn eleven szekunder hagyomány őriz; ez kelti azt a hamis látszatot, hogy kommentárjaik szükségképpen megbizhat6ak. Fontos lehát leszögeznünk., hogy ez nincs igy, az eredeti hagyomány (akár többször is) megszakadt, az egységes értelmezés is sokszor csupán másodlagos konszenzus eredménye. Ezért lehetséges, érdemes és kívánatos olyan passzusok újragondolása is, ahol az összes kommentátor egyetért. Sajnos, ennek a legtöbb modern elemző sincs kellőképpen rudatában, ezért csak tovább

A kihagyott versszakok

186 erősítik

a hamis összhangot. Ennek végiggondolása bátorított arra, hogy

sokszor a teljesen egységes tradíció ellenében is alapvetöen új értelmezéssel kísérletezzem.

IsvarakrisQa jelentősége A történeti személytől rekonstrukciónk eredményeképp még egy lépéssel távolabb kerültünk: hiszen immár legalább két szerzőt kell keresnünk. Ugyanakkor talán tisztábban kivehető 'Ísvaralqisl).a' (vagyis az "ötvenszakaszos" mű szerzője) gondolkod6i teljesítménye. A mű tartalmilag és formailag is koherens egész, szerkezete logikus. Érdemes utólag is áttekinteni:

Bevezetés: l-2

Minden szenvedés: megváltást a tudás hozhat.

3-5 6

A tudás forrásai. Az okság.

A 7-9 10-11 12-14 15-17 18-19 20-34

világ: A természet és a lélek (vjakta, avjakta, purusa). A három minöség (gul).a). A g~ák: szerepe és következményeik a tennészetben. A lélek ismérvei. A lélek és a természet (pralq'iti) kapcsolata. Az ember belső felépilése: a psziché, az érzékek és a

35-37 38-39

A finomtest (linga) és a lélekvándorlás. A lények fajtái.

A 40-43 44-45 46-48 49-50

megváltás: A természet tevékenységének eélja a lélek megváltása. A megváltó tudás tartalma, az átélését hozó meditáció. A tudás hatására lélek és anyag kapcsolata megszakad. A tudó, halálakor, végleg megszabadul.

cselekvöerők.

ÜvaralqislJa jelentősége

187

Látnivaló, hogy Ísvaralqisl,1ajelentős, kreat{v alkotó - most mégis másik erényét domborítanám ki, mety az előbbinek szinte az ellentéte. A tiszta szerkezetű, tömör összefoglalás nagy szintetizáló készséget sejtet; s ezt több más tény is megerösíti. A Szánkhja-káriká átütö sikerének egyik titka éppen az, hogy szerzője tudatosan olyan müvel szerkesztett, amely minden iskolának megfelelhet. Mindazokat a vitás kérdéseket, amelyekben nézetkülönbség mutatkozott a szétágazó szánkhja hagyományban, tapintatosan kezelte. Ha összebékíthetőek voltak a vélemények, összekapcsolta őket; ha lényegtelen kérdésről volt szó, átsiklott fólötte, nem emelte be a rendszerbe; olykor kétféleképp értelmezhető szövegel alkotott. Így a gUl,1ák lelki, illetve kozmogóniai értelmezését egyetlen, koherens elméletté egyesíti. Összebékíti a három (gu!).a), illetve öt (bhúta) elemet használó anyagszerkezet-értelmezéseket. Kétértelmü szóválasztással nem kötelezi cl magát a teremtés kérdésében, bár talán utal rá: az örök világ elméletét tartja jobbnak. Nem támogatja ugyan, de azért senuniképpen sem zárja ki az istenhitet, avagy az egyéni lelkek közös eredetét. Kritikus a rivális rendszerekkel, de nem mereven elutasító. Az ahankára (énség) elavult, kozmogonikus funkcióját névleg elfogadja, ám minden tényleges szerepétől megfosztja, és harmonizálja a három gul,1a tanávaL Minden bizonnyal a tanmátrákat maga inkább az érzetminöségek hordozójának tartja, mégsem veti el a finomelcm (az elemek légiesebb változata) értelmezést sem. Noha külön elemzi a psziché három részét, nem zárja ki, hogya buddhi, az ahankára és a manasz egyetlen szerv (antaJ:t-karana) funkciói lennének. Az érzékek és a tudat egyidejű, avagy egymás utáni működésének (lényegtelen) vitáját tinoman e1keni. A szintézis sikeriilt: minden főbb irányzat elfogadja a müvet, legfeljebb igényei ' szerint megtoldja egy-két szakasszal. Négy nagy tematikus csoport különíthető el az utólag hozzáfűzött szakaszokban, ezek talán éppen négy iskolát jelöhlek: a nyolc prakriti, a nyolc rúpa és az ötven bháva tanát hirdetők, valamint a hagyomány értékét hangsúlyozók.

188

A kihagyott versszakok

Az idézetek eredeti nyelven

Ez az értékelés csupán arra világit rá, milyen szervesen ilIeszke* dik tsvaralqisQ.a műve az ind gondolkodás történetébe. Hiszen az egész ind ideológiatörténet vezérmotívuma a szintézis, a befogadás és összebékítés, gyakran az eklektikus elegyités. Ennek taglalása itt nem lehet-

séges, de annyit érdemes megjegyezni, hogy ezer

esztendővel később

az egész szánkhja lényegében bekebeleződik az akkori standard hindu filozófiába, a védántába. Az pedig alapvető változtatás nélkül átveszi a szánkhja teljes tennészetfilozófiáját, mely ily módon ma is él; viszont, mivel a domináns védánta iskola szigorúan manista, elvész a dualizmus

és háttérbe szorul a lelkek sokaságának: tana is.

l

, , , , , 1

iti samkhya-darsana-vyiikhyiinam samiíptam

(Ezzel a számbavétel filozófiájának kifejtése véget ért.)

retodhA isan, mahlinAna iisan ; svadhi 8vástiif, práyati.(J parástál (MACDONNEL 1917, 210. o.)

TRAITÉ SUR LES «SEPTANTE D'OR» (Suvan;Jasaptati) ou TRA1TÉ SUR LA PH1LOSOPHlE SÁMKHYA (SariJkhYaSiistra) Le rai Nága admira beaucoup son intelligence et commen9a a lui exposer le Seng k'ja /ouen (SiiriJkhyasiistra). [... ] Mais celui-ci, passant au crible ce qu'il apprenait, en jugea J'ordre défectueux et l'expression inexacte. Quant au fond, il pensa que le mieux était de le changer entierement. Quand le cours fut fini, sa compilation l'était aussi. ...weil (einem solchen Mittel) das Ausschliel3liche und das Ewige fehlen. ...since (perceptible means) are not [maior abiding. yata ekií 'ntato ". aty-antato

o ••

dr#ena helunii 'bhightito na bhavati

tatra dubkha-trayam: iidhy-iitmikam, iidhi-bhautikam, iidhidaivikam c' eti. tatrii "dhy-iitmikam dvi-vidham siirfram miinasam c' eli. siiriram viita-pitta-S/e~ma-viparyaya-krtam jvarii 'tisiirii "di. miinasam priya-viyogii 'priya-samyogii "di. iidhi-bhautikam

catur-vidham

bhiita-griima-nimittam

manu~ya-pasu-mrga-pa/qi-sarisrpa-damsa-masaka-yúkii- matk.u1)a­

matsya-makara-griiha-sthiivarebhyo jariiyu-jii '1)fja-ja-svedaj'odbhij-jebhyalJ sakiiSiid upajiiyate. iidhi-daivikam: deviiniim idam daivikam: divalJ prabhavati 'ti vii daivam tad adhilqtya yad upajiiyate slto'~1)a-viita-var~ii'sani­ piitii "dikam.

Az idézetek eredeti nyelven

/90

janma-bala-pravruil ye mátllr apacarat pangu-jiity-andhabadhira-miika-minmina-vilmana-prabh(tayo jiiyante; te 'pi dvividhiiJr rasa-k{tii". dauhrdii 'pacára-k{'tiiS ca.

evalil yatha. duMha-traya'bhighiítaj jijiiiisii kiiryii kva ? tadabhighátaA-e helau. (osya du~kha-trayasya abhighiitako yo 'sa u hetus tarr ' eli.

dO$a-bala-prav(ltá ya iitatika-samurpannii mithyii "harii "ciira-

dUre sa 'pa 'rlhii cel: dnte herau dulJkho-traya 'bhiglrá/ake sa.

k[tiiS ca; te 'pi dvi-v;dhii/J: ömásaya-samutthál) pakvil "saya-

jij/iósií 'pií 'rrha ced yoJi. tatrii "dhy-atmikasya dvi-vldhas)'ii 'pi ii)'flr-veda-stistra-kriyoyii priya-samtigan"j 'priya-parlhára-ka{utfkta-ka$iiyii "di-kwJthii "Jibhir dH!a eva iidh)'iitmik' opaya~,. ödhiblrm/tikasya raqö."dinii 'bhighiíro dH!alJ.

, , JJl

samut/has ca; punas ca dvi-vidhá" : saririi. miinasas ca. Ie ete adhy-atmikO/]. (5)

.va

sarilgháta-bala-pravrtta ágalltavo durbalasya bafavad vigrahiit; te 'pi dv;-vidhal]: sas /ra -k{tii. vyiila-k{tiis ca. ete - adh ibbautikOI]. (6)

JUre sii 'pii ',thii ced evam manyase, lia. eka. 'ntö 'ty-all/alo '-bhaviit. yata em 'Illato 'vasya/iI aty-antato nifyar;, du/eno hetuna 'bhighilfo na bhavari losmiid anyatra ekil '"lii 'ty-antii 'bhighiitake Iretau jijliiisri vividifo. kiíry' eU.

kiila-bala-pravrttá ye sft 'o!flJa-viita-var!fii- tapa-prabhrtinimiUli/]; te 'pi dvi-vidhá" : vyapanlla-rtu-Iqtiil], a-vyiipanna-rtuIqtiiS ca.

iidhi-daivikasya gupta-stlriinam eva siint/-karmaril cet (=-karma ca). báhy'opáya-sádhyarh daivika/i ca.

du~khari,

daiva-bala-pravrttá ye deva-drohád abhisaptakii atharvalJaIqto upasarga-jáS ca: te 'pi dvi- vidhii~: vidyud-asani-Iq'tiil], pisiico"di-Iq'liis ca; punas ca dvi- vidhii~: samsal'ga-jii ii-kasmikiis

dve-dhii - iidhi-bhautikam. ádhi-

'Q. sva-bhö vu-bala -pra vrttii ye /qu t -pipösii-jarö-mrtyu-n idraprabh[tayal); te 'pi dvi-vidhá" : kiila-jii, a-kiita-jiis ca; tatra pan'ralqaJ;la-lqtal] kiila-jál), a-pariralqaJ;la-Jq-tii a-kata-jiil). ete iidhidaivikiil).

áha. traya-grflhalJa 'n-arthakyam ... )mimitta-bhedát bhed 'opacára« iti cet ... n' aivam. kasmiit? nimittii "II -afltyena gll~lá "11antya-prasaúgiit. iidhy-iitmikam hi d'lli-vidharil. siirirari, mánasati,

'Q. II

tad ádhy-iitmiJulli, vaidyá bnlvate.

II

prág abhihilaril »tad-dulJlcha-sarilyogii vyadhaya« iti. tac ca dulJlcharil tri-vidham: tidhy-titmikam, iidhi-bhautikam. ödhidai'llikam iti.

\ 9\

Az idézetek eredeti nyelven

II

... bhava-paccayá játi. jiiti-paccayá jarii-maralJam saka-pan'devadukkha-domanass 'Ilpáyiisii sombhavanti ... (Maho-talJhii -sankhaya-suttam: MADDZSHIMA-NIKÁJA 38; 261. o.) tasmiid arhasi tad vaktum vaktavyam yadi manyase jarii-maralJa-rogebhyo yothii yam parimucyate. (14)

ta/ tri sap/a-vidhe vytidhtiv upanipatati. te pllllah sapta-vidhii vytidhayal]; tad yatha - iidi-bala-pravrtriil]. jallma-b~/a-pravrltá~. dO!fa -hala-pra vrUii~. samgháta-bala-pravrUii", ká/a -balapravrtliil]. daiva-bala-pravrttii~. sva-bhii'llO-bala-pravrttii iti. (4)

praJq-tis ca vikiiraS ca janma mrtyur jar' aiva ca tat tovat sattvam ily uktaril sthira-sattva parehi nal). (J 7)

tatra, ádi-bala-pravrttii ye sukra-solJita-do!fti 'IIvaya" kl/~!hii­

jiiyate jiryate c' aiva biidhyate mriyate ca yat tad vyaktam iti vijiieyam a- ryaktam tu viparyayat. (22)

'rSa~l -prabhr(aya,,; te 'pi dvi-vidhii" : miil(-jiilJ. pifr-jas cu. U

samiinam jara-maralJá "di-jam dul)lcham.

192

A.z idézetek eredeti nyelven

Az idézetek eredeti nye/ven

a-brahma-stamba-pary-antam 11

"

realize sünyatii: without realising i iinyatii, bondage of mind continues to recur after occasional samiidhi.

na tasya rogo. na jarri, na m[1yU~ priiptasya yogii 'gnimayam sariram. janma-m(tyU-jarii-vyiídhi-duIJ/cha-áOfö 'nudorianam gu~iin

., 21

eliin atilya trin dehr deha-samudbhavim janma-m(tyu-jarii-duIJkhair vimukto '-m[1am asnute.

atTa janma-jaró-mara1}a-lqtam du"kham priipnoti

" "

o ••

proktam tad vyaktam ily eva jtiyate vardhate ca yol j iryate mriyate c' aiva caturbhir laJqo1J.Qir yutom; (29) viparitam ato yat tu tad a-vyaktam udáhrtam.

olt

ya etam mantra-rajam Nára-simham anuffubham nityam adhfte, sa mrtyum tarati, sa piipmánam tarati, sa brahma-hatyiim tarati, sa bhrüna-hatyiim taratt, sa vira-hatyii,;, tarati, sa sarvarn tarati, sa sarvam taratt.

J(!

ya etal tarakam brahma briihmaf.lo nttyam adhfte, sa sarvam papmiinam tarati, sa mrtyum tarati, sa brahma-hatyiim tarati, sa bhrüna-hatyii,;, tarati ... sa samsiiraril tarati ... so '-mrtatviiriJ ca gacchati.

H

sarviirid loMm jayatt, m(fyUm tarali, papmiinam taraU, brahmahatyaril tarati yo yo 'sva-medhena yajata iti.

"

tad-anyo 'sau dulJkhii 'poghiita-samartho he/ur veda-vihi/a iinuiraviko. yasy ' aiMntiJuJm atyiintiJuJriI ca phalam smyate. evam hy iiha: »/arari sokam, tarad papmiinam, taraU brahmahatyiim yo 'iva-medhenayajate. « yac c' aite vedii~ punar apy iihuJJ:

jonma-marolJo-duMdtayor otyantii '·bhal'O 'povargaIJ. yad eva yoga~ pasyant; siiriJkhyais tad anugamyate

"

praty-ak$o-hetavo yogtiJ:r siim/chyalJ sastra-viniicaytilJ

IZ

viiefa-dariina

28

yoga-siistre 'pi »atha taUva-darsan 'opiiyo yogalJ« iti samyagdariana 'bhyupayatven ' aiva yogo 'ngf-hiyate.

22

asya mahato du~kha-samudiiyasya prabha va-bijam a-vidya, tasyas ca samyag-darsanam a-bhiiva-hetu~.

iilma-bhiiva-bhiivanii-viniVflIŰJ.

»áphna sómam; amftI abhÜJna; áganmajyótir; ávidima dev!n. k/Ip nünám asm!n /q1)avad Mtil;? kím u dhiJrt/r, Amrta, mártíasya?« (MACDONNEL 19 17, 156. o.)

... SUfllpti-samiidhy-iidav api satyam svii-bhávikyam a-vibhagapráptau milhyii-jfiánasyá 'n-apoditatvát pürvavat punalJ prabodhe vibhiigo bhavaty ... II

when craving (trff.lii) is not destroyed, the mind will continue to stick to some support here or there. It is tberefore necessary to

sa yo ha vai tat paramam Br ahma veda, Brahm' aiva bhavati, na 'sya '-Brahma-vit kule bhavoti, tarati sokam, tarati pápmanam, guha-granthibhyo vimukto 'mrto bhavati.

.ll

IJtima-dukkhatii. pari1}áma-tiipa-samskiira-duIJkhair gU1}o-v(tti-virodhiic ca du"kham eva sorva';' vivekina~.

tÓTati sárvvam piipmlnan tárat! brahmahatylm yo 'svamedhina yájate.

tri-l;Iaciketas trlbhir"etya sandhim tri-karma-lert taratl janma-mrfyü

tisso dukkhatö - dukkha-dukkhatii. sarikhiira-dukkhatii, v/pari2.1

193

J2

yaJJ somam pibati, tasya vyádhayo mrtyur jarii vii kim kariryati?

/94

"

Az idézetek eredeti nyelven

lZ

yady apy anya 'nya·bhedajiliinam eva viveka-jíiiinam tathii 'py iilma·viSqyalcam eva tan· moqa.kiirat)am bhavati

.. .an-aikántiJca/J prot/karaI,. tathií hi: »madhyama-pi'!4am p ulrakarna. patni priisniyal )iidhaua pilaro garbham( iti mantref)Q«. tad evo,i! Veda-\'ocasii hoMin pi/P!ön para/J-satan asno/i. yavad em 'pi

II

"Paunu;likas add two more, viz., inc1usion (sambhava) and tradition (aitihya)."

~

»nii 'sli 'ha gha{o 'n· upalambhii{« ity a·bhiivaIJ. latra gha{a·Simya. pradeia eva gha{ii 'bhávaIJ, sa ca pratya~a-pramii'.'a-siddhatviill na pramii'.'ii ·ntaram.

a

»irotrii"di. v[ttir« iti Vária -ga!Jii~.

~

atha tat-purvakam tr/. vidham anumallam: purvavac, che~avat, siimiillyato d[$!am ca.

II

"inference from common characteristics"

~

... on the strength of a common quality the inference is extended to a ditl'erent class of objects ... Thus on perceiving that the work of the peasants is rewarded with a good harvest I may infer that the work of the priests, namely the perfonnance of sacrifices, will also be rewarded with the objects for which they are pcrfonned (i.e. the attainment of beaven).

paiu·ghiitiit ... Indrii "di~niiiat Jqaya.yukta~ tena yukta~; viSefa·gUf)a·dadaniid /tarasya

~

In early Nyaya ... sámányat(}odnla refers to the inference in ali cases other than those of cause and effect, e.g. the inference of the sour lastc of tbe tamarind from its fonn and colour.

appears but oncc in conflict witb tbe Vedas, wben he condemns sacrit:ice of animals, and the text plainly supports tbe sage in tus baUle for Ahimsá.

«!

The third kind of inference, the Samanyato Drishta, based on what is conslantly seen legelher, is illustrated by our inferring that !he sun is moving because it is seen in different places, everylhing that is seen in different places being known to have moved.

ol

die Erkenntnis aus der GJeichartigkeit, d.h. der AnalogieschJuB.

ekO '''ii "dinom satrii"iim dina-parimiif)ovatiím kiirar,uintim parimiilJovad eva svargií "di kiiryam du,am. denn dic$es ist (ebenfalls) mit Unreinheit, Vergiinglichkeit (des er!anglcn Erfolges) und der Tatsache, daB es immer noch ein vorzüglicheres (Ziel als das durch ein auf der heiUgen Obcrlieferung beruhendes Mittel Erreichbare) gibt, behaftet. for it is impurc; and it is defective in some respects, as weB as cxccssive in others .

" "

for they are connected with'impurity, dcstruetion and excess. a·vlillddhi.yllkra~

at/sayo du~khatil

.."

195

á,lUsravi!ro 'pi karma-kalapo dntena tulyo var/ale, ailalntiJui"tyanrika-du~kha-pratrkiirá 'nupiiyatvasy' obhayatrii 'pi t«llOtvát.

plltro na jiiyate. latha »páSyema iarádaIJ satóm jívema sarádal] satám« iti srutiiv lis/e. param garbha-stho. jtita-miitro. bálo. yuvö 'pl kumiiro mriyare.

"

Az idézetek eredeti nyelven

viSe~as,

sylit.

na hi haSfiiv asrg·digdhau rudhire'." aiva iuddhyataIJ . du"'khiid du~kham, j ala 'bhi~ekavan na ja{lya·vimoka~ na tat·parasya samdadhyiit prati·külam yad atmana'" e~a samlqepato dharma~ kiimiid anya~ pravartate ... jíiavijiiiina is put at the end of the list in order to indicate

reasoning from perception to abstract principle

"

... the inference is from the general to the general (VacaspatimiSra,

{ii

The cornmentalors [... ] differ widely in their interpretations.

supremacy of that knowledge.

Tattva-kaumudí, 35).

196

Az idézetek eredeti nyelven ditl'erent Siirilkhya authors put forth many alternative explanations [ . .. ] and no one was certain about their exact connotation.

Az idézetek eredeti nyelven 'M

asatah karanam na 'sli. yadi syat, tada sikatabhyas tai/am, kürmaromabhya/:l pata-priivaral)am; vandhya-duhitr-bhro-viliisa/:l, saSavi.fal)am, kha-p~pam ca sya!.

1Ií

yady a-sattvam gha{ii"dinam* utpattau helur i~yate saSa-sr1)ge 'pi tu/yatvad utpaltis te prasajyate . *A nyomtatásban: gha,adinamam

TI.

»upiidánanj(( kiiral)ani, t~iim »graha1)am« kiiryel)a sambandha/:l. »upiidanai/:l kiiryasya samhandhiid« iti yaval. elad uktam hhavati kiirye1J.a samhaddham kiiral)am kiiryasya janakam. samhandhas ca kiiryasyá '-sato na sambhavati, tasmat sad iti.

:ZR

The last four arguments, which are in effect but two, rest on the perception that in the product the original material is contained, though under change of appearance, and that definite materials give definite and rustinct results.

12

the non-existent carmot be the subject of an activity; the product is really nothing else than the material of which it is composed; the product exists before its coming mta being in the shape of its material; only a defmite product can be produced from each material; and only a specific material can yield aspecific result.

~

(1) because of the non-productivity of non-being; (2) because of the need for an (appropriate) material cause; (3) because of the impossibility of ali things coming from ali things; (4) because something can only produce what it is capable of producing; (5) because of the nature of the cause (or, because the effect is non-different from the cause).

The knowledge of fonnalor generic existence is by perception; of

things beyond the senses by inference; that which cannat be detennined by this (method) and cannot be perceived must be detennined by fitting means. Verbal Cognition thus is that cognition of things imperceptible i.e., not cognised by other means ofcognition ...

" "

Indro deva-riijah,

uttarii~ Kurava~,

svarge 'psarasa iti

Samkhya holds that there can be no production of a thing previously non-existent.

;)sat kiiryam« -

kiira~a-vyiipiiriit priíg

jti Se$a~.

11 ViicaspatimiSra stresses the identity aspect in such a way that continuity of essence is maintained in spite of differences. kiiryasya karalJa '-bheda-siidhanéini ca pramiil)iini: na pa,as tantubhyo bhidyate ... gurutvii 'ntara-kiiryii '-grahal)at II

a-sato '-karanam .. . yatha sikatabhyas tail'otpattis . ... upadanam karal)am ... yo yena 'rthi sa tad-upiidiina-grahal)am karoti: dadhy-arthi /qirasya na tu jalasya . ... sarvasya sarvatra sambhavo na 'sti. yathii suvarl)a-rajatii "diniim [a szövegben: suvarl)asya rajatadau] t[l)a-piimsu-sikatiisu. ... iha kulii/a~ saJ..to m[d-dal)r;la-cakra-civara-rajju-nirii "di-karal) 'opakaral)am va sakyam eva gha{am mr t-pil)r;liid utpadayati. ... karal)am ya/-la/qal)am tal-/a/qal)am eva karyam ... yathii vrfhibhyo vrfhaya~; yada 'sat-Jairyam syat tata~ kodravebhya/:l salaya~ syur - na ca santi.

The acceptance ofnon-production ofexistent [nyilván 'production of non-existent'] objects would imply undesirable contingency of production of even absolutely non-existent objects like sky-flower andhoms.

197

... aspecific cause is able to produce onlyaspecific effect.

" "

katham a-sata/:l saj jayeta? kara1)a-gul)ii "tmakatvat kiiryasya

198

" "

Az idézetek eredeti nyelvell

.. . taking as the paradigm of causal situation cascs likc milk upódóna,;,

hetu~

kiirolJom nimiltam iti p aryiíyii&

sorvatra sarvadii sarva 'sambhavat

il

... lhc existence of the effect in the pasi as weil as in the future can be proved on the basis of tbc cxtrasensory perceptioos of the Yogins. Evenls takiog placc in different temporal periods can be perceived by Yogins through powers (siddhis) bom of yogic concentration and meditation.

"

lifrgam

»sva~kiira~lf!

'~im " aitad-iitmyam idam sarvam tat satyam sa alma tal tvam asi s veta-/(eto iti ( ) 2.3)

"

inta the Siritkhya system.

"

a-viveld-v4ayo '-jiiair eva d(fyam, bhogyam iti yiivat

sí

Unlike spirit, tbc evolved and the unevolved are without tbe power of discriminating bctween thcmselves and spirit

"

... avivekin, ,,nicht scheidend", namIich zwischen sich selbst und dem Purusba, welcher aUein zum Viveka, der Unterscheidung seiner selbst von allem Objektivcn, gelangen kano, worln eben die Erlösung bestebt; madhu madhu-lq1o nfsti${hantl: ntintityayiiniim vr~iilJiim rasii'.' samavahiiram, ekatiiri! rasaril gamayanti. te ... tatra na vivekam labhante: « 'mUfra 'ham vrqasya raso .rmy, amufya 'ham v( qasya rasa 'sm/» 'ti

kára'.'á- 'numtipakatviillaya-gamaniid vti 'tra /irigam kárya-Játam

on

the basis of these effects, the existence of the unmanifest primary cause is ioferred. These effe cts, which are the objects of enjoyment, also estabilish inferentially the existence of consciousness as the enjoyer. The manifest is the sign or reason (/inga "" helU) to establish the existence of both primordia) materiality and consciousness. 22

saflva-rajas-Iamasiim siimya 'vasthii pra/gül]

21

sad eva somy' edam-agra iisfd ekam evii '-dvit/yam. (2.1 ) sali,milálJ somy ' emá" sorva" prajiil] sad~iiyataniil] sat~pratifrhal] (8 .6) nyagrodha-phalam ata iihar' eti 'dam bhagava iti bhindhr 'ti bhinnam bhagava iti kim atra pa.iyas/ 'ty a'.'tya iv ' ema dháná b1ragava ity ásiim alig' aikám bhindhl 'ti bhinnii bhagava Iti Idm atrapa.iyasf 'ti na Idril ca 110 bhagava iti (12.1) taril h' ovaca yari! vai somy' aitam a'.'imtiiwrh na lIibháfayasa etasya vai somy' aifo '~!imna evam mahan nyagrodhas ti#hati .irad dhatsva so"'y ' eri

vistlrf.la~virapa-siikhii,iI nyagrodha-padapam dntvii 'num/yate: asty asall janana~krjya~samarth ti nyagrodha-dhiinii ya.sya1J anupofabhyamiiniiyiil] api 'dam kát}'am upalabhyate.

2'!! It is the starting-point of the natural philosophy which developed

layam gacchatl« 'ti.

lingyate 'nelfa '-v)'aktam iti lbigom. viparitam avyaktam, lia liligyate Idm-eid anen' eti. atha-vii layam gacchatf 't j /ingam . pralaya-kiile hy iikiisii "dayalJ paika yathii-hamaril sabdii "dl-tQnmiitre$u liyarue, tan-miitriilJ/ 'ndriyiiIJi cii 'ham-kiire, allonl-káro mohari, mahiin pradhiina iti

199

(12.2) sa ya efo

tumiog into curd, seed tuming into seedling etc.

iI:í

..

Az idézetek eredeti nyelven

diese 8afte keine Vc:rschiedc:nheit erlangen .lW

detachment. loneliness, separation, seclusion

ill separation, aloofuess; solirude, seclusion

ll1Z Scbeidung, Sonderung, Trcnnung; .. . p(thag~iitmatii ... p[fhagbhtiva ... ekii 'nta .lm not separated, undistinguisbed, unifonn .IQ!

»a~viveki« iti: yathri pradhrinam na svato vivicyate, evam mahadiidayo 'pi na pradhiinrid vivicyante, tad-titmakatwit.

Az idézetek eredeti nyelven

200

w

lOO.

a-viveld vyakta,;,; na viveko 'sya 'stl 'ti. idam vyaktam ime gu~ii iti na viveka-kartum yöti, ayam gaur ayam wa iti yatha: ye gu~iis tad vyaktam, yad vyaktam te ca gu~a iti.

atha-wi sambhüya-kiiritvam atrii '-viveka~. na hi kim eid ekarh paryiiptam sva-körye, api tu sambhiiya. fatra n' aikasmiit: »kasya cit kena cit sambhava« iti.

Az idézetek eredeti nye/ven

201

ill. an-ekarh vyaktam, ekLIm a-vyaktam: tathii pumiin apy

eka~

buddhir aham-kiira~ paika tan-miitriilJy ekiidai 'endriyiilJi ca paiica mahii-bhiitiini tan-miitrii "sritiini. ...anekam vyaktam, ekam pradhiinam: kiiralJatviit trayiilJiim lokaniiril pradhiinam ekam kiiralJam - tasmiid ekaril pradhiinam.

ill an-ekam:

ill a-kriyal] sarva-gatatviit

minorganic nature ... should consistently be derived for eacb individual from the fme elements which form part of his psychic apparatus

ill vyiipi pradhiinam sarva-gatatviit ... a-krjyam a-vyaktam sarva-

.ill!. maulika-siimkhyá hy átmiinam iitmiinam prati p[1hak pradhánam

ill ayam pUru:fal] siddho nir-guf)o vyiipi cetana iti

vadanti

w.

llQ

gatatviid eva

ill gati-srutes ca vyiipakatve

»prati-pun1~am anyaI pradhiinam saririi"dy-artham karoti. tefam ca Miihii"tmya-sarira-pradhiinam yada pravartate tad' etariiIJY api. tan-nivrttau ca te~am api nivrttir« iti PaurikalJ sáthkhy'iiciiryo manyate. tat kathom a-prat~jdhy' aika pralqtir abhyupagamyate?

siimiinyarh vyaktam: sarva-purWf'opabhogyatviin, malla-das/vat.

III vijniinarh ... paref)a na grhyate para-buddher a-pratyalqatviid ill iiha, ni:f-kriyatviit farM pra/q1el] kiiryii "rambho 'n-upapannal].

kriyatvii 'bhyupagame vii vyakta-vaidharmya-virodha iti.

'py upiidhi-yogiid bhoga-desa-kiila-

/iibho vyomavat l2Q

yadii ... anya-dehii 'n-utpiidal), fadii jivii "tmano 'pi paramii "tmanii sah' aikatva ...

ili sarira-vyiipitviit l22. a-vyápi vyaktam, vyiipy a-vyaktam. purufio 'pi vyápi yadá prlq-tyá mukta~. yuktai cet, vyaktena sa-drsal}, na pradhánena hi sarvadá devá "di:fu pravartate.

l2l to fix finnly, support, sustain, prop (esp. the heavens)

ucyate - na, kriyii-vaidharmya-bhediit. dvi-vidhii hi kriyii praspanda-lalqaf)ii paril;liima-lalqal;lii ca. tatra praspandal) pradhiinasya saulqmyiit pratifiidhyate. pari1J.ámatal) tu tat-kiiryam iirabhate iti. iiha - nanu ca pari1J.iimo 'pi saulqmyát pradhiinasya n ' opapadyate. kLIsmiit? na hi saulqmyiit siilqmasyii "kaSiider viparil;liimo dHla iti.

ill In the earliest stage of Sarilkhya then the theory of the mutual

interaction and inseparability of the gUlJas is unknown, and they have nothing to do with explanations of the multifariousness of phenomena; their sole function is to register the moral state of the individual as determined by his acts. J1J. ••• the original function of the gul].as was cosmic ... the three gUl].as

'bhyupa-

as a triad had this cosmic origin and not necessarily the three gUl}as sattva, rajas and tamas by themselves.

ill. Soul in these respects, as in those (previously mentioned), is the

l26 Anaxagoras affirms that there is a portion of everything in everything.

ucyate -

smhskiirasya sauqmye

'pi pari1J.iimo

gantavya~.

reverse.

202

Az idézetek eredeti nye/veli

ul annomayam hi somya mana, iipomaya~ pro,!as. tejomayi vák

tasmád ölmavató varjyam rajai ca tarna eva ca rajas-(amobhyQril njrmuktam sattvam nirma/atám iytit 12:2 YO 'f.l imá sa ürdhva~ samudl~ati

UlI Colebrooke had already warned us against laking the Gunas of the Samkhya illlhe sense of qualities.... Constituent ' parts' might be a bettee rendering Wc ourse\ves have inherited our ideas of substance and quality from Greek and medieval philosophers, but cven with us a defInition of inherent qualities is by no means easy, considering that our substances never exisl without qualiti e~. nor our qualities without substances. o ••

III The process of development of the unevolved is through the activity of threc constituents ... or faetors ... out of which it is made up ... The arigin of the conception seems to be in the main psycbologic, but even in the Káriká it is impossible not to realize the material nature also accoroed 10 the GUQ.as. No proof of their existence is offered: it is 10 be inferred that they were held to be estabilished by observation both of nature and of man . ul 'constituents, powers, or qualities ' ofpra1q1i ill These sre not merely qualities, but the very subslance of the malter

of the universe, which is said 10 be constituted of the gunas, as a rope of three lWisled slrands - tamas gulJa being, as it were, black, rajas red, and sattva white. ~ Pralq-ti ... posscsses, so to speak, three 'modes of being' , which pennit it to manifest ilself in three difTerent ways ... However, these gulJas must not be regarded as different from pralqti, for they arc never given separately; in every physical, biologicaJ, or psychomcntal phenomenon ali three gUlJas exist simultaneously, thougb in unequal proportions ... It is elear, then, that the gtllJas have a twofold character: objective on the one hand, since they constitule the phenomena of thc extemal world, and, on the other

Az idézetek eredeti nyelven

203

hand, subjective, smce they suppor1, nourish, and condition psychomentallife. ill These gulJas somehow subsisl in mulapralq-ti, although the KariJca

never says specificaIly whether Ihey ace qualities of pralq-ti or actually constilule the nature of prak[ti. JJ6 Dasgupla ... Garhe and Keith ... tend 10 inlerprel the gulJas as

malerial conslituenls or ' reals' .. The problem with ali of these expositions is the inelination 10 give tbe Sarilkhya a naturalistic interpretation. III ... evolutes are made up of various admixtures or collocations of the three gulJos, or qualities which materiaUy make up the avyakla ... With respect to man, they constitute the psychophysical makeup of his nature. They similarly constitute the nature of everything that is not man. They represent the fundamenlal structure of the manifest and uomanifest world. ln tbemselves, however, they are quite unconscious. lli\ The Sarilkhyas have assumed the tbree G~as as tbe material cause

for gross material world. This means that the categories of 'attributes' and 'substance' are united in them. Or in other words, it is the common source of both of them . In consequence, the GID;las do have a substance aspect which is, however, not expressly stated. Tbere is no reason why it should be exclusively emphasized to the neglecl of equally importani and balancing quality aspect. Ali the samkhya wrilers preceding V iji'iAnabhik~u have implicit understanding about this thing. ll2 Both thoughl and gross matter are made up of three elements, a plasticity of intelligence-stuff (sativa), cnergy-stuff (rajas), and mass-stuff (tamas), or tbe factor of obstruction.. .. Sarilkhya holds that tbe three characteristic constituenlS that we have analyzed just now are feeling substances .... What we call matter-complexes become at a certain slage feeling-complexes and what we call feeling-complexes at a certain stage of descent sink into mere matter-complexes with malter reaction. The feelings are therefore the things-in-themselves, tbc ultima1e substances of which

204

Az idézetek eredeti nye/ven

consciousness and gross matter are made up .... These three types of ultimate subtle entities ... are substances and not mere qualities.

W VijiUna B~u described the gw:aas as reals or super-sublle substances, but V!caspati and Gam.lapida (the other commenlalor of the Silmkhya karika) remained silent on the point. There is nothing, however, in their interpretations which would mmtate Bhik~u 's against the inlerpretation of Vijiiana Bhik~u interpretation fils weil with ali that is known o f the gu1).3S. 0.0

ill Vijí'iana.bhik~u holds that the GllQas are infinite in number.

o.,

Though the manifestations of the GllQas arc innumerable, yel they are classified into three on account of certain comrp.on charactcristics found in them. ill. atra

prity-tidiniiril gul)a-dharmatva-vacaniid agami-sutre ca laghlltwl "der valqyamiú:'/atwit sattvii "diniiriJ dravyatvaril siddham.

gul,tavat, samaviiyi-kiiral,tam iti dravya-Ia/qal,tam. dravyá "srayi {sic], a-gul,taviin, samyoga-vibhiigqv a-mraIJam anapeqa iti gul)a-la/qal,tam. eka-dravyam, a-gul,1am, samyogavibhágqv an-ape/qam kiiral)am iti karma-/a/qal,tam.

ill. krtyávad,

Mi sattvá "dinám a-tad-dharmatvam, tad-riipatviit ill Sattva

and tbe others are not properties of il, because it consists of

tbem.

as

The Sirilkhyas ... observed that the chacaclerislics of objects tbough infinite can be c1assified and grouped logetber after oegJecting minor variation in manifeslalion. These groups of qualities displayed an interrelation among their constituent qualities, e.g., luminosity is related to lightness and conductive to ease. the basis of these interrelations and their absence in some cases they formed three main sets of qualities whicb they call GUl)as.

on

ill The conccption of the ~as ... I believe is the most important

thing in SArilkhya.

Az idézetek eredeti nye/ven

205

HB If the three gu1J.OS arc regarded as the cause of the world, then that would not lead to the aNirmation that the world is produced out of one cause; for though lhe three gul)OS may be in a state of equilibriwn, they may still be regarded as baving their special conbibution in generating the varied types o f e ffects.

.m The GUl)as ... are not parts of Pralqti but identical with it since tbe Sirilkhyas hold that Pralqti is oppositc of anything constituted of parts. vahner yathá yoni-gatasya mürtir na drryate nai' va ca liriga-nása~

táma hlt támad gújhAm ágre ; apraketárp sali/hp sárvam I idám. (MACDONNEL 191" 209. o.) ndsad isIn, nó sad isft taddnltp; ndsfd rájo nó YÍomi psró yát.

(MACDONNEL 191" 207. o.) ill tad-viparyayá 'bhávas: tasmát siddham avyaktam. yathá yatr' aiva

tantavas, tatr' aiva pata~; anye tantavo, 'nyalJ paro na - kutas? tad-viparyayiz 'bháwit. evam vyaktá 'vyakta-sarilpanno bhavati; dúram pradhtinam, mannam vyafaam: yo vyaktam paiyali, sa praJhánam api paJyati. ui because of the absence (ofthegu~as) in the opposite orthal (i.e., in thepu~a)

W und femer dacaw, daB ihm [dem Entfaltenen] das (dem puru.~a

eigene) Gegenteil dieser Charasteristika (a1so unterschieden, Subjekt seiend, nicht gemeinschafUich sciend, bewuDt seiend und nicht erzeugend) febIt.

m ubhayá'nyatviit kiiryatvam mahad-áder, ghatá"divat. parimál)át.

Az idézetek eredeti nyelven

206 samanvayiit. saktitaS c' eti.

Az idézetek eredeti nyelven .I.(ii

ill. yena ca parimitiis te:jiim eka~ samsargf dr~!a~. yothci müIii 'illrura-

payasiim dhiiraIJe samartho, na tathii tat-kiira!)am mrt-piIJcjalJ. m[tpindo vii gha(am ni$piidayati, na c' aivam gha{o mrt-piIJcjam. evam mahad-iidi-/üigam dn tvii 'num/yate: asti vibhaktam tat kiira!)am yasya vibhiiga idam vyaktam iti. 1ffi

dr#am; yatha lruliilah parimitair mrt-pi1;l{iaih parimitiin eva ghafiin karoti - evarn mahad api, mahad-iidi lingam parimitam bhedatah pradhiina-kiiryam. ekil buddhir, 'ham-kiirah, paiica tan-

em

miitriil)i, ekiidai' endriyiit;li, paiica mahii-bhütiin' rty evapl bhediiniím parimii')tid asti pradhiinam kiiralJam , yad vyaktam parimitam utpiidayati. yadi pradhiinam na syat, tadii nihparimii1}am idom vyaktam api na syiit,

itas ca: a-vibhiigiid vaisva-riipasya. visvam: jagat, tasya rüpam: vyaktilJ. visva-riipasya bhiivo vaisvariipam; tosyii 'vibhiigiid asti pradhiinam - yasmiit trai-lokyasya paííciiniim prthivy-iid/niim mahii-bhiitiiniim paras-param vibhiigo nii ·sti. «mahii-bhiite$v antar-bhiitiis trayo lokalJ» iti. p[thivy, iipas, tejo. viiyur. iikiisam iti etiini pa/ica mahii-bhiitiini pralaya-kiile sn ti-krame!) ' aivá 'vibhiigam yiint! tan-miitre$u pari!)iimi$u; tan-miitriiIJY ekiidas' endriyiiIJi cii 'ham-kare. ahamkiiro buddhau, buddhilJ pradhiine. evam trayo lokiilJ pra/aya-kiíle prakrtiiv-a-vibhiigam gacchanti. tasmiid a-vibhiigiit kfira-dadhivad vyaktii 'vyaktayor asty avyaktam kiira!)am.

lli!. that which is manifest is perceived to be limited in size (parimiil.w)

(and no limited thing can itselfserve as an ultimate cause)

vyaktam utpadyate« iti Ka!)a-bhahj 'A~'a-cara!)a­ tanayiilJ. paramii '!)avo hi vyaktiilJ. tair ... p[thivy-iidi-lalqa(larn kiiryam vyaktam iirabhyate ... ity ata iiha

ein unmittelbarer Zusammenhang (mit anderen Dingen)

ill kiiraIJasya kiiryasya ca vibhiigo, yathii gha(o dadhi-madhü 'daka-

patra-kiifJcJa-prasava-pu:jpa-(lu):ja-taIJflula-kal}iiniim bhediinam vrfhih o.. tosmad ete:jiim ekena (sariJ)sargif)G bhavitavyam. yatr' ai:jiim samsarga:j tad a-vyaktarit kiir o1Jam asti ... ill bhediiniim parimii1)ii./: lake yatra kartii 'sti, tosya panmar,lOm

207

ill »vyaktiid

lf!2.

yathii salilam ekam Himavati hima-bhiivena pari!)amati; yath' ek$u-raso rasikii-kh aIJcj a-matsa!)cjikii-sarkarii -phá!)i ta-gucjabhiivena pari!)amati; yathii hjfrarh drapsa-dadhi-mastu-navanftaghrtii'ri$(a-Idlii{a-kiircikii-bhiivena pari!)amati: evam ekam avyaktam iidhyiitmikena buddhy-aham-kára-tan-miitr 'endriyabhiita-bhiivena pariIJamati, iidhibhautikena deva-gandhar'liayahja-riihjasa-pitr-pisiica-miinu$a-pasu-mrga-pak$i-sarfsrpasthiivara-bhiivena parif)amati, iidhidaivikena Sit 'o$IJa-viitavar$iivesa-bhiivena parilJamati.

l1.!!

yathii ákiiSiid {sic] eka-rasam sali/am pati/am samsle!jiid bhidyate tad-rasii 'ntarair

ill tathii samanvayiid:

iha loke prasiddhir d[$,ii, yathii vratadhiirinam varum dr$tvii samanvayati - nünam osya pi/arau briihmaIJáv iti. evam idam tri-gu!)am mahad-iidi litigam dr$tvii siidhayiimo, 'sya yat kiiryam bhavi$yatf 'ti. atalJ samanvayiid osli pradhiinam.

ill homogeneity or sameness of the fmite world

1lí::1 iha yena bhediiniim samanugatis tasya sattvam dn,am . tad yathii

mrdii ghatii "dfniim. asti c' eyam sukha-dulJkha-moha!1J sabdii"díniim samanugatilJ. tasmiit te 'pi santi; te [nyomtatva: ce] ca sukhii "dayo astam-ita-vise$iis tad a-vyaktam. ill samanvayiit: bhediiniim iti vartate. samanvay o 'nugamalJ ; eka-

jiity-anugamiit ity arthalJ. ya eka-jiity-anugatii bhediis te$iim ekam eva tathii-bhiitam kara!)am duta m.

ill

apraketáJp saJiláJp slÍrVam i idám (MACDONNEL 1917, 209. o.)

ill tam gu!) 'iiSraya-viSe!jam pratinidhiiya

niinii-riipiit

Az idézetek eredeti nyelven

208

ll. by blending and modification., Hke water, from tbe receptacle or

seat ofthe mooes as they arc variously distributed

Az idézetek eredeti nyerven

m }'ady api lai(a-sthatviid iitmano bhokl( tvom nii 'sti, tatha 'pi buddhi-cchiiyii "potty ' ety uldam.

ill due to the specific nature abiding in the respective gu1)OS

m yogas citta-vrtti-nirodha&.

ill auf Grund der unterschiedlichen Art, in der síeh die Eigenschaften

1M tri-gul)a-sva*bhiivatviit pralq-ter

gegenseitig stűtzen

.rn

paryarika~ praty-ekam gátr'otpa/aka.ptida-vata-tülipracchiidana-par 'opadhiina-samghiita~ parti 'rtho: na hi svii 'rlha}:l paryaJikasya, na hi kim..cid api giifr 'orpa/á 'dy-avayavöniim parasporam k(tyam asli. ato 'vagomyote: 'sli pUrl40 yal:! paryali/ce sete.

yatha

m asthi-carma-sniiyu-majjii-miirilsa-sukra-so1)ita-i/qmá- 'sro-düfite v(1)-miitra-viita-pilta-kapha -samghiite durgandhe ni}:ls,jre char/re kim klim' opabhogai~?

m

'smiii

iaririi"diniim hi ya~ sukhii"dy-iitmakatvam dharma}:l. sa sukhii"dibhaklari na sambhavati: s\!ayam sukha "di*grahal)e karma*karf]'* virodhiit; dharmi-puraskarel) , ai\!a sukha "dy-anubha\!ad.

112 since it bas been estabilished (in vem:s 14, 15, and 16) that the manifest and unmanifest ace both aggregates in the sense that they are made up of the three conslituents. it must be inferred furthcr, in order to avoid an infinite regress, that the «something else)) referred to in the first in ference must be distinct from that which has the three constituents (that is to say, one cannot argue that aggregates serve only the needs of other aggregates without getting caught in an infmite regress, for any given aggregate posited as that for which another aggregate exisls will itself require another aggregate, and so on) llQ

anhe tad-upaciirdl. yatha pu~a 'rihal] sidhyati tathii gul)ii~ [nyomtatva: siddhayati ' tatha gU(lal kárya-kiiralJa-bhiivena V)lÜhyanta.

ill tat-sa,;midhandd adh4rhatrtvam mal)i\!at.

allla&-karanasya tad-Iljjvalitatviillohavad adhiffhiitrt\!am,

209

na s\!a-bhiiva-pracyavalJ,. anityatva-prasangiic ca. yasy" allpiidhikii gUl)iis, tasya kaiva/yam sambhavati: sa cii "Im ' eli .

m contentless consciousness 1Mi The conception o f spirit in the Sáritkhya is clearly nolbing more

Ihan the carrying to a further limit of the concepiion of the self in the teaching of the Brhadiiral)yaka Upanifad. ,.. The Samkhya makes a departure ... of fundamental importance from the lines of the earlier philosophy. [It is al conccssion to popular opinion, and ,'. from the point of view of philosophy, the result is unsatisfactory . . " In accordancc with thc obvious existence of many men a multitude of souls is allowed as real. '" The conception of the subject cannot logicaIly be mainlained when many subjects are allowed. The epiteths givco to the subject in the Sirhkhya ace applicable 10 Ibe abslrnct conceptioo of the subject as opposed to ali ilS content: there can be no multiplication of Ihis abstract conception as tbe Sillilkhya asserts. The existence of numerous individuals who are conscious is a totally differenl thing, for their number and individuality arc conditioncd by the possession of a different objective content in consciousness, and when this is removed there would remain nothing al ali, or at the most the abstract conception of subject, wbich could not be a multitude ofindividual spirits. ID tad-yogtil puruf asya janana-mara/Je api vyavasthtipyete. sllOtaIJ

punqasya te na sambhavotaJ,. kulaIJ ? nityatvtit. .lm! "und eben auch wegen des Gegensatzes gegen das DriguJ:lahafte",

d. h. gegcn Vyaktam und Avyaktam, welche nach Vers II siimiinya, "allen gemeinsam" sind;

Az idézetek eredeti nyelven

21 0

nivartote, PllrUfo 'pi pradhiinaril drrWii kaivalyam gacchati: fayor Iqtii 'rthoyor vibhiigo bhav4yoti.

III der Puru~a zu den drei Eigenschaften im Gegensatz sieht ... da er ja weder unentfaltet noch entfaltet ist lS!!}

spirit must be the reverse of nature, which is essentially one and the

.$ yathá stri-puYUfa-samyogiil SI/t 'o/pallis, tathó. prQdhiilla -puru~a­

samyogiil sargasya utpaltilJ

same 10 ali.

m

pllriifJ.a~pUrUfiid agner i va visphulbjgii~ proli-sar/ram pll~ii ity asmülII ap i darione Puruf o-banutvam asty eva. tq tim parasparavilaq af)otwj t; te d vayam.

puriil)a-puro~iid

a-bhinna bhinnii v' eli darJana-

122 ekasmfms calqu:fmati sratravati vii sarve

211

Az idézetek eredeti nyelvell

l2i!

Since consciousnesses are many, creation does not cease at any one time. Materiality keeps on functioning for the bound consciousnesses.

:zw ... one migbt anticipate that S4rilkhya would have moved in the 'ndhii badhirii \Iii

pasyey uQ SrlJuyur vci

yatha prakiisayaty ekalJ Iqtsnam lokam imam ravil]. q etraril k$etri tathii k[tsnam prakiiSayati, Bhiirala. J..2i tad yathii 'sau bhilqur niigarii1)iim vivadatiirir kadii-eid vakrii bhavati, iJtvayii siidhu Iqtam, tvayii 'siidhv« iti: kim evaril purut O bhavQri? atr ' ocyate »miidhya-sthyam«; nii 'sya kena-cit Iqtyam asti, udásino [sic] hyayam,

~ a-kllryatve 'pi tad-yoga~ pára-vaiyát. sa hi sorva-vit sorva-karta. ídrs "ei varo-s;ddh i~ siddha. .l2!i llpariigiit kart[1vam cit-sámnidhyiíc cit-sömnidhyiít.

.l2Z yotha eka~ parigllr, ekas cii 'ndha - erau dviiv api gacchanrau mahotii 'siimiirthyenö ',avyam, sarthasya siena-iq/öd upapJaviit s va-bondhu-parityaktau daiviid,.itas c ' etas [nyomtatva: u rus] ca; s va-gotyii ca /all samyogam IIpayiitau. punas tayo~ sva-vacasor viivastotveno samyogo gamanii 'rtham darsanii 'rtham ca bhavaty. andhena porigu~ skandham iiropitalJ, eva, saririi "rii(iha-pongudarsitena miirge!lii 'ndho yiiti patigus ca 'ndha-skandhii "rü(ihalJ,. e vam punl$e dariana-saktir asti panguvon, na kriyá; pradhiine kriyii-saktir asty andhavan, na dariana-saktilJ,. yathii vii 'nayo~ parigv-alldhayolJ, krtii 'rthayor vibhiigo bhavi$yati ''psita-sthiillopriip tayor, evam pradhiinam api puru.fosya molqO/il Iqtva

direction of some sort of no-self theory on analogy with comparable developments within archaic Buddhist traditions or in the clirection of a thoroughgoing materialism. This did not happen, however. Instead, the Slrilkhya teachers worked out an eccentric form of dualism .. . If one looks ... at the c1assic expression of the dualist position . in Western thought, namely, that of Descartes, one reahzes immediately that the Slhhkhya somehow misses the mark. ... ~

»Thus extension in length, breadth and depth, constitutes the nature of corporeal substancc; and thought constitutes the nature of thinking substance ... as everything that we fmd in mind is but so many diverse fonns ofthinking.« (»). .. because, on the one side, I have a elear and distinct idea of myse\f inasmuch as I am only a tbinking and unexlended tbing, and as, on the other, I possess a distmct idea of body, inasmuch as it is only an extended and unlhinking thing, it is certain that this I (that is to say, my saul by which J am what I am), is entirelyand absolutely distinct from my body and can exist without it.«]

A modem statement of the conventional dualist position is that of the analytic philosopher Kai Nielsen ... »Physical phenomena ... are extended in space and time and are perceptually public ... Mental phenomena ... are unextended, not in space, and are inherently private.« ... S4rilkhya is not a dualism in these senses ... rather ... the opposite position or what modem Western philosophy of mind

212

Az idézetek eredeti nyelven

"Ascertainment" means definitc cognition as, for example, "this is a j ar" or "this is a c1oth."

would call 'reductive materialism', that is to say, a philosophieal view that 'reduces' 'mind ' talk ... to 'brain-process' talk . ... Samkhya, however, ... instead of expelling the traditional 'ghosl in the machine' designates ils eccentric ghost as 'consciousness' (cetana, pUl'Ufa), thus inlroducing a fundam ental distmction between ' awareness' (anta~kara'.lavrtti, cittavrlti) and 'consciousness' ... Consciousness (puru-ra) eanne! think or act and is not ontologically invo[ved or inlcntionally related in any sense to primordial materiaJity other than being passively prcsent. ... [It] is sheer contentless presence ... and has nolhing to do with ordinary

2 13

Az idézetek eredeti nyelven

'1fJ1 »evom ev'« eti niicayo 'dhyavasaya~

0'0

D

:ml! ••• is its pcculiar modification .ru!

mental awareness.

2Ill The origin of this anomalous position of the purusa in a system which was essentially the doctrine of the pradhana can presumably be traced to the anomalous position of the male in the matriarchal society.... Original Sankhya was a morc explicit philosophical statement of the theoretica! assumptions implicit in Tantrism, white Tantrism, in ils tum, is to be traced to matriarcha! conditions.

mahat-ta ltvasya paryayo buddhir iti; adhyavasayaS ca niicayá"khyas tasya '-sádhara'.'i Vfrlir ity artha~. abheda-nirdesas tu dharma-dharmy-abhedát.

Rdlect1ve discerning, expressed in the fonn "This is to be done by me," is tbe function of the intellect.

:w. Die Yuktidipikii ist der lilteste erhaltene Text, der den adhyavasaya 81s solchen tbematisiert: "Was ist dieser adhyavasiiya? Der adhyavasaya ist die Erkenntnis, die GewiJlheit [in der Erkenntnis] , das Erfassen des Gegenstandes [in der Fonn): 'Dies ist eben cin Rind', ' Dies ist eben ein Mensch' ." ZU ko 'yam adhyavasáyo"? gaur evá

parti hyanhii, arthebhyas co param mana&, manasas tu parli buddh;r, buddher ölmá mahan para&. mahata& param a-vyaktam, a-ryaktat pltru$a& para&; puru$áll na param kim cit - sa kii$,hii, sa para gati&. jndriyebhya~ param mano, manasa/] sattvam uttamam , sat/viid adhi mohiin iitmii, mahato '-vyaktam utiamam. 2Ql

The Maitrayat;liya-Upani~ad belongs to a considerably later pcnod which must have been post-Buddhistic

M

adhyavasonam [= adhyal'asiinam} adhyavasáya&: yathii vije ["'" bije} bhavj~yad- vf(ljko ',lIruras. tadvad adhyavasayo - « JOlil gho{o, 'yam pa{a» ity evan, syati ya. sii buddhir iri lo~te.

2!li

Intellect is said to be reflective discerning and can be glossed by the tenn "ascertainment" (adhyavasaya). Just as a future sprout is contained in a seed, so ascertainment is contained in intellect.

»am,

pUTUf4 evá 'yam i ti yo" pratyayo niScayo 'rtha-graha'.'am, so 'dhyavasiiya&.

i"driyebhya~

lU Whcn we read through the !wo versions we are struck by tbe fact that the tenn bháva occurs in two altogether diITerent situations: ftrst in connection with such "sensations, qualities and conditions" 115 sukha/prlti, du/]kha/ioka, moha ; prahar$a etc., atU$!i cIc., aviveluJ etc.; secondly in connection with a process by which the buddhi modifies itsclf into manas as ils bhavQ. .ill;

the cightfold buddhi ... is unknown to the Upani~ads , to the Molqadharma and Anugita (only reference in the epic, Hi, 64) and also to the YS (though not to the bha~ya) and is one of tbe tatest ingredients therefore of the SK.

ru lalrá 'himsa-saryam a-steya-brahma-caryii '_parigrahá yamii/]. i auca-samtofa-tapa/]-svá I dhyáy 'eSvara-pra~lidhanani niyamá/], 21f! tata

''.'ima "di-pradur-bhava&, kiiya-sampat. tod-dharma 'n -abhighátai ca.

2/4

Az idézetek eredeti nyelven

ill latra 'TJimii: bhavaty QTJIl~. laghimii: laghu!' bhavati. mahimö:

Az idézetek eredeti Ilye/veli ZOlI

mahan bhavali. práp (i~ : angu/y-agrelJri 'pi sPrSQ /{ Candramasam. priikiimyam iccha'lI-abhighato. bhümiÍv unmajjati nimajjat; yath'

adake. vaSitvam: bhüta-bhautjke~u vas;-bhavari; a-va.syas ca 'Ilye$iim. Wtr fvam : tefam prabhavii'pyaya-vyühiiniim [fre. yatrakiimá'vasiiyitvam: salya-samlcalpata, yathii samlca/pas, tathéi bhüta-pralqtiniim avasthiinam . ... etiiny o$/iiv aiJvaryalJi. ill drg-darSana-iaklyor ekntmat ' evii 'sTIlitii lll! the ego or one's ordinary personal identity

.m

the sense of "I" or "mine"

m buddhi,. nama niJcayii"tmikii 'ntalJ-kara"a-vrUiIJ. mano néima samkalpii "tmikel 'ntalJ-karolJa-vrttilJ. anayo,. eva citta 'ham-karoyar antar-bhiivalJ·

215

dvayol} pradhánam ma/ID ... ... a-sqa-sarilskárá "dhiiratvii.t. smrtyii 'n umallae ca.

222 vrUil} ... Itpasthasya "nandal}, sut 'otpatlir ... zl!l

[yatha buddhy-ahamkiira-manasiirjj hi sall~myiill na sakyam svaropam abhidhatum, ily ato vrttir eva la~alJa-bhiiven' opadisyate,] Srotrii"diniim api ca sau/qmyiilla/qa~lam apadq{um a-sakyam iti vrtlir ev ' oeyate, na /alqal)am . ... \l(lti-V(ltimator an-anyalvam jiiiipayali.

ZH lraya')ám api karalJiilliim panca váyavo }iva/lam vrttil} , tad-bhiive

bhiiviit, tad-a-bhiive eii '-bhiiviit.

222 ati'ndriyam indriyam; bhriinriiniim adhifrhiine.

2lZ riitrau vidyud-áloke vyiighram dr~!wj jhar ity apasarati. tatra catllrl;uJm ekadii vr tlil]. . yady api vrttiniim ekada. 'sambhaviit tatrii 'pi krama eva, tathii 'py utpa/a-fata-pattra-vyatibhedavad avabhiisaniid akrama ily uk/am.

m ([26]) ... The action capacities are speaking, grasping, walking or

2Jl clltuflllyllSyll .. . dnre vartamiine yugllplld v(tlilJ píirva caryalr

locornotion, excreting, and sexual functioning . .. . ([28)) ... The functi ons of the tive action capacilies are speak ing, grasping, walking, excrelion. and orgasm. ZH sarilka/pal} karma manasam.

m dOfa-nimittiiniim ta/tva-pianiid aham-kiira-nivrUiI}. do~a-njmittam

ropá "dayo vifayal} samkalpa-/q'rál}. tan-nimittam tv avayavy-abhimanal]. 22I:i ))atr'«, endriya-varge »mana ubhayii"tmakanHf: bllddhi'lIdriye.pl

buddhi'ndriyaVlJr, karm 'endriyqu karm 'endriyavat. kasmiid? buddhi'ndriyO",am praV[ttim Ica/payati, karm 'endriyOlJiim ca rasmii.d »uhhaya "rmakam mallal}«, sa mkalpayatf 'ti »samkalpakam«.

m The manas (mind) in this respcct has the nature of both (classes). It is fonnative (or detenninative), and a sense-organ from having cognate functions (with the other organs).

lIird4{R. iiciiryelJa ru kramelJ' ety arthal}. Il-drne 'ritii "diiv api kramailli Cll krame{l ' aiva, ya/as tnzyllsyl 'ntal}-kara'Jasya tatpürvikl bahy'endriya-piirvikii v(tlil}. yadii ya/há 'Ilubhavas, tatha samskiiral}: ya/há ca samskiiras, /atha smrtir ity evam vrt/ir biihy 'endriya-pitrvik' [nyomtatva: parvik1 eri.

m. With respect to that which is presently in perception, the functi on of the four (Le., buddhi, ahamkiir a, manas and any one of the senses) (is) simultaneous and successive.

.m Die funktionen dieser vier (niimlich des Erkennens, des IchbewuBtseios, des Denkorgans uod del' Sinnes- und Tat-Organe) wirlcen bei der Wahmehmung gleichzeitig und aufeioander folgend.

.m yalhii kas cit path; gacchan ditriid eva da,va «sthiinur ayam, purufo v'?» eti sa,;/Saye sati, tatr' oparitifharil- tal-liligam pasyati sakunirh vá: tato tasya mamisii sariJkalpite samsaye vyavaccheda-

Az idézetek eredeti nyelven

2/6

Az idézetek eredeti nye/ven

bhüta buddnir bha'llati: «sthanl/r ayam» ily; ato 'ham-/diraS ca niicDya 'rthah «sthiinur ev '!» ely.

akasa (non-atomic and all-pervasive) is the fonniess tamas - the mass in pralqti or bhutidi; it is indeed all-pervasive, and is not a mere negalion, a mere unoccupiedness (civara!)iibháva) or vacuum . When coergy is first associaled with this tamas element it gives rise to the sound-poteotial; lhe alomic ákasa is the resul! of the int.egration of lhe original mass-units from bhütiidi wilh this soundpotential (sabda tanm átra). Such an ákMa-atom is called the kiryikasa; it is fonn ed everywhere and held up in lhe original kW"a:l).a akasa as lhe medium of the development of vayu atoms. Being atQlruc il occupies limited space.

• A szöveg szerint -rfl{lham; WILSON. a (46.J kárikához tartozó bhli$yában elöforduló s/hanum iirii{lhiim vallim paJyati sakuniril vii ('az oszlopon meglát egy indát vagy egy madarat') alapján a val/im ('indát') beszúrisál javasolja. igy a szöveg értelme: niegJát rajta egy indát ismertetöjegyeként, vagy egy madarat; . ..

m

217

na !renD eid: Isvare1)o, pu~eT)a kiiryate: prabodhyate IUJrafJam .

2l& dhenuvad vatsaya.

m s/hii/at paiica-bhiJtiit karyal sattva-rajas-tamo-bhedena sánta-

HZ paiici-kara!)am tv iikáJá "di-paricasv ek'aikam dvidhii samam

vibhajya te$u dasasu bháge$u prcithamikán paiica bhagan pra tyekalil caturdha samaril vibhajya te$iim caturlJam bhagiiniim svasva-dvitiya 'rdha-bhaga-parityágena bhiigii 'ntare$u yojanam.

ghora-miJ{iha-rüpat paiica-tan-miitrasya jiiiinam.

W sabda-tan-marTa,;" sparia-tan-miitram, rflpa-tan-miitram, rasatan-márram, gandha-tan-miitram: etany a-vise~ii ucyante; devániim ere sukha-lalqanii v4ayii du~kha-moha-rahitii~. na santa na 'pi ghoriis te na mu~hiis cá

'-vise~ina~.

~ bhavii dharma 'dharma-vcisan ii"daya~ .

~ vise~ai~: sthii/a-bhiitai~ siilqmii"khyai~, sthiílii'vcintara-bhedair iti 1jO

pafyámi deviirilS tava, Deva, dehe sarviirils tatha bhiita-visqa-samghcin ID panca tan-ma/ra!)i 'ti sabda-sparSa-rUpa-rasa-gandhii~. lti It should be noted that the five sublle elemenis are nal presenl in

the older listings of the twenty-five evolules as found, for example, in the Gi/á, the Mo/qadharma, etc. In Ute older accounts of the tattvas the five gross elements functioned in placc of the tanmcitras, and the remaining five tattvas were the objects of the sens es, which are left out of the classical Sarilkhya listing. 2!s. gandha-tan-miitriit p(fhivi, rasa-tan-mcitriid iipo, riipa-tan-mátrcit teja~,

sparsa-tan-miitriid vciyu~, sabda-tan-miitriid akiisam.

1M:! The ákáb we have seen fonns tbe transition link from tbe bhOtAdi

to the tanmátra and from the tanmiitra to the atomic producIion; it therefore deserves a special notice at this stage. Slhhkhya distinguishes between a kat"at).a-akiiSa and kliryakáSa. The kiral)a-

••• the inslrumenl (/inga or kara!)a) does nal exist supportless withoul thal which is specific (Le. , a subtle body).

za . .. so kann aucb der feine Körper ohne die unterschiedlichen Dinge nicht bestehen, da er ja sonsl keinen Hall hane. ~ siiJqma-sarire!)a ná 'sti prayoj anam. trayo-daJa-vidham kara!)am eva samsarati. ... atr ' ocyate :.la

vyavat4rhate: pr thak p(fhag deha-dhara"e Iingasya vyavasthiim karoli. /ingam maml~a -deva-liryag-yon4u vyavat4!hate. katham ? nalavat: yathii na(a~, parli 'ntare!J.a pravisya devo bhiitva nirgacchati, punar mamqa~ , punar vidi4aka~. evam !ingam, nimitta-naimittika-prasangen' odará 'nta~ pravisya, hastr, str/, pumiin bhavati.

22 janma'di vyavasthiitalJ purufa-bahutvam. (149) punyaviin svarge jciyate, pápi narake, 'iiia badhyate, jiiiini mucyate

Az idézetekeredefi nyelven

218

m

Az idézetek eredeti nyelven

An unbiased study of the Karika gives one the impression that its author, after inlrOducmg a virtually Vedantic view of the purusa into the system, did nol c1early know what to do with it, i.e., how 10 reconci le it with the fundameotaltenets of the system.

~ Ali these mean that original Sankhya uncompromising atheism and materialism.

was

a

form

which helong 10 the uterine germ and the resl of the gross body as inc1uding (or belonging to) effect.· • Colebrookc 's translatioo is, ' Essential dispositions are innale. locideotal. as virtue and tbc resl, arc coosidered appurtenant to the mstrumenl. '

of

.2t!6 The innate bhavas, both natural and acquired -

i.e., virtue (dhorma), etc. - arc seen to be dependent on the inslrument (kara')a) (i.e., tbÍrleenfoJd instrument); whereas the embryo, etc., is dependenl on the effecled (Le., the gross body).

m annamayom hl somya manalJ, 13. . .. /utya-fifig a/viid briihma'.lii "di-co1J{iiilii 'nialJ,. 2s2 brúhmolJatvii "dy-owjntara-jiiti-bhediivivaqayii: catur~ v apf var'Jep a-visqiit.

219

samslhilnasya

'l!il

madhv-artham prasthita~ kas-cit griimii 'bhyiiie tu miilqikam

atilce cen madhu vindeta kim-artham parvatam vrajet? 1Al driya-darsana-sakti-yuktatviid anyatarii 'bhiive ca tGyor onarthalcyiit pradhiina-pu~ayor itar 'etara-sambandhanl praty autsukyam. da ra c' oparama 'rtha 'pi lokasy" autsukya-nivrttyartha praV[ftis tatha pradhiinasyii 'py uparama 'rtha praV[ttiIJ.

ca dhenvá" sneh 'ecchayá payasa" pravartakatv'opapatte". vatsa-co:ja')ena ca payasa ákuyama')atvát.

0Y!l cetaniiyas

au So enlslehl aus dem SlUdium der Realilal (der Grundprinzipien '" tanYa) das allumfassende, ganz gewisse, gelaulerte, absolule Wissen: }Nicht bin ich, nicht ist dies mein, das ist nicht Ich.(

~ Tbus, from the study (or analysis) o f the principles (tattvas), the «knowledge» (or salvation-knowledge) arises, «I am not (conscious); (consciousness) does not belong to me; the T is not (conscious)) (and this «knowledge» is complete because free from error, pure and solitary (kevala).

~ Conditions or states of being are transcendental, natural and modified. These (last) are virtue and the rest. They musi he considered as including cause (lit. cause-receptacle), and those

Die Daseinzustiinde (Affekle '" bbava), wie moralisches Verdienst (dhanna), sind teils fertig, das hei/3l, sie sind nalürlich, teils sind sie durch Umwandlung entslanden. Sie ruben im (inneren) Organ, wiihrend die Embryoncn und alles andere in den Wirkungen (kiirya) ruhen.

~ bhava-pratyayo vi-deha-praferti-layánám. 2f!2 prakrti-layáIJ sá 'dhikiíre cetasi pralqti-line kaivalya-padam ivii

'nubhavantl, yavall na punar ávartate 'dhikiíra-vaiác cittam.

m yatha sniilla 'r/ham magnasya punar utthánam. tatha profertilinasya ill

a class of superbuman beings (bence called pralqtilaya) cooceived as "absorbed inpra/q'ti."

'lll

indifTerence to desire, which helps 10 looscn the bond between spirit and nature

m Hinschwinden der Pralqti ZH na kiíral)a-layiit /q'ta-/q'tyatá magna vad utthiillát.

211 It seems hopeless to try 10 reconcile these !wo lists of states: they are 100 much alike to be regarded as radically different, and the obvious solution of the problem is 10 assume that they represent a view which was held in the school, and which developed the malter in a differenl way. It is, however, so strange that Isvarakp;Q.a should

220

Az idézetek eredeti nyelven

have introduced the matter without any hint of the relation of the two sets of states - except the whoIly misleading one that they are the same thing - that the conjecturc is justified that the verses ([4651]) which deal with them are a later interpolation, added at or before the time when the last three verses were added and the statement made that the tract numbered seventy verses.

m ~fiisu prakrti~u

0'0

tinam iitmiinam manyate »mukto 'ham« iti

tamo-bhedaQ . ...

latra

sangiid

Indrii "dayo devii na molqam priipnuvanti, punas ca

yatra

tat-~aye

satiJsaranty:

':rta-gu1)am e~o

(1)imii "dy-aisvaryariJ,

'!fta-vidho moha/; . ...

sabda-sparsa-rupa-rasa-gandhii: deviiniim ete panca vi!fayiiIJ sukha-IalqalJiil;: miímqii1)iim apy ete eva sabdii"dayal} panca vifayii; evam ete!!u dasasu moha-moha" . ... ~ta-vidham

aiSvaryam, dr!f{ii "nusravikii vi!fayii daia: ete!fiim sampadam anunandanti, vlpadam nii 'numodantye!fo '~fiidasa-vidho vikalpas tiimisra~ . ... ~fiidaiiiniim

vifaya-sampattau sambhoga-kiile ya eva mriyate, '~ra-gtJ1Ja­ aisvaryiid vii bhrasyate, latas tasya mahad-du~kham utpadyate: so 'ndha-támisra~.

m yathii kas cit pralqtim 'letti, tasyá~ sa-gul;la-nir-gufJatvam ca, tena tattvam tat-kiiryam vijiiiiy ' aiva kevalam mo~a: eqii pra/q'ty-iikhyii . ...

tu~ras

- tasya ná 'sli

yatha kas eid, a-vijiiiiy' aiva tattviiny, upiidiina-grahal;lam karoti, »tri-dal;lf/a-kamal;lf/alu-vividikiibhyo [??= viviláii"dibhyo vagy vividi~iibhyo J moqa« iti - tasyii 'pi nii 'sty: ~ii [sic] upiidiinii "khyii . ... »kii/ena mo~o bhavifyoti 'ti /dm tattvii 'bhyiisen '« ety e!fii kala"khyá . ... »bhágyen' aiva mo~o bhavifyoti(( 'ti bhiigyii "khyii. 2z8. su-hr t-priiptir: yathá kas eit su-hr t

moqam gacchati, efa saptam/ siddh i~.

[sic] -jiiiinam adhigamya

Az idézetek eredeti nyelven

221

diinam: yathii kaS eid bhagavatiim praty-iiSray 'a~adhi-tri­ dafJf/a-kulJf/ikii Hd/niim griisii "chiidanii "d/niim ca diinen ' opaJqtya, tebhyo jiíiinam aviipya mo/qam yiity, e~ii '~ramf siddhi~. 2z2.

Un honune intelligent de cette (école) a composé cette stance.

Irodalomjegyzék

Szövegkiadások ASVAOHÓSA: Jobnston, E . H .: ASvagho~a's Buddbacarita or Acts oflhe Buddha. Completc Sanskril Text with English Translalion,

Cantos I to XIV translated from the Origina! Sanskrit supplemented by the Tibelan Version togetbeT with an introduction and notes by - . Delhi 19842; reprint Delhi 1995. BHAGAVAD-GITÁ: The Bhagavadgita or The Song Divine (With

Sanskrit text and an English Translation). 14. kiadás, Gorakhpur

1963. BRAHMA-SZÚTRA: Sivananda, Sri Swami: Brahma Sutra. 2. kiadás, Delhi 1977. BRAHMA-SZÚTRA-SANKARA-BHÁSJA: Bajae, Mahádeva Shiistri: The Brahmasütra-Shönkarabhásbyam with the commentaries

Ratnaprabha, BhimaU and Nyáyanin)aya of Shrigovindananda, Vachaspati and Ánandagiri. Edited by - . Bombay 19<#. DIGHA-NIKÁJA: The Digbanikáya (3 . PAthika Vagga). General Editor Bhikkhu J. Kashyap. Bihar 1958. (Nli.landli.-Devaniigari-Piili-

Series) DZSA.lA-MANGALÁ: Sli.Jhkbya-kli.rikli. of Srimad Isvarakrisna. With (the Malharavritti of Malharacharya. Edited by Sahityacarya Pt. Vishnu Prasad Sharma And) the •Jayamangala' of Shri Shankara. Critically cditcd wilh an lntroduction by Shri Satkari Sharma Vangiya. 3. kiadas, Varanasi 1994. (Chowkhamba Sanskrit Senes 56.) GAUOAPÁDA: lásd WILSON.

JóGA-SZÚTRA: Sarilkhya Yogadarsana. Or Yogadarsana of Pataiijali with the Scholium of Vyása and The Commentaries Tattva

Irodalomjegyzek

224

Vaiiiliradi, PAtruljala Rahasya, Yogavarttika and Bbbvati of Vacaspati Misra, Raghavánanda Sarasvati, VijnAna Bh~u & Hariharanandanll:lya. Edited ... by ... Gosvtúni DAmodara S1istri. Varanasi 1989 2 (The Kashi Sanskrit Serics 110). JUKTI-DlpIKÁ: Kumar, Delhi 1990-92.

Dr. Shiv és Bhargava, Dr. D. N.: Yuktidipika.

MADDZSHIMA-NIKÁJA: The Majjhima-Nikaya. Vol. I. Edited by V. Trenckner. Oxford 1993. (pali Text Society Text Series No. 60) MAHÁBHÁRATA: The MabAbhirala. Text as cODstituted in ilS Critical Edition. PooDa 1971·16.

MÁTHARA-Vijlm: Sárilkhya-karik!i. of Srimad Isvarakrisna. With the Matharavritti of Matharacharya. Edited by Sahityacarya Vishnu Prasad Sharma (And the 'Jayamangala' of Sbri Shankara. Critically edited with an Introduction by Shri Satkari Sharma Vangiya). 3. kiadás, Varanasi 1994. (Chowkhamba Sanskrit Series 56.)

Pt:

NJÁJA-SZÚTRA: Rubeo, Walter: Die Nyayasiitra's Text, Übersetzung und Glossar. Abhandlungen für die Kunde des Morgeolandes. 18. bd. 2. Leipzig J928; reprint NedeIn 1966. PÚRVA-MíMÁNSZÁ-szúTRA: Sandal, Mohan Lal : ~unii.rild Sütras of Jaimini. Allahabad 1923-25. (fhe Sacred Books of the Hindus); reprint Delhi 1980. ~G-VÉDA:

Aufrecht, Tbeodor: Die Hymnen des

~gveda.

Berlin 1861-

63. SATAPATHA-BRÁHMA~A: The SatapathabrahmaI)8 according to the

Madhyandina recension with the commentary of Slyat:J.lcarya and Harisviimin. Edited by 'scveral learned persons. [?17 19391; reprint] Delhi 1990. SINliA: Sinha, Nandalal : The Sarnkhya Philosophy. Containing (l) S:irnkhya-pravachana SOtram, with the Vritti of Aniruddha, and the Bhii~ya of Vijnfuta Bhik~u and extracts from the Vritti-sara of Mahadeva Vedantin; (2) Tatva Samasa; (3) Slmkhya Karika; (4) Pancha§ikhá Sútram. Translated by - . Allahabad 1915. (The Sacred Books of the Hindus); reprint Delhi 1979.

&övegkiadások

225

SZADÁNANDA: Kumar, Dr. Avanindra: Vedantasara ofSadananda. With Sanskrit Commentary 'Vidvanmanoranjani' of Rámatirtha and English Translation of Colonel G. A Jacob. Edited with prcface by - . Delhi 1987. (Parimal Sanskrit Series No. 25.) ::: : Sadánanda's Vediintasiira. III Böthlingk, Otto: SanskritChrestomathie. St. Petersburg 1877. (Böthlingk saját kiadása és német fordítása.) SZÁNKHJA-DAR5ANAM: PiJl'}{1eya&, JaniJrdana-sásrri; Mahar$i-Kapilapral'};tam SiJmkh)KJ-darianam. Afliruddha-/q'tiJ » Vrtti~ «, VediJnti-MahiJdeva -krto » V{tti-siJro&«, VijliiJJ/a-Bhilqu-/q'taril »BhUf)KJm«, NiJgeia-Bha{(a-/q'to »BhiJfya-söras« c' efi V}'ökJryiJcatf4tay'opetam. Devatirtha-SviJmi-/q"tena Samkhya-tarOlige~/a, Sarv 'opakárinf-sahitella Tartva-samása-sütre~lO, vi vid haparisi$!ais ca samupabrmhitam. sampádaka~ - . Delhi 1989. SZÁNKHJA-PRAVACSANA-BHÁSJA : Garbe, Richard: The SiirilkhyaPravacana-Bh1l.~ya or Commentary on the Exposition of the Sankhya Philosophy by Vijiiiinabhik!/u. Edited by -. Cambridge, Massachusets 1943. (Harvard Oriental Serles, vol. n .) [lásd még SZÁNKHJA-DARSANAM] SZÁNKHJA-SZAPTATI : [A Szánkhja-kiuiká, ismeretlen szerLÖ széljegyzeteivel, kézirat facsimil éje] ill Chandra, Lokesh: Sanskrit Texts from Kashmir. Volume I . Reproduced by - . New Delhi 1982, 213-236. o. SZÁNKHJA-SZAPTATI-Vij.IlTI: Solomon, Dr. Esther A: Saptati-V(1ti (VI). Edited by - . Ahmedabad 1973.

S1iri1khya-

SZÁNKHJA-SzúTRA: Garbe, Dr. Richard: The Sarilkhya satra V{tli or Aniruddha's Commenlary and the Original Parts of Vedantin Mah!ideva's Commentary 10 the SlI.ritkhya SiHras. Edited wilh Indices by -. Calcutta 1888. (Bibliotheca lndica, n.S. 688.) SZÁNKHJA-Vij.ITn: Solomon, Dr. Esther A.: SWitkhyaN(1ti (Vi). Edited by - . Ahmedabad 1973. SZUSRUTA-SZANHJTÁ: Trikamji, Vaidya Jadavji Ácharya & Ram, NáráYIl1:l Ácharya: The SuSrutasarilhit!i of SuSruta. With the Nibandhasangraha Commentary of Sri DalhaI)iicharya and the

226

Irodalomjegyzék Nyiyacbandriki Paiíjiki of Sri Gayadiisacharya on Nidanasthana. Edited by - , Revised 3m Edition, Bombay 1938.

UPANISAD: Shastri, J. L.: Upani~at-Sarhgraha1).. Containing 188 Upanipds. Delhi 1970; reprint 1980.

VAlSESJKA-SZÚTRA: Jambuvijayaji, Muni Sri: Vaisesikasütra ofKanida with the Commentary of Candrananda. CrÚically Edited b'y _, Baroda 1961; reprint 1982. (Gaekwad's Oriental Serles No.

136.) SiirilkJtyatattvakau_ mlldi (lsvarakr$l;Ia-/q'ta SiiriJkhyakiiriká tatha ViicaspatimiSraIqta Tattvakaumudl kit hindi-anuvada evam Jyotilmati vyiikhyá). Pra'Jela - , ViiriilJosi 1967; 19762; reprint Delhi 1989. '

V ÁCSA$ZPATl MlSRA: Bhartiiciirya, Riimasarilkara:

Kézikiinyvek. szótárak, fordítá sok

227

ENCYCLOPEDIA: Encyclopedia of Indian Philosophies. General editor Karl Potter. IV. kötet: Sarhkhya. A Dualist Tradition in Indian Philosophy. Edited by Gerald James Larson and Ram Shankar Bbattacharya. Princeton 1987. FARKAS - TENIGL-TAKÁCS: Farkas Auila Márton és Tenigl-Takács László: Isvarakrisna: A számvetés megokolása; Patandzsali: Az igázás szövétneke. Fordította és magyarázatokkal ellána: -. Budapest 1994. FÓRIZS 1994: F6rizs Lászl6: Dhammapada. Az erény útja. Függelék: A megszente1ödés Pátandzsala útja. Fordította, jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátta - . Budapest 1994.

WILSON: Wilson, Horace Hayman: The Sánkhya Karika with the Bhashya or Commcntary of Gaurapida. O~ford 183 7.

FÓRIZS 1995: Fórizs László: Rigvéda teremtéshimnuszok. írta, a himnuszokat fordította , jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátta - . Budapest 1995.

Kézikönyvek, szólárak, fordilások

GARDE: Garbe, Richard: Aniruddha's Commentary and the Original Parts of Vedantin Mahadeva's Commentary on the Sárilkhya Sütras. Translated with an Introduction on tbe Age and Origin of the Sarhkhya System by - . Calcutta 1892. HETVEN ARANY VERS: lásd TAKAKUSU 1904b.

APTE:

Apte, Vaman Shivram: Dictionary. Delhi 1970.

The

Student's

Sanskrit-English

.

BÓTHLlNGK- ROTH: BöthJingk, Orto und Roth, Rudolf; SanskritWörterbucb. St.Petersburg 1855-1875; reprint Delhi 1990. Dasgupta, Surendranath: A History of Indian Philosophy. Cambridge 1922-55; reprint Delhi 1988.

DASGUPTA;

DAV1E~: Davies, John: Hindil Philosophy. The Sinkhya Karika of

ISwara KrishQ.a. 2. kiadás, London 1894. (Trübner' s Oriental Series.) DEUSSEN: Deussen, Paul; Die nacbvedische Philosophie der Inder. (Allgemeine Geschichte der Philosophie 1.3.) Leipzig 1922". EDGERTQN: Edgerton, Franklin: Buddhist Hybrid Sanskrit Grammar and Dictionary. New Haven 1953; reprint Delhi 1993.

INDIA BÖLCSESSÉGE: Tenigl-Takács László (szerk.): India bölcsessége. Szöveggyfijtemény India legendakineséböl, vallási és filozófiai irodalmából. Budapest 1994. JACOB: Jacob. CoJonel G. A.: Upanifad-viikya-kosaIJ. A Coneordance to the Principal Upani~ads and the Bhagavadgitii. Reprint Delhi 1985. KUMAR 1988: Kumar. Dr. Shiv: Samkhyasára of VjjnAnabhj~u (Text

and Translation with Notes). Delhi 1988. LAKATOS: A magasztos szózata. Bhagavad Gitá. Szanszkrit eredetib61 magyar pr6zára fordItotta, az utósz6t és a jegyzeteket irta Vekerdi József. Fordította Lakatos IstváJl. Budapest 1987. MACOONNEL 1917: Macdonnel, Arthur Anthony: AVedic Reader for Students. Reprint Madras 1972.

228

Irodalomjegyzék

MAX MULLER: Max Muller, Friedricb: The Six Systems of lndian Philosophy. 1899; reprint New Delhi 1973 . MEHLIG: Mehlig, Johannes : Weisheit des alten Indien. Band 1.

Vorbuddhistische und nichtbuddhistische Texle. Leipzig und Weimar 1987.

MONlER-WILLlAMS: Monier-Williams, Sir Monier: A Sanskrit-English Dictionary. Reprint az 1899. évi kiadás alapján, Oxford 1970. Mvu us: Mylius, KJaus: Wörterbuch Sanskrit-Deutscb. Leipzig 1975.

OBERHAMMER: Oberbammer, Gerhard (unter Mitarbeit von Ernst Prets und Joachim Prandstetter): Tenninologie der frühen philosophischen Scholastik in Indico. Ein Begriffswörterbuch zur altindischcn Dialektilc, Erkenntnislehre und Melhoélologie.

Band l : A- I. Wienl 99 l.

Kézikönyvek. szótárak, fordítások

229

Aiyar, V. V. S.: Th e K ura I or The Maxims of TiruValluvar. Tiruchirapalli 1952 .

TIRU-KU/lAL:

VEKERDI 1987: Vekerdi József: Titkos tanítás~k. Vá~ogatás ek: upanisadokból. Válogatta, fordította, az utószot és a Jegyzet úta -. Budapest 1987. , . RDI 1989: Vekerdi József: Buddha beszédei. Válogatta, pahból V KE E fordította, a jegyzeteket és az u t'oszo't írta - . Budapest 1989. M . A History of lodian Literaturc. s:::e:éS Subhadra Jha. Delhi 1963-83 ;

WlNTE~~~~: v~~~e:~!:;a

reprint Delhi 1985-93. . H 'nrieb' Pbilosoprues o f India. Edited by Joseph Z1MMER: Zunmer, el '. P ' t n 1969 (Bolliogen Series . Campbell. 195 I ; repnnl nnce o XXV,.)

PUSKÁS: Puskás Ildikó: Istenek tánca. Rövid áttekintés az indiai vallásokról. Budapest 1984. (Gondolat Zsebkönyvek.) RAOHAKRISHNAN: Radhakrishnan, Sarvepalli : The Prineipal Upani ~had s. Edited with Introduetion, Text, Translation and Notes by - . London 1953; új kiadás 1989; reprint Delhi 1992.

RHvs DAVIDS: Rhys Davids, T. W. and Stede, William: Pali- English Dictionary. Edited by -. London 192 1-23; reprint Delhi 1989.

Másodlagos Irodalom

. seven Wol'ks o f Vasubandhu. The ANACKER: Anacker, Stefan. . . rint Delhi 1994. B ddhist Psychological Doctor. DelhI 1994, rep

ALLA~E:

SCHMIDT: Schmidt József: Az ind fil ozófia. 2. kiadás, Budapest 199 1. SCHMIDT 192): Schmidt József: A szanszkrit irodalom törtenete. Budapest é.n. 1904b: Takakusu, M. J.: La SiirilkhyakBrika étudiée it la lumiere de sa version chinoise (II). ln Bulletin de ['Ecole Fran~aise d ' Extreme-Orient IV. ( 1904), 978- 1064. o.

TAKAKUSU

TENJGL-TAKÁCS I992a: Tenigl-Takács László: G6tama: A logika szövétneke. Fordította és jegyzetekkel ellátta - . Budapest J992.

B

Ballantyne, James R. : The Samkhya Aphorisms. o.f (with illustrative extraets from the commeotanes. T!sl~ted by _. A kiadást gondozt~ Dr. Fitzedward E. Hall. 3. kiadás London 1885.] Reprint Delhi 1984 .

K

ila

. Bha ' Govardhan P.: The Basic Ways of ~ow~g. An InBHATT depth itudY of Kwnárila's Contribution to lnd.an Eplstemology. 2. kiadás, Delhi 1989.

TENIQL-TAKÁCS 1992b: TenigJ-Takács László: Upanisadok I. Tíz rövid tanítas. Forditotta - . Budapest 199).

VAN BUl TENEN 1956: van Buitenen, 1. A. B.: Studies in ~amkhoy·a (t' ),' , Ln JoumaI o f the Amencan rlen a An Old Text Reeonstituted. . . Society LXXVI (1956), 153-157. o.

TENJQL-TAKÁCS 1993: Tenigl-Takáes László: Upanisadok JI . Az énekmondók titkos tanítása. Cshánd6gja-upanisad. Fordította _. Budapest 1993.

VAN BUITENEN 1951a: van Buitenen, J. ~. 8.: S~dje~ ~ S.árilkhty L~~?i AhariJkka. In Journal of the Amenean Onenta OCle ( 1957), I S-25, o,

j

230

lrodalomjegyzék

VAN BUITENEN 1957b: van Buitenen, J. A. 8.: Studies in Sarhkhya (Ill). Sattva. In Journal o f the American Oriental Society LXXVII (1957),88-107. o. BURROW: Burrow, T.; Sanskrit rajas. ln Bulletin of the School of Oriental Sludics XII, 645. o. CHAKRAVARTI: Chakravarti, Pulinbibari: Origin and Development o f the Samkhya System ofThought. Calcutta 1951; Delhi 1975 2, CHAITOPADHYAVA: Chanopadhyaya, Debiprasad: Lokayata. A Study in ancien! (ndian Materialism. New Delhi 1959.

Másodfagos irodalom

231

KElTI!: Keith, Arthur Bemedale: The Sirilkhya System. A History of the Samkhya Philosophy. 2. kiadás, Calcutta 1949. KUMAR 1983: Kumar, Dr. Shiv: Samkhya Thought in the Brahmanical Systems oflndian Philosophy. Delhi 1983. LARSON: Larson, Gerald James: CJassical S1ritkhya. An interpretation ofits History and Meaning. De lhi 1979. 1898: Macdonnel, Arthur Anthony: Vedlc MythoIogy. Strassburg 1898; reprint Delhi 1981.

MACDONNEL

DESCARTES 1641: Descartes, René: Elmélkedések az első filoz6fiáról. Forditotta: Boros Gábor. Budapest 1994.

MAIUMDAR: Majumdar, Abhay Kumar: The SiiIikhya Conception of PersonaHty or a New lnterpretation of the SWikhya Philosophy. Reprint Delhi 1981.

DESCARTES 1647: Descartes, René: A filozófia alapelvei. Forditotta: Dékany András. Budapest 1996.

NAKAMURA: Nakamura, Hajime: A History of Early Vedánta Philosophy. Delhi 1983; reprint: Delhi 1990.

ELIADE: Eliade, Mircea: Yoga. Immortality and freedom. 2. kiadás, Princeton 1970. (BoIlingen Series LVI.) A francia változat forditása: A jóga. Halhatatlanság és szabadság. Fordította Horváth Z. Zoltán. Budapest 1996.

NIELSEN: Nielsen, Kai: Reason and Praetice. A Modem Introduction to Philosophy. New York stb. 1971.

Furtado, Vincent Gabriel: Classica! Sirilkhya Etnics. A SlUdy of the Ethical Perspectives of isvaraknlJa's Samkhyakarikl!.s. Würzburg- Altenberge 1992. (Religionswissenschafiliche Studien 21.)

F URTADO:

GoVINDA: Govinda, Láma Anagarika: A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje és annak sziszlematikus bemutalasa az Abhidhamma hagyománya alapján. Budapest 1992. JHÁ: JM, Mahimahopádbyaya Ganglinatha: Tbe Prabhákara School of POrva Mimárilsii. AUahabad 1911; reprint Delhi 1978. JOHN5TON: Johnsion, E. H.: Early Siirhkhya. An Essay on its Historicai Development according to the Texts. London 1937; reprint Delhi 1974. J05HI: loshi, Lal Mani: Studies in the Buddhistic Culture of India during the Seventh and Eighth Centuries A.D. 2. kiadás, Delhi 1977; reprint Delhi 1987.

RAY: Ray, Roma: Is pariJ:támaváda a doctrinc of causality? In Journal ofIndian Philosophy 10. (1982), 377-396. o. RUZSA 1994a: Ruzsa Ferenc: A számbavétel versei. Ísvara-kw:ta filozófiája. Kandidátusi értekezés, Budapest 1994. RUZSA 1994b: Ruzsa Ferenc: Gótama nem volt buddhista. ln Századvég (új folyam) ll l. (1994 tavasz), 103-116. o. TAKAKUSU 1904a: Takakusu, M. J.: La Slrilkhyakarikii. étudiée a la lumi~re de sa version chinoise. In Bulletin de l'Ecole Fran~aise d'Extrime-Orient IV. (1904), l-65. o. VIDYABHUSANA: Vidyabhusana, Mablmahopll.dhyll.ya Satis Chandra: A History of lndian Logic. Ancient, Mediaeval and Modem Schools. Calcutta 1920; reprint Delhi 1988. WADHWANJ-SHAH: Wadhwani-Shah, Yashodhara: A new plausible exposition of Sankhya-kliriká - 9. ln Journal of Indian Philosophy 17. (1989),211-224. o. WAYMAN: Wayrnan, Alex: Buddhist sanskrit and the Sáilkhyakariká.ln Journal ofIndian Philosophy 2. (1974), 344-354. o.

Szakkifejezések jegyzéke Szanlzkrit - magyar abhimana

sajátltás, birtokbavétel, az ahan1c.ára funkci6ja adhjavaszája adhyavasciya felfogás, megítélés, a buddhi funkciója ahankára aham-lcöra énség, magaménak vétel; a psziché része anumána anumtlna következtetés antal):kar8I].a anta~-kara'Ja psricbé: buddhi + ahankára + manasz áptavacsana cipta-vacana hiteles közlés, szenthagyomány a-vise,ra 'egyfonna' , a tanmátrák régies neve avisésa a-vyakta mcgnyilvánulatlan, a tennészet vagy avjakta anyag érzékelhetetlenül fmom ősfonnája bhiiva állapot; az erkölcsi-tudati fejlődés szintjei bháva bhóktp tapasztal6, 'élvező', azaz alany: a purusa bhoktr buddhi értelem, a gondolkodás szerve; a psriché buddhi része buddhiérzék, S 'értelmi erő'; érzékelő képesség, buddhr'ndriya nem a testi érzékszerv indrija tapasztalat, a megismerés első fomisa dfista dnta du1?Jcha du~kha szenvedés, az anyagvilág lényegi része minOség, az anyag bárom aspektusa: szattva, radzsasz, lamasz hétu helu (kiviJt6) ok, mód, eljárás, érv indrija indriya erő: érzékek + csel ekvőerók + manasz kaivalya kaivalja elkülönültség, elszigeteltség, magány: a megváltás neve; a lélek anyag nélkül kllT!lJ).a karaf)a szerv, eszköz; psziché + indriják káral)a lcöra'Ja ok, amiből valami lesz kanna-indrija karm 'endriya cselekv6erő: az 5 vegetativ funkció lcörya okozat, ami létrejött kárja /inga jel; következtetés alapja; a megnyilvánult linga világ; a fmomtest (kllT!lJ).a + finomelemek) lingi jelzett, következtetés konklúziója abhimána

ft Szakkifejezések

234

moh. mahábhúta mom",

mohat

nagy, a buddhi régies neve

mahá-bhuta elem: az 5 durvaelem (éter, l evegő, tOz, viz, fOld) elme, kQPis érzék, a képzelet és emlékezet monos

hordozója is mülaprakpti mula-prak[ti alaptermészet, gyökértennészet: az avjakta pradhána a legfObb, az els ő anyagi tattva: az avjakta pradhána természet; a) az anyagvilág; b) az avjakta; praJqiti pralqti c) a nyolc termőképes tattva ismeretforrás: tapasztalat, következtetés. pramiilJa pramál;la biteles közlés megismereodö, a megismerés tárgya praméja prameya pratjaksa praty-aJqa tapasztalat, a cirista szinonimája pratjupapratyupatapasztalás (a purusa tapasztal) bhoga bbóga személy, férfi, ember: a lélek neve purusa puro~a homály, az energia principiuma, az egyik rajas ",dzs"" gtu:l.a neve számánjató samiinyato egyrormán tapasztalt, analógián alapuló következtetés dp.,a dma formatív , összerendezö-képzetalkotó, a szankalpaka samkalpaka manasz funkcionális jelzöje sarga teremtés, kibocsájtás, sorozat, a világ szarga való, az inrormáció és értelem princípiuma. sattva ""l1Va az egyik guJJa neve; a buddhi régies szinonimája szent szöveg, a Védák sruti initi tamasz tamas sötét, az inercia (változásnak-ellenállás) hordozója, az egyik gu!].a neve csakaz, az 5 érzetminöség (szin, hang stb.) tanmátnl tan-matra vagy finom elem neve alkotó, összetev6. lényeg, princípium; a tanv. t.nw. világ elemeit megadó 25-ös listán egy tétel (23 vjakta + avjakta + purusa) elégültség, az egyik bháva tusti tufti upabhoga upabhóga tapasztalás upalabdhi upalabdhi észlelés

23 5

Szakkifejezések

vilqiti visaja visésa vjakta

vilqti vi~aya

visqa '}'Okt.

teremtmény, nem-eredeti tatlva érzéktárgy, tárgy különbség, fajta: a durvaelemek neve megnyilvánuló, a tapasztalható jelenségek: kataQa + tanmátrák + durvaelemek

Magyar - szanszkrit alaptermészet alkotó állapot csakaz cselekv5erö durvaelem egyforma egyformán tapaszlalt elem elégültség elkülönültség

,Im,

elszigeteltség

om énség értelem érzetminöség érzék érzéktárgy észlelés rajla felfogás finome lem finomtest formativ hiteles közlés

múla-pralqti taltva bháva tall-miitra karm 'endriya maha-bhuta a-viSq a sámányato d~ta mahO-bhuta tu fti kaivalya manas kaivaJya indriya aham-kiira buddhi tan-miitra buddhf'ndriya vffaya upo/abdM viSefo adhyavasaya tan-matra liriga samkalpaka apta-vacana

236

Szakkifejezések

homály

rajas

ismeretforrás

pramaf.lo

jel

/inga

jelzett következtetés legfObb lényeg

litigin anumana pradhtina taltva

lélek

PunJfO

megismereodö megnyilvanulatlan

prameya a-ryakta vyakta gU/Ja h,ru

megnyilvánuló

minöség mM "'gy

mohat

ok (anyagi)

köro!}Q

ok (anyagi-kisegítő) ok (ható)

upádána nimitta helu

ok (kivált6) okozat

kOrya

ö sszelevő

taltva

psziché sajátitás sötét személy

abhimana tamas

anta~-karaf.la

pu~a

szent szöveg szenvedés

iruli

SUN

kara1J.Q dnra, praty-alqa (praty- )upabhoga bhoktr

tapasztalat tapasztaJás

tapasztaJ6 !;"gy

du~kha

vi~aya

teremtés

sarga

teremtmény tennészel

vi/q'ti pra/q'ti sattva

val6

A Szánkhja-kárlká szavai szanszkrit abc-rendben A a-karal)ll 9

a-karl( /9 a-wo1)Q 67

a/qa 6 a-guf.lo 60

agrya 70 ati/r:uSa 51 a-cetana ll, 20 a-jna 57 ati-dúra 7 arnaya 2 ati'ndriya 6 aty-anta l aIra 27 a-dUra 30 addha 62 a-dharma 44 adhastat44 adh/gama 67 adh/vasita 40 adhiffhana /7 adhyayana 5/ adhyavasaya 5, 23 an-avasthilna 7 a-nitya ID anukampá 70 an-upakiirin 60 an-upalabdhi 8 anumana 4-6 an-eka / 0

anIa J, 40. 54, 56, 7J anta~-karaJ.la 33, 35 antara 33. 37 antika 68 andha-támisra 48 andhavat21 anya 66 anyo'nya 12 apaghatalca l a-pariSqa 64 apavarga 44 apa'rlha l apa 'rlhalca 60 api 6,14,21-22.30, 61, 66, 70, 72 a-prltl 12 a-bhdva l , 8-9, 14 abhlghata l abhibhaVQ 7, 12 abh/mala 50 abhimiina U abhihdra 7 abhyása 64 a-yugapal18 arlha 1, 12-13,17,

11, 31, 36,42,56,58, 60, 63, 65, 69, 71 arthaka 60 arlhatva 17. 68 avagáh 35 avayava ID

avaslhana 7 avasthita 65 a-vi/q"ti 3 a-vighiita 45 a-viparyaya 64 a-vibhaga 15 a-vivekin 11,14 a-viSuddhi 2 a-viSqa 34,38,41 a-vyakta 2, l D, 14,

16,58 a-vyapin 10 a-saJái 46-47, 49 O$(a 51 O$ta-dha 47 O$ta-vikalpa 53 a-t(a-vidha 48 a~{ildaSa-dhil48

O$,avimsa(i 47 as l6-J7, 39. 6/ , 64.

66 a-sakla 40 a-sal 9 a-siimanya 29 a-siddha 6 ah 26 aham-kára 22, 24, 25 aham 61, 64, 66

Á a 55

A Káriká szavai

238 ciküta 31 iikhyá 26, 33, 46, 50, j2 ókhyötQ 5 ökhyöyif«j 72 agata 7/

iigarna 6 álmoka J2. 27. 50 afmakatva 14

indriya-ghiíta 7 im 20, 56 i~

28. 44 4, J3

i~{a

,

/svara-krp;ta 71

arman 59. 63 áty-antika 68

ádána 28 ádi 3, 8, 14, 17,25, 28-29,40-41,43, j4, j6,67 ádhy-átmaka 50 iinanda 28 ánusravika 2 ap 68 iipta 5 iipta-vacana 4 áptá "gama 6 ábhy-antara 33 árambha~ 56 iirya 71 iiryö 71 iilocalla 28 aJraya 12, 16, 41, 62 aJrayi'.1 43 asrila 10 Asur; 70 aharal,ta 32 aharya 32

l itj 56.61,64,66 idam 19, 23, 42, 69

E

indn'ya 6, 26-27, 34,

49

U utpatti 69 utpad 64 utpanna 40 utsarga 28 udiisina 20 udd/#a 49 upakarin 60 upabhoga 40 uparam 66 uparama 50 upa/abdhj 8 u~tambhaka 13 upaslha 26 upiidiina 9, 50 upaya 60 upe61 upeqaka 66 ubhaya 21, 25,27,68

O urdhvam 44, 54 uha 51

8 rte 41

eka 10, 63, 66 eka-vidha 53 eJdidasa 49 ekMaiaka 24-25 ekii 'nta I elad 13, 29. 36. 38, 46, j6, 70, 71 eva 13. 18. 24.31.

37,63 evam 64

AI ajka "ntlka 68 ajsvarya 23, 45

AU autsukya 58

K kara1)Q 29 kara 12 kora'.1a 9, 18, 31-33, 35, 43, 47 lwrlT 19-20 korl[tva 20 karm 'endri}'o 26 kola/a 43 ko/pa 36 ka/ra 47 kara 22. 24, 25 kar(1)Q 14-16, 67 kar(1)a-bhava 9 karya 8-9,14-15, 32,

43 ka/a 33, 50

239

szanszkrit abc~ben

kim 31, 61-62

cakra 67

ki/a 7]

caqus 26 catur 50

kumiira 61 Iq- 31 krla 21, 15. 43, 55-

cat~/aya

lan-matra 24-25, 38 tamas J 3, 48, 54

tiimasa 23, 25 30

lamisra 48 3, 5, 6, 30. 34, 46,

car 60

tu

56. 70

carita 68

63

Iqtsna 36, 72 IrrfIJO 7J kevala(m) 64 laJivafya /7,19.21, 68 kramaias 30

cala 13 ci/ra 41

Jeriya 10, 58

cetana J f , 20, 55

kjaya 2 kj/ra 57

cetanávat 20

t~{i 46-47, 49, 50 taijasa 25 tairyag-yono 53 (raya l, 29, 30, 33 trayodasa-vidha 32 tri 51 fri-kiila 33 tri-gu1)a ll, 16, 17 tri-dMi 39 tri-v/dha 4, 5, 33, 35,

G gal,ta 22, 24 gamana 44 gu1)a 11-12,14,1617,27,36, 46, 60 guIJa-kartrtva 20 gu'.1avat 60 gu1)ya 14, 18 guru 13 guhya 69 graha'.1a 9

GH ghata 7 ghora 38 ghrii1)a 26

eid 31, 61. 62 69 ced J

cini

CH chiiyá 41

J ja 39 janana 12, / 8 jará 55 jijfjásá 1 jfja 2, 57 jfjöna 23, 44, 64, 67,

69

T tattva 64 tatra SJ tatha ll. 20-21, 30.

32, 37-38, 43-44, 46-

48, j7, j9 lad / -2. 5-6, 8, /l, 14, 19-22, 24-25, 2930, 32, 34-3j, 37-39, 45-46, (j2), jj, 60, 62-63, 65-66, 70, 72

48,50-51, 53-54.6263, 70-72

ladval41. 58 lantra 10. 70, 72

C ca 4,6-9,11-13, 1520, 22, 24, 27-28. 30,

jI trai-guf,lya 14, 18 tvac 26 D dariana 21, 61 dara-dhá 32-33 dasa-vjdha 48 diina 51 du~kha l , 51, 55 dura 7 drS 59, 65 dma l , 4-6, 30. 41, 61,66 dr~[avat 2 daiva 53 dra~trtva 19 dvara 35 dvar/n 35 dvj-vjdha 24, (52)

240

A Káriká szavai

DH dharma 23, 43-44, 67 dharmin JI dharmya 27 dhii 32-33, 39, 47-48,

53, 70 dhiiro1)Q 32 dhiirya 32 dhr ta 67

N na 1, 3, 8, 31, 41, 52, 61-62,64,66 naravat 42 nartaki 59 nava 50 nava-dhti 47 ntinti 62 ntintitva 27 nana-vidha 60 nitya 10 nimitta 42, 57 niyata 39-40 niyama 12, 18 nir-iisraya 41 nir-upabhoga 40 nirdi$(a 30 nirvrtti 52 niVft 39, 59 niVftta 65 niV[fti 58 Ilr tya 59 naimittika 42 p pangu 21

panca 22, 28-29, 34,

38,47,50 paficaka 24

paíica-dhá 53 Paiica-§ikha 70 paficasat 46 para 72 para-lantra J O parama 69 poram-para 7J paras-para 31, 36 parti 'rtha 56 parti 'rthatva 17 pari1J.tima 16, 27 parimti1J.a 15 parise~a 64 paro'~a 6 pary-anta 40, 54, 56 pavitra 70 pa1J.i26 péida 26 payii 26 pit[ 39 puriJs ll, 60 punar 37,61 puruia 3,17-19,21, 36-37,55-59, 61,63, 65,69 punqii'rtha 31, 42 pilrva 51 pilrvaka 5, 30 pilrv 'otpanna 40 prakas 36, 59 prawa 12, 32 prakasaka 13 prakasya 32

pra/q"ti 3, 8, 22, 42, 45,50,56,59,61-63, 65 proli 63 prati-niyama 18 pratipad 31 pra(i-puru!fa 56

proti-prati 16 prati-vi!faya 5 profiti 6 pratyaya 46 pratyupabhoga 37 pradti 70 pradipa 36 pradipavat 13 pradhtina ll, 21, 37,

57,68 prabhilta 39 pramá1J.a 4 prameya 4 prayam 36 prayojana 66 pralaya 69 pravrt (52) praVft 16, 24-25, 58 praVftti 12, 15, 1718, 57 prasanga 42 prasava 11, 65 prii/q'tika 43 prii1J.a 29 priip 55 priipta 68 prapti 51, 67 priti 12 pre~akavat 65

szanszkrit abc-ben

B bandh 62, 63 handha 44 bahutva 18 bahu-dhii 70 biihya 27. 33, 50 buddhi 23.35-37, 49 buddhr'ndriya 26, 34 Brahman 54

BH bhtigya 50 bhtiva 1, 8-9, 14, 17,

19, 40, 43, 52, 55 bhil20, 29, 34, 4445, 47-48, 53, 61 bhilta 22, 38, 56, 69 bhiltti"di 25 bheda 15, 27, 46-48,

68 bhoktr 17 bhautika 53 bhramavat 67

M mati61,71 madhya 54 manas 7, 27 mara1J.a 18,55 mahat 22 mahad-adi 3, 8. 40, 56 maha-moha 48 matr 39 matra 24-25, 28, 38 miidhya-sthya 19 miimqya 53 mithuna 12

24! muc62

vadha 49

muni 70

varalJaka J 3 vasa 65,67 viic 26, 34

mü{lha 38 mu/a 3,54 moha 48

Y yatra 69 yatha 41,57-59 yad 35. 37, 61, 12 yukta 2 yugapat 18,30 yoga 42 yona 53

R ranga 59 rajas 13,54 rasana 26 rtiga 23, 45 riigya 45 rajasa 45 rilpa 8, 15, 23, 63, 65 r~i 69

L lak$a1J.a 36 lak$a1J.ya 29 laghu 13 laya 45 líriga 5,10,20,40-

42,52,55 lingin 5 loka 58

V vacana 4, 5, 28 vatsa 57

vada 12 viiyu 29 vika/pa 53 vikiira 3 vilqti 3 vighiita 45,51 vijiiii 7J vijiitina 2 vidha (52) vidha 4, 5, 24, 32-33,

35,48,51-(52)-53, 60 vinti 41, 52 vinivrtta 65 vinivrtti 55, 68 viparfta 2,10, II viparyaya 14, 17-18, 44-47, 49, 64 viparyasta 23 viparyasa 19, 45 vibhaga 15 vibhutva 42 vimarda 46 vimuc 63 vimok$a 56-58 virahita 72 vi-riiga 23 vi-rilpa 8 vi-la~a1J.a 36 vivarjita 72 vivrddhi 57 vivekin 11, 14 visiifa 54 viSi.r 37

'I 242

A KárikiJ szavai

visuddha 64 vf$uddhi 2 vise10 16, 27, 34. 36, 38-39. (41). 56

S samyoga 20.2/. 66 sarilSiira 45

50 vilMa /2

sams(40,62 Sa mS( 62 samsluira 67 sakta 40

viharol}Q 28

sa-kriya /o

v(Ui 12-13, 28-31

somkalpaka 27 samlqipta 7J samghiita J7 sat 9.60. 66 sat-lciirya 9 sattva 13. 54 sapta 3, 63, 65 sopra'; 72 soptadaia 49

vifoya 5. 11, 33·35.

vai-lcalya 47 vai-krla 25, 43

vai-ragya 45 vaisva-riipa J5 vai-ramya 46 vyakta 2.10-1 J, 14, 16.58

vyovadhiina 7 vyavaslhii 42 vyápin JO

$ sa/cta 9 sakti J5, 46-47, 49 saJcya 9 sabda 28, 34, 5J sarira 67-68 sáma 38 slkhá 70 si$ya 71 se~a 34-35 sruti 5 ireyas 2 irotra 26

$ Saffi-tantra 72

$04aSaka 3. 22

samanvaya J5 samákhyáta 69 samiinii 'bhihára 7 samása 53 samudaya J6 sambhava 9 samya 46 samyak 67, 71 sa-rüpa 8 sarga 2J , U . 46. (52)-53-54. 66 sarva 4, 9, 35. 37 sali/avat J6 saha 39, 49 siimsiddhika 43 sii/qitva J9 siittviJuJ 23, 25 sadh 37 sa-dharmya 27 sa 'nta~-kora1)a 35

Konkordancia

sománya JJ, 29

a kárikák számozásához

sömiinyatas d(1(a 6 siimipya 7 sámprata 33

sii 'vayava 10 sfddha 6. 14, 18·19 siddlratva " siddhá 'nta 7/ siddhi 4, 46-47, 49, 51 su-kumáratara 61

su-sthalJ 65 su-h(d 51 $iilqma 37.39-40 sauqmya 7-8 stamba 54 sIha 65 sthá41. 67 sthá1)u 4J sthW 69 sthya 19 smrta 38 sva 31 sva-bhiiva 55 svii 'rtha 56 svá-Iaqa1)ya 29

H h/2. 4 hrd 5J hetu 1, 31 hetrlka 31, 42 hetumat 10

Sorszám

Itt

Régi

I

[l] [2] [4] (S] [6] [9] [10] [8] (ll ] (12] [13] [14] [l S] [16] (1 7] [18] [19] [20J [21] (22] [23] [24] [25] [26]

2 3 4

S 6 7 8 9 10 11

12

13 14

IS 16 17 18 19 20 21 22 23 24

Old.

Sorszám

Itt 26 26 43

44 47 49 56 58 60 67 67 81 84

84 93 97 101 101 101 11 5 117 12 1 124 125

25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43

44 45 46 47 48

Old.

Régi (27] [28] [29] [30] (3 1] [32] [33] [34] [35] [37] [40] [4 1] [42] [53 ] [54]

[SS] [58] [60] [57] [62] [64] [65] [59] [61]

126 129 130 132 134 135 136 137 137 138 145 145 145 151 151 153 154 155 156 157 158 159 160 160

Sorszám III Régi 49 [67] SO [68] [3] [7] [36] [38] [39] [43]

[44] [45]

[46] [47] [48] [49] [SO] [SI] [52] [56] [63] [66] [69] [70] [71] [72] [73]

Old.

161 162 163 165 166 138 167 169 171 171 173 174 174 174 175 175 178 179 189 180 182 183 183 183 183

Sorszám Régi Itt [l] [2] [3] [4] [S] [6] [7] [8] [9] [10] [ll ] [12] [13] [14] [l S] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24]

A SZÁMBAVÉTEL VERSEI (nyersfordítás)

Konkordancia: Régi- ir/eni

244

l 2 3 4 5 8 6 7 9

10 II 12 13 14 IS 16 17 18 19 20 21 22

Old.

Sorszám Itt

Old.

Régi 26 26 163 43 44 47 165 58 49 56 60 67 67 81 84 84 93 97 101 101 101 115 117 121

[25] [26] [27] [28] [29] [30] [3 1] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41 ] [42] [43 ] [44] [45] [46] [47] [48]

23 24 25 26 27 28 29 30 31

32 33 34

35 36 37

124 125 126 129 130

132 134 135 136 137 137 166 138 138 167 145 145 145 169 171 l1l 173 174 174

Sorszám Régi Itt [49] [50] [S l] [52] [53] [54] [SS] [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65]

38 39 40 43 41 47 42 48 44 45 46

[66] [67] 49 [68] 50 [69] [70] [71] [72] [73]

Old.

114 115 175 178 151 15 1 153 119 156 154 160 155 160 157 119 158 159 180 161 162 182 183 183 183 183

l.

A hánnas szenvedés sújtása miatt ébred tudásvágy etháritásáDak módja iránt; »lsmert c mód, céltalan a kutatás«, mondod? Nem az: mivel emez nem teljesen-véglegesen hárít.

2.

Mint az ' ismeretes', a Védákat követö módszer sem kielegitö, mert nem nyújt megtisztulást: még több pusztulás jár vele. Az ellentétes út jobb, mivel felismeri a megnyilvánulót. megnyHvánulat1ant. megismeröt.

3.

Mivel a tapasztalat, a következtetés és a hiteles közlés az összes ismeretforrást igazolja, báromféle ismeretforrást fogadunk el. Ismeretforrás az, ami a megismerendöt igazolja.

4.

Az egyes érzéktárgyak felfogása a tapasztalat. A következtetés háromféle; részei a 'jel' (alap) és a konklúzió. Hiteles közlés pedig a hiteles szent szöveg.

S.

Analógiáo alapuló következtetéssel gyözödünk meg az érzéken túli dolgokról; az így scm bizonyitott láthatatlant a hiteles hagyomány bizonyítja.

6.

Mivel II nemlétező nem alkot; mivel megfelelő anyagot veszünk; mivel nem jön létre minden; mivel ami képes, képessége szerint alkot; és az ok természetével bír: az okozat létezöb61ered.

7. Oka van, nem örök, nem átható, tevékeny, nem egy, másra támaszkodó, jel,

tagolt, mástól függö a megnyilvánuló; a megnyilvánulatlan ezek ellentéte.

246

8.

Finomsága miatt nem észleljük, nem azért, mert nem létezik; okozalában észlelhető. Az az okozat pedig a 'nagy' (értelem) és a többi a tennészenöl kOlönbözö, de hozza hasonlatos is.

9.

247

A számbavétel versel

Három-mJnösegü, e1különiiletlen, tárgy, közös, rudaUalan, tennékeny a megnyilvánuló. ugyanígy a ' legfObb' (a természet); a ' férfi ' (a lélek) ezzel ellentétes, de olyan is.

10. Vonzalom, ellenszenv és elkeseredés a lényegük; megvilágítás, megmozgatás és visszafogás a céljuk; egymás felülmúlása, támogatása s megszülésc és párosodás a tevékenysége a minöségeknek. ll. A való (szattva) könnyű, ragyogó, kivánatos; támasztó és mozgékony a homály (radzsasz); nehéz s beborító a sötét (tamasz). Célszeru működésük pedig a lámpáséhoz hasonlatos.

15. Mivel az összetett dolgok külső célt szolgálnak; mivel a három minöség jegyeinek ellentéte is fellelhető; a fe lügyelet miatt; létezik a személy (purusa), hiszen ő a tapasztaló, továbbá az e lkülőnühségre (kaivalja) törekvés miatt.

16. Mivel a születés, a halál és a szervek személyre szabottak, és nem egyszerre cselekszünk, bizonyított, bogy sok személy van; valamint, mivel a három.minőségü ellentéte.

l? És ez az ellentét bizonyítja, hogy e személy szemtanú, elkülönült, semleges, látó és nem cse l ekvő.

18. Hozzákapcsol6dván a tudattalan 'jel' (finomtest) tudatosnak látszik; S ugyanígy, bár a minöségek cselekszenek cselekvönek látszik a rezdületlen.

12. Bizonyított, hogy a megnyilvánuló elkülönületlen stb., lévén három.minösegü és mindezek ellentéte a guI).ákban nincs meg; mivel az ok tulajdonságai határozzák meg az okozatot, a megnyilviLrmlaUanrol is bizonyítoU ugyanez.

19. A személy és a 'legfObb' kapcsolata kétoldalú, olyan, mini a bénáé s vaké; célja a látás és az elkülönülés. Ez okozza a teremtésI.

13. Részei végességéböl,

20. A

összeffiggésükböl és a képesség szerinti eredet ből , az ok-okozal elkülönüléséböl, a sokalakú világ elkülönületlenségéból tudjuk, hogy 14. van oka, a megnyilvánulatlan. A három minöség révén, kiemelkedésükböl jön létre; átalakulásukkal, mint a víz, az egyes min őséghordozók fajtája szerint.

természetből

ered a 'nagy', abból az éoség, abból a tizenhatos csoport, ama tizenhat közül is ötool az öt elem.

21. Az értelem felfogás. Erény, tudás, szenvedélymentesség, uralom a való·jellegÜ fonnája; a sötét-jelleg{! pedig ennek e ll enkezőj e. 22. Az énség a sajátitás. Belőle kétféle teremtés fakad: A tizenegyes csoport valamint a 'csakaz' ötös is.

A számbavetel versei

248 23. A

való-jellegű

tizenegyes fakad a Teremtményből-Lett énségből; az Elemek Forrásából a 'csakaz' -csoport, mely sötét-jellegű; az Izzóból mindkettő.

249 szerv, a psziché háromrétű, tízféle a külső (melyet e hármas tárgyának mondunk). Jelenidejű a külső, három idejű a belülső szerv.

31. A

belső

24. Az érzékek elnevezése: szem, fiit, szaglás, izlelés, bőr; a cselekv5erök, úgy mondják, a beszéd, kéz, láb, végbél és öl.

32. KöziHük az öt érzék tárgyai a 'fajták' és az 'egyfonnák'. A beszéd tárgya a hang; a többinek pedig öt tárgya van.

25. Mindkettejükjellegével bír az elme; fonnativ és erő, hasonló feladata miatt. A minöségek átalakulásának különbsége miatti e sokféleség, valamint külsö tárgyaik eltérése miatt.

33. Az értelem a pszichével minden tárgyba belemeritkezik: ezért a háromrétű szerv a kapus; a többiek kapuk.

26. ötnek tevékenysége a hang és a többi észlelése csupán; míg beszéd, elvétel, mozgás, kibocsátás és kéj a másik: öté.

34. Mivel az összes tapasztalást az értelem teljesíti a személynek, ugyanő fel is ismeri viszont a 'legföbb' és a személy közti fmom különbséget.

27. Tevékenysége a speciflkuma a hármas pszichének; ez pedig nem közös. Közös, 'szerv'-tevékenységük az öt szél (lélegzet stb.)

35.

28. Bár e négyesnek egyidejű a tevékenysége, mégis sorban mutatjuk be: tapasztaláskor, valamint nem-tapasztaláskor is a hármasnak tevékenységét megelőzi az érzékelés.

36. Ahogy kép alap hiján, ahogy oszlop vagy effélék nélkül árny, ugyanúgy az 'egyfonnák' (finomelemek) nélkül nem marad meg, alapozatlan, a jel.

29. Mindegyikük végzi egymás késztetése okán dolgát. Csak a személy célja az ok: senki sem mükődteti a 'szerv'-et.

37. Motívuma a személy célja; az ok-okozat törvényét követve a tennészet bősége folyUm mint a színész, sok fonnát ölt a jel.

30. A szerv tizenháromrétü; tevékenysége a szerzés, megtartás, megvilágítás. Annak tárgya meg tízrétű: megszerzendö, megtartandó és megvilágítandó.

38. Nyolcfajta az isteni, az állati pedig ötféle, s egyféle az emberi teremtés; összefoglalva: a lényeké.

Előbb

született, nem tapad a testhez; részei (a 'nagy'-tól a finomelemekig bezárólag) stabilak; vándorol tapasztalás nélkül állapotait felöltve a 'jel' (fmomtest).

A szambavétel versei

250

251

39. Fenn valóban (szattvában) bővelkedő, de sötétben bővelkedö gyökerénél a teremtés; középen homályban bővelkedőBrahmiltól a fücsomóig bezárólag.

47. Ahogy, a közönségnek bemutatván, a táncosnő abbahagyja táncát, ugyanúgy, a személynek magát megmutatván, a természet is beszünteti tevékenységét.

40. Benne az öregség és halál okozta szenvedésre jut a tudatos személy; a jel megsziíntéig ezért a szenvedés belső valónkból fakad.

48. A természetnél érzékenyebb nincsen, úgy hiszem, ki, "Meglátott!" - többé nem kerül a személy szeme elé.

41. Ahogy a sóvárgás megsZÜDtetése végett kezd a köznép tevékenykedni, ugyanúgy a személy szabadulása végett kezd a megnyilvánulatlan mükődni.

49. A tudás teljes megszerzése után, mikor az erény s a többi mind feleslegessé lett, a tudatalatti késztetések tehetetlenségénél fogva, mint a kerék forgását, megtartja testét.

42. Különféle módszerekkel a segítő nő a nem·segitö férfmak, erényes (minöséges) az erénytelennek célját szolgálja, saját hasma nélkül.

50, Mikor a test már szétesett, célját teljesitve a 'legfóbb' visszavonult; elnyeri a teljes és végleges elszigeteltséget.

43. Ahogy a borjú növekedése végett , indul meg a tudattalan tej,

ugyanúgy a személy szabadulása végett

[3J

A gyökértermészet nem teremtmény; hét természet-teremtmény a 'nagy' és a többi; teremtmény pedig tizenhat van. Nem természet, nem teremtmény a személy,

[7J

Túlzott messzeség, közelség, érzék sérülése, az elme állhatatlansága, fmomság (parányiság), takarás, intenzitás és hasonlókkal összekeverés miatt.

[36]

Miként a lámpás, ezek az egymástól különböző minőség-fajták egész célját a személynek megvilágítva, az értelemben ajánlják fel.

[38J

A 'csakaz'-ok az 'egyformák'; belőlük erednek az elemek, öt az ötből. Ezek a hagyomány szerinti 'fajták' csillapultak és szömyüek és tévelygők.

indul meg 'a legfőbb' tevékenysége. 44. Ezért nincs is megkötve, nem szabadul, nem is vándorol senki; A külön-külön befogadó természet vándorol, kötödik és szabadul. 45. Eképp az összetevők feletti elmélkedésből: "Ez nem vagyok; nem az enyém; én nem ez vagyok", maradéktalan ellentétmentessége miatt teljesen tiszta elszigetelő tudás jön létre. 46. E tudás révén, a termékenységét vesztett, értelemszerfien hét formájár611emondott természetet a személy úgy látja, mint a néző, elkülönülve, derüsen.

•

252 [39[

253

A számbavétel versei

[50J

A fmomo lemek, megszületve apától-anyától a durvaelemekkel együtt lesmek a három fajtává. Közülük a finomak stabilak,

nevük adottság, szerzemény, idő, sors; külső, az érzéktárgyak feladása szerint,

az apát6l-anyát61 született részek leválnak: majd. [43]

öt - kilenc elégültség elfogadott.

Az állapotok is tennészetesek; az erény stb. velünkszületett és szerzett; a tapasztalatok alapja a szerv;

[S I J

Megértés, sz6, betanulás, a barom szenvedés elüzése. barátok szerzése és adakozás a nyolc tökély; a tökély el őtt ott a háromágú kampó.

[52J

Nincs az állapotok nélkül jel; a jel né(kül nem fejlődnek ki az állapotok.

a magzat stb. alapja az okozat , [44J

Az erény révén feljebb jutás; becstelenség révén lejjebb jutas lesz. Tudas révén megszabadulás, ellentétéböl megkötés fakad.

BelOlsö négyféle,

,

Jel nevü, áUapot nevü kétféle teremtés fakad ezért.

[45J

A szenvedélytelensegböl természetbe-olvadás, lélekvándorlás lesz a homályos szenvedélyből ; Az uraJomból akadálytalanság, eltcntétéből a fordítottja.

[56]

A természetnek mindez a műve (a 'nagy'-tól az elem-fajtákig bezárólag), minden egyes személy szabadulása végett, más célját sajáljaként szolgálja.

[46J

Ez a közelítés folYltma: lávolodás, képtelenség, elégültség, tökély II neve; a minóségek egyenetlensége szétzúzta osztata így pedig ötven van.

[63 ]

Hisz csak hét fonnával köti magát magához II természet; és ugyanő, a személy célja szerint eloldja egy fonnával.

[47J

A táv%dásnak öt osztata van, a képtelenségnek pedig a szervek fogyatékossága miatt huszonnyolc osztata; az elégültség kilencféle, nyolcféle a tökély.

[66J

"Láttam már" - közönyös a férfi . "Látott már" - áll le a nő. Ha érintkezesre sor kerül is, motivumuk nincs II teremtésre.

[69J

[48]

A sötét osztala nyolcfCle, a balgaságé is; tízfCle II nagy balgaság; a sötétség tizennyol erélŰ, ugyanígy II vaksötétség.

E rejtett tudást a személy céljáról a legfőbb bölcs fejtene ki; ez számba veszi II lények fennállását. létrejöttél és pusztulását.

[70J

[49J

A tizenegy erő hibáját az értelem hibáival együtt nevezik képte/enségnek (az értelem tizenhét híbája az elégültségek és a tökélyek fordítottja).

Eme legelső tisztítót a bölcs, részvéttől hajtva átadta Ászurinak, Ászuri is Pancsa§ikhának; ő pedig elsokasitotta a tant.

1

254

A számbavétel versei

[71]

Tanítvmyi láncolaton át megkapva ezt t~araJcriSl).a 'nemes' versmértékben összefoglalta nemes elmével, tökéletesen ismervén a tételeket.

(72]

A hetven strbfában benne van mind az egész Hatvanas könyv összes témája, elbeszélések nélkül, továbbá mások. tételeinek elhagyásával.

. [73]

Ezért ezen összefoglaló tanU!s tartalmilag nem marad el

a Könyv mögött, mint a hatalmas bálvány képe, mcly a truc.örre vetül.

•