Az ítélet napja - Nürnberg 1946 The Day of the Judgement - Nuremberg 1946

AZ .-. .-. ITELET NAPJA

S

E

B

Ő

K

J

Á

N O

S

AZ ..,.. ITELET NAPJA ..,..

NÉPSZABADSÁG

2 O O 6

KÖNYVEK

© Népszabadság Zrt. ©SebőkJános, 2006

Kiadja a Felelős

ÉPSZABADSÁC KÖ YVEK épszabadság Zrt., Budapest, 2006

kiadó: Lengyel L. László elnök-vezérigazgató Szakmailag lektorálta: Tőrös István

Könyvterv, borítóterv és tipográfia: Fákó Árpád Tördelés: Divald Nyomta és kötötte: Reálszisztéma Dabasi yomda Zrt. Fele lős veze tő: Berki Istvá n vezérigazgató Készü lt: 20,5 (A / 5) ív terjedelemben ISBN 963 9709 14 X

TARTALOM

1. VÉGJÁTÉK - A PRECEDENS PER Hóhér, teljesítse kötelességét! .. .. . . . .. . .......... . ..... . 7 Memento mori ...................... ..... . . . .. . .... .. ...... . 8 A főbűn ösök őrizetbe vétele ...... ......... ..... ... . .. ........ 9 A per előzményei .................. .. .. . . . . ..... .. ...... . . .. 12 Tervek a bűn ösök megbüntetésére . ... . ... . . ..... . . .. . .. . ... .. 17 Nürnberg kijelölése ... ............ . .. . . . . . . .. . .. . .. . . ... . .. . 26 A Londoni Egyezmény ..................... . .. .......... . .. . 29 A vádlottak név ora ............ .. . .. ....................... 33 A börtön és parancsnoka . . ..... ... . ..... . .. ....... ....... .. . . 52 A helyszín: az Igazságügyi Palota ..... . .. . . . .................. 59 A bíró ág tagjai .... . .... .... . .. .. ... .. ............ ....... .. 63 Az e l ső ülés .... .... . . .. . .... ............. . .. . .............. 67 A tárgyalá kezdete . . . .. ... ... ... .. . . .. ............ . ........ 73 Akik hiányoztak a vádlottak padjáról . .. .................... . . 81 Hétköznapok a börtönben ..... ...... . ................... . .. . 84 A "fair" tárgyalás ... .. . . .. . . .. . . .... .. . ............... ...... 92 Tanúk és bizonyitékok ....... . .. . . .......................... 95 A védelem .... .... ...... . ..... . . ... . . ... . ........ . ........ 100 A bűntettek mérlegelése . . .......... ... .......... ..... . .. ... 105 Az ítélethirdetés ........... .. .. . ........... . .. .... ....... .. 112 Az utolsó napok ........... . .. ... .. . .. .... . . . .. . .. .. . ... . . . 122 A kivégzések ....... . ....... . .......... . ....... . .......... . 126 A per ada tai ...... .. . .... . .. . .......................... . . .. 137 Viták tükrében .... .... ........... ... . . ........... . ........ 139 A ürnberg utáni perek ................. . .. .. ...... . ....... 145

2 . FELADOTT JÁTSZMÁK AKIK A CIÁNKAPSZULÁT VÁLASZTOTTÁK Adolf Hitler halála - Az ötven évig titkolt valóság ... 150 Élet a katakombában ... . . .. . .. ............ . ................ 152 Viking temeté : a hitele változat ..... .. .. ...... . .. .. ...... . . 162 Az első nyomozás: akcióban a szovjet kémelhárítás . .. . . .. ..... 167 Jelentés Sztálinnak, a legendák születése . . .... .. ..... . . . . . .... 175 A Míto z-h adművel e t : akcióban az NKVD . ............. . ..... 183 A maradványok megsemmisítése ................. ........ ... 188 II ö ri n g ha Iá Ia - Egy kis s eg ít s é g a me ri ka i b a r á t j á t ól . .. 194 Hatalmi játszma ........................................... 196 Pezsgő és bilincs ........ . . . . ..... ... ....... . ....... .... .... 200 A nürnbergi tárgyalás sztárja .. . .. .. .. . ..... ........ ......... 204 Egy halálraítélt utol ó órái ........ . ......................... 208 4

TARTALOM

A vizsgálat lezárult, felejtsék el! . . . .. . . ......... .. ..... .. . .. .. 213 Egy relikviagyűj tő felfedezései . . .............. .... . .. .. . .. . . . 217 "Ajándék Göringtől, ugye érti?" .... . .. .... .... .... .. .. .... .. 222 M ar t i n Bor man n h a I áI a - A z éI et b en t a r t o t t h aI ott .. . 225 A barna eminenciás . .. . . .. . .. . . .. . . .. ......... .. ......... . . 226 Intrikák mindhalálig .... .. .. .. . . ... . . . . ... . .... . ......... . . 228 Kitörés a Bunkerból . . .... . ... . ................ . ............ 231 A kutatás: élve vagy halva! .. . . .. . .. ... ..... .. . .. .. .. ....... 235 Szemtanúk jelentkeznek . ... ... .... .... . .. ..... .. . ..... . . ... 239 Két csontváz mégis előkerül a szekrényből . . . .. .. ... . .. . ... .. . 244 Ö zeesküvés-elméletek . ..... . . .. ......... .. ...... . ..... ... 248 Joseph Goebbels halála - Hősként akart feltámadni . . .. 251 A történelem szolgáltasson elégtételt ......... . ....... . . .. .... 252 "Mi ös zetartozunk, és együtt is fogunk lógni!" . .. . . .. ....... . . 255 Költözés " Adolf bác ihoz" ............. ..... ..... . .... ..... . 258 Te tamentumok az utókornak ...... . .... . .. .. ... . ..... .... .. 260 Gyerekgyilkos ágok . . .. . .. ............ . .. . . .. ....... . . . .... 265 Nyomoz a szovjet kémelhárftás .. .. . . ............ . .. . ....... . 269 Hei n r i ch Hi mmI er h aI áI a - Ni n c s hov a f u t n i .... ....... 276 Diplomáciai ballépések ................ . . . ............. . . ... 277 A " hűsége Heinrich" árulása . .... ..... . . . .................. 280 A kegyvesztett . .... ....... . . . . ....... . .... .. ...... . .. .. ... 283 A menekülés .. .... . .. . . .. . .. .... . ......... . .. . ............ 285 Őrizetben . ....... . . ...... ...... .. ... . ...... . .. . .. . . .. .. . .. 288 A jeltelen ír ................................ .. . .. ....... .. 295

3. KEGYELEMKENYÉREN HORTHY MIKLÓS NÜRNBERGBEN " Ter m é s z et e s en b Ű n ös ... d e n agy on ö r eg már

297 Hadifogságban - úton funberg felé .. .... . ...... .. ....... . . . 299 A magánzárka lakója ....................................... 303 Pápai közbenjárás ... . .. .. . ... ....... . ....... . .. . . . . ... . . .. 308 A "Horthy-kérdés" a koalíciós vitákban . . .... .. . . .... .. . .. ... 310 Sztálin megkegyelmez ..... . .. . ... . . . .... . .. . . ... ........... 313 Kommuni ta dilemma: az oroszok nem engedik .... ... .. .. .... 316 "Jobb lenne, ha nem térne vissza Magyarországra!" .... ...... .. 318 N

•

•

••••

••

KI KICSODA? ............ ... .............................. ... 320 FELHASZNÁLT IRODALOM ........ .. .... .... . ..... ....... . .. 327 K É p EK J EGYZÉK E .......... .... . .. . . ....................... 330 5

N

Ü

ft

N

B

E

ft

G

9

4

li

MEMENTO MORI

Hatvan évvel ezelőtt, 1946. október 16-án - a náci háborús bűnösök kivégzését követően - hajnali négy órakor a nürnbergi börtön udvarán tizenegy egyszeru fakoporsót raktak fel az ott várakozó két katonai teherautóra. Néhány percce! később egy amerikai és egy francia tiszt parancsnokságával, erős katonai őrizettel indultak el Erlangen irányába. A konvojt a börtön előtt várakozó fotóriporterek, újságírók autókkal követték. Egyszer csak az egyik kísérő dzsip keresztbe fordult előttUk az úton, s az őrség gépfegyverrel kényszerítette visszafordulásra a járműveket. A koporsókra felügyelő őrség tagjait ezt követően útközben - elővigyázatosságból- négyszer cserélték le, így az utolsó váltáskor a parancsnokon kívül már senki sem tudta, hogy mi van a gépkocsikon, s mi a konvoj úti célja. Münchenben eközben a hajnali órákban amerikai tisztek érkeztek az ostfriedhofi temető krematóriumába, ahol azt közölték a német alkalmazottakkal, hogy hét órakor két teherautó érkezik majd elesett amerikai katonák holttestével, akiknek a földi maradványait családjuk kérésére el fogják hamvasztani. Az alkalmazottak ugyan csodálkoztak, hogy a hamvasztásra a legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette kerül sor, de nem firtatták az állítás valódiságát, hanem mire a teherautók - a jelzett időpont helyett kilenc órakor - megérkeztek, a kemencéket már felfűtötték. A krematórÍumot ezt követően az amerikai őrség elzárta a külvilágtól, ám mielőtt a hamvasztás megkezdődött volna, a koporsókat még egyszer felnyitották, hogy meggyóződjenek róla, valóban a náci főbúnösök tetemeit égetik el a következő órákban. A halottszemle után a hamvasztás azonnal elkezdődött, s a 3. amerikai hadsereg tisztjeinek felügyelete mellett egész nap folytatódott. Ezalatt senki nem hagyhatta el az épületet, a krematóriumban tartózkodó német alkalmazottakat pedig megeskették, hogy a történteket a továbbiakban a legszigorúbb titokként kezelik. A hamvasztás után a tizenegy urnát ismét teherautóra pakolták, s erős kísérettel - hivatalosan - távoli, ismeretlen helyre szállították. Valójában a konvoj München egyik külváros ába, Sollnba, a Heilmannstrasse 25. számú ház elé érkezett, ahol az amerikaiak egy gazdag német kereskedő vilIájában rendezték be egyik bázisukat. Másnap katonák kis csoportja - kezükben a tizenegy alumínium urnávalinnen sétált le a kertek alatt folydogáló, s az Isarba ömlő, három méter B

v É u

J

Á T

t

K -

A

P R E C E D E N S

P E R

széles Contwentz patak par~ára, ahol a tartályok tartaimát - a náci fóbúnösök homokkal összekevert hamvait - a vízbe szórták. A náci főbűnösöket 1946, október 16-án a pennsylvaniai egyetem rögbicsapatának tagjaitól kölcsönzött nevekkel tem ették el. A temetési szertartást felügyelő amerikai Rex S. Morgan őrnagy ötletének köszönhetően Hermann Göring egykori birodalmi marsall porait George Munger urnája rejtette, míg az elvakult antiszemitizmusáról hírhedtté vált Julius Streicher - a furcsa véletlennek köszönhetően - utolsó útján az Abraham Goldberg nevet kapta.

A FÖBONÖSÖK ÖRIZETBE VÉTELE A müncheni kert aljában lezajló különös szertartás befejező mozzanata volt annak a hosszabb folyamatnak, amely 1945. március 28-án Eden brit külügyminiszter beszédével vette kezdetét. Edent ezen a napon a brit abóházban a háborús bűnösök ügyében Ivor Thomas képviselő interpellálta, akinek kérdésére a külügyminiszter kijelentette: "Egymillió ember neve szerepe! a Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottság listáján, amelynek éléll Adolf Hitler neve olvasható ... A szövetségesek mindent e! fognak követni, hogy ezeket a bűnö­ söket elfogják, és bíróság elé állftsrik .. . Ezekben a napokban kezdődik a történelem legnagyobb hajfóvadászata, Norvégiától (I bajor Alpokig." Eden szavait a Tisztelt Ház tetszésnyilvánítás sal fogadta, de még éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ígéret valóra váljon. A háborús bűnösök listáján Adolf Hitler neve alatt ugyanis valóban nagyon sok név sorakozott. A szövetségesek elsősorban a főbúnösökre, Göringre, Goebbelsre, Bormannra, Himmlerre, Keitelre "vadásztak", de utánuk rögtön következtek a birodalmi kormány, a náci párt, a szárazföldi hadsereg, a légierő, a haditengerészet parancsnokai, tisztjei, az SS, az SD, a Gestapo hóhérai...A listát úgy állították össze, hogy gyakorlatilag mindenki szóba jött, akinek a kezéhez a második világháború kirobbantása óta valamilyen módon vér tapadt. S ők valóban nem voltak kevesen. A háború végének közeledtével a Németország területére lépő szövetségesek "náci vadász" különítményei ugyan jelentős számban fogtak el listán szereplő személyeket, de a mindinkább kaotikussá váló állapotok miatt a háborús bűnösök kézre kerítése nem bizonyult könnyű feladatnak. Az utakon menekülő, hazafelé tartó, civil ruhába átöltözött katonák százezrei mozogtak. A gyújtő- és hadifogoly táborokban - sokszor hamísított 9

N

Ü

R

N

B

E

R

G

946

igazolvánnyal, álnéven - szintén százezrek várták sorsuk további alakulását. Megtalálni a " tűket" ebben az óriási szénakazalban - majdhogynem lehetetlen feladatnak látszott, annak ellenére, hogy a szövetségesek az elfoglalt területeken több millió körözést, fényképes plakátot ragasztottak ki a felderítés, a nyomozás megkönnyítése érdekében. A szövetségeseknek sietniük kellett, mert a sikertelen kutatás a háború utolsó napjaiban akár politikai botránnyal is fenyegetett. A moszkvai rádióban szinte mindennap szóvá tették, hogy rendkívül esetleges, lassú és körülményes a szovjetek elől a nyugati megszáIlási zónák felé menekülő háborús bűnösök kézre kerítése, s a vádakat igazolni látszott, hogy sokáig valóban nem sikerült a keresett bűnösök nyomára akadni. Április végén, május elején azonban már a náci háborús f6búnösök közül is egyre többen fennakadtak a szövetségesek hálóján.

A reimsi kapitulációt Jodl írta alá Elsőként Wilhelm Frick, Hitler egykori belügyminisztere, akit München közelében tartóztatott le a 7. amerikai hadsereg egyik, nácivadászatra specializálódott osztaga. Hans Fritzsche-t május elején a tempelhofi repülőtér közelében a szovjetek vették őrizetbe, amikor tárgyalni indult volna az ellenséges főhadiszállásra. Konstantin von Neurath-ot viszont a franciák csípték nyakon. Franz von Papent Hitler egykori "kengyeltartóját" veje, Max von Stockhausen báró westfáliai birtokán, egy vadászházban fedezték

10

v

I

É G J

Á T É K -

A

P R E C E D E N S

P E R

fel. Hja/mar Schacht, a Birodalmi Bank egykori elnöke Ausztriából, a Wildsee rnelletti, különleges foglyokat őrző táborból került elő (itt tartották fogva Horthy Miklóst is). Emst Kaltenbrunllert szintén Ausztriában vették őrizetbe, míg Hans Frank egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után vált "ismerőssé" az amerikaiaknak az egyik Berchtesgaden melletti gyűjtő­ táborban. A "krakkói zsidók mészárosának" a katonák később vesszőfutást rendeztek, s az ötven méteres sorban állók ütötték, ahol érték. Arthur Seyss-lnquartot a kanadaiak kapták el egy német gyorsnaszád fedélzetén, Alfred Rosenbergre pedig Flensburg mellett egy szükségkórházban találtak rá a Himmlerre vadászó katonák. Walter Funkof a berlini romok közül szedték ki, ahol napokig észrevétlenül húzta meg magát. Robert Ley Berchtesgadentől délre, a bajor Alpokban - pizsamában - egy szénakazalból került elő, míg Julius Streicher kezén szintén Berchtesgaden közelében kattant a bilincs. Egy arra járó amerikai őrjárat egyik katonája véletlenül botlott a hírhedt náciba: tejet kért attól a szakállas öreg festőművésztól, akiben - közelebb érve - felismerte a Der Stürmer szerkesztőjét. Hasonlóképpen szokatlan módon történt Baldur von Schimch őrizetbe vétele is. A Hitlerjugend egykori főnöke levelet írt Schwaz városka katonai parancsnokának, amiben közölte, hogy megadja magát a hatóságnak. Amikor egy dzsip indult érte, von Schirach az úton integetve várta az amerikaiakat. Miután a háború végén elterjedt róla, hogy felakasztották, letartóztatásáig - álnéven - zavartalanul dolgozhatott tolmácsként Schwazban, az amerikai katonai parancsnokságon. Joachim vari Ribbenfrop a német fővárosból Hamburgba szelelt el, ahol megpróbált visszatérni civil foglalkozásához (pezsgőkereskedő), de az új külsőt öltő, fekete Eden-kalapot és napszemüveget viselő nácit egyik új üzleti partnerének fia felismerte és feljelentette. Júniusi letartóztatásakor három levelet találtak nála: az egyiket Montgomery tábornoknak, a másikat Eden brit külügyminiszternek, a harmadik Vincent (sic!) Churchillnek CÍmezte. Az egykori náci külügynúniszter 1945 nyarán sem tudta pontosan leírni Sir Winston Churchill nevét. A Wehrmacht parancsnokait és a Dönitz-kormány tagjait a feltétel nélküli megadás aláírása után vették orizetbe. Elsőként Wilhelm Keilell, akit az angolok ötven brit fogoly repülőtiszt lemészárlásának vádjával tartóztattak le. Az utódjául kinevezett Alfred Jodlt a Oönitz-kormány más tagjaival együtt a flensburgi kikötőben horgonyzó Patria nevu kereskedelmi hajó fedélzetén vették őrizetbe a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai. Az utolsó náci kormány többi, még szabadlábon lévő tagját (köztük Erich Raederl, Karl Diil1itzet) a flensburgi fóhadiszálláson tartóztatják le az angolok. 11

N Ü

ft

N B E

ft

G

946

A berl in i kapitulációt Keitel írta alá

A nürnbergi per későbbi vád lottainak listája tehát május végén már csaknem teljes. Csupán a legfőbb háborús bűnösökről (Hitler, Goebbels, Bormann) nem érkeznek továbbra sem megbízható rurek (a nyugati szövetségesek nyomozása az öngyilkosságukat valószínűsíti, de a holttestek nem kerülnek elő), ezért a szövetségesek úgy döntenek, hogy távollétükben is megkezdik a felelősségre vonást, a vádlottak névjegyzékének összeállítását, a bizonyítékok összegyűj tését, a bírósági per el őkészítését.

A PER ELŐZMÉ ·NYEI

A náci háborús fóbűnösök felelősségre vonásának kérdése már a második világháború e l ső éve után felvetődött. 1940-ben a francia, a brit, a cseh és a lengyel kormány is tiltakozott a Lengyelország és Csehszlovákia megszállása során elkövetett háborús atrocitások, tömeges kegyetlenkedések ellen. Mindhiába. A nácik a émetország által is aláírt érvényes nemzetközi szerződéseket éppúgy semmibe vették, m int az ezek alapján született 12

v

É G J Á T É K -

A

P R E C E D E N S

P E R

törvényeket vagy a kialakult humanitárius normákat. Az elkövetett háborús bűnök ismeretében 1941 októberében már Roosevelt amerikai elnök is nyiltan állást foglalt az ártatlan áldozatok kivégzése, a civil lakosság lemészárlása ellen. Állásfoglalásához Churchill brit miniszterelnök is csatlakozott. A háborús bűnösök megbüntetésének szükségessége ettől kezdve rendszeresen vissza térő téma volt a nagyhatalmak veze tőinek megbeszélésein, konferenciáin, s más országokból is egyre többen csatlakoztak a kegyetlenkedéseket, az agressziót elítél ők táborához. 1942. január 12-én Londonban kilenc, németek által megszállt ország (Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Jugoszlávia, Lu xemburg, orvégia, Lengyelország) képviselői az ún. St. James deklarációban ki is mond ták, hogy nemcsak azokat fogják felelősségre vonni, akik a "háborús bűnök" elkövetését parancsba ad ták, hanem azokat is, akik elkövették ezeket. A nagyhatalmak vezetői közül a későbbiekben De Gaulle tábornok, Churchill, Molotov és Eden is figyeln1eztette a náci vezetést, hogy az elkövetett bűnök nem maradnak megtorlatlanul, majd a négy nagyhatalom képviselői 1942. június l3-án Londonban együttesen is ki mond ták, hogy a győzelem kivívása után a Harmadik Birodalom vezetőinek nemzetközi bíróság elő tt kell felelniük tetteikért. Roosevelt elnök néhány héttel később, 1942. augusztus l -jén ismét hangsúlyozta: "Az a szándékunk, hogy igaz ságos és szigorú ítélettel sújtsuk azokat a fókolomposokat, akik felelősek árlatlan emberek ezreinek szervezett meggyilkolásáért és olyan rémlettek elkövetéséért, melyekkel a kereszténység nlÍnden alaptételét megsértik. " A deklaráció ekkor még nem tért ki arra, hogy a bűnösöket a későbbiekbe n milyen eljárás keretében vonják majd felelősségre. 1942 októberében azonban már ennek lehetőségei is körvonalazódtak: Roosevel t és Simon brit lordkancellár ismételten nyilatkozott arról, hogy országaikat elkötelezték a háborús bű nök kivizsgálása mellett, és október 7-én Londonban abban is megállapodtak, hogyaNépszövetségen belül létrehoznak egy háborús bűnöket vizsgáló bizottságot. 1942. december 17-én a szövetségesek - további tizenkét állam részvételével - közös nyilatkozatot is kiadtak elhatározásukról, de 11iába erő­ sítették meg korábbi szándékukat, a következő hónapokban gyakorlati lépések alig történtek. A bizottsághoz ugyan számos olyan dokumentumot, vallomást eljutta ttak, amelyek a németek által megszállt területeken elkövetett módszeres és kitervelt atrocitásokról, a kelet-európai zsidóság megsemrnisítéséről szóltak, de ezeknek még nem volt következménye. A szövetségesek rádiónyilatkozatokban figyelmeztették a németeket, hogy 13

N

Ü

R

N

B

E

R

G

946

az elkövetett bűnökért később felelniük kell, de amíg a náci hadigépezet nem roppant meg Sztálingrádnál, addig ezeknek a felhívásoknak nem volt semmi gyakorlati eredménye. A német csapatok sztálingrádi kapitulációját (1943. február 2.) követően viszont fordult a kocka. A németek sorra szenvedték el a vereségeket, s a visszafoglalt területeken egyre több náci gaztettre derult fény. 1943. október 20-án Londonban már ezek ismeretében alakult meg a Háborús Búnöket Vizsgáló Bizottság (UNWCC), amely tizenhét nemzet: Ausztrália, Belgium, Kína, Franciaország, Görögország, NagyBritannia, Hollandia, India, Jugoszlávia, Kanada, Luxemburg, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, a Dél-Afrikai Köztársaság, Csehszlovákia, az Egyesült Államok (a Szovjetunió nem volt tagja a szervezetnek!) képviseletében azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy a tengdyhatalmak által elkövetett háborús bűnökről bizonyítékokat és tanúvallomásokat gyújtsön, s megkezdje egy ezekkel kapcsolatos per előkészítését. Néhány nappal később, 1943. október 30-án a szövetséges hatalmak külügyminisztereinek Moszkvában megtartott konferenciáján (október 19-30.) Cordell Hull amerikai külügyminiszter már egy statáriális nemzetközi bíróság felállítását javasolta, s indítványával Molotov is egyetértett. Antany Eden brit külügyminiszter viszont olyan eljárást indítványozott, amely a nemzetközi jogi normákra alapuL A tárgyalások végén, november l-jén a Moszkvai Nyilatkozatban aztán a tárgyaló felek - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió (a Népszövetség 32 tagállama nevében) közös deklarációban is leszögezték (a három államfő, Roosevelt, Sztálin és Churchill aláírásával) álláspontjukat az elkövetett háborús bűnökkel kapcsolatban. "Háromhatalmi nyilatko2at a kegyetlenkedésekrol ... a fent nevezett három szövetséges halalom, a harminckét Egyesült Nemzetek érdekében s2ólva, e2mne! iinnepélyesen kinyilvánítja és komoly figyelme2tetésnek s2án ja a2 alá bb i nyila tkoza to t : Amikor majd fegyverszünetet engedélyeznek valamely, Németorszdgban megalakuló kormánynak, a20kat II német tiszteket és katonákat, valamint náci párttagokat, akik ri fent említett kegyetlenkedésekért, mészárlásokért és kivégzésekért felelősek vagy azokban beleegyezően részt vettek, viss2akiildik a2okbaa2 orszdgokba, amelyekben förtelmes bűntetfeiket elkövették, avégbol, hogya fels2a bad ított országok és az ott megalakul6 szabad kormányok törvényei szerint (té/kezhessenek fele/tuk és büntethessei meg őket. Ezekben az országokban lehetőleg minden rész/et re kiterjedő /istámt fognak összeállítani, különös tekintettel a S20vjetunió elözörliött részeire, Lengye!országm

14

..

v

t G

J

AT EK - A

P R E C E D E N S

P

E R

és Csehszlovákiára, ]ugoszláviára és Görögországra, ideértve Kréta szigetét és más szigeteket, továbbá Norvégiára, Dániára, Halla ndiára , Belgiumra, Luxemburgra, Franciaországra és Olaszországra. Így azok a németek. akik részt vesznek olasz tisztek tömeges agyonlövetésében vagy francia, holland, belga vagy norvég túszok vagy krétai parasztok kivégzésében, vagy akik részt -vettek a lengyel nép elleni vagy a Szovjetunió azon területein elkövetett öldöklésekben. amelyekr01 most söprik ki az ellenséget, tudni fogják, hogy vissza fogják OKet vinni bűncselekményeik színhelyére, és az általuk gyalázatosan bántalmazott l1épek fogl1ak {félkezni felettük. Azok pedig, akik eddig még nem mocskolták be kezüket ártatlanok vérével, óvakodjanak attól, hogy csatlakozzanak a bűnösök soraihoz, mert a három szövetséges hatalom teljes biztol1sággal a világ legtávolabbi búvóhelyéig üldözni fogja és kiszolgáltatja őket vádlóiknak, hogy elérjeK igazságos büntetésüket. Fenti nyilatkozat semmiképpen sem érinti azoknak a #bűnösöknek az esetét, akiknek bűncselekményei nincsenek földrajzilag helyhez kötve, és akiket a szövetséges országok kormányai együttes döntésének megfeleláen fognak megbüntetni." A nyilatkozatból kiderül, hogy ekkor még csak általánosságban, konkrétumok nélkül fogalmazták meg a felelősségre vonás szükségességét. Aligha véletlenül, hiszen ekkor még egy-egy országon belül is heves viták zajlottak a felelősségre vonás mértékéről, mikéntjéről, ami jelezte, hogy a szövetségesek még mindig nem alakítottak ki kiforrott álláspontot a felvetődő kérdésekkel kapcsolatban. Az angolok részéről kezdetben - Edennel ellentétben - Churchill és Lord Simon lordkancellár is az ún. "rapid megoldást" támogatta, amelynek az volt a lényege, hogya háborús bűnökért felelőseket, köztük a náci vezetés tagjait statáriális úton, jogi tárgyalás nélkül "állítsák fal elé", a kisebb bűnösök felett pedig az adott országokban honfitársaik ítélkezzenek. A sztálingrádi fordulat után Sztálin is gyorsított eljárásokkal akarta a háborús bűnösöket kivégeztetni. Ahogy nem kegyelmezett a lengyeleknek Katynban, hasonlóképpen rövid úton akart végezni a német tisztekkel is (mint ahogy ezt a szovjet érdekszférán belül 1943-tól meg is tette). Álláspontját Sztálin sajátos módon hozta szövetségesei tudomására. Elliott Roosevelt, az amerikai elnök fia 1943. november végétől jelen volt a teheráni konferencián (1943. XI. 28.-XII. U, amelyen az egyik vacsora közben a háborús bűnösök ügye is szóba került, aminek olyan szóváltás lett a vége, amely már előre vetítette a szövetségesek közötti későbbi nézetkülönbségeket. A szovjet stílusú banketten sorra mondták a pohárköszöntőket, 15

N Ü R N B E

R G

946

s amikor már emelkedett volt a hangulat, Sztálin kijelentette: "Emelem poharamat arra, hogy a német háborús bűnösök minél gyorsabban az igazságszolgáltatás kezére és a kivégzőosztag elé kerüLjenek. Ürítem poharamat arra, hogy egtjetértésben küldjük őket a másv ilágra, minél többjüket, de legalább ötvenezret." Az elhangzottakra Churchill villámgyorsan és rendkívül dühös en reagált: "Az ilyen magatartás - kia?totta - ellenkezik a ml: brit igazságérzetiinkkel! Az angol nép sohasem működneK közre az ilyen tömeggyilkosságban . Felhasználam ezt az alkalmat, hogy megmondjam, senkit, akár náci, akár nem, nem lehel szabályos tárgyalás ne1kül kivégzőosztag elé állítani, akármilyen tények és bizonyftékok szólnak is ellene!" Az esetet Churchill is megemlíti emlékirataiban. "Sztálin, mint Hopkins beszámol róla, nagy élvezettel "ugratott" engem, s ezt nem is vettem rossz néven egészen addig, amíg a marsall kedélyesen el nem kezdte ecsetelill, milyen súlyos, sőt halálos büntetést kíván mérni a németekre. A német vezérkart, mint kifejezte magát, likvidálni kell. Hitler hatalmas seregének egész ereje vagy ötvenezer tisztben és szakértőben van. Ha ezeket összefogdossuk és agyonlőjük a háború végén, gyökerestül kiírtjuk Németország haderejét." Én erre helyénvalónak tartottam megjegyezni: "A brit parlament és közvélemény semmi esetre sem tűrne el tömeges kivégzéseket. Még ha a háború keltette indulatok hatása alatt először hozzájáruina is, az első mészárlás után máris hevesen szembefordu/na azokkal, akiket felelősség terhel érte. A szovjetek ne tápláljanak illúzioKat eITől!" Sztálin azonban, meglehet csak ingerkedő kedvébw , tovább erőltelte a dolgot: "Ötvenezret mindenképpen agyonlövünk." Inkább vigyenek ki most rögtön a kertbe - mondtam erre mélységesen felháborodva - , s lőjenek le menten, semmint hogy ilyen gyalázattal szenynyezzem be a magam és hazám becsületét! A kínos helyzetet Roosevelt próbálta oldani, és egy tréfával elütni (" ... beérjük kisebb számmal, például negyvenkilencezer-ötszázzal"), s Sztálin - látva a helyzet elmérgesedését - végül visszakozott. Kijelentését tréfának minősítette, de a nagyhatalmak között ebben a kérdésben a továbbiakban is jelentős nézetkülönbségek maradtak, s Nürnbergig a szakértők­ nek komoly feladatot jelentett, amíg legalább nagyvonalakban sikerült az eltérő véleményeket összehangolni. Annál is inkább szükség volt az egyeztetésekre, mert Sztálin a "tréfa" ellenére anémetektől visszafoglalt területeken továbbra is a "lőni, és nem tárgyalni" elvet valósította meg, hiszen 1943 decemberében Harkovban az első hivatalos per úgy zajlott le, hogy a háborús bűnökkel vádolt három német tisztet rögtönítélő bíróság elé állították, majd rövid tárgyalás után kihirdették az ítéletet, és azon nyomban kivégezték az elítélteket. 16

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E R

TERVEK A BŰNÖSÖK MEGBÜNTETÉSÉRE

A háború végének közeledtével a háborús bűnök kérdése az Egyesült Államokban is előtérbe került, ahol politikai és katonai körökben alapvetóen két elképzelés körül zajlott a vita. 1944 nyarán, a D-Day sikere után, amikor már valószínűsíthető volt, hogya szövetségesek hamarosan megnyerik a háborút, Roosevelt elnök felkérte a Henry L. Stimson vezette hadügyminisztérium illetékeseit, hogy kezdjenek el tervet kidolgozni a háborús főbűnösök perbe fogásával kapcsolatban. Mielőtt azonban erre sor került volna, Henry Morgenthau Jr. pénzügyminiszter már eljuttatta erre vonatkozó elképzeléseit az Elnökhöz, majd 1944 augusztusában személyes találkozón is igyekezett álláspontja mellett érvelni: szerinte a háborús főbűnösö­ ket (több ezer fő) felkutatásuk után statáriális módon, rövid úton ki kellett volna végezni, az NSDAP tagjait pedig távoli országokba deportáltatta volna, míg a kisebb bűnösök felett a tettek helyszínéül szolgáló országokban ítélkeztek volna. Morgenthau azonban a háborús főbűnösök megbüntetése mellett fő feladatnak mégis elsősorban Németország meggyengítését, politikai-gazdasági megtörését tekintette. Elképzeléseinek egy részével Roosevelt is szimpatizált, s mindenekelőtt a javaslatnak azt a részét támogatta, amely Németország, "ipartalanításá t", s agráriummá (" ha talmas marhalegelővé") történó átalakítását tűzte ki célul. A Morgenthau-tervvel szemben azonban hamarosan erős lobbi alakult, amelynek álláspontját Henry L. Stimson hadügyminiszter, Francis A. Biddle igazságügy-miniszter és Cordell Hull külügyminiszter képviselte, akik a háborús búnök kérdésében inkább egy, az angolszász jogrendben gyökerező törvényes megoldást pártoltak, s azt javasolták, hogy a bűntettek elkövetóit állítsák nemzetközi törvényszék elé. A javaslat legfontosabb eleme az volt, hogya náci rendszert tekintsék népek és országok ellen szen'ezett bűnös összeesküvésnek, amely az általa kirobbantott háborút az ugyancsak bűnös, agresszív szándékok eszközének minősítette. Ennek az álláspontnak meglepően hamar sikerült széles bázist teremteni, így a Morgenthau-tervet elvetették annak ellenére, hogy az amerikai pénzügyminiszter a Quebeci Konferencián 0944.9.11-19.) még javaslatai mellett tudhatta Churchill jóváhagyó szimpátiáját is. A következő hónapokban azonban az amerikai hadügy-, külügy- és igazságügyi minisztérium vezetőinek sikerült Roosevelt álláspontját teljesen megváltoztatni, s 1945. január IB-án Samuel Roseman, a Legfelsőbb Bíróság bírája, Henry L. Stimson hadügyminiszter és Francis A. Biddle igazságügy-miniszter (ké-

17

N

Ü R

N

B

E

R

G

946

s6bb a nürnbergi per amerikai bírája) már új, közös álláspontot ismertetett egy törvényes eljárás lefolytatása érdekében. A Jaltai Konferenciára (1945. 2. 4-11.) az amerikai elnök már ezzel az ún. Stirnson-tervvel érkezett, amelynek az volt a lényege, hogy a háborús f6búnösöket szigorúa n vonják felelősségre, de az ítéletek kiszabása történjék törvényes keretek között. Roosevelt Németországgal kapcsolatban ekkorra már teljesen revideálta korábbi álláspontját, s azt hangoztatta, hogy Németországnak a barbárság korszaka után vissza kell térnie a jogállamisághoz, valamint Schiller és Goethe nevével fémjelzett kulturális hagyományaihoz. Jaltában a korábbi brit és a szovjet álláspont is sokat módosult. Február 9-én, a konferencia hatodik napján a háborús bűnösök megbüntetésének témája is napirenden szerepelt, s a brit miniszterelnök emlékeztetett rá, hogy a moszkvai konferencia határozatát, miszerint a nagyhatalmak együtt lépnek fel ebben a kérdésben, s közös állásponto t alakítanak ki, még nem sikerült megvalósítani. Churchill- szavait Sztálinnak címezve -leszögezte: "Eredetileg én is azon az állásponton voltam, hogy készüljön a legfőbb háborús bűnösöktől egt} lista, s az őrizetbe vett embereket azonosításuk után egyszerűen agyon kell lőni. Időközben azonban - ahogtj azt Ön is tudja -, az lett a véleményem, hogy egt} ilyen tárgtjalást le kell folytatni." Jaltában Sztálin is új hangot ütött meg, amikor első ízben hangoztatta, hogy "a főbb bűnösriket el kellene (télni,

A jaltai k erekasztal: 8 szövetségesek a háborús b űnösök megbüntetéséről is döntöttek

18

-v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

A három szövetséges: Churchill, Truman, Sztál in

mielőtt lel6ji'lk OKet". A per pár~án állt a francia De Gaulle tábornok is, akit a negyedik nagyhatalom képviselőjeként - Churchill ekkor kezdett el "favorizálni" a kulisszák mögött zajló nagyha talmi já tszmák részeként, arra gondolva, hogy a franciáknak - a szovjetekkel szembeni ellensúlyként - mind nagyobb szerepet kell kapniuk az új kontinentális politikában. A háborús bűnösök kérdése akonferenciáról kiadoU nyilatkozatba is bekerült: a "Németország megszállása és ellenőrzése" CÍmú IL részben, illetve az ehhez csatolt jegyzőkönyv VI. szakaszában ez olvasható: " .. .az összes háborús bL7nöst bíróság elé állítju k, és haladéktalanul igazságosan megbüntetjük ... Az értekezlet megegyezésre jutott abban, hogtJ a hábonís főbünösök kérdését a három külügyminiszter vizsgálja meg, és arról az értekezlet befejezése után megfelelő időben jelentést terjesszen elő." A büntetéssel kapcsolatos viták azonban Jaltát követően sem csitultak, mert a szakér tők - főleg szovjet és brit részrő l - aggályaikat hangoztatták azzal kapcsolatban, hogy egy elhúzódó tárgyalás során olyan részletek is napvilágra kerülhetnek, amelyek a vád képvise l ői t is kellemetlen helyzetbe hozhatják. Antony Eden éppen ezért eleinte köztes megoldásként az ún. Napóleon-tervet erőltette, amelynek lényege az volt, hogya háborús főbű ­ nösöket ne lőjék agyon, de ne is állítsák bíróság elé, hanem - mint egykor Napóleont - száműzzék őket egy távoli szigetre! A tervet Londonban és

19

N Ü R

N B E R G

946

Párizsban is hetekig vitatták, de Washington világosan értésére adta az európai hatalmak vezetőinek: az Egyesült Államok törvényes eljárást, pert akar. Májusra körvonalazódott is az amerikaiak által javasolt megoldás, s Antony Eden 1945. május 3-án, a Népszövetség San Fransisc6-ban rendezett ülésszakán (1945. 4. 25. - 6.26.) elfogadta a nemzetközi jogi normákhoz alkalmazkodó amerikai változatot, amelynek kidolgozása a köve tkező hetekben elkezdődött. A Roosevelt elnök halála után hivatalba lépő új amerikai elnök, Hany S. Truman - személyes tanácsadója, Samu el Rosenman bíró ajánlására - ezt a feladatot az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tehetséges, ambiciózus bírájára, Robert Houghwout Jacksonra osztotta ki, akit a Szövetséges Katonai Törvényszék felállításával és egyben a perrel kapcsolatos ügyek előkészítésével is megbízott. Jacksont - aki három nap gondolkodási i dő után vállalta el a megbízatást - május 2-án nevezték ki posztjára, s a továbbiakban nemRobert Jackson. az amerikai vádló csak az előkészületeket irányította erős kézzel, de Nürnbergben - főügyészként - az amerikai vádat is képviselte. Erre a feladatra eredetileg HaTlan F. Stone-t, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának elnökét szemelték ki, aki azonban elutasította a közreműködést, mondván: "Nem látok okot arra, hogy erre a lincseljárásra az áldásomat adjam." Jackson mellett a per jogi előkészítésével Samuel Rosenman vezetésével egy szakértőkből álló team (tagjai: Henry S. Stimson állam titkár, Murray C. Bernays ezredes, Francis A. Biddle igazságügy-miniszter és asszisztense, Herbert Wechsler) kezdett el foglalkozni, amely eleinte két alternatívában gondolkodott: 1. A nemzetközi törvényszéket semleges országok bírái alkossák. Telford Taylor amerikai ügyész emlékezései szerint azonban ezt az ötletet hamar elvetették, mert a valóban semleges országok száma olyan csekély volt, hogy az ítélkezés komolytalanná válhatott volna. 2. A háborús bűnösök feletti ítélkezés jogát átruházzák egy német bíróságra. Ezt az ötletet azonban szintén gyorsan elvetették, mert az első világháborút követően a Lipcsében összeült birodalmi bíróság tevékenysége látványosan és gyorsan kudarcba fulladt, amikor felszólítására Hollandia 20

--v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

nem adta ki a háborús főbúnösnek nyilvánított II. Vilmos császárt. Bár később a bíróság 12 háborús btrnökkel kapcsolatos pert mégis lefolytatott, ezek közül hat felmentéssel végződött, a többi esetben pedig olyan enyhe ítéleteket hoztak, amelyek felháborították a nemzetközi közvéleményt. A nyugati szövetségék 1945-ben nem akarták megismételni ezt a jogi komédiát, s amerikai javasiatra mindinkább egy négyhatalmi törvényszék felállításáról kezdtek el mérlegelni. Az azonban már az első pillanatokban nyilvánvaló volt, hogy ebben az esetben rendkívüli erőfeszítésekre lesz majd szükség annak érdekében, hogy az érdekelt országok eltérő jogrendsze réből és joggyakorlatából adódó problémákat át tudják hidalni. További komoly feladatokat rótt a per előkészÍtóire, hogy a nácik által elkövetett gaztettek nagyságrendje és mikéntje jórészt csak az európai háború befejezése, a német hivatalos irattárak kézre kerítése, a koncentrációs táborok felszabadítása és a tömegsírok megtalálása és feltárása után vált nyilvánvalóvá, s ezek a fejlemények szinte hétről hétre új dimenziókba helyezték a háborús bűnök megítélését, amelyekre korábban még nem volt precedens. Jackson május első két hetében összeválogatta munkatársait (akik között május 16-tól ott volt William "Wild" Donovan, az amerikai titkosszolgálat, az üSS főnöke is), majd 25-én Európába utazott, hogy Londonban, Párizsban és Berlinben tájékozódjon az európai körülményekről, s találkozzék a másik három nagyhatalom képvisel őivel. Jackson, miután visszatért Washingtonba, írásos jelentését június 6-án nyújtotta be az amerikai elnöknek. Ebben felvázolta a majdani per elvi-jogi alapjait, valamint részletesen ismertette a bírósági eljárás tervezett menetét és gyakorlatá t. Jackson a vád stratégiáját az agresszív háborúra építette, amelynek jogi-politikai alapjait a Párizsban megkötött Briand-Kellog-paktumban találta meg. Miután az amerikai felső vezetés tudomásul vette és jóváhagyta az elképzeléseit, Jackson június IS-án - inunár Truman elnök személyes megbízottjaként - visszautazott Londonba, hogy találkozzon azokkal a kollégáival, akik a továbbiakban a szövetséges országok megbízásából kapcsolódtak be a per előkészítő munkájába. A június 26-án kezdő­ dött, szigorúan zárt ajtók mögött zajló megbeszéléseken a Szovjetunió t Iona T. Nikitcsenko tábornok, a moszkvai Legfelsőbb Bíróság alelnöke két tanácsadóval, a briteket Sir David Maxwell Fyfe főállamügyész és Jowett lordkancellár tizenegy tanácsadóval, a Francia Köztársaság ideiglenes kormányát Robert Fako államügyész és Andrés Gros, a nemzetközi jog professzora két tanácsadóval, az Egyesült Államokat pedig Robert H. Jackson bíró tíz tanácsadóval képviselte. 21

N Ü R

A londoni konferencia

N B E

R G

9

4

6

ré sztvevői

A testület munkájában a továbbiakban egyrészt a felállítandó Nemzetközi Katonai Törvényszék irányelveinek, működési feltételeinek, szabályzatának kidolgozása, másrészt a náci háborús fóbúnösök pere részleteinek megtárgyalása szerepelt a napirenden. A tárgyalások egy részéről Jackson titkárnője gyorsírásos feljegyzéseke t készített, de a beszélgetések jelentős része ekkor még nem hivatalos formában zajlott le. A per előkészítése során a vádat képviselő országok illetékesei magánbeszélgetésekben vagy levélben hozták egymás tudomására, hogy milyen kérdéseket kívánnak, illetve nem kívánnak a per napirendjére tűzni. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Ini vel kezdetben a vélemények ennyire csapongtak és eltértek, volt néhány nap, amikor még a per megrendezése is veszélybe került. A nézetkülönbségek ugyanis már az alapvető kérdésekben megnyilvánultak. Az hamar kiderült, hogy egyedül az Egyesült Államok szeretne az elkövetkezend ő perrel ország-világ előtt példát statuálni. A szövetségesek közül agy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió - különböző, ám jól felfogott érdekeiktől vezérelve - nem akart elhúzódó, monstre tárgyalást, hiszen a védelem részére;l az európai háború fejleményeinek részleges taglalása kellemetlen helyzetbe hozhatta a vádlókat is.

22

v

É G J

AT

É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Jackson a londoni megbeszélések gyorsírásos feljegyzéseit évekkel kényilvánosságra hozta, s ezekből kiderültek azok a problémák, amelyek a "komoly véleménykülönbségek" hátterében álltak Például: - Hogyan reagáljon a törvényszék, ha a német védelem azzal áll elő, hogy nemcsak a vádlottak, hanem a győztesek is agresszív hadviselést folytattak (szovjetek - Lengyelország lerohanása, a balti kis államok elfoglalása, britek - a német városok terrorbombázása)? - Hogyan lehet bíróság elé állítani olyan embereket, akik országuk érvényben lévő törvényei szerint nem követtek el bűnös tevékenységet, de mégis vádlottként kell a bíróság előtt állniuk? - Nem fordulhat-e elő, hogy a győztes államok politikusait, hadvezéreit ugyanazokért a vádakért kellene felelősségre vonni, amelyekért a perbe fogottakat ültették a vádlottak padjára? - Miként reagáljon a vád, ha a védelem a civillakosságot sújtó megtorló légitámadások ügyével hozakodik elő? A jogászoknak figyelemmel kellett lenniük a politikai érzékenységekre is. A brit kormány például a háború éveiben otthont adott azoknak az emigráns észt, lett, litván és lengyel politikusoknak, magas rangú katonatiszteknek, akik épp a Szovjetunió agresszív támadó háborúja következtében voltak kénytelenek elmenekülni a hazájukból. Ők korántsem úgy tekintettek az agresszív háborúra, a háborús búnökre, mint ahogy azt a szövetséges nagyhatalmak képvisel ői gondolták Számukra nem csupán Hitler, de Sztálin is agresszor volt, akinek bűnei nem kisebbedtek a szemükben azáltal, hogya győztesek oldalán került ki a háborúból. Hasonlóképpen problematikusnak ígérkezett az 1939-ben megkötött Molotov-Ribbentrop paktum is, ami után a szovjetek megszállták a felosztott Lengyelország egy részét, majd ezt követően agresszív támadó háborút indítottak Finnország és a balti államok ellen. A szakértők úgy vélték, hogy ezek a kérdések Keitel, Jodl, Ribbentrop és más náci vezetők bűneinek tárgyalásakor a védelem részéről bizonyára szóba kerülnek, s rendkívül kellemetlen helyzetbe hozha~ák a vád képviselőit . A megbeszéléseken még számos hasonló kérdés felvetődö tt, amelyek problematikussá tették a tervezett vádemeléseket, s amelyeket jó lett volna elkerülni, mert amit a politikusok még elfogadhatónak, azt a jogi szakértők sok esetben m'ár rendkívül aggályosnak találtak. A jelenlévők végül abban egyeztek meg, hogy csakis szigorúan olyan ügyek kerülhetnek tárgyalá sra, amelyeket a vádlottak követtek el. A bírósági tárgyaláshoz később kimunkált Szabályzatban (Statútumban) le is feksőbb

23

N Ü R

N B E R G

9

4

B

tették, hogy a Törvényszék milyen esetekkel foglalkozzék. A szovjet fél azonban jónak látta, ha a szóbeli megegyezések után írásban is felhívja szövetségesei figyeimét a perrel kapcsolatos problémákra. Rugyenko például egyik levelében a következőket tudatta Jacksonnal:

"Közlöm azoknak a kérdéseknek a hozzávetőleges körét, amelyeket le kell venni a napirendro1: 1. A társadalmi és politikai rendszerrel kapcsolatos kérdések. 2. A Szovjetuni6 külpolitikája; a szovjet-német megnemtámadási szerződés és a vele összefüggő kérdések; a balkáni kérdés; a szovjet-lengyel viszony. 3. A baltikumi szovjet köztársaságok." Sztálinhoz hasonlóan bőven volt rejtegetnivalója a nyilvánosság előtt a nyugati szövetségeseknek is. Mindenekelőtt Nagy-Britanniát érintette volna rendkívül érzékenyen, ha a tárgyaláson a védelem kiteregeti a szenynyesét, hiszen - elmarasztalóan - a gyarmati politikájáról, konkrétabban az angol-búr háborúról is eshetett volna szó, mint ahogy a háborús agresszió vádjának felemlegetése a német városok terrorbombázása miatt érinthette volna rendkívül kellemetlenül abriteket.

A szovjet de legáció tagjai a londoni tárgyalóasztalnál

24

v

É

G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Ugyancsak komoly feladatot jelentett a tárgyaló feleknek az elvi problémákon kívül a jogi kérdések egyeztetése, a különböző jogrendszerek "összeigazítása" is . Jackson - az amerikai jogrendszerhez igazodva - a pert az összeesküvés ("conspiracy to domina te Europe") vádjának elsődleges hangsúlyozásával képzelte el. Javaslata azonban a kezdetektől aggályokat, s ennek nyomán éles ellenállást váltott ki a brit, a francia és a szovjet jogászok körében, mert az amerikaiak az ún. precedensjogot (common law) alkalmazták, míg az európai kontinensen a " római jog" filozófiáját és gyakorlatát követték az ítélkezésben. Ez pedig olyan gyakorlati problémákhoz vezetett, hogy míg az amerikai igazságszolgáltatás már a tervezett p er koncepcionális alappillérének tekintett összeesküvés puszta tényét is büntethetőnek tekintette, a kontinentális bírák a náluk érvényes jogszolgáltatási elveknek megfelelően csak abban az esetben marasztalhatták volna el a vádlottakat, ha teljesen világos kapcsolatot sikerül bizonyítani az elkövetett bún és az arra való szervezkedés között. A különböző nézetek, álláspontok "összefésülése" szintén hetek ig eltartott, mert a vitapartnerek nehezen voltak képesek befogadni az "agresszióra való összeesküvés és az abban való részvétel" megfogalmazást, a francia szakértők pedig azzal az azóta is sokszor felvetett jogi dilemmával barátkoztak meg nehezen, hogy a per során visszamenőleges hatállyal (ex post facto) is alkalmaztak volna törvényeket. A viták során végül mégis abban egyeztek meg a felek, hogy alapvetóen az amerikai törvénykezés szabályai szerint folyik majd a tárgyalás, azzal a különbséggel, hogy Nürnbergben a tárgyalóteremben nem lesznek jelen esküdtek. Részben elvi, de eredményét tekintve ugyancsak gyakorlati probléma volt a perrendtartás mikéntjének a meghatározása is. Az angolszász jogrendszert gyakorló országokban ugyanis a bíró csak a "moderátor" szerepét tölti be az egymással vetélkedő védóügyvédek és ügyészek között. Európában viszont - e tekintetben ideértve az akkori Szovjetuniót is - az ítélet alapjául szolgáló tényállás megismerésében a bíró is aktív szereplője volt a tárgyalásnak. A szovjet jogászok a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint egyebek mellett ezért bírálták az angol-amerikai ügyész és védő között zajló "vetélkedós" , keresztkérdéses módszert, mível szerintük az "szükségtelenül megnyúj~a az eljárást" . Javasiatuk azonban - miszerint az elnök kapja meg a náluk szokásos vizsgálóbírói hatalmat, és ő dönthesse el, melyik tanút idézzék be, milyen bizonyítékokat tárjanak elő, illetve, hogy ó hallgathassa ki a tanúkat - , mint u tóbb kiderült, korántsem csupán elvi jellegű volt. Ám ez végül megbukott az amerikaiak ellenállásán, s utóbb az

25

N Ü R N B E R G

9

4

B

oroszok számára is igen kínos eredményekre vezetett. Ezért alakult ki az a nézet, hogy a nürnbergi perrel kapcsolatos nagyhatalnú játszmák már a tárgyalás megkezdése előtt lezajlottak, s a jogszolgáltatási folyamatban végül sokszor a "kéz keze t mos" összjáték, s nem a kulisszák mögötti vagy éppen a nyilvános vetélked és érvényesült.

NÜRNBERG KIJELÖLÉSE A brit fővárosba n megtartott tárgyalások nehéz dön tései közé tartozott a per helyszínének kijelölése is, mert ebben a kérdésben - elsősorban az amerikai és szovjet fél között - szintén alapve tő véleménykülönbségek m uta tkozta k. A szovjetek úgy vélték, ha német földön rendezik meg a háborús főbúnösök perét, akkor a helyszín csakis a főváros, B rJin lehet. (Külföldön tartandó per esetén Londont javasolták.) A britek szerint München lett volna az alkalmas hely, az amerikaiak szintén Mü nchent, illetve Nürnberget ajánlották. Az amerikaiak ugyanis abban egyetértettek, hogy a pert émetország területén folytassá k le, de ragaszkod tak ahhoz, hogya tá rgyalásra az amerikai zónában kerüljön sor. Jackson m unka társai (Francis M. Shea, Murray Bernays) előze tesen már végigjárták a szóba jöhe tő német városokat, de ezek döntő többsége a sző-

A nürnbergi épülelek 85 százaléka elpuszlull vagy megrongálódott

26

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N 5

P E R

Látogatás Nürnbergben

nyegbombázá ok, az utcai harcok, a háború pusztítások következtében romhalmazzá vált, alig maradt bennük olyan épület, amely a tárgyalás lebonyolítására , a nagy létszámú ré ztvevő befogadására alkalmas lett volna. Bernays ezredes, a kü lügyminisztérium különleges ügyekkel foglalkozó részlegének mwLka társa, a per előkészítéséért felel ős bizott ág egyik tagja szemleút ja során végül ürnberget találta a leginkább alkalma városnak, mert véleménye szerint a per kezdetéig az Igazságügyi Palotá t rendbe lehetett hozni a tárgyalás lebonyolítása céljából, a monumentális épület mögötti börtön p cüg alkalmasnak lá tszott a vádlottak fogva tartásá ra. Bernays másik kiszemelt épi.üete a váro ban az Operaház volt, de ennek fú tése a téli id őszak ba n megold hatatlannak látszott. A kérdés eldöntésére Jackson is émetországba repült, s megtekintette a szóba jöhető városoka t (Wiesbaden, Sa lzburg, Frankfurt am Main, ürnberg), majd július 7-én Frankfurtban Lucius D. Clay tábornokkal, az amerikai zóna katonai kormányzójának helyette ével konzultál t. Clay javaslata ugyancsak ürnberg volt, mert szerinte az Igazságügyi Palota monumentális épülete nemcsak alkaln1as volt a várha tóan mon tre per lebonyolításra, de a szerencsés véletlennek köszö nh etően a várost sújtó bombázások után is csaknem teljesen ép maradt. Az épületet Jackson is megtekintette, és végül úgy döntött, hogya pert - már csak presztíz okokból is - ebben, az amerikai övezetbe tartozó váro ban rendezik meg. Két héttel később, július

27

-N

Ü R

N

B

E

R

G

9

4

6

21-én brit és francia iUetékesek társaságában visszatért a városba, és őket is meggyőzte a döntés helyességéről. A britek és a franciák ezt követően támogatták Jackson javaslatát, a szovjetek azonban vétót jelentettek be a helyszín kiválasztásával kapcsolatban. Nikitcsenko hadbíró, a Moszkvai Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese a német főváros, Berlin mellett kardoskodott, ahol mind a négy nagyhatalom képviselői álJomá oztak. Berlinben azonban nem találtak olyan épületet és mellé infra truktúrát, amelyet a kívánt időpontra alkalmassá tehettek volna a per kezdetére, ezért a szovjetek visszakoztak, és végül beleegyeztek a nürnbergi helyszínbe. Azt viszont feltételül zabták, hogy a bíróság "állandó székhelye" Berlin maradjon, és csak az el ó nemzetközi pert rendezzék meg Nürnbergben. Ez a magyarázata, hogya emzetközi Katonai Törvényszék el ó ö zejövetelét, a tárgyalás voltaképpeni megnyitóját október 18-án a Szövetségi Ellenőrző Tanács épületében, Berlinben tartották, s utána, november 20-ától az ítélethirdetésig a fótárgya lás ürnbergben zajlott. A szovjetek ngedékenységéb n szerepet játszott az is, hogy ürnberg számukra is szimbolikus jelentőségű váro volt, hiszen neve a harmincas évek től szorosan kötődött a náci Birodalomhoz. 1933-ban Hitler ebben a váro ban mondta azt a németeknek: "Adjatok nekem öt ével, és nem fogtok ráismerni Németországra f" A ké óbbiekben i itt volt a Harmadik Birodalom

Nürnbergi városkép 1945 nyarán

28

v

É

G J

AT

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

egyik központja, Hitler itt mondta el azokat a nagy beszédeit, amelyek a náci pártpropaganda céljait szolgálták, itt rendezték a nagy parádékat, a pártnapokat, s nem utolsósorban 1936-ban itt születtek meg a hirhedt faji alapú "nürnbergi törvények" is.

A LONDONI EGYEZMÉNY A nürnbergi kirándulást köve tően Jackson elóbb Párizsban tárgyalt a katonai szakértőkkel, majd visszautazott Londonba, ahol július második felében kemény viták után megkezdték a per jogi-adminisztratív részleteinek pontos kimunkálását és lefektetését. Július l7-én a vád indítvány részleteit és a tanúk kihallgatásának rendj ' t beszélték meg, majd 19-én Jackson azokra az aggodalmakra válaszolt, amelyek a perrel kapcsolatban a nemzetközi törvénykezésben a korábbi precedensek hiányára, s az ebbő l fakadó jogi következményekre utalt. Jackson itt is elsősorban a Brian'Kellogg paktumra, valamint más, békét ga rantáló egyezményekre hiva tkozott, amivel áthidalhatónak vélte a felmerülő jogi problémákat, s ezt a kollégái is elfogadták. A nürnbergi kirándulás u tán július 23-án egy újabb kényes kérdésben - az ex post facto ügyekben - igyekezett megvédeni álláspontját. Kifejtette, hogyavádlottakat csak olyan bűnökért vonják felelősségre, amelyeknek törvényes alapja van, de a nácik megszegték a korábbi évtizedekben kötött békeszerződéseke t és megnemtámadási egyezményeket, s ezáltal háborús bűnöke t követtek el. Jackson a következő két nap egyéb kérdésekben is igyekezett kollégái t meggyőzni, majd munkatársaival néhány napra elutazott a Potsdami Konferenciára (1945. VII. 17.- VIII. 2.), ahol beszámolt Truman elnöknek a per előkészületeiről. A konferencia zárásakor ennek alapján adtá k ki azt a jelentést, amelynek Németországra vonatkozó része leszögezte: uA háborús bűnösöket és azokat, akik részt vetlek oLyan náci intézkedések tervezésében és végrehajtásában, amelyek atrocitásokat vagy háborús bűn­ cselekményeket céloztak vagy eredményeztek, le kell tartóz tatni és bíróság elé kell áIUtani." Továbbá "A három kormány tudomásul vette, hogy az elmúlt hetekben Londonban megbesze1ések folytak a brit, amerikai, szovjet és francia megbfzottak közt abból a célból, hogy megegl)ezés jöjjön Létre azon háborús főbűnösök fölötti ítélkezés m6dszereire nézve, akiknek bú/1cselekményei az 1943. okt6beri moszkvai /1yilatkozat szerint függetlenek a földrajzi helyzettől . A három kormány újból megerős ft i azt a szá/1dékdt, hOgl) ezeket a háborús bűnösöket sürgősen átadja az igazságszolgáltatásnak. Remélik, hogy a Londonban foly6 megbeszéléseknek e célok 29

N Ü ft

N B E ft

G

9

4

6

megvalósítása szempontjából gyors eredménye lesz, és rendkívüli fontosságot tulajdonítanak annak, hogya háborús f6bűnösök perét a lehető legrövidebb időn belül megkezdjék. A vádlottak első névsorát ez év szeptember l-je előtt közzéteszik."

Jackson július 27-én tért vissza Londonba azzal az utasítással, hogy augusztus elejére legyen aláírásra készen a per alapjait lefektető Londoni Egyezmény. Jackson hátralévő munkáját megkönnyítette, hogy az augusztus l-jén a brit delegációhoz csatlakozó Jowitt lordkancellár személyében remek partnert kapott, aki nagyban hozzájárul t ahhoz, hogy a még meg lévő nézeteItéréseket, véleménykülönbségeket tisztázzák, s ezáltal megszövegezzék a majdani nürnbergi per alapokmányá t. A londoni viták, megbeszélések eredményeként megfogalmazódó dokumentumot, amely Londoni Egyezmény néven vonult be a történelembe, a négy nagyhatalom képviselői 1945. augusztus 8-án írták alá. A dokumentum a Moszkvai yilatkozat folytatása volt, s benne a szövetségesek ismételten kinyilvánították azt a szá ndékukat, hogy a háborús bűnösöket bíróság elé állítjá k. Az Egyezményben az alábbiakat rögzítették: "Egyezmény az európai tengelyhatalmak háborús f6bűnöseinek üldözéséről és augusztus 8. 1. cikk. A Németországi Ellenőrző Tanáccsal történő tanácskozás után Nemzetközi Katonai Törvényszéket létesítenek azoknak a háborús b17nösöknek bíróság elé állítása céljából, akiknek büncselekményei nincsenek földrajzilag helyhez kötve, tekintet nélkiil arra, hogy saját szenlélyükben vagy mint szervezetek, illetve csoportok tagjait helyezik-e őket vád alá vagy pedig mindkét minőségükben. 2. cikk. A Nemzetközi Katonai Törvényszék szervezetét, hatáskiirét és feladatait a jelen Egyezményhez csatolt Szabályzat határozza meg, a111ely az Egyezmény szerves részét képezi. 3. cikk. Az aláiró Ha/almak minde81jike rI/eg/eszi a szükséges intézkedéseket, hogya vádak kivizsgálása és a bírósági eljárás lefolytatása céljából kiszolgáltassa az általa fogva tartott háborús f6bűnösöket, akiket a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé fognak ál/ ftani. Az aláíró hatalmak mindent megtesz/lek annak érdekében, hogy felkutassák azokat fl háborús főblÍl1ösöket is - az ellenük emelt vádak kivizsgálása és a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé állításuk céljából -, akik nem az aláíró Hatalmak valamelyikének területén tartózkodnak. 4. cikk. A jelen Egyezmény semmiképpen sem érinti a Moszkvai Nyilatkozatban foglalt ama rendelkezéseket, amelyek szerint a háborús bünösöket visszakiildik azokba az országokba, ahol a büntetteiket elkövették. 5. cikk. Az E81jesiiIt Nemzetek bármely tagállamának kormánya jogosult csatlakozni a jelen E81jezményhez oly módon, hogy ezt a szándékát diplomáciai úton megbiintetéséről1945 .

30

v E G

J

Á T

t K - A

P R E C E D E N S

P E R

közli az EgJjesiilt Királyság konl1ányával, amely a csatlakozásr61 esetenként értesft! az Egyezményt aláíró és az ahhoz csatlakozott kormányokat, 6. cikk. A jelen Egyezmélzy semmiképpen sem érinti bármely nemzeti vagy megszállási bíróság illetékességét vagy hatáskörét, amelyet a szövetséges hatalmak valamelyikének területén vagy Németországban létesítettek vagy létesíteni fognak háborús banösök bfr6ság elé állftása céljából. 7. cikk. A jelen Egyezmény az aláírás napján lép életbe egyévi időtartamra, és azután is érvényben marad, azzal, hogy az aláíró hatalmak bármelyikének joga van az EgJJezményt diplomáciai úton egyhavi felmondássa l hatályon kíviil helyezni, Az Egyezmény hatályon kívül helyezése nem érinti azokat a birósági eljárásokat vagy határozatokat, amelyek az Egyezmény értelmében már korábban megindultak, illetve létrejöttek. Fentiek hiteléül a meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírtrík. Kelt Lalldonban, 1945. évi augusztus 8, napján, orosz, angol és francia nyelven, négy példányban, amelyeknek mindegyike egyformán hiteles. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya

részéről:

I. Niki tcsenko

A. N. Train in Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság kormánya részéről: ]owett, C. Az Amerikal: EgJJesiilt Államok kormánya részéről: Robert H. Jackson A Francia Köztársaság ideiglenes kormánya részéről: Robert Falco

A Londoni Egyezményhez kés6bb számos ország (Görögország, Dánia, Jugoszlávia, Hollandia, Csehszlovákia, Lengyelország, Belgium, Etiópia, Ausztrália, Honduras, Norvégia, Luxemburg, Haiti, Új-Zéland, India, Venezuela, Uruguay és Panama) csatlakozott, s a Németországgal hadban állt országok közül csak kettő (Dél-Afrika és Kanada) nem írta alá. A Londoni Egyezményhez - mellékletként - hét fejezetb61 és harminc cikkelyből á11ó Szabályzato t (statútum ot) is csatoltak, amely a felállítandó törvényszék szervezetét, hatáskörét és feladatait határozta meg, ugyanak1\or a felállítandó bíróság számára megjelölte azokat a törvényi és törvénykezési kereteket, amelyek alapján megítélhette a bűncselekményeket. A négy nagyhatalom képviselői így kívánták elkerülni, hogy a vádlottak a nemzetközi jogra ruvatkozhassanak. 31

N Ü R

N B E R G

9

4

fi

A Szabályzat legfontosabb pontjai: Az 1. cikkely leszögezi, hogy" A Németországi Ellenőrző Tanáccsal történő tanácskozás alapján Nemzetközi Katonai Törvényszéket létesítenek azoknak a háborús főbűnösöknek bíróság elé állítása céljából, akiknek bűncse­ lekményei nincsenek földrajzi helyzethez kötve, tekintet nélkül arra, saját személyükben, vagy mint szervezetek, illetve csoportok tagjait helyezik-e őket vád alá, vagy pedig mindkét minőségükben. A Nemzetközi Katonai Törvényszéket úgy kell megalakitani, hogy az Egyesült Államok, NagyBritannia, Franciaország és a Szovjetunió kijelölnek egy-egy bírót, valamint egy-egy helyettest. Elnököt a kijelölt bírák maguk közül választanak. A Törvényszék a döntéseit szavazattöbbséggel hozza: szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata irányadó: elítéléshez és büntetés kiszabásához azonban legalább három bíró szavazata szükséges."

A 6. cikkely talán a Szabályzat leglényegesebb pontja, mert meghatározza, hogya Nemzetközi Katonai Törvényszék illetékessége mely bűncse­ lekményekre terjed ki: 1. Béke elleni bűncselekmények Nevezetesen: "háború vagy agresszió tervezése, előkészítése, kezdeményezése vagy indítása, vagy hatályos szerződések, egyezmények, illetve adott garanciák megsértésével indított háború, vagy az említett cselekmények végrehajtására irányuló közös tervben való részvétel vagy összeesküvés." 2. Háborús bűncselekmények Nevezetesen: "a hadviselés törvényeinek és szokásainak megsértése; a polgári lakosság ellen elkövetett bűntettek, hadifoglyok legyilkolása, fosztogatás, városok és falvak önkényes lerombolása, illetőleg elpusztítása, amennyiben ezt katonai szükség nem indokolja". 3. Emberiség elleni bűncselekmények Nevezetesen: "a polgári lakosság ellen a háború előtt vagy az alat! elkövetett gyilkosság, kiirtás, rabszolgaság, elhurcolás és más, embertelen cselekmények; továbbá ... politikai, faji vagy vallási okból történő üldözés" A 7. cikkely kimondta, hogy "az államfő k és kormánytagok sem mentesülnek a felelősségre vonás alól." A 8. cikkely szerint "az elkövetőt nem mentesíti a felelősség alól az a tény, hogy kormánya vagy elöljárója parancsára cselekedett."

32

v

É G J

AT

É K - A

P R E C E D E N S

P E R

A 9. cikkely megállapította, hogy "egy csoport vagy szervezet egyik tagja elleni eljárásban a Törvényszék - olyan cselekménnyel kapcsolatban, mely miatt a vádlotta t elítélik - kimondhatja, hogy az a csoport vagy szervezet, melynek a vádlott tagja volt, bűnös szervezet." A 10. cikkely leszögezte "Ha a Törvényszék egy csoportot vagy szervezetet bűnösnek nyilvánít, akkor minden - a jelen egyezményt - aláíró államnak joga van ilyen bűnös szervezethez tartozás miatt bármely személy ellen nemzeti vagy katonai, vagy megszálló bíróságai előtt eljárást indítani." A Szabályzat egyéb cikkelyeiben részletesen szabályoz ták a Törvényszék munkáját és a bírósági eljárást is, Így a tárgyalás menetét is, amely később a következő tematika szerint zajlott: a) Felolvassák a vádiratot. b) A bíróság megkérdezi mindegyik vádlottat, bűnösnek érzi-e magát vagy sem. cl A vád képviselője ismerteti a vádat. d) A bíróság megkérdezi a vád és a védelem képviselőit, hogy milyen bizonyítékokat akarnak a bíróság elé tárni, és ennek alapján dönt minden bizonyító dokumentum alkalmasságáróL e) Előbb a vád, majd a védelem tanúit hallga~ák meg. Ezt követően a vád, majd a védelem képviselői sorakozta~ák fel a bíróság előtt a bizonyítékaikat. f) A bíróság bármikor feltehet kérdéseket a tanúknak és a vádlottaknak g) Az ügyésznek és a védőnek jogában áll minden tanúvallomást tevő tanút és vádlottat kihallgatni és keresztkérdéseket feltenni neki. h) A meghallgatásakat követően a védelemé a szó. i) Ezt követően a vád képviselőjéé a szó. jl A tárgyalás befejezése előtt a vádlottaké az utolsó szó. kl A bíróság kihirdeti az ítéletet és a büntetések mértékét. A per helyszínéről A Szabályzat azt ís leszögezle, hogy a négy nagyhatalom képviselői a Törvényszék székhelyéül Nürnberget választották.

A VÁDLOTTAK NÉVSORA

Jackson és munkatársai a per jogi alapjainak megszövegezése és egyezménybe foglalása után augusztus l3-án megkezdték a tárgyalás gyakorlati részének az előkészítését. Jackson augusztus 17-én ismét Nürnbergbe utazott, ahol mind a négy nagyhatalom képviselőinek társaságában újabb terep-

33

N Ü R N B E R G

946

szemlét tartott, s tájékozódott az időközben Nümbergbe átszállított naCl háborús bűnösök sorsáról is. Augusztus 23-án visszatért Londonba, ahol munkatársai a hatalmas mennyiségű dokumentumanyag - 250 tonna iratanyag, 3000 mikrofilm - feldolgozásával voltak elfoglalva. Jackson eligazításokat tartott, majd továbbindult Olaszországba, ahol augusztus utolsó hetében kihallgatáson jelent meg a pápánál a Vatikánban, akitől egy jól részletezett memorandumban a katolikusok lengyelországi és németországi üldöztetésér61, a nácik velük szemben elkövetett bűneiről kapott bizonyítékokat. A pápa átadta továbbá a Ribbentrop és a Vatikán között lezajlott levelezés dokumentumainak másolatát is, mint ahogy megígérte, hogya vatikáni titkárság a továbbiakban is segíti majd az amerikai fővádló munkáját.

A dokumentumok kiválogatását több tucat titkárnő végezte

A Londoni Egyezmény közzététele u tán, a per kezdetének közeledtével a vád képviselőinek az egyik legnagyobb gondot a vádlottak kiválogatása jelentette. Jackson politikusokat, katonai parancsnokokat, pénzügyi és gazdasági vezetőket, a hadiipar prominens képv iselőit egyaránt a biróság elé akarta citálni. A vádlottak végső névsorának összeállítása (több mint 120 szóba jöhető vádlott közül kellett választani) azonban egyáltalán nem volt könnyű feladat, mert Washington, London és Moszkva érdekeit figyelembe véve, rendkívül diplomatikusan kellett egyeztetni . Ugyanakkor figyelemmel kellett lennie arra is, hogy a kiválasztott vádlottakkal kapcso34

.... v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

latos vádak megálljanak a bíróság előtt, s a vád képviselői, esetleg a bíróság tagjai se kerüljenek kellemetlen helyzetbe a tárgyalás során. Jackson ezért számos sza kértővel konzultált, s a brit, illetve amerikai minisztériumoktól is kikérte az illetékesek álláspontját. A brit külügyminisztérium "Keitel, Dönitz, Schacht és Krupp, mint háborús b űnösök" cÍInű memorandumának ismeretlen szerzője például figyelmeztette, hogya felsorolt nevek közül csak Keitel bűnössége evidens, a többiek esetében akár felmentés is lehet az ítélet CA Dönitz elleni vád nagyon gyenge lábakon áll."). Hasonlóképpen nagyon kétségesnek gondolták a 75 éves, súlyosan beteg Gustav Krupp elítélését, és rendkívül bizonytalannak ígérkezett a Martin Bormann ellelú eljárás kimenetele is, híszen ő t a szövetségeseknek nem sikerült megtalálni, Hjalmar Schacht, Franz von Papen esetében a " pénzemberek" és a háborús bűnök kapcsolatát vélték nehezen bizonyíthatónak, s hasonlóképpen problémásnak tűnt a Wehrmacht egyes parancsnokainak (Alfred Jod\) vagy a náci propagandagépezet kiszolgálóinak (Hans Fritzsche) vád alá helyezése is. Ugyanakkor a gyilkoló gépezetek (az SS, SD vagy a Gestapo) irányítói közül igazán "nagy nevek" nem szerepel tek az elfogottak listáján, így azoka t legfeljebb szervezetként Iehetett a vádlottak padjá ra citálni. A szövetséges nagyhatalmak képviselői körében a vádlottak számá t ill e tően sem volt egyetértés. A britek a túlságosan sok kockáza ti tényező miatt azt javasolták, hogy csak öt-hat, de maximum tíz név szerepeljen a közzététel re kerülő listán, az amerikaiak viszont nemcsak precedens értékű, de nagy, látványos, PR-pert akartak, s ezért - a figyelmeztetések ellenére - ennél sokkal több, eleinte 16, majd ennél is több, világszerte jól ismert nevet vettek számításba. Az újabb nevek augusztus vége felé kerültek fel a listára. Számuk augusztus utolsó hetére 22-re emelkedett, majd az utolsó pillanatban még két erősen vitatott nevet - Erich Raeder és Hans Fritzsche - is a többihez csatoltak, olyanokét, akik a szovjetek fogságába kerültek, s akiket csak októberben szállították át a nürnbergi börtönbe. Hans Fritzsche esetében Jackson maga is kételkedett a per kimenetelét ille tően, de a szovjetek ragaszkod tak vád alá helyezés éhez, mert egyike vol t azon kevés magas rangú náci vezetőnek, akit ők javasolhattak a vádlottak listájára. Így végül a vádlottak száma 24-re emelkedett, s a náci hatalom olyan képviselői t sikerült a vád lottak pad jára ültetni, akik a náci társadalom reprezentatív keresztmetszetét adták. Jackson a neveket tartalmazó listát augusztus 29-én adta át a sajtónak azzal a megkötéssel, hogy annak közlése szeptember l -jéig embargós. 35

N Ü R

N B E R G

946

A vád alá sorolt személyek névsora: 1. Hermann Göring (1893- 1946) A agynémet Birodalom marsallja, a Luftwaffe főparancsnoka

Karriertörténet: hivatalai és beosztása i 1922 - Az NSDAP tagja, Hitler kinevezi az SA főnökének 1928 - Az SDAP politikusaként tagja a Reichstagnak 1932. augusztus 30. - Megválasz~ák a Reichstag elnökének 1933. január 30. - Hitler hatalomátvétele után tárca nélküli birodalmi miniszter, megalapítja a Gestapót 1933. április 10. - Kinevezik porosz miniszterel.nöknek 1933. május - Kinevezik birodalmi légügyi miniszternek 1935. március - Átveszi a Luftwaffe főparancsnokságát 1936. október 18. - A négyéves terv felügyelője, ez a terv készíti fel a német gazdaságot a háborúra 1937. július - A Hermann Göring Birodalmi Művek alapítása Salzgitterben 1939. szeptember 1. - Hitler Göringet nevezi meg utódjául 1940. június 19. - Göringet kinevezik a agynémet Birodalom Birodalmi marsalljának 1945. április 23. - Berchtesgadenból megpróbálja átvenni Hitlert6l a hatalmat, de letartóztatják, s minden hatalmától és fun kciójától megfosztják. Őrizetbe vétele Göringet 1945. május 8-án Fischbom kastélyában amerikaiak veszik őri­ zetbe, majd május 21-én a mondorfi táborba szállítják a luxemburgi határ mellé. Innen augusztus l2-én vitték tovább - a többi háborús bűnössel együtt - Nürnbergbe.

Vádpontok: 1,2,3,4

36

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E R

2. Rudolf Hess (1894--1987) Hitler helyettese a náci pártban, a párt központi bizottságának elnöke

Karriertörtél1et: hivatalai és beosztása i 1920 - Az NSDAP tagja, pártigazolványának száma 16. 1923. november 8-9. - Részt vesz Münchenben a Hitler-puccsban 1933 - A nemzetiszocialisták hatalomátvétele után tárca nélküli birodalmi miniszter lesz, és az SS Obergruppenführere 1933. április 21. - A Führer helyettesévé nevezik ki 1941. május 10. - Hess Nagy-Britanniába repül, hogya két ország között elősegítse a béketárgyalások létrejöttét. Hadifogolyként internálják. 1941. október 15. - Brit fogságban öngyilkosságot kísérel meg 1945. nyár - Hesst aszigetországból Nürnbergbe szállí~ák, ahol kezdetben emlékezetkihagyása miatt alkalmatlannak tűnik a tárgyalásra. Vádpontok: 1,2,3,4

3. Joachim von Ribbentrop (1893-1946) birodalmi külügyminiszter

Karriertörténet: hivatalai és beosztásai 1932. május - Belép az NSDAP-be 1936 - Londoni nagykövet 1938. február 4. - Kinevezik birodalmi külügyminiszternek 1939. augusztus 23. - A szovjet külügyminiszterrel, Molotovval aláírja a német-szovjet megnemtámadási szerződést, amelynek záradéka válik később Molotov-Ribbentrop paktumként ismertté

37

N Ü R N B E

R G

S

4

6

1941- 1945. - Ribbentrop politikusként mindinkább eljelentéktelenedik Hitler mögött, egyúttal viszont mind többet foglalkozik a zsidókérdés megoldásával. 1945. május 1. - Leváltják miniszteri pozíciójából, s Flensburgban Dönitz személyesen adja ki az útját. Őrizetbe vétele A háború utolsó napjaiban Hamburgban bukkant fel, ahol Reiser névre szóló hamis papírokkal próbált bor- és pezsgőkereskedőként visszatérni a civil életbe. Az. egyik kereskedő fia felismerte, és június 14-én a lakásán tartóztatták le a szövetségesek. Vádpontok: 1, 2, 3, 4

4. Wilhelm Keitel (1882-1946) vezértábornagy, a német véderő-parancsnokság (OKW) főnöke

Kal'l'iel'történet: hivatalai és beosztásai 1935 - A Wehnnadlt hivatalának főnöke a birodalmi háborús miJúsztériumban 1938 - Kinevezik a Wehrmacht (OKW) főparancsno­ kának 1939 - Megkapja az NSDAP arany pártjelvényét 1940 - Kinevezik vezértábornagynak 1941-1945 - Parancsainak nagy szerepe volt abban, hogy a megszállt területeken a civil lakossággal és a hadifoglyokkal is rendkívül kegyetlenül viselkedtek a Wehnnacht ka tonái. 1945. május 9. - A Dönitz-kormány meghatalmazottjaként Berlin-Karlhorstban a Vörös Hadsereg képviselőinek jelenlétében is aláírta a feltétel nélküli megadásról szóló okmányokat. Őrizetbe vétele 1945. május B-án került hadifogságba, miután a szövetségesek Flensburgban 50 brit repülőtiszt meggyilkolásának vádjával letartóztatták. Vádpontok: 1,2,3,4

38

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

5. Ernst Kaltenbrlmner (1903-1946) SS-tábornok, Heydrich utóda a Biztonsági Rendőrség (SD) és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) élén

Karriertörténet: hivatalai és beosztásai 1932 - Belép az osztrák NSOAP-be és SS-be 1935. május - Egy kormányellenes szervezkedésben való részvétele miatt 6 hónap börtönre ítélik 1937. január - Az osztrák SS főnökének nevezik ki ]938- 1939 - Arthur Seyss-Inquart kormányának államtitkáraként megszervezi az osztrák Gestapót, kialakítja a Mauthausen koncen trációs tábort, s megkezdi a zsidók üld özését Ausztriában. 1939- 1943 - Bécs 55- és rendőrfőnökeként a Gestapo, az SS, a rendőrség és a biztonsági szolgálat (SD) munkájáért felel 1941 - Kinevezik SS-Gruppenführerré 1943. január 30. - Himmler kinevezi Heydrich utódának az RSHA élére. Eichmann elöljárójaként a zsidók deportálásáért és megsemmisítéséért felelős. 1943. júniu s 21. - SS-Obergruppenführerré, valamint a rendőrség tábomokának nevezik ki 1944 vége - Megpróbál a nyugati szövetségesekkel kapcsolatba lépni, hogy különbékét kössön. Örizetbe vétele 1945-ben főhadiszállását Altaussee-be telepíti, ahol a háború befejezése után egy amerikai ka tonai járór felfedezi és letartóztatja. Vádpontok: 1,2,3,4

6. Alfred Rosenberg (1893-1946) a fajelmélet főideológusa, a megszállt keleti területek birodalmi minisztere

Karriertörténel: hivatalai és beosztásai 1920 - Belép az NSOAP-be 1923 - A Völkischer Beobachter veze tő munkatársa 1923. november 9. - Részt vesz a Hitler-p uccsban 1930 - Megjelenik fő műve nA huszadik század 39

N

Ü R

N

B

E

R

G

946

rrútosza", amely a "Mern Kampf" után a nemzetiszocializmus legfontosabb alapműve

1933 - Az NSDAP külpolitikai hivatalának vezetője 1934 - A Führer tanácsadója, feladata az NSDAP szellemi és világnézeti platformjának kidolgozása, felügyelete 1939 - Frankfurtban megalapítja a zsidókérdés kutatásával fogla lkozó intézetet, amelynek egyik fő feladata a zsidó kulturális javak (könyvtárak, galériák, archívumok) megszerzése, elvétele 1941 - A megszállt keleti területek birodalmi rnÍniszterévé nevezik ki, így egyik fő felelőse lesz a kelet-európai zsidóság elpusztításának 1945. május - Megpróbál Dönitz kormányával kapcsolatot keresni, de az új államfő személyesen utasítja el. Őrizetbe vétele A Dönitz-cel folytatott beszélgetés után részegen súlyos balesetet szenved. Flenburg-Mürwik kórházába szállítják, ahol 1945. május 19-én az épületet átkuta tó brit katonák őrizetbe veszik.

Vádpontok: 1,2,3,4

7. Hans Frank (1900-1946) Lengyelország főkormán yzója

Karriertörténet: hivatn/ai és beosztásai 1923 - Belép az NSDAP-ba 1923. november 9. - Részt vesz a Hitler-puccsban 1928 - Megalapítja a nemzeti szocialista német ügyvédek szövetségét 1930 - A Reichstag tagja 1930-1942 - Az NSDAP jogi tagozatának a vezetője 1933-1934 - Igazságügy-miniszter Bajorországban 1934 - Tárca nélküli birodalmi miniszter 1933-1942 - A Német Jogakadémia elnöke 1939 - A megszállt Lengyelország főkormányzója, felelős több százezer lengyel haláláért és több mint egymillió lengyel kényszermunkás deportálásáért. A zsidókérdés végső megoldását szolgáló haláltáborokat az ő kormányzósága területén állították fel.

40

v É G

J

Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Őrizetbe vétele

1945. május 6-án szállították be a 36. amerikai gyalogoshadosztály által felügyelt hadifogoly táborba Berchtesgaden közelében Pulsadernben. Saját magát leplezte le, önként átadta nagy becsben tartott és számos terhelő részletet tartalmazó naplóit. Vádpontok: 1,2,3,4

8. Wilhelm Frick (1877-1946)

birodalmi belügyminiszter, majd a Cseh-Morva Protekturátus birodalmi főbiztosa {)

Knrrierje: hivatalai és beosztásai

1919. - Münchenben a politikai rendőrség vezető­ jeként szoros kapcsolatban áll a besúgó Hitlerrel 1923. november 9. - Részt vesz a Hitler-puccsban 1928 - Az SDAP frakcióvezetője a Reichstagban 1930-31. - Belügyminiszter Thüringiában 1933. - Birodalmi belügyminiszterré nevezik ki 1935. - A Frick által kidolgozott nürnbergi faji törvények életbe lépnek 1936. - Frick átadja Himmlernek a rendőrség feletti ellenőrzést 1943. augusztus - A Cseh-Morva Protek~tus birodalmi főbiztosa. O Őrizetbe vétel

1945 augusztusában a 7. Amerikai Hadsereg katonái veszik Münch nben.

őrizetbe

Vádpontok: 1,2, 3,4

9. Julius Streicher (1885- 1946)

a Der Stürmer címú szélsőségesen antiszemita lap főszerkesztője, az uszító faji propaganda irányítója Karrierje: hivatalai és beosztásai

1919 - Társalapítója az antiszemita Párt nürnbergi csoportjának

émet Szociális 41

N Ü R N B E R G

9

4

6

1922 - A pártszervezet betagoz6dik az SDAP-be 1923 - Streicher megalapítja a Der Stürmer című hetilapot, amely antiszemita hecckampányokkal, botrányos történetekkel, szemi-pornografikus képekkel a következő években több mint félmilIióra növeli a példányszámát 1929 - Kinevezik Mittelfranken gauleiterének 1933 - Kinevezik az antiszemita akciókat és bojkottokat központilag irányító hivatal élére 1934 - Az SA Gruppenführere lesz 1940 - Náci prominensek tiltakozására eltávolítják a párthivatalokból, de Hitler parancsára ga uleiterként szolgál tovább, s megmarad a Der Stürmer kiadójának. 1945 - A szovjet csapatok közeledésének hírér az Alpokba menekült.

6rizetbe vétele Egy alpesi faluban esett fogságba 1945. május 23-án. Egy amerikai zsidó őrnagy útban Berchtesgaden felé megállt egy parasztháznál, ahol egy sza kállas idős férfi festett. Jiddisül szólította meg, s közölte vele: "Maga pont lígtJ néz ki, mint fu/úl s 5treicher!", mire a fe tő ö szerezzen t és megkérdezte: "Maga honnan ismer engem?" Vádpontok: 1,4

10. Walter Fl/tik (1890-1960) birodalmi gazdaságügyi miniszter, a Reichsbank elnöke

Karrierje: hivata/ai és beosztásai 1931 - Belép az SDAP-be, és Hi tler személyes gazdasági tanácsadója lesz, valamint a Reichstag tagja 1933. február - Hitler személyi sajtóreferense 1933. március - A birodalmi propagandaminisztéri um államtitkára 1938. február - Kinevezik birodalmi gazdaságügyi miniszternek 1939. január - A Reichsbank elnöke 42

v É G

J

Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

1939. augusztus - A háborús gazda ág teljhatalmú főfelügyelője 1944. - A háborús gazdasággal kapcsolatos fő feladatait Albert Speer védelmi miniszter veszi át tőle. Őrizetbe vétel 1945. május ll-én a Vörös Hadser g katonái veszik

ő rize tbe.

Vádpontok: 1,2,3,4

11. Karl Dönitz (1891-1980) vezértengernagy, 1943-tól a haditengerészet főparancsnoka, Hitler halála után a Führer utóda

Karrierje: hivatalai és beosztása i 1935 - Dönitzet nevezik ki a tengeralattjárók hadba állítását tervező c oport élére 1943. január 30. agyadmirálissá nevezik ki, s a haditengerészet főpa­ rancsnoka lesz 1944. - Dönitz megkapja az SDAP arany pártjelvényét 1945. május 1. - Hitler politikai végrendeletében á ll amfőn ek nevezi ki, nemcsak a kormá nyzást, de is átveszi. Kormányzati székhelye:

a Wehrmacht főparancsnokságát Flensburg 1945. május 8. - Dönitz rádión bejelenti a német hadsereg feltétel nélküli kapitulációját a szövetségesek előtt.

Őrizetbe vétele 1945. május 23-án Flensburgban kormányának más tagjaival együtt brit katonák veszik őrize tbe.

Vádpontok: 1, 2,3

43

... N

Ü

R N B E R G

946

12. Eridj Raeder (1876-1960) vezértengemagy, 1943-ig a haditengerészet főparancsnoka

Karrierje: hivatalai és beosztása i 1928. október 1. - A tengerészeti vezetés főmegbízott ja 1935 - A haditengerészet főparancsnoka 1937 - Megkapja az SDAP arany jelvényét 1939. április 1. - Vezértengernaggyá nevezik ki 1943. január 30. - Hely 're a haditengerészet élén Dönitz lép. Őrizetbe vétele

Leváltása után nyugdíjasként élt Berlinben. A Vörös Hadsereg berlini bevonulása után őrizetbe vették, és a Lichtenberger-i börtönbe szállitották. Aztán Moszkvába vi tték, és nem sokkal később őt is a vádlottak padjára ültették Nürnbergben.

Vádpontok: 1,2,3 13. Baldur von Schirach (1907- 1974) a Hitlerjugend vezetője, 1940-től Bécs gauleitere és birodalmi helytartója

Karrielje: hivatalai és beosztásai 1925 - Egy Hitlerrel történt találkozás után belé p az SDAP-be 1929 - A émet emzetiszocialista Diákszövetség veze tője 1933. május - A náci párt Reichsjugendführere 1940 - Önként jelentkezik háborús szolgálatra 1940. augusztus 7. - Kinevezik Bécs gauleiterének és birodalmi helytartójának 1941 - Felelős 185 OOO osztrák zsidó deportálásáért 44

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

6rizetbe vétele

Amikor 1945 áprilisában a Vörös Hadsereg elfoglalta Bécset, Schirach Richard Fa lk álnéven Tirolba menekült. Mivel az hír terjedt el, hogy a bécsi harcok közben felakasztották, tovább nem keresték. Tolmácsként az amerikai csapatoknál szolgált, s 1945. június 5-én önként adta fel magát, hogy egy nemzetközi bíróság elő tt feleljen tetteiért. Vádpontok: 1,4 14. Fritz Sauckel1894-1946)

Türingia ga uleitere, munkaügyi főmegbí­ zott, a kényszermunka táborok munkaügyi megbízottja Karrierje. Hivatalai és beosztá ai

1923 - Belép az NSDAP-be 1928 - Türingia gauleitere 1932. augusztus 26. - Türingiai miniszterelnök és belügyminiszter 1933. november - Kinevezik SS-Obergruppenführemek és képviselő a Reichstagban 1942. március 21. - Hitler kinevezi munkaügyi főmegbízottnak 1942-1 945 - Ó szer vezi kb. 5 millió kény zernlunkás ha zno ítását, akik a német hadiipar rabszolgamunkásaiként dolgoznak. Vádpontok: 1,2,3,4 15. Alfred TodI (1890-1946)

vezérezredes, a Wehrmacht hadmű veleti főnöke Karrierje: hivatalai és beosztása i

1923 - Jodl megi meri Hitlert 1939 - Jodl lesz a Wehrmacht vezetési hivatalának főnöke, s innentől kezdve Hitler bizalmi embere a hadseregben 1940 - Tábornokká nevezik ki 1942 - Jodl átveszi a hadsereg irányítását a nyugati szövetségesekkel szemben 45

N

Ü R

N

B

E

R

G

946

1943 - megkapja az NSDAP arany pártjelvényét 1945. május 7. - Dönjtz birodalmi elnök megbízásából aláírja Reimsben a német hadsereg kapitulációját a nyugati szövetségesek elő tt.

6rizetbe vétele 1945. május 23-án Flensburgban brit katonák kormány más tagjaival együ tt.

őt

is ő ri zetbe veszik a Dönitz-

Vddpontok: 1, 2, 3, 4

16. Franz von Pape/l (1879-1969)

1934-ig birodalmi kancellár és alkanceUár, majd nagykövet

Karrierje: hivataini és beosztásai 1932. júni us- november - Birodalmi kancellár 1933 - Birodalmi alkanceIJár 1934 - Kiválik a birodalmi kormányból 1939- 1944. - agykövet Törökországban. Vádpontok: 1,2,3,4

17. Arthur Seyss-Inquart (1892-1946)

Ausztria birodalmi helytartója, majd HoUanilla birodalmi biztosa

Karrierje: hivatalai és beosztásai 1938 - H itler nyomásá ra osztrák belügymilüszter lesz, majd kancellár. Az Anschluss után Ausztria birodalmi helytartója és az SSObergruppenfü hrere 1939 - A megszállt Lengyelország főkor­ mányzójának helyettese 1940. május - A megszállt Hollandia birodalmi biztosa, ahol műkö d ése alatt számos atrocitás t követtek el. 46

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Őrizetbe vétele A német megadás után megpróbál t eltűnni, de a kanadai csapatok nem messze hollandiai rezidenciájától - a Twickel-kastélytól - elfogták, és őri­ zetbe vették.

Vádpontok: 1, 2, 3, 4

18. Albert Speer (1905- 1981) birodalmi fegyverkezési és hadianyag-ellátási núniszter, a totális háború minisztere Karrierje: hivatalai és beosztása 1931 - Belép az SDAP-be 1934 - Hitler főépítésze 1937 - Hitler kinevezi a birodalmi főváros leg főbb építészeti felügyelőjévé 1938 - Megkapja az NSDASP arany pártjelvényét 1941 - Képviselő a Reichstagban 1942 - Fegyverkezési és hadianyag-ellátási miniszter, aki egyúttal a teljes háborús gazdaság működéséért is felel. 1943 - Szá mos tevékenységét a fegyverkezési és hadianyag-ellátási minisztérium keretei közé in tegrálja 1945 - Nem azonosul Hitler "felperzselt föld" politikájával, és szabotálja a Führer parancsait. Őrizetbe vétel 1945. május 23-án a Dönitz-kormány tagjaként, másokkal együtt Flensburgban tartóztatják le.

Vádpontok: 1,2,3,4

47

N Ü R N B E R G

946

19. Konstantin Freiherr von Neurath (1873-1956)

birodalmi külügy-, majd birod almi miniszter, 1939 és 43 között a Cseh- és Morva Protektorátus birodalmi főmegbízo ttja

Karrierje: hivatalai és beosztásai 1921- 1930 - Nagykövet Olaszországban 1930-1932 - Nagykövet Londonban 1932-1938 - Birodalm i külügyminiszter 1937 - Belép az SDAP-be, S5-Cruppenführer 1938 - Tárca nélküli birodalmi miniszter 1939 - A Cseh és Morva Protektorátus birodalmi főmegbízot~ a 1941 - Szabadságolják, mert nem elég "határozott", Hitler szerint a csehek szemében csak "egy régi vágású öregúr" 1943 - Visszakapja birodalmi főmegbízotti megbízatását, SS-Obergruppenführer. Őrizetbe vétele 1945. május 6-án francia csapatok tartózta tják le.

Vádpontok: 1,2,3,4

20. Hans Fritzsche (1900-1953) a német hírszolgálati iroda főszerkesz tője, a propagandaügyi minisztérium rádió- és sajtóosztályának főnöke, Coebbels főmun ­ katársa

Km'rierje: hivatalai és beosztásai 1933. május 1. - Belép az NSDAP-be, és Goebbels propaganda minisztérumának sajtórészlegén a hírrova t vezetője lesz 1938 - A Deutsche Presse részl egvezetője 1942 - A minisztérium rádióosztályának veze tője

48

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

1945. május 2. - Valószínűleg rangidős Berlinben a város kapituJációját.

kormánytisztviselőként

P E R 6 írja alá

Őrizetbe vétele A szovjetek Goebbels helyetteseként "vadásztak" rá, s elfogása után elő­ ször Moszkvába, a Ljubjanka börtönbe vitték, innen szállították vissza Nürnbergbe.

Vádpontok: 1,2,3

21 . Hja/mar Schacht (1877- 1970) birodalmi gazdasági miniszter, a fegyverkezési program pénzügyi művele­ teinek irányítója.

Karrierje: hivatalai és beosztásai 1933. március 16. - A Reichsbank elnöke 1934. augusztus - Birodalmi gazdasági miniszter 1935. május - A háborús gazdaság teljhatalmú megbízottja 1937. november - Visszalép funkcióiból, s ] 943-ig tárca nélküli miniszter 1939. január- Visszalép a Reichsbank elnöki posztról 1944. júliu s - Az 1944. július 20-i merénylet után őrizetbe veszik a merénylőkkel ismertté vált kapcsolatai miatt. A háború végéig a Ravensbruck-i, illetve a Flossenbürg-i koncentrációs táborban őrzik. Őrizetbe vétele Amikor az amerikai csapatok közeledtek Flossenbürghöz, más prominens foglyokkal együtt őt is Dachauba vitték, majd Ausztriába került, ahol az amerikaiak szabaQ,ították fel, és vették őrizetbe . Capriban és Nápoly mellett, Aversa-ban raboskodott, mielőtt Nürnbergbe hozták.

Vádpontok: 1,2

49

N Ü R N B E

R G

946

22. Robert Ley (1890- 1945) a Rajna-vidék gauleítere, a Német Mmtkafront m.egalapítója és vezetője

Karrierje: hivatalai és beosztása i 1924 - Belép az NSDAP-be 1925 - A Dél-Rajna-vídék gauleitere 1928 - A porosz parlament tagja 1930 - A Reichstag tagja 1933. május 10. - A Német Munkafront vezetője 1934 - Az NSDAP birodalmi szervezeti vezetője 1939 - Ley fokoza tosan há ttérbe szorul a pártban Speer-rel és Todt-tal szemben, ezért egyre uszitóbb antiszemita megszólalásokkal igyekszik felhívní magára a figyelmet. 6rizetbe vétele 1945 májusában amerikaiak vették őrizetbe Berchtesgaden közelében, amikor megpróbált elmenekülni az Alpokba.

Vádpontok: 1,3,4

23. Martin Bormann (1900- 1946) a Führer helyettese, a kancellária

főnöke

Karrielje: hivatalai és beosztásai 1924 - Egy év börtönre ítélték, mert része volt Waler Kadow népiskolai tanító meggyilkolásában. Az esetet politikai gyilkosságnak minősítették.

1927 - Belép az NSDAP-be 1928-1930 - Az SA legfelsőbb vezetésének tagja 1932 - Az NSOAP segélykasszájának vezetője 1933. július - Kinevezik Hitler helyettesének, Rudolf Hessnek a kabinetfőnökévé, ugyanakkor Reichsleiteri rangot kap az SS-ben

50

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

1941. május 12. - Hess angliai repülése után átveszi annak hivatalát, amit a továbbiakban pártkancelláriának hívnak 1944. - BormaIm mobilizálja a pártot a Volkssturm feltöltése érdekében 1945. május 1. - A berlini kitörésnél életét veszti. Kutatás Bormann után

A szövetségesek mind a négy megszállási övezetben keres ték a német kapituláció után. Négy hétig plaká tokon, rádiófelhívásokban és egyéb módokon szólították fel, hogy jelentkezzen a nürnbergi törvényszék előtt. Több mült 200 OOO körözési felhívás t tettek közé. Mindhiába. Vádpontok: 1,3,4

Mint a névsorból is látható, a Nemzetközi Katonai Törvényszék úgy állította össze a vádlottak listáját, hogy abban a náci rezsim minden felelős tényezője (politikusok, ka tonák, gazdasági és pénzügyi szakemberek, pártpropagandisták) képviseltesse magát: Politikusok: HermalUl Göring, Rudolf Hess, Martin Bormann, Joachim von Ribbentrop, Robert Ley, Franz von Papen Ka tonák: HermalUl Göring (Luftwaffe), Wilhelm Keitel, Alfred Jodl (OKW), Dr. Erich Raeder, Karl Dönitz (haditengerészet) Az RSHA veze tői : Dr. Ernst Kaltenbrunner A gazdasági és pénzügyi elit képviselői: Albert Speer, Dr. Hjalmar Schacht, Walther Funk, Dr. Gustav Krupp von Bohlen und Halbach A megszállt területek parancsnokai: Hans Frank (Lengyelország), Dr. Arthur Seyss-Inquart (Hollandia), Alfred Rosenberg (keleti területek), Konstantin von Neurath (Cseh és Morva protektrlrátus 1943-ig), Wilhelm Frick (Cseh és Morva protek~tus 1943-1945) '-O A nemzetiszocialista propaganda irányítói: Julius Streicher, Hans Fritzsche, Baldur von Schirach Jackson, miután összeállította a vádlottak névsorát, szeptember elején Washingtonba utazott, hogy részt vegyen a nürnbergi per amerikai bírájának és helyettes ének a kiválasztásában. Szeptember 5-i megbeszélésük alkalmával Truman elnök amerikai részről Francis Biddle-t javasolta a bírói székbe, amit Jackson némi csalódottsággal vett tudomásul, mert gyakorlottabb és rámenősebb bírót tartott volna kívánatosnak, ezért ő John J. Parkert javasolta. Végül kompromisszumos megoldásként bíróként Biddle, 51

N Ü R N B E

R G

946

helyetteseként pedig Parker képviselte a tárgyaláson az Egyesült Államokat. Jackson szeptember 12-én tért vissza Londonba, és munkatársaival megkezdte az e l őkészüle teket, hogy átköltöz tesse irodáját Nürnbergbe. Másnap még találkozott a fővádló kkal , akik viszont Londonban kívántak dolgozni a vádirat megfogalmazásán.

A BÖRTÖN ÉS PARANCSNOKA

Nürnbergben a német kapituláció után éppolyan kaotikus állapotok uralkodtak, mint a többi német nagyvárosban. A háború utolsó hónapjaiban ez a nagy múltú történelmi város is csaknem teljesen elpusztult a légitámadá sok következtében. 1945 májusában az utcákat, tereket sÍrhantok szegélyezték, a l evegőben hulla búz és fertőtl enitő szaga terjengett, az emberek rongyokban jártak, és a romok között kutattak valami élelem ért. Dürer, Goethe, Schiller, a Mesterdalnokók és a Tannhauser városa az enyészetet juttatta az ide látogató eszébe. A várost 1944. szeptember és 1945. április között tizenegy légi támadás érte, s a szőnyegbombázások következtében az épületek csaknem kilencven százaléka súlyosa n megrongálódott vagy elpusztult (a 130 ezer házból mindössze 17 OOO maradt lakható). Az üzletek

Az Igazs ágügyi Palota és a börtön madá rtávlatból

52

r

v t G

J Á T

t K - A

P R E C E D E N S

P E R

üresen, kifosztva tátong tak, az épületekben nem volt víz, fűtés, vílágitás, a közszolgáltatás gyakorlatilag leállt. A telefonrendszer is megbénult, s még augusztusban is csak úgy sikerült gondoskodni a szükséges világításról, hogy az amerikai hadsereg a legfontosabb helyekre kiépítette az elektromos rendszert. . Ebben az id őben a város közbiztonsága is katasztrofális volt. Még a szövetségesek katonai járművei is fokozott elővigyázatossággal közleked tek, mert mindennaposak voltak a merényletek, fennállt az aknaveszély, s az utakat is gyakran torlaszolták el barikádokkal. Bár állandóan őrjá ra tok cirkáltak a városban, de mégis szánlOS áldozatot szedtek - különösen éjszaka - az orvlövészek. A személyi biztonságot senki és semmi nem garantálhatta. (Érdekesség: Jackson is személyi testőrt kapott Moritz Fuchs személyében, aki l1undenhová elkísérte az amerikai fővádl6t, s mindennap más útvonalon vitte Jacksont az Igazságügyi Palotában berendezett dolgozószobájába.) Mindezzel együtt a rombolás mértéke mégsem volt olyan súlyos, mint Berlinben, s ami a legfontosabb, e romhalmaz közepén akadt egy olyan épület - az Igazságügyi Palota a Fürther Strasse-n, amely gyors felújítással alkalmasnak látszott a nagyszabású per lebonyolítására. A több mint 12 ezer négyzetméter alapteriUetú épület - ahol u toljára az 1944. július 20-i Hitler-elleni merénylet másod- és harmadrendű vádlottjainak perét bonyolították le - ugyan kapott belövéseket, s egyik szárnyában néhány helyiség komolyabb károkat is szenvedett, de stabilan állt, s az 530 irodahelyiség, valamint 80 nagyobb terem jelen tős részét már augusztustói használhatták. A szövetségesek - a mögötte álló börtönépülettel együtt - ezért alkalmasnak találták a tárgyalás lebonyolítására, illetve a náci háborús bűnösök fogadására. A szövetségeseknek nyár közepére jelen tős számú náci főbűnöst sikerült eliogni és azonosítani, akiknek jelentős részét egy luxemburgi fürdővároskában, Mondorf-Ies-Bains-ben tartották vizsgálati fogságban. A tábor parancsnokságát Burton C. Andrus ezredesre bízták, aki rutinos, tapasztalt háborús veteránnak számított, mert az Egyesült Államok hadba lépése után végigharcolta az európa i hadszíntér szinte valamennyi hadjáratát, s amikor a fegyveres harcok véget értek, éppen a Bajorországban állomásozó III. hadtestnél teljesített szolgálatot. A háború befejeződésével megérdemelt szabadságát készült eltölteni Londonban, amikor május elején titkos utasítással Eisenhower parancsnokságára, Párizsba rendelték, ahol azt a parancsot kapta, hogy haladéktalanul menjen Mondorf-lesBains-be, és vegye át egy titkos vizsgálati központ - fedőnevén ASHCAN

53

N Ü R

N B E R G

9

4

B

("Hamvveder") - parancsnokságát, ahol az amerikaiak összegyűjtötték az elfogott magasrangú náci vezetőket. Hasonló táboruk az angoloknak is volt, amelynek DUSTBIN c"Szemétláda") volt a fedőneve, de itt elsősorban azokat a német tudósokat és mérnököket gyűjtötték össze, akik a náci vezetés szolgá la tá ban álltak. A náci háborús főbűnösök augusztus elejéig raktak ezekben a táborokban, majd négy nappal a Londoni Egyezmény aláírása után, 1945. augusztus 12-én két kü l önrepülőgéppel egy nagyobb csoportot átszállítottak NÜTnbergbe, ahol az Igazságügyi Palota mögötti börtön épületének földszinti folyosóján egyszemélyes cellákban helyezték el őket. Andrus tapasztalt öreg katona volt, de nem tartozott az amerikai hadsereg népszerű figurái közé. Sem a foglyok, sem pedig a méd ia emberei nem kedvelték, s amikor véget ért a nürnbergi per, a Time magazin 1946. október 28-i számában ezt írták róla:" .. .a hadvezetés a börtönt egy páváskodó, fantá ziá tlan, egyébként nagyon rokonszenves tisztre bízta, aki nem volt méltó a feladatához. Burton C. Andrus ezredes szerette a munkájá t. Az apró, kövér ember, aki olyan volt, mint valami felfuvalkodott pávagalamb, reggelenként méltóságteljesen vonult be a táIgyalóterembe, kifogástalan egyenruhában, tükörfényes sisakkal. A bírák e l őtti meghajlása pedig, amikor azok beléptek, egyike volt Nürnberg legszórakoztatóbb látványainak. Szeretett efféle apró levélkéket is küldözgetni: "Az amerikai ezredes baseball-mérkőzésre hívja meg a kiváló francia ügyészt és munkatársait." Andrusnak - bár emberi gyarlóságai szembetUnőek voltak - mégis rendkívül nagy szerepe volt a nürnbergi per kivitelezésében és zavartalan lebonyolításában. Megérkezésekor ugyanis nemcsak a váIosban uralkod tak katasztrofális állapotok, hanem - fogalmazzunk így - a táIgyalásra kiszemelt Igazságügyi Palotában és a börtönépületben sem voltak még ideálisak a feltételek. Andrustól és munkatársaitól rendkívüli erőfeszítéseket igényelt, és hosszú hetekbe telt, amíg konszolidált és ellenőrizhető börtönviszonyokat tudtak teremteni, s kialakították a foglyok őrzéséhez, illetve a tárgyalás lebonyolításához szükséges infrastruktúrát. A náci háborús bűnösök átszállításakor a börtönépület ké t szárnyában ugyanis még köztörvényes német bűnözőket őriz tek, s ennek a részlegnek nemcsak a parancsnoka, de az őrszemélyzet német tagjai sem titkolták szimpátiájukat az újonnan érkezett, bilincsbe vert honfitársaik iránt. A börtön háborús sérülései t már javító német hadifoglyok sem voltak barátságosak, hiszen sokuk ruháján még láthatók voltak az SS-ben viselt rangjelzéseik. Ebben az ellenséges légkörben az amerikai őrségnek nem volt könnyű

54

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E R

helyzete, különösen, hogy a létszámhiány nuatt kezdetben ötven fogolyra jutott egy fiatal, jórészt tapasztalatlan 6r. Andrus ezért el6ször a foglyok elkülönítése után a szabadítási kísérletek ellen biztosította be magát. Szigorúan 6riztette az épület bejáratát, és jelent6s fegyveres er6vel - köztük lövegekkel, légvédelmi ütegekkel és öt Sherman páncélossal - próbálta elejét venni mindennemű támadásnak. A közeli Fürthben az els6 hetekben állandó riadókészültségben - még repül6gépek is várakoz tak, hogy szükség esetén azonnal felszállhassanak az objektum védelmére. Andrus, amint lehetett, a börtönblokkot is felszereltette szirénával, az á~áróka t pedig automata ajtókkal zárták el, s így hoztak létre olyan biztonsági rendszert, amely a küls6 támadást éppúgy megakadályozhatta, mint a bels6lázadást.

A börtön udvara, ahol a foglyok sé!álhartak

Andrus írja emlékirataiban, hogy hiába tették meg ezeket az óvintézkedéseket, mégis nehezen tudtak úrrá lemu a nehézségeken, mert az amerikai őrsze mélyze moráljával is komoly gondok voltak: "Ezeket nem érdekelte, lesz-e nürnbergi per vagy sem. Mihelyt a katonák a tengerentúli szolgálat köteles pontszámát teljesítették, csomagoltak és hazautaz tak, nem törődve azzal, milyen szükség lenne rájuk a havonís bűnösök őrzésénél. Egy ízben a rendelkezésemre

55

N

Ü

R

N

B

E

R

G

9

4

B

ál/6 zászlóaljnyi erő elenyésző létszámú csoporttá zsugorodott. Követeitem, hogy a nürnbergi börtön személyi állományának minden más támaszponttal szemben elsőbbsége legyen. De ezt sohasem sikerült elérnem. A legjobb emberek a rendfenntartáshoz kerültek. Őszintén meg kell mondanom - anélkül, hogy azt a néhány, igazán kiváló katonát, aki vezetésem alatt szolgált, bírálni akarnám: én a kiselejtezett emberanyagot kaptam, ezenkívül pedig néhány nagyon középszerű tisztet. Az Egyesült Államokból hozzám vezényelt emberek (gy gondolkodtak: "Nem kértük, hogyatengerentúJra küldjenek bennünket, azt meg egyáltalán nem, hogy börtönbe osszlInak be."

Andrus szerint szolgálata végéig kb. 600 százalékos volt az őrség tagjainak fluktuációja a börtönben, s azért is hiába kilincselt, hogy a hadvezetés legalább a történelmi per idejére biztosítson a feladatra alkalmas őrszemélyzetet (katonákat és tiszteket). (Érdekesség: az amerikai őrség moráli s állapotára, felkészültségére jellemző, hogy egy másik táborban az egyik foglyot, Ilse Kochot, a buchenwaldi koncentrációs tábor rettegett női kápóját állítólag az őrség egyik tagja ejtette teherbe. ÜTnbergben viszont az újonnan érkező őrök disznó szavakat firkáltak a folyosó falára, s a parancsnoknak több alkalommal is el kellett takaríttatnia a graffitiket.) Andrus ezért a kiemeIt kockázat csökkentése érdekében saját hatáskörében intézkedett, s rendkívül szigorú intézkedéseket vezetett be az öngyilkossági kísérletek, valamint a váratlan események megelőzése érdekében. (Ezért is utálták annyian!). A foglyokat megérkezésük után meztelenre vetkőztették, a börtönorvos tüzetes testi vizsgálatot hajtott végre rajtuk. Ugyancsak átkutatták a ruhákat, a személyi holmikat, a csomagokat, elszedtek, megvontak tőlük minden, öngyilkosságra alkalmas eszközt - nyakkendőt, dpőfúzőt, körömreszelőt, fésűt, nadrágtartót, szuszpenzort, zsineget, órát stb.-, lefoglalták a vasalt sarkú csizmákat, dpőket, s azokat a túket is, amelyekkel a különféle szalagokat, kitüntetéseket, rangjelzéseket rögzítették. Melléjük kerültek továbbá a botok, sétapálcák, nádpá1cák is. A foglyok csak a tárgyalóteremben viselhettek szemüveget és nyakkendőt, mivel ott nem volt alkalmuk öngyilkosság elkövetésére. Az őrszemélyzet azonban biztos, ami biztos alapon minden nap átkutatta őke t, amikor visszatértek a börtönbe. Amikor fürdés re került sor, a!sónemújüket és ruhájukat is módszeresen átvizsgálták, mint ahogy a friss ruhát is ellenőrizték, amit megkaptak. Fürdés után sor került testi motozásra is, s amíg a zárkájukon kívül tartózkodtak, az őrök - hetente több alkalommal is - minden elképzelhető rejtekhelyet átnéztek, ellenőriztek, mégpedig oly alapossággal, hogy utána a foglyok órákig takarították és rendezgették felforgatott cellájukat.

56

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Andrus erről így ír emlékirataiban: "Megvizsgáltunk minden egt)es tárgyat, ami bekerült a börtönbe, akár étel volt, akár ruhadarab, akár más tárgtj. Amikor egyszer jókora zöld táska érkezett, természetesen az t is fe/bontottuk. Az egyik fogoly tanú címére küldték. A táskából egt) fekete köpeny, egy fehér ing, több más ruhadarab és ef;l) kis tasak fordult ki . Amikor a tasakot felbontottuk, teljes öngyilkossági felszerelést találtunk benne: egy fiolát a nácik kedvenc ciánkálijával, injekciós tűket és egt) fecskendőt." Andrus ezt követően határozta el, hogy a továbbiakban megtiltja a a foglyoknak.

kívülről érkező

ruha- és éteJcsomagok átadását

Nürnbergi bőrtőnlolyosó a cellák előtlligyelő órökkel

57

N

Ü

R

N

B

E

R

6

9

4

G

Érdekes módon az állandó és szigorú ellenőrzés dacára az elítélteknél és a cellájukban is mindig találtak kisebb-nagyobb tárgyakat. A per megkezdésének napján az őrök - a foglyok távollétében tartott zárkavizit alkalmával- a következő "apróságokat" találták: Ribbentropnál selyempapírba csomagol va több különböző tablettát, és egy nagyobb éles fémdarabot, Jodl cellájában 1 db szöget, 1 hosszabb drótdarabot, fogport, 9 különböző tablettát, és néhány foszlott ruhadarabot, Keitelnél 1 bádog szilánkot, 1 tubus aszpirint, 1 tubus Belladonna tablettát, 1 db csavart és 2 db szöget, Dönitz holmija i között 5 egymáshoz fűzött cipőfűzőt, 1 hullámcsatot, 1 csavart és némi zsinegeL Von Neurathnál elrejtett acél csavarhúzó!, Schachtnáll méternyi zsineget és 10 db gemkapcsot, Sauckelnéll db törött, éles szélű kanalat. .. A huszonegy vádlott cellája közül csak Göring és Hess cellája volt "tiszta"! A fokozott elővigyázatosság, a szigorú rendszabályok tehát indokoltak voltak. Andrus ezért a cellákat is "öngyilkosságbiztosra" alakíttatta át. Berendezésüket minimálisra korlátozták, és gondosan megtervezték A foglyok környezetéből eltávolítotlak minden olyan eszközt, ami alkalmas lehetett az öngyilkosság dkövetésére. A rácsozott ablakokat üveg helyett plexi takarta, az egyszerű vaságyat mereven a falhoz rögzítették, a törékeny asztalkát úgy tervezték, hogy ne bírja el egy ember súlyát, s amellette álló szék is olyan rövid lábakkal készült, hogy a foglyok ne érhessék el a magasan nyíló, apró rácsos ablakot, hogy esetleg törülközőt vagy ruhacsíkokból sodrott kötelet csomózzanak a vasrudakra. A cellákban még a kiszögelléseket is eltüntették, a falak teljesen csupaszok voltak, s mindössze egy beugró rész volt kialakítva - a WC-nek - az ajtó melletti sarokmélyedésben, ahol csak térdtőllefelé, a foglyok lábát láthatták az őrök Ez volt az egyetlen hely, ahol a cellalakók nem érezték magukon az őrök figyelő tekintetét. Andrus - az egyik vádlott, Robert Ley öngyilkossága után - még inkább megszigorította az őrséget, és 24 órás figyelés t rendelt eL Addig négy cellára jutott egy őrszem, ami csak a harminc másodpercen kén ti ellenőrzést tette lehető vé. Az incidens után viszont minden cella elé külön őrszemet állítottak, akik a kémlelőnyíláson keresztül - óránkénti váltásban - éjjelnappal figyelték a foglyok minden mozdulatát, hogy az eset ne ismétlőd­ hessen meg. Andrus ahhoz is ragaszkodott, hogya foglyok alvás közben a kezüket a takaró fölött tartsák. Megkövetelte azt is, hogy a foglyok rendszeres testmozgást végezzenek, s ezalatt átkutatta celláikat. Emlékirataiban továbbá arról is említést tesz, hogy "Minden egyes iratot, amely az ügyvéd

58

v

É

G J

Á

T

É

K - A

P R E C E D E N S

P

E

R

kezéből a vádlott kezébe került, megvizsgál tak: az őr vette el, az őr is adta át apapíroka t. Ez a fokozott elővigyázatosság nemcsak a börtönre, de a "beszélőre", a tárgyalóteremre, a bíróság épületére is kiterjedt. A börtönben például a cellákba az őrökön kívül csak katonai rendőr, a vizsgála tokat végző két pszichiáter, a német börtönorvos és fogorvos, valamint a felekezeti lelkész léphetett be. A bíróság pedig állandóan és mindenhol, ki- és belépések alkalmával e ll enőr izte a szereplőke t: a vendégeket, az újságírókat, a fotóriportereket, a filmeseket, a védőket, a védelem és a vád képviselőit. A parancsnok a beszélő fülkéit is úgy terveztette meg, hogy ezekben a foglyok - őr jelenlétében - csak társalogha ttak a látogatóikkal, de fizikai érintkezésbe nem kerülhettek egymással. A foglyoknak tehát minden lépését, mozdulatát, még a lélegzetvételét is figyelték, ennek ellenére mégis voltak olyanok (dr. Leonardo Conti, dr. Robert Ley és Hem1ann Göring), akik öngyilkosságot követtek el, s számosan - még az ítéletek kihirdetése után is - öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközöket tartottak maguknál a cellájukban.

A HELY SZÍN: AZ IGAZSÁGÜGYI PALOTA

Mivel Nürnberg az amerikai megszállási övezetben volt, ezért a tárgyaláshoz szükséges infrastmktÚIa előte remtése is az amerikai hadsereg felada tkörébe tartozott. Az amerika iak augusztus ID-én szólították fel az épületben dolgozó német munkatársakat, hogy azonnali hatállyal, néhány órán belül ürítsék ki a termeket, a szobákat. Az épület átvételét, átfésülését, mindenekelőtt az esküdtszék üléseinek helyet adó nagyterem precíz ellenőrzé­ sét az 1. amerikai gyalogos hadosztály végezte. Azt követően pedig - miközben Londonban folyt a per jogi el őkészítése - rohamtempóban megkezdték az Igazságügyi Palota felújítását, átalakítását. Az épület ekkor még igen elhanyagolt állapotban volt, s jól tükrözte a háborús viszonyokat. Sokfelé törmelék, szemét borította a folyosókat, de a szétdobált coca-colás üvegek már az amerikai csapa tok jelenlétére utaltak. Ezt a "hagya tékot" köztörvényes német foglyokkal takaríttatták el, majd a felújítási munkákat is velük kezd ték meg. Az Igazságügyi Palotának a háború alatt csak az egyik szárnya sérült meg, amit gyors munkával hamar ki lehetett javítaní . Az épít6anyagot - 500 zsák cementet, 250 OOO téglát, 100 OOO parketta- és lambéria lécet - Európa 59

N

Ü

R N B E R G

946

Az IgazságügVi Palota épségben vészelte át a háborút különböző részei ből szállitották, a fluoreszkáló lámpatesteket az Egyesü lt Államokból, az ablaküvegeket pedig Belgiumból hozatták. A munkák olyan rohamtempóban folytak, hogyaugusztusban már pakolták a bútorokat a szobákba, kiépítették a tecluUkai berendezéseket, és megteremtették a hírügynökségi vonalakat. A legnagyobb átalakítást a tárgyalás színhelyéül szolgáló termen kellett elvégezni. A bírói pulpitust a terem déli oldalára, a nagy ablakok elé helyezték, amelyeket biztonsági okokból végig zárva tartottak. A bírák régi helyét a tolmácsok vették át. A hallgatóság számára fenntartott helyeket pedig a sajtó képvisel ői foglalták el. A terem nyugati oldalán egy alkalmi "lelátót" alakítottak ki a hallgatóság számára, akik csak különleges engedélyek birtokában lehettek jelen a tárgyaláson. A tárgyalásra a négy nagyhatalom képviseletében jelentős létszámú delegációk érkeztek. Elszállásolásuk különösen kezdetben sok problémát okozott. A városban az Igazságügyi Palotán és a börtön ön kívül a pályaudvar melletti Grand Hotel volt az egyetlen olyan kivilágított épület, ahol nagyobb létszámú tömeget - a per kezdetére érkező vendégsereget - el lehetett helyezni. Ennek érdekében a szálloda 270 szobáját lakhatóvá tették, s az éttermi részt is igyekeztek minden komforttal felszerelni. Az amerikai had-

60

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

sereg itt alakította ki azt a klubot is, ahol a per idején a törvényszék munkatársai, illetve a városba érkező vendégeik újságírók kikapcsol6dhattak, társaloghattak, szórakozhattak. Korabeli szemtanúk szerint itt esténként decens tánczene szólt, a színpadon pedig lengén öltözött táncosnók gondoskodtak a músorról, de a korábbi háborús nélkülözések, valamint az élelmezési nehézségek miatt lesoványodott testük látványa inkább részvétet, mint lelkesedést váltott ki a nézőkbőL A városban jelen lévő vendégek szórakozásáról egyéb módon is gondoskodtak. Rendszeresen rendeztek partikat vagy hajtóvadászatokat, amelyeken például a szovjet főügyész, Rugyenko is részt vett. A négy nagyhatalom helyszínre érkező delegált jainak többségét egyébként szétszórva, Nürnbergben és a város környékén, a lakható házakban, villanegyedekben szállásolták el. A 900 fős amerikai küldöttség tagjait például az Igazságügyi Palota közelében próbálták meg elhelyezni, ugyanakkor a jóval kisebb létszámú, 200-300 fős francia és az angol delegáció tagjait távolabb, Zirndorfban helyezték el. (Érdekesség: Robert Jacksont és szűkebb munkatársi körét Bambachban szállá sol ták el, s az amerikai fővádló háza elő tt éjjel-nappal ő rség állt.)

A 600. számú nagy üléstermet nemcsak felújították, de je'entösen átalakították

61

N

Ü R

N

B

E

R

G

A Grand Hotelben szórakoztak a vendégek és a küldöttségek tagjai

A városban eleinte még villany sem volt

62

9

4

G

v

É

G J A T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

A per idején kisebb megfigyelői, tanácsadói csoporttal képviseltette magát az egykor megszáJlt Lengyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Dánia, Norvégia, Hollandia és Görögország is. Egyrészt megfigyelőként voltak jelen, másrészt pedig szükség esetén dokumentumokkal, tanúvallomásokkaI egészítették ki a bizonyítási eljáráshoz szükséges periratokat. Az első három ország képviselői szorosan együttműködtek a szovjetekkel, a többiek pedig abritekkel.

A B Í RÓSÁG TAG J A I

Augusztusban, a vádirat készültével párhuzamosan a tárgyalást lefoly ta tó emzetközi Katonai Törvényszék tagjainak névsora is véglegessé vált. A szövetségesek a Londoni Egyezmény kihirdetése után a Nemzetközi Katonai Törvényszéket augusztusban állították fel. Munkájában négy nagyhatalom - az Egyesült Államok, agy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió - képviselői vettek részt, amelyek egy-egy bírót, valamint annak

A bíróság 8 négy nagyhatalom két-két

ké pviselőjéb ől

állt

helyettesét jelölték a testületbe. Elnököt a kijelölt bírák maguk közül választottak. A Törvényszék hatásköre a Londoni Egyezményen alapult, amelyet a négy nagyhatalom írt alá, s amely azon fontosabb tengelyhatalmi háborús bűnösök pereinek lefolytatását célozta, akiknek a búncselekményei nem kapcsolhatók egyetlen országhoz, illetve földrajzi helyhez sem. Döntéseit a Törvényszék szavazattöbbséggel hozta, szavazategyenlőség esetén az

63

N

Ü

R

N

B

E

R

G

946

elnök szavazata volt a mérvadó: az elítéléshez és a büntetés kiszabásához azonban legalább három bíró szavaza ta volt szükséges. A tárgyaláson a vádat a négy nagyhatalom megbízottai - a négy fő­ ügyész és munkatársaik - képviselték.

A Nemzetközi Katonai Törvényszék bírói és ügyészei

Nagy-Britannia - bíró: Sir Geoffrey Lawrence, a bíróság elnöke - helyettes bíró: Sir Norman Birkett - főügyész: Sir Hartley Shawcross Egyesült Államok - bíró: Francis A. Biddle - helyettes bíró: John J. Parker - főügyész: Robert H . Jackson Szovjetunió - bíró: Iona T. Nikitcsenko - helyettes bíró: Alexander F. Volcskov - főügyész: Roman A. Rugyenko Franciaország - bíró: Henri Donnedieu de Vabres - helyettes bíró: Robert Faleo - főügyész: Fram;ois de Menthon (visszalépése után) Auguste Champetier de Ribes

A Katonai Törvényszék Titkárságságának tagjai L. Mitchell dandártábornok, titkárságvezető (1945. november 6-ától 1946. június 24-ig) John E. Ray ezredes, titkárságvezető (1946. június 24-től) Harold B. Will ey, titkárságvezető 0945. november 6-ig), amerikai titkár 0946. július ll-ig), (1945. november 6-ig) Walter Gilkyson amerikai titkár (1946. július 16-tól)

64

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

lan D. McIlwraith bri t titkár Arkagyij Poltorak szovjet titkár A. Martin-Havard francia titkár Charles W. Mays ezredes, bírósági segéd, a rendfenntartó osztag parancsnoka (1946. június 26-ig) James R. Gifford alezredes, bírósági segéd (1946. június 26-tól) Leon Dostert ezredes, a tolmácsok főnöke (1946. április 17- től) Jack L. Bailey őrnagy, az adminisztratív osztály vezetője D. P. Sullivan százados, tanúbejelentés és tanúkeresés A. M. S. Neave alezredes, kérvényezés és indítványozás Albert E. Schrader hadnagy, vádlottakkal kapcsolatos információk Bernard Reymon, dokumentumtár Lawrence D. Egbert alezredes, hangfelvételek Sigmund Roth százados, nyomtatási részleg

Az ügyészség tagjai

Amerikai EglJesü/t Államok Robert H. Jackson Helyettesei: Robert G. Storey, Thomas J. Dodd Főügyész:

Nagy-Britannia Főügyész: Sir Hartley Shaw cross Helyettese: Sir David Maxwell-Fyfe Szovjetu/tió Főügyész: Roman A. Rugyenko Helyettese: Y. V. Pokrovszkij Franciaország Főügyész: Franc;ois de Menthon (visszalépése után), Auguste Champetier de Ribes Helyettesei: Charles Dubost, Edgar Faure

A birói pulpitus és

a titkárság

65

N Ü

R N B E

R G

946

A vádlottak és védőik jogait a Szabályzat 16. cikkelye biztosította, amely kimondta, hogyavádiratnak minden olyan tényt tartalmaznia kell, amelyavád alapjául szolgál. A vádirat egy példányát a vádlottnak, általa érthető nyelven, a per megkezdése előtt kellő időben a rendelkezésére kell bocsátani. A vádlothlak joga van minden ellene emelt vádra érdemi nyilatkozatot tenni. Mind az előzetes kihallgatásokat, mind a főtárgyalást olyan nyelven kell vezetni, vagy olyan nyelvre lefordítani, melyet a vádlott is megért. A vádlottnak joga van személyes védekezésre, de egyben védőt is választhat. Védő minden olyan személy lehet, aki hazájának bíróságai előtt jogosult képviselet ellátására. A vádlottnak ahhoz is joga van, hogy személyesen vagy védője útján védelmére bizonyítékokat hozzon fel, és a vádhatóság által idézett tanúknak keresztkérdéseket tegyen fel. Ami a szorosabban vett eljárást illeti, a Törvényszéket nem kötötték meghatározott bizonyítási szabályok: széles körben gyors, nem formális eljárást alkalmazott. A tanúk kihallgatásá t - az angolszász tárgyalási rendet követve - maga a vádhatóság, illetve védelem végezte, de a Törvényszék is tehetett fel kérdéseket a tanúknak, csakúgy, mint a vádlouaknak. A bizonyítási eljárás lefolytatása után előbb a védelem, aztán a vádhatóság szólalhatott fel, majd az utolsó szó jogán a vádlottak. Mindennek befejeztével a Törvényszék visszavonul, és ítéletet hirdet. A Törvényszék ítélete végérvényes, jogorvoslattai nem támadható. Az ítéletnek tartalmaznia kell azokat az okokat, melyekre a vádlott elítélését, vagy felmentését alapí~,1. A Törvényszéknek jogában van, hogy a bűnösnek talált vádlottat halálra vagy más megfelelő büntetésre ítélje. A négy nagyhatalom által kijelölt bírák október elején költöztek Nürnbergbe. Utolsóként október 7-én az amerikai Francis Biddle és John J. Parker érkezett meg a tárgyalásra. A Queen Mary fedélzetén Southamptonban szálltak partra, s onnan utaztak tovább Berlinbe, majd Nürnbergbe. A Nemzetközi Katonai Törvényszék tagjainak első megbeszélésére október 9-én került sor, amelyen a testület tagjai megállapodtak, hogy a bíróság a továbbiakban a Londoni Egyezményben írásba foglalt elvekhez igazodik, s ennek szellemében készült el a náci háborús bűnösök elleni vádirat is. A Törvényszék elnökét 1945. október l3-án választották meg. Erre a szerepkörre az amerikai hadbíró, Francis Biddle aspirált, de Jackson vele szemben az angol bírót, Sir Geoffrey Lawrence-t támogatta, mert attól tartott, hogy Biddle megválasztása komoly támadási felületet szolgáltatna, és

SS

v

É G J Á T É K -

A

P R E C E D E N S

P E R

a későbbiekben a bíróságot ezért amerikai dominanciával, illetve elfogultsággal vádolhat ják. Több tanácskozás után a bírói testület elnökévé - az amerikai, francia és brit szavaza tokkal - Sir Geoffrey Lawrence-t választották meg, de megegyeztek abban, hogya testület első ülésén, a vádirat ismertetésekor a szovjet bíró, Nikitcsenko látja el ezt a feladatot.

AZ ELSŐ ÜLÉS

A tárgyalás közeledtével - kimondva-kimondatlanul - a vád képviselői körében is egyre nőtt a feszültség. Az amerikai küldöttségen belül ez komoly presztízsharcig fajul t Jackson és Donovan között, mert előbbi el ső­ sorban az írásos dokumentumok tényeire akarta alapozni a vádeljárást, utóbbi viszont úgy vélekedett, hogy nagyszámú tanú felvonultatása nemcsak eredményesebbé, de a nemzetközi megítélés szempon~ából sikeresebbé is tehetné a tárgyalás kimenetelét. Októberben aztán, alig néhány nappal a per kezdete előtt Donovan távozása NÜInbergből nyilvánvalóvá tette, hogya továbbiakban - mint ahogy történt is - Jackson szempontjai érvényesülnek a tárgyalás menetében.

A Katonai Törvényszék a nyitó tárgyaláson

67

N Ü R N B E

R G

946

A bíróság a vádiratot eredetileg október IS-én akarta nyilvánosságra hozni, de Nikitcsenko arról tájékoztatta kollégáit, hogy a vád szovjet képviselői szerint a Szovjetunióban elkövetett náci bűnök még nincsenek kellő­ en kihangsúlyozva és megfelelő érvekkel alátámasztva, ezért kérték, hogy további dokumentumokkal egészíthessék ki az okiratban szereplő tényeket, adatokat. A vádirat benyújtását ezért három nappal, október 18-ra halasztották el, s abban már szerepelt pl. a Katyn-i erdőben elkövetett tömeggyilkosság is, amit a szovjetek a náciknak tulajdonítottak. A testület nyitó ülésére - a szovjeteknek tett ígéretnek megfelelően október 18-án Berlinben, a Kleist park mellett álló, egykori birodalmi fő törvényszék épületében került sor, abban a teremben, ahol Roland Freisler vérbíró (Hitler: "Az én Visinszkijem!") egy évvel korábban halálra ítélte az 1944. júJius 20-i, Hitler-ellenes merénylet összeesküvőit . A vádiratot 24 személy és hat csoport, illetve szervezet ellen nyújtották be. A hetvenegy oldalas, 25 OOO szavas okirat alig több mint két hónappal a Londoni Egyezmény nyilvánosságra hozatala után készült el, s elsősor­ ban alU1ak szabályzatára (statútumára), illetve alUlak is 6. cikkelyére alapozódott, azzal a kiegészítéssel, hogy az angolszászok kérésére, a 6. cikkely a) pontjának kettéosztásával a vádpontok száma - az "összeesküvés búntettével", azaz valamely bűncselekmény szövetségben való kitervelésével négyre bővült. (Az ítéletekben azonban ez a vádpont viszonylag csekély súllyal szerepelt.) A vádiratban ily módon a vádpontok a csoportosításban szerepeltek:

következő

1. Összeesküvés: Ide sorolandók mindazok, akik "vezetői, szervezői, felbujtói és cinkosai voltak egy átfogó terv kidolgozásának és megvalósításának, vagy rész tvevői az alább következő bűntettekre való összeesküvésnek, és felelősek mindazok tetteiért, akik e terv végrehajtásában részt vettek." 2. A béke elleni blíncselekmé1/yek Ide sorolandók: "agresszív háború tervezése, előkészítése, kirobban tása és kiterjesztése, egy olyan háborúé, mely megsértette a nemzetközi szerző­ déseket, megállapodásokat és biztosítékoka t, vagy részvétel egy olyan átfogó tervben, illetve összeesküvésben, melynek az alábbiakban felsoroltak valamelyike volt a célja."

68

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

3. Háborús bűncselekmények Ide sorolandók: "a háborúra vonatkozó törvények és szokások megsértése. Ezek közé tartozik, de nem korlátozódik csak ezekre: a kényszermunkára vagy más célra használt polgári lakosság legyilkolása, sanyargatása és deportálása a megszál1t területeken vagy a megszállt terüle tekről, a szárazföldi vagy tengerészeti erők hadifoglyainak meggyilkolása vagy rossz körülmények közt való őrzése, túszok meggyilkolása, köz- vagy magánvagyon zsákmányolása, városok és falvak felesleges elpusztítása, és minden olyan pusztítás, melyet nem indokol katonai szükségszerűség." 4. Az emberiség elleni blíncselekmények Ide sorolandók: "bármely polgári lakossági csoport meggyilkolása, kiirtása, fogságban tartása, deportálása vagy más embertelen cselekedetek elkövetése velük szemben a háború előtt vagy alatt; vagy politikai, faji vagy vallási alapú meghurcol ás a törvényszék hatáskörébe tartozó bármely bűn ­ tett elkövetésével vagy ilyen bűntettel kapcsolatba hozhatóan, függetlenül attól, hogya tett összhangban állt az elkövetés országában érvényben lévő törvényekkel vagy sem."

A vádlottak és védőik

69

N Ü R N B E R G

946

A vádirat e bűncselekmények elkövetésével - az egyes vádpontok szerint - az alábbi személyeket vádolta: A vádlott neve

1.

2.

3.

4.

vádpont

vádpont

vádpont

vádpont X

X

Martin Borm nnn

X

X

Karl Dönilz

X

X

Hans Frank

X

Wilhel m Frick

X

Hans Fritzsche

X

Walter Funk

X

X

Hermann Göring

X

X

Rudolf Hess

X

X

X

X

Alfred Jod l

X

Ernst Kaltenbrunner

X

X

Védő

Dr. Friedri ch Bergold Dr. Otto Kranz bühler Dr. Alfred Seidl

X

X

X

X

Dr. Otlo Pannenbecker

X

X

Dr. Heinz Fritz

X

X

Dr. Fritz Sauler

X

X

Dr. Otto Stahmer

X

Dr. Alfred Seidl

X

X

Dr. Fra nz Exner

X

X

Dr. Kurt Kauffman

Wilh elm Keitel

X

X

X

X

Dr. Otto Nelte

Kons ta ntin von Neura th

X

X

X

X

Dr. Otto vo n Lüd ingha usen

Franz von Papen

X

X

Erich Raeder

X

X

X

Joachim von Ribbentrop

X

X

X

Dr. Egon Kubuschok Dr. Walter Siemers

X

Dr. Martin Horn

Alfred Rosenberg

X

X

X

X

Dr. Alfred Thoma

Fritz Sauckel

X

X

X

X

Dr. Robert Servatius

Hjalmar Schachl

X

X

Baldur von Schirach

X

X

Dr. Fritz Sauter

Arthur Seyss-Inquart

X

Dr. Gustav Steinbauer

Albert Speer

X

Julius Streicher

X

Dr. Rudolf Dix

X

X

X

X

X

X

Dr. Hans Rachsner

X

Dr . Hans Marx

A vád alá helyezett hat csoport és szervezet között pedig az alábbiak szerepeltek:

a birodalmi kormány, - a náci párt politikai veze tőinek testülete (NSDAP), - a német hadsereg vezérkara és fóparancsoksága (OKW), - az SS és az SD (beleértve a közönséges SS, fegyveres SS, halálfejes SS, az SS rendórezredek, a Reichsführer-SS biztonsági szolgálata), - az SA, - a Gestapo.

70

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

A bíróság nyitó ülése a sajtóhírek és az ezek nyomán kialakult előzetes várakozások ellenére meglepően rövid volt. A bír6ságot elnöklő ikitcsenko előterjesztette a vádiratot, majd ötven perc elteltével elnapolta az ülést, s a következő tárgyalási napot november 20-ára, Nürnbergbe tűzte ki. A vádlottak ez idő alatt élhettek törvény adta jogukkal, tanulmányozhatták a vádiratot, ügyvéde t választhattak maguknak, mint ahogya vád alá helyezett szervezetek és csoportok mellé is kirendeltek - hivatalból- védőket. - A biroda lmi kormányt - Dr. Egon Kubuschock, - a náci párt politikai vezetőinek testületét (N5DAP) - Dr. Robert 5ervatius, - a német hadsereg vezérkarát és f6parancsnokságát (O KW) - Dr. Franz Exner és Dr. Hans La ternser - az 55-t és az 50-t - Dr. Ludwig Babel, Dr. Horst Pelckmann, Dr. Carl Haensel és Dr. Hans Gawlik, - az 5A-t - Dr. Georg Bölun, Dr. Martin Loeffler, - a Gestapót - Dr. Rudolf Merkel védte.

A védők csoportja a per kezdete

előll

71

N Ü R N B E R G

946

A vádirat egy-egy példányát október IS-án délután, a Törvényszék nyitó ülése után egy háromtagú küldöttség - Andrus ezredes mellett brit részről Aireyeave őrnagy és Harold B. Willey őrnagy, a Törvényszék titkárságának tagjai - adta át a vádlottaknak a börtöncellájukban. Gustave M. Gilbert, az amerikai börtönpszichológus ezt követően egyenként felkereste a foglyokat zárkáikban, és arra kérte őket, hogya birtokukban lévő vádiratot írják alá, s egyben röviden véleményezzék is. A különleges dokumentumon szereplő megjegyzések igen árulkodóak: Göring: "Mindig a gJjőztes lesz a bíró, és a vesztes a vádlott." Rudolf Hess: "Nem emlékezem." Joachim von Ribbentrop: "A vád rosszul kiválasztott személyek el/m irányul." Ernst Kaltenbrunner: "Nem érzem magam bl7nösnek semmiféle háborús bűncselekménybe/l. Csupán a kötelességemet teljesítettem, mint hírszerző, és nem vagyok hajlandó Himmler helyett pótszerként szolgálni." Alfred Rosenberg: "Visszautasítom az összeesküvés vádját. Az antiszemita mozgalom védekező jelleg li volt." Hans Frank: "Ezt a pert úgy tekintem, mint Isten akaratából összeült világbíróságot, amelynek az a rendeltetése, hOgJj megvizsgálja és lezá/ja Adolf Hitler sZeHvedést hozó, rettenetes korszakát." Wilhelm Frick: "A vád teljes egészében egy fiktív összeesküvés feltételezésén alapszik." Fritz Sauekel: "Nagyon megrázott engem, hOgJj oly mérhetetlen sZllkadék tátong a koncmtrációs táborokban törté11t szörnyűségek és az eszményi társadalmi közösség közt, melyet, mint hajdani tengerész és mU11kás elképzeltem és létrehozni akartam. " Albert Speer: "A tárgJjalást szükségesnek tartom. Ilyen borzalmas büncselekményekért még egy öllkéllyuralmi rendszer esetében is létezik kollektív felelősség." Hjalmar Schacht: "Egyáltalán nem értem, hOgJj miért Izelyeztek vád alá!" Walter Funk: "Soha életemben nem követtem el tudatosan olyasmit, ami indokot szolgáltatlllltna egy ilyen vádhoz. Amennyiben tévedés vagy a tények nem ismerése révén banössé váltam olyan cselekmények elkövetésében, amelyekkel vádolnak, akkor nem bűn, hanem emberi tragédia súlya nehezedik vállam ra. " Franz von Papen: "A vádat olvasva elszörnyedtem 1. a felelőtlenség miatt, amellyel Németországot belehajszolták a háborúba és a világméreW katasztr6fába; 2. a bal1halmazat miatt, amelyet egyes honfitársa im elkövettek. Ez az utóbbi lélektanilag megmagyarázhatatlan. Úgy hiszem, hogtj elsősorban a vallástalanság és az önkényuralmi rel1dszer évei a bílnösek. Hitler az évek folyamán e két tényező révén lett k6ros hazudozóvá. " 12

v

É G J Á T É K - A

P R E G E D E N S

P E R

Konstantin von Neurath: "Mindig elleneztem, hogy valakire büntetést szabjanak ki anélkül, hogy lehetősége lett volna a védekezésre." Baldur von Schirach: "A második világháború tragédidjának utolsó fe/vonása ez, rem.élem." Juliu s Streicher: "Ez a tárgyalás a világ zsidóságának gtjőzelme." Wilhelm Keitel: "A katona számára a parancs - az parancs." Alfred Jodl: "Sajnálom, hogtj a jogos vádak politikai propagandával vegyülnek." Karl Dönitz: "A vádak egyike sem vonatkozik rám, a legkisebb mértékben sem. Jellegzetes amerikai humor!" Hans Fritzsche: "Minden idók legborzalmasabb vádjai ezek. Csupán egtjvalami lesz még borzalmasabb: az a vád, amelyet a német nép fog emelni azok ellen, akik visszaéltek idealizmusávaJ." A vádlottak közül Erich Raeder nem írta le álláspontját. (Érdekesség: kínos közjátékra és találgatásokra adott okot, hogya titkos iratot zártkörű ismertetése után két nappal már leközölte a Stars and Stripes című amerikai katonai lap, amellyel nemcsak botrányt kava rt a szövetségesek körében, de a bizalmatlanság légkörét is tovább fokozta a perben részt vevő bírák és ügyészek között.)

A T ÁRGYALÁS KEZDETE

A Nemzetközi Katonai Törvényszék 1945. november 20-án kezdte el az érdemi tárgyalást a helyreállított Igazságügyi Palotában, amelynek 600-as számú, nagy tárgyaló termét annak ellenére sikerült teljesen rendbe hozni a per kezdetére, hogy az átalaldtási munkák félidejében a helyiség felújított része nagy robajjal leomlott. Ennek nyomait azonban a tárgyalás kezdetére teljesen eltakarították. A falakat barna tölgyfa burkolat szegélyez te, az ablakokat halványzöld függönyök takarták, a berendezést teljesen kicserélték, és ámyékmentes neonfények gondoskodtak a megfelel ő világításról. A tárgyalás nyitó napján a vádlottak huszonegy fős csapatát a szokásos napirend szerint ébresztették. A foglyok rendbe tették acellájukat, megreggeliz tek, majd visszakapták civil ruháikat, illetve rangjelzés nélküli egyenruhájukat, azokra pedig, akik nem mutatkozhattak az elfogatásukkor viselt ruházatukban, sötétkék öltönyt ad tak. A vádlottak maguk választhatták ki öltözéküket, de Andrus ezredes még arról is tudni akart, hogy milyen mandzsettagombot kívá1Ulak felvelUu. A kivételes alkalomra az elvett nadrágszíjaka t, cipőfűzőket, nyakkendőket is vis szaka p ták, mert a nyilvános73

N Ü R N B E

R G

946

ság előtt kedvező benyomást kellett kelteniük. Ezért valamennyien frissen borotváltan, ápoltan, megnyírva, jól öltözötten jelentek meg a tárgyalóteremben. (Érdekesség: Bár az el6készületek zavartalanul zajlottak, a per kezdetét mégis váratlan incidens zavarta meg. Kaltenbrunnert agyhártyagyulladás tüneteivel szállították kórházba, s fé l ő volt, hogy amennyiben valóban megbetegedett, akkor a pert el kell halasztani, s azokat, akik valamilyen formában érintkeztek vele, karanténba kell zárni Szerencsére a vizsgálatok nem igazolták a gyanút, Kaltenbrunner könnyebb lefolyású agyvérzést kapott, így a tárgyalás a tervek szerint elkezdődhetett.) A foglyokat reggel kilenc órakor sorakoztatták fel, majd a börtönt a bíróság épületével összekötő fedett átjárón átkisérték őke t az Igazságügyi Palota épületébe, ahol kettes-hármas csoportokban, hfttel mentek fel a tárgyalóterem hátsó bejáratához, amely közvetlenül a vádlottak padja mögött nyílt. Miután elfoglalták helyüket, fél tízkor az újságírókat, fotóripor tereket, filmeseket, majd a meghívottakat és vendégeket is beenged ték a terembe.

A tárgvalóterem az

74

első

hetekben zsúfolásig megtelt

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

VI SITORS 'GA SESSION

118 látogató

belépőjegy

A per érdekesebb eseményeiről, fordulatairól az amerikai és a szovjet hadsereg filmes stábja mellett a kereskedelmi hírügynökségek, valamint a Paramount és a Universal filmstúdió forgatócsoportjai is rendszeresen készítettek felvételeket. Így az emberek világszerte figyelemmel kísérhették a tárgyalás mene té t. A stábok nem forgattak mindennap, de a fontos eseményeket, beszédeket, tanúvallomásokat rögzítették. Hasonlóképpen hangszalagra rögzítették csaknem a teljes tárgyalás anyagát. Az eseményról a sajtó is részletesen beszámolt. Az elsó tárgyalási napra 250 újságírót akkreditáltak, akik között olyan ismert személyiségek is megfordultak ürnbergben, mint Louis Aragon, Alfred Döblin, Jan Drda, Ilja Ehrenburg, Konsta ntin Fedin, Janet Flanner, Frantisek Gel, Martha Gellhorn, Ernest Hemingway, Robert Itll1gk, Alfred Kerr, Peter de Mendeissohn, Victoria Ocampo, John Dos Passos, Rebecca West, Borisz Polevoj, Gregor von Rezzori, Gitta Sere ny, William Shirer, John Steinbeck, Elsa Triolet, Nora Waln. (Érdekesség, hogya nyi tó napra csak öt német újságíró kapott akkred itációt, és a későbbiekben is korlátozták a számukat, de közöttük is olyan hírességek bukkantak fel ürnbergben, mint Markus Wolf, Willy Brandt, Erika Mann, Hans Habe vagy Erich Kastner.) A vád lott:tk a padokra felakasztott fülhallgatókon keresztül minden szóról értesülhettek, mert négy nyelven, szinkronban fordították az elhangzó vádira tot (az [BM teclm ikai bravúrjának köszönhetően , Nürnbergben volt a négynyelvű szinkrontolmácsolás világpremierje, amely nélkül valószínűleg a per rendkívül el húzódott, s horribilis összegekbe került volna.). A tolmácsok kül önböző szú,ű lámpák felviJlantásával jelezhették

75

N

Ü R

N B E R G

946

a beszélőnek (pL Fritz Sauekel esetében), hogy lassabban, érthetőbben, tagoltabban (sárga lámpa) beszéljen, vagy ismételjen meg bizonyos részleteket (piros lámpa). Három-három fős teamek dolgoztak így váltóműszak­ ban, s ez a tizenkét tolmács gyakorlatilag végigdolgozta a tárgyalást, hiszen a vádlottaknak, a védőknek, az ügyészeknek, s a tanúknak is folyamatosan fordítaniuk kellett az elhangzó szövegeket. Közülük néhányan - mint Richard W. Sonnenfeldt vagy az Íróként ismertté vált Wolfgang Hildesheimer - később könyvformában is kiadták az emlékeiket, amelyek sajátos szemszögb61 engednek bepillantást a történelmi per hétköznapjaiba. A tárgyalás ideje alatt a teremben nagy létszámú őrszemélyzet is tartózkodott. A bírák személyes biztonságáról, a tárgyalás zavartalan menetéről Andrus ezredesnek kellett gondoskodnia, aki könyvében így emlékezett a per első napjára: "Órákkn/ a tárgyalás kezdete e/áH köriilvetettem az épü/etet. Fegyvert>sekel helyeztem el a tehin, és őröket állítottam n/inden elképzelhető bejárathoz. Az iigyvédeket, újságírókat és /1ézoKet gO/1dosa/1 megmotoztuk, a táskákat killyittattuk, a jegyzettömbiiket átpörgettiik. A tárgya/ótcrembe vezeM utaf válaszfal zárta el, s md/ette egy tiszt I'izsgálta fc/iii az ó'rSZfI11 intézkedésfÍlIl'k helyességét. Amíg a tárgyalóterembe/1 ta rfózkodtll 111 , vállra a/m$zt!lII!ó revo/perfartól hord/am zubbonyom alatt - ez módot adott arra, hogy szükség c:>eté/1 a lehetel legglforsllhhml htJs::l1lílhl1sSI1111 11 .fcg!fPt'rt'lIIcf. ES.llet/ClI lJijrfiil1ti~;:t kiz,é/cI"i'I'L aki-

A tolmacsok váltásban végigdolgozták a tárgyalást

76

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E

R

/lek oldalfegyvere volt, senki sem vihetett be seJrunit a ttírgyalóterembe, amit fegyverként, támadó eszközként vagy arra lehetett volna felhasználni, hogy félbeszakrtsák, megzavmják a bírákat. Embereim fehérre festett botoklll tartottak a kezükben. Ezeket az oldalfef51Jvereket gl/mival bevont sepnínyélbol készftettel, s megfeleltek arra a célra, hogya szökni akaró foglyot vagy a ttíll/adásra készülő nézőt jobb belátásra bírják .... " A bírák tíz órakor egy oldalajtón léptek be a tárgyalóterembe, amikor Charles W. Mays ezredes, a rendfenntartó osztag parancsnoka elkiáltotta magát: - "At/e11tion! Ali rise. The tribl/nal will nowellter ... " ("Figyelem! ÁIIjallak fel! A terembe a bíróság tagjai érkeznek .. . ") A bírói testület tagjai - a négy szövetséges nagyha talmat képviselő négy hadbír6 és helyettesei k - délelőtt 10 óra 3 perckor foglalták el kijelölt helyüket az emelvényen, közülük hatan fekete talárban vol tak, ketten - a két szovjet hadbíró - egyenruhát viseltek. Elő ttük a titkárság tagjai, illetve az ügyészek ül tek, szemben velük, a másik oldalon pedig a védelem tagjai és munkatársaik, akik mögött két sorban a vádlottak következtek, ponto an abban a sorrendben, amilyen sorrend ben a vádira t foglalkozott a személyükkel. A háttérben és oldalt - d íszegyenru hában - amerikai katonai rendőrök álltak, míg a vádlottak padja mellett balra üvegkalitkákban ültek a szinkrontolmácsok. A tárgyalást Sir Geoffrey Lawrence, a bíróság elnöke 10 óra 3 perckor nyitotta meg. Koppintott a kalapácsával, majd belekezdett a beszédébe: "Ez a most kezdődő per egyedülálló az igazság zolgáltattís történetében ... " Az el ő tárgyalási nap a vád iratok felolvasásával folytatódott. Az okíratot a bíróság tagjai - felváltva - két napig olvasták fel. Elsőként Jackson, az Egyesült Államok fővádlója emelkedett szólásra, majd követte ő t a többi fővád ló - sorrendben: Shawcross, de Menthon és Rugyenko. Ki-ki országa képviseletében olvasta fel a vád beszédét, amiket a vádlottak fiilhallga tóval a fejükön - szinkron tolmác olással - hallgattak végig. (Érdeke ég: A vád lottak padján minden ülés helyhez egy fejhallgató és egy beépített kapcsoló tartozott, amelynek elforgatásával a vád lottak beállíthatták azt a nyelvet, amin hallgatni akarták a tolmácsolást.) Jack on vá dirata így k ezdődö tt: "Tis ztelt bíró urak! A törtéllelembell 1110Slllyl1ik Illeg az első per, melya világbéke elleni bili/cselekmények //liatt folyik. Ez n köriill/léHY súlyos felelősségel hárít ránk. Azok a bllnfeftek, melyekllek elttélésére és megbülltetésére törekszünk, olyall előre kisZlÍmítottak, gon oszak és plIsztftóak vallak, hogya civilizáció nem térhet napirel/dre feleltiik, már csak azért sem, mert megi métlődésiiket egyszeníen nem élhetné 17

N Ü

R

N B E R G

946

túl. Az a köriilmény, hogy itt négy nagy nemzet győzelemmel övezve, de ugyanakkor számtalan sérelem által megsebezve mégis megállítja a bosszúállás kezét, és önként nyújtja fogoly ellenségeinknek a jog alapján történő ítélkezést: ez a legjelentősebb cselekedetek egyike, melyekkel valaha is adózott a hatalom az értelemnek ... E pert azonban az a köraImény teszi jelentőssé, hogy az itt ülő foglyok sötét befolyást képviselnek, mely akkor is leselkedni fog még a világban, mikor az ő testiik már porrá változott. A faji gyűlölet, a terror és erőszak, a kihívás és a kegyetlen hatalom élőjelképei ők; a vad nacionalizmllsé és militarizmusé, az ármánykodásé és háborúé, melybe nemzedékről nemzedékre újból és !Íjból beletaszították Európát, leölve férfilakosságot, elpusztítva családi otthonait és megnyomorítva életét, Az itt ülő emberek olyan mértékbe71 azollosították magukat az áLtll/uk kiagyalt filozófiával és az általuk vezetett erőkkel, hogy velük szemben nlÍllden gtjengeség bátorítást jelentene mindazoknak a bűnöknek, melyek a nevükhöz ft7ződnek. A civilizáció nem tűrhet kompromisszumot ezekkel a társadalmi erőkkel; hiszen újra elevenné válhatnának, ha tétovázva bánnánk ezekkel az emberekkel, akikben az említett ero'k egyelőre még tovább élnek .. , Sajnos, a vádként szereplő b1íncselekmények jellege olyan, hogy a győztes országoknak kell vádolniuk és eUtélniük a legyőzött ellenséget. A vádlottak által elkövetett világméretű agresszív cselekedetek következteven alig maradt a világon olylln állam, amely valóbml megőrizte semlegességét. Ennek következtében vagtj a győz­ teseknek kell fte'1kezniük, vllgy magukra a legyőzöttekre kell bízni, hogtj önmllguk felett {télkezzenek. Az első világháború Iltáll meggyőződhettiink arról, hogy ez utóbbi megoldásnak nil1csen értelme. A vádlottak által viselt magas tisztségek, cselekedeteik bűnös volta és az értiik járó megtorlás megnehezíti, hogtj megvonjuk a hlltárt egtjl'észrő/ az igazságos és méltó büntetés, mlÍsrészről az ösztönös bosszú követelése között. Feladatunk, hogy a/1/ennyire emberileg lehetséges, mégis megvonjuk e határvonalaf. Egy piIJanatra sem szabad elfelejteillink, hogya törtéllelem holnap úgtj ítél felettünk, ahogtj mi ezeket az embereket ma elítéljük. Olyml pártatIllnul és olyan megvesztegethetetlen becsületességgel kell teljesítenünk feladatunkat, hogy ez a per a jövő nemzedék számára is példázza: hogyan kell megvalósítani az emberiség igazságosságra való törekvését. Ezek az emberek a legtjőzött országok katonai vezetői közül az elsők, akik ellen a törvény nevében vádat emelnek, s ugyanakkor ők IlZ elsők, akikllek lehetőséget nyújtanak arra, hogy szintén a törvény nevében védekezzenek. Ha józanul nézzük a dolgokat, a Törvényszék Alapokmánya, mely lehetőséget nyújt nekik arra , hogy meghallgassák őket, egyúttal reményük egtjetlen forrása is. Lehet, hogy ezek az emberek, akiknek lelkiismerete nem tiszta, és akiknek egyetlen vágyuk IlZ, hogy megfeledkezzék róluk a világ, nem tartják jótéteménynek a maguk számál'll ezt

78

r

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

a pert. De van lehetőségiik arra, hogtJ védekezzenek: ezt a lehetőséget akkor, mikor hatalmon voltak, még honfitársaiknak is ritkán biztos íto tták. Noha a közve1emény már elítélte cselekedeteiket, nekünk itt mégis abból a feltételezésből kell indulnunk: mindaddig nem bűnösök, amíg be nem bizonyítjuk minden egyes vádlott vétkességét és fele/ősségét az elkövetett bűncse/ekményekben ... " Az elhangzó szöveget a vádlottak írásban már megismerték, és csaknem egy hónapig tanulmányozták is, ezért közülük többen is igen mérsékelt érdeklődést tanúsítottak a vád beszédek íránt. Göríng az első sorban némán, előredől ve, állát a keze fejére támasztva, szenvtelen arccal figyelt. Pedig a per megkezdése előtti este még lelkesedve mesélte dr. Pflücker német börtönorvosnak, hogy mit fog majd csinálni a tárgyalóteremben. "Göring val6ságos extázisba esett, alnikor elmondta, be/épésekor hogyan irányulnak majd rá az összes fényszórók, s hogyan utasítja majd vissza az ellenfél vádjait. .. " A valóságban mindez másképpen alakult. Göringhez hasonlóan a többi vádlott is apátiával hallgatta a monoton szöveget. A Göríng mellett ülő Hess érdeklődése is hamar alábbhagyott. A találkozás feletti örömében közvetlenü l a vádirat felolvasása előtt még azt súgta oda Göríngnek: "Meglátja, ez a szellem világ el fog tűnni, s egtJ hónap múlva ön lesz Németország Fiihrere!", de aztán unatkozni kezdett, s elővett egy börtönkönyvtárból

Jackson vádbeszédet tart

79

N Ü R

N B E R G

946

A vádlottak padja

kikölcsönzött német regényt, amit olvasni kezdett. Egy vidámabb résznéláltalános megdöbbenésre - hangosan fel is nevetett, azután pedig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy rosszul lett (gyomorgörcsöt kapott), s vissza kellett vinni - engedéllyel - a cellájába. Délután Joachim von Ribbentropot is ki kellett kísérni a tárgyalóteremból, mert a vádlott a vádiratban szereplő borzalmakat hallgatva rosszul lett, s rövid időre az eszméletét is elvesztette. A többiek közül Frick és Fritzsche a vádiratot lapozva követte a felolvasást, míg a nagy többség fülhallgatóval a fején figyelte az eseményeket, a terem közönségét, a különböző szereplőket, s olykor kíváncsian forgatta a kapcsolót, hogy kipróbálja az újdonságnak számító tolmácskészüléket. A tárgyalás ebéd után a délel6ttihez hasonló hangulatban folytatódott, s amikor befejez6dött, a foglyokat az átjárón keresztül visszakísérték a börtönépületbe, ahol újra elvették tőlük a cipőfúzőjüket, a nyakkend6jüket, a szemüvegüket, levettették velük az öltönyüket, az egyenruhájukat, amiket a másnapi ülésre kivasaltak. Eközben az orvosok megállapították, hogy Kaltenbrunner súlyos, de a tárgyalás menetét nem veszélyeztető betegségben szenved. Betegségét az agyhártya bevérzése okozta, amit szakértők szerint a tárgyalás előtti izgalom, a hirtelen vérnyomás-emelkedés is okozhatott. Dr. Kelley börtönpszichiáter már korábban is jelezte feletteseinek, hogy 80

r

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

Kaltenbrunnert agyvérzése után tolókocsiban mozgatták

a tárgyalás közeledtével Kaltenbrunner idegállapota egyre labilisabbá, hisztérikusabbá válik. "A legkisebb súrlódásm sírva fakad. Brutális típus. Kemény és kegyetlen, amíg hatalom van a kezében, de nyöszörög és siránkozik, am ikor nincs." Ez hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelentette, hogy az az ember, aki évekig milliókat terrorizált, most belebetegedett az állan dó szorongásba, félelembe. Helyét csak ké t hét múltán foglalta el a vádlottak padján, de a tárgyalás légköre továbbra is annyira megviselte, hogy rohama megismétlődö tt, és újra kórházba kellett szállítani.

AKIK HIÁNYOZTAK A VÁDLOTTAK PADJÁRÓl A vádirat eredetileg huszonnégy vádlott nevét sorolta fel, de a vádlottak padján a tárgyalás megkezdésekor csak huszonegyen ültek. A NÜInbergbe szállított Robert Ley azért nem jelent meg a bíróság előtt, mert a vádirat kézhezvétele u tán, 1945. október 25-én cellájában öngyilkosságot követett el, fela kasztotta magát a WC-Iehúzóra. A 75 éves Gustav Krupp von Bohlen und Halbach esetében a vádlott egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy megjelenjen a tárgyaláson . Krupp az au sztriai Werfenben kapta kézhez a vádiratot, s véd ője kérelmet 81

N ti

R

N B E R G

946

terjesztett a bíróság elé, amelyben azt állította, hogy védence egészségi okok miatt alkalmatlan a perben való részvételre, egyúttal arra kérte a Törvényszéket, hogy távollétében se ítélkezzenek feleUe, Gustav Kruppot a britek javaslatára vették fel a vádlottak listájára, de hamar kiderült, hogy a 75 éves gyáros - akinek neve összeforrott a hadiiparral, a rabszolgamunkával, és Hitler pénzelésében, támogatásában is nagy szerepe volt halálosan beteg. Háziorvosa, Dr. Otto Gerke szerint 1945 őszén már nem volt abban az állapotban, hogy megjelenhessen a bíróság előtt, s ezt november 4-én beadványban is tanúsította. Állítása szerint Kruppot 1942-43-ban két szélütés érte, aminek következtében nem tudott beszélni, s képtelen volt összefüggésében megérteni azt, amit mondtak neki. A bíróság a védelem beadványának ellenőrzésére november 5-én katonai orvos szakértőkből álló bizottságo t jelölt ki, amelyet utasított, hogy a lehető legsürgősebben vizsgálják meg a vádlott állapotát. A hattagú, nemzetközi orvoscsoport (tagjai: R. R. Tunbridge, René Piedelévre, Nikolas Kursakov, Eugen Sepp, Eugen Krasnuskin, Bertram Schaffner) november 6-án látogatta meg Kruppot a betegágyimál, majd jelentésében leszögez te, hogya vádlott jelenlegi szellemi állapotában valóban alkalmatlan bírósági eljárásban való részvételre. Testi állapota pedig olyan rossz, hogy szállítása akár életveszélybe is sodorhatná. A bizottság ve7-etője, Harry Phillimore ezredes azt jelentette az amerikai külügyminisztériumnak, hogy Gustav Krupp "élőhalott", a család már előkésútette a temetésre a ruháját, felolvasták a végakaratát, bármelyik nap elköltözhet az árnyékviJágból (Érdekesség: Guslav Krupp csak 1950-ben halt meg.) A jelentést a Törvényszék tudomásul vette, ám a szövetségesek mindenképpen szerették volna a vádlottak padjára ültetni a Krupp-család valamelyik tagját - ebben az amerikaiak, a franciák és a szovjetek véleménye megegyezett - e7,ért Jackson november 12-én írásban indítványozta, hogy Krupp helyett fiát, az amerikai őrizetben lévő Alfriedet ültessék a vádlottak padjára. Jacbonnak erre a kérlelhetetlenségre minden oka megvolt, mert 1945. szeptember elsején a Krupp-család villájában megtartott házkutatás alkalmával a szövetségesek csaknem egy tonnányi dokumentumot foglaltak le, s ezek az iratok alkalmasak voltak arra - többek között hetvenezer lengyel, magyar, szovjet, cseh, román, olasz rabszolgamunkás halálra dolgoztatásáért -, hogya család más tagjait is bíróság elé állítsák. Az egyik francia ügyész, Charles Dubost ugyanakkor azt javasolta, hogy Krupp távollétében inkább feleségét, Berthát vonják be a perbe, akinek a személye (neve) a franciák szemében a háború szimbóluma volt. (Az első

82

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

világháborúban ugyanis a németek a "Dicke Berthe" -nek nevezett nagy kaliberű löveggellőtték Párizst.) A felvetésére azonban az egyik brit kolléga, Sir David MaxvelI Fyfe visszakérdezett: - "Mit szó/Ha a világ, ha az öreg hölgyet felhúznánk egJj akasztófára?" Mire Dubost azt felelte: - ,,1793-ban Marie Antoinette-et is lefejeztük, s ezt a továbbiakban senki sem vette rossz néven." Brit részről azonban a francia álláspontot a továbbiakban sem osztották, és amikor a vád képviselői mégis a bíróság elé terjesztették közös javaslattIkat, miszerint Alfried Kruppot kellene az apa helyébe lehetne ültetni, Sir Lawrence Gustav Krupp főbíró szintén megkérdezte az előterjeszt6 Charles Dubost: " Valóban komolyan gondolja, hogya bfróság az Ön felszólítására a vádiratban egy !levet majd egy másikkal helyettesít?" Dubost egy pillanatra elgondolkozott, megrázta a fejé t, s ezzel a Krupp-ügy végleg lekerült a napirendről. A Törvényszék indoklás nélkül utasította el a vádhatóság Alfried Krupp perbevonására vonatkozó kéreimét. (Érdekesség: Alfried Kruppot évekkel később, 1948-ban helyezte vád alá egy másik bíróság, így az ő neve 1945-ben nem került fel a háborús bűnösök listájára. Az apjáé viszont igen, mert egy adminisztratív hiba folytán neve szerepelt a vád lottak névsorát ismertető sajtóközleményben annak ellenére, hogya Törvényszék úgy döntött, perbe fogására nem kerül sor.) Martin Bonnann ugyancsak szerepelt a vádlottak listáján, de mégsem volt jelen a tárgyalóteremben. Vele kapcsola tban a per előkészítésekor, de még a tárgyalás nyitó napján csupán bizonytalan hírek, információk, feltételezések álltak a Törvényszék rendelkezésére. Bormannak ugya n halállúrét költötték, de mivel erre vonatkozóan nem álltak meggyőző, közvetlen bizonyítékok a bíróság rendelkezésére, ugyanakkor elmenekülésével kapcsolatban is számos, e ll en őrizetlen hír keringett Németországban és Európában, ezért a bírák úgy döntöttek, hogy távollétében is lefoly tatják ellene az eljárást. A vádirat végleges megfogalma zása idején problémásnak mutatkozott még Rudolf Hess személye is, akinek egészségi állapotáról megoszlottak a vélemények, mert különös viselkedésével és magatartásával már a bör83

N

Ü R

N

B

E

R

G

9

4

6

tönben felhivta magára a figyelmet. A tárgyalás megkezdése elő tt határozottan azt állította, hogy amnéziában (emlékezetkieséses tudatzavarban) szenved, ezért nem emlékszik vissza semmilyen részletre, tényre a korábbi tevékenységével kapcsolatosan, s ennek megfelelően viselkedett a börtönben, majd a tárgyalóteremben is. A Törvényszék ezért Hess elmeállapotának vizsgálatára amerikai, szovjet, brit és francia psz i chiáterekből álló szakértő bizottságot rendelt ki, akik igen eltérő szakvéleményt ad tak, aminek alapján Hess védője a vádlott elleni eljárás felfuggesztését javasolta. Beadványának, illetve a szakértői vizsgálatoknak a mérlegelésére végül nem került sor, mert Hess 1945. november 30-án, első törvényszéki meghallgatásakor váratlanul azt állította, hogy "em le'kezőtehetségem rendben van. Csupán taktikai okból színleJtem az emlékezetvesztést. Csak koncentrálókészségem csökkent, de ez nem akadályozza, hogy követni tudjam a tárgtJalás menetét, kérdéseket intézzek a tanúkhoz, vagy magam is válaszoljak a kérdésekre." Perbe fogásának tehát nem vol t akadálya, ezért a továbbiakban Hess is " teljes értékű." vádlottként ülte végig a tárgyalási napokat.

HÉTKÖZNAPOK A B ÖR T ÖNBEN

Albert Speer leírásából tudjuk (akit a többieknél később szállítottak N ürnbergbe), hogya tárgyalási óráktól eltekintve a foglyok igen mostoha körülmények között pergették napjaikat a nürnbergi börtön falai között. Spártaian berendezett, 2,5 x 4 méteres betonkalitkákban laktak, amelyeket rendkívül puritánul rendeztek be. "EgtJ falhoz erős(fe tt priccs (a cellák egyszemélyesek voltak), mocskos, évek óta nem tisztított mafraccal, gyapjlítakar6, egy lavór, egy étkezésre szolgáló bádogedény, egy kanál, egtJ tekercs WC-papír és egy beépített, vízöblítéses WC" - ennyi ből állt a berendezés. Kezdetben tehát még asztal és szék sem szolgálta a foglyok kényeimét (ezeket a berendezési tárgyakat csak a börtönviszonyok konszolidálódása után kapták meg), ruhájukat, személyes holmijukat pedig a padlón kellett elhelyezni. Ezeket a cellákat a háború alatt nem használták, ezért meglehetősen leromlott, elhanyagolt állapotban voltak. Az ablakok nem záródtak rendesen, az üvegeket sok helyen papundekli pótolta. Ennek következtében a helyiségben az őszi hónapoktól kezdve már meglehetősen hideg volt, amihez még az állandó huzat is társult. A mocskos falakról potyogott a nedves vakolat. A WC-k rendszeresen elromlottak, s gyakran elviselhetetlen búz terjengett a cellákban és a folyosón. 84

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E

R

A vádlottak celláját puritánul rendezték be

A vissza emlékezések ből tudjuk, hogy a 18-20 éves, tapasztalatlan, fiatal, hazavágyó ka tonákból álló őrség tagjainak egy része nem volt tekintettel a foglyokra, de atrocitásokra, kegyetlenkedésekre nem kerül t sor. Többnyire hangosan szidták a nácikat, éjszaka gyakran énekeltek, fütyültek a folyosón, a kezük ügyében lévő, önvédelem re szolgáló gumibottal ritmikusan ütötték az ajtót, miközben mindenfélét kiabáltak a "bűnösökre". Von Schirach írja emlékirataiban, hogy az őrszemélyzet magatartását a parancsnokság egyes tagjainak viselkedése is táplálta. Egy alkalommal például szemtanúja volt, amikor ebédosztáskor Andrus is megjelent, s botjával a foglyokra mutatva, közölte: "Itt láthatják a német gengsztereket." Voltak viszont olyanok is, akik nem titkolt szimpátiát éreztek mindenekelőtt Göring iránt, s ez a különleges helyzet később Göring öngyilkossága alkalmával érdekes feltételezéseket vetett fel. Egy idő után divat lett az őrség tagjai körében, hogyautogramot gyűj tsenek a foglyoktól, amit igen közvetlenül tettek meg. "Te hamarosan lógn;, ide neved a papírra, hogy én Amerika mutassam szuvenír .. ." Később, amikor feketék és részben lengyelek vették át az 6rszolgálatot, akkor ez a fi atalos lendület alábbhagyott, s a börtönben konszolidálódtak a viszonyok.

85

N Ü R

N B E R G

9

4

6

A foglyok hétköznapjai - a tárgyalásokat leszámítva - meglehetősen egyformán teltek. Reggel hat órakor, az őrségváltással egy időben ébresztették fel őket. A német hadifogoly börtönmunkások néhány perc múlva az ajtók felső részébe vágott nyíláson keresztül hideg vizet nyújtottak be nekik, amiben tisztálkodtak, fogat mostak. Aztán beágyaztak, rendbe hozták a cellájukat, s várták a reggelit, amit hét órakor adtak be. Az alumínium katonai csajkában rendszerint tésztafélét, marmeládét, feke te kenyeret vagy kétszersültet kap tak, mellé egy kanalat, és hozzá fületlen bádogbögrében pótkávét. Az edényeket fél óra múltán szed ték össze, és az őrök előtt precízen elszámol tak minden egyes darabba I. Az ajtónyílásokon ezt követően a takarításhoz szükséges seprút és felmosórongyot nyújtottak be, mert mindegyik fogoly maga felelt nemcsak a zárka rendjéért, de a tisztaságáért is. Ezt követően délelőtt a foglyok már szabadon oszthatták be az idejüket: olvashattak, levelet írhattak vagy a perrel kapcsolatos ügyeikkel (pl. védekezésük megfogalmazásával) fogla latoskodtak. A délelőtt folyamán kaptak még egy bögre friss vizet, vagy ha a zárkában csökkent a hőmérsék­ let, akkor egy bögre forró kávét.

A foglyok ebédje Nürnbergben

86

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

Dr. Pflűcker és dr. Hoch. a börtön német orvosa és fogorvosa

A foglyoknak kezdetben naponta 1200 kalória élelmiszer járt, ami megegyezett egy német polgár fejadagjával. Később azonban felemelték az adagokat, mert a foglyok túlságosan legyengült testi állapota veszélyeztethette volna a kihallgatások menetét. (Érdekesség: A részlegben őrzött 67 fogoly közül a mostoha viszonyok következtében 62-en négy hét alatt átlag két és fél kilót fogytak, de volt olyan is, aki hat kilót adott le. Az állandó éhezés és a nehezen elviselhető nyirkos hideg testileg és szellemileg is megviselte a cellák lakóit. Nagyon sokan állandó fáradtságra panaszkodtak, s nehezen htdtak koncentrálni a védekezésükre.) A foglyoknak tilos volt bárki vel még a borotválást, hajvágást végző borbéllyal is - beszélgetniük. Uyen alkalmakkor az őr a közvetlen közelükben készenlétben állt, hogy azonnal közbeléphessen, ha megsértik a szabályzatot vagy öngyilkosságra utaló jelet lát. A foglyok egészségével kapcsolatos teendőket a szintén hadifogoly dr. Ludwig Pflücker német börtönorvos és dr. Heinz Hoch fogorvos látta el (utóbbi csak fogat húzott). Előbbi napjában egyszer rendelt, az őrök ilyenkor átkísérték a pácienst a rendelőjébe, ahollezajlottak a vizsgálatok, majd a felírt gyógyszereket meghatározott időpontban maga az orvos vitte ki a beteg cellájába.

87

N Ü R

N B E R G

9

4

B

A foglyokat naponta testmozgás is megillette. Az őrök kíséretében levonulhattak a börtönudvarra, ahol libasorban körbe-körbesétáltak, de nem beszélhettek egymással, s öt méteren belül meg sem közelíthették egymást. Ha valamelyik fogoly könyvet akart kikölcsönözni a könyvtárból, akkor ezt előre kellett jeleznie, s a megadott időpontban egy őr kíséretében maga mehetett érte. Kívánságra minden fogoly kapott egy Bibliát, az egyéb könyveket pedig egy lista alapján lehetett kiválasztani. Ezzel a lehetőséggel többen is éltek, lnint ahogya sakk-készleteket vagy a passziánszhoz szükséges kártyapaklikat is gyakran igénybe vették. A napirendhez tartozott továbbá Andrus ezredes látogatása is, aki napjában egyszer megjelent a zárkákban, s meghallgatta a panaszaikat, észrevételeiket, valamint átvette a kérelmeket. Az ebédet, amely általában híg levesből, s valamilyen húsból, főzelék­ ből és kenyérből állt, délben szolgálták fel. A foglyok ezt követően ismét olvashattak, fekhettek, levelet írhattak. Levélpapír és ceruza korlátlanul állt rendelkezésükre, de este hatkor, vacsora e l őtt összeszedték tőlük a tollat, ceruzát, szemüveget. Az elküldött levelek és postai lapok számát szintén szigorúan szabályozták. A foglyok csak kéthetente írhattak levelet a hozzátartozóknak: 18 sort, előírásos betúformában, e célra használt formanyomtatványon. "OdakintrőI" viszont tetszőleges számban kapha ttak leveleket, amelyek azonban csak 2-3 hét elteltével, s ellenőrizve jutottak el a zárkákig. Amennyiben tartalmuk nem felelt meg a kívánalmaknak, a leveleket viszszaküldték a feladónak. Az újságok, folyóiratok fogadását is tiltotta a cenzúra, de csomagokat és egyéb küldeményeket sem továbbítottak a foglyoknak. ny módon - a beszélőket leszámítva - gyakorlatilag teljesen elzárták őket a külvilágtól. Nem beszélhettek senkivel, nem kaptak híreket, kéréseiket rendszerint indoklás nélkül elutasították. Sem a Vöröskereszt, sem pedig a YMCA nem járhatott közben az érdekükben. Még a szemüveg eket vagy az orvos által szükségesnek ítélt hallókészülékeket is elkoboz ták. Előfordult, hogya gyenge világításra, a rossz látási viszonyokra hivatkozással (amely nem tette lehetővé pl. a per dokurnentumainak olvasását) a foglyok kéreImeket írtak a börtönparancsnoknak, de Andrus ezeket a kérelmeket áthúzta vagy "Shit" ("Leszarva!") felirattal szignálva ad acta tette. A cellákban 21.30-ig volt világítás, majd a lámpaoltás után tompított fénynyel, a cellán kívülről világították meg az alvókat. A foglyok reggellavórból tisztálkodhattak, s hetente egyszer zul1anyozhattak, de nem volt meleg víz, és a börtönszemélyzet a tisztálkodószerekkel is mostohán bánt. Visszaemlékezések szerint a zuhanyozás, amilyen jó móka volt az őrségnek C,mak snell") olyan tortúra volt a sebesülteknek, 88

v

É

G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E R

betegeknek, öregeknek. A zuhanyozásra ugyanis egy, a szappanozásra szintén egy, az öblítés re ugyancsak egy perce t adtak, ezért a foglyok már menetközben vetkóztek, futólépésben mentek a zuhany alá (6-8 ember egy rózsa alá), s lökdösődés közepette próbálták letisztítani magukról a habot. A börtön ellátásával is komoly gondok voltak. Az élelmezést még csakcsak megoldották, de dohányárut, borotvapengét, fogkrémet rendszertelenül és kis mennyiségben szállítottak. Szappant például csak orvos írhatott fel, borotvaszappanról pedig szó sem lehetett. Hasonlóképpen hiányos volt a ruházati ellátás. A foglyoknak csak egy ingük volt, saugusztustól októberig mindössze kétszer válthattak fehérneműI. A foglyok állapotát pszichiáterek és pszichológusok is folyamatosan ellenőrizték, mert a vádlottak jelentős része - átszállítását követően Nürnbergben jelentősen lefogyott, és komoly idegi problémákkal küzdött. Néhány hét elteltével aztán a bezártság, a puritán börtönviszonyok, a mos-

Gi Ibe rt bö rtön pszi ello I6g us a vAd Iottakka I bHZé Igat

8S

N Ü R

N B E R G

946

toha, megaiázó körülmények még inkább aggasztóvá tették az állapotukat, mert a korábban teljhatalmú, élet-halál felett rendelkező katonák, politikusok, parancsnokok, vezető tisztségviselők számára nehéz volt megszokni a rabsággal járó kiszolgáltatottságot, megaláztatást. A fogság testileg-lelkileg megtörte a korábban más bánáshoz szokott, s ennek megfelelően gondolkodó, ellentmondást nem tűrő embereket, akik nemcsak az új életformájukból fakadó pszichés terhekkel küzdöttek, de annak gondolatát is szokniuk kellett, hogy a tárgyalás előrehaladásával- még ha jelképesen isegyre inkább szorul a hurok a nyakuk körül. Rebecca West újságíró, aki jelen volt a tárgyalás kezdetén, meg is lepődött a volt náci vezetők megjelenésén, viselkedésén. Szerinte többségüknek - a korábbi viselkedésükhöz képest - már nem volt tartása, és több esetben egyáltalán nem a helyzet komolyságához, vagy a hely szelleméhez méltóan viselkedtek. A foglyok romló pszichikai állapotá val a börlön vezetése is tisztában volt, ezért napközben több börtönpszichológus és börtönpszichiáter (William H. Dunn, Douglas M. Kelley, Gustave M. Gilbert, Richard Worthington) beszélgetett, foglalkomtt il vádlottakkal, akiket nemesak a kiha liga tószobákban, a tárgyalóteremben, de a celláikban is figyeltek. A pszichiátereknek rendkívül fontos feladatuk volt, mert egyrészt fontos információkhoz jutottak a beszélgetések alkalmával (véleményüket a vád képviselői is figyelembe vették), másrészt nekik kellett a foglyokat jó elme- és kedélyállapotban tartani, s időről időre kivezetni a rájuk törő pszichotikus, depressziós állapotokból. Néhány vádlott - Ribbentrop, Sauckel- kifejezetten szenvedtek a börtönpszichózistól, mások, mint Hess, megjátszották az elmehábo rod otta t, ismét másokat (Funk) pszichoszomatikus betegségek gyötörtek, különösen azután, hogya per során olyan tényekkel szembesültek, amelyeket képtelenek voltak feldolgozni. A náci háborús főbűnösökkel fogságuk idején többféle tesztet is kéSZÍtettek, s valamennyiüket kikérdezték a múltjllkra, a cselekedeteikre, a nézeteikre vonatkozóan is. Gilbert nem sokkal a foglyok Nürnbergbe szállítása után, Dllnn pedig a per vége felé folytatta le vizsgálatait. Az eredményeket és megfigyeléseket aztán titkos jelentésben Andrus, illetve a felsőbb parancsnokság rendelkezésére bocsátották, hogy ezzel is segítsék a tárgyalás lefolytatását, a reális ítéletek megszületését (Gilbert a feljegyzései alapján könyvet is publibIt, amely magyarul is megjelent.) Külön érdekessége volt a vizsgálatoknak, hogy valamennyi fogollyal elkészítették a Roscharch-tesztet, Gilbert pedig felmérte az intelligendaszint jüket. Az utóbbi eredménye: 90

v

É G J

Á T

t

K

év Martin Bormann Karl Dönitz Hans Frank Wilhelm Frick Hans Fritzsche Walter Funk Hermann Göring Rudolf Hess Alfred Jodl Ernst Kaltenbrunner Wilhelm Keitel Konstantin von Neurath Franz von Papen Erich Raeder Joachim von Ribbentrop Alfred Rosenberg Fritz Sauckel, O'Collnor Hjalmar Schacht Baldur von Schirach Arthur Seyss-Inquart Albert Speer Julius Streicher

-

A

P R E C E D E N S

P E R

Születési

A halál

idő

időpont ja

Intelligenciahányados (IQ)

1900 1891 1900 1877 1900 1890 1893 1894 1890 1903 1882 1873 1879 1876 ]893 1893 1894 1877 1907 1892 1905 1885

1945 1980 1946 1946 1953 1960 1946 1987 1946 1946 1946 1956 1969 1960 1946 1946 1946 1970 1974 1946 1981 1946

138 130 124 130 124 138 120 127 113 129 123 134 134 129 127 118 143 130 141 128 106

A tárgyalás előrehaladtával egyre nehezebb feladat várt a börtöni elkéakik közül Henry Gerecke főkáplán, lutheránus lelkész Göring, Ribbe~trop, Keitel, Frick, Funk, Schacht, Dönitz, Raeder, Schirach, Sauckel, Speer, Neurath és Fritzsche, Sixtus O'Connor páter pedig a katolikus Kaltenbrunner, Frank, Papen és Seyss-Inquart lelki üdvét gondozta. A többi fóvádlott - Hess, Rosenberg, Streicher és Jodl - felekezeten kívülinek mondta magát, s nem vette igénybe a lelkészek szolgáltatásait. Ám amikor eljött az utolsó éjszaka, az ítélet órája, gyakorlatilag mindegyik náci kért lelki vigaszt, s a papok valamennyiüket elkísérték az akasztófa alá. 'A két pap a tárgyalás ideje alatt is csaknem mindennap találkozott a foglyokkal. Szabályos időközönként istentiszteletet is tartottak egy kápolnává alakított kettős cellában, ahol az úrvacsorát is kiszolgáltatták azoknak, akik ezt kérték. Gerecke feljegyzése szerint a tizenöt lutheránus vallású szek~eis,

91

N Ü R N B E R G

946

vádlott közül tizenhárman rendszeresen részt vettek a heti istentiszteleten. oA tizenháromb6/ tizenketten jeiét adták annak, hogy elfogadják a keresztény hitet. A tizenkettőbo1 heten a szentírásnak megfelelő, szigorú önvizsgálat után magukhoz vették az úrvacsorát."

A " FAIR " TÁRGYA LÁS

A vádirat felolvasását az ügyész ek november 21-én fejezték be, s mivel a tárgyalást az amerikai büntetóperek fo rga tókönyve szerint tervezték meg és bonyolították le, ez azt jelentette, hogy ezt követően mindegyik vádlottat külön-külön megkérdezték, bűnösnek érzi-e magát vagy sem. A kérdésre csaknem valamermyien a következő rövid választ adták: "nem bűnös". Göring megpróbál t ugyan egy nyilatkozatot felolvasni, de ehhez nem jámlt hozzá a bíróság. Jackson így átadhatta a vádiratot a bíróságnak, s megkezdődött a tárgyalás, amely ugyancsak az amerikai jogrendi eljárást követte: az ügyészek bizonyítékaik felsorakoztatása mellett keresztkérdésekkel próbálták meg a vádlottakat sarokba szorítani, vallomásra bírni. A vádlottak bűnösségének bizonyítása Jackson elképzeléseit követve elsőso rban az írásbeli dokumentumokra épült. Miután a szövetséges csapatok német területre érkeztek, az erre kijelölt speciáhs egységek megkezdték a fellel h ető iratok, irattárak összegyűjtését, amelyeket az un. dokumen-

A szövetségesek hatalmas

92

mennyiségű

dokumentumot

gyűjtötte k

össze

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E c E D E N S

P E R

tumközpontokba szállítottak, ahol módszeresen megkezdődött átvizsgálásuk, leltározásuk. A mintegy 1100 tonnára tehető irattömeget júliustól kezdve több tuca t titkársági alkalmazott válogatta szét, akik a vád céljainak megfel elő iratanyagot elkülönítették. Az eJ őkészü le tek során összesen 5330, a per során bizonyítékul felhasználható iratanyagot választottak ki, majd ezeket három nyelvre (angol, német, orosz) lefordították, s ezek egy részét a tárgyalás során fel is olvasták.

A tárgyalást néha a vádlottak is unták

Keitel cigarettaszünet közben

A tárgyalás az el ső napok izgalmai, s a média kiemelt figyelme után többnyire eseménytelenül zajlott, s ha nem történt valami szokatlan, ami a napi rutint megváltoztatta volna, akkor napról napra csendben folytatódott tovább. A kihallgatások reggeltől délig tartottak, aztán ebédszünetet rendeltek el. Az épület felső emeletén osztották ki az ebédet. Délu tán 14-től 17 óráig ismét kihallgatások következtek, majd a vádlottakat visszavezették a cellájukba, s a börtönben 21 óráig még tanácskozhattak védőikkel az erre a célra berendezett helyiségekben. Szombaton és vasárnap a Ka tonai Törvényszék nem ülésezett, ami lehető vé tette, hogy a vádlottak alaposabban is felkészüljenek a következő héten várható eseményekre. Hans Fritzsche írta később a hétköznapi tárgyalások menetéről : "Az, aki belépett a tárgyalóterembe, látott egy csomó embert, akik csendben, visszafogottan viselkedve ültek. Valahol valaki beszélt, de a felkészületlen látogató gyakorlatilag seInInit nem értett a .látottakból-hallottakbóJ. Jobb esetben látott egy halk színpadi előadást, meglepően csekély cselekméll1lyel .. .Csak ha valaki feltette a fejhalIgatót, akkor észlelte, hoSt; itt történik valami. A n1indenkori beszélő olyan halkan szólt, hogya szomszédja is alig értette." A p er előrehaladtával a tolmácsok sem min-

93

N Ü R N B E

R G

946

den esetben követték az eseményeket, s egy idő után a vádlottakon, s a bírákon is mutatkoztak a fásultság jelei. A vádlottak közül többen is levették, vagy teljesen mellőz ték a fejhalIgatót, többen olvastak, mások beszélgettek, de voltak olyanok is, akik elaludtak. Őket az őrök csak akkor ébresztették fel, amikor máI túlságosan hangosan horkoltak. A per menetének egyhangúsága olykor a bírókat is fárasz totta. Lawrence elnök egyszer az alábbi szöveggel küldött cetli t a bíróságj titkárnak: "Hogy van papi? On is ugyanúgy unatkozik ott lent, ahogy én itt fent?" Lawrence helyettese, Sir orn1an Birkett pedig egy levélkében a következőket írta barátjának, Francis Biddle-nek, az amerikai hadbírónak: " A tudatom fél négyre elfárad, Amikor már núnden magába fordul, Szerencsére nálad vár rám Fél hétkor egy jó ita!."

A bírósági e rőviszo nyokra és a bírók hozzáállására jellemző, hogya tárgyalás ideje alatt a két frru1cia bíró egyetlen szót sem szólt, s Nikitcsenko, illetve Vo1cskov is csupán két hosszabb beszédet tartott. A tárgyalásról egyébként a sza kértők utólag azt állapították meg, hogy az előzetes elvi megállapodásokat betartva, "fair" volt. A megalapozatlan vádpontokat ejtették, a vádlottak szabadon és hosszan beszélhettek, sok

Nácik egymás közl

94

v

É G J

Á T É K -

A

P R E C E D E N S

P

E R

esélyük azonban nem lehetett a felmentő vagy méltányos ítéletre, hiszen tanúk sora és dokwnentwnok tömege bizonyította közvetve vagy közvetlenül, hogy valóban főbűn ösök a nekik tulajdonított vádpontokban. A perben megfogalmazott vádakat az ügyész eknek kellően sikerült dokumentálni, hiszen a Gestapo aktái kivételével (ezek valósz ínűleg Moszkvába kerültek) a szövetségesek megtaláIták - bányákban, magánosoknál, elrejtett archívumokban - az ehhez szükséges iratokat, dokwnentwnokat, s mintegy harmincmillió oldal átvizsgálása után csatolták be a kb. százezer dokumentumot a tá rgyalás hoz. Az más kérdés, hogya perben említett borzalmak többsége korábban nemcsak a világ közvéleménye, de a németek, ső t részben még a vádlottak egy része előtt is ismeretlen maradt, mert a bű­ nöket "Geheime Reichsache" vagy "Geheirne Kommandosache" címszó alatt követték és titkolták el. Ez a magyarázata, hogy néhány - elsősorban vizuális dokwnentwn valósággal sokkolta a tárgyalóterem közönségét, de a vádlottak többségét is. Schacht és Papen ebédel

TANÚK ÉS BIZONVíTÉKOK

A Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt az egyéni vád lottak ügyében a vád részéről 33, a védelem részéről 61 személy tett tanúvallomást. A védelem becsatolt további 143 írásos nyilatkozatot is. A Törvényszék által megbízott bíró a vád alá helyezett ha t szervezet ügyében - jórészt a védelem indítványára - 101 tanút hallgatott ki, és 1809 megerősített írásbeli tanúvallomást szerzett be. Maga a Törvényszék a szervezetek ügyében még 22 tanút hallgatott ki, és minden egyes szervezetre vonatkozóan külön-külön is aláírások ezreivel ellátott tanúsítványokat olvastatott fel. A vádhatóság a vádakat rengeteg okirattal is igyekezett alátámasztani . Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a szövetséges csapatok német katonai s~olgálati helyeken, kormányépületekben vagy egyéb hivatalokban találtak meg. Sok dokwnentumra bukkantak sóbányában, fö ldbe ásva, falak mögé rejtve, tóba rejtve, általában olyan helyeken, melyeket a nácik a felfedezés elől biztosítottnak véltek. élőszóval

95

N Ü R N B E R G

9

4

6

A fővádlók tanácsadói asztaloknál helyezkedtek el

Az írásos dokumentumok kevésbé, a képi vagy szóbeli " tanúvallomások, d okumen tumok viszont annál inkább befolyásolták a tárgyalás menetét. Ilyen momentumok a per során többször is előfordultak. Az első, mindenkit megrázó eseményre november 29-én került sor, anlikor a Náci koncentrációs táborok cÍll1ű filmet mutatták be, amelyet a szövetségesek a táborok felszabadításakor készítettek, illetve egyes részeit az üSS arcllivumából kerítették elő. A film a Buchenwaldban, BergenBelsenben, Dachauban látott szörnyűségeket mutatta be, azt az állapotot, amit ezekben a haláltáborokban a felszabadító amerikai és brit csapatok találtak. A látottak döbbenetet és felháborodást keltettek a tárgyalóteremben. Számos vád lott került sokkos állapotba attól, amit látott, mások viszont láthatóan una tkoztak, vagy igyekeztek közömbösnek mutatkozni. A vetítés után Alfred Jodl ezt írta feleségének: "Ezek a tények alkotják azt a borzalmas örökséget, amit a nemzetiszocialista rezsim a német népre hátrahagyott. Ez sokkal rettenetesebb, núnt a német városok szétrombolása. A romok egtj létezéséért küzdő nép számára tiszteletreméltó sebek lehetnek. Ez a szégyen azonban bemocskol núndent, a fiatalságunk lelkesedését, az egész hadsereget, a Führert. Én már kifejtettem, hogy milyen fervszeníen csaptak be bennünket ebbe az irányba . Az a vád, hogy mi nJinderr& tudtunk, hamis. Én egy ilyen tudatot egy napig sem bfrtam volna elviselni."

96

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

A film látványa több más vádlotta t is felkavart. Utána Hess, Rosenberg és Streicher kivételével valamennyien részt vettek a börtönkápolnában rendezett vasárnapi istentiszteleten, hogy könnyítsenek háborgó lelkiismeretükön. Néhányuk fejében az öngyilkosság gondolata is megfordult, s bár az ellenőrzések alkalmával találtak öngyilkosság elkövetésére alkalmas tárgyakat, a gondolattól a tettig egyik vádlott sem jutott el. December 13-án újabb sokkhatás érte a bíróságot, a vád lottakat és a közönséget, amikor a vád a Buchenwaldban talált bizonyítékokat mutatta be, köztük azt az emberbőrből készült lámpát, amit a tábor parancsnokának felesége használt, vagy annak a kivégzett lengyel fogolynak a zsugorított fejét, amelyet Karl Koch parancsnok egy papírnehezék "díszeként" tartott az asztalán. Hasonlóan megrázó élmény volt azoknak a felvonultatott tanúknak a vallomása is, akik a haláltáborok vagy a kényszermunka embertelenségéről számoltak be, s a testükön is be tudták mutatni az átélt borzalmak nyomait. 1945. december ll -én mutatták be a The Nazi Plan CÍmú filmösszeállítást, amelyet német propagandafilmekbő1 és sokkoló dokumentumfilmekból készítettek a náci hatalom természetrajzának bemutatására. A vádnak ugyancsak sikerült meggyőző részleteket bemutatni a rabszolgamunkáról, az országok és egyének gazdasági kirablásáról, az emberi élet ellen elkövetett búncselekményekről, az Oradour-sur Glane-ben, Lidicében és máshol elkövetett tömeggyilkosságokról, a szovjet hadifoglyokkal szembeni embertelen bánásmódróI, a gyerekek és anyák auschwitzi sors á- Preparált emberi fej Buch enwaldból 97

N

Ü R

N

B

E

R

G

9

4

S

ról. Nürnbergben a borzalmak és kegyetlenkedések olyan tárházát sorakozta tták fel, hogy az emberi psziché egy idő után már szinte képtelen volt befogadni a látottakat-hallottakat. A vád december 18-tól a perbe fogott hat náci szervezet - a nemzetiszocialista pártvezetés ( SDAP), a birodalmi kormány, az OKW, az SS és az SA, valamint a Gestapo és az SD - ellen sorakoztatott fel újabb bizonyítékokat, majd 1946. január 8-tól megkezdődö tt az egyéni vádlottak elleni bizonyítékok bemutatása. A per emlékezetes pillanatai közé tartozott, amikor január 3-án Dieter Wisliczeny SS Hauptsturmführer vallott többek között - az SS magyarországi tevékenységéről, a magyar zsidók depor tálá sáról, majd az az Otto Ohlendorf ült a tanúk padjára, akinek a parancsnoksága alatt egy Einsatzgruppe 90 OOO embert gyilkolt meg a megszállt területeken. Január 28-án Marie--Claude VaillantCou\turier újsági.ró, szemtanú az auschwÍtzi és ra vensbr~cki haláltáborokban lezajlott atrocitásokról tett megrázó tanúvallomást. A tá.rgyaláson ő említette Ro senberg a tanúk padián a szelekció kapcsán először dr. Josef Mengele nevét. Február ll- l 2-én a szovjet fővádló, Roman Rugyenko, a 6. német hadsereg fóparancsnokát, Friedrich Paulus német vezértábornagyot hallgatta ki, aki a kelet-európai hadszíntérrel kapcsolatban tett terhelő vallomást Göringre, Jodlra és Keitelre. Az elhangzottaktól idegessé váló, tü reImét vesztett Göring a vallomást hallva rákiáltott ügyvédjére: "Kérdezze meg ezt a mocskos disznót, nem tartja-e áru/6nak magát?" Rugyenko február IB-án újabb meglepetéssel szolgál t. Hat napon át szórakoztatta a tanúk pad ján azokat a túlélő szemtanúkat, akik a nácik szovjetunióbeli gazte tte i ről vallottak. Rugyenko egy 45 perces filmösszeállítást is bemutatott az atrocitásokról, és filmen is tud ta illusztrálni, amiTől az Auschwitzot megjárt tanúk szóban vallottak. Az elhangzó beszámolók és a látott dokumentumok világossá tették, hogya háborúban a nácik atrocitásaitól a szovjetek szenvedték a legtöbbet, s az amerikaiak közül sokan köztük a bírák is - ekkor kezdték megérteni az elkövetett bűnök egyedi-

98

v

É

G J

AT

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

ségét és nagyságr endjét. (Érdekesség: 1946 februárjában hírek terjedtek el a városban, hogy a bujkáló nácik egy felfegyverkeze tt csoportja megpróbálja kiszabadítani a náci háborús bűnösöket. Az Igazságügyi Palota és a börtön épületét szoros kordon alá vonták, páncélosok, gépfegyverekkel felszerelt járművek állták el az épületekhez vezető u takat, a stra tégiai helyeken megerősítették az őrséget. A hír utóbb vaklármának bizonyult, de a per előrehaladtával bármi kor számolni lehetett hasonló próbálkozással.) Április IS-én az auschwitzi koncentrációs tábor egykori parancsnoka, Rudolf Höss jelent meg a tanúk pad ján, aki azt állította, hogy százezreket küldtek a halálba. Bach-Zelewski SS-tábornok Göringet terhelő tanúvallomása alatt a volt birodalmi marsall ismét elvesztette a fejét, s egykori beosztottját " Schweinehllndnak" nevezte. Érdekes fo rdulatot adott a tárgya lásnak március 6-án Chmchill el őző nap, FlIltonban (Missouri) elmondott beszéde is, amely a hidegháború kezdetét jelen tette. A beszédben a brit min iszterelnök ugyanis Goebbels egyik korábbi szófordulatá t idézve, először beszélt avasfüggönyről, s a Nyu gat összefogását szorgalmazta a Szovjetunió ellen, ami erősen megosztotta a szövetséges hatalmak képvise l ői t, váratlan reménységgel töltötte el a vádlottakat, mindenekelőtt a szovjet kártya kijátszásában mindvégig reménykedő GÖringet ...

Rugyenko szovjet főügyész tényeivel sokkolta a közönséget

99

N Ü R N B E

R G

946

Az amerikaiak Buchenwaldban .. hullahegveketH tal áltak

Mindezt a vád természetesen írá os dokumentumok tömegével is alá tudta támasztani, hiszen a szövetségeseknek hatalmas mennyiségű irat került a birtokába. Minisztériumi iIattárak (Hossbach-protokoll), naplók (Hans Frank), levelezések, parancsok, feljegyzések (Schmundt-feljegyzések) amelyek magukért beszéltek, s núndenben alátámasztották a vádiIatban megfogalmazott pontokat.

A VÉDELEM

A vád szovjet képviselője máIcius 6-án fejezte be a vádiratban lefektetett állítások bizonyítását, ezt követően pedig 1946. március 8-tól a védelem kapott szót. pernek ebben az újabb szakaszában a náci háborús bűnösök egyenként fejthették ki álláspontjukat az e lőző hetekben elhangzott vádakkal kapcsolatban, és a tanúikat is felvonultathatták. Az első védők, akiket a vádlottak a rendelkezésiikIe bocsátott lista alapján választottak ki, október végén érkeztek meg ümbergbe (jelentős részük korábban az SDAP tagja volt). A Londoni Egyezmény Alapokmányának 16. és 23. cikkelye alapján a vádlottak maguk választha tták ki védőiket, vagy pedig, ha erre nem taItottak igényt, akkor a bíróság hiva-

100

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

talból rendel t ki védő t melléjük. Még a távollevő Bormann, valamint a perb fogott szervezetek mellé is ki rendeltek egy-egy védőügyvéde t, akik azonban a kezdetektől azt állították, hogy a per során mindvégig hátrányos helyzetben voltak a vádat képviselő kollégákkal szemben. Dr. Qtto Kranzbühler - Dönitz és Frick védője - a pert követően elmondta, hogy a vádhatóság úgy gyűjtötte össze a bizonyítékokat, hogy közben mitlden levél tára t és ismertté vált dokumentumot lefoglalt. A védők tehát önállóan nem kutathattak ezekben az archívumokban, ezért csak a vádakat alátámasztó, védenceikre terhelő dokumentumokat ismerhették meg. Szerintük ennek következtében sokszor egyoldalú, s ezáltal hamis összkép alakult ki a német hadsereg ( és parancsnoka inak) vagy a nemzetiszocialista kormány (és tagjainak) megítélésével kapcsolatban. A védő­ ügyvéd a másik a l apvető problémaként azt említette, hogy a védelem képvi selői kizárólag német forrásokra szorítkozhattak, mert a külfö ldi dokumentumokat, s azok lelőhelyét szintén elzárták előlük. Hátrányosan érintette a kontinentális jogon "edződö tt" német védő ­ ügyvédeket az angolszász bűnvádi eljárásjog azon sajátossága is, hogy a vádha tóság olyan perbeli fél volt, amely kizárólag a vád álláspontjá t képviselte, azaz a vádlottakra kedvező tényekre egyáltalán nem fordított figyelmet a tárgyalás orán. A német védőkre idegenül hatott a kereszt-

Göring

védője,

dr. Ono Slahmer sajtólájékoztalóllart

\01

N Ü R

N B E R G

946

kérdésekre alapozott eljárási gyakorlat is, példá ul a vádlottak tan úként történő kihallgatása. A védelem képviselői ezért közösen még a táIgyalás megkezdése előtt, 1945. november 19-én beadvánnyal fordultak a Törvényszékhez, amelyben megkérdőjelezték az eljárás alapjait, kifogásolták a vádiratban szerep l ő vádpontokat. Ahogy azt a vád képviselői is várták e l őze tes megbeszéléseik során, a védelem - az érvényes nemzetközi jogra hivatkozva - mindenekelőtt a béke elleni bűncselekmények miatt indított eljárás jogszerűségét von ta kétségbe arra hivatkozva, hogya Londoni Egyezményben és a hozzá csatolt Szabályzatban (Statútum) lefektetett, teljesen új büntetőjogi szabály a cselekmények elkövetése idején még nem létezett. Márpedig jogszabály visszamenő hatállyal való alkalmazása ellentmond az igazságszolgáltatás világszerte elismert egyik legfontosabb alapelvének, amely kimondja, büntetni csak azt lehet, akinek tettét már annak elkövetése idején is fennálló törvény tiltotta, és büntetéssel fenyegette. A Nemzetközi Katonai Törvényszék november 21-én elfogadta a beadvá nyt, de napirendre tért felette azzal az indoklással, hogy az ellentétben áll a Törvényszék hatáskörét szabályozó Londoni Egyezmény 1. cikkével, továbbá az Alapokmány 3. és 6. cikkelyével. A petíciót Sir Lawrence, a bíróság elnöke konkrétan az 192B-ban született Párizsi (Briand-Kellog) Paktumra hivatkozva utasította el, mondván, az egyezményt tizenöt állam, köztük Németország is aláírta. Az egyezmény aláírói pedig lemondtak a háborúról, mint a nemzeti politika eszközéről azzal a meghagyással, hogya továbbiakban államközi konfliktusaikat békés eszközökkel oldják meg. Németország azonban megszegte ezt az egyezményt, s a perbe fogott szervezeteknek és egyéneknek felelniük kell a következményekért. A bíróság ugyanakkor hangsú lyozta, hogyavádlottaknak a továbbiakban az eUenük felsorakoztatott vádpontok érdemi tárgyalásakor módjában áll majd jogi védekezésük elő terjesztésére . A tárgyalás során elsőként a védelem részéről is Göring ügyét tárgyalták, akinek védekezése tizenkét napot vett igénybe, DÚg a többiek esetében ez átlag négy napig tartott. A volt birodalmi marsall március 15től három napon át sorolta érveit a maga mentségére, majd lB-tói az ügyészek kezdték el a kiballga tását, s eközben alakult ki a per egyik legérdekesebb "párbaja" Jackson és Göring között. Jackson után David MaxwellFyfe, Rugyenko, majd a francia Champetier de Ribes is keresztkérdéseknek vetette alá a vádlotta t, aki a felsorakoztatott dokumentumok, tanúk ellenére jól állta a sarat, d e a "makacs tényekkel" szemben szónoki képességei, fifikás gondolkod ásmódja nem érvényesülhetett. 102

v

Gő,i ng

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

a ta núk padján

Március 25-én a tárgyalás Hess kihallgatásával folytatódott, majd sorra következtek a többiek ... A védelemnek összesen 78 nap állt rendelkezésére, hogy Justitia mérlegének másik serpenyőj ébe a maga érveit, ellenbizonyítékait is beletegye. A vádlottak - Hess kivételével - valamennyien szerepeltek a tanúk padján is. Utolsóként - 1946. június 21-én - Albert Speer lépett az emelvény re, aki a többi vádlottal ellentétben nem próbált meg kibújni a személyét terhelő felelősség alól. A védőügyvédek július 4-én kezdték meg védóbeszédeiket, amelyek július 25-én fejeződ tek be. A védelem a vád felsorakoztatott dokumentumait nem cáfolta, a tényeknek nem mondtak ellent, a bíróság munkája ellen nem nyújtottak be kifogást, a tárgyalást szakszerűnek, korrekhlek és fairnek ítélték. Annál többször von ták viszont kétségbe a bíróság ilIetékességét. Már a november 19-én elkészült első beadvány is előrevetítette a védelem később követett stratégiáját: a fővádlóknak nem elsősorban a ténykérdésekben, hanem a jogi kérdésekben kellett komoly harcoka t vívniuk a védelem képviselőivel. A védők mindenekelőtt az eljárás jogszerűségét vitatták, s azt próbálták meg kifogásolni, hogy védenceiket olyan ügyekben kívánják elmarasztalni, amelyek elkövetésükkor nem estek a büntethetőség hatálya alá. 103

N Ü R

N B E R G

9

4

6

A tárgvalás szünet ében

A vádlottak ugyanakkor azt igyekeztek hangsúlyozni, hogy bár a vád által ismertetett, bemu tatott sz örnyűségek megtörténtek, de ők vagy jóhiszeműen cselekedtek, vagy nem volt tudomásuk a történtekről. A katonák arra hivatkoztak, hogy parancsot hajtottak végre, az admirális ok azzal védekeztek, hogy az ellenség parancsnokai is hasonlóképpen cseleked tek, a politikusok valamennyien a hazájukért tették azt, amit tettek, a pénzügyérek pedig a politikával nem, csupán az üzleti élettel foglalkoztak. A benyújtott dokumentumok - amelyeken sok esetben a vádlottak aláírása szerepelt - azonba n elegendő bizonyítékul szolgáltak, hogya tárgyalássorozat végén a védők közül csak Streicher, Fun k és Schacht védője kérje védence felmentését. A védóbeszédek elhangzása után a vád július 26-ától kezdte meg összegzését a perbe fogott személyekkel, illetve szervezetekkel kapcsolatban. El őbb az amerikai, majd a brit, a francia és végül a szovjet ügyész mond ta el összefoglaló beszédét. Aztán július 30-ától a náci szervezetek és intézmények bűnösségének tárgyalása következett. A véd őbeszédekre itt augusztus 30-án került sor, majd egy nappal később, a tárgyalássorozat zárásaként - az utolsó szó jogán - a vádlottak léphettek a mikrofonhoz, hogy felszólaljanak a maguk mentségére. A j egyzőkönyvekben csaknem ötven oldalnyit tesznek ki ezek a megnyilatkozások, amelyekkel a tárgyalás lé104

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

nyegében befejeződött. Sir Lawrence bejelentette, hogya tárgyalást elnapolja, a bíróság szeptember 23-ig visszavonul, hogy meghozza az ítéleteket. "Ezen a napon tesszük közzé az ítéletet - jelentette be. - Amennyiben halasztdsra lesz szükség, akkor azt időben bejelentjük."

A BÜNTETTEK MERLEGELESE A bírói testület a tárgyaláson elhangzottak értékelésére, a felsorakoztatott bizonyítékok mérlegelésére és az ítéletek elő készítésére szeptember 2-án vonult vissza. Ettől kezdve a bírák és melléjük kirendelt gyorsírók zárt ajtók mögött tanácskoztak (ezekben a napokban még a telefonokat is kihúzták), és hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az elhúzódó viták miatt szükségessé válik az ítélet elhalasztásának bejelentése. A bírák tisztában voltak azzal, hogy az ítélet minden szavával, mondatával történelmet írnak, s az ítéletnek később meg kell állnia a történelem ítélőszéke előtt is. Éppen ezért minden érvüket, döntésüket alaposan előkészítették, megfontolták, ami egy héttel meghosszabbította az ítéletek meghozatalára előzetesen kalkulált időt. Szeptemberben - a munkatársaikkal történ t előzetes konzultációk után - a nyolc bíró ké t hosszabb zárt ülésszakon fejtette ki a vádlottakkal és a perbe fogott szervezetekkel kapcsolatos álláspontját. A zártkörű ülések részleteiről, az egyik résztvevő, Francis A. Biddle naplójegyzeteiből tudhatunk meg érdekességeket. Első

ülésszak Hermann Göringet valamennyien minden vádpontban bűnö snek találták, bár Donnedieu d e Vabres elviekben felmentette az összeesküvés vádja alól. Rudolf Hess esetében már nem volt ekkora az egyetértés. Legtöbben bűn ösnek találták az el ső és második vádpontban, de eltérően ítélték meg szerepét a harmadik és negyed ik vádpont szempontjából. Nikitcsenko valamennyi vádpontban bűnösnek találta, de amikor Volcskov azzal érvelt, hogy Hess kézjegye is ott szerepel a nürnbergi fa ji törvények alatt, "amely banössé teszi zsidók millióinak meggyilkolásában ", Biddle feljegyez te: "Az oroszok nagtjon szélsőséges véleményt foga lmaztak meg." A szovjetek nagyon szerették volna a Hitler utáni második nácit az akasztófán látni, ezért - egyes vélemények szerint - Spandauban "büntették" meg, amikor nem engedték szabadon. 105

N Ü R

N B E R G

946

Joachim von Ribbwtropot ugyancsak bűnösnek találták mind a négy vádpontban. Donnedieu de Vabres ezúttal is hangsúlyozta, hogy fenntar~a álláspon~át az első vádponttal kapcsolatban, s ezt most már valamennyi vádlottra kiterjesztette. Hermann Keitelt mind a négy vádpontban bűnösnek találták. Alfred fodl esetében meglepő egyetértés mutatkozott az amerikaiak, a szovjetek, Birkett és FaIco között. Ók valamennyi vádpontban bűnösnek találták, Donnedieu de Vabres az első és negyedik, Sir Lawrence a negyedik vádpontban tartotta ártatlannak. Alfred Rosenberg esetében viszont eltértek az álláspontok: Fako, Lawrence (aki életfogytiglant javasolt) ikicsenko és Voleskov valamennyi vádpontban bűnösnek találta, Donnedieu de vabres viszont a második vádpontot kétségesnek találta. Az amerikaiak mindkét álláspontot tudomásul vették. Hans Fra/lkot Voleskov, Birkett és a két amerikai bíró bűnösnek találta az első, a harmadik és a negyedik vádpontban, Donnedieu de Vabres ismét kétségeit hangoztatta az e l ső vádponttal kapcsolatban, Nikitcsenko pedig mind a négy vádpontban bűnösnek találta. Wilhelm Fricket Faleo és Parker az első és harmadik vádpontban találta bűnösnek, a szovjetek és a britek viszont mind a négy vádpontban elmarasztalták. Ernst KnItwbrunner ugyancsak a hosszabba n vitatott esetek közé tartozott. BiddJe, Faleo és Donnedieu a harmadik és negyedik vádpontban bűnös­ nek, az első és második vádpontban ártatlannak tartotta. Birkett, Parker, Voleskov és kisebb mértékben Sir Justice Lawrence is az első vádpontban találta bűnösnek, míg ikitcsenko mind a négy vádpontban bűnösnek találta. Martin Bormanll esetében Parker és Biddle azt javasolta, hogy a Reichsleiter távollétében elégedj en meg a bíróság a halottá nyilvánításávaj, de Donnedieu de Vabres és Birkett ragaszkodott ahhoz, hogy mind a négy vádpontban bűnösnek nyilvánítsák. A szovjetek azzal érveltek, hogy mivel nem áll elegendő bizonyíték a bíróság rendelkezésére Bormann halálával kapcsolatban, ezért felette is ítélkezni kell. Art/mr Seyss-Inquart esetében ismét nagy volt az egyetértés, mert mind a négy vádpontban bűnösnek találták, bár az első és második vádpont esetében Biddle fenn tartásokat fogalmazott meg. Julius Streicher esetében ismét a halálbüntetés kiszabása mellett voksoltak, de az indokIásban, hogy milyen bűnök alapján kerüljön akasztófára - az első, a harmadik és a negyedik vádpont alapján - , már eltértek a vélemények. 106

-v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Walter Funkot négy vádpontban is bűnösnek találta Faleo, Parker, Lawrence, Birkett, Nikicsenko és Volcskov. Donnedieu de Vabres és Birkett azonban az elsó vád ponttal kapcsolatban ellentétes véleményt fogalmazott meg. Fritz Sal/ckelt a bírák nagy többsége csak a hamladik és negyedik vádpontban találta bűnösnek, a szovjetek viszont az első és másodikban is. A/bert Speert szintén a harmadik és negyedik vádpontban mond ták ki bűnösnek, de Parker és Birkett hajlott ennek kimondá ára az elsó és második vádpont esetében is. Későbbi mérlegelésük alkalmával viszont felülbírálták erre vonatkozó javasiatukat. KonstaJ/tin von Neumih -ot a szovjetek és britek, valamint Faleo is bűnös­ nek találta mind a négy vádpontban, az amerikaiak viszont az ő esetében el nézőek voltak, s ez mentette meg az akasztófától. A bírák ezt köve tően néhány napra felfüggesztették az egyéni vádlottak értékelését, s a következő napokban a vádiratban szereplő szervezetekról fejtették ki az álláspon tjukat, majd az első vádponttal kapcsolatosan Donnedieu de Vabres álláspontját vitatták meg. Az egyéni vádlottakra szeptember 6-án tértek vissza. Dr. Hja/mar Schachl esetében erősen megoszlottak az álláspontok. Miután Lord ]ustice Lawrence kijelentette, hogya bankár felmen tése mellett voksol, összecsaptak a vélemények. Donnedieu de Vabres morális okokra hivatkozva (Schacht kamerák előtt fogo tt kezet Hitlerrel Franciaország lerohanása után) ezt eIfogadhatatlrumak tartotta. Biddle csatlakozott hozzá, de azt hangoztatta, hogy ebben az esetben több idóre lesz szükség a vádlott bŰllösségének mérlegeléséhez. A szovjeteknek nem voltak kétsége ik: az el ső és második vádpontban bűnösnek találták. Franz von PaperI esetében ismét összecsaptak az eltérő vélemények. Paleo bűnösnek találta a második vádpontban, mert aktívan közreműkö­ dött Ausztria megszállásában, és segített Hitler hatalomra jutásában. Donnedieu egyetértett az állásponttal, az amerikaiak viszont a felmentés mellett voksoItak. Lawrence is hajlott efelé, mert szerinte az Anschluss idején von Papent már eltávolították hivatalából. em volt köze a megszálláshoz - érvelt Biddle, az ankarai nagyköveti posztja pedig aligha tekinthetó bűnös cselekedetnek. Az elliúzódó vita miatt másnap ikitcsenko és Voleskov halálbüntetést javasolt, mert a vádlottat mind a négy vádpontban bűnösnek találták. Kar/ Dönitz cselekedeteinek megítélése szintén erósen megosztotta a bíróságot. Falco szerint bűnössége egyértelmű volt a második vádpontban Norvégia 1941 áprilisában történ t inváziója miatt. DOlmedieu De 107

N

Ü R

N

B

E

R

G

9

46

Vabres a harmadik vádpontban találta bűnösnek. Francis Biddle a felmentés mellett érvelt, mire a szovjetek kifejtették, hogy ez azt jelentené, hogy a tengeralattjáró-hadviselés legális és helyénvaló volt. Lawrence szerint Dönitz a második és harmadik vádpontban volt elmarasz talllató, aInire Biddle úgy reagált, hogy az aIlgol bíró teljesen elrugaszkodott a háború mindennapi valóságától. Az amerikai Nimitz tengernagy elóbb süllyesztett el figyelmeztetés nélkül ellenséges hajókat. A németek - ellenségként csupán átvették ezt a módszert. Azzal is érvelt, hogy egy olyan városban ítélkezik a bíróság, amelynek utcáin civil halottak ezrei fekszenek még a romok alatt a brit szőnyegbombázáso k következtében, s most olyan dolgokért vonják felelősségre a legyőzött ellenséget, amelyek nem vonatkoz tathatók a győztesekre. Úgy vélte, hogy Dönitz ártatlan, s ezért felmentését javasolta. Erich Raeder tengernagy esetében már egyértelműbb volt a döntés. Ót valamelmyi bíró bűnösnek találta az első és harmadik vádpontban, ezen kívül Fako, Lawrence, a szovjetek és az amerikaiak az első vádpontban is elmarasztalták. Biddle golyó általi halál kiszabását javasolta, helyettese Parker viszont ellenezte a halálbüntetést. Baldul' von Schirachot a negyedik vádpontban mondták ki egyöntetűen bűnösnek, de a szovjetek szerint az első vádpontban is elmarasztalható volt. Nikitcsenko azzal érvelt, hogya vádlott egyszer tanácskozott Hitlerrel négyszázezer ember deportálásáról. Hans Fritzsche szintén a vitás esetek közé tartozott. Falco szerint csak propagandista volt, de tevékenységével hozzájáruIt a háborús bűnökhöz és az emberiség ellen elkövetett bűnökhöz. DOlmedieu de Vabres szerint ő volt a legkevésbé bűnös a vádlottak közül. Parker szerint is a börtönben eltöltött egy év elegendő büntetés volt számára az elkövetett bűn súlyához képest. Hitler öt percet sem beszélt vele. Csak azért vádolták meg, mert Goebbels halott. Biddle egyetértett kollégájával. Niki tcsenko és Vokskov szerint viszont Fritzsche az első, második és a harmadik vádpontban is bűnösnek mondható, mert "az általa kifejtett propaganda atrocitásokat eredményezett." Lawrence szerint Fritzsche a harmadik és negyedik vádpont alapján mondható ki bűnösnek, s bár ő az első vádpontban is elmarasztalta volna, de Parker és Biddle érveit megfontolásra alkalmasnak találta. Második ü lésszak előző napok megbeszélései, mérlegelései után a bírák szeptember IQ-én ültek össze ismét annak érdekében, hogy egyeztessék az álláspontokat, tisztázzák a részleteket, eldöntsék a vitás kérdéseket, s minden egyes vád-

Az

108

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E

R

lott esetében kiszabják a büntetéseket. Biddle szerint a szavazás ekkor már meglehet6sen gyorsan lezajlott. Hermann GöriJlget valamennyi vádpontban bűnösnek találták, s megegyeztek a halálbüntetésben. Donnedieu azt javasolta, hogy ne csak Göringet, de általában a halálraítélteket állítsák kivégz60sztag elé. Biddle ezzel szemben az akasztás mellett érvelt azzal a megfontolással, hogy a golyó ál tali kivégzést egyes esetekben - méltányosságból - alkalmazhassák. ikitcsenko ugyancsak az akasztás mellett érvelt, s elvetette a guillotine alkalmazásának lehet6ségét. Bűnös: Az ítélet: kötél általi halál. Rudolf Hess esetében a szovjetek mind a négy vádpont alapján halálbüntetést inditványoztak, Lawrence viszont csak életfogytiglani börtönt javasolt. Az amerikaiak és DOlUledieu de Vabres a harmadik és negyedik vádpont alapján életfogytiglanra, illetve húsz év börtönbüntetésre szavazott. Végül - a francia kivételével - megegyeztek. Az ítélet: életfogytiglani börtönbüntetés. Joachim von Ribbentrop felett éppoly gyorsan pálcát törtek, mint Göring felett. Mind a négy vádpontban bűnösnek találták. Az ítélet: kötél általi halál. Hermann Keitel ítélete szin tén halál volt, de a francia bíró a ki végzőosz­ tagot javasolta. Az ítélet: kötél általi halál. Emst Kaitenbrurmert a harmadik és negyedik vádpont alapján találták bűnösnek, s halálbüntetés kiszabását javasolták. Az ítélet: kötél általi halál. Alfred Rosenberg bűnösségének mértékében csaknem megegyeztek a vélemények. Csupán Donnedieu de Vabres javasolt életfogytiglani börtönt. Az ítélet: kötél általi halál. Hans Frankot a harmadik és negyedik vádpontban egyér telműen bűnös­ nek találták. Az ítélet: kötél általi halál. WilheInl Fricket a második, harmadik és negyedik vádpontban mond ták ki b űnösnek. Az ítélet: kötél általi halál. Julius Streichert a negyedik vádpontban találták bűnösnek, de ez is elég volt a halálbün tetés kiszabásához. Az ítélet: kötél általi halál. Walter Ftmkot szintén mind a négy vádpontban b1.1nösnek találták, de Parker e l egendő büntetésnek tartotta az életfogytiglant. Végül többséggel a halálbüntetést szavazták meg. Az ítélet: kötél általi halál. Fritz Sauekel sorsáról gyakorlatilag nem volt vita. A harmadik és negyedik vádpontban bűnösnek találták. Az ítélet: kötél általi halál. (Érdekes módon az ítélet indoklásában viszont az szerepelt, hogy Sauckelt a második és negyedik vádpont alapján akasztották fel.) Alfred Jodl esetében leszögezték, hogya "katonák katonája" Keitelnél kevésbé bűnös, ezért Donnedieu az előbbinél méltányosabb ítélet kiszabá109

N

Ü R

N

B

E

R

G

946

sát javasolta. Az amerikaiak, britek és szovjetek azonban az első három vádpontban bűnösnek találták, s a halálbüntetés mellett döntöttek. Az ítélet: kötél általi halál. Arthur Seyss -Inquartot a harmadik és negyedik vádpontban mondták ki egyöntetűen bűnösnek. Az ítélet: kötél általi halál. Albert Spee/" viselkedése a bíróság némely tagjára komoly befolyást gyakorolt, s bár a harmadik és negyed ik vádpontban b űnös n ek találták, a Bidd le és Nikitcsenko ellenében a többség halálbüntetés ellen szavazott. Az ítélet: húsz év börtön. Konstantin von Neurath ügyében igen szerteágazóak voltak a vélemények. Biddle, Parker és Fako bűnösnek találta a harmadik és negyedik vádpontban és 15 év börtön javasolt, Donnedieu de Vabres és Birkett ezt elfogadta, de az e l ső és harmadik illetve mind a négy vádpont alapján. Sir Lawrence életfogytiglant javasolt, míg az oroszok a halálbüntetésre voksoltak. Végül bűnösnek mondták ki mind a négy vád pontban, de elkerülte a kötelet. Az ítélet: 15 év börtön. Martin Bormann esetében a britek és az amerikaiak meg voltak győződ ­ ve a haláláról, a szovjetek viszont nem, ezért az első, második és negyedik vádpont alapján halálbüntetését javasolták. Az angolszászok belementek a kompromisszumba. Az ítélet: k ötél általi halál. Ba/dul' von Schirac/1 esetében Falco az el ső és negyedik vádpont alapján életfogytiglani börtönt javasolt. Donnedieu de Vabres és Birkett húsz évet, a szovjetek és Sir Lawrence kötelet javasoltak. Többségi döntéssel a középértéket fogad ták el. Az ítélet: húsz év börtön. Erich Raeder b ű nösségé t ill etően nem voltak viták. Az első három vádpontban bűnösnek találták. A franciák húsz évet, Lawrence és az amerikai életfogytiglant, a szovjetek kötelet javasoltak. Az ítélet: életfogytiglan. Karl Dönüz bűnösségé t Raederénél jóval kisebbnek tartották, s ennek megfe l elően Donnedieu de Vabres és Parker 5-10, Birkett húsz év börtönt javasolt. Ezt a mértéket a szovjetek is elfogadták, Sir Lawrence viszont a tíz mellett kardoskodott. Az ítélet: tíz év börtön. Hans Fritzsche esetében először mérsékelt (2- 5 év) börtönbüntetés kiszabását fontolgatták. Donnedieu a felmentést javasolta, Biddle egyetértett, Parker pedig kijelen tette, minek ágyúval lőni verébre. A szovjetek tiltakoztak a propagandista felmentése ellen, ám a többség nem találta bűnösnek Fritzsche-t az első, a harmadik és negyedik vádpontban, ezért leszavazta őke t. Az ítélet: felmentés . 110

í v EG

J

Á T

E

K - A

P R E C E D E N S

P

E R

Hja/mar Schacht ügyében Fako terjesztette elő elsőként az álláspontját. Az első és a második vádpontban bűnösnek találta, de öt év börtön kiszabását elegendőnek ítélte meg. DOlmedieu de Vabres egyetértett, Parker felmentést javasolt, Biddle viszont életfogytiglant kért az első vádpont alapján. Hasonlóképpen a szovjetek. Birkett úgy vélte, Schachtot vagy fel kell menteni, vagy súlyos büntetést kell kiszabni rá. A bírák végül megegyeztek, hogy vagy nyolc év az őrize tbe vételtől, vagy még további hat év börtön. A szeptember 12-i döntés és az ítélethirdetés között azonban a kulisszák mögött történt valami, ami miatt a döntést megváltoztatták. Donnedieu de Vabres bejelentette, hogy változott az álláspontja, és a vádlott felmentését javasolja. Döntése megváltoztatta a szavazás arányát. Az ítélet: felmentés. Franz von Papen esetében is Fako terjesztette elő javaslatát: öt év börtönt javasolt. Donnedieu és Parker úgy ítélte meg, hogy az idős diplomata nem vonható felelősségre egyik vádpont alapján sem. Birkett szerint is inkább intrikus volt. Miután Sir Lawrence is felmentést javasolt, ikitcsenko egyedül maradt a tíz év börtönt javasoló véleményével. Az ítélet: felmentés A francia és szovjet ügyész valamennyi vádlottra halálbüntetést kért. A brit ügyész különböző súlyú büntetések kiszabását javasolta, míg az amerikai ügyész nem fogalmazott meg egyé rtelmű álláspontot. Mivel az elítéléshez vagy a felmentéshez a négyből legalább három szavazat volt szükséges, a végső szavazás több meglepetést is hozott. A felmentettek közül Schacht és von Papen esetében 2-2 szavazat miatt patthelyzet állt elő, ami a vádlottak felmentéséhez vezetett. Fritzsche esetében csak Nikitcsenko szavazott a büntetés mellett, így ő is szabadon távozhatott az ítélethirdetés után. Az ítéletek meghozatala tehát Göring, Keitel, Frank, Streichel, Sauckel, Ribbentrop, Bormrum, Kaltenbrunner, Rosenberg, Frick és Seyss-lnquart esetében egyértelmű és az esetek jelentős részében egyhangú volt. A nehezebb ügyek közé tartozott von Schirach, Jod!, Hess, Raeder, Dönitz, Speer, Funk és von Neurath tetteinek megítélése, végső ítélete a vitatott esetek közé tartozott, de a három felmentett vádlott (von Papen, Schacht és Fritzsche) esetében is hosszabb időt vett igénybe a végső döntés meghozatala. Az ítéletek megvitatása során a britek, a franciák és a szovjetek nem vettek igénybe kül ső tanácsadókat, az amerikaiak viszont meghívták Quincy Wrightot, a Chicagói Egyetem professzorá t, Herbert Wechslert a Columbia Egyetem professzorát és Adrian L. Fishert, a külügyminisztérium későbbi veze tő jogászát. 111

N Ü R

N B E R G

946

Az ítéletek előkészítésében, vitájában még nyak, a végső döntések meghozatalában már csak a négy főbíró vett részt, az ő döntéseik, illetve szavazataik döntötték el az egyes vádlottak további sorsát. A Londoni Egyezményhez csatolt Statútum értelmében az ítélet meghozatalához a négy bírói véleményből legalább három véleménynek egyeznie kellett ahhoz, hogy ítélet születhessen. A bírák a vádlottak feletti ítéleteiket a vádiratnak megfelelő sorrendben hozták, s csak abban az esetben halasztották el a döntést, ha a vélemények ütközése (2-2) miatt az első szavazás alkalmával nem tudtak dönteni. Az ítéletek döntő többségét - ezt is Biddle feljegyzéseiból tudjuk - viszonylag gyorsan és egyetértésben hozták meg, más esetekben viszont Nikitcsenko csaknem mindig egyedül maradt nyugati kollégái véleményével szemben. Azt is tudjuk, hogy csaknem minden esetben a francia bíró, DOlllledieu de Vabres hozta a legenyhébb ítéleteket (de ő a brit és amerikai kollégáival ellentétben egyik vádlottat sem akarta szabadlábra helyezni), Nikitcsenko viszont minden vádlottra halálos ítéletet kért, s külön beadványban kérte a felrnentésre javasolt vádlottak vétkességének megállapítását.

AZ ÍTÉLETHIRDETÉS

Az ítéleteket 1946. október l-jén hirdette ki a Nemzetközi Ka tonai Törvényszék. Az ítélethirdetésre fokozott óvintézkedések mellett került sor. Az Igazságügyi Palotát már szeptember 29-én erős katonai és rendőrségi készültséggel vették körül, az őrséget megkettőzték, s minden eshetőségre felkészültek, hiszen a tárgyalás ideje alatt is előfordult, hogy riadókészültséget kellett elrendelni, mert szabadítási kísérletről terjedtek el hírek a városban. Az ítélethirdetés előtti este Andrus ezredes titkos megbeszélésre hívta össze tisztjeit, hogy megtegyék a szükséges előkészületeket. A parancsnok nem akart meglepetéseket, nem szerette volna, ha gyilkosság tőrténik, vagy valamelyik fogoly megkísérli az öngyilkosságot. Éppen ezért megtiltotta, hogya továbbiakban bármit is kiadjanak a foglyoknak a raktárszobából. A tárgyalóterembe sem vihettek magukkal semmit. Az átvonulás és az ítélethirdetés idejére az épület folyosóiról is kitillottak minden illetéktelent, csupán a létszámban megerősített őrség tagjai lehettek jelen. A két, kritikusnak gondolt napon a német polgári alkalmazottak számát is minimálisra csökkentették, s mindenkít alaposan megmotoztak, mielőtt belé-112

v

É G J

AT

É K - A

P R E C E D E N S

P E R

pett az épületbe .. . A várható nagy érdeklődésre való tekintettel az asztalok helyére pótszékeket raktak be a tárgyalóterembe, s erre a két napra új, különböző színű belépőket nyomtattak, amelyek vagy délelóttre, vagy délutánra szól tak. A tárgyalóterembe azonban minden esetben csak újabb személyi motozás után lehetett belépni, mert a biztonsági intézkedések minden korábbinál fokozottabbak voltak. Andrus az ítélethirdetés előtt a foglyoknak is "eligazítást" tartott. A náci főbűnösök őreikhez bilincselve, combjukhoz tett kézzel, félkörben álltak a zárkaépűletben, miközben a parancsnok a következőket közölte velük: "Kötelességük saját magukkal, az utókorral és a német néppel szemben, hogy nz elkövetkezőket mélt6sdggal és férfiasan fogadják. Azt kívánom, hOi5lJ amiko,. belépnek a tári5lJa/6terembe, álljanak egyenesen, hallgassák meg az ftéletiiket, azután jöjjenek ki. Biztosak lehetnek, hogy segítségükre leszünk, és gondjukat viseljük, ha már kijöttek, s a közöl1ség már nem láthatja Önökef." A várható izgalmakra, s a vádlottak hajlott korára tekintettel Andrus a tárgyalóterembe és a folyosóra is rendelt orvosi ügyeletet, s minden eshetőségre készen a liftben is várakozott - hordággyal - az a két katona, akiknél kényszerzubbony is volt arra az esetre, ha az ítélet hallatán valamelyik elítélt dühöngeni vagy hisztériázni kezdene.

A tudósításokat a tárgyalás ídeje alan is legépelhenék az újságírók

113

N

U

R

N

B

E

R

6

946

Az ítélethirdetés re a bíróság délelőtt 10 órakor vonult be a tárgyalóterembe, hogy a zsúfolásig teli teremben nagykövetek, tábornokok, újságírók, rádióriporterek, ügyvédek jelenlétében hirdesse ki az ítéleteket. A bíróság először - röviden összefoglalva - az ítélet általános részét olvasta fel (az ítélet teljes szövege 223 oldalra és mintegy 100 OOO szóra terjedt kD, majd a megvádolt szervezetek bűnösségével ka pcsolatos ítéleteket olvasták fel. A vádlók hat szervezet bűnössé nyilvánítását kérték, de a Törvényszék ezek kőzül csak a náci párt politikai vezetőinek testületét, a Gestapót, valamint az 55-t és 5D-t mondta ki bűnösnek, míg a másik hárommal- a birodalmi kormány, az SA és a német vezérkar és főparancsnokság - szemben mellőzte a bűnőssé nyilvánítást, és ejtette a vádakat. Ezt követően az egyes vádlottak jöttek sorra, akik megtudhatták, hogy kit, milyen vádpontokban mondtak ki bűnösnek, illetve kik azok, akiket felmentettek. Amikor a bíróság sorolni kezdte a neveket, a tárgyalóteremben szinte tapintható volt a feszültség. Elsőként Göring neve hangzott el, akit valamennyi vádpontban bűnösnek találtak a bírák. Hesst ezúttal is hidegen hagyták az elhangzó mondatok. Térdére papirokat fektetve, rendületlenül írt, és Cöringnek kellett figyelmeztetnie, hogy róla van szó. A többiek igyekeztek fegyelmezetten tudomásul venni az elhangzottakat. KeHel egyenesen, merev derékkal ült, Kaltenbrunnernek az arcizma i rándultak egyet-egyet, Rosenberg összetörten bámult maga elé, Frick a neve említésére felkapta a fejét, Streicher keresztbe fonta a karját, lazán hátradőlt, de a tárgyalás alatt először hagyta abba a rágógumizást, Funk nyugtalanul lefől csúszkált a helyén, feje valósság gal besüppedt a válla közé, Schacllt ironikus mosollyal vette tudomásul a felmentő ítéletet. .. (Érdekesség: Amikor Göring meghallotta Schacht felmentő ítéletét, bosszúsan lekapta fejéről a fejhalIgatót, és lecsapta a padra. Ezt az ítéletet mások is értetlenkedve fogadták, s amikor a másik két felmentő ítélet is elhangzott, a tárgyalóteremben a továbbiakban már alig figyeltek az eseményekre. Mindenki a szenzációt akarta világgá röpíteni, amire az ebédszünetben nyílt lehetőség.) Az ítélethirdetés első része 13.4S-kor ért véget. Ekkor ebéd szünete t rendeltek el, s a vádlottakat visszakísérték a zárkájukba. A három felmentett azonban már nem tartott a többiekkel. Összecsomagolhattak, s a földszintről a felső épületrészbe költöztek át, majd rögtönzött sajtótájékoztató keretében találkoztak az újságírókkal, akik mindhárom fclmentettet kérdésekkel és autogramkérésekkel ostromolták. Ezekre egy darabig Schacht is válaszolt, majd felemelte a kezét és figyelmet kért: "A gyerekeim három- és 114

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E

R

A felmentett vádlottak és Andrus bönönparancsnok

négyévesek, és még soha nem ettek csokoládét - mondta. - Ezért a továbbiakban autogramot mlÍr csak csokoltídé ellenében adok!"

Az ítéletek kihirdetése délután 2 óra 50-kor foly tatódott, ez volt a bíróság utolsó, 407. ülése. A bírák ismét bevonultak a tárgyalóterembe, s névre szólóan megkezdték az ítéletek felolvasását, amit a tolmácsok fordítottak. Erre az alkalomra a fotósokat és a filmeseket már nem enged ték be a tárgyalóterembe. A bíróság nem járult hozzá, hogy azokban a döntő pillanatokban, amikor a vádlottak az élet vagy halál kérdéséről értesülnek, filmezzék vagy fényképezzék az arcukat. A vádlottakat - Göringet kivéve - egyenként, bilincsben vezették be a tárgyalóterembe. Elsőként Göring ítéletét kezdte el Sir Lawrence felolvasni, de Göring az első mondatnál integetni kezdett, s idegese n felneve tve jelezte, hogy nem működik a fejhallgatója, nem hallja a tolmácsolás t. Az egyik fehérsisakos őr azonnal egy teclmikusért szaladt, aki gyorsan kijavította a kontakthibát, így Göring másodszor már tisztán értette a "verdiktet" : " .. .banösnek találtuk, s ezért a N emzetközi Katonai Törvényszék kötél általi halálra ítéli." Az ítéletben egyetlen enyhítő körülményt sem soroltak fel Göring javára, mert búnösségét - így szólt az ítélet - " méreteiben szinte egyedülállónak" találták. Amikor az utolsó szó is elhangzott, Göring levette fejéről a fejhalIga tót, szótlanul megfordult, és távozott a teremből. Helyére Rudolf 115

N Ü R N B E R G

946

Az íté let napján a lapok különkiadásokat jelentettek meg

Hess érkezett, aki zavarodott arccal állt a helyén, amíg az ítéletét felolvasták, majd ó is szótlanul távozott. Utána sorban érkeztek a többiek, s ugyancsak csendben, incidens nélkül hallgatták végig az ítéleteket. Az ítéletrurdetés után a bíróság 15.40-kor vonult vissza . Történelmi szerepét betöltötte, felada tát elvégezte. A további teendők már mások hatáskörébe tartoztak. Elsőkén t természetesen az újságírók tették a dolgukat. Előbb a teremben, aztán a folyosón, májd a távirati szobákban szabadult el a pokol. A világnak tudomást kell szereznie a szenzációról, s a különszámok jóvoltából néhány órával később már szalagcímek hirdették: " Nürnbergben a Nemzetközi Kntonai Törvénysze'k meghozta ítéletét. . ." (Érdekesség: Mielőtt a bírák meghozták volna az ítéletet, 32 amerikai újságíró a nemzetközi sajtóközpontban már megtette azt. A vádlottak neve mellé be kellett ikszelniük a "bűnös", "nem bűnös", "halálbüntetés", " börtönbüntetés" szavakat. A sajtó munkatársai egyhangúan halálos ítéletet vártak Göring, Ribbentrop és Kaltenbrunner esetében, 29 ikszelés jutott Keitel és Sau ekel, 27 Hans Frank, 26 Seyss-Inquart, 24 Rosenberg, 17 Hess, 15 Raeder, 14 Dönitz és Streicher; 13 Jodl, 12 Frick, II Speer, 9 von Schirach, 6 von Papen, 4 Schacht, 3 von Neurath és Fritzsche neve mellé.) 116

VÉGJA'

T

É K - A

P R E C E D E N S

P E R

A Süddeutsche Zeitung különkiadásban ismertette az ítéletet

117

• :

Az elítélt neve

\'!.ldJ~t~nt

Martin Bormann

Ntlm b(inós

Karl Dönitz

N""llll11ÚlLi.""

lfuI15 Fra n k

Nem

bűnös

Wilhelm Frkk

Nem

bűnös

Hans Fri tzsehe

Nem

bűnös

2. v.idpt1nt

1. vádpont

4. vádpont

Íl?let

Btinös

Bűnös

Akasztás

r11"jn~i ...

Bűnös

Bilnös Bűnös

Bűnös

Nem

bűnös

10 év Bűnö,

Szabadon boctitás

Meghalt

1956

1980

1945

Akasztás

Bt1nö~

Akasztás

194h

"'em bűnös

Felmentés

1953

Életfogytiglan

1957

1960

Nem b,ínós

Bűnö,

Bűnös

Bunö,

Hermann Göring

Bűnö,

Bűnö,

Bunös

Bűnös

Ak~S7.tá"

194fi

Rudolf Hess

Bunös

Bűnös

Nem

Nem bünös

Életfogytiglan

1987

Alfred Jodl

Bűnös

Bűnös

Bűnös

Bűnös

Akasztás

1946 1946

Ernst Ka ltenbm nner

Nem

Bűnös

Bűnös

Akasztás

Wilhelm Keitel

Bűnös

bűnös Bűnös

Bűnös

Bűnö"

Akasztá"

Konstantin von Neurath

Bűnös

Bűnös

Bűnös

Bűnö,

15 <;v

Franz von Papen

Nem

bűnös

Nem

bűniis

Erich Ra ed er

Bünö,

Bűnös

Bűnös

Bűnö,

Bűnii:-;.

Bűnös

Bűnös

Ros~nberg

Búnö,

Bl.·in(l~

Búnös Bűnös

AJ fred

Fritz Sa u eke I

Nem

bűnös

Nem

bűnös

Hjalma r Sch~c h t

r\f;.\m

bűnös

t\em

bűnös

Baldur von Schirach

Nem btinös

Arthur Sqss-Inquart

Nem

bűnös

Búnö~

Albert Specr

Nem

bűnös

Nem

Ju Ti u~ St re ieher

Nem

bűnös

bűnös

Életfogyti g la n

1956

1955

1960 1946

Bűnös

Akasztás

1946

Bűnös

Akasztás

1946

Bűnös

B,ínös

Akasztás

Bűnös

Bűnös

20

Bűnös

Akasztás

~v

~V

Nem

Nem

1970

Felmentés

20

Ig~n

1969

Akasztás

Bűnö,

Nem

1946

19'>4

Felmentés

Joachim von Ribbentrop

Igen

1946

Walter Funk

bűnö,

Letóltótte büntetését?

1966

1974

Igen

19% 1966

1981 1946

Igen

~

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Mint a fenti táblázatból is lá tható, Nürnbergben a bíróság - a huszonkét vádlott közül - tizenkettő t (Martin Bormannt távollétében) halálra, hetet különböző időtartamú börtönbüntetésekre ítélt, hármat pedig felmentett. Ugyanakkor a vádiratban szereplő hat szervezet és hivatal közül csak három - a náci párt politikai vezető testülete, a Gestapót és SD, valanúnt az SS - búnösségét állapították meg. A másik három - a német vezérkar és főparancsnokság, a birodalmi kormány és az SA - esetében a bírák úgy döntöttek, hogy nincs elegendő jogalap a búnössé nyilvánításhoz. Az ítélet azt jelentette, hogya továbbiakban a bűnösnek nyilvánított szervezetek és hivatalok tagjait a Londoni Egyezményt aláíró országok (és a hozzájuk csa tlakozó 19 állam) jogosultak a sajá t bíróságaik elé állítani (tehát érintettségük esetén a Nürnbergben felmentett vádJottakat is), mégpedig olyan eljárás keretében, anú lehető vé teszi, hogy ne a vádhatóság feladata legyen a bizonyítás terhe, hanem a vádlottaknak kelljen igazolniuk árta tlanságukat. Andrus ezredes beszámolója szerint az elítéltek mindegyike saját lábán tért vissza a zárkájába, nem volt szükség orvosi beavatkozásra. Az elítéltek igyekeztek tartani magukat, csak Funk sírta el magát, afeletti kétségbeesésében, hogy hátralévő életét börtönben kell eltöl telúe. Gilbert könyvéből azt is tudjuk, hogya cellájukba visszaérve hogyan kommentálták neki az ítéleteket. (A pszichológus nem volt jelen az ítélethirdetésnél.) Fri tzsche: "Magamon kívül vagt)ok, hogt) most nyomban szabadlábra helyeznek, és nem küldenek vissza Oroszországba. Ez több, miHt amit reméltem." Von Papen: "Reméltem, de valójában nem számítottam rá ... Űzött vad vagyok. Soha többé nem hagtjlwk békében." Göring: "Haltíl!" Ribbentrop: "Halál! Halál! Akkor hdt nem írhatom meg az én szép emlékirataimat ... Cece ... Micsoda gyrílölködés!" Keitel: "Kötél általi halál! Azt hittem, hogt) legalább ettől megkíméI11ek." Ka ltenbru nner: "Halál!" Frank: "Köte? általi halál. Megérdemeltem, számÍ/ottam rá ... " Rosenberg: "Kötél! KöN/! Ezt akarta, ugt)e?" Streicher: "Természetesen - halál! Pontosan az, amit vártam." Funk: "Életfogt)tiglani börtön. Mit jelent ez? Csak nem tartanak börtönbe zárva egész életemben? Ugye, nem gondolják ezt komolyan?" Dönitz: "Tíz esztendő! Hát... nlÍndenesetre tisztáztam a tengeralattjáróháború ügyét. Az önök NÍll1Ítz tellgemagya is elismerte: ön hallotta!" Raeder: "Nem tudom. Elfelejtettem." 119

N Ü

R N B E R G

946

Schirach: "Húsz! Jobb gyorsan meghalni, mint lassan ." Sauekel: "Halálra ítéltek, nem tartom igazságosnak az ítéletet. Én szeme1y szerint sohasem voltam kegyetlen." Jodl: "Halál! Kötél általi halál! Hát ezt ... legalábbis ezt nem érdeme/tem. Az, hogy halálra ít~ltek - rendben van, valakinek viselni kell a fele/6sséget. De ezt. .. ezt nem érdemeltem." Seyss-Inquart: "Kötél általi halál. Nos hát ... tekintettel a helyzetre, nem is számítoltam másra. Rendben van ez íglI" Speer: "Húsz esztendőt kaptam ... hát ami azt illeti, méItányos büntetés. Nem állapíthattak meg e1lnél enyhébb ítéletet, figyelembe véve a tényeket. Nem is panaszkodom. " Von eurath: "Tizenöt év!" Frick: "Kötél. Nem is vártam mást." Von Papen szavai elárulták, hogy az ítélethirdetés után a három felmentett vádlott lelkiállapota sem volt felhőtlen, hiszen okkal tartottak a várható következményektől. Az ítéletek hírére délután az Igazságügyi Palota előtt egyre nagyobb tömeg gyülekezett, s hamarosan lincshangulat lett úrrá az elkeseredett, felháborodott embereken. Az utcán elhangzó dühös kiabálások, követelések az épületbe is behallatszottak, ezért egyik "szabaduló" sem merte megkockáztatni, hogy távozzon, és kilépjen az u tcára. Inkább visszatértek a zárkáikba, s írásban kérvényez ték Andrus parancsnoktól, hogy még egy éjszakát a börtönben maradhassanak. Továbbá azt is kérték, hogy az amerikaiak gondoskod- janak a biztonságukról, és szállítsák el őke t egy olyan távoli helyre, ahol a tömeg haragja már nem éri u tol őket. A helyzet és a kérelem Andrust rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta, hiszen a kívülállóVon Neurath a lá nyával távozik a börtönből nak az a benyomása támadha-

120

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

tott, hogya bíróság nemcsak felmentette a náci bűnösöket, de az amerikaiak még rejtegetik is a népharaggal fenyegetett "árta tlanokat" . Nem is vállalta a felelősséget Andrus felettesei közül senki, de végül a kínossá váló ügy anélkül oldódott meg, hogy az amerikaiaknak - és személy szerint Andrusnak - a nyilvánosság előtt kellett volna számot adnia bármilyen döntéséről. A három felmentett közül ugyanis ketten - Schacht és Fritzsche - a harag csillapodtával, a sajtó figyeimét elkerülve maguktól elhagyták a börtönt. Megfelelő pillanatban kicsempészték őket az épületból, s Fritzsche-t kérésének megfelelően Nürnbergtól távol, ismeretlen helyre, a rokonaihoz vitték. Schacht néhány hetes rejtőzködés és bujkálás után szintén megpróbált visszailleszkedni a hétköznapok világába, de hamarosan tapasztalnia kellett, hogya felmentő ítélettel megpróbáltatásai még korántsem értek véget. Az új Németország nem fogadta be, a rend ő rség hamarosan őrizetbe vette, s egy német bíróság később nyolcévi börtönre ítélte, amelyből kettőt letöltött. 1948-ban engedték szabadon, amikor a hidegháborús légkörben - szakmai múltjának és kapcsolatainak köszönhetően - újra el tudott helyezkedni a bankviIágban. Von Bapen további sorsa szintén kacskaringósan alakult. Ó a kérelem beadása után hosszabb ideig maradt még a börtönben, mert nem akadt senki, aki befogad ta volna. Először az a német város tagadta meg tőle a letelepedési engedélyt, amelyet leendő otthona ként jelölt meg. Aztán hiába kérelmezte, hogya francia zónába mehessen, a franciák nem kértek belőle . Később kéreImét az angolok is elutasították. Az egyre kinosabb helyzetbe kerülő amerikaiak ezért azt javasolták neki, hogy menjen a szovjet zónába, de ezt a javasVon Papen amerikai biztonsági kísérettel hagyja el a börtönt latot von Papen utasí121

N Ü R

N B E R G

9

4

6

totta el attól félve, hogy ott újra letartózta~ák, s fogságba kerül. Végül a német hadseregben századosként szolgáló fia "váltotta ki", s vette magához. De október 16-a éjszakáján még a börtönben, egy cellában fekve virrasztotta át társai kivégzését.

AZ UTOLSÓ NAPOK

A nürnbergi bírák és ügyészek többsége - feleségük és családjuk társaságában - október 2-án hagyta el ÜInberget. Az elítéltek további sorsáról ettő l kezdve már Andrus ezredes, illetve a Négyhatalnú Bizottság döntött. S az ezredes továbbra sem akart meglepetéseket, remélve, ha nagyobb botrányok nélkül sikerült lefolytatni a tárgyalást, akkor akivégzésekig hátralévő két hét is "megúszható" különösebb események nélkül. A börtönben ezért fokozott biztonsági intézkedéseket léptettek életbe. Az elítéltek cellájában éjszaka is égett a villany, mozgásukat minimálisra korlátozták, S az ítélethirdetés után már csak bilincsbe verve hagyhatták el celláikat. Albert Speer október 4-én ezt írta naplójába: "Az ítélethirdetés óta cel/áink ismét bezáródtak, nincs többé lehetőségünk, hogy beszélgessünk egtjlnással. Eddig egyikünk sem vállalkozott arra, hogy éljen a Jehetőséggel, s naponta egy órát le-föl járkáljon a börtön tomaterl11ében ... A ha/álrartélteket nem engedik többé sétálni. Ritkán nyitják ki a cellaajtóikat. Va lószínűleg csak a lelkész vagy az orvos látogatása alkalmával ." A lelkészeknek, a pszichiátereknek és az orvosoknak valóban sok dolga volt az utolsó napokban, hiszen az ítéletek végrehajtásá ig nekik kellett az elítélteket megfe l elő testi-lelki állapotban tartani. A beszámolókból az is kiderül, hogy az elítéltek zömét ekkor már nem az ítélet, hanem a kivégzés id őpon~a foglalkoztatta. A vádlottak október 7-8-án kaptak lehe tőséget, hogy szeretteikkel, hozzátartozóikkal még egyszer, u toljára találkozzanak. A többség a feleségé től búcsúzott el az utolsó beszélőn (akikről már az ítéletet követően "Nürnberg özvegyeiként" írt a sajtó), de Göringet 8 éves lánya is meglátogatta az anyjával, Ribbentrophoz pedig az SS-ben szolgált fiát hozták át az egyik közeli gYÚj tőtáborból. Andrus mindenekelőtt a " legnagyobb vadra" , személyes ellenfelére, Göringre vigyázott, aki Mondorf óta a bögyében volt, hiszen a "kövér Hermann" folyamatosan gúnyt űzö tt belőle, lenézte, s gyakran nyilvánosan is gúnyolta a fémsisakot viselő táborparancsnokot, akit csak " tűzoltó száza122

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Az amerikai katonákat prosp ektus tájékoztatta a tárgvalás ról

dosként" emlegetett. Andrus - valószínűleg nem felejtve a régi sérelmeket - az utolsó két hétben megvonta Göringtől a szabadtéri séta jogát, majd a kivégzésig h átralévő két zuhanyozást is. Az őrö k a többiek cellájában is rendszeres és megl epetésszerű kutatásokat tartottak, de ez Göring esetében odáig men t, hogy október ötödikén a szalmazsákját is lecserélték. Ettől kezdve a cellán kívüli beszélői, találkozásai alkalmával mindig egy őrhöz bilincselve kelJ ett szembeülnie a partnerével. Amikor október 7-én elbúcsúzott a családjától, a cellájába visszatérve könnyebb szÍvrohamot kapott, s betegágyához dr. Pflückert hívták, akivel korábban is mindig szívesen elbeszélgetett, Most is neki öntötte ki a szívét: "Éppen most tllJálkoztam utoljára a feleségemmel, kedves doktor. Valóságga l belehaltam. NagJjol7 nehéz óra volt, de a feleségem kérte ezt a találkozót. Csodálatosan viselkedett. Nagyon kivételes asszony ... " Pflücker nyug tatókat adott a felzaklatott elitéltnek, amit Göring megköszönt és halkan megjegyezte: "Most már megölhetnek, ahogJj akarnak. Örülök, hOgJj még megélhettem ezt az órát." Az ítélethirdetés utáni két hétben az elitéltek nemcsak családtagjaikkal találkoztak, de védőikkel is intenzív kapcsola tban álltak, mert kivétel nél123

N Ü

R N B E

R G

946

kül élni akartak azzal a lehet6séggel, hogy kegyelmi kérvényeket, különböző beadványokat juttassanak el a megfelel6 helyekre. A halálra ítéltek közül volt, aki a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz, volt, aki Truman elnökhöz, Montgomery tábornokhoz, VI. György királyhoz vagy a Churchillt felváltó Clement Attlee brit miniszterelnökhöz Írt kegyelmi kérvény t. Jodl esetében véd6ügyvédjei, dr. Exner és dr. Jahrreiss a Katonai Törvényszéket figyelmeztették, hogy az ítélettel mártírt fognak csinálni a tábornokból, akinek kötél általi halálos ítéletét mások is igazságtalannak tartották. Beadványuk azonban hatástalan maradt, mint ahogy a golyó általi kivégzés lehetőségét is elutasították a fellebbviteli hatóságok. Jodl felesége, Luise Jodl is megpróbált közbenjárni férje érdekében. Ó Montgomery-hez és Churchillhez fordult levelével, akikben a katonát szólította meg. Utóbbinak ezt írta: " Uram, Ön n"lindig büszke volt arra, hogy katona, s mint egJj oszlop állt, amikor Anglia halálos veszéLybe került. EgJj brit születésű anya lányaként fordulok Önhöz, mint katol1ához, S arra kérem, emelje fel

a szavát fériem, Jodl tábornok életének megkímélése érdekében, aki - mint azt Ön is tudja - nem tett mást, mint a végsőkig harcolt a hazájáért."

Churchill október l3-án kelt válasza kimért, szűkszavú volt, s nem fogla lt állást az ügyben. "irását megkaptam - írta - és előterjesztettem Attlee miniszterelnöknek." Hasonlóképpen reagált a megkeresésre Montgomery tábornok is. Göring szintén több kérvény t írt, és ő is kérelmezte, hogy az akasztófa helyett állítsák kivégzőosztag elé. Az elitéltekkel október l3-án közölték a hivatalos válaszokat. Október 9-ei ülése után a Szövetséges Ellenő rző Bizottság a fellebbezési kérelmeket elutasította. Az elítéltek közül néhányan ekkor már két napja tudták, hogy sorsuk beteljesedett. Jackson még szeptemberben azt javasolta dr. Gilbertnek, hogy ne csak az ítélethirdetésig lássa el feladatát, hanem a kivégzésekig maradjon a foglyok közelében, mert arra gondolt, hogya pszichológus még az utolsó napokban is hasznos tanácsokkal szolgálhat a börtönparancsnokság számára . A pszichiáter azonban nemcsak feletteseit informáIta tapasztalatairól, de a foglyok tőle tudták meg, hogya Szövetséges Ellenőrző Bizottság elutasította kéreimeiket. Jodl október ll-én ezt írta feleségének: "Dr. Gilbert ma mondta meg nekem, hOgJj az Ellenőrző Bizottság nlinden kísérletet elutasaott. Talán valami pszichológiai kiiLönlegességet várt abejelentéstől ... " Göring

is Dr. Gi lberttől értesült kegyelmi kérvénye elutasításáról. Ezt követően írta meg hosszú levelét Churchillnek, ami t azonban nem hoztak nyilvánosságra. 124

v

Göring

É G J

vé dőj éve l.

A

T É K -

A

P R E C E D E N S

P E R

dr. Slahmerrel lárgyal

A kegyelmi kérvények elutasítása után az elítéltek már csak búcsúleveleket vagy naplót írtak, és többnyire olvasással próbálták meg elütni az időt. Jodl Wilhelm Raabe egyik könyvét olvasta, Sauckel pedig a jeles németek fiatalságát bemutató antológiát. Frank lelkesen mesélt a vizitáló orvosnak Franz Werfel Das Lied von Bernadette CÍmű könyvéről, Göring pedig ü res óráiban az Effie Briestben próbált elmélyedni. Streicher Jelusich Der Soldat című regényének próbált meg a végére érni, Jodl pedig Hamsun Wanderer című múvét kölcsönözte ki utoljára a könyvtárból. Seyss-Inquart asztalán Eckenmum Gesprache mit Goethe CÍmú művét találták meg, míg Frick ugyancsak Jelusich egyik regényével (Hamubál) próbálta nyugtatni zaklatott idegeit. Erre a célra azonban legalkalmasabbnak a Biblia látszott, amely minden elítélt cellájában ott volt, akik a kivégzés közeledtével a börtönlelkészek - Gerecke tiszteletes és O'Connor atya - társaságára is egyre nagyobb igényt tartottak. De őket is. el sősorban a kivégzés napjáról, órájáról kérdezgették (mint az őket felkereső orvosokat, psziclUátereket, őröket is), Andrus ezredes azonban szigorúa n megtiltotta a börtönszemélyzet tagjainak, hogy az időponto t közöljék az elítéltekkel.

125

N Ü

R N B E

R G

946

A KIVÉGZÉSEK

Dr. Pflücker, a német börtönorvos október lS-én délután 15.30-kor értesült hivatalosan arrót hogyakivégzésekre még aznap éjjel sor kerül, s a foglyokat 23.45-kor kell felébreszteniük. Az utasítás azonban úgy szólt, hogy a napi rutinfeladatokat ugyanúgy kell végeznie, mint korábban, a foglyok semmit nem észlelhetnek a készülődésből, Pflückernek lefekvés előtt is ugyanúgy végig kell járnia páciensei celláját, mint az előző napokban, s el is kell látnia őket a szükséges gyógyszerekkel. A tervek szerint akivégzésekre - az amerikai ítélkezési gyakorlatnak megfe l elően - éjféll1ez közeli időpontban került volna sor, de a pontos idő­ pontot az utolsó pillanatig titokban tartották. Az elítéltek azonban így is megtudtak valamit, mert többségük már délután sejtette, hogy hamarosan üt az utolsó órájule A folyosón egyre több idegen arc bukkant fel, a villanyszerelók a világítást szerelték a börtönudvaron, a tornaterem felől gyanús kopácsolás hallatszott. (Érdekesség: a börtönudvaron l évő tornaterem oldalához délután parkoltak be azok a teherautók, amelyekból az amerikai hadseregben rendszeresített, zöld színű, összeszerelhetó "tábori" akasztófákat pakolták ki, amelyeket a hóhérsegédek a késő esti órákban, egy kosár l abda - mérkőzés után kezdtek el felállítani.) Eközben a Londoni Egyezmény 25. cikkelyének megfelel ően a Négyhatalmi Szövetséges Ellenőrző Bizottság egy négy tagú felügyelőbizottságot jelölt ki (tagjai: az amerikai Roy W. Rickard, a brit E. J. Paton-Walsh, a francia L. Morel és a szovjet P. Malokov tábornok), amelynek a kivégzés felügyelete volt a feladata . A hivatalos megfigyelők (tanúk) csoport jához tartozott továbbá a négy szövetséges nagyhatalom két-két tudósítója is, akik este nyolc órakor érkeztek meg a börtön épületébe. Őket Andrus ezredes személyesen vezette végig a börtönfolyosón, és a látogatók a kémlelőnyílásokon keresztül benézhettek a foglyok cellájába is. A megfigyelők ezután a villanyfénnyel megvilágított börtönudvaron át egy kicsiny, földszintes, lombos fáktól övezett épületbe léptek, amely nemrégen még tornateremként szolgált, de ekkor már a 3. hadsereg kivégzóosztagának emberei megkezdték kivégzőhelyiséggé alakítását. Andrus ezredes feljegyzése szerint: "Este, mielőtt az akasztáfákat fölállított uk volna, engedélyt adtam az amerikai őrök két csapatának a szokásos kosárlabda-mérkŐzésre. A titkot, hogya torna termet használjuk fel a kivégzésre, csak én tudtam, és rajtam

126

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

Az amerikai hadseregben rendszeresitett, hordozható akasztófa

kívül még egy vagt) két személy, leszámítva a négyhatalmi bizottságot. Az őrök kemény, zajos mérkőzés t játszottak, s amíg a meccs tartott, nyilván senki sem tudott aludni. Ha gyanította is valaki, hOgl) a tomaferemben lesz a kivégzés, a mérkőzés aznapra elfeledtette vele ezt a gondolatot. Késő este, amikor a megizzadt játékosok elvonultak zuhanyozni, a komor arcú kivégzőosztag belépett az átjár6fo lyosó fa lán hi/ön erre a célra vágott ajtón, és megkezdte munkáját a tomaterem127

N Ü

R

N B E R 6

9

4

6

ben. Az épillet Wzfaldba is ajt6t vágtunk, hogy a foglyok ne láthassák, amint becipelik az állványzatot. A hordágyakflt, amelyeken majd ki kelleff hordaniuk a /roIttesteket, ugyancsak elraktuk, hogy ne legyenek szem előtt; a holttestek elszállítására szolgáid teherautók is csendesen gördültek be az udvarra." A megfigyelők kÖ7,é tartozó Viktor Tyemin szovjet újságíró így emlékezett vissza a látouakra: "Ahogy beléptünk az épületbe, három, sötétzöldre festett akasztófát pillantottunk meg, szemben az ajt6val. Tizenhárom lépcső vezetett a bitófdkhoz, azokról új, vastag kötél csüngött aId, megbírt vagy kétszáz kilót. A bitófák alatt csapóajtók voltak, alat/uk háromméteres mélység tátongott. Három aktiszt6fa állt ott, de csak kettőt készítettek elő az {télet végrehajtására, a harmadikat tarlalelolták. Az akasztófdk mellett hevertek II fekete kám zsák, amelyeket az elítéltek fejére kellett húzní. A helyiség jobb szárnyát - ahovd későhb a holttesteket szdllították el - ponyvavászonnal függönyöz ték el. Szem lén k után dtkísértek abba a helyiségbe, amelyet a Nemzetközi KRtonai Törvél1yszel épületében jelöltek ki számunkra. Este 10 óra volt." Bár az amerikaiak közölték a sajtóval, hogy az Midőpont - hajnali öt óra - előtt nem adnak ki hivatalos sajtójelentést az eseményről, az újságírók körében már kora este óriási verseny kezdődött, ki küldi el lapjának a leggyorsabb, a legérdekesebb beszámolót. Kingsbury Smith, a New York-i International News Service munkatársa, aki tagja volt a tudósítók külön csapatának, például már az esti börtön-bejárás előtt elküldte beszámolóját a szerkesztőségének, s többek között arról is beszámolt, hogy Göring fogja megtenni a leghosszabb utat az akasztófáig, mert az ötös számú cella van legmesszebb a kivégzőhely től. A bejárás, valamint akivégzőhelyiség megtekintése után a többi hét kollégájával együtt őt is elkülönítették, Így amikor Göring öngyilkosságának híre megérkezett, kétségbeesetten próbálta felhívni szerkesztóségét, hogy leállítsák a nyomdagépeket. Dr. Pflücker a parancsnak megfelelően IS-én este fél tízkor megkezdte szokásos lefekvés előtti körút ját a cellákban, s a későbbi események tudatában feljegyezte, hogya halálraítéltek mivel foglalatoskodtak: Gőring a pricscsén feküdt, Ribbentrop a pappal társalgott, Keitel ágyazott, Jodl az asztalnál írt, Frick az aS7talnál, Kaltenbrunner az ágyban olvasott, Streicher aludt, Sauckel le-föl járkált a cellájában, Frank az asztalnál ült és szivarozott, Rosenberg mélyen aludt, Seyss-Inquart a lefekvés hez készülődve a fogát mosta. A bőrtönorvos 10 órakor ért Göring cellájába, hogy átadja a szokásos altatókat (Amycal, SemnaI), amelyek ezúttal placebók voltak. Göring bevette a gyógyszereket, s megkérdezte, van-e értelme átöltöznL Mivel a börtönorvos nem válaszolhatott egyenesen a kérdésre, kitérő feleletet adott. 128

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Hermann Göring öngyilkosságát 10 óra 45-kor jelentette az ügyeletes tisztnek a cella ajtaja előtt álló őr . Mint hamarosan kiderült, az "első számú elítélt" ciánnal mérgez te meg magát, s miután az újraélesztési kísérletek nem jártak sikerrel, a börtön parancsnokságának és a Szövetséges Négyhatalmi Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjainak le kellett nyelni a békát. Göring az utolsó pillanatban "kicselezte" a hóhért, s így megmenekült a szégyentől, az akasztástól. Andrus - egy háromtagú vizsgálóbizottság felállítása után - éjfélkor elsőként a nyolc kiválasztott újságírónak jelentette be a történteket. Azt is elmondta, hogya halott kezében találtak egy borítékot, amelyben három, ceruzával írt feljegyzés (levél) és egy kis rézfiola volt, ami ciánmérgezés gyanúját erősíti. Andrus a börtönszemélyzet felelősségéről azzal akarta elterelni a gyanút, hogy gyanúsítottként a német börtönmunkásokat nevezte meg, akik közül - szerinte - valaki segíthetett Göringnek a méreg megszerzésében. A vizsgálat lezáruItáig azonban nem kívánt ennél többet mondani az ügyben. (Érdekesség: Hermann Wittkamp, a börtön német fodrásza mesélte utóbb, hogya kivégzés előtti napon Göring a következőket mondta neki: "Holnap el fogják engedni, mert már nem lesz szükség fodrászra. A borotvámat és a szappanozó ecsetemet magának adom, mert akkor legalább tudom, kihez kerülnek. Nekem már nem lesz szükségem rájuk. Sz(vesen magának adnám a vadászsípomat is, de nem tehetem. Amikor elhagyom ezt a cellát, akkor kettétöröm, s kidobom az ablakon." Wittkamp szerint Göring így "üzente" meg, hogy hol tartotta a mérget, amivel az öngyilkosságot elkövette.) A váratlan esemény természetesen a kivégzés menetrendjét is felborította. A Négyhatalmi Szövetséges Ellenőrző Bizottság közben intézkedett, hogy egy órával hala szák el a kivégzést, s elrendelték, hogya rabokat a továbbiakban tartsák bilincsben. Andrus ezredes - miután nyugtázta az előkészületek további pontos menetrendjét - visszatért a börtönfolyosóra, hogy cellájukban egyenként tudassa az elítéltekkel, az Ellenőrző Tanács jóváhagyta a halálos ítéleteket, s a kivégzéseket még azon az éjszakán végrehajtják. Intézkedése értelmében a halálraítéltek a földszinten maradtak, az életfogytiglanra ítélteket felvitték az el ső emeletre, a rövidebb szabadságvesztésre ítélteket pedig a második emeletre költöztették át. A halálraítéltek ezt követően a raktárhelyiségból megkapták kívánt ruháikat, s valamennyien megkezdték az átöltözést (kivéve Streichert, aki erre ,önként nem volt hajlandó). Majd a cellákban felszolgálták az u tolsó vacsorát (a foglyok két menü között választhattak (burgonyasaláta kolbásszal, feketekenyérrel vagy palacsinta kompóttal és tea), de az elítéltek nagy többsége nem nyúlt az ételhez. Az őrség ezt követően megbilincselte 129

N

Ü

R

N

B

E

R

G

946

az elítélteket, nehogy még valaki öngyilkosságot kövessen el az utolsó pillanatban. Andrus ezredes éjjel egy óra előtt néhány perccel kezdte el az utolsó hivatalos ceremóniát. A börtönfolyosón felolvasta a Nemzetközi Katonai Törvényszék által szentesített ítéletet, majd a két hivatalos német tanúval - dr. Wilhelm Hoegner bajor miniszterelnökkel, és dr. Jakob Leistner bajor főügyésszel-, valamint egy tolmács és egy amerikai ezredes társaságában végigjárta a rabok celláit, ahol a cellaajtóban újra felolvasta az ítéleteket, majd az elítéltek várták, hogy egyenként szólitsák őket. Az eseményektől elzárt, s ezért egyre idegesebben várakozó nyolc tudósítót egy óra előtt őt perecel vezették vissza a kivégzőhelyiségbe, ahol - az akasztófáktól négy méterre - elfoglalták kijelölt helyüket. Ezt követően lépett a helyiségbe a Négyhatalmi Szövetséges Ellenőrző Bizottság négy tábornok tagja, majd nyomukban a kirendelt orvosi szakértők, tolmácsok. A négy szövetséges nagyhatalom részéről összesen öten-öten - egy tábornok, egy orvos, egy tolmács és két tudósító - voltak jelen, valamint az amerikai őrség beosztott tiszljei és altiszljei (huszonnégyen), továbbá meghívottként dr Wilhelm Hoegner és dr. Jakob Leistner ... (Érdekesség: miután Jackson amerikai fővádló elutasította, hogy az ítélethirdetés alkalmával a négy szövetséges hadsereg tá bornoka i rangjuknak megfelelő helyet kapjanak a tárgyalóteremben, a hadsereg képviselői a kivégzést használták fel arra, hogy visszavágjanak, s Jackson személyes képviselőjét, Whitney R. Harrist, aki egyenesen az esemény miatt repűlt Nürnbergbe, be sem engedték a kivégzőhelyreJ Az akasztófához vezető lépcsőn elsőként két amerikai - a tolmács és a hóhér - ment fel. A kivégzéseket az amerikai hadsereg gyakorlott hóhérára, a texasi San Antonióból való John C. Woods őrmesterre bízták, aki korábban már 300 kivégzést hajtott végre. Woods-szal még előző év augusztusában közölték, hogy ő hajtja végre a nürnbergi perben kiszabott halálos ítéleteket, mire ő azt felelte, hogy különös örömmel fogja teljesíteni a feladatot. Az első halálraítéltet - Joachim von Ribbentropot - nem sokkal egy óra után vezették elő cellájából. Előzőleg még egy rövid imát elmondott Gerecke tiszteletessel, majd az őrök levették róla a bilincse t, és hátrakötözték a kezét. Andrus ezredes ezt a pillanatot is megörökítette: "Amikor Ribbentrop elkészült, beszóltam az ajtón: "Kövessen!" Felkelt, és elindultunk a tornaterembe. Én előtte mentem, háta mögött a két pap kísérte, két

130

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

oldalán ped ig őrök haladtak. Mindannyiunk számára hosszú volt az út. Amikor elértük a tornaterem ajtaját, oldalt léptem, és amint az elítélt elhalad t mellettem, levettem fej emrő l a lakkozott acélsisakot. Az ajtón belül egy őrnagy állt és ké t katonai re nd őr: ők vették át a foglyok kíséretét. Ribbentrop szeme összeszű küIt, amint megpillantotta az akasztófákat. Lassan, saját erejéből indult feléjük a két pappal az oldalán. Egy ezredes nyers hangon utasította a hivatalos tolmácsot: "Kérdezze meg az e/ftélt nevét!" A tanúk tekintete abarnaruhás, kékinges, gesztenyebarna nyakkendős német felé fordult, aki tisztán, érthetően válaszolt: - "Joachim von Ribbentrop". Ismét fölpillantott A nürnbergi hóhér, Woo ds őrmester az akasztófákra, és megindult fölfelé a tizenhárom lépcsőfokon. Feje fölött az akasztófa kiálló végéről fémgyűrű lógott le a rákötözött vastag kötéllel. Woods, a kövérkés, zömök hóhér ekkor előrelépett, és a tizenhárom csomóval megkötözött hurkot az elítélt nyakába helyezte. Egyik segédje lehajolt, és a lábakat kö tözte össze. Ekkor Gerecke tiszteletes, aki Ribbentroptól balra állt, rövid imát mondott, majd a halálraítéltet megkérdezték, akar-e még valamit mondani. Ribbentrop bólintott, és erőtelj es hangon így szólt: "lsten óvja Németországat. Utolsó kívánságom, hogy Németország egységét megőrizzék, a Ke/et és a Nyugat pedig jusson megértésre." Miu tán szava elhal t, az alezredes intésére a hóhér ismét e l őlépett, és a fekete kámzsát Ribbentrop fejé re húzta. Közben Ribbentrop Gereckéhez fordult, és suttogva azt I!'0ndta: - Még találkozwlk ... Miután a fekete kámzsa ráborult az elítélt arcára, éjjel 1 óra 18 perckor Woods tiszthelyettes e lőrenyúlt, s meghúzta a csapóajtó fogantyújá t, az elítélt pedig lezuhant a halálba.

131

N Ü R N B E

R G

946

Néhány perc elteltével egy szovjet orvos sztetoszkóppal il nyakában, s egy amerikai orvos villanylámpával a kezében belépett az emelvényről lógó fekete függöny mögé. Tizenkilenc perccel a test lezuhanása után jöttek elő ismét, és jelentették: "Az elítélt meghalt." Ekkor felvezettem a következő elítéltet. Hangosan mondta be a nevét: "Wil-heIm Kei-tel!" A frissen vasalt tábornagyi egyenruhába öltözött 63 éves KeHel fellépkedett a második emelvény lépcs6fokain, és katonás hátraarcot csinált, mintha csapatszemlére érkezett volna. Percekkel elóbb teljesen összeroppant és sírt a cellájában, miközben Gerecke feladta neki az utolsó kenetet. Most azonban nyoma sem volt a könnyeinek: állát feszesen előre­ tartotta. Amikor megkérdezték, van-e mondanivalója, vágott egyet a fejével: "Kérem a mindenható Istent, hogy legyen irgalmas a német ntphez. Mindent Németorszrigért. Köszönöm." Miközben a tolmács a jegyz6könyv számára följegyezte utolsó szavait, Keitel Gereckéhez fordította a fejét: "Szívből kőszőnefet mondok onnek és azoknak, akik iint ideku/dték." Woods rátette a hurkot Keitel nyakára, és fejére vonta a csuklyát. Aztán meghúzta a fogantyút, Keitel pedig, miközben lezuhant, hatalmasa t kiáltott, hogy csak úgy zengett Wle az egész tornaterem: "Deutsch/and uber al/es.!'· A két kivégzés után hosszabb szünet következett. A rendkívül feszült hangulat levezetése érdekében a kivégzést levezénylő ezredes megkérdezte a Négyhatalmi Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai tábornokát, hogy engedélyezi-e cigarettaszünet megtartását. A beleegyező válaszra a jelenlévők szinte kivétel nélkül rágyújtottak, s idegesen le-föl sétálva pöfékeltek, miközben a két vezető náci még mindig az akasztófán lógott. Néhány perccel később egy amerikai és egy szovjet orvos - sztetoszkóppal a nyakában - az első a kasztófához sétált, s eltűnt a függöny mögött. 1 óra 30kor jelentették az amerikai ezredesnek a halál beálltát, aki ezt követően fennhangon kiáltotta: "The Man is dead!" Ezután az őrszemélyzet két tagja jelent meg egy hordággyal, s ők is eltűntek a függöny mögött, miközben Woods felment az akasztófa lépcső­ in, s egy nagyobb kommandós késsel elvágta a testet tartó kötelet. Ribbentrop holttestét ezután a terem e!függönyözött sarkába vitték, s a kivégzés folytatódott. Az ezredes ismét fennhangon kiáltott: "Cigarettes oJ/t, please, gent/emen!", majd egy másik ezredes az ajtóhoz sietett, hogy fogadja a következő elítéltet, aki a forradásos arcú Kaltenhrunner volt. 1 óra 36-kor lépett a terembe, megkopott kabátot és gyapjúpulóvert viselt: végigmérte a teremben ülőket, majd a katolikus pap kíséretében határozott léptekkel indu1t az akasztófához. Amikor az ezredes tőle is megkérdezte, van-e kö132

l

I

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

zölnivalója, KalteIlbrunner a köve tkezőket mondta: "Teljes szívemből szerettem német népemet és hazámat. Népeni törvényei szerint teljesítettem a kötelességemet, és sajnálom, hogy ezt a népet ezúttal olyanok vezették, akik nem voltak katonák, s hOf51} elkövetteK azokat a bl1nöket, amelyekro1 nekem nem volt tudomáSO Il1." Az utolsó szó jogán ezt mondta az az ember, akinek beosztottai - köztük Rudolf Hoess, Auschwitz parancsnoka - több millió embert gázosítottak el a haláltáborokban! 1 óra 39-kor nyílt meg alatta a csapóajtó. Keitelt ezt követően öt percce!, 1 óra 44-kor nyilvánították halottá, s amint holttestét levágták a kötélró1, a hóhér máris előkészítette az akasztófát az érkező Rosenberg számára. S itt adjuk át a szót az egyik szovjet újságírónak, Viktor Tyeminnek, aki tudósítóként szintén jelen volt az eseményen, s így számolt be a további ki végzése kről. Ezután következett Alfred Rosenberg, a fajelmélet atyja. Alig hallhatóan mondta a nevét. A tolmács közölte vele, hogy szólhat még utoljára néhány szót, de Rosenberg csak rázta a fejé t, alig tud ta mozdítani az ajkát, és szinte érthetetlenül mormolta: "Nem ... " Ez a sima nyelvú demagóg, az akasztófa láttára elveszítette beszédkészségét és könyörögve tekintett a papra. Rátették a csuklyát és a hurkot. Az orvosok megállapították a halál beálltát. A hóhér minden kivégzés után kötelet cserélt. Hans Frankot egy óra ötvenhatkor hozták be. Megjátszotta a bohócot: mosolygott és hajlongott. Azu tán odahajol t a paphoz, és szentségtörő imát mondott: "Imádkozom az Istenhez, hOf51} vegyen engem szeIIt oltalmába." Wilhelm Frick következett, aki rémülettől mereven tekintett az akasztófára. Megbotlott az e l ső lépcsőben, majd fel kellett tuszkol ni. Őt követte Julius Streicher, a megrögzött náci, fajvédő, antiszemita. Szinte ugrálva közelítette meg az akasztófát, és tébolyultan rikoltozta. Heil Hitler! A tolmács megkérdezte tőle, hogy hívják. - Tudod te jól! üvöltötte Streicher. Ez azonban lényeges formaság volt, tehát újból megkérdezték tőle: - Neve? Megint csak ordított: - Tudod te jól! Amikor már harmadszorra kérdezték, odakiáltotta: - Juliu s 5treicher. Az akasztófánál így sivított: - Most Istenhez forduJok ... Gyűlölködve tekintett a jelenlévőkre, az amerikaiak felé fordult, majd ránk, oroszokra mutatott, és így kiabált: - Egy napon majd felakasztanak benneteket fl bolsevikok! Amikor Streicher fejére húzták a csuklyát, üvöltésének elfojtott hangjai még hallatszottak. Bevezették Sauckelt. Alázatos képet vágott, inggalérja nyitva volt, kis kötött trikót viselt. Ez a valaha magabiztos zsarnok, aki annyi ember életét

133

r N Ü

R

N B E R G

946

tette tönkre, most elmeháborodottnak tűnt: - Igazságtalan az ítélet! - kiáltotta. Csuklya és hurok ismét. Ekkor jött Jodt nadrágján tábornoki sávval, peckesen haladt előre és tisztán, érthetően jelentette be a nevét: - Alfred Jodl. Az akasztófánál így szólt: - ndv néked, Németországom! Az utolsó elítélt Seyss-Inquart, bicegve lépett az akasztófához és közölte a nevét: - Dr. Arthur Seyss-Inquart. A számadás órájában valamit a történelem tanulságai ról motyogott. Két óra 46 perc 30 másodperckor mindennek vége volt. Az orvosok Seyss-Inquartnál2 óra 47 perckor állapították meg a halált. A kivégzések szemtanúi ezt követően kimentek a börtönudvarra, a hóhérsegédek pedig előkészÍtették a holttesteket a fotózásra. Göring holttestét három óra előtt pár perccel Willis hadnagy vezetésével négy őr hozta be hordágyon a tornaterembe, ahol egy feliratos táblával a melIén őt is a többiek mellé fektették Fekete nadrág és kék pizsamakabát volt rajta. Egyik szeme még félig nyitva volt. Később a többi to;;temmel együtt az övét is koporsóba helyezték, s melléjük tették azokat a köteleket is, amelyekre felakasztották őket. Ismét Andrusé a szó: "A híradós hadtest fényképésze, Maurice S. McLaughlin hadnagy nyolc-nyolc felvételt készítetl minden egyes holt test ről. Lefényképezte oKet felöltözötten és ruhátlanul. A holttestek közül néh.án~lfnak véres volt az orra és a szája, és vérfoltok voltak az ingükön. Az orruk akkor sérült meg, amikor keresztülzulrantak a csapóajMn, és nyakuknál fogva fönnakadtak a csapóajtó l'Ísszalendült zsanérjdn, amely az arcukba vágódott. Woods azonban megnyugtatott, hogy ez már a halál beállta utáll történt. Az emelvények feJdllításánál ő maga intézkedett a legapróbb kérdésekben is, s mínden elítélt tes/súlyát és testmagasságát lemér/e."

• ,

Munkájáról a hóhér is elégedetten nyilatkozott a kivégzés után. A vele készült interjú négy nappal késóbb a Stars and Stripes dmű katonai lapban jelent meg, s ebben elmondta. - Én akasztottam fel ezt a tíz nácit Nürnbergben, s büszke vagyok arra, hogy jól tettem a dolgomat. Minden rendben ment. Még soha nem voltam kivégzésen, ami jobban sikerült volna. Sajnálom, hogy Göring elkerülte az akasztófát, mert rá különösen fájt a fogam. Nem voltam ideges. Jók az idegeim. Az én foglalkozásomnál szükség van a jó idegekre. De ez a nürnbergi munka pontosan az volt, amire vágy tam ... A kivégzésekről nincs mit mondani, éppúgy zajlottak le, mint a szokásos kivégzések. Tíz ember 103 perc alatt. Ez gyors munka. Csak az egyik rángatózott még a zuhanás után is. Mozgott még egy ideig, de nem sokáig ... Minden ember esetében új kötelet és új k.cimzsát használ134 .j

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E ft

tam. Mindegyik nyakába én helyeztem a hurkot, hogy ne adódhassanak bonyodalmak. A hurkot és a kámzsákat aztán a holttestekkel együtt elégették, nehogy az ereklyegyűjtők kezébe kerüljenek" (Érdekesség: John C Woods, a háború után is gyakorolta hivatását. 1950-ben "munkahelyi baleset" következtében, egy villamosszék meghibásodása miatt vesztette életét.) A hóhér tehát elégedett volt a munkájával. A kivégzésekkel azonban komoly gondok adódtak. Andrus ezredes az emlékirataiban valójában a hamisítástól sem visszariadva mentegeti a hóhérmundér becsületét. A kivégzéseket ugyanis meglehetősen ügyetlenül hajtották végre, aminek követke7Jében több holttesten - elsősorban az arcokon - véres sebek, sötét foltok éktelenkedtek. A kivégzettek közül ráadásul néhányan valójában szörnyű kínhalált haltak. Szemtanúk beszámolója szerint Streicher még hosszasan nyögött a kötélen, Jodl 18, Keitel pedig 24 perces haláltusa után halt meg. A koporsóban fekvő holttestekről később olyan "eltüntetett" fényképek is készültek, amelyeken jól látszanak a gondatlan hóhérmunka árulkodó jelei, az összetört arcokon mutatkozó vérfoltok. Fricknek például nemcsak az arcán, de a hátán is voltak súlyos sebek Ezek feltételezhetően zuhanás közben keletkeztek, mert a csapóajtó t túl szűkre méretezték, s a lezuhanó testek a lengő kötélen valószínűleg nekicsapódtak a kivégző­ hely oldalának. A hurokkal sem lehetett minden rendben, mert az elítéltek egy részének nem tört el a nyakcsigolyája, s lassan, nagy szenvedések közepette fulladtak meg. A szövetségesek természetesen igyekeztek eltitkolni a történteket, ezért a holttestekről készült fotók egy részét nem publikálták Helmut Kamphausen német újságírónak azonban sikerűlt elérnie, hogy egy berlini újság leközölje a véres arcokat ábrázoló fotókat, amiért letartóztatták. Nagy-Britanniában és Németországban később hivatalosan is megtiltották a holttestekről készült "árulkodó" fotók publikálását, ennek ellenére egy folyóiratnak az Egyesült Államokban is sikerült megszereznie ezeket a képeket. A közlésnek itt az lett a következménye, hogy bár az elítéltekkel senki nem szimpatizált, de a "véres" képek részvétet keltettek az emberekben, akik nem hatmillió megsemmisített zsidó vagy 50 millió halálba küldött katona és civil gyilkosát látták bennük, hanem azokat, akik haláluk előtt hosszú percekig tartó kínszenvedést éltek át. A holttesteket a fotózás befejezése után hajnali négy órakor a nürnbergi börtön udvarán két teherautóra pakolták fel, s a tizenegy egyszerű fakoporsót szállító katonai konvoj - egy amerikai és egy francia tiszt parancsnokságával - erős katonai őrizettel útnak indult Erlangen irányába. 135

N Ü R N B E R G

946

Ahaloll Jodl

Ahalolt Sauekel

A haiolI Frank

Ahalolt Ribbentrop

Ahaloll Frick

A halott KaUenbrunner

A halott Keilel

A halolt Rosenberg

136

v

É

G J Á T

É

K - A

P

ft

E C E D E N S

P E ft

Andrus ezredes ezt követően reggel hat órakor állt a nemzetközi sajtó elé, hogy bejelentse a történteket, s beszámoljon a nem várt fejl eményekről. Andrus Göring öngyilkosságával kapcsolatban rövid nyilatkozatot olvasott fel, majd bejelentette, hogy vizsgálat kezdődött annak kiderítésére, hogy a rendszeres és rendkívül szigorú ellenőrzések ellenére a birodalmi marsall miként juthatott a méreghez. Mivel az elrendelt hírzárlat miatt előzetesen senki nem értesült Göring öngyilkosságáról, ezért Andrus bejelentése sokkolta az újságírókat. Szavait döbbent csend követte, majd a tudósítók a részletekre voltak kíváncsiak Andrus azonban a vizsgálatra hivatkozva kitért a válaszok elől, a tudósítók pedig elrohantak, hogy továbbítsák a szenzációt, illetve helyesbítsék előze­ tesen leadott tudósításaikat. Sokan ugyanis már az éjszaka továbbították előre megírt cikkeiket az esemén yről, hogy az lapjuk reggeli számában megjelenhessen. S ezekben a jelentésekben Göring els6ként lépett az akasztófa alá. képvisel ői

A PER ADATAI A német háborús bűnösök nürnbergi pere 1945. október 18-tól 1946. október l -jéig tartott, s egyike volt a jogtörténet legátfogóbb, precedens értékű eljárásainak. Az eljárás e l őkészítéséhez Robert Jackson amerikai bíró több mint ezer munkatársat foglalkoz tató külön szervezetet (ti tkárnők, tolmácsok, sofőrök, kézbesítők, "adatbányászok", laboránsok stb.) hozott létre. A Nemzetközi Katonai Törvényszék 218 tárgyalási napon 407 ülést tartott, 236 tanút hallgatott ki és közel 300 ezer esküvel hitelesített írásbeli vallomást tanulmá11yozott át. A vádlók 2630, a véd ők 2700 dokumentumot nyújtottak be. A j egyzőkönyvek - 16 OOO oldalon - több mint 4 millió szót tartalmaznak. A vádira tban szereplő testületek és szervezetek közül 38 OOO dokumentumot a kormányzat, 136 213-at az SS, 10 OOO-et az SA, 7000-et az SD, 3000-et az OKW és 2000-et a Gestapo elleni bizonyítékként nyújtottak be. A felhasznált iratokat négy nyelvre fo rdították le, illetve szóbeli közlés esetén négy nyelven tolmácsolták - szinkronban. A tárgyalás során 12 tolmács szimultán fordított angol, francia, orosz és német nyelvre, miközben ti tkárnők, gépírók és más dokumentaristák hada dolgozott a per okmányaival. A vádlottaknak 27 szabadon választható fővédő, 54 asszisztens és 67 titkárnő állt rendelkezésére. A tárgyaláson csak meglúvottak lehettek jelen. 137

N Ü R N B E R G

946

A sajtóte rmet a tárgvalóterem mellett rendezték be

A per során ötmillió ív, összesen több mint 200 tonna papírt használtak fel. Az eseményeket 27 OOO méter hangszalag, 7000 hanglemez és 7000 fénykép őrzi. Az Igazságügyi Palotában berendezett irodákban, titkárságokon és különböző részlegekben 22 OOO ceruzát használtak el. A per tudósítói a távÍrókon becslések szerint 14 millió szót továbbítottak. A 13 OOO filmkocka nyomán összesen 780 OOO fotókópia készült a tárgyalásról. A nürnbergi per dokumentumait 1947 és 1949 között az un. kék kötetekben tették közzé, a 22 két vaskos kötet 14638 oldalnyi szöveget tartalmaz. A tárgyalás a kezde tektől nyilvános volt, s példa nélküli, hatalmas nemzetközi érdeklőd és kísérte. Számos ismert politikai és ka tonai személyiséget hívtak meg ez alkalomból Németországba. A perről a "csúcsidőszakban" egyszerre több száz haditudósító, újságíró, rádióriporter és Író tudósított, akiket Nürnbergtől délnyugatra, Steinben, a Faber kastélyban helyeztek el. A hldósítók húsz országból érkeztek - nyolcvanan az Egyesült Államokból, ötvenen Nagy-Britanniából, negyvenen Franciaországból, harmincöten a Szovjehmióból, húszan Lengyelországból és tizenketten Csehszlovákiából. A tárgyalóteremben 240 helyet biztosítottak a sajtó részére, s ha nem jutott elég hely, akkor egy szomszédos teremben hangszórán is figyelemmel kísérhették az érde k\ődők a tárgyalást. Az Igazság138

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

ügyi Palotában több hírügynökségnek - RCA, TASZSZ, Mackey, Press Wireless - vol t kihelyezett irodája, ahOlman távírda segítségével továbbították a tudósításokat Londonba vagy Párizsba. Miután gyorsan kiderült, hogya tárgyalás hónapokig el húzódik, a kezdeti nagy érdeklődés az első heAz újságfrók ebédlóje Nürnbergben tek után alábbhagyott, és sok újságíró elutazott. Ám, amikor elterjed t a híre, hogy egy-egy érdekesebb tanúvallomásra, szembesítésre, filmvetítésre kerül sor, akkor a sajtókarzat ismét megtelt. így történt ez a vádbeszédek elhangzásakor, Paulus tábomok vagy Rudolf Hoess tanúvaIJomásakor, vagy a vádlottak utolsó szó jogán elmondott felszólalásai alkalmával is. A tárgyalás befejezése után nemcsak a bíróság készített számvetést és hozta meg az ítéleteket, hanem Jackson is elkészítette jelentését, s lezárta a könyvelését. Egy memorandumban a hatáskörébe tartozó hivatalos eljárás költségeit 4 435 719 dollárra becsülte, ami akkori feketepiaci árakon 434 millió márkának felelt meg, s ez a mai árakon kb. 1 milliárd eurót ér.

VITÁK TÜKRÉBEN

A nürnbergi per a mai napig viták középpontjában áll, s hatvan év múltán is bőven ad témát a jogászoknak éppúgy, lnint a történészeknek vagy az újságíróknak. Bár a bíróság fokozottan ügyelt a per tartalmi és formai kérdéseire, hiszen tevékenységével igazolnia kellett, hogy ne az legyen a látszat, hogya győztesek ítélkeznek a vesztesek felett, az eljárás mégsem volt problémamentes. A győztesek szándéka a vesztesek háborús bűnöseinek felelősségre vonása volt, de meghatározott törvényi keretek között, ami azt jelentette, hogy minden vádlott számára megadják - a tények és a jog alapján - a korrekt l ehetőséget, hogy tisztázhassa magát a felhozo tt vádak alól.

139

N

Ü

R

N

B

E

R

G

946

A per el6készÍtő i, illetve a bíróság tagjai azonban egyáltalán nem voltak helyzetben. A második világháború során a náci Németország által elkövetett szisztematikus népirtáshoz, illetve a polgári személyekkel, hadifoglyokkal szembeni barbár cselekményekhez hasonló még nem ford ult elő a modern történelemben. Ezekre a példa nélküli búnökre - éppen azok egyedülállósága miatt - a nemzetközi bünte tőjogban nem voltak elfogadott és ratifikált jogszabályok, nem vol tak jogi precendensek, amelyeket a bíróság alkalmazhatott volna. Vádbeszédében Jackson is megfogalmazta: "Az könnyű

emberiség történetében először kerül sor arra, hogy egy banös, agresszív háború kirobbantásáért, a nemzeti és a nemzetközi jog lábbal tiprásáért, szabad népek kíméletlen e/nyomásáért nemzetközi bírói szerv elé állítják a bűnösöket . Első ízben sikerült létrehozni olyan nemzetközi bíróságot, amely huszonhárom állam nevében megbélyegezte az állami militarizmust, az agressziót, a béke és az emberiség ellen elkövetett bantefteket, megállapaotta a politikai és katonai vezetők blinösségét. "

Brit jogászok is hangsúlyozták, hogy na nemzetközi bűnként felsorolt eseményeket elkövetésük idején semmiféle tételes nemzetközi jogszabály nem nyiIválútotta bűncselekménynek." Nem maradt tehát más hátra, minthogy egyrészt megteremtsék a bűnösök felel ősségre vonására alkalmas jogi alapokat, kidolgozzák a nemzetközi jognak a "megnevezhetetlen bűnre" (a népírtásra) vonatkozó megfelelő kritériumait, másrészt meg kellett teremteni a ka tonai bíróságnak, mint egy esetre létrehozott ad hoc törvényszéknek a törvényes működési kereteit. A szövetségesek a jogi kereteket a Lond oni Egyezményben határozták meg, amelyben nemcsak kimondták a felelősségre vonás jogi núnőségé t, hanem a négy vádpontban meghatározták a bŰl1eseteket is, amelyek a számonkérés alapjául szolgáltak, az egyezményhez rendelt szabályzatban pedig lefektették azokat a jogi kereteket, amelyek l ehetővé tették az eljárás lefolytatását. Ezzel azonban korántsem oldódtak meg a problémák, hiszen a perre egy háború utáni időszakban, egy olyan történelmi p illanatban és hangulatban került SOf, amikor a tárgyalás során, illetve az ítélkezésben egyszerre kellett jogi, emberi és politikai szempontokat is figyelembe venni, hogy a háborgó igazságvágyat, a hatalmi igényeket és elvárásokat illetve a lelkiismeretet egyaránt megnyugtatóan ki lehessen elégiteni. Bár már a perek lefolytatása előtt és alatt is felmerült a vád, hogy a Törvényszék a nemzetközi jog mellő zésével az erre az alkalomra kreált Szabályzatra (Statútumra) alapozza az eljárást, vagyis a győztesek bíráskodnak a vesztesek felett, s az igazságszolgáltatás eszközével állnak 140

r

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E R

bosszút, az eljárás egyértelművé tette, a három felmentés és számos esetében a vártnál enyhébb ítéletek pedig igazolták, hogy a nürnbergi per nem leszámolás volt a vesztesekkel szemben. Hatvan évvel később a még élő tanúk visszatértek Nürnbergbe emlékezni, s közülük a 93 éves Whitney Harris, az amerikai jogászok csapatának egykori tagja így fogalmazta meg a ki nem mondott szándékokat: "Nem (IZ volt a célunk, hogy elítéljünk 21 embert, hanem (IZ, hogy példát állítsunk a történelemnek. Megértettük, hogy az, ami ott elhangzott, be fog kerülni a történelemkönyvekbe."

A vád - a per precedens jellegéből adódóan - elsősorban jogi eszközökkel próbálta meg körülbástyázni az álláspontját. A támadó háború akkori definíciója híján például az amerikai főügyész az agresszióra történő összeesküvés bűnére helyezte a fő hangsúlyt, de az eljárást igyekezett "megdönthetetlen" tényekkel, bizonyítékokkal alátámasztani. Ennek érdekében a per során az ügyészek hatalmas mennyiségű náci dokumentumot használtak fel bizonyítékként, hiszen rendkívül fontos, "perdöntő" iratanyagokat sikerült meg~zerezni és lefoglalni. A náci feljegyzések bizonyítékként való felhasználása a per során azért is volt fontos, mert így az eljárás középpontjába az "összeesküvés" és az "agresszió" vádja kerülhetett, s ezeket sokkal könnyebb volt a rendelkezésre álló dokumentumokkal alátámasztani, mint a "háborús bűnök" vagy az "emberiség elleni bűntettek" vádját. Az is tény, hogy a perre egy olyan történelmi pillanatban került sor, amikor a morális megfontolás, sőt bizonyos esetekben a jogi érvek is háttérbe szorultak, s egyéb megfontolások, illetve politikai szándékok kerültek előtérbe. A pernek az is célja volt, hogy példát statuáljon, elrettentésül szolgáljon, hogy hasonló szörnyűségek ne fordulhassanak elő még egyszer, hogy ne lehessen büntetlenül "megúszni" az elkövetett rémtetteket. Ebből a szemszögből nézve kétségtelen, hogyanagypolitikának jelentős szerep jutott abban, hogy kiket állítsanak a nemzetközi bíróság elé, milyen vádakat emeljenek a gyanúsítottak ellen, és milyen büntetést rójanak ki rájuk. Az is tény, hogy az 1945-46-ban zajló nagyhatalmi játszmák, a szövetségesek kőzött megromló viszony (pl. Churchill fultoni beszéde), az egyes országok pillanatnyi érdekei is többször befolyásolták a per alakulását, menetét, a vádlók viselkedését, álláspontját. A nűrnbergi per lebonyolítása és ítélkezési gyakorlata ebből következően már a kortársak számára is meglehetősen problematikusnak tűnt, s az eljárás során számos jogi és morális probléma felvetődött. A bírálatok elsősorban két fő terűletre koncentráltak, egyrészt az eljárásból a hivatkozásokat, a korábbi precedenseket hiányolták, másrészt azt állították, 141

N Ü R N B E R G

l 9 4 6

hogya per a győztesek érdekeit szolgálta, politikai indíttatású, koncepciós célokat követett annak érdekében, hogy a szövetséges nagyhatalmak boszszút állhassanak a legyőzött németek en. A bírálók természetesen nem vonták kétségbe, hogy a p erbe fogott nácik rendkívül súlyos bűncselekményeket követtek el, de azt is hangoztatták, hogy ezek nem egyedi bűncselekmények, hanem olyanok, melyek mindenkor és mindenütt büntetést vontak maguk után, tehát megítélésükhöz nincs szükség új jogszabályok megalkotására. Az amerikai Jogászszövetség közleménye is leszögezte: NA tengelyhatalmak elég jól definiált és jól felis merhető bűncseleknlényt követtek el ahhoz, hogy ne kelljen úja t kitalálni." Douglas amerikai bíró pedig ezt írta: "A btínöket, amikért a nácikat elftélték, soha nem határozták meg azzal a pontossággal, anút a mi jogi standardjaink megkövetelnek ... A mi stal1dardjaink szerint ezeket a btínöket egy ex post facta törvény hozta létre. Göring és társai megérdemelték a szigoní büntetést, de btíneik nem jogos{fanak fel minket arra, hogy az elveket hatalommal helyettesítsük." April amerikai jogtudós pedig így érvelt: "Koraüban a haüoní nemzetközi jogilag a politika legitim eszköze volt. Btínné nyilvánítani csakis az államok összességének vagy valamely államok feletti állam ha.tározata alapján lehetett volna: Miután nem létezik államok feletti állam, nem lehetséges államok feletti: törvény, ilyen törvény hiányában pedig nincs nemzetközi btíncselekmény. Olyan tett viszont, amely nem Mncselekmény, nem lehet bfrósági eljárás tárgya". Külön-külön éles támadások érték a Szabályzat egyes pontjait is. A béke elleni bŰl1cselekménnyel (1. pont) kapcsolatban például a bírálók azt kérdezték: milyen jogon nyilváJútottak a győztesek olyan cselekményt bűn­ tettnek, amit a második világháború elő tt mindenki a politika legitim eszközének ismert el? Miként lehetséges az, hogy képzett jogászok olyan törvényt alkossanak, mely sérti a nullum crimen sine lege (törvény híján nincs bűncselekmény és büntethetőség) jogelv et? És hogyan lehet olyan bűncselekményért eljárást indítani, amit még nem is definiáltak? Az agresszió fogalmát ugyanis soha nem határozták meg jogi szempontból elfogadható módon, mert nem is lehet. Az ugyanis rendszerint hosszabb időn át felhalmozódott feszültségek utolsó aktusa, így a fele l ősség kérdését csak beható történelmi, de nem jogi elemzés döntheti eL Hasonlóképpen még számos kérdés vetődött fel : Erkölcsileg ki jogosult ítéletet mondani? Meg kelJ-e büntetni azokat, akik részesei vol tak az a trocitások elkövetésének? Ha igen, kiket kell felelősségre vonni? Peres eljárást kell-e folytatni ezek ellen az egyének ellen? Mi legyen a perek célja? A gonosztettek megtorlása? Vagy precedens, azaz intő és jogilag útmu tató 142

r

v

É G J Á T É K - A

P

ft

E C E D E N S

P E ft

példa teremtése a jövő számára? Kit kell perbe fogni? Perelhető k-e olyan emberek, akik akkor országuk érvényes törvényeinek engedelmeskedtek? Vannak-e ezeknél magasabb rangú törvények? Ha igen, melyek ezek? Hogyan kell a büntetéseket kiszabni? Mindenki egyformán bűnös? Vagy vannak olyanok, akiknek nagyobb a felelőssége? Lehet-e egy egész nemzet bűnös? Csakugyan teljesen jogszerű volt-e, s nem ún. koncepciós per, amelyben a politikai megfontolások jutottak döntő szerephez. Ezeket a jogvitákat indukáló kérdéseket a mai napig vitatják, s feltehetőleg még sokáig vitatni is fogják. A tárgyalás során a német védelem is megpróbált élni a lehetőségekkel, s több esetben is jogi alapokon próbálta kifogásolni a vádlottak számára felrótt bűncselekményeket. Ezek közül a legfontosabbak, amelyek a per alapjait érintő kérdéseket feszegették: - A perbe fogott nácik védői arra hivatkoztak, hogya Londoni Egyezmény Németországot nem kötelezheti, hiszen azt nem írta alá. A bíróság ezt azzal utasította el, hogy a szerződés megkötésének idején Németország teljes katonai megszállás alatt álló háborús vesztesként nem gyakorolta szuverenitását, így beleegyezésére nem volt szükség. A védők ugyancsak megkérdőjelezték, hogy az Egyesült Nemzeteknek milyen alapon van joga Nürnbergben ülésezni és ott elítélni német állampolgárokat? Erre a bíróság azzal érvelt, hogy a szövetségesek legyőzték Németországot a háborúban, pillanatnyilag Németország nincs, német kormány nincs, s a Nemzetközi katonai Törvényszék tulajdonképpen átvette a német bíróság és a német kormány helyét. - A védők kifogásolták továbbá, hogy Nürnbergben retroaktív bíráskodás folyik, azaz a vádlottakat olyan bűnökért vonják - részben - felelős­ ségre, amelyek az elkövetés idején nem számítottak bűncselekménynek. Vagyis visszamenőleges igazságszolgáltatás folyik, visszaható erővel (ex post facto) alkalmazzák a törvényeket, és a bíróság olyan új tőrvényekre hivatkozik, amelyek a bűnelkövetés idején még nem léteztek. Ezt két vádpont esetében hangsúlyozták: a béke elleni búncselekményekre, vagyis a támadó, nemzetközi szerződésbe ütközó háboru indítására, illetve az emberiség elleni bűncselekményekre, azaz a polgári személyek lemészárlására, kínzására, rabszolgasorba vetés ére. A bíróság szerint a tettek végrehajtásakor a háborús bűn fogalma már elfogadott volt, és ez önmagában is elég jogalapot adott a cselekmények megítéléséhez. A bíróság ebben az esetben arra hivatkozott, hogy Németország ugyan kilépett a Népszövetségből, de nem mondta fel a támadó háborút tiltó Brian-Kellog-paktumot.

143

N

O

R N B E R G

l

9 4

S

Tehát, a háború kirobbantása idején hatályos nemzetközi egyezmény kötelezte Németországot az ilyen magatartástól való tartózkodásra. Ugyancsak visszatérő jogi problémát jelentett a védők számára az ún. tu quofque (te is) elve, amely szerint azonos cselekményeket azonosan kell megítélni. Pl. Dönitz tárgyalásán is elhangzott, hogy nemcsak a németek, de az amerikaiak is felszólítás nélkül süllyesztettek el kereskedelmi (japán) hajókat. A védelem érveit azonban nem vették figyelembe, s csupán a tengeri hadviselés ügyében sikerült ezt az elvet érvényesítenie Raeder és Dönitz tengernagyok javára. Igaz, a tu quo/que elv közvetve érvényesült akkor is, amikor a Vl- és V2-hadműveleteket, valamint Rotterdam, Coventry és London légi bombázását nem vették be a vádiratba a német városok angolamerikai, hadműveletileg céltalan szőnyegbombázására való tekintettel. - További erkölcsi és jogi aggályokat vetett fel a védelem részéről, hogy az ítélkező hatalmak közül a szovjetek és a franciák a háború bizonyos szakaszaiban a náci Németország szövetségesei voltak. A Szovjetunió Katynban lengyel hadifoglyokat mészárolt le, hét nemzetiségét deportálta hazájából, s katonái dvilek százezrei t ölték meg. A Vichy-Franciaország gyakorlatilag szintén a náci Németország szövetségese volt, s aggályosnak minősült az is, hogy az Egyesült Államok 1939. szeptemberi semlegességi nyilatkozatával lényegében szintén megszegte a korábban aláírt BriandKellog-pakrnrnot, amikor nem tett különbséget az agresszor Németország és az áldozat Lengyelország közöt!. Így voltaképpen csak Nagy-Britannia volt maradéktalanul jogosult a nácik elítélésére, hiszen egyedül ők harcoltak kezdettől fogva Hitler ellen, bár - sokak szerint - az agresszív háború kérdésének feszegetésekor a brit légierő terrorbombázásait is szembe lehetett volna állítani a nácik agresszÍv háborús bűneivel szemben. - Kellemetlen perceket szerzett a per bonyolítóinak, amikor Ribbentrop védőügyvédje jóvoltából felolvasták a Molotov-Ribbentrop pakrnm titkos záradékát, hiszen Nürnbergben korábban Sztálin agresszív támadó háborúiról (FirulOrszág, a balti kis államok ellen) is "nagy volt a hallgatás". A nyugati szövetségesek ugyan óvakodtak attól. hogy a szovjet propagandának engedve a katyn-i bűnöket is anáciknak tulajdonítsák, igaz, ezt a per idején a szovjetek sem erőltették, de a nyilvánvaló tények ellenére, ezekről a szörnyűségekről (miközben hasonlókkal vádolták a nád vezetőket) hallgattak, mert ezek alapján a szovjeteket is el lehetett volna ítélni a náci háborús bűnösök ellen felhozott vádpontok alapján. - Nürnbergben a védelem vitatta a parancsra elkövetett cselekmények megítélését is. A védők a vádlottak védelmében a Führerprinzipre, a náci 144

v É G

J Á T É K -

A

P R E C E D E N S

P E R

émetország l egfőbb államir~nyítási elvére hivatkoztak, amelynek lényege a vezér kinyilatkoztatásainak való feltétlen engedelmesség volt. A nürnbergi törvényszék azonban nem fogadta el, hogya perbe vont főbűnösök a "parancsra tettem" elvére hivatkozzanak, azt állítva, hogy ők maguk is részt vettek a döntések meghozatalában. Nürnbergben a bíróság a Londoni Egyezményben lefektetett elvekre, s a Szabályzatban megfogalmazott jogi keretekre hivatkozva "visszaverte" ezeket a támadásokat, s a per gyakorlatilag komoly zökkenők nélkül bonyolódott le. A bűnök "mérhetetlen tengere" is hozzájárul t ahhoz, hogy a nemzetközi jog képviselői lényegében szó nélkül hagyták, a média vagy a közvélemény képviselői is pedig könnyedén túltették magukat ezeken a "jogi akadékoskodásokon" , amelyek valójában nem voltak komolyabb befolyással sem a per menetére, sem pedig az ítéletek megszületésére. A nürnbergi per problematikájával ezért inkább az utókor foglalkozott és foglalkozik.

A NÜRNBERG UTÁNI PEREK A per lezárulása után a szakér tők egyetértenek abban, hogya náci vezetés tagjait felelősségre vonó per történelmileg sok újat hozott, és új szakaszt nyitott a nemzetközi jog történetében, miután precedens értékűvé vált. A nürnbergi ítéleteket az ENSZ Közgyűlése 1946. XII. ll-én jóváhagyta, és a nemzetközi jog szintjére emelte az ún. nürnbergi elveket, valamint a bíróság gyakorlatát. 1947. XI. 21-én a közgyűlés megbízta a Nemzetközi Jogi Bizottságot, hogy fogalmazza meg a nürnbergi a Nemzetközi Katonai Törvényszék Szabályzatában és ítélkezéseiben kifejezésre jutó nemzetközi jogi elveket, melyek alapján 1948-ban az ENSZ közgyűlése kihirdette a népirtás elleni konvenció t, amelyet 1949-ben a Nemzetközi Vöröskereszt genfi konvenciói követtek, 1950-ben pedig az ENSZ egy külön bizottsága megfogalmazta az ún. "nürnbergi elveket", melyek "az emberiség békéje és biztonsága ellen elkövetett bűncselekményeket" az alábbi pontokban foglalták össze. l. a személyes felelősség elve; 2. a nemzetközi jog erősebb a nemzeti jognál; 3. a felségjog elve nem biztosít menteimet; 4. felsőbb parancs nem mentesít; 5. mindenkit törvényes eljárás illet meg; 145

N Ü

ft

N B E R G

1 9 4 6

6. a béke elleni, a háborús és az emberiség elleni bűncselekmények meghatározásai; 7. nemzetközi jogsértésben vétkes e cselekmények támogatója. Ezek az elvek megfogalmazásuk után nem emelkedtek kötelező joggá, de mégis rendkívüli jelentőségűvé váltak, hiszen kimondatott a személyes felelősség elve, azaz a bűnösök nem élvezhetnek immunitást, nem mutoga tha tnak az államra, mint ahogy a felsőbb parancs sem mentesít, a bűnöket nem követhetik el a továbbiakban a feljebbvalókra való hivatkozással. (Érdekesség: A nürnbergi elveket, bár kodifikálás uk a nemzetközi jogban végbement, megszületésük idején és később is sok bírálat érte. Érdekes módon nemcsak német részről hangzottak el vele szemben ki fogá sok, de Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban számos jogi, politikai és morális természetű bírálat látott napvilágot a tudományos irodalomban és a publicisztikában.) A nürnbergi per azonban nemcsak elviekben szolgált mintaként, hanem a gyakorlatban is, hiszen mintául szolgált a későbbi pereknek. Az eljárás sikerét látva hozták létre Tokióban a távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszéket (11 ország bírói alkották), amely 1946. május 3. és 1948. november 12. között huszonnyolc magas rangú japán politikus és katona fölött ítélkezett. A perben hét halálos ítéletet hoztak, s egyetlen vádlottat sem mentettek fe l. A nagy pert követően Nürnbergben is folytak perek 1947 és 1949 között az amerikaiak irányításával: az Igazságügyi Palota épületében tizenkét további perre került sor, amikor politikusok, katonák, orvosok, jogászok, különböző hivatalok vezetői ültek a vádlottak padján az alábbi sorrendben (nyitó tárgyalástól az ítéletig): 1. Az orvos-per (1946. december 9. - 1947. augusztus 20.) 23 vádlott, 7 halálos ítélet, 9 börtönbüntetés (5 életfogytiglan), 7 felmentés 2. A Milch-per ( Erhard Milch tábornok, 1947. január 2. -1947. április 17. Életfogytiglan 3. A jogász-per (1947. március 5. - december 14.) 14 vádlott, 10 börtönbüntetés (4 életfogytiglan), 4 felmentés 4. Az SS gazdasági és közigazgatási hivatalának pere (1947. április 8.november 3.) 18 vádlott, 2 halálos ítélet, 14 börtönbüntetés (3 életfogytiglan) 5. A Flick-per (Flick-konszern, 1947. április 19. - december 22.) 6 vádlott, 3 börtönbüntetés, 3 felmentés 6. Az I. G. Farben-per (1947. augusztus 27. - 1948. július 30.) 23 vádlott, 13 börtönbüntetés, 10 felmentés

146

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

7. A délkelet-európai tábornokok pere (1947. július 15. - 1948. február 19.) 10 vádlott, 8 börtönbüntetés (2 életfogytiglan) 2 felmen tés 8. Az SS faji és települési hivatalának pere (1947. október 20. - 1948. március 10.) 14 vádlott, 13 börtönbüntetés (egy életfogytiglan) 1 felmentés 9. Az Einsatzgruppe-per (1947. szeptember 29. - 1948. április 10.) 22 vádlott, 14 halálos ítélet (5 végrehajtva), 8 börtönbüntetés (2 életfogytiglan) 10. A Krupp-per (Krupp-konszern, 1947. december 8. -1948. július 31.) 12 vádlott, I I börtönbüntetés, 1 felmentés 11. A Wilhelmstrasse-per (1948. január 6. -1949. április 11.) 21 vádlott, 19 börtönbüntetés, 2 felmentés 12. A Wehrmacht főparancsnokságának pere (1947. december 30. 1948. október 29.) 13 vádlott, II börtönbüntetés (2 életfogytiglan), 2 felmentés

Az amerikaiak ezekben a perekben 185 bűnös ellen emeltek vádat, de csak 177 ellen indította k eljárást, mert négyen öngyilkosok lettek, négyen pedig egészségileg alkalmatlanok voltak a tárgyalásra. A 12 pert öt csoportba sorolhatjuk: l. orvosok és jogászok 2. SS és rendőrség 3. gyárosok és bankárok 4. katonai parancsnokok 5. miniszterek és kormányzati tisztviselők E perekben a 177 vádlott közül összesen 23-at ítéltek halálra, 122-en hosszabb-rövidebb tartamú (18 hónap és 25 év között) börtö~lbüntetést kap tak, 35 vádlottat pedig felmentettek. 1951. január 31-én McCloy amerikai parancsnok számos vádlotta t amnesztiában részesített. Hasonló perekre a francia, brit és szovjet megszállási övezetekben nem került sor. Amerikai nyomásra ugyan a britek beleegyeztek, hogy Eúch von Manstein tábomokot bíróság elé állítsák, de ez volt az első és utolsó per a brit zónában, eltekintve a kihallgatások tól. A franciák egyetlen tábornokot sem állítottak bíróság elé. Becsült adatok szerint Nagy-Britannia 541, Ausztrália 275, Franciaország 271, Hollandia 35, Lengyelország 24, orvégia 11, Kanada 5, Kína 2 és Görögország 1 pert folytatott le koncentrációs táborok parancsnokai, 147

N

Ü R

N

B

E

R

G

9

4

B

tisztjei és más, kisebb bűnösök ellen. Albert Pierrepoint, a brit hivatalos hóhér a Hamelin börtönben kb. 300 elítéltet akasztott fel. Franciaországban a bíróságok 2853 vádlotta t ítéltek halálra és 767-et kivégeztek. (Összehasonlításképpen: a francia ellenállás 8348 embert végzett ki - bírósági eljárás nélkül.) A háborús bűnök ügyében Nürnbergen kívül további perek is induJtak. Ezek közül a legismertebbek: - Az Auschwitz-per - A Bergen-Belsen-per - A Curiohaus-per - A Dachaui-per - A repülő- per - A Lipcsei per - A Majdanek-per - A Mahnedy-per - A Ravensbruck-per - Az Ulmi Einsatzgruppe-per 1961 -ben a Jeruzsálemben lezajlott Eichmann-perhez ugyancsak Nürnberg szolgáltatott példát, valamint a hatvanas években az NSZK-ban is több alkalommal rendeztek még hasonló pereket az elfogott háborús bűnösök ügyében. A Londoni Egyezmény egyes rendelkezései később helyet kaptak az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, a békeszerződésekben, katonai fegyelmi szabályzatokban és különböző nemzetközi szerződésekben, és a mai napig meghatározza például a Hágában ülésező nemzetközi bíróság tevékenységét. A Nürnbergi per tehát valóban történelmi jelentőségű volt. Precedensperként hatvan év múltán is komoly tanulságokat kínál, s nemcsak a jogászok, de a katonák, a politikusok és a közvélemény megkülönböztetett figyelmére is rászolgál.

148

F E L A D D T T

JÁTSZMÁK

ADOLF HITLER HALÁLA AZ ÖTVEN ÉVIG TI T KOLT VALÓSÁG Adolf Hitler 1945. április 20-án megtartott utolsó, 56. születésnapja csendesen telt el a Birodalmi Kancellária alatt kialakított Führerbunkerben. Az eseményen a politikai és katonai vezetők - Göring, Goebbels, Himmler, Ribbentrop, Bormann, Dönitz, Keitel, Jodl, Krebs, Burgdorf - jelentős számban megjelentek. Ez volt az utolsó alkalom, hogya náci elit képviselői ilyen nagy létszámban összejöttek, s az ünnepség után megtartott helyzetértékelő haditanácson szinte kivétel nélkül arra igyekeztek rávenni a Führert, hogy még mielő t t bezárulna a gyűrű a főváros körül, vonuljon vissza Délre, és Bajorországból irá nyítsa az ellenséggel folyta tott harcot. Hitler az érvek hallatán habozott, nem tudott sem igent, sem nemet mondani. Ragaszkodott a német fővároshoz, nem volt képes szembenézni a ténn yel, hogy Berlin akár heteken belül eleshet. Ezért még mindig az ellencsapások lehe tőségét fontolga tta, a térkép fölé hajolva már nem létező hadseregeket mozgatott, és csapa tok nélküli hadvezérként akarta folytahú a küzdelmet. A fronthelyzettel tisztában lévő politikai vezetők közül azonban többen már a menekülésre, az alternatív megoldások esélyeire gondoltak. Göring, Himmler, Ribbentrop gyorsan eltűnt a fővárosból, s amikor 21-én az első belövések elérték a kormányzati negyedet, mások is menekülési lehető­ ségeket kerestek. Április 22-én - Hitler jóváhagyásával - egy nagyobb csoport - a "hegyi emberek" - ind ult el Délre, s Berchtesgadenbe tette át székhelyét. A Seraglio-hadmúvelet keretében csaknem negyvenen ind ultak el Berchtesgadenbe, köztük a Führer két ti tkárnője, Johanna Wolf és Christa Scruöder, Karl-Jesko von Puttkamer admirális, Albert Bormann és mások. A transzportokat Hans Baur SS-Gruppenführer, Hitler kedvenc pilótája szervezte, s az akció csaknem sikeres volt. A München irányába sta rtoló tíz teherszállító repülőgép közül kilenc megérkezett, a tizedik azonban motorhiba miatt eltúnt a radaremyőról, s valószínűleg lezuhant útközben. (Érdekesség: Ezen a gépen voltak Hitler "asztali beszélgetéseinek" gyorsírás os

150

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

jegyzőkönyvei, amelyek közül az 1943-45-ös évek dokumentácíója elveszett, az 1942. év néhány hónapjára vonatkozó, valamínt az 1945. februári jegyzeteket viszont meg találták, s a háború után ezeket publikálták is.) Hitler a következő két nap többnyire a térképszobában időzve, s térképek fölé hajolva türelmetlenül várta a német csapatok, különösen Wenck 12. Hadserege ellentámadásának híreit, de délután három órakor a szokásos haditanácson sem Kei tel, sem Jodl nem szolgálhatott bíztató hírekkel. A német csapatok elóretöréséről szó sem volt, a szovjet csapatok viszont áttörték a frontvonala t, s előörseik már Berlin városhatárán belül jártak, s alig 12 kilométerre voltak a város szívétől. Hitler a hírek hallatán összeomlott, legszűkebb stábja, Bormann, Keitel, Jodl és Krebs jelenlétében szörnyű idegrohamot kapott, majd miután tehetetlen dühében kitombolta magát, bejelentette, hogy Berlinben marad, személyesen veszi át a főváros védelmének irányítását, s ha kell, akár egyedül is szembeszáll az ellenséggel. Tombolása közepette egyszer a dolgozószobájába is berohant, ahol összehívta a titkárnóit és Eva Braunt, akiknek megparancsolta: "Csol/1agoljanak, két óra múlva indul a repiilőgépiikf" Eva Braun azonban nyugodtan válaszolt: "De hiszen tudod, hogy én veled

Hitler dolg ozószobája a harmincas évek végén a Birodalmi Kancellárián

151

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

A Birodalmi Kancellária 1945 májusában

maradok." Hitler e szavakra odalépett

korábban soha nem tett tanúk

előtt.

szeretőjéhez

A három

és megcsókolta - amit is kijelentette: "Mi is

titkárnő

maradunk."

Hitler a haditanács után, már kissé lecsillapodva Goebbelst hívatta fel telefonon, s lIÚután ismertette a helyzetet, felkérte, hogy családjával együtt költözzön be veszélyessé váló Wilhelmstrasse-i házuk ból a biztonságosnak ítélt Bunkerbe. Majd u tasítást adott adjutánsának, Julius Schaubnak, hogy kezdje meg kiválogatott irata i elégetését a Kancellária kertjében. Végül magához rendelte Keitelt és Jodlt, akikkel közölte, hogy a továbbiakban ő irányítja Berlin védelmét, ők pedig haladéktalanul induljanak Délre, s ott szervezzék újjá a hadsereg megmaradt erőit. Hitlert többen is megpróbálták rábeszélni a távozásra, de hajthatatlannak bizonyult.

ÉLET A KATAKOMBÁBAN

Hitler ezekben a napokban még eltökéltnek látszott, április 23-án fogadta Albert Speert, a frontról érkező tábornokokat, megtartotta a haditanácsokat, de ahogy azt Speernek is megfogalmazta, az előző napi összeomlás után lélekben már feladta a küzdelmet. "Nem fogok harcolni. Tú lságosan nagy 152

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

a veszély, hogt} csak megsebesülök, és élve kerülök az oroszok kezei közé. Azt se szeretném, hogt) az ellenségeim meggyalázzák a testemet. Utasítást adtam, hogy égessenek el. FrauLein Braun velem együtt akar megválni az élettől, Blondit pedig agyon fogom lőni. Higgye el, Speer, könnyen váLok meg IlZ élettől. Egt} múLó pillanat minden tőlmegszabadít, megvált a lét keserveitol. " Ugyanaznap a búcsúzó Jodl tábornoknak is megfogalmaz ta, hogy nincs már miért harcolnia, a háború elveszett. Rossz szelleme - Martin Bormann - azonban még ezt követően is folyamatosan táplálta benne az indulatokat, s intrikáival mindenekelőtt a riválisainak tartott náci vezetőkkel - Himmlerrel, Göringgel és a már bunkerben tartózkodó Goebbels-szel - igyekezett szembefordítani a meglehetősen labilis idegze tű Führert. Erre annál is inkább volt módja, mert ahogy közeledett a front a város kormányzati negyede felé, egyre apadt a Bunker látogatóinak száma, s egyre kevesebb parancsnok akadt, aki komolyan foglalkozott volna a harctéri vagy az államügyekkel. A közelgő vég Hitler állapotán is meglátszott. Egyre gyakrabban jelent meg pecsétes öltözékben, elhanyagolt külsővel, s mivel már nem volt sok dolga, sokszor szinte kísértetként bolyongott a folyosón. Megromlott egészsége miatt azonban már komolyegyensúlyzavarokkal küzdött, húzta a lábát, az erős fényben hunyorgott, állandóan csöpögött az orra, és ell1atalmasodó Parkinson-kórja miatt a keze annyira remegett, hogy sokszor képtelen volt aláírni a nevét, vagy fel tenni a szemüvegét, s a térképek fölé hajolva olykor nagyítója is kopogott az asztallapon. (Érdekesség: Hitler köztudottan soka t bajlódott a gyornrával, s állandó idegessége miatt nemcsak a felfúvódással küzdött, de szájszagát is " rettenetesnek" minősitették környezetének tagjai. Ezenkívül a sok édesség elfogyasztása miatt 1945-ben már Hitler fogazata is katasztrofális állapotban volt, amely ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy Hitler környezetében nehéz volt az utolsó napokban hányinger nélkül megmaradni, ha véget nem érő locsogásba kezdett.) Környezete szerint az utolsó hetekben szellemi állapota is komoly aggodalomra adott okot. Gyakran megmagyarázhatatlan intenzív düluohamok vettek erőt rajta, aztán hosszan tartó, közönyös apátiába süllyedt. Orvosainak naponta többször kellett beadniuk serkentő injekciókat, inasa, Linge pedig az elmaradhata tlan kokainos szemcseppekről gondoskodott. Ez a lelki-szellemi állapot természetesen időről időre különleges, szó szerin t életveszélyes helyzeteket is eredményezett. Április 25-én például a Bunkerben jelen lévő Helmuth Weidling tüzérségi tábornokot előbb ki akarta végeztetni, majd néhány órával később a haditanácsról már, mint Berlin új városparancsnoka távozott. Otto Günsche, SS-Sturmbannführer, 153

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

aki Hitler személyi adjutánsaként közelről követhette veglg a Führer Sztálingrád után megkezdódőtt gyors leépülését, azt mondta egy háború utáni interjújában, hogy Hitler 1942 után évente öt évet öregedett, s utolsó születésnapján inkább nézett ki hetven évesnek, mint ötvenhatnak. Hasonló volt a benyomásuk a Bunkerbe érkező látogatóknak is, akik között Ritter von Greim altábornagyot április 24-én azért rendelték MÜl1chenből Berlinbe, hogy Göring helyére kinevezzék a Luftwaffe élére. Társaságában volt Hanna Reitsch berepülőpilóta, a Führer fanatikus híve is, aki az egyik hiteles szemtanúja a Bunker utolsó napjainak. Tőle tudjuk, hogy ezekben a napokban a föld alatti labirintus már inkább egy katakombára hasonlított. A létesítmény t 1941 telén, a moszkvai katasztrófa utáni hetekben kezd te el Albert Speer tervezni, s a föld alatti komplexwnot, amelyhez hat nagyobb és hat kisebb bunker tartozott, a Wilhelmstrasse és a Voss Strasse közötti szakaszon, a kormányzati negyed épületei alatt építették meg.

A Bunker alaprajza

154

T A D O L F

HITLER

H A L A. L A

Hitler a legjobban megerősített ún. Führerbunkerben lakott, amely két részlegre tagolódott. A szolgáltató jellegű felső bunkerben (vorbunker) voltak kialakítva a személyzeti szobák, a konyha, az éléskamra, az étkezde, az alsó bunkerben pedig Hitler és közvetlen környezete lakott, de itt kaptak helyet az orvosi szobák, a telefonközpont és az energiaközpont is, amely a szellőzésről és a vízellátásról gondoskodott. Ezt a bunkert egy hosszabb folyosó osztotta ketté, amelynek az elején a társalgó, a végén pedig egy nagyobb konferenciaterem volt, és lényegében itt zajlott az élet. "Am(~ tmlácskozásokat tartottak, volt élet a Bunkcrben, de a végén már olyan volt, mint egy nagy betonkoporsó" - emlékezett az utolsó napokra a tele-fonközpontos Rochus Misch, és hasonló benyomásokat szerzett néhány hónappal később a Bunker amerikai látogatója, James O'Donnell újságíró is, aki könyvet írt a Bunker történetéről, lakóiról: " ... Kísértetiesen kopár hely volt. A mermyezetek alacsonyak, a folyosók olyanok, mintha kriptában járnánk. A mintegy harmíncvalahány zsúfolt helyiség falai csatahajó-szürkék, a nyers-érdes folyosófa lak barnásvörösek. Imitt-amott a pőre cement is e1óviliant nyirkosan, foltosan; a kőművesek valószinűleg nem fejezhelték be a vakolás!. Hitler magánlakosztálya mindössze luirom helyiség, csak alig valamivel naglJobbak a többiné/, körülbelül háromszor öt méteresek, s egy vécé, illetve zuhanyozó tartozik hozzdjuk." Az utolsó hetekben azonban már ennyi komfort sem ju tott a bunker-

lakóknak. A folyósón - miután sorra felmondták a berendezések a szolgálatot - kusza kábeldzsungel indázott. A rosszul szigetelt falakat kiverte a salétrom, belepte a pára, mindenfelé hullott a vakolat, s a tökéletlen szelIózés miatt általában kellemetlenül nyirkos hideg és büdös volt a helyiségekben. Az utolsó hónapban az itt uralkodó állapotokra már a "primitív" jelző illett, hiszen a WC-k sorra elromlottak, s mindenki Eva Braun illemhelyére járt, a penészes ételmaradékoktól, a kutya- és emberszag különös keverékétől pedig - egy szemtanú szerint - "az orr olyasmit érzéke/he/etl itt, mint egy nyilnínos il/emhelyen. de miahonnét a leg-uadabb

kiilkcrületekből."

A Bunkerben uralkodó nyomott, depressziós hangulatot fokozta, hogy április 26-án a szovjet tüzérségi lövedékek már közvetlenül a Bunker térségében robbantak. A lövedék ek elpusztították a Birodalmi Kancellária épületeit, fels7,ántották a kertet, s a robbanások következményeként olykor már a Bunkerben is finom por szitált, ami még inkább fokozta a feszültséget, a félelmet, a szorongást. A lassan elviselhetetlenné váló körülményeket látva Hanna Reitsch is megpróbálta rábeszélni Hitlert, hogy menektiljön el ebből cl pokolból, de a Führer hajthatatlan maradt. - Vezérem, miérl marad itt? - kérdezte a nő. - Miért fosztja meg Németországo! az életéto1?

155

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

A Führemek élnie kell, hOglJ Németország is élhessen. A /lép követeli ezt. - Nem, Hanna. - válaszolta Hitler. - Ha meghalok, azt az ország becsületéért teszem, mert katonaként engedelmeskednem kell a saját parancsomnak, ezért védem a végsőkig Berlint. Kedves lányom, nem én akartam így. Szilárdan hittem, hogtJ Berli/1 megmenekül az Odera partjainál. .. Amikor legnagtJobb erőfeszítései/1k is e/buktak, én voltam mind közül a legrémültebb. Aztán, amikor a város bekerítése megkezdődött, azt hittem, ha itt maradok, az ország {jsszes csapata példát vesz majd a tettemro1, és a város megmenekítésére jön ... De Hannám, még mil/dig reménykedem, Wenck tábornok hadserege felfelé halad Dé/ről. Neki vissza kell, és ő vissza is fogja verni az oroszokat annak érdekében, hogy megmentse /1épiinket. Hitler néhány percig még ebben a hangulatban beszélt, aztán amikor a szovjet tüzérségi lövedékek a Bunker bejárata közelében robbantak, bizakodó hangulata gyorsan megváltozott. Egy méregkapszulát nyújtott át Reitschnek a következő szavakkal: "Hanna, ön azok közé tartozik, akik velem fognak meghalni ... Nem szeretném, ha bármelyikü/1k is élve az oroszok kezébe kerülne, és azt sem, hogy meg ta/á/ják a holttestünket .. . Éva és én elégettet]iik a testiillket. Ön is megtervezheti a saját módszerét." (Érdekesség: Ezeket a ciánkapszulákat eredetileg német titkos ügynökök számára készítették, de 1944 végén csaknem ezer darabot (950) küldtek Hanna Reitsch. Hitler berlini főhadiszállására is, ahol ezeket a Hitlerért rajongó nők egyike kiosztották a párt- és állami vezetőknek, családtagjaiknak, hogyelfogásuk esetén ezzel a gyorsan ható méreggel kövessenek el öngyilkosságot. A kapszulákat a sachsenhauseni koncentrációs táborban gyártották megbízható SS-tisztek felügyelete alatt. A ciánvegyületet dr. Kramer szintetizálta, aki maga is a tábor lakója volt. Mindegyik fiola 1 köbcenti..méter hydrocianic mérget tartalmazott, á tmérő­ je 9, hosszúsága 35 mm volt, formára leginkább egy lövedékre vagy rúzs ra emlékeztetett.) Halma Reitsch két nappal később ismét tanúja volt Hitler újabb, s talán utolsó nagy fellángolásának. A Führemek április 28-án az a tévképzete alakult ki, hogy Berlint hamarosan felszabadít ják a közeledő német csapatok. Táplálta reményeit, hogy az egyre ritkábban érkező jelentések egyike arról számolt be, hogy az angolszász sajtóban megjelent a "harmadik

156

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

világháború" kifejezés, ami reménnyel töithette el, hátha az utolsó pillanatban szembefordulnak egymással az addigi szövetségesek, s akkor Németországnak esélye nyílik különbéke-tárgyalásokra az angolszász hatalmakkal. Hitlernek, ahogy más utódjelölt náci veze tőknek (Himmler, Göring) is, meggyőződése volt ezekben az utolsó napokban, hogy az események kedvező alakulása esetén a német fél még tárgyalópartner lehet egy szovjetekkel szembeni új szövetség megalakulása esetén. Hitler ezért utolsó nagy fellángolása alkalmával április 28-án egyre türelmetlenebbül várta a frontról érkező hireket, s amikor nem kapott érdemi in formációkat, rádióü zenetet küldött Keitelnek: "Berlin felmentésére várok. Mit csinál Heim'ici hadserege? Hol van Wenck? Mi történik II 9. hadsereggel? Mikor fog egyesülni Wenck 12. hadserege a 9. htldsereggel?" Szemtanúk szerint Hitler ezekben az órákban idegesen le-föl járkált a Bunkerben, egy izzadságtól szétázott turistatérképet lobogtatott, és a térképszobában Wenck tábornok hadseregének felmentő hadrnozdulatait tervezte. Ezek a csapatmozgások azonban már csak az ő lázas agyában léteztek, valójában a német ka tonai frontok mindenhol összeomlottak, ugyanakkor a szovjetek megállíthatatlanul törtek előre a város központja felé. Ez az esti órákban már Hitler számára is nyilvánvalóvá vált, de a frontról érkező rossz hírek mellé egy nem várt jelentés is érkezett. A hírügynökségek délután röpítették világgá a szen zációt, miszerint Heinrich Himmler béketárgyalásokat kezdeményezett a szövetségesekkel. A BBC adását az esti órákban fogták a p ropagandaminisztérium lehallgatóállomásán, s a Reuters Stockholmból keltezett tudósításával Goebbels sajtóreferense, Heinz Lorenz azonnal megjelent a Bunkerben. A reakciókat Hanna Reitsch visszaemlékezéséból ismerjük: "Az értesülés halálos csapást mért az egész gyülekezetre. Férfiak és nők egyformán sikoltoztak dühükben, félelmükben és kétségbeesésükben, s mindez egyetlen érzelmi kitörésben keveredett."

A lesújtó hírt aznap este még egy másik is követte: a szovjetek már a Potsdammer Platzhoz közeledtek, és mivel kevés esély mutatkozott a megállításukra, a Birodalmi Kancellária védői maximum 24-48 óráig tarthatták még magukat. Hitlernek tehát intézkednie kellett, miel ő tt rászánja magát az öngyilkosságra. Előbb azonban az árulón akart bosszút állni, ezért Fegelein S5-Gruppenführerért, Himrnler összekö tő tisztjéért küldetett. 6t az onban nem találták szolgálati helyén, ezért a biztonsági szolgálat emberei a lakásán keresték fel, ahol civilben, a sze re tőj e mellett, tökrészegen fogták el, s vitték vissza a Bunkerbe. Ügyében rögtönítélő hadbíróság ült össze Wilhelm Mohnke SS-Brigadeführer vezetésével, amely azzal vádolta, 157

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

A Bunker szerepl6j

hogy részt vett a Himmler szervezte árulásban, másrészt szeretője révén, aki az angolszászoknak kémkedett, hadititkokat adott át a szövetségeseknek. Fegeleinnél egy diplomata táskát is találtak kompromittáló iratokkal, de a vádlott a fel tett kérdésekre képtelen volt érdemben válaszolni, mert olyan részeg volt, és olyan botrányosan viselkedett (felváltva üvöltözött, sírt, hányt, a padlóra vizelt), hogy az ülést elnapolták, s másnap reggel Heinrich Müller, a Gestapo főnöke ítélkezett felette, s a halálos ítéletet rögtön végre is hajtották (egyesek szerint a kancellária kertjében főbe lőt­ ték, mások szerint a Bunker egyik cellájában felakasztották.) Fegelein "kihallgatásával" egy időben Hitler Ritter von Greimet és Hanna Reitschet búcsúztatta el, akik valóban az utolsó szalmaszálat jelentették a Bunker lakóinak életében. Greim ugyanis parancsot kapott, hogy 158

.. A D D L F

A Bunker

HITLER

H A L Á L A

szereplői

mozgósítsa a Luftwaife még rendelkezésre álló gépeit a szovjet állások bombázására, másrészt pedig neki kellett volna letartóztatnia az áruló Himmlert. Greim már egyik parancsot sem tudta teljesíteni. Hallatlan repülős bravúrral, a Brandenburgi Kaputól startolva sikerült pilótanőjével elhagyniuk Berlint, de érdemi intézkedésekre már nem kerülhetett sor. Az összeomlás elkerülhetetlenné vált. Ezután már a Bunkerben is a dráma fináléjá t készítették elő. Április 29én, nem sokkal éjfél után Hitler feleségül vette Eva Braunt. Erre az alkalomra Goebbelsnek sikerült előkerítenie a frontvonalból Walter Wagner városi tanácsost, aki náci pártegyeruuhában, egy Volkssturm feliratú szalagga l a karján adta össze a párt a konferenciateremben. (Érdekesség: Hitler kérte, hogya "haláIl1ázasságot" (Hitler egyik titkárnőjének kifjezése) 159

F E L A D O T T

JÁTSZMAK

a lehető legrövidebb idő alatt bonyolítsák le. A menyasszony és a vőlegény ezért csak megesküdött arra, hogy tisztán árja származásúak, hogy nincs olyan örökletes betegségük, amely kizárja háza~ságukat stb. Kerülték a hivatalos formaságokat, s minden olyan momentumot, amely késleltethette a szertartást. Eva Braun olyan ideges volt, hogya hivatalos papírok aláírásakor B-vel kezdte el írni a nevét, majd a B betűt áthúzta, s odaírta Eva Hitler született Braun.) Az esküvőn Goebbels és Bormann voltak a tanúk, a násznépet pedig a Bunkerben maradt katonák, titkárnők alkották. A lakodalom helyett a pár Hitler magánlakosztályában esküvői reggelit szervíroztatott az időközben 8-10 főre apadt vendégseregnek. A vegetáriánus Hitler számára Constanze Manziali szakácsnő készletei utolsó maradékából könnyű szósszal leöntött spagettit szolgált fel, a többiek "lakomáját" is a szűkös keretekhez igazították. Az asztalnál megrögzött szokásá hoz híven Hitler vitte a szót: fecsegett, az első világháborúra, illetve a régi szép időkre, a régi bajtársakra emlékezve. Majd a rá jellemző hangulatváltással bejelentette, hogya nemzetiszocializmusnak vége, mint ahogy vége az ő életének is, mert nem akar élve a szovjetek kezébe kerülni. Ismételten megjegyezte, hogy a halált akkor már könnyen elfogadja az ember, ha a leghűségesebb követői és barátai közül is ennyien elárul tá k. A reggeli után Hitler átment dolgozószobájába, s kérette Goebbelst, hogy megbeszéljék a halála utáni német kormány összetételét, feladatait. A legfontosabb kérdés: ki legyen az utódja, az államfő? A korábban szóba jöhető náci vezetők közül Himmlert árulónak minósÍtették, Göring pedig házi őrizetben volt. .. Goebbels ezért Dönitz admirálist javasolta a posztra, aki szerinte katonai vezetőként és megvesztegethetetlen államférfiként is alkalmas a feladatra. Hitler elfogadta a javaslatot, sutódaként Dönitzet jelölte ki államfőnek, valamint a hadsereg legfőbb parancsnokának. Egyúttal Goebbelst Birodalmi Kancellárnak, Bormannt pártminiszternek, Werner Naumannt pedig propagandaminiszternek nevezte ki. Aztán Traudl Junge társaságában elvonult dolgozószobájába, s titkárnőjének diktálni ke7dte a magán- és a politikai végrendeletét, amelyet az utókornak szánt. A három-három példányban elkészült dokumentumokkai néhány óra múlva három futár - Willi Johannmeier, Hitler katonai segéd tisztje, Wilhelm Zander, Bormann tanácsadója és Heinz Lorenz, Coebbels egyik munkatársa - hagyta el a Bunkert, hogy azokat megpróbálja eljuttatni a címzettekhez (Schoerner· tábornagy, Dönitz admirális). Hitler közölte Goebbels-szel, hogy előbb megvárja, amíg értesítést kap 160

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

va lamelyik küldemény célba érkezéséről, aztán Eva Braunnal öngyilkosságot követnek el. (Érdekesség: a gyorsan pergő események miatt a futárok nem teljesítették feladatuka t, a küldemények nem jutottak el a címzettekhez. Igaz, közülük ketten elszabotálták a feladatukat. Johannmeier lselohnban, házának kertjében ásta el a maga példányát. Zander pedig egy b6röndbe rejtve, Tegernsee-ben "felejtette" a másikat, miután új személyazonosságot vett fel, s Wilhelm Paustin néven próbált új életet kezdeni. Heinz Lorenz viszont újságíróként nem tudta megőrizni a titkot, s az utókor az 6 példánya alapján értesülhetett elős zör e fontos dokumen tumok pontos tartalmáról.) A . végső leszámolás t - ígéretéhez lúven - Hitler a kutyáival kezdte. Délben Haase professzort és a kutyák gondozóját, Tornow ő rmester kérették a Bunkerbe, akik beadták a mérget Blondinak. Hitler végignézte kedvence haláltusáját, mert személyesen akart meggyőződni arról, hogya kapsZlllákban lévő méreg valóban hatásos. Aztán a pár hónapos kölykök következ tek, majd Else Krüger kutyája. Utóbbit Tomow fejbe is lőtte, hogy a Füluer láthassa a két halálnem együttes gyors ha tását. Hitler elégedett volt az eredménnyel, s minden eshetőségre készen méregkapszulákat osztott szét a Bunkerben maradtaknak, akikkel közölte, hogy köszöni eddigi hűséges szolgála tuka t, és nagyon sajnálja, hogy nem tud ennél jobb búcsúajándékot adni. Hitler ezután visszavonult a szobájába, s a futárokról várta a lúreket. Ezek helyett azonban újabb hírügynökségi jelentés érkezett, amely arról tudósított, hogy Milánóban a felbőszült tömeg a fogságba esett és kivégzett MlIssolinit sz eretőj ével, Clara Petacci-val együtt a lábánál fogva felakasztotta a Piazzale Loreto-n, a Standard Oil benzinkútjának vastraverzeire. Hitler ezt a véget akarta elkerülni, s most már cselekednie kellett, mert a szovjet mesterlövészek ekkor már lőtávolságban voltak a Birodalmi Kancellária elbarikádozott ablakaitól. A szovjet parancsnokság délután Öss.ztüzet rendelt el az épülettömb ellen, majd megindították az utolsó rohamot. A sorozatos becsapódásokat természetesen a bunkerben is hallották, ekkor már folyamatosan rázkódott a föld, időn­ ként kialudtak a fények, a s zellőz6beren- Eva Braun, ahogy Hitler, a .művész" lána 161

F E L A D O T T

JA.TSZMA.K

dezés pedig végleg leállt. Hamarosan arról is érkeztek hírek, hogy a szovjetek elérték a földalatti ~lagútját, s mivel áttörték a Tiergartennél felállított utolsó védelmi vomlat, már csak órák kérdése, hogy bekövetkezzék a teljes összeomlás. Tudták ezt a Bunker lakói is, akik április 30-án kora hajnalban felsorakoztak a Führerbunker folyosóján, hogy clbúcsúzzanak a Führertői. Hitler kicsoszogott a szobájából, és Hormann kiséretében, a sor előtt elhaladva mindenkivel kezet fogott. "Nagy vplt a csend. Némelyek próbáltak szólni Hitlerhez, de ő válaszu I csak érthetel len szavakat motyogolt , majd távozott." Néhány perccel később az is eldőlt, hogy katonailag már semmi remény sincs a felmentésre. A hajnali órákban sorra érkeztek a hírek, hogya német ellenlökések nem elég erősek ahhoz, hogy a csapatok áttörjenek az orosz frontvonalon a Birodalmi Kancellária irányába. Hitler nyugodtan vette tudomásul ezeket a jelentéseket, megadta magát sorsának. Utolsó ebédjét szobájában, két titkámője és szakácsnője társaságában költötte el. Felesége étvágytalanságra hivatkozva kimentette magát a közös étkezés alól, amely végig komor hangulatban zajlott le. Hitler némi spagettit evett könnyű szósszal, de monológjaitól ezúttal megkímélte a társaságot. Gondolatai mM máshol jártak.

A VIKING TEMETÉS - A HITELES VÁLTOZAT Hitler utolsó óráiról, haláláról és temetéséről számos ellentmondó, még több kiszínezett változat ismert. Még a komoly szaktörténészi munkákban is nagy eltérések mutatkoznak attól függően, hogy ki milyen tanúvallomásokat, részleteket vett figyelembe az esemény megírásakor. Az alábbi változat feltehetőleg "a" hiteles történet, mert a kulcsszereplők írták, s olyan körülmények között született, amikor az ember nem beszél mellé, hanem igyekszik az igazat vallani. Heinz Lingének, Hitler inasának, és Otto Günschének, Hitler adjutánsának a szovjet titkosszolgálat részére számos alkalommal leírt, elmondott, végül pedig összegzett vallomása ez, amely "letisztázása" után bekerült abba a "Hitler-könyvbe" (az 553. sz. titkos dossziéba), ami egyetlen példányban készült, s amit 1949 végén adtak át Sztálinnak. Szovjet részről - többévi kutatómunka és számos szóbeli és írásbeli kihallgatás után - ez a "könyv" (dokumentum-összeállítás) volt a "végső szó" Hitler életével és halálával kapcsolatosan, s természetesen szerepel benne az utolsó órák története is, amely így foglalható össze. 162

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

Április 30-án délután két órakor Bormam1 sápadtan és zavartan hagyta el Hitler dolgozószobáját. A folyosón Günschébe botlott, akivel idegesen közölte: "Jó, hogy itt van. Éppen magáért akartam küldeni", majd halk, suttogó hangon közölte az adjutánssal, hogy Hitler és Eva Braun öngyilkos akar lenni. Le kell önteni a holttestüket benzinnel, és el kelJ égetni őket a kancellária kertjében. Ez Hitler határozott parancsa. Holttestének semmilyen körülmények között nem szabad az oroszok kezébe kerülnie. Bormann ezért arra kérte Günschét, hogya Bunker vészkijáratánál, a lépcsők mellett legyen elegendő benzin a holttestek elégetéséhez .. . GÜl1Sche ezek után Mohnkét értesítette, aki átjött Hitler bunkerébe. Néhány perccel később izgatottan megérkezett a konferencia terembe Rattenhuber, Bam és Beetz is, akik Bormanntól tudták meg, hogy mire készül Hitler. Kérdéseikkel azonnal lerohanták Günschét, de mielőtt bármi is ell1angzott volna, kinyílt Hitler dolgozószobájának ajtaja, és a Führer kijött az előszobába. A jelenlévők üdvözlésre lendítették karjukat, de H itler anélkül, hogy fogadta volna a köszöntést, halkan arra kérte őket, hogy lépjenek közelebb, majd elhaló hangon közöl te velük: - Úgy döntöttem, hogtJ halálom után égessenek el. Gondoskodjanak róla, hogy teljesítsék a parancsomat. Nem akarom, hogya holttestemet Moszkvába szállítsák, s egy panoptikumban kiálUtsák. Baur és Rattenhuber ezt hallva felkiáltott, utóbbi Hitler kezét is próbálta megragadni, de a Führer visszalépett, s eltúnt szobája ajtaja mögött. Giinsche sietve és szinte gépiesen kezdett el intézkedni, hogy Hitler kívánságát valóban végrehajtsák. Mindenekelőtt fell1ívta Hitler sofőré t, Kempká t, és továbbította a parancsot, hozzon azolmal tíz kanna benzint a parkba, és pakolja le a Bunker kijáratánál. Giinsche ezután felrohant a vészkijárathoz, ahol az ott posztoló SS- őrnek, Hofbeck Untersturmführernek megparancsolta, hogy mostantól ne engedjen senkit a közelbe. Aztán visszament a folyosóra, és az előszoba ajtaja elé állt. Az óra 15 óra 10 perce t mutatott. Néhány perc elteltével Eva Braun jött ki Hitler dolgozószobájából, és a büfébe ment. Szomorúan fogo tt kezet Lingével és azt mondta: "Éljen jól, LÍnge. Kívánom, !togt} kij us son Be rlinből. Ha találkozik a testvéremmel, Gretl-Jel, ne mondja el neki, kérem, hogtJ a férjem hogyan halt meg. " Ezt követően felkereste Goebbels feleségé t, aki férje szobájában tartózkodott. Néhány perccel később a szobából kijőve a telefonközpontba sietett, ahol összeakadt GÜnschével. Azt mondta neki: - Kérem, mondja meg a Führernek, hogy keresse fel még egyszer Goebbels asszonyt. Günsche engedelmesen Hitler 163

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

szobájába ment, s mivel Unge nem volt éppen jelen, maga kopogott az ajtón, majd belépett. Hitler az asztalnál állt, s Günsche váratlan megjelenése miatt összerezzent. - Van még tm/ami? - kérdezte komoran. Günsche továbbította a kérést: - Führerem, a felesége utasított, hogy közöljem Önnel, Goebbelsné látni szeretné. A feleségével együtt Goebbels szobájában találja. Hitler rövid morfondírozás után elindult Goebbels szobájába, ahol a felesége jelenlétében elbúcsúzott Goebbelsnétól. Aztán visszament dolgozószobájába. Inasai, Unge és Krüger követték. Az ajtóban Linge engedélyt kért, hogy elbúcsúzhasson tőle. Hitler fáradt, közömbös hangon válaszolt: "Megparancsolom, hogy kíséreljék meg fl kitörést. Tegyen meg mindent, hogy egy kisebb csoporttal eljusson Nyugatra!" Linge visszakérdezett: "Fiihrerem, miért kell megkísérelnünk a kitőrésf?" Hitler Unge felé fordult, néhány másod percig némán nézte, aztán azt mondta: "Az utánam jővő emberért!" Lágyan megszorította Unge és Krüger kezét, majd a karját üdvözlésre lendítette. A másik kettő katonás tiszteletadással búcsúzott, aztán bezáródott a dolgozószoba ajtaja, az inasok pedig a régi légoltalmi bunkerbe távoztak. Menet közben Unge odavetette Krügernek: - Csak ne halljunk, ne lássunk semmit! Eva Braun két-három perccel Hitler után távozott Goebbelsék szobájából. wssan közeledett Hitler szobájához. Néhány perccel később Goebbels is elhagyta szobáját, hogy a konferencia terembe menjen, ahol időközben Bormann, Krebs, Burgdorf, Naumann, Rattenhuber és Axmann gyűltek össze. Hamarosan Unge is visszatért. Az előszoba nyitva álló páncélajtaja előt! Günsche és a testőrség embere, Frick SS-Obersturmführer posztolt. Már csaknem négy óra volt, amikor a büfé felé igyekvő Unge Günsche előtt elhaladva megjegyezte: "Én azt hiszem, hogy ez már megtőrténL" A büfében érezte is a Jópor szagát. Ezért amikor visszatért, jelentette Bormannak, hogy érezni a lőpor szagát. Borrnann erre felállt, s Lingével együtt a dolgozószobához sietett. Unge nyitotta ki az ajtót, s Bormannal együtt lépett be a helyiségbe. A következő látvány tárult a szemük elé: a heverőn balra ült Hitler. Halott volt. Mellette ült Eva Braun. Ó is halott volt. Hitler jobb halántékán egy érem nagyságú bemeneti nyílás tátongott. Az arcán két csatornában lefolyó, friss vérnyomok. A heverő előtt a szőnyegen tányérnagyságú vérfolt. A falon és a heverőn is vérnyomok. Hitler jobb keze felfelé fordított tenyérrel a térdén nyugodott, bal keze a teste mellett lógott. Jobb lábánál a földön egy 7,65 mm-es Walther pisztoly hevert, il bal lábánál egy hasonló pisztoly, de csak 6,35-ös kaliber. Hitler szürke katonai egyen164

.. A D O L F

HITLER

H A L Á L A

Hitle r ha lál híre az egyik brít lapban

ruháját viselte, rajta a pártjelvénnyel, az első világháborúban kapott első osztályú vaskereszttel, valamint az ugyanebből az időből való, sebesüJ~sé­ ért kapott kitüntetéssel, amit az utolsó napokban mindig feltúzve hordott. Fehér ing, fekete nyakkendő, feke te nadrág, fekete zokni és fekete bőr fél cipő volt rajta. Eva Braun maga alá húzott lábakkal ült mellette a heverón. Cipői a földön feküdtek. Ajkait szorosan összepréselte. Ciánnal mérgezte meg magát. Bormann, nuután körbenézett, kiment az előszobába, s behivta az SSkatonákat, akiknek a holttesteket fel kellett vinniük a parkba. Linge az ebédlőból egyelőre odakészített takarót hozott ki, amit leterített a padlóra. Günsche eközben a konferenciaterembe sietett. Olyan hévvel rántotta fel az ajtót, hogy az asztalnál álló Goebbels, Krebs, Burgdorf, Axmann, Naumann és Rattenhuber összerezzent. "A Führer halotti" - kiáltotta, nlire mindanynyian az előtérbe rohantak, ahol Linge két SS-őr, Lindloff és Reisser társaságában jelent meg az ajtóban. A Führer holttestét az őrök cipelték. A takaró alól kilógtak Hitler lábai, látszott fekete cipője, zoknija. A holttestet az el6szobán keresztül a bunker vészkijárata felé vitték, nliközben 165

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

a jelenlévők karjukat tiszteletadásra lendítették. Hamarosan Bormann is megjelent a dolgozószoba ajtajában, mögötte pedig Kempka jött Eva Braun holttestével a karjában. Goebbels és a többiek felsiettek a lépcsőn, Günsche pedig odalépett Kempkához, és kivette a karjaiból Eva Braun holttestét, amelyet nem fedett takaró. Felsietett vele a l épcsőn, utolérte Goebbelséket, akik a lépcső tetején álltak, mert az erős tüzérségi tűz miatt nem mertek kilépni a parkba. Hitler takaró-o ba csomagolt teste a vészkijárattóI alig néhány méterre már Hitlert a német kapituláció után a földön feküdt egy bombatölcsér ben, Günsche mellé helyeza Time kiikszelte a történelem ből te Eva Braun holttestét is. Ezt követően BormalU1, Günsche, Linge, Lindloff, Kempka, Schadle és Reisser a közelben álló benzines kannákból mind a 200 liter benzint a holttestekre öntötték, de a tüzet nem sikerült meggyújtaniuk. Günsche ezért elővett egy kézigránátot, hogy annak felrobbantásával lobbantsa lángra a benzint, de már nem kellett kihúznia a gyújtót, mert Linge égő papírfáklyáva l meggyújtotta a holttesteket. A huzat azonban csaknem elfújta a lángokat, ezért a Bunker ajtaját bezárták. A jelenlévők még néhány másodpercig némán álltak, tisztelegtek, aztán visszaindultak a Bunkerbe. Günsche Hitler dolgozószobájába ment, ahol a földön a vértócsa mellett még mindig ott feküdtek a pisztolyok. Felemelte, s megvizsgálta őket. Látta, hogya lövést a 7,6S-ösből adták le, de a másikat is felhúzták és kibiztosították. Günsche mindkét pisztolyt a zsebébe dugta, és később átadta Axmann adju tánsának, Hamannak. Eközben Linge utasította Krügert és Schwidelt, hogy vigyék ki Hitler szobájából a vérfoltos szőnyeget. Keresték a padlón a töltényhüvely t is, de nem találták meg. Az íróasztaion lévő iratoka t, hírügynökségi jelentéseket Linge személyesen égette el. A szobában végül csak a bútorok maradtak,

TIME

166

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

mert Linge az íróasztal fölött lógó Nagy Frigyes portrét kivágta a keretéből, s Hitler parancsának megfelelően átadta Baurnak, aki a tekercset a zubbonyába rejtette. A "viking szertartás" nagyon rövid ideig tartott. A hamvasztás további részletei vel pedig már senki nem foglalkozott a kertben. Bár Hitler kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogya holttesruk elégj en, s ezáltal ne kerülhessen a szovjetek kezébe, a valóságban ez a parancsa nem teljesülhetett. A leöntött holttestek inkább csak megégtek, mint elégtek, s a maradványok - amelyekhez Blondi és a másik kutya kadáverét is odadob ták - az elkövetkező napokban magukra hagyva, a Birodalmi Kancellária kertjében egy bombatölcsér mélyén hevertek, alig néhány centi törmelék alá elkaparva.

AZ ELSŐ NYOMOZÁS: AKCiÓBAN A SZOVJET KÉMELHÁRíTÁS

A Birodalmi Kancellária elfoglalását követően a náci háborús bűnösök felkutatásával a 3. Csapásmérő Hadsereg 207. hadosztálya, 79. lövészhadteste kémelhárításának (SZMERS) főnökét, 1van Klimenko alezredest bízták meg. A SZMERS-t Sztálin 1943-ban külön rendelettel hozta létre, vezetője, Viktor Abakumov, közvetlenül neki jelentett. Az elnevezés a "Halál a német kémekre" (Szmerty Nyerneckim Spionam) kifejezés rövidítéséből (SZMERNYES) született, mert az alapítás alkalmával a nevet javasló felszólalónak Sztálin állítólag azt válaszolta, hogy nemcsak a német kémek ellen kell harcolni, ezért a rövidítésbőJ elhagyták a NYE-t, és maradt a Halál a kémekre, azaz SZMERS. Ez az egység a Spree mögül, észak felő l nyomult előre a Reichstaghoz és a kormányzati negyed többi épületéhez, s május 2-ától legfontosabb teendője a Führer előkerítése volt - élve vagy halva. Az első szovjet katonák - a németek kitörését követően alig néhány órával - 1945. május 2-án reggel jelentek meg az Új Birodalmi KancelIárián, s természetesen Hitler nyomait kutatták. A Bunkerbe elsőkén t a szovjet műszakiak hatoltak be aknakeresőkke l , majd a kémelhárítás emberei érkeztek meg, akik megkezdték a pincerendszer feltérképezését, az iratok, térképek összegyűjtését, átváloga tását. (Érdekesség: A szovjetek német területre lépve a SZMERS keretein belül több - 15-15 főb61 álló - különleges egységet hoztak létre, amelyek nek az volt a felada ta, hogya Hitler halálával, esetleges menekülésével kapcsolatos dokumentumokat megszerezzék, a tanúkat előállítsák, kihallgassák, a vizsgálatokat pedig lefolytassák. Az akció 167

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

sorá~ 800 embert hallgattak ki, akiknek dön tő többségét később a Szovjetunióba szállították, ahol a kiszabott ítéletektől függően különböző börtönökben raboskodtak, s a legkorábban szabadulók is csa k 1955-ben térhettek haza. A 3. Csapásmérő Hadsereg kémelhárításának tagjai közül a kutatásban meglepően kevesen vettek részt (Georgij Vasziljevics Akszjonov parancsnok irányításával Mirosnyicsenko ezredes, Gorbusin ezredes, Klimenko alezredes, Bisztrov őr­ nagy, Hazin őrnagy, Gyerjabin százados, Panaszov és lljin fő ­ hadnagy, Rzsevszkaja tolmácsnő, Cibocskin őrmester, sofőr). Az operatív feladattal meg- Kl imenko. akit megbíztak Hitler bízott Klimenko május 2-án holttestének felkulatásával délután, három tiszt társaságában egy dzsipen érkezett meg a Birodalmi Kancelláriára. Teherau tón további öt katona, s velük még négy német fogo ly (Heinz Linge, Karl Schneider, Helmuth Zimm, Karl-Heinz Voss) követte, akiknek a feladata a romok között talált, elesett vagy öngyilkosságot elkövetett náci veze tők maradványainak felkutatása, azonosítása, majd elszállítása lett volna. Klimenko: "Amikor a 79. lövészhadtest elfoglalta a Reichstagot, az én egtjségem a Plötzensee börtön épületében helyezkedett el. Ide hozták be azokat a hadIfoglyokat, akiket a Reichstagnál, valamint a Birodalmi Koncellária környékén fogtak el. Természetesen kikérdez tük óket arról is, hogtj milyen sorsra jutottak a fasiszta birodalom fókolomposai, közöttük Hitler és Goebbels . Néhá/!yan közüliik azt mondták, hogt) tudomásuk szerint Hitler és Goebbels ön81jilkosságot követett el a birodalm i kancellária épiiletében. Ezért azután május 2-án elhatároztam, h081) négyet magamhoz veszek a tanúk közül, s elmegyek velük a birodalmi kancellária épületébe." Klimenko csoportja először a Kancellária kertjét szemrevételez te, ahol a Bunker közelében és a szétdúlt parkban legalább tucatnyi összeégett, gránátok által széttépett, bomlásnak indult holttestet találtak, majd a Führer-

168

A D O L F

HITLER

H A L A. L A

bunker kijáratához közeledve az egyik német fogoly a törmelék között két megfeketedett, összeégett holttestet vett észre, amelyek láttán felkiáltott: "Itt mn Coebbels holtteste! lit meg a feleségéé!"

Az egyik keresett náci háborús főbűnőst tehát a szovjetek csaknem azonnal megtalálták, s a holttesteket teherautón még az este folyamán Berlin külvárosába, Plötzensee-be, a Heckerdamm 5/ A-ba, az egység bázisára szállították, ahol megkezdődött azonosításuk. Klimenko a német foglyoktól azt is megkérdezte, hol lehet Hitler, s Voss altengernagy tól azt is megtudta, hogy Hitler holttestét - miután valóban öngyilkos lett - szintén a Kancellária kertjében égették el két nappal korábban. Klimenko ezt hallva, úgy döntött, hogy másnap visszatér a helyszínre, s megpróbálja Hitler maradványait is felkutatni. Május 3-án a Bunkert átkutató katonák közül Iljin főhadnagy fedezte fel az öngyilkosságot elkövetett Krebs tábornok, majd a felso bunker két szobájában a Goebbels-gyerekek holttestét. A kertben ugyanakkor a szökőkút kiszáradt nagy medencéjéből húztak ki számos holttestet, amelyek közül az egyik feltűnŐ€n emlékeztetett Hitlerre, és miután Voss kijelentette: - Ez itt Hitler holtteste! - a halottról azonban hamar kiderült, hogy feltehetőleg Hitler egyik hasonmásáról van szó, akit főbe lőttek, és "csalinak" hagytak ott a Kancellária ker~ében. (Érdekesség: Andrej Rizskov jelen volt az álHilter megtalálásánál, s így mondta el az eseményt: "Május 2-án reggel egy csoport tiszt és katona meg akarta nézni Hitler rezidenciáját. Eközben találtunk rá egy fakaróra fektetve Hitler holttestére, amelyet bruittűnk fl Kancellária teraszára, de mivel ott még sötét volt, ezért visszavittűk a kertbe. Útközben faláltunk egy Hitler-portrét, s ezt fl halott mellkasára tettűk. Mindezt a fi/mesek felvették ... Aztán 3-án vagy 4-én Be-rzarin városparancsnok kijelentette, hogy nem Hit/ert, hanem csak egy hason mását találtuk meg." Kevéssé köztudott, de Hitlernek

több hasonmása is volt. Obersalzbergben, a Berghofon a személyzet három létezéséről is tudott, akiket Pauline Kohler szerint "Kleiner Willynek" , "Alter Bismarcknak" és "Putzinak" hívtak, és az SS-őrség kötelékében, rangjelzés nélkül teljesítettek szolgálatot. A legkülönbözőbb alkalmakkor szerepeltették őket Hitler helyett. A bunker kertjében megtalált hasonmást Gustav Welerként azonosították, s rajta kívül a szovjetek még egy másik hasonmást is felfedeztek a hullák között.) A szovjetek ezért május 4-én visszatértek a Kancelláriába, s miközben újabb német foglyokkal az ál-Hitler azonosítását készítették elő, egy csoport ismét a parkban folytatta a kutatást, s al: egyik szovjet katona, Ivan Csurakov, miután valami gyanúsat észlelt az egyik bombatölcsérben, a tör169

F

E L

A

D

O T

T

JÁTSZMÁK

melék és az égett papírhulladék alól két erősen megégett holttestet húzott elő. Klimenko azonban nem sok figyelmet szentelt a kevés azonosítási lehetőséget kínáló tetemeknek, ezért utasította katonáját, hogy temesse viszsza a maradványokat. Klimenko:

"Persze hogy nem gondoltam első pillanatban, hogy ezek Hitler és Eva Braun maradványai. Hitem szerint Hitler teteme rég a Kancellárián volt, s csak arra várhmk, hogy valaki elvégezze az azonosítást." Az álHitler azonosításával azonban egyre több gond mutatkozott, mígnem egy helyszínre rendelt, Hitlerrel szorosabb kapcsolatban álló diplomata végleg eldöntötte a kérdést, s az újolU1an kinevezett szovjet városparancsnok, Berzarin szájából elhangzott a ku\csmondat: "Ezt itt nyugodtan e1áshatják." A várakozásai ban csalódott Klimenko ezek után nem tehetett mást, lnint május 5-én reggel néhány kísérővel (Alekszej Panaszov főhadnagy, Cibocskin őrmester, Csurakov, Olejnyik, Szerouh, Alabugyin, Kirillov, Korsak, Guljajev közkatonák) visszatért az előző nap visszatemetett, összeégett holttestekért, hogy alaposabban megvizsgálja őket. Az alaposabb kutatás során nemcsak a két holttest, de két kutya (egy német juhászku tya és egy fekete tacskó) teteme is előkerült. A meglehe tősen rossz állapotban lévő, már bomló maradványokat pokrócokba szed ték, majd lőszeres ládákba átpakolva ezeket is elszállították a kémelhárítás főhadi­ szállására. Az elkövetkező órákban Berlin és Moszkva között élénk üzenetváltás folyt, amelynek végén legfelsőbb utasítás érkezett a náci háborús főbúnösök maradványainak agnoszkálására és orvosszakértői vélemény elkészítésére. Gorbusin ezredes utasítására az orvos-szakértői vizsgálatra, illetve a boncolásra május 7-én és 8-án dr. Faust Skaravszkij alezredes, az 1. Belorusz Front törvényszéki orvos szakértőjének irányításával került sor Berlin egyik elővárosának, Buchnak a kórházában, ahol a boncteremben Hiller és hasonmása

170

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

rendelkezésre álltak az ehhez szükséges eszközök. A vizsgálatot egy szakálló csoport végezte - tagjai: yikolaj Krajevszkij alezredes, a Vörös Hadsereg vezető kórboncnoka, Anna Maranc őrnagy, az 1. Belorusz Front vezető kórboncnoka, Jurij Gulkevics őrnagy, a hadsereg kórboncnoka, Boguszlavszkij őrnagy, a hadsereg törvényszéki orvos szakértője -, amelyet külön erre az alkalomra hívtak össze. értőkből

A bizottság tizellluírom jegyzőkönyvet készftett Inllnkdjáról, sorrendben: 1-2. számú - Goebbels két lánya 3-4. számú - két kutya 5-6. számú - Joseph és Magda Goebbels 7. számú - Krebs tábornok 8-11. számú - Coebbels három lánya és fia 12-13. számú - Adolf Hitler és Eva Braun

Hitler elégetésánek helve a Kancellária kertjében

171

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

A boncolások jegyzőkönyveit e l őször 1968-ban Lev Bezimenszkij publikálta Hitler halála cÍillű könyvében, s ezekből kiderül, hogy a halál oka minden esetben "ciánvegyü l etből eredő mérgezés" volt, amit igazolt, hogy minden áldozat szájában ampullamaradványokat is találtak. A Hitlernek tulajdonított férfi holttest a publikált boncolási jegyző­ könyv, valam int a szemtanúk vallomása szerint is igen rossz állapotban maradt meg. Részletek: "Mivel a holttest összeégett, nehéz életkorára következtetni, de feltételezhető, hogy 50-60 éves férfi holttestéről van szó; a test magassága 165 cm lehetett (a mérés nem pontos, mivel a test szövetei elszenesedtek), a jobb láb s ípcso n tja 39 cm hosszú. A holttest nagymértékben elszenesedett, az égett hús szaga érződik rajta. A koponyatető egy része hiányzik, de megmaradt a nyakszirtcsont része, valamint a felső és az alsó állkapocs. A koponya jobb fele erősebben égett el, mint a bal. A koponyaüreg belsejében láthatók az összeégett agy és a kemény agyhártya egyes részei. Az arcról és a törzsr61 hiányzik a bőr: csak az összeégett izmok maradványai vannak meg. Az orrC50nto11 és a felső állkapocs csontjaúl megszámlálhatatlan repedés található. A nyelv elszenesedett, hegtjf erő­ sen beszorult a felső és az alsó állkapocs fogai közé. A felső állkapocsban 9 darab fog számlálható meg; a fogakal egységes, sárga színű fémhíd (aranyhíd) tartja, amely a baloldali második és a jobb oldali második metszőfog csonkjára van erősítve ... Az alsó állkapocsban 15 fog van, ezek közül 10 műfog .. . A bal oldah 4., 5.,7. és 8. fog műfog. Íveltek, sárga színű fémb01 (aranyból) van nak, az aranykorona1 egtjséges hidal alkotnak. Ez a hM a 3., az 5. (a hídban 6.) és a 8. (a hídban 9.) fogra van erősítve . .. A szájban üvegdarabokat találtunk, ve10ny falú ampulla falának és fenekének a maradványait. A nyak izmai elszenesedtek, a jobb oldali bordák hiányzanak, elégtek. A mellkas jobb oldala, valamint a gyomor kiégett, a jobb oldali tudő, a máj és a bélrendszer látható az így keletkezett nyJ1áson keresztül. A nemi szerv elszenesedett, s a megpó'rkölődött, de meglehetősen épen maradt herezacskóban csak a jobb oldali here található meg. A baloldali here nincs a hímivarcsatornában. A jobb kar nagymértékben elégett, a váll összetöredezett csontjainak végződései és az alkar elszenesedtek. Az izmok fekete1, helyenként bama sz[nűek, szárazak; érintésre különálló izomszálakra esnek szét. Megmaradtak a bal váll felső kétharmadának megégett maradványai; a vál/csont szabadon álló vége elszenesedett, kibújik a száraz lágyszövetekb6l . Mind a két láb elszenesedett. A csontok elégtek és összeföredezlek. A jobb láb combcsont ján és a srpcsonton törés van . A ballábról hiányzik a lábfej ... " A leírásból egyértelmúen kiderül, hogy bár Hitler holttestét nem sikerült megsemmisíteni, de a maradványok rendkívül összeégett, külső azo172

A D O L F

J

HITLER

H A L Á L A

nosításra csaknem alkalmatlan állapotban maradtak meg. Az arckoponya része - különösen a jobb fele - , valamint a csaknem teljes koponyatető leszakadt vagy elégett, így a koponya jelentős hiányai miatt csak a bal halántékcsont, az alsó arccsont és az alsó-felső állkapocs maradt meg viszonylag épségben. Ennek következtében nemcsak az arc azonosítása vált lehetetlenné, de a tanúk ál tal egyöntetűen említett pisztolylövésnek, a jobb oldali halántékon át behatoló golyónak sem maradt nyoma (sem bemeneti, sem kimeneti nyílás) a maradványokon. Ebben az állapotában tehát a holttest joggal ébreszthetett kétségeket, ezért a boncolás után a szovjet parancsnokság elrendelte - a megmaradt alsó és felső állkapocs alapján - a fogazat külön azonosítását is. Ehhez azonban szükség volt azokra, akik Hitler fogazatát kezelték, rendben tartották. (Érdekesség: május 8-án, aznap, an1Íkor a boncolás befejeződött, és Karlhorstban (Berlinben) a szovjetek előtt is aláírták a Németország kapitulációjáról szóló okmányt, Gorbusin ezredes hívatta tolmácsát, Jelena Rzsevszkaját, és egy tenyémyi lapos dobozt adott át neki azzal a figyelmeztetésseI, hogy annak megőrzéséért a fejével felel. A dobozban Hitler fogai voltak, amelyeket a boncolás után kivettek a koponyából, s a továbbiakban külön tárolták. Rzsevszkaja: "Kopott, sötétbordó doboz volt, belül puha jelentős

selyembéléssel. llyen dobozokat készítenek az illatszeres üvegek vagy az olcsóbb ékszer/é/ék számára." Utóbb kiderült, hogya dobozt azért kellett a tolrnácsnőnek eltennie, mert egyrészt Gorbusin csoportjának tagjait - miután teljesítették feladatukat - más egységekhez vezényelték át, s így a csoport három főre apadt, másrészt mindenképpen szükségessé vált a perdöntő bizonyíték megőrzése, mert a maradványok további sorsa egyáltalán nem tűnt megnyugtatónak. A tetemek a melegben erőteljes bomlásnak indultak, s Gorbusin hiába sürgette feletteseit a maradványok tárolásához szükséges, légmentesen lezárható ládák beszerzése ügyében, a megígért küldemények állandóan "lemaradtak" a hadianyagokat szállító szerelvényekről. Így május közepén már kevés remény maradt arra, hogy a lőszeres ládákban tárolt tetemeket hosszabb távon is megőrizhessék.) Gorbusin néhány megmaradt emberével május 9-én kezdte el az újabb "vadászatot". Elő kellett keríteni ük Hitler fogorvosát, dr. Hugo Blaschke professzort, de mivel őt nem találták, asszisztensét, Kathe Hausermannt, illetve a hidat készítő fogtechnikust, Fritz Echtmmmt kellett megkeresniük. Velük már szerencsésebbek voltak, mert nemcsak röntgenfelvételekkel szolgáltak, hanem emlékezetből is tudták rajzolni egykori páciensük fogazatát, majd május ll -én az összeégett koponyából kivett állkapcsokban

173

F E L A D O T T

Hitler fogazatát a megtalál! híd alapján azonositották

JÁTSZMÁK

Hitler állkapcsának töredékei. Az anatómiai azonosítás pe,döntönek bizonyult

felismerték azt a felső állkapocsba beépített aranyhidat (9 foggal), amelyet korábban ők készítettek Hitler számára. Ezek a tanúvallomások, valamint az "anatómiai bizonyítékok" már elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy a szovjetek befejezzék a további nyomozást, amelyet hivatalosan május 13-án zártak le. Ezzel a náci háborús bűnösök felkutatásának az a része, amely a Kancellária parkját és a Bunkert vizsgálta át, befejeződött. A 3. Csapásmérő Hadsereg törzskarát áthelyezték Berlin északi részébe, a kémelháritók pedig Berlintől 45 km-re, Finowba költöztek, ahol a bűzl ő tetemeket (11 személy és két kutya maradványait) sietve elásták. Felsőbb pa rancsra azonban május lS-án máris exhumálni kellett a tetemeket, mert egy újonnan elfogott némettel, Harry Mengershausennel, a Kancelláriában őrszol­ gálatot teljesítő SS-katonával is azonosíttatták a maradványokat. Mengershausen koronatanú volt, mert vallomásából kiderült, hogy nemcsak ott volt a helyszínen, de - állítása szerint - szemtanttja volt a holttestek elégésének is. A szovjetek rögzítették a vallomásá t, majd helyszíni szemlére őt is elvitték a Kancelláriára, ahol felismerte a bombatölcsért, pontosan megjelölte a holttestek elégetésének a helyét, vagyis mindenben igazolta szóbeli va llomását. Azonosította a SZMERS birtokában lévő maradványokat is. Feltehetőleg ő volt az utolsó, aki a holttesteket még azonosítható állapotban látta. A SZMERS egysége ugyanis a továbbiakban - a lőszeres ládákkal együtt - még több alkalommal költözött, s ez azzal járt, hogya ládák tarta 1mát többször újra eltemették, majd kiásták. 1945 júniusában azonban úgy tűnt, hogy véget ér ez a szoka tlan kalandtúra. Június 3-án a tetemeket tartalmazó fa ládákat Ratenow közelébe szállították, ahol egy kevésbé feltűnő helyen 1,7 m mélyre ismét elásták őket. Felettük a fö ldet elsimították, álcázásképpen pedig fenyőfákkal ültették tele a környéket. A maradványok azonban itt is csak néhány hónapig maradtak a földben, mert a szov174

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

jet kémelhárítás nem tartotta biztonságosnak a rejtekhelyet. 1946. február 23-án ezért a gödröt feltárták, s az immár félig elrohad t tetemeket átszállították előbb a 3. Csapásmérő Hadsereg új bázisára, Stendalba, majd pedig néhány héttel később Magdeburgba, ahol a SZMERS emberei az újabb harcHitler maradványai egy lőszeresládába kerültek állásponton a Western Strasse (jelenleg Klausener Strasse) 36. számú ház udvarán, "az udvar déli kőfalának közelében, a garázs falától 25 méternyire keletre" ásták el újra - elképzeléseik szerint immár véglegesen - a lőszeres­ ládákat. A sír itt is jelöletlen maradt, a földet elegyengették, majd később az udvart lebetonozták.

JELENTÉS SZTÁLINNAK - A LEGENDÁK SZÜLETÉSE

Az 1. Belorusz Front SZMERS részlegének parancsnoka, Vadisz altábornagy - a sikeres azonosításokra, s az azt megerősítő vallomásokra alapozva -1945. május 23-án informálta főnökét, Beriját Moszkvában, majd nyolc nappal később lvan Szerov vezérezredes, Zsukov marsall helyettese jelentette Moszkvába, hogy Hitler "minden kétséget kizáróan" meghalt. A jelentések - a boncolási jegyzőkönyvekkel, valamint a Hitler koponyájából eltávolított foghidakkal együtt - május végén kerültek a legfe lsőbb állami és katonai vezetés asztalára, és Berija személyesen is referált a berlini azonosítás eredményeiről. A jelentést, a szakértők véleményét a testületek tudomásul vették, de Sztálin nem tudott beletörődni, hogy leggyűlö ltebb ellensége kics úszott a kezéből, sőt még arra sincs mód, hogya maradványait elrettentésképpen és győzelmi trófeaként - egy üvegkopors6ban közszemlére tegyék ki Moszkvában. Ezért utasítást ad a kutatások folytatására, és további meggyőző bizonyítékokat vár Hitler halálával kapcsolatban. Addig pedig, amíg ilyenek nem állnak rendelkezésre, szó sem lehet az eddigi eredmények nyilvánosságra hozásáról. A generalisszimusz úgy döntött, hogy ki kell használni a helyzetből kínálkozó lehetőséget, s a holttest hiányában azt kelllúresztelni, hogya náci vezér megszökött Ber l inből. Hitler halálát hivatalosan május l-jén este 10 óra húsz perckor közölték a hamburgi rádióban. Moszkvában ekkor már több órája tudták a hírt. 175

FELADOTT

JÁTSZMÁK

Zsukov főhadiszállásáról azonnal továbbították Krebs kihallgatásának részleteit Sztálinnak, aki - Zsukov emlékezései szerint - így reagált: "Kár, hogy nem jutott élve a kezünkbe!" Német részről hivatalosan Karl Dönitz admirális jelentette be a halálhírt, s kommünikéjében azt állította, hogy a Fűhrer délután harc közben, a csapatokat vezényel ve esett el. A bejelentést világszerte tudomásul vették A hírügynökségek kétség nélkül közölték a fontos eseményt, a Times hivatalosan jelentette meg a Hítler haláláról szóló tudósítást, egyes országokban a német nagykövetségeken rés7-vétlá toga tásokra került sor. Csupán a TASZSZ hangvétel e tért el a többiekétől, a szovjet hírügynökség május 2-án a német rádió Hitler halálával kapcsolatos bejelentését "új, fasiszta trükknek" minősítette, s a szovjetek a későb­ biekben is ezt a hangot "hasz nálták " . Sztálin elképzelése tehát nem volt megalapozatlan. A szovjetek az első perctől kezdve megkérdőjelezték Hitler halálát. Más országokban viszont Hitler halálát nem vitatták, csupán a holttest hiányában a halál miként jéről alakult ki eltérő vélemény. A médiában azt kürtölték világgá, hogya Führer százféle halált halt: elesett a fronton (Radio Hamburg), megmérgezte és főbe lőtte magát (Hans Fritzsche), agyvérzést kapott (Folke Bernadotte), egy gránát tépte szét (Radio Tokio), merényletet követtek el ellene (Paris-Press e), tengeralattjáróval elsüllyedt (Daily Express), bombatámadás áldozata lett (United Press). A Hitler haláláról szóló német bejelentést tudomásul vették az angolszász szövetségesek is. Amikor Dőnitz bejelentette Hitler "hősi" halálát, Eisenhower azt az utasítást kapta Washingtonból, hogy erősítse meg a halálhír!. A főpa­ rancsnok ki is adott egy rövid nyilatkozatot, amelyben leszögezte: "Minden jel arra II/al, hogy Hitler nincs életben." Ez az állítás azonban hamarosan kérdésessé vált, mert a náci háborús bűnösök kutatásával kapcsolatban a szovjetek a legszigorúbb titoktartást rendelték el, s így a halott Hitler holtteste egyik hírügynökségi jelentésben sem" került elő". Mi vel a kormányzati negyed, s az alatta meghúzódó bunkerrendszer a szovjet felségövezetben helyezkedett el, mindenki a szovjet parancsnokságtól várta, hogy ebben a kérdésben megnyilatkozzon. A szovjetek azonban továbbra is hallgattak, s ezzel tág teret kínáltak a találgatásoknak. A nemzetközi sajtóban ezért május második felétől ekíkerültek a Hitler eltűnésével, menekülésével kapcsolatos hírek is, amiket a szenzációhajhász újságírók után a szovjet titkosszolgálat is gyártani kezdett. Az alaphangot az amerikai hadsereg lapja, a Stars and Stripes adta meg, amikor május 8-án az első oldalán már azt közölte, hogy Hitler él! Ezt 176

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

követően a szovjeteknek már semmit nem kellett tenniük, csupán hagyni, hogy a Hitlerrel kapcsolatos mítosz tovább dagadjon. A halál korábban elfogadott tényét ekkor már nagyon kevesen akarták tudomásul venni. Sem a németeknek, sem az angolszászoknak, sem pedig a szovjeteknek nem volt érdeke többé, hogya halott Hitlerről beszéljenek. A németek nem akarták tudomásul venni, hogya Führer meghalt (egy korabeli felmérés szerint tíz megkérdezett utcai járókelőből kilencen úgy vélték, hogy Hitler túlélte a háborút, és elrejtőzött) , a szovjetek semmiképpen nem akarták felfedni kártyáikat, s ezért nemcsak titkolóztak, de nagyon hatásosan dezinformáltak is, az angolszászoknak pedig kellemetlenné vált volna, ha egyedül ők ragaszkodnak a halott Hitlerhez, akiből így könnyen mártírt csinálhattak volna. Ezért Hitlert, illetve a túlélő Hitlerről szóló mítoszt május második felé től már "életben tartották" . Számos, minden alapot nélkülöző pletyka kapott publicitást, amelyek mind arról tudósítottak, hogy a Führert - sokszor egyszerre - Olaszországban, Spanyolországban, Argentínában, Németországban, Svájcban, Írországban, Ausztriában, Franciaországban - látták. .

Hitleri a háború után is gyakran látni vél!ék átformál!

külsővel

A fantasztikus történeteket május 28-i számában az amerikai Time magazin új, krimi elemekkel is megfúszerezte, amelyek máig felbukkannak a Hitler halálával kapcsolatos kalandregényekben. A lap Ivan Nyikityin szovjet őrnagy különös történetével "robbantott", amely már a kialakulóban lévő hidegháború egyik tipikus megnyilvánulása volt. Nyikityin szerint Hitler április 27-én - Eva Braun és egy meg nem nevezett S5Untergruppenführer (Nyikityin embere a Bunkerben, de ilyen rang az S5177

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

ben nem létezet't) előtt kijelentette: "Amíg én élek, addig nem lesz konfliktus Oroszország, az Egyesült Államok és Nagt;-Britannia között, mert abban egységesek, hogy engem megsemmisítsenek. De ha én már halott leszek, akkor ez a kötelék eLszakad. S következik az összecsapás! Akkor viszont nekem életben kell lennem, hogy vezethessem a német népet ... Németország csak akkor reménykedhet a jövő­ ben, ha az egész világ azt hiszi, hogy meghaltam." A cikk arra is kitért, hogy Hitler számára ellliek e feladatnak a teljesítése nem tűnt lehetetlennek, mert a Bunkerben lévő szobájában az egyik szekrény mögött mozgatható betonfal nyílt, ahonnan egy szupertitkos alagút vezetett a külvilágba, így a Führer a szükséges pillanatban nyugodtan eltávozhatott, és biztonságos helyen várhatja ki a fejlemények alakulását ... A tekintélyes lapban közzétett "fantasztikus sztori" után természetesen Hitlert a világ számos táj án látni vél ték még olyanok is, akik e l őzőleg így vagy úgy, de eltemették. Hozzájárult a Hitler-saga újabb fejezetének elterjedéséhez, hogy május 26-án a Kremlben Sztálin is azt közölte Harry L. Hopkins-szal, az amerikai elnök tanácsadójával, hogy véleménye szerint Hitler nem halt meg Berlinben, hanem sikerült elmenekülnie, s valahol Japánban él, mint ahogy az eltúnt náci főbúnösök közül többen - Goebbels, Bormann és Krebs - is ezt az egérutat választották. Sztálin kijelentésének hatására természetesen az amerikai kormánykörök is elbizonytalanodtak, s mivel az angolszászokat továbbra sem engedték be a Bunker területére, kénytelenek voltak beérni a szovjet tájékoztatással, s egyéb információk híján a média is Hitler szökésének részleteit tárgyalta. (Érdekesség: Berlin felosztását, vagyis a négy zóna határát csak június 29-én, a négy szövetséges főparancsnok találkozóján határozták meg. Addig Berlinben a szovjetek voltak az "urak", hiszen az Elbánál megállt szövetséges csapatok csak jú liusban vonultak be a német fővárosba. Így a szovjetek csaknem ötven napig magukénak tudhatták Berlint, és természetesen a Birodalmi Kancelláriát is.) A Hitler eltúnésével kapcsolatos találgatásokat szovjet részről június 9én erősÍtették meg hivatalosan. Június 5-én a szövetségesek legfelsőbb katonai parancsnokainak berlini találkozóján a szovjet tisztek még arról beszéltek, hogy május elején megtalálták Hitler összeégett holttestét, amelyet sikerült azonosítani, s ezt állította Zsukov marsall is. Négy nappal később viszont összehívtak egy sajtókonferenciát, - ahol a Moszkvából időközben Berlinbe küldött Visinszkij jelenlétében - Zsukov már azt fejtegette, hogy "A körülmények nagyon titokzatosak. Nem azonosítoftuk Hitler holttestét, és senl1ni biztosat nem tudok mondani a sorsáról. Az utolsó pillanatban e/repiilhetett Berlinből .. ." (Zsukov tájékoztatóját június IQ-én a Pravda, ll-én 176

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

a Sovjet War News ismertette.) Még érdekesebb volt Berzarin tábornoknak a megszólalása, aki ha tározottan kijelentette, hogy Hi tler életben van. "Több holttestet is találtunk, amely Hit/eré lehel, de nem jelenthetjűk ki, hogy halott. Az a véleményem, hogy Hitler valahol Európában rejtőzött el, s valószinűleg Franco tábomoknál van."

Hitler halálával kapcsolatosan ez volt a szovjetek utolsó hivatalos megszólalása. Ezt követően már nem hoztak nyilvánosságra új adatokat, csak hagyták terjedni a náci vezér elmenekülésével kapcsolatos mítoszt. A sajtótájékoztatót követően a brit Sunday Express meg is írta, hogy ez az orosz közlés csak arra volt jó, hogy újabb találgatásokat indítson el Európaszerte. Így is történt. Még a nyugati szövetségesek felső vezetése is összezavarodott a szovjet álláspontok hallatán. Június 9-én Eisenhower még halottnak gondolta Hitlert, másnap azonban találkozott Zsukov val Frankfurtban, s öt nappal később Párizsban már arról nyilatkozott, hogy kétségei támadtak Hitler halálával kapcsolatban (The Times, 1945. június 16.). S ezek a kétségek olyan erősekké váltak, hogy amikor egy héttel később a britek megjelentették a fogságukba esett Hermann Karnau vallomását, aki a Hitlert őrző SS-őrség tagjaként szemtanúja volt a holttestek elégetésének, nem hittek neki. Egy hónappal később, július 16-án a Postdami Konferencián Sztálin már a nyugati szövetségesek legfelsóbb vezetőit is arról tájékoztatta, hogy Hitler nagy valószínűséggel túlélte a háborút, s vagy Franco Spanyolországába, vagy Peron Argentínájába menekült el. A hivatalos szovjet álláspont szeptemberben jelent meg írásban, és azt állította, hogya kutatással megbízott különleges egységek sem Hitlernek, sem pedig Eva Braunnak nem akadtak a nyomára. A szovjetek azt feltételezték, hogy "a FŰ/lrer április 30-án egy kis repülőgéppel távozott II Tiergartellb61 Hamburg irányába három férfival és egy nővel a fedélzetén. A társaság késoob Hamburg kikötőjét egy tengeralattjár6n hagyta el, még mielőtt a britek megérkeztek volna."

A szovjet politikai és katonai vezetés magatartását a továbbiakban ez a legfelsőbb szinten született álláspont motiválta. A Bunkerrel kapcsolatos vizsgálatokat augusztusra Berlinben végleg 1ezárták, s megkezdték a bizonyítékok és a ku1esszerepl6k eltüntetését. A berlini kutatás szereplői visszatértek a Szovjetunióba, s magukkal vitték az őrizetbe vett németeket is, akiket a továbbiakban - politikai fogolyként - a szovjet belügyi szervek vettek "kezelésbe". Többségüket különböző szovjet internálótáborokba, börtönökbe "dugták el". A Hitler halálával kapcsolatos események tíz kuksszereplőjét pedig a moszkvai Butirka börtönbe szállították. 178

FELADOTT

JÁ TSZMÁK

A tanúk, a bizonyítékok tehát augusztusra - amikor az angolszász szövetségesek végre bebocsátást nyertek a Birodalmi Kancellária területére és a bunkerrendszerébe - eltűntek Berlinből, Moszkvában pedig a következő tíz évre elzárták a kül világtól azokat a koronatanúkat, Hitler közvetlen környezetének szereplőit, akik elmondhatták vagy rekonstruálhatták volna a lezajlott eseményeket. Így a továbbiakban már zavartalanul folyhatott tovább Sztálin aktuálpolitikai céljainak megfelelően a sajtó illetve a nyugati szövetségesek dezinformálása, amelyet hamarosan már a hidegháború légköre is alapvet6en befolyásolt. Az lzvesztyija például "célpontot" váltott, s úgy "értesült", hogy Hitlert és Eva Braunt Franco Spanyolországa helyett Németországban, Vesztfáliában, a brit zónában látták. Aztán egy másik hír szerint az amerikai zónában is felbukkant a leginkább keresett náci pár, akik háborítatlanul töltötték a napjaikat. A Chicago Times ugyanakkor megbízható forrás alapján azt közölte, hogy Hitler Argentínában egy német emigráns birtokán talált menedéket. Az amerikai lapokban se szeri, se száma nem volt az efféle történeteknek, amelyeket az FBI minden esetben igyekezett lenyomozni, de mindegyik felté telezés végül alaptalannak bizonyult. Hasonló "sztorik" az európai lapokban is gyakorta megjelentek, de közvetlen vagy közvetett bizonyítékok hiányában valójában senki nem tudott semmi biztosat. Nem mozdította elő a Hitler eltűnésével kapcsolatos legendák tlsztázását az sem, hogy augusztusban végre a szövetségesek képviselői is felkereshették a romhalmazzá változtatott Kancelláriát és Bunkert, amelyet addigra már teljesen kifosztottak, feldúltak a "hadizsákmány" vagy "háborüs emlék" után kutató szovjet "látogatók". A bri tek azonban a kedvezőtlen tapasztalatok ellenére is elhatározták, hogy szeptemberben hivatalos vizsgálatot indítanak a Bunkerben tartózkodók - köztük Hitler - kézre kerítése ügyében. A nyomozati munkával a brit titkosszolgálat egyik tisztjét, Hugh Trevor-Roper őrnagyot - oxfordi történészprofesszort bízták meg, aki előbb elolvasta az amerikai titkosszolgála t (055) Führerdossziéjának összegyűjtött dokumentációját, majd a következő hetekben a brit és amerikai zónában igyekezett minél több szemtanú val, hadífogollyal beszélni (szám szerint 42-vel), akiknek az elbeszélései alapján rekonstruálhatta a Führerbunker utolsó napja inak történetét. A mozaikkockák összerakása azonban igen nehézkes volt, mert az események kulcsszerepl6inek döntő többsége hiányzott az angolszász fogolynévsorokból. Ók eltűntek, de Trevor-Roper a vallomásokból azt következtette ki, hogy jelentős részük 180

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

szovjet fogságba kerűlhetett. Ezért a hivatalos brit vizsgálat megindultával csaknem egy id6ben, 1945. október 31-én az angolszászok - Brian Conrad dandártábornok, az amerikai hírszerzés főnöke - felkérték a szovjet illetékeseket, hogy vegyenek részt egy brit- amerikai-szovjet közös bizottság létrehozásában, mert a kihallgatások nyomán egyre több közve tett bizonyíték utal arra, hogy Hitler már nem él, hanem április 30-án öngyilkosságot követett el a Bunkerben. Berija belügyi népbiztos hajlott a kérés teljesítésére, de riválisa, Abakumov a SZMERS főnöke ha tározottan tiltakozott az együttműködés ellen, s ebben a döntésében Sztálin is támogatta, ezért a szovjetek az ajánlatot visszautasították. Azt, hogy Sztálin miért nem tárta a közvélemény elé az igazságot, n1.Íért nem hozta nyilvánosságra az orvosszakértői vizsgálatok eredményét, a tanúk vallomását, máig vitatják. Valószínű, hogya dezinformációkkal, az ügy lebegtetésével politikai tőké t akart kovácsolni magának, ugyanakkor a maradványokat és a bizonyítékokat meghagyta "biztonsági. tartaléknak" arra az esetre, ha vala ki az erősödő hidegháborús légkörben megpróbáIna

Szovjet katona Hitler drványán. ahol az öngyilkosságot elkövették

181

r

E L A D

o

T T

JÁTSZMÁK

az elrejtőzött Führer nevében fellépni, annak szerepébe bújni. Döntését egy háttérben zajló szovjet belügyi játszma is segítette: a náci főbűnösök maradványainak sorsa hamarosan presztízskérdéssé lépett elő a Berija és Abakumov közötti hatalmi vetélkedésben, s mivel a perdöntő "anatómiai bizonyítékok" a SZMERS-főnök kezében voltak, Abakumov elzárkózott minden további együttműködéstől. Véleményét az sem változtatta meg, hogy a britek hamarosan nyilvánosságra hozták saját vizsgálatuk eredményeit. Trevor-Roper 1945. november l-jén Berlinben sajtótájékoztatón ismertette a kutatások állását, s ez újabb fordulatot hozott az időközben silány bulvársztorivá, háborús kalandregénnyé züllesztett történetbe. Trevor-Roper ugyanis bejelentette, hogy a vizsgálat adatai szerint szinte bizonyosra vehető, hogy Hitler 1945. április 30-án délután - lőfegyvert és mérget egyszerre használva - öngyilkosságot követett el, s vele együtt halt meg felesége, Eva Braun is, aki valószínűleg megmérgezte magát. Állításait - a holttestek hiányában - csak közvetett bizonyítékokra alapozhatta, s következtetéseit is csupán szóbeli információk alapján vonta le, de szenzációszámba menő bejelentésci így is meggyőzőek voltak. (Érdekesség: Kutatásaik során a britek - egy bejelentés alapján - a Tegernsee partján felkeresték Wilhelm Paustin kertészt, aki valójában Martin Bormann egykori szárnysegédje, Wilhelm Zander SS-Standartenführer volt. Paustin még időben elmenekült, de a házkutatás során megtalálták azt a táskáját, amelynek titkos rekeszében a Bunkerből kimentett történelmi iratok rejtőztek: Hitler magán- és politikai végrendelete, Goebbels hozzájuk csatolt függeléke, valamint egy házasságlevél, amely Hitler és Eva Braun egybekelését bizonyította.) A begyűjtött dokumentumok, tanúvallomások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Trevor-Ropernek lényegében sikerült Hitler utolsó napjainak történetét is rekonstruálnia, s így - többek között - a Fiihrer túlélésével, menekülésével kapcsolatos mendemondákat is cáfolllatta. Természetesen sokkal pontosabb lett volna a feltárás, ha a brit, az amerikai és a szovjet zónában elfogott németek kihallgatási jegyzókönyveit összevetik, ha összegyűjtik a rendelkezésre álló összes dokumentumot, s ha szembesítik a szovjet, brit vagy amerikai fogságba esett szereplőket, de erre nem kerülhetett sor. A szovjetek a britek bejelentése után is óvták a titkaikat, és semmiféle együttműködésre nem voltak hajlandók. A szövetségesek kuta tásai így hamarosan megreked tek, s amikor 1947 márciusában Trevor-Roper közzé tette Hitler utolsó napjai című munkáját, a szerz61945ös vizsgálataihoz képest sok újat nem tudott felmutat!ú. Az akkor hiányolt lSZ

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

kulcsszereplők

ugyanis továbbra sem kerültek elő, a holttesteknek sem bukkantak nyomára, s továbbra is csak feltételezni lehetett, hogy ezek nagy valószínűséggel a szovjetek fennhatósága alatt állnak. (Érdekesség: TrevorRoper könyvét számos európai és ázsiai nyelvre lefordították, de a vasfüggöny mögött csak Csehszlovákiában jelenhetett meg, ahol 1948-ban, még a kommunista hatalomátvétel előtt kinyomtatták. Bolgár kiadását viszont betiltotta a rendőrség, lengyel kiadása pedig a fiókban maradt. A többi szocialista országban pedig már szóba sem kerulhetett a megjelentetése. A szovjetek álláspontja ugyanis a hatvanas évek közepéig változatlan maradt. Bár nyilvánosan nem foglalkoztak többé Hitler sorsával, de nem ismer(het)ték el, hogy Hitler halott. Trevor-Roper könyvével csaknem egy időben az amerikaiak is publikálták a háború utáni nyomozásaik, kihallgatásaik eredményeit. A Herbert Moore-James W. Barett szerzőpáros Who Killed Hitler? CÍmű könyve 1947 júliusában jelent meg, de a szovjet tömb országaiban természetesen ezt is agyonhallgatták.)

A MíTOSZ-HADMŰVELET: AKCiÓBAN AZ NKVD

Kevéssé ismert, de a nyugati szövetségesek kutatásaiva I egy időben - Sztá lin u tasításainak megfelelően - a szovjetek is fol yta tták a ku ta tá st. Bár a berlini orvosszakértői vizsgálatok, illetve a SZMERS kihallgatásai egyértelműen valószínűsítették Hitler halálát, Sztálin nem tudott belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Új részletekre, új mozzanatokra, új reménysugárra leU volna sJ;üksége, hogy Hitler mégiscsak túlélte, s a szovjetek kezébe kerult bizonyítékok hamisak. A Butirkába zárt legfontosabb szemtanúknak, a kulcsfiguráknak ezért a következő hónapokban - sokszor brutális testi fenyítések közepette - újra meg újra el kellett mondaniuk az események részleteit, s miután szóban mindent elmondtak, írásban is számos alkalommal rögziteniük kellett, mikor, hogy, miért történtek meg az események. 1945 végéig Lavrentyij Berija, majd decembert6lutóda, Szergej Kruglov irányította a nyomozást, aki decemberben új vizsgálatot indított Mítosz-hadművelet elnevezéssel Hitler hálála kÖfÜlményeinek megnyugtató tisztázására. Ebben közrejátszott az is, hogya szovjet titkosszolgálatok, illetve azok vezetői között új, belpolitikai indíttatású versengés alakult ki, s az első vizsgálatot elvégző SZMERS főnöke, Viktor Abakumov igyekezett politikai ellenfeleit (Beriját, majd Kruglovotl lehetetlen helyzetbe hozni Sztálin előtt. Berija ezért kezdeményezte az önálló nyomozás megkezdését, 183

F E L A D O T T

Eva Braun hálószobája

Hitler hálószobája 1945 júliusában

184

JÁTSZMÁK

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

s Kruglov az Ő sugalmazására nyitott új dossziét (Mítosz-hadművelet), immár az újonnan felállított belügyi tárca hatáskörén belül. A feladattal a német foglyok kihallgató tisztjét, Klausen alezredest, a különleges ügyek felügyelójét Oszipov ezredest, s az orvos szakértő Szemjonovszkij professzort bízták meg. Szemjonovszkij azzal kezdte működését, hogy munkatársai előtt látványos gesztussal darabokra tépte a Skaranszkij vezette bizottság boncolási jegyzőkönyvé t, jelezve, hogy az a bizottság sietve, felületesen és meglehetősen tendenciózus an végezte a munkáját, s ennek megfelelően megállapításai elhamarkodottak és tévesek voltak. A bizottság tagjai a dokumentáció átnézése után a vizsgálatot a foglyok kihallgatásával és "megdolgozásával" folytatták. Amajak Kobulov, az NKVD alezredese utasította a Butirka parancsnokát, Alexander Pusztyinszkij ezredest, hogy ezeket a különleges kezelést igénylő foglyokat (Linge, Günsche, Misch, Rattenhuber, Hentschel, Hofbeck, Baur) elkülönített cellába zárják be, s mindegyik fogoly mellé rakjanak be egy-egy " téglát", aki besúgóként hajlandó a kollaborálásra. A foglyokat ezenkívül poloskákkal is lehallgatták, valamint rendszeresen "puhították" őket a veréssel kombinált kihallgatásokon. A kihallgatók számára természetesen így vált nyilvánvalóvá, hogy a kikérdez ett foglyok közül ki van a legtöbb "titok" birtokában, ezért a két legfontosabbnak ítélt tanút, Heinz Lingét és Otto Günschét kiemelték a többiek közül, s felszólították, hogy a lehető legrészletesebben (terjedelem nem számít!) írásban is fejtsék ki "tudásukat". A terjedelmes dolgozatért cserébe közös cellába helyezték őket, és a többi fogolyhoz képest bizonyos előjogokat is biztosítottak számukra. A Mítosz-hadművelet ma is fellelhető dossziéit zömmel ezek az így készült jelentések, vallomások, jegyzőkönyvek töltik meg, s ezekből a foglyok jelleméről éppúgy plasztikus kép bontakozik ki, mint a kihallgatások módszereiről. Az eredménnyel azonban a kihallgatók mégsem lehettek elégedettek, mert a bizottság 1946 áprilisában úgy döntött, hogya koronatanúkkal visszatér Berlinbe, s a helyszínen is megpróbálják rekonstruálni az eseményeket. A dokumentumok szerint 1946. április 9-én Szerov, az NKVD akkori főnöke átiratot küldött Kubulov belügyminiszternek, hogy engedélyezze a foglyok egy csoportjának berlini kiutaztatását a "végnapok" felidézése végett. Miután az engedélyt megkapták, a bizottság május közepén visszatért Berlinbe, s a Bunkerben, illetve a Kancellária ker~ében rekonstruálta a történteket. A foglyok a korábban leírt, elmondott "szövegeiket" itt eljá t185

F E L A D O T T

J ÁTSZMÁK

szották, a hiányzó szereplők et (pl. Hitlert és Eva Braunt) belügyes statiszták " pótolták", a "cselekményt" pedig az NKVD filmre vette. Az eseményre május 16-án került sor, s egy szovjet oldalról kapott "füles" jóvoltából a külső forgatásokon ott volt James O'Donnell, a Newsweek akkori tudósítója, s Marguerite Higgins, a New York Herald Tribune újságírója is. O'DOlmell visszaemlékezésében így írja le a különös filmezés történeté t: "Hirtelen fények árasztották el a Bunkert, csakúgy, mini a Kancellária épületél. Láttuk, hOgl) opera tőrök dolgoznak - filmezés folyik. Négy-öl orosz tiszt adott utasításokat egy csapa/nyi színésznek, akiken sötétvörös egyenruha volt. Német és orosz szavak keveréke hallatszott a csípős esti szé/ben. Hallottuk a csapót, amint a jelenetet felvetteK. Aztán v isszatértek a Bunkerbe. A fények is kihunytak. A jelenetnek vége volt. Ám hamarosan kezdték újra . Fények, filmezés ... Két jelenetet vetlek föl tehát, s mivel tudtuk, hogy a kertben csakis Hitlerék elégetése és Joseph , valamint Magda Goebbels öngyilkossága zajlott annak idején, nenl lehetett kétséges, hogy miről va n szó." Ezt követően a kuJcsszereplőkkel a Hitler halálával kapcsolatos, Bunkerben lezajlott eseményeket is felvették. Majd május 16-tól Szemenovszkij stábja megkezd te a BUlu<er feltérképezését, s a még fellelhető bizonyítékok, nyomok összegyűjtését. Megvizsgálták a falakat, a padlót, a bútorokat, személyes tárgyakat kerestek, vérnyomokat rögzítettek, fotóka t, vázlatokat készítettek, a bizottság elkészíttette a Régi és az Új Birodalmi Kancellária, valamint a Bunker és környékének térképét. A vizsgálat érdekes részletére mutat rá az a később dossziéba került, 1946. május 30-án született dokumentwn, amely annak a bombatöJcsérnek az újbóli feltárásá t ismerteti, amelyben eredetileg Hitler és Eva BraUll holttestét megtalálták. "Az ötször négl) méteres gödörben, ötven-hatvan centi mélyen egy koponya töredékél'e buk{mntu nk. E töredékek egyikén golyó ütötte lyuk volt. Azonkívül /a./áltunk ruha maradványokat, egy cipőta /pat, de volt ott egi) fonott kutyanyakörv, továbbá egy azonosíthatatlan kisebb állat csontjai is, valamin I két benzineskanna. " Egy másik, május 31-én kelt dokumentum a koponyamaradványok vizsgálatáról is beszámol. "A löredékekhez föLd tapadt. A koponya hátsó része és a halántéki rész égés nyomait mutatta; e/szenesedtek. Ezek a töredeKek felnőtt ember koponyájának részei voltak. Van egy kimeneti go/yó/yuk. A lövés I vagy szájba adták Ic, vagy a jobb haiániéknál érin tőleges közelségből. A karbonizáció (szenesedés) a laz hatása, a túz a holttesteket alaposan rO/1csolta. Pjotr Szemenovszkij." Hasonlóképpen összegyújtöttek minden fell el h ető bizonyítéko t a Bunkerben is. Hitler szobájából például elvitték a kanapé vérrel szelm yezett 186

A D O L F

H I T L E R

H A L Á L A

karfáját, illetve az ugyancsak vérfoltokkal tarkított kárpitozás t is. Levették a vért - vakolatostul - a falakról is, mint ahogy minden egyéb nyomot is igyekeztek rögzíteni. Hasonló gondossággal gyújtötték össze a még fellehe tő tárgyakat a végjáték főszerepl őinek többi szobájában is, mint ahogy fényképeken is igyekeztek rögzíteni mindazt, ami megmaradt az el őző hónapok pusztítása u tán. A helyszíni szemle és a vizsgálatok összességében nagyon eredményesek voltak. A szovjetek második vizsgálata már korrigálta az első vizsgálat tanúvallomásokkal ellenkező megállapításait. Egyértelmúen bebizonyosodott, hogy Hi tler valóban nemcsak megmérgezte (mint az első vizsgálat boncolási jegyzőkönyve á1litotta), hanem főbe Hitler koponvadara bja is lőtte magát. Ugyanakkor a megtalált maradványok ahhoz is lehető­ séget adtak volna, hogy a szovjetek 1946 nyarára egyértelmúen dokumentálják azt is, hogya két részletben megtalált maradványok valóban Hitleréi voltak. A megnyugtató végkifejlethez azonban szükség lett volna még a földi maradványok ismételt feltárására és orvosszakértői vizsgálatára. A lőszeres faládában eltemetett "anatómiai bizonyítékok", valamint a koponyából kiemeIt fogazat azonban a SZMERS birtokában volt. Dokumentumok tanúsítják, hogy Klausen ezredes, a külügyminisztérium hadifoglyokkal és intemáltakkal foglalkozó különleges ügyosztályának vezetője kérvényezte Abakllmovnál, hogy a kémelhárítás bocsássa a bizottság rendelkezésére a Magdeburgban eltemetett maradványokat. A szovjet belügyi szolgálatok közötti rivalizálás és presztízsharc újabb fejezeteként azonban Zelenyin al tábornagy, a SZMERS németországi parancsnoka nem ad ta meg az engedélyt az exhumáláshoz. Így Hitler, Eva Bralln és a Goebbels házaspár holttestének a boncolása elmaradt, és Szemenovszkij enélkül volt kénytelen összegezni a második vizsgálat eredményét: "A l1I eglél'ő és kézenfekvő bizonyítékok ellenére sem remélheti a bizottság, hogy végső koue/kezteles.ekre juthat. Sziikséges lenne ugtjanis a holttestek exhuIII ri/risa, !Íj bo 11 colris , a Hitler fizikai á/lapotrit is merő orvosok megkérdezése. Mive/minderre nincs leh e tős ég, l/elll rillapíthatjuk meg végérvényességgel: ez volt Hitler. " 187

F E L A D O T T

J ÁT SZ MÁK

A második NKVD bizottság munkája 1946-ban ezzel a konklúzió val került be az archívumba. Az iratok, a jegyzőkönyvek vaskos dossziéka t töltöttek meg, s melléjük társultak a rekonstruálás során a Bunkerben és a Kancellária kertjében talált tárgyi bizonyítékok is: a koponyacsontok, Hitler személyes tárgyai, a pamlag véres karfája, illetve vászonboritása, Hitler Vaskereszt je, anyjától kapott medálja stb. A belügyi vezetés azonban ezt követően nem forszírozta tovább a maradványok azonosítását, mert a magasabb szempontokat figyelembe véve tud omásul vették, hogya politikai vezetésnek az adott nemzetközi légkörben nem érd eke, hogya Sztálin és Zsukov által tett, eltúnéssel kapcsolatos bejelentések utá n egy golyó ütötte lyukkal rendelkező Hitler-koponya bemutatásával kérdőjel ezzék meg a korábbi szovjet állásponto t. A Mítosz-hadművelet dossziéi ezért a megfeszített munka ellenére is hiányosak maradtak, s a szakértői vizsgálat úgy kerül t be az NKDV arclúvumába, hogy évtizedekig ott porosodott, felfedezésére várva.

A MARADVÁNYOK MEGSEMMISÍTÉS E A Mítosz-hadműve\ettel kapcsolatos u tolsó dokumentum 1948. augusztus 6-án kelt. Ezt követően szovjet részről az ügy nyugvópontra jutott. Fedor Parparov alezredes és Igor Szalejev őrnagy a felvett kihallgatási jegyző­ könyvekből, illetve a foglyok 1948 őszére elkészült írásos anyagaiból 1949 decemberére az NKVD részére egy 394 oldalas összefoglaló jelentést készített (553. számú dosszié), amely Hitler 1933 és 1945 közötti életének részleteít, valamint a Bunker történetének utolsó napjait tartalmazza. A "szigorúan titkos" jelentést - egyetlen példányban, könyvformába rendezve - december 29-én Szergej Kruglov belügyminiszter ad ta át Sztálümak, s az bekerül t a diktá tor arclúvumába, ahol tizenhat évig porosodott, s csak akkor vették elő, amikor egy példányban Hruscsovnak is lemásolták. A szovjetek Sztálin halála után már nem szorgalmazták a Hitler halálával kapcsolatos kérd ések tisztázását, hiszen önmaguk ellen dolgoztak volna, ha kiderül, hogy korábban szándékosan félrevezették a közvéleményt. Hivatalos álláspontjuk ezért ebben a kérdésben - a második vizsgálat ellenére - sem változott. (Érdekesség: 1953. február 24-én a nyugatnémet külügyminisztérium jegyzéket intézett a Szövetséges Ell enőrző Bizottsághoz az alábbi szöveggel: "Közöljiik a Bizottsággal, hogy Berchtesgaden város járá bfr6sága eljrírást indftott, amelynek célja Adolf Hitler halálának hivatalos nyilvántartóba iktatása. IBB

• A D O L F

HITLER

H A L Á L A

Az eddigi utánjárás azt mutatja, hogy Adolf Hitler berlini lakos halálát ezideig nem iktatta be sem a Nagy-Berlinben il/efeKes regisztráló Hivatal Ruckerstrasse 9. sz. alatt lévő nyilvántartója, sem pedig Berlill város Achillesstrasse 65. sz. alatt lévő nyilvántartója. Kérjük a Bizottságtól az Adolf Hitler halálára vonatkozó iratok álszármazlatását." A jegyzéket a nyugati szövetségesek nem minden célzatosság nélkül a szovjetekhez továbbították, de nem érkezett rá válasz. Hivatalosan csak 1968-ban nyilatkoz tak arról, hogy Hitler 1945-ben valóban meghalt a Bunkerben.) A szovjetek akkor sem vették fel a kesztyűt, amikor 1955-ben Adenauer nyuga tnémet kancellár moszkvai látogatása után csaknem nyolcszáz hadifogoly térhetett haza, akik között szép számmal voltak olyanok is - pl. Linge, Günsche, Baur, Axmann -, akik "hiteles szemtanúként" hamarosan szerepelni kezdtek a világsajtóban a Hitler halálával kapcsolatos emlékeikkel. Később könyvek is megjelentek szép számmal, s bár az emlékezések sokszor ellentmond tak egymásnak, az azért gyorsan kiderült belőlük, hogy a megelőző években a szovjet titkosszolgálat, illetve a párt és ka tonai vezetés folyamatosa n hazudott Hitler halálával és a Bunkerben történt eseményekkel kapcsolatban, s nemcsak a közvéleményt, de a szövetségeseit is félrevezette. A beszámolók, vallomások alátámasztására azonban még mindig hiányoztak a Bunkerből eltúnt holttestek, illetve az esetleges vizsgálatukkal kapcsolatos orvos szakértői vélemények, jegyző könyvek, filmek, fényképek. E perdöntő bizonyítékok birtokában a szovjetek ezért továbbra is nyugodtan hallgathattak, s újabb tíz éve t kellett várni, amíg a hatvanas évek közepén előrukkoltak a maguk még mindig erősen torzított vál tozatával. A hazugságok sűrűre font hálóját szovjet rész ről el sőként Jelena Rzsevszkaja, a SZMERS egykori tolmácsnője szakította szét, aki aZnamia című irodalmi-közéleti lapban Berlini jegyzetek címmel publikálta emlékiratait, s 1945-ös emlékei között a holttestek megtalálásáról is beszámolt. Munkája később könyvalakban (Hitler halála - mítosz nélkül, 1965, magyarul A játszma véget ért, 1966) is megjelent, de természetesen emlékezései a SZMERS szemszögéből, ezért meglehetősen egyoldalúan láttatták a történteket. Mint ahogy nem sokkal később egy másik volt katonai tolmács, az újságíróvá előlépett Lev Bezimenszkij is újabb részletekkel áll elő 1968-ban a Hitler halála CÍmű könyvében, amely szintén erősen tendenciózus mű volt. Elsősorban a nyugati világ kíváncsiságát volt hiva tott kielégíteni (A könyv Londonban, Berlinben és New Yorkban megjelent, Moszkvában nem!) és szintén csak a SZMERS által végzett kutatások, vizsgálatok rész189

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

leteire és dokumentumaira épült. Szenzációt azért keltett, mert nemcsak részletesen leírta a Bunkerben történtek szovjet változa tát, de emellett a boncolási jegyzőkönyveket, orvosszakértői véleményeket is közölt azzal a konklúzióval, hogy Hitler csak méreggel (!) - tehát gyáva katona ként ölte meg magát. Ugyancsak ez a könyv volt, amely a boncolás i jegyző­ könyv alapján Hitler rejtettheréjúségét először közzétette, s még számos meglepetéssel szolgált, ugyanakkor Bezimenszkij könyvében az állításait sokban cáfoló, az NKVD által elvégeztetett vizsgálat dokumentumai nem szerepeltek, így természetesen az átlőtt és Hitlernek tulajdonított koponyadarabról sem tudott. Bezimenszkij könyve szinte minden országban bestseller lett (magyarul is több kiadásban megjelent), de a brit és amerikai kutatások ismeretében a történész szakértőknek egyáltalán nem volt jó véleményük róla, mert úgy vélték, hogy még mindig a szovjet titkosszolgálat félrevezető céljait szolgálja, s a már megismert vallomások tükrében számos nyilvánvaló ferdítést, tévedést tartalmaz, s ezáltal több kérdést vet fel, mint amelmyít megválaszol. Bezimenszkij könyvének azonban - a kibontakozó vita ellenére - nem volt folytatása. A szovjetek a közölteknél nem akartak több információt nyilvánosságra hozni. A kuta tók még a könyvben idézett SZMERS dokumentumokhoz, és az első vizsgálat során megőrzött maradványokhoz (Hitler alsó-felső fogsora) sem férhettek hozzá. Pedig talán ez volt az u tolsó pillanat, amikor Hitler maradványainak sorsát még tudományosan tisztázni lehetett volna. 1970-ben ugyanis legfelsőbb helyről parancsot adtak a maradványok végleges megsemmisítésére. Ebben az évben a magdeburgi katonai bázist a szovjetek visszaadták Kelet-Németországnak, s ezáltal fennállt annak veszélye, hogy felfedez ésük esetén az udvar mélyén bomló Hitler-maradványok is visszakerülnek német kézbe. A magdeburgi bázis ezredparancsnoka ezért sietve tájékoztatta a veszélyről Andropovot, a KGB akkori vezetőjét, aki március 13-án egy titkos levélben a Központi Bizottságot, személyesen pedig Leonyid Brezsnyevet is informálta, és javaslatot tett (kézírással, hogy a gépelést végző titkárnő se tudjon a tervről) a maradványok megsemmisítésére. A szupertitkos, /lOW" jelzésű. dokumentumot (iratszáma 655- A) Brezsnyev, Koszigin és Podgornij is ellátta kézjegyével C,Egyetértek!"), majd az engedély birtokában Andropov 1970. március 26-án elrendelte a holttestek megsemmisítését. Mivel a maradványok mélyen az aszfalt alatt nyugodtak, kihantolásuk nem vol t problémamentes. A feltűnés elkerülése érdekében ezért nagy sátort állítottak a helyszín fölé, s azt híresztelték, hogy az 190

• A D O L F

HITLER

H A L Á L A

1945-ben elrejtett fontos dokumentumok kiásását kezdték meg az udvaron. Az akció ezért kapta az Archlv fedónevet. A holttestek kiemelésére 1970. április 4-én került sor. Az öt l6szeres faláda ekkor már csak szétfolyó, kocsonyás masszát és nagyobb állati (Blondi) és emberi csontokat tartalmazott. A földdel elkeveredett maradványokat a szovjetek még egyszer átvizsgálták, majd teherautón elszállították. A hamvasztásra április 5-én reggel Magdeburgtóll1 km-re, Schönebeck közelében került sor. A feladatot Vlagyimir Gumenjuk alezredes és két katonája hajtotta végre, akik a hamut az Elba mellékfolyójába, aBideritzbe szórták. Az akcióról a magdeburgi KGB április lO-én jelentést küldött a moszkvai főnökségnek: ifA maradványokat e/égették, aztán széndarabokkn./ keverve hamu finomságú poná zúzták szét, s végül a folyóba szórták." .

Az Archív-hadműveletet a szovjetek természetesen ismét elhallgatták, és a Berlinben történt valós eseményekről még további két évtizedig nem volt érdemi mondalúvalójuk. A hazai és külföldi szakembereknek csak 1991-ben, a pártarchívumok megnyitása után nyílt el6ször lehetóségük arra, hogy kutathassanak, de az id6közben Nr XXX címmel jelzett dosszié kevesek érdeklődését keltette fel. (Érdekesség: Matthias Uhl például 2004 elején, moszkvai kutatásai közben talált rá a Mítosz-hadműveletnek arra a dossziéjára, amelyet Hruscsov részére készítettek, s amely Könyv Hitlerről munkacímmel porosodott a Történeti Intézet pokán.) A Hitler halálával kapcsolatos mendemondáknak, s a szovjet hivatalos szervek "ködösítésének" 1993-ban egy szovjet fílmrendez6n6, Ada Petrova vetett véget, aki filmet szeretett volna forgatni Sztálin halálával kapcsolatosaI1. Anyaggyűjtés közben, 1992-ben jutott el a moszkvai Különleges Hadizsákmányok Archívumába, ahol megkapta az engedélyt a kutatásra, és nagy meglepetésére addig ismeretlen, Hitlerre vonatkozó dokumentumokra (Mítosz-hadművelet, hat dossziényi iratanyag), valamint tárgyi bizonyítékokra (golyó ütötte koponya több darabja, egyenruha, festmények, rajzok, fotók) hívták fel a figyeImét az intézet munkatársai. Felfedezéseiről februárban beszámolt az Izvesztyijában, majd egy brit újságíróval, Peter Watsonnal közösen másfél éves kutatómunka után könyvet (Hitler halála) is publikált a felfedezéseir61, amely 1995-ben jelent meg, s els6ként közölte annak a második vizsgálatnak (Mítosz -hadművelet) a részleteit, eredményeit, dokumentumait, amelyet 1946-tóI1948-ig az NKVD égisze alatt folytattak le. A könyvből nemcsak az derült ki, hogy a szovjet katonai és politikai vezetés csaknem ötven évig hazudott a világ közvéleményének ebben a témában, de nagyon jelent6s erők mozgósításával, a nyilvánosság teljes 191

F

E

L

A

D

O T

T

JÁTSZ

MÁK

kizárásával - belügyis keretek között - elvégezte, majd lezárta a ku tatásokat. A hat, homokszÍn irattartóban rejtőző iratcsomók részletes képi-tárgyi beszámolókat tartalmaznak ezekről a kutatásokról, valamint azokról a kihalIgatásokról is, amelyeket a második vizsgálat elrendelése után folytattak le. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy akkor ezeket az igazságokat miért nem ismerhette meg a világ, a dokumentumok miért porosodtak évtizedekig az archívumok mélyén, s az új évezredben is miért csupán a véletlenek folytán kerülhetnek nyilvánosságra a titkos dossziékban rejtőző adatok? Valószínűleg azért, mert még mindig jelentős erők állnak a háttérben, amelyek a titkosítást ugyan már nem rendelhetik el, de azt még megakadályozhatják, hogy ne menjenek " zökkenőmentesen" a dolgok! Egy példa: 2000. április 26-án a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 55. évfordulóján, a Bolsaja Pirogovszkaja utca egyik nyolcemeletes épületében, az Oroszországi Föderáció Állami Levéltára (GARF) kiállítótermében A Harmadik Birodalom agóniája - A megtorlás címmel kiállítás nyílt, amelyen - többek között - bemutatták a Vörös Hadsereg által Berlinben zsákmányolt trófeákat is. Köztük Adolf Hitler katonai egyenruháját, Bunker-beli kanapéjának véres karfáját, az ottani vendégkönyvet, Goebbels naplójegyzetei t, Bor-

Hitle r maradványait hatvan éve őrzi a szovjet titkosszolgálat

192

A D O L F

HITLER

H A L Á L A

mann naplóját stb., tehát mindaz t, amit az NKVD által kezdeményezett vizsgálat során fel tártak, megtaláltak. Először vol t lá tható a nagyközönség számára Hitler koponyájának azon tenyérnyi darabja is, amely a tetején golyó ütötte lyukkal azt igazolta, hogya Führer minden bizonnyal a méregfiola elroppantásával egy időben főbe lőtte magát. (Érdekesség: A koponya megtalálása, majd bemutatása után az NKVD köreiben elterjedt az a "mese", hogy Sztálin úgy állt bosszút gyűl ölt ellenfelén, hogy ha már nem állíthatta ki a maradványait, akkor Íróasztalára tette a koponyacsontját hamutartónak.) Hitler alsó és fel ső állkapcsának két megmaradt töredéke azonban - úgymond biztonsági okokból- nem került bemuta tásra. A látogatók csak a róluk készült fényképfelvételeket láthatták. Az eredetieket ugyanis a KGB egyik utódszervezete, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) központi archívumában ő rzik. A Führer koponyacson~a viszont az Oroszországi Föderáció Állami Levéltárában (GARf) található. A két intézmény között a jelek szerint még ilyen kivételes évforduló alkalmával sem jött létre a kívánatos együ ttműködés. Szakértői vélemények szeriIü pedig egy nemzetközi team ma már genetikai vizsgálatok segítségével megnyugtatóan tudná tisztázni e maradványok eredetét, s akkor kiderülne, hogy az elmúlt hatvan év legendáiból, vallomásaiból, interjúiból mennyi volt az igazság? ilyen nemzetközi bizottság felállítására azonban egyelőre kevés a remény, mert a jelek szerint hatvan év múltán is vannak olyanok, akiknek a ködös Mítosz még ma is fontosabb, mint az átlá tható valóság.

193

FELADOTT

JATSZMÁK

GORING HALÁLA EGY KIS SEGÍTSÉG AMERIKAI BARÁTJÁTÓL Hermrum Göring áprilisi g figyelmes résztvevőként jelen volt az Új Birodalmi Kancellárián, majd a Führerbunkerben megtartott naponkénti haditanácsokon, megbeszéléseken, de másokhoz hasonlóan ő sem akarta bevárni az utolsó pillanatot, s csak a kedvező alkalomra várt, anukor elhagyhatja a fővárost. Családját már január 31-én Bajorországba küldte. Emmy Göring és lánya, Edda különvonaton utazott el Berchtesgadenbe a barátnőkke l , a titkárnőkkel, a házta rtási alkalmazottakkal, Göring pedig sírva ment haza Schorfheide-ba, Carinhallba vadásztrófeái, ékszerei és Európából összerabolt, nagy értékű műkincsei közé. em voltak illúziói, pontosan tisztában volt az egyre romló hadi helyzettel, a német veszteségekkel. Tudta, hogy megkezdődött a visszaszámIálás, s csupán hetek kérdése az összeomlás. Áprilisban ezért összepakoltatta, majd a Luftwaffe teherautó-

Göring Carinhallban egy fejedelmi rezidenciát rendezett be

194

GÖRING

H A L Á L A

CarinhalI műkincseit államfők és neves diplomaták is megcsodálták

ira (huszonnégyre) rakatta Carinhall minden mozdítható értékét, s ezek április 20-án már indulásra készen várakoztak a Berlintől 80 kilométerre lévő birtokon, amelynek főépületét az utászok számos helyen aláaknáz ták, majd a kastély szobáit olajjal és benzinnel is alaposan fellocsolták. Göring Frankenburg századost bízta meg az előkészülete kkel, akinek úgy kellett a robbantást megterveznie, hogy a kertben nyugvó első feleségének, Carinnak a sírja épségben maradjon. Göring, mielőtt végleg búcsút intett volna a helynek, összehívta a személyzetet, mindenkivel kezet fogott, a tiszteknek szalutált, aztán még egy utolsó sétára indult a gyönyörű ősparkban. Keserű pillanatok voltak ezek az életében, mert htdta, hogy mindaz, amit az előző években megszerzett, perceken belül az enyészeté lesz. A robbantószerkezet indítókarját, amely a fejedelmi rezidenciát romhalmazzá változtatta, délelőtt 10 órakor nyomta le. Ezt követően beszállt az autójába, s miközben kiintett a környezetének, megjegyezte: - igen, néha ilyelleket is kell csiná/Ilia egy koronahercegnek. A birodalmi tábornagy 12.30-kor, utolsóként érkezett meg a Bm\.kerbe, a Fi.ilver születésnapi. köszöntésére. Azért késett, mert elóbb személyesen igazította el a teherautó-konvoj parancsnokát, miként közelítsék meg a fóutak és a települések elkerülésével Berchtesgadent. Göring tudta, hogy ez az utolsó menekülési útvonal, nem akarta kockáztatni az értékes szállít-

195

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

mányt. Aznap reggel 5.30-kor felhívatta Konrad Heinrici tábornok fóhadiszállását Prenzlauban, s megtudta, hogy északon megkezdődött a szovjet offenzíva: Rokosszovszkij 2. Belorusz Front ja megkezdte támadását Manteuffel 3. Páncélos Hadserege ellen, amelynek esélye sem volt a támadás visszaverésére. Göring az előző hetekben több alkalommal is járt ezeknél a csapatoknál, s a tábornokoktól hallotta, hogya szovjet túlerő könnyedén fogja áttörni a német vonalakat. Így is történt. Alig néhány órával Carinhall felrobbantását követően a Vörös Hadsereg katonái már megjelentek a térségben, de Göring kastélyának helyén már csak üszkös romokat, kiégett, füstölgő falakat találtak.

HATALMI JÁTSZMA Az offenzíva a következő napokban is megállíthatatlanul folytatódott, s hamarosan észak-déli irányban, a Bajor erdőn keresztül már csak egyetlen olyan útvonal maradt, amely a németek ellenőrzése alatt állt. Ez volt az utolsó egérút a főváros ból Berchtesgaden felé, s csupán napok, esetleg órák kérdése volt, hogy mikor foglalják el a szovjetek. Göringnek tehát sietnie kellett, ha ki akart csúszni az egérfogóból, ezért a Bunkerben a többiek után ő is gyorsan kifejezte jókívánságait a Führernek, de alig időzött a társaságban. Alighogy véget ért az utolsó helyzetértékelő tanácskozás, s Hitler búcsúzkodni kezdett a jelenlévőktől, Göring zavartan odafordult hozzá: Führerem, Berlinben maradjak-e, vagy talan jobb volna, ha Bajororszagba menneK, ahol hasznosabbri tellefném magamat a déli fronton? - kérdezte, mire Hitler közömbös szavakkal nyújtott kezet neki. - Természe/esen menjen, nagyon megér/em, kedves Göring! - mondta, s nem palástolta, hogy mennyire levegőnek nézi az egykori harcostársat. A jeleneten nem lepődött meg senki. A többiek tudták, hogy Göring már "becsomagolva" érkezett a Führerbunkerbe, s a kötelező protokoll után a lehető leggyorsabban el fogja hagyni a veszélyessé váló fővárost, hogy a biztonságosnak hitt bajor Alpokba meneküljön. Göring egyéb teendői elintézése után április 21-én hajnalban hagyta el Berlint, s Wittenberg, Meissen, Teplitz és Pilsen érintésével este érkezett meg Berchtesgadenbe. Feleségének azt mondta, hogy Hitler kérte meg az elutazásra, s hamarosan a Führer is követni fogja. Hitler azonban nem érkezett meg, sót híreket sem kaptak Berlinból, aminek következtében Göring egyre idegesebb lett, mert úgy vélte, hogya szO\ietek túlságosan gyors előrenyomulása végzetes lehet a békekötés szempontjából. Környezetének

196

GÖRING

H A L Á L A

foly ton arról beszélt, hogy Eisenhowerrel kellene találkoznia, de Hitler beleegyezése nélkül nem cselekedhet, mert meg van kötve a keze. Április 22-én Linzbe u tazott, ahol a német légierő Ausztriába visszavont egységeit szemlélte meg, s míg távol volt, Berlinben megszületett a döntés, Hitler a fővárosban marad, s a végsőkig harcol. Elhatározásáról értesülve a Berlintől távollévő náci vezetők - Himmler, Dönitz, Ribbentrop - sorra felhívták, s megpróbálták állásp ontja megváltoztatására bírni, mint ahogya Bunkerben marad t Keitel és Jodl is megpróbálta elsorolni az érveit. - Innen semmit sem tud irányítani - mondta Jod!. - Ha nincs Önnel a vezetői stábja, akkor vezethet bárrnit is? - Rendben - vágott vissza Hitler - , akkor Göring is átveheti odalent a parancsnokságot." Jod l később beszámolt bes zélgetéséről Karl Kollemek, a légierő tábornokának, idézve Hitlert: "Ha tárgyalásokra kerül sor, akkor Göring jobban boldogul, mint én. Göring jobb az ilyen dolgokban. Sokkal jobban tud bánni a mlÍsik oldallal." Koller - Jodl egyetértésével- azonnal rádióüzenetet küldö tt Göringnek, hogya Berlinben kialakult új helyzetre való tekintettel, fontos mondanivalóval máris indul Obersalzbergbe. Április 23-án délben jelentkezett az izgatott Göringnél, akinek elmesélte a Bunkerben történteket, megemlítve, hogy Hi tler igen leromlott testi-lelki állapotban van, s szilárd elllatározása, hogy főbe lövi magát, ha eljön a végső pillanat. Göring végighallgatta a beszámolót, majd azonnal magához kérette a Berchtesgadenben tar tózkodó dr. Hans HeilUich Lammers minisztert, az Új Birodalmi Kancellária politikai ügyekért fel elős vezetőjét azzal a kéréssel, hogy hozza magával az 1941. június 29-én kel t rendeletének szöveg ét, amelyet Kohler, von Brauclütsch ezredes és Philip Bouhler jelenlétében olvastak fel, s így szólt: "Abban az esetben, ha betegség vagtj bármely más ok akár id61egesen is megakadályoz feladatom elvégzéseven, és nem vagyok képes személyesen rendelkezni funkciómnak időközben való ellátásIÍrói, utódomul minden hatalmi körömben Hermann Görínget, a NagtJnémet Birodalom tábornagyát jelölöm ki." Lammers megerősítette, hogy ez a dekrétum jelenleg is érvényben van, ezért Göring némi habozás után a következő táviratot küldte Berlinbe: "Főhadiszállás, 45. IV. 23. Vezérem! Tekintettel arra az elhatároz.ásra, hogtJ harci álláspontján, Berlin erődjeven marad, hozzájárul-e, hogtJ 1941. június 29-í rendeletének megfelelően, utódjaként én vegyem át a Birodalom kormányzását mind a beliigyekre, mind a külügyekre kiterjedő teljhatalommal? Amennyiben ma este 10 óráig nem kapok választ, azt kell feltételeznem , hogy nincs cselek"Vési szabadsága. Ez esetben úgtj tekintem, hogy a rendeletében megszabott feltételek beál/ottak, és úgtJ fogok cselekedni, ahogya nép és a haza java kívánja. Nem tudom szavakkal kife197

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

jezni, mit érzek ön iránt, élelem e legsötétebb órájában. Ön úgyis tudja, isten óvja és vezesse közé/Ik vissza minden akadály ellenére. H17séges híve, Hermann Göring"

Göring a táviratot tájékoztatásul elküldte Keitelnek, Ribbentropnak és von Belownak, a Bunkerben tartózkodó adjutánsának is. A Hitlernek címzett példány azonban feltételezhetően előbb Bormann kezébe került, aki berchtesgadeni "kémeitől" már értesült Göring szándékáról, s várt az alkalomra, hogy leszámol hasson ellenfeléveL Hitlernek már ultimátumként lobogtatta a táviratot, s azt igyekezett sugallni, hogy Göring nyíltan a hatalom átvételére készül. Speer, aki éppen a bunkerben tartózkodott, tanúja volt a történteknek, s tőle tudjuk, hogy az apatikus Hitlert eleinte nem befolyásolta különösebben Bormann dühe. - Hadd tárgyalja Giiring a kapUt/ládót, mh/degy. Amúgy sem számít, hogy ki csinálja. Az események azonban az este folyamán felgyorsultak. Gőnng egy második távirato! is küldött Ribbentropnak, amelyben közölte, hogy Hitler akadályoztatása esetén cselekedni kell, s amennyiben nem érkezik válasz Berlinből, akkor Ribbentrop azonnal repüljön Göringhez Berchtesgadenbe a további teendők megbeszélése érdekében. Bormann ezt a táviratot is azonnal Hitler asztalára helyezte, amely szerinte már nyilvánvalóan bizonyította az árulást. Göring nemcsak hogy Hitler helyére pályázik, de már a kormánytagokkallevelezik, hogy éjféltől átvegye a hatalma!. Ennek lehetősége most már Hitlert is kizökkentette apátiájából, s Bormann közreműködésével cselekvésre szánta el magát. Este gyors válasz érkezett Berchtesgadenbe: ,.Az 1941. június 29-i rendelet csak külön felhntalmazásom alapján léphet hatályba. Semmi ok sincs annak feltételezésére, hogy nem szabadon cselekszem. Meg/iltok lehá/ mi11de11 olyan akdót, amilyenre ön utal. Adolf Hitler", amely meglepte Göringet, mert arra számított, hogy már 24-én reggel megteheti az első tapogatózó lépéseket az angolszászok felé. Ehelyett éjszaka egy SS-osztag dörömbölt háza ajtaján, s letartóztatták. A váratlan ellenlépés hátterében természetesen Bormann állt, aki azonnal megragadta az alkalmat, hogy leszámoljon régi pártbeli ellenfelével. Hess angliai repülése után Bonnann szeretett volna volt főnöke helyére lépni, ám Göring megpróbá Ita a kinevezését megakadályozni, hiába valóan. Hitler előléptette Bormann!, s ettől kezdve a két náci vezető halálos ellenségként fordult szembe egymással. Hitlernél folyamatosan intrikáltak a másik ellen, ám amikor Bormannt kinevezték a Führer titkárának, a bizantinus hatalmi politikában az erőviszonyok fokozatosan eltolódtak az ő javára. Göring címe ivel szemben ugyanis Bormann a reális hatalmat gya198

G ÖRIN6

H A L Á L A

korolta, s ennél fogva sok borsot tört a "birodalom második emberének" orra alá. így történt ez most is. Hitler távirata után Bormann biztosra akart menni, ezért rádióparancsot küldött az SS berchtesgadeni főhadiszállására, s hazaárulás vádjával elrendelte Göring, illetve Lammers őrizetbe vételét. A parancs végrehajtásával a két rangidős parancsnokot, Hans Frank Obersturmbahnführert és von Bredow Obersturrnbalmführert bízta meg, akik április 23-án este 10 órakor behatoltak Göring villájába. A Reichmarschall eleinte értetlenkedve állt az intézkedések el őtt, hiszen amikor kézhez kapta Hitler táviratát, azonnal visszavonta minden parancsát, s erről Ribbentropot is értesítette. Az események azonban ekkor már Bormann forgatókönyve szerint halad tak tovább, s a Göring család őrizetben maradt. - "Majd holnap minden tisztázódik - mondta kényszeredetten Göring a feleségének. - El tudod képzelni, hogy Adolf Hitler, akit az elmúlt 25 évben j6ba/l, rosszban nJÍndenllovlÍ követtem, őrizetbe vetet?" Göring másnap próbált is kapcsolatba lépni Hitlerrel, dt: a Führert már nem kapcsolták. Rá kellett döbbennie, hogy szó sincs fél reértésről, valóban fogoly, akit a továbbiakban ennek megfele lően kezeitek. Elválasztották a feleségétől, a lányától, elvették tőle a fegyvereit, a pénzét, az ékszereit. Az ajtók elé őrséget állítottak, és szigorúa n megtiltották, hogy bár kivel beszéljen. Hamarosan az is kiderült, hogy Berlinből parancs érkezett, amennyiben a főváros elesik, azOlmal végezzék ki az árulót családtagjaival együtt. A ka tasztrofális lúrek megdöbbentették a családot, ráadásul Berchtesgadenben a brit légierő is kezdett nagyon "kellemetlenül" viselkedni. A RAF 617. századának repülőgépei Tallboy bombákkal nagyon eredményesen kezdték el a térség módszeres bombázását, aminek következtében nemcsak a "sasfészket" érték súlyos találatok, de a környék házai közül is sok elpusztult. Göring közeli rezidenciája is több találatot kapott, a ház egy része pedig teljesen megsemmisü lt. Az állandósuló bombázások, légitámadások miatt a nap jelentős részét az SS-őrség is kény telen volt az óvóhelyen tölteni, s ezt az összezárt helyzetet killasználva, Göring megpróbált lélektani nyomást gyakorolni az őr­ zői re. Megkérte Hans Frank parancsnokot, küldjön ő üzenetet a Führernek: "Mondja meg /leki, hogy ha blÍnösnek hisz, akkor kész vagyok a kivégzésre, de ha nem, nkkor szüntesse meg ezt az állapotot. " Emmy Göring is társult férjéhez: "A Fiillrer az esküvőnköl1 megfgérte, hogy teljesíti egy kívánságomat , Emlékeztetni szeretném az ígéretére. Ha a Führer megparancsolja a férjem kivégzését, akkor azt akarom, hogy engem és a lá/lyomat, Eddát is lőjenek agyon," Az SS-parancsnok, akit a gyorsan pergő események teljesen elbizonytalanítottak, megígérte, 199

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

hogy továbbítja a kéréseket. Bormann azonban eltökélten támadott. Újabb üzenete így szólt: "A helyzet Berlinben egyre feszültebb. Ha Berlin és mi elesünk, akkor az április 23-i árulóknak banhődniük kell. Ember, teljesítse kötelességét! Az életével és a becsületével felel érte."

PEZSGŐ ÉS BILINCS

Göring fogsága Obersalzbergben négy napig tartott. A rendszeres bombatámadások kivédésére azt ajánlotta az SS-őrségnek, hogya foko zottan veszélyeztetett Obersalzbergből költözzenek át az ő mautendorfi kastélyába. Frank elfogad ta a javaslatot, így április 28-án már útközben hallgatták meg a hamburgi rádió rendkívüli közleményét, amelyben Göring hatalomból történő eltávolítását jelentették be: "Hermann Göring birodalmi marsall már hosszabb ideje szívbajban sze/wed, amely most heveny stádiumába lépett. Mivel jelenleg nJinden erőfeszítésre szükség van, 6 maga kérte felmentését n légi haderő parancsnoh tisztsége és az ezzel kapcsolatos feladatok alól. A Führer teljesítette ezt a kérést, s a légi haderő új főparancsl10kává Ritter von Greim vezérezredest ne-vezte ki, aht egJJidejűleg tábornaggJJá léptetett elő." Ez az újabb drámai fordulat azonban már nem nélkülözte a komikus elemeket. Göring a közvetlen életveszély től megszabadulva, nem vette komolyan az elhangzottakat. Schirach feleségét61 tudjuk, hogy kas télyába érve már nem az életéért aggódott, hanem inkább azon sopánkodott, hogy melyik egyenruháját vegye fel, ha majd találkozik Eisenhowerrel. Göring megpróbáltatásai azonban nem értek véget. Április 30-án - Hitler öngyilkosságát követően - este a rádióban újabb közlemény t olvastak be, amely Hitler politikai végrendeletét ismertette, amiben - többek között - ez állt: "Halálom előtt Hermann Göring volt birodalmi marsallt kizárom a pártból, és megfosztom mindazoktól a jogoktól, amelyek az 1941. június 29-i rendelet és a biroda lmi gyűlésben 1939. szeptember l -jén mondott beszédem alapján megillethetnék. Helyette Dönitz tengemagyat nevezem ki birodalmi elnökké és a fegyveres erOK legfőbb parancsnokává ... " Martin Bormann tehát eredményesen intrikált Berlinben, s a távirat szövegezése alapján még az is elképzelh etőnek látszott, hogy Göringet nemcsak a hatalomtól fosztják meg, de ha Bormann megkaparintja a hatalmat, akkor fizikailag is likvidálhatják. Göringnek tehát ki kellett szabadulnia a fogságból, s ennek érdekében a család egy kalandos tervet eszelt ki. Amíg az SS-katonák a kastély kapujában és az őrizetbe vettek szobái előtt 6rköd-

200

,.

G Ö RI N G

H A L Á L A

tek, a család Göring nővérének, Paulának a lányát, Rosswithát küldte ki a faluba egy titkos alagúton keresztül, hogy próbáljon meg segítséget szerezni. Ezt az alagutat Göring és testvérei gyerekkorukban sokat használ ták, így jól ismerték a kivezető járatokat. A lányt el őször - fiúnak öltözve Kesselringhez, a Luftwaffe korábbi parancsnokához akarták elküldeni, ám ezt túl kockázatosnak találták. Ezért inkább a szomszéd faluba küldték, ahol - mint megtud ták - a Luftwaffe olasz és balkáni frontról megérkezett egységei állomásoztak. A lány "meséjét" azonban nem hitték el, ezért nem is tettek semmit a szabadítás érdekében. Néhány órával később ezért Emmy Göring is útnak indult, s neki aztán sikerült rábeszélnie a parancsnokot, hogy értesítse Kesselring tábornokot, aki csapatokat küJdött a birodalmi marsall kiszabadítására. Hitler haláláról május l -jén, a rádió adásából értesültek Mautendorfban. Emrny Göring könnyebb szívrohamot kapott, férje pedig kétségbeesett, s egész nap azon kesergett, hogy most már sohasem lesz képes meggyŐZIU a Führert, hogy rosszakarói becsapták, és ő mindvégig hűséges volt hozzá. Hitler halálával természetesen Bormann helyzete is megváltozott a Bunkerben. A Führer végrendelete értelmében Dönitz örökölte a hatalmat, akire a Reichsleiternek már nem volt érdemi befolyása. Ennek gyakorlati következményekén t Göring fogsága is hamarosan megszűnt. Kesselringtől - Dönitz jóváhagyásával- megérkezett az üzenet, amelynek értelmében Göringet és családját azonnali hatállyal szabadon bocsátották. Kiszabadulása után Göring azonnal kapcsolatba akart lépni az amerikaiakkal. Utasította Kohler tábornokot, hogy szervezzen meg számára egy találkozó t Eisenhowerrel, akivel Németország további sorsáról akart tárgyalni. Mivel a háború utolsó heteiben nem olvasott küJföldi lapokat, nem hallgatott külföldi rádióadásokat, a birodalmi marsallnak fogalma sem volt a szövetségesek nádkkal kapcsolatos álláspontjáról, hangulatáról. Megkeresésére Dönitztől sem kapott választ, ezért magát a jövő emberének gondolva, május 7-én - amikor Reirnsban Jodl az angolszászok előtt aláírta a német kapituláció t - utasította von Brauchitsch ezredest, hogy vigyen el egy Eisenhowernek címzett levelet a legközelebbi amerikai főhadiszállásra. Az adju táns kalandos u tazás után az amerikai hadsereg 36. Texas gyalogos hadosztály főparancsnokságára kézbesítette a levelet, ahonnan május 8-án reggel Robert J. Stack tábornok vezetésével egy harminctagú küldöttség indult el Fischbornba, hogy őrizetbe vegye a birodalmi marsallt. Mivel a türelmetlen Göring maga is útnak indult, felpakolt teherautóival 201

FELADOTT

Göringet is a lischborni

JÁTSZMÁK

gyűjtőtáborban őrizték

útközben találkozott a tábornokkal, aki a Zell-am-See melletti Fischbornba, a hadosztály bázisára invitálta. Stack innen telefonált a Reimsban tartózkodó Eisenhowernek, hogy beszámoljon Göring leveléről, s ekkor még azt a választ kapta, hogy a szövetséges főparancsnok készen áll a tárgyalásra, Sta ck másnap keresse fel a Birodalmi marsall társaságában. Emmy Göring állítása szerint a szövetséges főparancsnok ekkor még garantálta, hogy utána szabadon távozhatnak. Az amerikaiak az első nap még vendégként kezelték Göringet, akinek a második emeleten szobákat bocsátottak rendelkezésére a fischborni kastélyban, majd hajnalig tartó vacsorát rendeztek a tiszteletére, s ez a fogadtatás okkal keltette azt a benyomást Göringben, hogy vendéglá tói elfogadják a Hitler u táni német kormány reprezentánsának. Kellemes benyomásai másnap is folytatód tak, mert reggel 9-kor Kitzbü helbe, a 7. Amerikai Hadsereg főhadiszállására vitték tovább, ahol előbb John E. Dalquisttal a 36. hadosztály vezérőrnagyával tárgyalt, majd Carl Spa tz, a USAF tábornoka fogadta fotósok és hadihldósítók társaságában. A különleges alkalomra Göring a díszegyenruháját vette fel, s feltűzte az összes kitüntetését is. A találkozó t itt is pezsgő ve l ünnepelték, s mivel a birodalmi marsall jól érezte magát, inas ával az egyik gépkocsiból még az akkordeonját is előhozatta, és fürdőszoba-baritonján saját kíséretében elénekelte az ich weiss nicht was solf es bede/lten és a Sti/le Nacht, heilige Nacht címú dalokat, valamint előado tt néhány részletet a Nürnbergi mesterdalnokokból is. A mulatság hajnali kettőig tartott, s Göring kissé kapa tosan tért vissza a szállására. Ez volt az utolsó szabadon eltöltött nap 202

GÖRING

H A L Á L A

az életében. Felesége legközelebb 1946 szeptemberében, néhány héttel a kivégzése előtt látta viszont. Az éjszaka folyamán ugyanis a katona i cenzorok olvasni kezdték az eseményről készült tudósításokat, megnézték a fotóka t, s kitört a botrány. Ez már Eisenhowernek is "sokk volt", mert amikor értesült, hogya háborús b űnös ként elkönyvelt nácit az amerikaiak szinte hőskén t ünnepelték, parancsba ad ta, hogy Göringet a továbbiakban hadifogolyként kezeljék. A Jőhadiszállásról egy magas rangú tiszt meg is érkezett Kitzbühelbe, ahol eligazította a helyi parancsnokokat, kijelentve, hogya továbbiakban Göringet nem birodalmi vezet6ként, hanem háborlIS bűnösként kell kezelni, s ennek megfelel6 szigorú bánásmódban kell részesíteni. Így is történt. Az előző napi mulatság után a kijózanodás percei következtek. Elvették személyi iratait, ki tü ntetéseit, megfosztották rangjelzéseit61, és a személyi poggyászát felügyelő inasa, Robert Kropp kíséretében repülőgéppel azonnal tovább szállitották Augsburgba, a 7. Amerikai Hadsereg kihallgatási központjába, ahol fogadtatása fagyos, kimért volt. Göringet a gyűj t6tábor­ ba irányították, ahol viszontláthatta testvérét, Albertet, akinek lehangoltan mond ta: - Soha nem hittem volna, hogy neked lesz igaz.ad. Most már mindennek vége. Az életemnek is vége. Tudom , hogy nút kell ten nem, de hogy mikor ha/ok meg, és hogyan halok meg, azt egyedül én fogom eldönteni és megvá/asztani. - N em lesz könnyJ1 - mondta A lbert. - Van ná/arn méreg - felelte GÖring. - Jól eLrejtettem ...

Göring és Spatz lábornok

első

megbeszélése

203

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Göring Kitzbühelben utoljára viselhette kitüntetéseit

A NÜRNBERGI TÁRGYALÁS SZTÁRJA

Göring a gyűj tőtáborban tíz napot töltött el, majd május 20-án átszállították Mondorfba, egy luxemburgi fürdővároskába, ahol az amerikaiak vizsgálati központot rendeztek be, s a Palace szállodában - fed ő n eve AsllCan (szeméttartó) - hallgatták ki az elfogott magas rangú nácikat. Göring a Luftwaffe égszínkék egyenruhájában hatásos bevonulást tervezett meg magának: a náci hierarchia második emberéhez méltón érkezett meg 16 egyforma, monogrammal ellátott bőrönddel, vörös kalapdobozzal, inasa, Kropp kíséretében. Burton C. Andms ezredes, a mondorfi tábor parancsnoka azonban itt is rendkívül kimérten fogadta, s a következő hónapokban mindent elkövetett azért, hogy ezt az arrogáns és beképzelt nácit móresre tanítsa, Göring Mondorfban nemcsak öltözék ével keltett feltűnés t, de megjelenésében is egyedi figura volt. A 132 kilós ember furcsa benyomást keltett, állandóan verejtékezett, kéz- és lábkörmei vörösre voltak lakkozva,

204

GÖRING

H A L Á L A

Mondorf. ahol nemcsak GÖring. de Horthy is megfordult

s hamClroSCl n az is kiderült, hogy mi a milgya ráza ta egészségtelen, szederjes b ő rszí n é n ek. zombi megjelenésének. Az egyik őr jelentkezett a börtön pa rancsnokiÍlliíl Göring egyi k kofferével, Clmely színültig volt kábítószem ek min 6Slil6 p<1rClkodein tablettákkal, a m elyekből a birodalmi marsall - az egy kori !))orii ni stil - na pontil reggel és este 20-20 darabot nyelt le. Az a merikilia k elei nte nem korlátoztá k d rogfogyasztását, de később elvo nókú riÍl1ilk \ e te tt~ k ,11,1. ~ Doug las M. Kelley pszichiáter közreműkö­ d ésével próbált,ík !)) C):;~labad ít a ni drog fü ggőségé t ől, hogy a birodalmi milrsa ll ,l nürnberg i t,irg\" l l,ís id ejére testileg-lelkileg " használliató" állapotba kerüljön. Biír Gliring holmi j,1 11clk <Ít\ ilsgá lása renge teg i dő t vett igénybe, de azért mind en da rclbot gondos,l n leltárba vettek. Így fedezték fel az egyik escil fés dobozb,lIl ,lZ els6 LÍc1nkális fém kapszu lát. A réztok olyan volt, Jllillt egy töltény hi.i \ ely, ,l mel vnek foglala tában egy aprócska, folyadékka l teli ü \'egcse \'ol t elre jtye, il11lely úgy nézett ki, mint egy villanykörte a telefonköz pont kclpcs\)lótáblá ján. Göring ruhatárát is aprólékosan át-

205

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

kutatták, s ekkor fedez ték fel a másik kapszulát - az egyik egyenruhájába bevarrva. Göring a többi háborús bűnössel együtt négy hónapig raboskodott egy szegényesen bútorozott, kicsiny szobában, és számos alkalommal kihallgatták. Az amerikaiak a foglyokat két, C-47-es repülőgéppel augusztus l2-én szállították át ürnbergbe. Göring a Rajna felett repillve odaszólt társainak: - Nézzétek meg jól a tájat. Ez az utolsó alkalom, hogy láthatjátok. Nürnbergbe érkezése után az időközben jelentősen lefogyott birodalmi marsall is átesett a szokásos procedúrán. A foglyok az orvosok és a börtönszemélyzet el őtt meztelenre vetkőztek, s elvégezték rajtuk a mindenre köldökre és végbélre is - ki terj edő orvosi vizsgálatot. Ezt követően Göringet is amerikai ka tonai egyenruhába öltöztették át. Bőröndjei és ruhái pedig a csomagmegőrző helyiségbe kerültek, de előtte ezeket is átvizsgálta az őrszemélyzet. Göring az ötös számú cellát kapta, ami t szintén alaposan átkutattak, mielőtt elfoglalta volna, majd ezt a későbbiekben is heti rendszerességgel megtették, és minden alkalommal "tisztának" találták. Göring azok közé a foglyok közé tartozott, akivel kevés gondja volt az őrszemél yze tnek, ső t a fiatalabb katonák közill néhányan kifejeze tten kedvelték a joviális, beszélgetésre, autogramosztásra mindig kész birodalmi marsall t. Göring a tárgyalás első öt hónapjá t szinte hangos szó nélkül ülte végig. Bár csak egyike volt a 21 náci háborús főbúnösnek, de azért nem volt kétséges, hogy ő az egyik "sz tárja" a tá rgyalásnak. Kihallgatása 1946. március 13-án kezdődött el, s március 22-én fejeződött be. A vádbeszédekre július 26-tól került sor, majd a bíróság szeptember 30-án hirdette ki az ítéletet. A Nemzetközi Katonai Törvényszék Göringet mind a négy, ellene felhozott vádpontban bűnösnek találta, és cselekedeteire egyetlen enyhítő körülményt sem talált. Bűnösségét egyed ülállónak mondták, s ezért kö tél általi halálra ítélték. Yédőügyvéd je több kegyelmi kérvény t is beadott az illetékes hatóságoknak - Göring személyesen csak azt kérvényezte, hogy a kötél általi halált golyó általi halálra változtassák -, de a Szövetséges Ellenőrző Tanács október 9-én és lO-én másokéval együ tt Göring kérelmeit is elutasította. Az elutasítás tényét Gilbert, a börtönben dolgozó amerika i pszichológus közölte GÖringgel. Előzőleg felesége - dr. Otto Strahmer, Göring védőügyvédjének közbenjárásával - október 8-án látoga tta meg. Találkozásuk alkalmával

206

ps

GÖRING

H A L Á L A

Göring hatalma teljében és Nürnbergben

elkülönítették őket a többiektől, és fokozottan felügyelték Göring minden mozdulatát, mondatát. A találkozón Emmy Göring megkérdezte: - Valóball azt gondolod, hogy golyóval végez Ilek ki? - Egy dologball biztos lehetsz. Nem fognak fe/akasztani felel te a férje, majd kis szünet után nyomatékosan megismételte: - Nem fognak fe/akasztani! Emmy Göring - állítása szerint - ettől kezdve tudta, hogy a férje mire készü l. Göringnek azonban a méreg ekkor még nem volt a birtokában. Felesége ugyanis megkérdezte: - Megkaptad a fésűt? (ez volt a kulcsszó a méregre), amire Göring nemmel felelt. (Érdekesség: Göring év elején dr. Kelley-nek még azt mondta: - Tudom, hogy fel fognak akasztani. Ön is tudja, hOgt) fel fognak akasztani. Készen állok rá. Jóval később ügyvédjének, dr. Strahmernek arról beszélt, hogy az akasztás majd Hermalill Göring halálával éri el a legnagyobb rangját. Október 7-én viszont már biztosan tudta, hogy nem fogjá k felakasztani. Időközben tehát történnie kellett valaminek, aminek hatására megváltozott a véleménye.) 207

F E L A O O T T

J ÁTSZMÁK

Göring a vádiratot hallgatj a

EGY HALALRAíTÉLT UTOLSÓ ÓRAI

Göring u tolsó óráit pontosan tudjuk rekonstruálni. Számára az október 15-e is éppúgy kezdődött, mint a többi nap. Ébresztő után megmosakodott egy lavór vízben, amit egy német alkalmazott hozott és vitt el, a cellákban ugyanis nem volt sem folyóvíz, sem mosdó. Göring ezután a birodalmi marsalIi egyenruháját vette fel : szürke kabátot és nadrágot, hozzá ked venc magas szárú lovaglócsizmáját. Ezt az első hetekben csak a német börtönszemélyzet segítségével tudta felhúzni, ám később, amikor közel harminc kiló t fogyo tt, már nem volt szüksége segítségre. A reggelit 7 órakor hozta egy börtönalkalmazott, de mie l őtt bead ták volna, az őr átvizsgálta a tálcát, majd étkezés után ismét ellenőrizte az üres edényeket és a kanalat, mint egyetlen evőeszközt, amit használhattak az elítéltek. Étkezés után a személyes holmiját rakta rendbe, majd egy német börtönalkalmazott kitakarította a cellát. Korábban dr. Pflücker, a német börtön orvos javasolta ezt a könynyí tés t a p arancsnokságnak, mert Göring magas vémyomása és rendetlenkedő szívverése miatt alkalmatlan volt a fizikai munkára. Ezt követően egy

208

GÖRING

H A L Á L A

német regényt olvasott, majd a, postáját nézte át, s maga is írt leveleket. Göring asztalán ekkor már csak az íráshoz legszükségesebb holmik maradtak. Felesége u tolsó látogatása után a családi fényképeket berakta egy borítékba, s elküldte az ügyvédjének. Szemtanúk állítása szerint, amikor leragasztotta a borítékot, hangosan zokogott. 9.30-kor dr. Pflücker érkezett meg egy őr társaságában. A szokásos délelőtti vizit keretében megmérte Göring pulzusát, majd kb. tíz percig németül beszélgettek. Göring eközben valamit felolvasott, majd ismét beszélgettek, nevettek, aztán Pflücker távozott. 9.50-kor a börtön német borbélya kereste fel, ismét egy őr társaságában. Ők sem észleltek semmi gyanúsat, Göring nyugodtan viselkedett, mindenben eleget tett a börtön szabályzatának. Délben, miután elfogyasztotta az ebédjét, Göring lepihent. IS.l5-kor Otto, a német könyvtáros zavarta meg, aki egy könyvet hozott neki, amit az átvizsgálás után beadott a cellába. Ezt követően 15.30-kor egy német börtönmunkás érkezett a szokásos teával, majd Otto tért vissza levélpapírral, amit előzőleg Göring kért tőle . Ezt követően Göring leült az asztalához, és írni kezdett. Tevékenységében a német börtönorvos zavarta meg, aki egy borítékban gyógyszert hozott neki, amit Görulg akkurátusan a teájába

Göring reggel izik

209

.. F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Göring asztalát családta gjainak fényképei díszitetté k

szórt. 16.30-kor, amikor az őrségváltás lezajlott, Göring már ismét nyugodtan aludt az ágyán, s csendes pihenője egészen a vacsoráig eltartott. Este 19.30-kor Henry Gerecke börtönkáplán érkezett látogatásra. Göring kérte, hogy felvehesse az ú.rvacsorát, de a lelkész ezt - korábban hangoztatott istentagadó nézetei miatt - meg tagadta tőle. Kb. tizenöt percig beszélgettek és imádkoztak, eközben Göring élénken érdeklődött a kivégzés időpon~a felől, de a lelkész - parancsnoki utasításra - azt hazud ta neki, hogy nem tudja a pontos időpontot. Távozása után a szokásos esti ellenőrzés alkalmával John W. West hadnagy kutatta át a cellát, de semmi rendelleneset nem talált: "Minden személyi holmiját átkutattam , az ágyát is átforgattam, a matracokat felráztam , de semmi gyanúsat nem találtam" - mondta később. Az újab b őrségváltásra 20.30-kor

került sor, amikor az 5. számú cella ajtaja előtt Gordon Bingham vette át a szolgálatot. Amikor először benézett a kémlelőnyílás on, Göringet az ágyon fekve látta, felöltözve, csizmában, kezében egy könyvet tartva. Így feküdt kb. hú.sz percig, majd felállt, s odament a WC-hez, hogya dolgát végezze. (Utólag csupán valószínűsíthető, de a takarásban lévő WC-n vehette magához a m éregkapszulát, s ekkor dugta szájába az üvegfiolát.) 210

GÖRING

H A L Á L A

Ezt követően ismét leült az ágyára, levette a csizmáját, felvette a papucsát, s odament az asztalhoz, ahol rendezgette az iratokat. Aztán rendet rakott a cellában, l evetkőzött, s 21.30-kor felvette selyem pizsamáját. Ekkor érkezett ismét dr. Pflücker a cellájába, aki egy tablettát adott Göringnek, majd megmérte a pulzusát, és pár percig németül beszélgettek. Búcsúzáskor Göring megrázta a dok tor kezét, de más említésre méltó nem történt. Göring visszafeküdt, kezét el ŐÍrásszerúen a takaró fölött maga mellett nyugtatta. Ezen az estén is szokás szerint fél tíz k or szólalt meg a takarodót jelző gong, és a cellákban kialudtak a lámpák. Ezután már csak kívülről, tompított fénnyel világították meg az ágyukon fekvő embereket. Az őrök pedig a kémlelőnyílásokon át folyama tosan figyelték, amint a tizenegy halálraítélt nyitott szell1lnel hever vagy gyötrődve forgolód ik a fekvőhelyén. Bingham is előírásszerűe n bekapcsolta a külső reflektort, és a cellába irányította a fényt, majd amikor benézett a kukucskáló ablakon, Göring visszanézett rá, s jobb kezének ujjával rámutatott. Aztán visszaejtette a kezét a takaróra, s néhány percig így maradt. Binghamot 22.30-kor Harold F. Johnson vál totta le az 5. számú cella ajtaja előtt, s amikor szolgálatá t megkezdve először nézett be a kémlelő­ nyíláson, azt látta, hogy Göring a hátán fekszik, s keze előírásszerűen a takarón nyugszik. 22.40-kor a fogoly megmozdult, összekulcsolta amellén a kezét, majd fejét oldalt, a fal felé fo rdította. Valószín ű leg ez volt az a pillanat, amikor elharapta a szájába vett üvegfiolát, mert hirtelen, furcsa csikorgó-roppanó zajok hallatszottak az ágy felől. Az őr - aki 22. 44-kor reflexszerűen megnézte az óráját - azonnal a szol gála tvezető őrmesterért kiáltott, aki futva érkezett a második emele tről, majd orwood. H. Croner hadnagy és Gerecke lelkész jelent meg sietve a folyosón. Elsőként Croner és Gerecke lépett be a cellába, őke t Johnson követte egy zsebJámpávaI. Göring élettelennek Játszott, jobb keze lelógott az ágyról. Gerecke megkereste a pulzusát, de a szíve már nem vert. - Te jó ég! Ez az ember halott! - kiáltotta. Croner ezt hallva elrohallt Pflückerért, akit a szobájában talált meg. Pfliicker a cellába érve el őszö r felemelte a takarót, hogy sztetoszkópjával meghallgassa Göring szívét, de már ő sem észlelt életjeleket. 6 vette észre a borítékot, amit Göring a bal kezében tartott. Egy üres fémkapszu la és , néhány teleírt papírlap (három levél) volt berule. Időközben az amerikai orvos, Charles J. Roska hadnagy is megérkezett a cellába, akit Pflücker kért meg, hogy nézze meg, vannak-e iivegfiolamaradványok a halott szájában. Roska már a cellába lépve észlelte a ciáma 211

F E L A D O T T jellemző keserűmandula-szagot,

JÁTSZMÁK

s a szájüregben talált is fiolamaradványokat. Ó is megvizsgálta Göring holttestét, de a mérgezés tünetein kívül semmi gyanúsat nem talált. Belevilágított Göring nyitva maradt szemébe, de már nem reagált a fényre. Andrus börtönparancsnok éppen a Négyhatalmi Bizottság képvisekiivel tanácskozott a kivégzés részleteiről, amikor értesítették a történtekről. Azonnal a helyszínre sietett, ahol átadták neki a takaró alatt talált sárgaréz kapszulát és a leveleket tartalmazó borítékot, (a három levél közül egy a német népnek, egy Emmy és Edda Göringnek, egy pedig a börtönparancsnoknak szólt), de az ezredes nem olvasta el a neki szánt levelet, hanem azonnal tájékoztatta a Négyhatalmi Bizottság tagjait, akik szintén megtekintették a holttestet a cellában. A szovjet tábornok a szemtanúk szerint egész közel hajolt Göring ardhoz, és jobbról-balról megütögette, hogy meggyőződjön, valóban halott-e? A többiek csak álltak, és hallgattak. Nyilvánvaló volt a tanácstalanság, a zavarodottság, s bár igyekeztek adni a látszatra, de alig egy órával a tervezett kivégzések előtt, a börtön vezetése csaknem pánikba esett. A börtönszemélyzet sokkal idegesebb volt, mint a kivégzésre várók, mert senki nem tudta felmémi Göring cselekedetének súlyát, illetve azt a reakciót, amit az eset híre kiválthat a nemzetközi diplomáciában, sajtóban vagy a közvéleményben. Nürnberg minden szempontból precedens-per volt, s egy ilyen malőr közvetlenül a kivégzések előtt nemcsak a börtönparancsnokot tehette nevetségessé, de a pert előkészítő, lebonyolító amerikaiakat is. Göring öngyilkosságának "okos kezelése" tehát kulcskérdés volt, s az ehhez szükséges döntések meghozatalához csak percek álltak rendelkezésre. A kezdeti tanácstalanság után meg is kezdődtek a szigorúan titkos tanácskozások. Volt, aki azt javasolta, hogy szigorú hírzárlat elrendelése mellett a halott Göringet is akasszák fel, s így vegyék elejét a botránynak, de ezt a javaslatot azonnal elvetették, hiszen máris túlságosan sokan tudtak az öngyilkosságról ahhoz, hogya történteket titokban lehessen tartani. Mások a kivégzés elhalasztását javasolták, ismét mások a történtek korrekt kivizsgálását indítványozták. A végső döntés e7. lltóbbi két javaslatot vonta össze. A kivégzéseket egy órával elhalasztották, s miközben azonnali és teljes hírzárlatot rendeltek el, megkezdték a történtek kivizsgálását. (Érdekesség: az esettel kapcsolatos érdeklődésre jellemző, hogy egy amerikai gyűjtő 25 OOO dollárt ajánlott fel azért a kötélért, amelyre Göringet kellett volna felakasztani.)

212

GÖRING

H A L Á L A

A VIZSGÁLAT LEZÁRULT. FELEJTSÉK EL!

Roy V. Pickard tábornok, a égyhatalmi Bizottság amerikai tagjának parancsára a börtönben egy háromtagú vizsgálóbizottságot állítottak fel, amelynek három magas rangú amerikai tiszt - B. F. Huriess ezredes, William H. Tweedy alezredes és Stanley T. Rosenthal őrnagy -lett a tagja. Közülük HurIess ezredes "vendég" volt, a 3. Amerikai Hadsereg megfigyelőjeként érkezett a kivégzésre, a másik két bizottsági tag azonban az Andrus ezredes parancsnoksága alatt álló 6850. Belső Biztonsági KülönÍtmény tisztikarához tartozott, vagyis nem állítható, hogy a testület elfogulatlan lett volna. A bizottság tagjai 23AS-kor jelentek meg Göring cellájában, s teljes titoktartás mellett láttak munkához. Először a holttestet vizsgáIták meg, majd alaposan átkutatták a cellát, a berendezést, s végül a birodalmi marsall személyes holmiját. Aztán az őröket és a börtönszemélyzet tagjait kérdezték ki. Jellemző a kapkodásra, hogy Rosenthal34 embert hallgatott ki - egyedül. A vizsgálatot 16-án hajnalban LSD-kor fejez ték be, majd egy órával később Göring holttestét átszállították a torna terembe. A munkát nemcsak a közben lezajló kivégzések siettették, de az is, hogya szovjetek nem sokkal

Gö,ing holtteslét az akaszlás éjszakáján utólag lették a löbbiek mellé

213

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Göring halálhirének bejelentése után már azt állították, hogya birodalmi marsall az amerikaiak közreműködésével szerezte a mérget, s az összeesküvést a Fehér Házból irányították, hogya náci f6bűnös elkerülje az akasztófát. Andrus szűkszavú és semmitmondó sajtótájékoztatója után az újságírók körében is elkezdődtek a spekulációk, amelyet egy gyors vizsgálati eredménnyel az amerikaiak le akartak zárni. A Göringnél talált méregkapszulát csakúgy, mint a köldökéb6l vett szövetmintát, a pipáját, vagy a cella ablakából vett gittrnintát Frankfurtba küldték el laboratóriumi vizsgála tra. Az eredmény megérkezéséig Rosentha! és Tweedy is Frankfurtba utazott, ahol a bizottság tevékenységéről és az eJkészítendő j elentésről konzuJtáltak McNearney tábornok főhadiszál­ lásán. Visszatérésük után, október 19-én Göring személyes holmiját vizsgálták át a csomagmegőrző szobában, mert időközben az Andrusnak írt levél "kulcsszereplővé" lépett elő a vizsgálatban, hiszen rendkívül "hasznos", s az amerikaiak számára mentőövként szolgáló információka t tartalmazott az öngyilkosság el őkészületeivel kapcsolatban . Göring ugyanis ezt írta a börtönparancsnoknak címzett levelében: "A parancsnoknak! A fioMl letart6ztatásom óta magam nál hordtam. Amikor Mondorfba vittek, három fioMm volt. Az elsőt a ruhámban hagytam, hOgJJ a lattll táskor megtalá/ják. A másodikat vetkőzéskor a fogas a/á dug/11m és öltözködéskor ismét magamhoz vettem. Ezt Mondorfban és itteni zárkámban olyan jól elrejtettem, hogy a gJJakori és igen alapos kutatások során sem bukkan hattak rá. A tárgyalások alatt magammíL tartottam (a fiolát) magas SZál"Ú lovaglócsizmámban. A harmadik fio la még mindig toalett-táskámban van a kerek bőrápoló krémes dobozban , a krémbe nyomva. Ezt MOlldorfban kétszer is magamhoz veheltem volna, ha szükségem lett volna rá. Senki sem vádolhat6 azok közül, akik a kutatást végezték, mivel a fioIát gyakorlatilag lehetetlen volt megtalálni. Csak Jai/önös véletlen folytán talá/hatták volna meg. Dr. Gilbert közölte ve/em, hogy az Ellenőrző Bizottság a kivégzés módjának golyó általi halálra val6 megváltoztatása iránti kérelmemet elutasította. Hermann Göring." Október 19-én a vizsgálóbizottság tagjai a levélben említett méregkapszuJát valóban megtaJálták a kézkrémes dobozban, s ebből arra következtettek, hogy Göring levelének többi részlete is megfelel a valóságnak. Vagyis a méregkapszulát nem kapta, nem szerezte, hanem mindvégig magánál tartotta. Az amerikai börtönszemélyzet tagjait tehát nem terheli közvetlen felelősség a történtekért, Göring ügyesen "kicselezte a hóhért", s ahogy már korábban sejtette Gilberttel és másokkal, azért követte el a tettét, hogy az utolsó pillanatban ennek segítségével meneküljön meg a szé214

GÖRING

H A L Á L A

gyenteljes haláltól, hiszen mint mondta: nA történelemben még soha nem akasztottak fel tábornagyot ." A bizottság a vizsgálatot október 23-án zárta le. Előtte még mindazokat (Andrus, Roska, Pflücker, Frederic C. Teich őrnagy stb.) meghallgatták, akik l5-én éjszaka Göringgel valamilyen személyes kapcsolatba kerültek, de ezekből az elbeszélésekból már nem jutottak érdemi, új információhoz. A Göring levelében megfogalmazottak ismeretében a vizsgálat zárófejezete lényegében már csak formalitás volt. A bizottság jelentése ezt követően, még aznap elkészült, s a Négyhatalmi Bizottság elé terjesztett (majd jóváhagyott) dokumentum lényegében a következőket tartalmazta: 1. Göring már letartóz tatásakor birtokában volt a méregnek, s azt meg is tartotta egészen október l5-ének éjszakájáig, amikor felhasználta. 2. Alapos okkal feltételezhető, hogy Göring a mérget időnként a köJdöknyílásában rejtette el. 3. Alaposan állítható továbbá, hogya méreg nem volt mindvégig a köldökében, s előfordu lt, hogy bizonyos alkalmakkor a tápcsatornájában (végbeIében) rejtette el. 4. A WC-csésze lehajló pereme alatt kis nyílás volt, melyben egy ideig jól el lehetett rejteni a mérget anélkü!, hogy felfedezték volna, kivéve egy egészen különleges kutatást. 5. A biztonsági intézkedések megfeleltek a per különleges követelményeinek, és azokat minden alkalommal megfelelően is hajtották végre. 6. Hangsúlyozandó: a) hogy az éppen szolgálatot tevő őr Göring haláláért nem vádolható kötelességmulasztással, b) hogy az Egyesült Államok fegyveres erőinek más börtönőreit sem illetheti hanyagság vádja, c) hogy semmi ok sincs az ügyben felelősnek tartani a különleges börtönben szolgálatot teljesítő német fogolymunkásokat. A bizottság jelentését október 23-án sajtókonferencián ismertették, s az amerikaiaknak kettős célja volt vele: szerették volna minél hamarabb elejét venni a további spekulációknak, ugyanakkor igazolni akarták, hogya börtönszemélyzeh1ek semmi köze nincs a blamázshoz. A hivatalos szervek igyekeztek az ügyet minél gyorsabban a szőnyeg alá söpörni: a dolgot Göringre kenték, a balhét pedig Andrussal vitették el (karrierje Nürnbergben véget ért). (Érdekesség: Jellemző az üggyel kapcsolatos el térő álláspontokra, hogy Georgij Malkov tábornok, a Négyha talmi Bizottság szovjet tagja nem jelent meg a ajtótájékoztatón, jelezve, hogya szovjetek nem vállalnak közösséget az ott elhangzó megállapításokkal.) 215

F E L A D O T T

JÁT S Z M Á K

A jelentés állításait - annak ellenére, hogy számos, nyilvánvalóan elvarratlan szál maradt az ügyben - a média elfogadta, tudomásul vette, és súlyához képest ez a téma megl epőe n gyorsan lekerült a napirendről. Bár a szovjetek végig ellenségesen viselkedtek a vizsgálat ideje alatt, de okkal feltételezhetjük, hogy a jelentés számukra nemcsak ezért bizonyult elfogadhatatlalmak. Nem kell ugyanis szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember több ellentmondásra, talányra is felfigyeljen az esettel, illetve a jelentéssei kapcsolatban. Például: - Hogyan vehette magához Göring a mérget éppen a számára legkedvezőbb pillana tban? - Hogyan lehetséges, hogy az őrszemélyzet ezeket a méregkapszulákat egyetlen kutatás alkalmával sem fedezte fel, ha a börtönszemélyzet mindig gondosan járt el? - Milyen volt a börtön biztonsági rendszere, ha Göring be tudta csempészni, s az utolsó pillanatig több helyen is - a csomagmegőrzőben, illetve a cellájában - meg tud ta őrizni a méregkapszulákat? - Ha viszont jól működött a biztonsági rendszer - mint azt a jelentés állította - akkor Göring nyilvánvalóan csak külső forrásból (pl. csomagmegőrző), esetleg külső segítséggel (őrség) juthatott méreghez a szükséges időpontban .

- Miként tárolhatta a mérget a köldök ében, ha rendszeresen megvizsgálták, s egyébként is a méregkapszula 3,5 cm hosszú, Göring köldöke viszont - dr. Roska orvosi jelentése szerint - csak l cm mély és 0,6 cm széles volt? - Miként tárolhatta a börtöncella WC-jében, amelyet rendszeresen s olykor meglepetésszerűen - átvizsgáltak? - Miként rejthette el a mérget a tápcsatornájában, amikor fürdések, orvosi vizsgálatok alkalmával mindenre kiterjedően ellenőriz ték a vádlottakat, s a kapszula ilyetén rejtegetése enyhén szólva is problémás lehetett volna egy olyan cellában, allol a foglyok mozdulatait a nap 24 órájában figyelték? Ezekre, és még sok egyéb felvetődő kérdésre Nürnbergben senki nem kért, s így nem is kaphatott választ. Mint ahogy azt az összeférhetetlenséget sem tették szóvá, hogya vizsgálóbizottság tagjait miért a nürnbergi őrszemélyzet tisztikarának nyilvánvalóan elfogult tagjai közül választották ki, illetve ezek a tisztek a vizsgálat során miért feltételezték eleve azt, hogy az őrszemél yz et tagjai közül senki nem segítette Göringet tette megvalósításában. 216

GÖRING

H A L Á L A

A vizsgálat tehát eleve tendenciózus an indult, s mivel az amerikaiaknak nem volt érdeke a részletes objektív feltárás, a végeredmény sem lehetett elfogulatlan, tárgyilagos. Göring öngyilkosságának ügyét azonban sem a nemzetközi média, sem pedig a négy nagyhatalom képvi selő i ideértve a szovjeteket is - nem forszíroz ták a nürnbergi per befejezése után. Göring öngyilkossága is megmaradt ama rejtélyek egyikének, amelyre az idő múlása sem ad ta meg a választ. Néhányan ugyan próbálták megfejteni a rejtélyt, (1950-ben a Weltbild címú lapban Ez az ember adta Göringnek ti mérget' címmel cikk jelent meg, amelynek illusztrációja az őrszemélyzet egyik tagját, Jack G. "Tex". Wheelist és Göringet mutatta), és egy-két önjelölt segítő is akadt, aki a per után "leleplezte" magát. Petermartin Bleibtreu osztrák újságíró 1950-ben azt állította, hogy az ő segítségével hajtotta végre tettét a birodalmi marsall, mert egyik alkalommal korán reggel sikerült bejutnia az üres tárgyal6terembe, s ti tokban egy rágógumival ragasztotta fel a ciánkapszulát Göring helyén a vádlottak padjára. Nem sokkal később Bach-Zelewski egykori SS-tábornok - aki a perben Göring ellen vallott - ugyancsak azt ruresztelte, hogy ő adta a mérget Göringnek, amit egy mosdószappanba dugva a börtön folyosóján sikerült átadnia a birpdalmi marsallnak. Az esetről 1951-ben a Time cikket is közölt Hogyan halt meg Göring? címmel, de az öngyilkosság rejtélyét - dokumentumok és tanúk hiányában - nem sikerült megnyugtatóa n tisztázni.

EGV RELIKVIAGVÜJTÖ FELFEDEZÉSEI A történet ezt követően feledés homályába merült, s csaknem huszonöt évig ott is maradt, s akkor kelt életre, amikor a hetvenes években a náci relikviák egyik közismert gyúj tőjé t, Max Swearingent felhív ta egy ismeretlen, s egy méregkapszulát kínált eladásra, amely azt az üvegfiolát tartalmazta, amellyel Göring öngyilkosságot követett el. Az ismeretlen közölte továbbá, hogy birtokában van annak a kapszulának az üvegfiolája is, amelyet Göring a csomagmegőrzőben rejtett el a bőrápoló krémes dobozában. Swearingen érdeklődésére a telefonáló elmesélte, hogy ezek a tárgyak úgy kerültek a birtokába, hogy az apja 1946-ban "jó időben és jó helyen" teljesített szolgálatot az amerikai hadseregben, s így alkalma nyílt megszerezni ezeket a sokak számára becses relikviákat. Swearingen megvásárolta a különleges darabokat, s mivel ismerte a nürnbergi pert lezáró botrányos ügy történetét, nyomozni kezdett a megszerzett tárgyak valódisága, illetve eredete után. 217

F

E

L

A

D

O T

T

JÁTSZMÁK

Kikérte a Nemzeti Archívumból a Göring öngyilkosságát vizsgáló bizottság 1946-os "Bizalmas" jelzetű jelentését (Report of Board of Proceedings in Case of Hermann Göring (Suicide) October 1946), aminek elolvasása után nyilvánvaló lett számára, hogy a hivatalos változat nem állja meg a helyét, hiszen nemcsak alapvető kérdésekre nem adja meg a választ, de a bizottság számos körülményt meg sem vizsgált. Ugyanakkor gyűjtőként azt is tapasztalta, hogya nürnbergi raktárhelyiség szigorú őrizetével mégiscsak lehetett" valami gond" , mert a régiségpiacra olyan tárgyak kerültek ki (pl. Göring aranyórája és márkás töltőtolla), amelyek pusztán jelenlétükkel is cáfolták a bizottság jelentésének ama tételét, mi szerint a biztonsági intézkedések megfeleltek a per követelményeinek. (Érdekesség: A nürnbergi per befejezéseképpen nemcsak a kivégzett háborús bűnösök hamvait "tüntették el", de tárgyi hagyatékukat is megsemmisítették. Ez lett a sorsa GörÍllg párját ritkító, gazdag tárgyi hagyatékának is, mert Andrus attól félt, hogy az "ereklyék" gyűjtők vagy neonáci k kezébe kerülnek. Ezért Göring egyedülálló hadijelvény-gyűjteményét is megsemmisítették. Valamennyit Clistájukat Andrus könyve leltárszerűen közli) darabokra törték, a nemesfémet beolvasztották, a drágaköveket pedig összegyűjtötték, majd az értékeket átadták az új német kincstárnak. Göring személyes tárgyait, holmijait ugyanakkor a feleségének adták át.) Swearingen ezért következő lépésként megpróbálta felkutatni a vizsgálatban résztvevőket, akik közül elsőként az orvosi szakvéleményt kiállító dr. Roskát találta meg. Az orvos először elu tasította, mondván, ó is fogadalmat tett, hogya Göring öngyilkosságával kapcsolatos vizsgálatról nem nyilatkozik, de azt is elkottyantotta, hogy amennyiben eljár a szája, ez akár a meggyilkolását is maga után vonhatja. Nem hivatalosan azért annyit mégis elmondott, hogy véleménye szerint Göring nem rejthette el ·a köldökében a kapszulát, arról viszont fogalma sem volt, hogy akkor miként juthatott más módon a méreghez. Dr. Roska ennél részletesebben nem volt hajlandó belememü az ügybe, de Swearingennek ennyi is elég volt, hogy folytassa a nyomozást, amelyben azonban hamarosan újabb fordulat állt be. Egy asszony kereste meg, aki több, Göring hagyatékához tartozó tárgya t kínált fel eladásra. Azt állította, hogya tárgyakat - egy Hermann Göring feliratú arany cigarettatárcát, egy Göring feliratú tokba helyezett aranyozott Mont Bianc töltőtoll at, egy míves svájci karórát, hátlapján Hermann Göring nevének iniciáléival, egy pár antilopbőr kesztyűt - első férjétől kapta, aki Nürnbergben volt börtönőr. Swearingent természetesen ebben az esetben is érdekelte az aján218

GÓRIN6

H A L A. L A

lat, s 1976 áprilisában Texasban felkereste a nőt, akitől megvásárolta a tárgyakat. A találkozás során a nő a tárgyak valódiságának igazolásaképpen arról is beszélt, hogy férje igen jó viszonyban volt Göringgel, akivel nürnbergi szolgálata idején össze is barátkoztak. Ennek bizonyításaképpen egy róluk készült közös fotót mutatott, amit Göring aláírt, és a birodalmi marsall dedikációja - 1946. szeptember 22. dátummal- szerepelt egy könyvben is, amely az alábbi szöveget tartalmazta: "In sincere apprecation of your human kindness and besf wis]res for the future. Hermami Göring" Swearingen hazatérve előkereste Andrus könyvét, s a felkínált tárgyakat összevetette a Göring csomagjairól készült leltárra!' Nem lehetett kétséges, hogy ezek is abból a csomagmegőrzőből származtak, ahol "biztonságos" körülmények között őrizlék a vádlottak személyes holmijait. Mivel szerette volna tudni, hogy kik és hogyan férhettek hozzá az itt őrzölt holmikhoz, felkutatta, és telefonon megkereste Andrus ezredest is, aki azonban kategorikusan elutasította az együttműködést. Swearingen ezek után a vizsgálóbizottság egyik, még életben lévő tagját kereste meg, akinek kutatási eredményeiről levelet Írt. A tiszt azonban szintén kategorikusan elutasította a beszélgetést. Válaszlevelének borítékjáról még a címét is el tá \i olította, a levél szövegének arroganciája pedig azt sejttette, hogy Göring öngyilkosságának felemlegetése több mint harminc év távlatából is rendkivül érzékeny pontokat érint. Swearingen ezérl tovább nyomozott, s figyeImét most már elsősorban a börtön raktárhelyiségére koncentrálta, amelyet a bizottsági jelentésben ugyan nem említettek, de valószímileg biztonságosnak ítélték meg, hiszen azt állították, hogy "a biztonsági intézkedések megfeleltek a per különleges követelményeinek, és azokat minden alkalommal megfele/&11 is hajtották végre." Csakhogy a raktár nem volt biztonságos, hiszen a kézkrémes dobozban ott volt a méreg G()ring holmijában, s Speertól is tudjuk, hogy még Spandauba is magával vitte azt a fogkrémes tubust, amelyben szintén ott volt elrejtve a méregkapszula. (Érdekesség: Franz von Papen írja emlékirataiban, hogy szimpátiájuk jeleként az amerikai őrök kétszer is felajánlották neki egy bizonyos eszköz igénybevételét, ha el akarja kerülni a biztosra vehető akasztófát.) Pedig a foglyok személyes holmiját megérkezésük után nemcsak leltározták, de alaposan átvizsgálták, mielőtt elzárták volna araktárhelyiségbe. Göring két nagyobb böröndje, kalapdoboza és piperetáskája is átment ezen a vizsgálaton, de a mérget sem az érkezéskor, sem később nem fedezték fel. A raktár általában zárva volt, s a kulcsot egy ügyeletes tiszt órizte. 2.19

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Ha a foglyoknak szükségük volt valamire, akkor azt előze tesen kérvényezték, s egy őr kíséretében bemehettek a helyiségbe, és kivehették azt a holmijukból, amire szükségük van. A vizsgálat során mindenkit kihallgattak, akinek köze lehetett a csomagmegőrző helyiség kulcsához, s kiderült, hogy 1946. október 1. és 15. között (tehát az öngyilkosságot megelőző napokban) Jack Wheelis főhadnagy volt a "kulcsfelelős", akinek aláírt nyilatkozata szerint Göring ez idő alatt semmit nem kért és kapott a helyiségből. A bizottság ezt tudomásul vette, annak ellenére, hogy Göring és WheeIis speciális kapcsolata köztudott volt a börtön lakói és a börtönszemélyzet tagjai előtt is, valamint felmerült annak gyanúja is, hogy Göring mégis járt a raktárhelyiségben az öngyilkosságát megelőző napokban. Ezt Göring levele is bizonyítja, aki az Andrusnak írt levelében megemlíti, hogya harmadik méregkapszula még mindig ott van a kerek bőrápoló krémes dobozban. Vajon a levél megírásakor, október ll-én (egy nappal azutá n, hogy benyújtott kegyelmi kérvényeit elutasították), ezt honnan tudta? yilvánva lóan onnan, hogy ellenőrizte, amikor a raktárhelyiségben járt. (Ez a mondat egy másik fel tételezést is megerősít: Göring biztos volt abban, hogya rendelkezésére álló méregkap zulák közül valamelyik a kellő pillanatban a rendelkezésére áll, s ezt csak akkor vélhette így, ha az őrszemélyzet tagjai közül egy parancsnoki beosztású (például kulccsal és döntési jogkörrel is rendelkező) katona is be lehetett avatva a szándéka iba. Ezt a sejtést dr. Pflücker német börtönorvos emlékiratai is megerősítik, aki meg volt győ­ ződve arról, hogy Göring a mérget a csomagmegőrző szobából szerezte be, és tudomása szerint járt is a helyiségben a raktárért felelős amerikai tiszt aki történetesen Wheelis volt - társaságában. (Wheelisnek nem kellett tevő­ legesen közreműködnie, elég volt, ha a helyiségben félrenézett, amikor Göring a mérget magához vette.) Jack Wheelist 1945. november 26-án vezényelték át ürnbergbe, ahol Göringhez fű ződő barátsága hamar ismertté vált. Göring egyébként is népszerű volt az amerikai őrszemélyzet körében, akik közül többen kifejezetten kedvelték. Albert Speer is nyilatkozta, hogy "sok nll/crikai Cl és alacsony rangú tiszt nagyon barátságos voll ve/iink a lárgynlds idej!' nlnll, de II/il/ denekelőtt Cöring volt nagyon népszení közöttfik, " A birodalmi marsall nürnbergi tartózkod á a első pillanatától kezdve nagyon ügyesen "kezelte" az őrszemélyzet tagjait. E'l11csak szívesen beszélgetett velük, de készségesen osztott autogramot, mondván, az illető majd jó pénzért később eladhatja. Eleinte bankjegyckct írattak alá vele, később már nagyobb papírlapokat, fényképekct, kÖnv\·cket is, Cöring

220

GÖRING

H A L Á L A

Göring és Wheelis

mindig készséges, együttműköd ő volt, sokat tréfálkozott, s ezzel sikerült megnyemie őket magának. Egyik életrajzírója úgy foga lmazott, hogy jelenlétében néhányan az őrök közül "viaszpuhák" lettek. Közéjük tartozott Wheelis is, aki a 6850th Intemal Security Detachment állományába tartozott, s akit kollégái különleges figurának írtak le, akire mindenki jól emlékezett. Lángoló, könnyen lelkesedő alkat volt, az a típus, aki az utolsó ingét is odaadná a másiknak. Göringhez fű ződő barátsága köztudott volt a per idején, s ez Görin g halála után azonnal spekulációkra adott okot. Whe lis a fegyverek és a vadászat megszállottjaként mindig szívesen beszélgetett Göringgel a szolgálatban, amíg annak védőügyvédje i megérkeztek a megbeszélésekre. A texasi fiatal srácnak nagyon imponált, hogy egy ilyen "nagy ember" fogadja a bará tságába. Ez a barátság kés őbb odáig ment, hogy nemcsak gyakran látták őket beszélgetésbe elegyedve, de közös fotó is készült róluk. Vagyis korántsem szokásos távolságtartó őr- fogoly kapcsolat volt közöttük, olyannyira nem, hogy társai ezért gyakran ugratták is Wheelist. Később pedig sokan azt feltételezték, hogy valószínűleg ő adhatta Göringnek a mérget, bár senki nem tud ta ezt a feltételezést bizonyítani. Annyi azonban mindenképpen bizonyos volt, hogya raktár-

221

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

helyiség kulcsát őrző tiszt (beosztása Priso n Property Officer volt) kivételesen jó kapcsolatot alakított ki a fogollyal, s ez a vizsgálatot lefolytató bizottság tagjai előtt is nyilvánvaló lehetett. Rosenthal őrnagy, a vizsgálóbizottság egyik tagja ugyanis jól ismerte Wheelist, csakúgy mint Andrus ezredes, aki lányának írt levelében a bará~ának nevezte. (Érdekesség: A vizsgálat befejezése után nem sokkal Wheelis eltúnt ürnbergből, és rossz egészségi állapotára való tekintettel helyezték át.) A gyanú tehát alapos volt, annál is inkább, mert a börtön raktárszobáját 1946. október 1. és október 15. között (tehát az öngyilkosságot megelőző napokban) Wheelis felügyelte. A bizottság azonban nem vetette alá keresztkérdéseknek, megelégedett egy aláirt nyilatkozattal, amelyben Wheelis tanúsította, hogya kérdéses időpontban Göring semmit nem kért, s nem kapott a helyiségből.

»AJÁNDÉK GÖRINGTŐL, UGYE ÉRTI?»

Swearingen gyanúját tovább erősítette, hogy 1979-ben dr. Roska eljuttatta ~ a WeH am Sonntag egy cikkét,jutatta el hozzá, amelyben szerepelt dr. Wemer Bross, a Göringet védő dr. Stahmer asszisztensének állítása, ~ 1948-ban konzulensként részt vett egy tárgyaláson,~találkozo tt egy, a per idején Nürnbergben szolgálatot teljesítő börtönőr tiszttel, akitól megkérdezte, hogy Göring vajon Imként követhette el az öngyilkosságot? A tiszt látványos gesztussal a kezén l évő drága karórára mutatott: " Ajándék Göringtól, ugye érti?" Bross értette, s attól a perctől fogva tudta, hogy Göring a mérget Jack G. "Tex" Wheelis főhadnagy segítségével szerezte meg. Bross vallomása 1979-ben a Günther Böddecker és Rüdiger Winter szerzőpáros Die Kapsel (A kapszula) CÍmú könyvében is megjelent (a vasárnapi lap ebből idézett), s ez ismét megerősítette a gyanút, hogy Göring halálában az őrszemélyzet egy amerikai tagja is szerepet játszott. Swearingen is rendületlenül nyomozott tovább, mert szerette volna könyv fom1ában is megjelentetni eddigi kutatása i eredményét. Levelet írt Brossnak, aki megerősítette a könyvben idézett állítását, s részletesen leírta az általa látott órát (aranyóra gyémánt berakásokkal), amely ugyanaz volt, amit évekkel korábban Wheelis özvegye kínált eladásra. Swearingen megpróbálta a nővel is újra felvenni a kapcsolatot, ő azonban időközben elhunyt, de második férje megígérte, hogy Swearingent összeismerteti Wheelis bíróként az igazságszolgáltatásban dolgozó fiával.

222

GÖRING

H A L Á L A

James Wheelis 1980 januárjában telefonált Swearingennek, s az iránt hogy mit kíván közzétenni az apjával kapcsolatban. Swearingen beszámolt a kutatásairól, s arról a feltételezéséről, hogy nagy valószínűséggel az egykori nürnbergi börtön őr tette lehetőv é, hogy Göring megszerezze a mérget. A telefon másik végén ezt követően pár másodpercig csönd honolt, majd a bíró megjegyezte: - Mr. Swearingen . Ha megírja érdeklődött,

a történetet, akkor részemről nem kell számolnia problémákkal. Mindig is az t gondoltam , hogy ó tette.

Wheelis és Schellenberg

Wheelis bíró nem állt egyedül a véleményével. Swearingen megkeresésére számos korabeli szereplő vélte úgy, hogy Göring amerikai segítséggel vehette magához a mérget. Charles Bewlay, egykori berlini nagykövet, aki jóban volt Göringgel és családjával, emlékirataiban megírta, hogy a börtönben egy "nem német" segítséggel szerezte meg a kapszulát. Göring felesége is többször hangoztatta is, hogy tudja, ki az illető, ki segített a férjének, de soha nem árulta el a nevét. Halála napján Baldur von Schirach feleségének is említette, hogya kapszulát férje egy amerikai őr segítségével vehette magához.

223

F E L A D D T T

JÁTSZMÁK

A történetben szereplők közül kétségtelenül Wheelisnek volt lehetősé­ ge, motívációja és eszköze is ahhoz, hogy a barátjának tartott, és mélységesen tisztelt Göringet megmentse a szégyenletes akasztófától. 6 volt a leginkább alkalmas személy, akinek segítségével Göringnek alkalma nyílt a megfel elő időpontban a méreg megszerzésére. Az erre vonatkozó konkrét részletek azonban minden bizonnyal homályban maradnak. A vizsgálatot túl gyorsan zárták Ie, s a világháborl\ után fellél egző közvélemény meglepő en kÖlmyedén tette túl magát ezen a "gyanús" ügyön. A vizsgálóbizottság jegyzókönyveit - titkos iratként - az irattár mélyére süllyesztették (kutatásukat 1966-tól a Freedom Of Information Act tette csak lehetővé), s nemcsak az események szereplői maradtak némák, de "perújrafelvételre" sem került sor. Erre a titkolózásra, mint láttuk, az amerikai hadvezetésnek és kormányzatnak egyaránt jó oka volt, hiszen a blamázst 1946 őszén minden körülmények között el kellett titkolni. A szovjetek - mint a Négyhatalmi Bizottság szovjet tisztjének reakciójából is látszott - rendkívül dühösek voltak, hogya l egfőbb náci bűnösök nem ültek a vádlottak padján, s a titkos szolgálatuk révén tudták, hogy sem Hitler, sem Goebbels, sem Himmler, sem pedig Bormann nincs már az é l ők sorában. A birodalmi marsall Iehetett volna tehát az a náci prominens, akin látványos bosszút állhatnak, s lám, Ő is kihúzta a fejét a hurokból. A szovjetek ezért írták - a tények ismerete nélkül is - azonnal az amerikaiak rovására a halálát. Elképzelni sem könnyű, mi történt volna, ha kiderül, hogya birodalmi marsalIt az amerikai őrség egy magas rangú parancsnoka segítette a halálba. Az Egyesült Államoknak ezért bármi áron el kellett kerülnie a hosszan tartó, részletes vizsgála tot, s az ezzel járó esetleges presztízsveszteséget, vagy világbotrányt. A vizsgálóbizottság jelentése ezért fügefalevélként takarta el, s takarja el ma is az amerikai parancsnokság fele16sségét és szégyenét.

224

MARTIN

B O R M A N N

H A L Á L A

MARTIN BORMANN HALÁLA AZ ÉLETBEN TARTOTT HALOTT Martin Bormann Hitler utolsó születésnapja után nem követte a többi náci vezető példáját. Nem távozott a "hegyi emberekkel" Berchtesgadenbe, hanem április 20. után is a Bunkerben maradt asszisztensével, Wilhelm Zander SS-Standartenführerrel és titkárnőjével, Else Krügerrel. Politikai ambíciói ekkor még erősebbek vol tak menekülési vágyánál. Azt remélte, hogy a riválisok távozásával kulcsszerep vár rá Berlinben, ő lesz az, aki túléli az öngyi lkosságra készülő Führert, s helyébe lépve, tárgyalásokat kezdhet a szövetségesekkel a háború utáni émetországról, amelynek élén természetesen magát képzelte el. Amikor azonban kid erült, hogya remélt hadseregek nem érkeznek és a továbbiakban sem érkezhetnek meg a fővá­ ros felmentésére, a pragmatista Bonnann már nem akart Berlinben maradni, nem akart egyik főszereplője lenni a Náci istenek alkonya című wagneriánus darabnak. Április 22-től már a menekülési útvonalaka t kereste, a túlélési esélyeket mérlegelte, s bárkivel hajlandó volt tárgyalni, aki rávehette Hitlert döntése megvál toztatására, vagy lehetősé­ get kínált a menekülésre a Bu nker vészterhes világából. Amikor aznap este a Goebbels család megérkezett a Bunkerbe, s a propagandaminiszter először ült le tárgyalni a gyerekek "Adolf bácsijával" ,a zemtanúk szerint Bormann a kezét tördelve sétált fel-alá a folyosón, majd amikor Goebbels kilépett Hitler dolgozószobájából, odarohant hozzá, és könyörögve kérte, hogy vegye rá a Führert, repüljön el Martin Bo rma nn! Hitler Berlinből, amíg lehetséges. Goebbels jeges teárnyékemb erének nevezték a Harmadik Birodalomban kintettel közölte, hogy ez ügyben nem tehet

225

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

semmit, Hitler elhatározása megváltoztathatatlan, végleges, a Führer életének hátralevő részét a főváros védelmének szenteli, s Berlinben marad. Bormann ettől kezdve már nemcsak majdani pozíciójáért, de egyben a túlélésért is intrikált.

A BARNA EMINENCIÁS Martin Bormann a Harmadik Birodalom "barna eminenciása" volt, a legkevésbé ismert, ám a végnapokban a legbefolyásosabb náci vezető. Sokan úgy vélekednek, hogy élete utolsó heteiben a kriplivé váló Hitler gyakorlatilag az ő sugalmazásaira cselekedett, az ő sugallatára hozott döntéseket. Bormann a náci hierarchiában csaknem egy évtizedig meglehetősen hátul állt, egyike volt a Hitlert körülvevő háttérembereknek. Szorgalmas titkárként azonban előbb nélkülözhetetlenné tette magát, majd magasabb pozíciókba keru l ve, megkerülhetetlen előszoba-emberré vált. 1938-ban már Hess titkáraként költözött be az Új Birodalmi Kancelláriába, és hamarosan elindult felfelé a ranglétrán, mivel apapírmunkát megbízhatóbban végezte, mint a fantazmagóriáktól, okkult eszméktől gyötört, az országban összevissza kóborló Hess. Hamarosan elnyerte az ugyancsak munkaundorban szenvedő Führer bizaimát is, aki Hess angliai repülése után kinevezte a pártkancellária főnökének, s ezt Bormann azz,al hálálta meg, hogy a német ipar bevonásával létrehozta azt a Hitler nevét viselő pénzügyi alapítványt, amely a gazdasági és pénzügyi elit "önkéntes hozzájárulásaiból" biztosította a náci elit számára a hatalom gyakorlásához szükséges pénzt. Borllk1.nn ezeket az összegeket "ajándékként" kezelte, s kellő politikai érzékkel minden "fontos" náci vezetőnek juttatott belőle. Ó maga azonban nem ápolta ezekkel a körökkel a kapcsolatot, mert igazán az irodák világában érezte otthon magát. Igazi aktakukac volt, aki hamarosan átvette Hitler postájának, iratainak ügyintézését, s így betekintést nyerhetett a Führer legbizalmasabb ügyeibe. Miután a berchtesgadeni náci elízium meg teremtésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett, és kulcspozíciójában nélkülözhetetlenné tette magát, megnyílt előtte az út a tényleges politikai hatalomhoz. 1942 után már ó is politikai tényezővé lépett elő, s miután közelebb állt Hitlerhez, s nagyobb befolyása volt rá, mint a többieknek, a háború utolsó időszakában a náci Itatalom egyik legbefolyásosabb szereplóje lett. Mindez azért ismert kevésbé, mert Bormann más náci vezetőkkel ellentétben soha nem szerette a nyilvánosságot, a reflektorfény t. Nem szerepelt

226

p

MARTIN

BDRMANN

H A L Á L A

a híradókban, ritkán mondott beszédeket, nem készültek róla fotók. Többnyire csoportképeken látni, de ott mindig a Führer közelében. A németek jelentős része nem is hallott róla, külsejét, arcát sem ismerte, mert Bormann igazi háttérember volt. Josef Wulf történész találóan Hitler árnyékának nevezte, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy 1941. június 29-én történt kinevezése (Reichsleiterl után ti volt a Führer hatalmi gépezetének irányítója, a hatalmas, erős struktúrájú náci párt feje, a bizantinus palota politika irányítója, később nagymestere. A nürnbergi perben Göring azt vallotta, hogy a Hitler kézjegyét viselő dokumentumok jelentős részét Bormann gondolta ki és szövegezte meg. Hatalma különösen azt követően nőtt meg, miután 1943. április 12-én Hitler kinevezte a titkárának. Ettől kezdve az ó íróasztalán landolt minden szigorúan titkos rendelet, ő döntötte el, ki kaphat kihallgatást Hitlernél, s ahogy befolyása erősödött, egyre inkább igyekezett eltávolítani a Führertól azokat a náci vezetőket (Gőring, GoebbeJs), akiket veszélyesnek ítélt a saját terveire nézve. A háborít utolsó évében már náci körökben is Hitler rossz szellemének nevezték, mert ekkorra már minden birodalmi satrapánál közelebb került Hitlerhez, s ez óriási befolyást biztosított szám<'ira nemcsak a Führer környezetében, de a náci hierarchiában is. Gőring mondta Nürnbergben: - Életem dön tó' éveiben ,;em voltam olyan befolyással Hit/erre, mini Barmann. A Reichmarschall szerint azonban a Führer Mephistója érdemtelenül jlltott ekkora szerephez, mert valójában "piti kis titkár, nagy intrikus és mocskos disznó" volt. Bormann a náci államgépe7.et és szellemiség sajátos produkturna volt, akit sem államférfinak, sem katonának, sem politikusnak nem tekinthetünk. Igazi karrierista volt, lélektelen, embertelen, könyörtelen és hajthatatlan pártbürokrata, akiről naplóbejegyzései is elárulják, hogy rendkívül korlátolt intellektusával méltatlan volt a rábízott feladatokra. A hatalom közelébe kerülve azonban el6bb a talpnyalással, majd intrikálással egészen a legmagasabb csúcsig eljutott. Számos tanúvallomásból tudjuk, hogy mindvégig megmaradt vidéki tahónak, akit a háta mogött "bierkopfnak" (sőrfejnek) csúfoltak. (Érdekesség: Bormannak tíz gyermeke volt, akiket meggyőződéses náci felesége a fővárostól távol, berchtesgadeni házukban nevelt feL Férjével folytatott levelezéséb61 tudjuk, hogy nemcsak tolerálta annak szexmániáját, gyakori kalandjait (nagy szerelme Manja Behrens színésznő volt), de biztatta is a poligámiára hajlamos Bormannt, hogy nemzzen a nemzetiszocializmus számára minél több mintagyereket, akiket majd ő és a szeretők évente felváltva szülnek neki.)

227

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Bormann a nőknél csak a hivatalában összpontosu ló konkrét, gyakorlati és már-már mérhetetlen hatalmat szerette jobban. Bár a nácizmus elkötelezett híve volt, de a katonai egyeruuhában is mindvégig megmarad t könyökvédős pragmatista ruvatalnoknak, akinek 43 évesen esze ágában sem volt meghalni. Éppen ellen kezől eg, élni akart, s felismerte a végjátékban a számára kínálkozó lehetőségeket.

INTRIKÁK MINDHALÁLIG Hitler közelségét és a többiek távollétét kihasználva megkezdte az intriká lást az utód lási harcban szóba jöhető, őt egyébként lenéző, gyűlölő riválisok - Goebbels, Himmler, Göring - ellen. Tudta, hogy ezek az őt egyként

Élele ulolsó hónapjaiban Bormann álli legközelebb Hillerhez ahalalom várományosai közűl

228

-MARTIN

BO RMAN N

H A L Á L A

l enéző náci hatalmasságok Hitler halála után - hatalomra kerülésük esetén - nem tartanának rá igényt, s azonnal elmozdítanák az állásából. Bormannak így nem maradt más választása, mint hogy ő szabad uljon meg tőlük. S erre a Führer halála előtti utolsó héten meg is találta a módot: előbb Göringet tartóztatta le Berchtesgadenben a bizalmas embereivel, majd Himmler árulását torolta meg, végül az utolsó napokban Goebbelset tartotta ügyese n távol a hatalomtól, s amikor április 29-én megtudta, hogy Hitler végrendeletében Dönitzet nevezte meg kijelölt utódjának (Bormann a pártügyekért felelős miniszter cínlet kapta), akkor azonnal megkezdte a helyezkedést, s felvette a kapcsolatot a l eendő államfővel és hadseregparancsnokkal. Hitler végrendeletében Bormann ismét kulcs pozíció t, a pártügyekért felelős miniszter címe t kapta, s a Führer a "leghűségesebb bajtársának" nevezte, ami egyé rtelműen arra utal, hogy Bormann cselszövései az utolsó napokban elérték céljukat, még a régi harcostárssal, Goebbels-szel szemben is sikerült elhintenie a gyanút a Führerben. Bormann szerepének erősödé­ sére utal Rochus Misch telefonkezelő vallomása is, aki április 27-én Bormanntól azt az utasítást kapta, hogy az addig közvetlenül a Führerhez befutó hívásokat ezentúl hozzá kell bekapcsolni. - "Ez Führerbefehl!" (A Führer parancsa!) - mondta, és Misch gyorsan rájött, hogy ez az utasítás a továbbiakban lehetővé teszi Bormannak, hogy csak azt kapcsolja be a Führerhez, akit ő akar. Így, ha érdekében állt, akár Goebbels, akár Göring, akár más náci vezetők telefonhívásait is meghiúsította. Hiába volt Goebbels szobája Hitleré mellett, a propagandarniniszter az u tolsó napokban a Bormann befolyása alá került Führert már nemcsak személyesen, de telefonon is a legritkább esetben érhette el. Goebbels első alkalommal ezen még értetlenkedett, de amikor a második sikertelen próbálkozás után sem sikerült kapcsolatba lépnie Hitlerrel, érdekl ődött a telefonkezel őnél, aki közölte vele, hogy nem tehet semmit, mert egy Führerbefehl szerint kell cselekednie, ami t viszont nem közvetlenül a Führertől kapott. Goebbels a további részletek hallatán megértette a helyzetét, megköszönte az őszmte választ, s többé nem próbálkozott. Tudomásul vette, hogy Bormann lényegében kizárta a döntésekből, elzárta a hatalomtól. Bormann intézkedései nemcsak Goebbelst, de a legfelsőbb náci vezetés más tagjait is érintették. Április 20-án, Hitler születésnapján elvileg még hét náci vezető - Göring, Goebbels, Himrnler, Speer, Dönitz, Keitel és Bormann - telefonálhatott közvetlenül a Führernek. Egy héttel később, 27-én már csak BormaImak volt közvetlen vonala Hitlerhez.

229

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Ezzel a hatalommal azonban Bormann már nem sokat kezdhetett a Bunkerben. Riválisait ugyan sikerült el távolítania a hatalom közeléból, de ellenséges csapatoktól körülzá rtan, a Bunker föld alatti világában nem élhetett az ölébe pottyant lehetóséggel. Éppen ezért alig várta, hogy távozhasson Berlinből, s ehhez a tervéhez Hitler támoga tását is megnyerte. A halálra készülő Führer április 28-án magához rendelte p iló tájá t, Hans Baur SS-Gruppenführert, akinek két parancsot adott: egyrészt őt is azok közé sorolta, akiknek gondoskodniuk kelJett Hitler és Eva Braun holttestének elége téséről, másrészt biztosítaniuk kellett, hogy Bormann elhagyhassa Berlint, s Dönitz főhadiszá lJ ására repülhessen. Bormann feladata az lett volna, hogy Hitler politikai és magánvégrendeletének eredeti okmányát eljuttassa a megalakítandó kormány új székhelyére, Plönbe, a katonai helyzet gyors romlása azonban ezeket az elképzeléseket meghiúsította. Hitler öngyilkosságát követően ezért Goebbels-szel, a kinevezett új kancellárral egyetértésben azonnal új irányba terelte az addig H itler által megszabott német politikai és katonai stratégiát. Egyrészt április 30-án éjszaka felvette a kapcsolatot Dönitz-cel, akinek a következő táviratot küldte Plönbe, a főhad iszá llásra: " Nagyadmirális Úr, a Führer Önt je/ölte ki utódjául, Göring volf birodalmi tábornagy helyére. A z erre vonatkozó okiratok útban vannak Öllhöz . Tegye meg a helyzet kívánta összes intézkedéseket. Bormann.". Másrész t a soron köve tkező hadi tanácson - Goebbels, Krebs,

Burgdorf, Axmann és mások jelenlétében - ő is elfogad ta azt a javaslatot, hogy tárgyalrú kell a szovjetekkel, s ennek érdekében május l -jén hajnali 3.30-kor az egykori moszkvai német katonai attasé helyettesét, Krebs gyalogsági tábornokot, a szárazföld i hadsereg utolsó vezérkari főn öké t küld ték el hadikövetként tárgyalni a 8. Szovjet Hadsereg főparancsnok á­ nak, Csujkovnak a főhad i szállásá ra. Bormann ettől kezdve türelrnetlenúl várta a híreket, vagy Krebs visszatérését, mert attól félt, hogy a végrendeletekkel útnak indtut futárok túlságosan megelőzik az érkezését, s ezáltal Dönitz f6hadiszállásán már nem lesz módja befolyásolrú az események alakulásá t. Ezért - Iniközben Goebbels, az újonnan kinevezett kancellár az öngyilkosságra készü l ődö tt­ Bormann reggel 7.40-kor ismét táviratozott Dönitznek: "A végrendelet érvénybe lépett . Amilyen gyorsan csak lehet, Önnélleszek. Azt tanácsolom, hogy a végrendeletet ne tegtje közzé a megérkezésem előtt. Bormanl1."

Bormann ekkor még két vasat tartott a tűzben. Bízott abban is, hogy a szovjetekkel esetleg béketárgya lások kezdődhetnek, ám néhány óra múl-

230

MARTIN

BORMANN

H A L Á L A

va, Krebs visszatértekor kiderült, hogya szovjetek csak a feltétel nélküli megadásról hajlandók tárgyalni, ami egyet jelentett a hadifogsággaj, s hosszabb távon a halállal. Ezért a szovjet ultimátum Bormann számára is elfogadhatatlan volt, s most már csak abban reménykedett, hogy Baur segítségéve!, repülőgéppel még aznap eljuthat Dönitzhez. 14.46-kor el is küldi újabb távira tát Dönitznek, amely így szól: "Bormann birodalmi veze tő már ma Önhöz érkezik a helyzet tisztázlÍsa végett." Az események azonban már ellenőrizhe tetlenek. A németek elutasító üzenetével késő délután 18 órakor érkezik meg az újabb parlamenter a szovjet parancsnokságra, ahol azonnal kiadják a parancsot a tüzérségi előkészítésre az utolsó roham előtt. Az Új Birodalmi Kancelláriára hamarosan százával hullanak a lövedékek. A helyzet kaotikus és reménytelen, a Bunker nyilvánvalóan tarthatatlan, elfoglalása már csak órák kérdése. Tudják ezt az ott-tartózkodók is. Burgdorf, Krebs és Hitler testőr­ ségének parancsnoka, Schiidle egy utolsó tivornya után öngyilkosságot követ el, a többiek Mohnke SS-Brigadeführer irányításával - utolsó esélyként - felkészülnek a kitörésre. A Kancellária alatti bunkerrendszerben ekkor már csak a Leibstandarte-SS Adolf Hitler 700 és a Führerbegleitkommando mintegy 80 belbiztonsági katonája tartózkodik. (Érdekesség: A Hitler személyi biztonságáért felelős SS-egységet 1932. február 29-én hozták létre. A nyolc embert Hitler választotta ki. Ezek a következők: Franz Schiidle, Bruno Gesche, Erich Kempka, August Körber, Adolf Dirr, Kurt Gildisch, Willy Herzberger és Bodo Gelzenleuchter.) Parancsnokuk pontosan tudja, hogy esélyük núnimális, a hatalmas túlerővel szemben már csak órákig vehetik fel a harcot, és a kancelláriát szorongató egyre szorosabb páncélos gyűrű t sem lehet áttörni a felszínen. Ráadásul Mohnke-nak már nincsenek pontos információi a szovjet csapatok elhelyezkedéséról, így utolsó esélyként marad a kitörés, s a föld alatti vasúthálózat, amelynek alagútjait kihasználva talán át tudják verekedni magukat a frontvonalon.

KITÖRÉS A BUNKERBÓL

Mohnke a Bunkerben maradt katonákból, civilekból, gyerekekből tíz különálló csoportot szervezett. Meghatározták az útvonalakat, megbeszélték a teendőket, kijelölték az időpontokat. Aztán, amikor befej eződö tt a Goebbels házaspár maradványainak elégetése, még egy utolsó megbeszé-

231

F E L A D O T T

JÁT S Z M ÁK

lés t tartottak a konferencia teremben, ahol Bormann magának követelte a parancsnokságot, de a katonák közölték vele, hogy erre teljességgel alkalmatlan. A Reichsleiter évek óta először tapasztalhatta, hogy Hitler nélkül mennyi t ér a hatalma: a menekülést szervező katonák már nem tekintették a felettesüknek, s nem is féltek tőle. A terv szerint a csoportok húszperces időközönként, az Új Birodalmi Kancellária garázsából indulva hagyták el a "Citadellát" (ez volt a Kancellária fedőneve). A földa latti alagútján végighaladva próbáltak meg északi irányban átjutni a szovjet vonalakon, hogy aztán szétszéledve, ki-ki valamilyen úton-módon megpróbáljon elmenekülni a fővárosból. Bormannt eredetileg az első csoportba osztották be, de a Reichsleiter - számításból, gyávaságból, elővigyázatosságból - ezt elutasította, s a harmadik csoporthoz csatlakozott, követelve, hogy Hans Baurt és dr. Stumpfeggert (Hitler személyi orvosát) is ebbe a csoportba osszák be. Az első csoport - Mohnke vezetésével - éjjel tizenegy órakor indult útnak, de az elképzelésekhez képest lassan haladtak, mert a lámpákat nem használhatták. Az alagutakban ugyanis ekkor már szovjet járőrök felbukkanásával lehetett számolni. Az első t - Rattenhuber vezeté ével - követte a második, majd Naumann vezetésével a harmadik csoport. Utóbbiba összesen húsz férfit és négy nő t osztottak be, köztük Bormannt is, aki egy SS-Obergruppenführer rangjelzésektől megfosztott egyenruhájában és bőr­ kabátban vágott neki a sötét éjszakának. Kérésének megfelelően vele tartott dr. Stumpfegger és Baur is, akiknek személyéhez a Reichsleiter mindenáron ragaszkodott, hiszen a gyors menekülésre egyetlen reménye a pilóta, és az elrejtett kis sportrepülőgépe maradt. A harmadik csoport 23. 40-kor hagyta el a Bunker területét, tagjai átlopakod tak a kihalt, sötét Wilhelmplatzon, majd ők is lementek a földalatti alagútjába, s a talpfákon elindulva először a Kaiserhof megállóhoz jutottak el, majd a Friedrichstrasse-i pályaudvar felé vették az irányt. Mivel a vaksötétben minden kapcsolatuk megszakadt az e l őző csoportta!, így eltévedtek a föld alatti labirintusban, s a Gendarmenmarkt megállóná l jöttek fel újra a felszínre. Ebben a városrészben azonban kaotikus állapotokat találtak, s a felszín t a szovjet tüzérség pergőtűz alá vonta, ami miatt vissza kellett fordulniuk, mert ezen az úton a frontvonal áttörése lehetetlennek ígérkezett. A csoport ezért új át járót keresve visszaindult a Friedrichstrasse irányába, majd egy új útvonalon haladva elérkezett az Unter den Linden megállóhoz, ahonnan tovább indulva a felszínen elérték a Weidendammhídat, amelyet páncélos akadályokkal torlaszoltak el.

232

l

MARTIN

BORMANN

H A L Á L A

Éjszaka két óra körül ide érkezett meg az SS Nordland páncélos hadosztály több harckocsija és páncélautója is, amelyek megindulva, gyorsan eltakarították az akadályokat, s így lehetővé vált az átkelés a hídon. A menekülők követték is a páncélosokat, mert azt remélték, hogy ezek fedezetével a hídtól a Reichstagig, majd a Lehrter állomási g is eljuthatnak. Mindössze másfél kilométeres lett volna ez az út, de a hídon felbukkanó csoport azonnal heves összruzbe került. A Brandenburgi kapu irányából a 8. Gárdahadsereg erős tüzérségi tüzet összpontosított a térségre, ezért mindenki igyekezett fedezéket keresni. A csoport tal menekülő Erich Kempka, Hitler sofőrje ekkor még látta, amint Bormann takarást keres az egyik páncélos fedezékében, amelyet pillanatokkal később eltalált egy páncélököl, s a robbanás a harckocsi fedezékében állókat is a földhöz vágja. (Érdekesség: Kempka a nürnbergi perben, 1946. július 3-i kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy ő és dr. Stumpfegger az első, Bormann és Naumann a második páncélos mellett haladt előre, amikor utóbbi harckocsit találat érte, s a robbanás erejétől mindannyian elvágódtak. Kempka a légnyomástól rövid időre az eszméletét is elvesztette, s amikor magához tért, csaknem vakon igyekezett fedezékbe menekülni. Bormannt többé nem látta, így csak valószínűsítette, hogy őt is elsöpörte, illetve megölte a robbarkís. Bormann védójének kérdésére végül azt állította, hogy a náci vezető meghalt a detonációt követően. Így "koronatanúként" Kempkának nagy szerepe volt abban, hogy bár Bormannt a bíróság távollétében ítélte halálra, de a közvélemény egy része ettől kezdve valóban halottnak könyvelte el. Bormann azonban másokkal együtt túlélte ezt a robbanást, amely ót is messzire repítette a páncélostól, de nem ölte meg. Erre a csoportba tartozó Hans Baur az egyik tanú, aki a hídnál kialakult csapdahelyzetből a többiektől különválva megpróbált eltűnni a sötétben. A tőle nem messze lapuló Bormann azonban a robbanást követően maradásra szólította fel. "Maradjon, Baur. Maga fog engem lelúni. Még szükségem van magára." A zűr­ zavarban azonban Baurnak sikerült eliszkolnia, és később sebesülten, szovjet fogságba kerülve - mint Hitler szűkebb köréhez tartozó kulcsfigura ő is koronatanúként szerepelt akihallgatásokon. EIWnése előtt Baur még azt látta, hogy Bormann a páncélos kilövése után másokkal együtt egy nagyobb gránáttölcsérben keresett fedezéket, ahol egy másik túlélő, a negyedik csoport helyszínre érkező vezetője, Artur Axmann is látta, aki szerint Bormann mellett az alkalmi fedezékben többen (Naumann, Weltzin, Schwagermann, Stumpfegger) is lapultak. Werner Naumann később egy perben így idézte vissza ezeket a pillanatokat:

233

F E L A D D T T

JATSZMÁK

"Visszammtem a Weidendamm-hldhoz, amelynek a közepé11 egy bombatölcsérbel1 megpillantottam csoportunk maradványait, vagy tizenegy ember leheteIt, köztük volt Martin Bormarm, valamÍ/lt Reichsjugmdführer Axmann is. Ha jól emlékszem, ott volt dr. Slumpfegger is. Ezután a vasúti pálya mentén a Lehrter állomásig haladtunk, s ott próbáltunk áttörni, de ismét harcba keveredfünk az oraszaklml. Én két tiszttel maradtam együtt, a többiek vagy Axmamlhoz, vagy Bormannhoz csatlakoztak. Nem tudom, ki men! Bormlln11-nal, de Ilzt biztosan tudom, hogy Bormann akkor még élt." Artur Axmann 1945 őszén az angolszászok fogságában mondta el a híd-

nál kialakult helyzet történetét, és kuksfontosságúnak ítélt mondatait Trevor-Roper is idézi már említett könyvében (Hitler utolsó napjai). Axmann később ezt a történetet 1962. október ll-én egy bírósági tárgyaláson is megerősítette: A mintegy tízfőnyi csoport a fedezékéből kitörve, a Friedrichstrasse-i megállónál a síneket követve indult el nyugati irányba. Útközben letépték magukról a rangjelzéseket, eldobták fegyvereiket. Bormann már ekkor is rendkívül ideges volt. Állandóan korholta társait, miért nem sietnek gyorsabban. A Lehrter állomáshoz közeledve azonban megint szovjetekkel találták szemben magukat, ezért a csoport szétszakadt. Bormann, Naumann, Schwagermann, Axmann, Weltzin és Stumpfegger a sínekr61 letért az Invalidenstrasse irányába, ahol hamarosan egy szovjet tábori őrség ka tonái vették körül őket. A szovjetek volksturmistá kna k gondol tá k a fegyvertelen katonákat, ezért nem voltak ellenségesek velük szemben. "Vojna kaputt!" , "Gitler kaputtI" felkiáltásokkal megkínálták őket cigarettával, majd megcsodálták a félkarú Axmann műanyag-protézisét. Bormann eközben egyre idegesebben kereste a menekülési lehetőséget, majd dr. Stumpfegger társaságában elszakadt a csoporttól. A Sandkrug-híd irányába haladva azonban ismét szovjetekkel találták szembe maguk,!, s ez az utolsó pillanat, amikor a társak még élve látták Bormannt és dr. Stumpfeggert. Ezt követően nincs tanunk a további eseményekre, mert a menekülő csoport tagjai menteni próbálták az irhájukat. Naumann és Schwagermann az lnvalidenstrasse-n folytatta útját, s eltűnt Buschwerk irányába, Axmann és Weltzin az Alt-Moabit felé eső irányt választotta, de mivel a hajnali derengésben s7.embejövő szovjet páncélosok zaját hallották, megfordultak, s elindultak visszafelé. A Lehrter állomás közelében lévő Weidendammhídhoz érve két holttestet pillantottak meg az úttesten, akikben Axmann felismerte Bormannt és Srnmpfeggert. Letérdelt melléjük, Bormannt még rázogatta is, de a Reichsleiter már halott volt. A holttesteken nem látszottak 234

MARTIN

BORMANN

H A L Á L A

sérülések, ami arra u talt, hogy miután bekerítették őket, az idegeik valószínűleg felmondták a szolgálatot, s szétharapták a náluk lévő méregkapszulát. Mindkettőjüknek jó oka volt, hogy ne kerüljenek élve a szovjetek kezére. Axmaru1 később szerencsésen eljutott az Al pokig, s itt kerül t az angolszászok fogságába. A történetet az ő vallomása alapján rekonstruálta a brit titkosszolgálat, ám a "sztoriját" - kézzelfogható bizonyíték (holttest) hián yában - nem vették készpénznek. Axmann vaIlomását csak menekü l ő­ társa, Weltzin erősíth e tte volna meg, ő azonban 1945. október 16-án a szovjet fogságban megha lt.

A KUTATÁS : ÉLVE VAGY HALVA!

Bormann keresése - élve vagy halva - ezért a háború befejezése után azonnal megkezdődött, s csaknem három évtizedig tartott annak ellenére, hogy 1945 nyarán nemcsak a brit, d e a német, ső t a szovjet titkosszolgálat is rendelkezett vele kapcsolatos iruormációkkal. A szovjetek 1945. május eleje óta birtokoltak egy zsebnaptár at, amelynek első oldalán tulajdonosként Martin Bormann neve volt feltüntetve, címmel, telefonszámmal, a lapokon pedig pontos naplóbejegyzések voltak a Reichsleiter utolsó napjainak történéseiről. A kitörés pillanatáig vezetett bejegyzések, valamint a megtalálás körülményei nem hagytak kétséget afel ől, hogy a naptár valóban Bormanné volt. A noteszt az 5. Gárdahadsereg egyik tisztje adta le a kémelhárítóknál azzal, hogy a dokumentumot egy halott német bőrkabá~ában találták meg a Weidendamm-hídon, a szenzációs bejelentésre, illetve leletre azonban a szovjetek nyilvánosan nem reagáltak. Bármilyen furcsán hangzik, de 1945 nyarán már a német hivatalos szervek is megbízha tó információval rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy a Weidendamm-hídnál történt valami, aminek prominens nácik lettek az áldozatai. Dr. Stumpfegger szana tóriumban lévő felesége ugyanis 1945. augusztus 14-én egy Hohenlyhenbe címzett levelet kapott egy magá t Berndtkén t megnevező embertől, aki a Lehrter vasútállomás (Postamt 40) postamesterének mondta magát, s leírta, hogy mi történt három hónappal korábban a hivatala közelében lévő hídnál: " Ez év május 8-án a postah ivatal alka lmazottai egt} katona holttestére bukkantak az l nvalidenslrasse-I átszelő vas li ti hídon , A kezében lévő katonakönyv Ludwig Stumpfegger névre volt kiállava. Feltételezve, hogya halott katona az Ön férje volt, ezúton közlöm a szomoni hírt, és kérem, fogadja részvétemet. Férjének holtteste,

235

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

több katona maradványaival együtt az liwalidenslrasse 63. sz, alatt leU eltemetve. Mel/ékelten megküldöm a halottllál talált fényképeket. Katonl1igazolványáf megsemmisítettük. "

Shlmpfeggert tehát másokkal együtt temették el, s amennyiben a német hatóságok utánajárnak ennek a nyomnak, akkor a Bormann-ügy gyakorlatilag napok alatt felderíthető lett volna. De a német hatóságok nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget ennek a bejei en tésnek, mint ahogy a szovjetekkel történő együttműködés sem került szóba, arról nem is beszélve, hogy a mindinkább kialakuló hidegháborús légkörben az meg egyenesen elképzelhetetlen volt, hogy a szovjet ellenőrzés alatt álló területeken exhumálásokat végezzenek. Az ügy ezért feledésbe merült, hivatalosan senki nem kereste meg a levélírót, a szóba jöhető tanukat, a temetést végző munkásokat, aminek következtében nem keru It sor sem Stumpfegger, sem a többi katona kihantolására. Gyakorlatilag nem történt semmi, aminek következtében csaknem három évtizedig a Bormann-ügy maradt a megfejtésre váró legnagyobb náci rejtélyek egyike. Simon Wiesenthal, az ismert nácivadász írta könyvében: "Egyik hírhedt náciról sem terjesztették fe/Dáltva annyiszor, hogy él, és 110gy meghalt, mint őróla." Valóban így volt, a háborút követő években még Hitler halálának a kÖJ"Ülményeivel sem foglalkoztak annyit, mint Bormann eltűnésével, feltételezett sorsával. :Mondhatni: Bormann halálában vált ismertté és híressé, s miután a nürnbergi perben is vád alá helyezték, a világ közvéleménye fokozott érdeklődéssel kísérte a négy nagyhatalom nácivadászatát, amelynek egyik fő célja Martin Bornlann kézre kerítése lett volna. Miután a szövetségesek nem kutathattak a Bunkerben, nem működhet­ tek együtt a szovjetekkel, egyetlen lehet6ségük maradt a nürnbergi per előkészületei közben: az amerikai hadsereg kémelhárítói folyamatosan megfigyelés alaU tartották Bormann feleségét, él súlyos, rákbetegségben szenvedő Gerda Bormannt. A nyugati szövetségesek nagy reményeket fűztek Bormann felbukkanásához, mert ha már Hitlernek, Himmlernek és Goebbelsnek a halálában bizonyosak voltak, akkor legalább Hitler helyettesét szerették volna bíróság elé állítani és felelősségre vonni. A hamis papírokkal ellátott "Frau Bergmannt" ezért olasz orvosa közreműködésével a brit titkosszolgálat a meranói kórházban helyezte el, s várt a férj felbukkanására. Az angolszászok hónapokig reménykedtek abban, hogy Bormann valamilyen módon felves7.i a kapcsolatot súlyosa n beteg feleségével, de az asszony 1946. március 22-én anélkül hunyt el, hogy férje felbukkan! volna.

236

MARTIN

BORMANN

H A L Á L A

Martin Bormannt a nürnbergi perben is távollétében ítélték halálra, miután a bíróság három vádpontban is bűnösnek találta. Bormannról tehát 1946. október elején a Katonai Törvényszék tagjai sem gondolták azt, hogy meghalt, hanem csupán úgy vélték, hogy sikerült elmenekülnie az igazságszolgáltatás elói, hiszen a per ideje alatt és a per után is a világ számos pontján látták, beszéltek vele. 1945-ben egy vonaton beszélt vele Schleswig-Holsteinben Heinrich Linau író, 1946-ban Ausztráliában, Sydney-ben látták, aztán felbukkant Egyiptomban, Afrikában, Spanyol-Marokkóban, az Andok lábainál. 1948ban Berger SS-Obergruppenführer az t állította, hogy Bormann szovjet ügynök volt, s a Szovjetwuóba menekült. 1949-ben a Frankfurter Allgemeine Zeitung is azt Írta vele kapcsolatban, hogy egy szovjet tiszt látta 1945 májusában egy szovjet kórházban, az ötvenes években látták DélAfrikában, Tangiersben, Chilében, sót egy római kolostorban is. Egykori üldözöttek ismertek rá, volt nácik és újfasiszták ünnepelték felbukkanását, a magazinok pedig hatalmas honoráriumokat fizettek a Bormannal készült hanus interjúkért. Wiesenthal azonban találóan írta könyvében:

BOlmannt is nagyon sokan vélték látni Dél · Amerikában

237

F E L A D D T T

JÁTSZMÁK

"A Bormann-nal kapcsolatos szenzációs hfrek, sajnos, mindig szétpukkadtak, mint a petárdák, és egy pillanatnyi fény után teljes sötétség borult az ügyre." Valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy 1954 elején a berchtesgadeni bíróság újra tárgyalta Bormann ügyét, s január 30-án a ürnbergben elítélt Reichsleitert halottnak nyilvánították. Halálának időpontjaként 1945. május 2-át jelölték meg, s az iratokat - 29223. ügyirat szám alatt - ad acta tették, s Nyugat-Berlinben elhelyezték a levéltárban. Másfél évvel később, 1955 októberében a szovjet hadifogságból hazatért Heinz Linge is megerősítette, hogy BorrnaIm tíz éve halott, majd egy másik koronatanú, a szintén kiszabaduló Otto Günsche is azt állította 1956 októberében, hogy Bormann a kitörés során meghalt. Állításukat azonban egyik esetben sem tudták kézzelfogható tényekkel, dokumentumokkal bizonyítani, így a szenzációs bejelentések után a nemzetközi sajtóba n ismét gyakran felbukkant Bormann neve, akit a következő években számos országban - Argentína, Ausztrália, Olaszország, Kanada, Kuba, Mexikó, Kolumbia, Dánia, Ecuador, Guetamala, Nagy-Britannia, Bolívia, Brazília, Chile, Ausztria, Paraguay, Peru, Svájc, Szovjetunió, Spanyolország, Dél-Afrika, Szurinám, Venezuela, Egyesült Államok - láttak, és az izraeli felderítés is arra a meggyőződésre jutott, hogy Bormann mégiscsak él, mégpedig Brazíliában. Ezek a hírek nemcsak a bulvárlapokban jelentek meg, de a tekintélyes napi- és hetilapok szerkesztőségeiben is hitelt adtak nekik, ezért 1959-ben a német hatóságok újra kinyitották az aktákat. Fritz Bauer, frankfurti államügyész vezetésével kezdték el felülvizsgálni az ügyet, amelynek eredményeként az ügyészség 931 GS 4388 számmal letartóztatási parancsot adott ki BormalUl ellen, s ez még tovább korbácsolta az emberek fantáziáját. Az egykori Reichsleitert ismét látni vélték a világ minden táján, s a következő hónapokban számos bejelentés érkezett az ügyészségre BormaIm hollétéről. Volt, aki Spanyolországban látta, a Holam Hazeb izraeli lap azt közölte, hogy Bormann hosszabb ideig Argentinában él t, ahol egy szemölcs eltávolítása során az orvosa azonosította, majd meg is ölte. A brit Daily Express szintén úgy tudta, hogy Bormann Argentínában halt meg, s a MOSZAD köreiben is makacsul tartotta magát az a nézet, hogy BormaIm - más náci háborús bűnösökhöz hasonlóan - elváltozta tott külső­ vel, új személyazonossággal valahol Dél-Amerikában (Pentban, Argentínában, Paragua y-ban, Brazíliában) dekkol. 1962-'{;3-ban az ál-Hi tlerek mellett több ál-Bormannt is őrize tbe vesznek, de nemcsak Dél-Amerikában szélhámoskodtak a náci vezetők nevével, hanem Berlinben (Erich Steinhauer) és Spanyolországban (Juan Keller) is.

238

MARTIN

BORMANN

H A L li L A

SZEMTANÚK JELENTKEZNEK

A nagyvilágban tehát továbbra is a fantom-Bormann üldözése és leleplezése folyt, Németországban ugyanakkor egyre több olyan nyilatkozat, vallomás született a frankfurti ügyészségen, amelyek mégiscsak a Bormann halálával kapcsolatos feltevést erősítették. 1963, január 16-án a Deutsche Dienststelle cikket közölt, amelynek szerzője azt állította, hogy Stumpfegger holttestét 1945. május 8-án a 40. számú postahivatal dolgozói találták meg a Lehrter állomás közelében lévő vasúti hídon, s még aznap az alpendorfi kerületben, az Tnvalidenstrasse 63. számú telkén elföldelték. 1964 áprilisában a cseh származású Jaroslav Dedic már azt állította, hogy egyike volt azoknak, akik részt vettek a hídon talált holttestek elhantolásában. A szovjetek utasítására ő vezette a temetéssel foglalkozó csoportot, amelynek tagjai az egyik eltakarításra váró holttestben Martin Hormannt ismerték feL Dedic a;>;t állította, hogy a holttest nem messze hevert az Tnvalidenstrasse-tól, s egy olyan temetőben földelték cl, amely időköz­ ben a berlini fal túloldalára, Kelet-Berlinbe került át. Az általa megjelölt helyen júliusban végeztek is kutatásokat, de ezek nem vezettek eredményre. A hesseni igazságügyi miniszter viszont szeretett volna újabb adatokhoz jutni, ezért 1964 novemberében 100 OOO márka (25 OOO dollár) díjat tűzött ki annak a nyomravezetőnek, aki Bormann hollétéről felvilágosítással szolgál. Az ügyet ekkor már a Bauer helyébe lépő Joachim Richter frankfurti államügyész és a nyomozást figyelemmel kisérő, majd abba bekapcsolódó Jochen von Lang újságíró, a Stem munkatársa karolta fd, s fdhívásukra hamarosan újabb szemtanúk jelentkeztek, akik érdekes részletekkel szolgáltak. Lang megpróbálta fejkeresni a húsz évvel korábbi események szereplőit is, akik közül sikerült is rátalálnia Bemdt egyik munkatársára, Albert Krumnow postai alkalmazottra, Krunmow több más, időközben meghalt kollégájával (Wagenphul, Loose) együtt abban az egységben szolgált, amelynek feladata a Lehrter vasútállomásnál heverő holttestek eltemetése volt. Wagenpfuhl temette el a7. alsóneműre vetkőztetett Stumpfeggert, Krumnow pedig a mellette talált másik férfit, aki rang- és fegyvernemi jelzés nélküli, csukaszürke egyenruhát vi~elt (de a csizmája már nem volt rajta). Krumnow emléke7.ett rá, hogya magasabb holttest mellett egy névre szóló zsoldkönyvet is találtak (amit Wagenpfuhl vett magához), s ennek adalaiból következtetni tudtak, hogy a halott egy Hohenlyhenbe való, Stumpfegger nevű SS-orvos. Az egykori sírásó arra is emlékezett, hogy

239

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

a holttesteket egy postahivataltól kölcsönkért kocsin tolták az ideiglenes sírhelyre, s a szovjetek utasítására egy fiatal fákkal (ezüstnyá r) szegélyezett terecske (Alpendorfi kerület, Ulap piactér) közepébe temették el őket, alig háromnegyed méteres mélységbe. A tanú által megnevezett területen 1965-ben építési munkák kezdődtek, ezért a hatóságok 1965. május 17-én Krumnow útmutatásai alapján két helyen is kutatásokat végeztek. Az eseményr61 a lapok is beszámoltak, a Stem pedig Kurt Wolbert tollából Die Letzten hundert Tage CÍmmel sorozatot közölt a háború utolsó száz napjáról, amelyben Bormann halálával kapcsolatban Axmann vallomását idézték. A híreket olvasva több szemtanú is jelentkezett a frankfurti ügyészségen, illetve a Stem szerkesztő­ ségében. Közülük Willi Stelse vallomása bizonyult figyelemre méltónak, aki elmondta, hogy 1945 májusában az Jnvalidenstrassen járt be a munkahelyére, és ő is látta a vasúti hídon a két halottat, akiket aztán oroszok által összeszedett alkalmi sírásók eltakarítottak az útból. Arra is emlékezett, hogy egy nap egy cégnél dolgozó francia munkás bőrkabátot hozott magával, aminek a zsebéből egy múbőrbe kötött naptár került e l ő, amelyről a kézzel beleírt szövegek alapján meg lehetett állapítani, hogy Bormanné volt. Stelse meg is nevezett egy munkatársat, aki szintén látta a naptárt. Lang nem sokkal később felkeres te az illetőt Berlinben, és Bruno Fechtmeier szintén jól emlékezett az esetre: a naptárt az egyik fiatal munkás, Ernst Ott vette magához, aki azonban időközben közlekedési balesetben elhunyt. Élettársa, Inge Schwand t viszont jól emlékezett a történtekre: barátjának apja régi konunwlista volt, s az ő javaslatára vitték el a naptárt a szovjet parancsnokságra abban a reményben, hogy "majd nagy étkezési csomagot kapunk érte". A szovjetek ehelyett két napig őrizetben tartották és faggatták a fiatalokat, ám amikor kiderült, hogy tényleg nincs közük a neves nácihoz, megjutalmazták őket a remélt élelmiszerekkel. A naptár aztán - feltételezhetően - a kémelhárítás (SZMERS) révén Moszkvába került, allOl a hatvanas évekig az archívumok mélyén porosodott, majd Lev Bezimenszkij újságíró közölte elsőként a belUle találliató feljegyzéseket magyarul is kiadott Martin Bormalill utolsó naplója CÍmú könyvében. A cikksorozatot követően a SterlUlél is többen jelentkeztek, akik közül Herbert Seidel inionnációi tűntek a legérdekesebbnek. Seidell945 májusában, 15 évesen egyik barátjával kutatott élelem után a Lehrter állomáson vesz teglő tehervagonokban, s eközben látta meg a két holttestet a vasúti híd baloldalán. Neki is feltúnt, hogy nem látott rajtuk sebesüléseket. Seidel az újságírót, valamin t a Bormann-üggyel foglalkozó Joachim Richtert 240

MARTIN

B O R M A N N

H A L

AL A

Krumnow. aki jelen volt Bormann eltemetésekor. segit az áS81ásnál

241

FELADOTT

JÁTSZMÁK

elvezette az általa megjelölt helyre, ahol kiderült, hogy a helysz in azonos az Axmann és a többi tanú vallomásában szereplő helyszínnel. Ideje volt tehát a feltételezett sírokat is megkeresní. A temetés állítólagos helyével - az Ulap piactérre! - kapcsolatosan azonban hiába néztek át minden fellelhető dokumentumot, hiába próbálták meg kideríteni, hogy a háborút követően valóban sor került-e a térségben temetésre, a kutatás nem járt dokumentálható eredménnyel. Az ügyészség csak a szemtanúk véleményére támaszkodhatott. Wilhelm Metzner főügyész, Joachim Richter ügyész, valamint Jochen von Lang ennek ellenére 1965. július 19-én mégis elind ul t - Krumnow társaságában -, hogy felkutassa a tanúvallomásokban szereplő ezüstnyárfákat. A környéken azonban már csak két fát találtak, de a park gondosan vezetett nyilvántartásából meg tudták állapítani, hol lehettek 1945-ben a Krumnow által említett nyárfák. A feltételezett helyen egy markolóval és kisegítő munkások segítségével elkezdték felásni a terepet, de nem találták meg a maradványokat. Bár megpróbálták a kutatást titokban tartani, a második napon már csaknem negyven újságíró serénykedett a helyszínen, így a kudarc nagy publicitást kapott, s a Bormann-ügy hivatalosan hamar le is került a napirendről. A Stem azonban nem hagyta annyiban a dolgot. 1965 novemberében Bormanll ist tot (Bonnann halott) címmel közzétette az addigi nyomozás dokumentumait, vallomásait, ám mível a még mindig makacsul terjedő Bormann-Iegendával szemben nem tudta bemutatni a holttesteket, ezért az ügyet a sajtóban is le kellett venni a napirendről. A szerkesztőségre egyre nagyobb nyomás nehezedett, Wiesenthal egy sajtókonferencián támad ta a "náci lapot", Lang is megkapta a beosztását, mondván, megrögzött náciként azért híreszteli Bormann halálát, mert védeni akarja az életben lévő Reichsleitert. Még olyan helyről is támadás érte a szerkesztőséget, ahonnan aztán végképp nem várták: Richter főnöke, Fritz Bauer főállamügyész levelet kapott Horst Adolf Eichmanntól, a kivégzett náci háború~ bűnös fiától, aki azt állította, hogy bizonyosan tudja, Martin Bormann Argentínában él. Ezekkel az állitásokkal szemben sem a szerkesztőség, sem pedig a nyomozó államügyész nem tudott új ellenbizonyítékokat állítani, s így az iratok csaknem hét évig az alvóakták közÉ' kerültek. Lang ugyan megfogadta, hogy kerül, amibe kerül, de megtalálja a halott Hormannt, ám a következő években a nemzetközi sajtóban csak az élő Bormannról lehetett olvasni, Lang kutatásait nem kisérte siker. Így aztán ismét tág tere nyílt a különböző spekulációknak, mítoszoknak, legendáknak, képtelen ség eknek. Simon 242

MARTIN

BORMANN

H A L Á L A

Wiesenthal is számos bejelentés t kapott, ám utólag ezek mindegy ikéről kideriilt, hogy nem valósak. Olyannyira nem, hogy a Bormann keresésével foglal kozó Friedmann volt izraeli titkos ügynök még 50 OOO dollár vérdíja t is felajánlott a nyornravezetőnek, de így sem kapott haszAz egvik legenda szerint a britek nálható információkat. Ugyanmenekítették ki Németországból csak nagy fe l tűnést keltett Eichmann másik fiának, Klausnak a kijelentése is, aki a Quick magazinban azt állította, hogy Bormann Chilében él. 1966-ban a chilei hatóságok meg is kérték a nyugatnémet rendőrségtől Martin Bormann ujjlenyomatait abból a célból, hogy azokat összehasonlíthassák "az országban tartózkodó egyes külföldi állampolgárok ujjlenyomatával." Külön érdekessége volt a fejleményeknek, hogy a hatvanas évek közepétől a szovjetek is "megszólal tak" a Bormann-iigyben. Az egykori haditudósító, tolmács, a KGB-vel k ésőbb jó kapcsolatokat ápoló újságíró, Lev Bezimenszkij engedélyt kapott, hogy kiiHöldön is publikálhassa BormannróI késziilt könyvét, amelyben azonban szó sem esett a Berlinben 1945 májusában megtalált naptárról, annál több viszont amítoszokról, legendákróI. A hatvanas évek közepén Bormann a szovjetek szerint is élt még, s más veze tő nácikhoz hasonlóan a Reichsleiter is Dél-Amerikában telepedett le. Ez a könyv, amely 1965-ben magyarul is megjelent (Martin BormaIm nyomában) a hidegháború egyik reprezentáns szellemi terméke volt, mert a szerző nemcsak a háborús b űnökkel vádolt németeket, de az őket úgymond segítő nyugati hatalmakat is igyekezett Imnél e lőny telenebb színben fel tűnte tni. Később még számos hasonló színvonalú könyv jelent meg világszerte (a legendagyártás a nácik esetében kü lönösen jó üzletágnak bizonyult), amelyek Bormann fantasztik us menekülését taglaJták, de a szenzációhajhász spekulációkon kívü l kevés konkrétummal szolgáltak, s a valós alapokról indult történet a hetvenes években végleg átkerült a bulvárlapok sztorizós világába . Ez volt az az időszak, amikor újságírók, illetve könyvszerzők politikai thriIlereket komponáltak a Bormann-iigy bizonyos elemeiből, s teljesen önkényesen megkezdték az alaptörténet kiszínezését is. Ezek egyike volt az a teljességgel légből kapott feltételezés, amely szerint 243

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Bormann lnintegy 200 millió dollár értékű nemesfémmel, devizával és műkincsekkel megrakodva egy tengeralattjárón menekült el Argentínába, ahol Evita Peron közbenjárására letelepedési engedélyt kapott, miután a hatalmas kincs egy részét átengedte az argentín álJamfŐnek.

A KÉT CSONTVÁZ MÉGIS ELÖKERÜL A SZEKRÉNYBŐL

A német hivatalos intézmények csaknem hatévi hiábavaló várakozás után, újabb érdemi bejelentés hiányában 1971-ben felfüggesztették a Bormannügy további nyomozását. Mivel a Reichsleiter szökésére utaló okmányszerű vagy más bizonyíték nem került elő, Horst von Glasenapp frankfurti vizsgálóbíró 1971. december 13-án bejelentette, hogy a német kormány felhagy a ku tatással, s ad acta teszik az ügyet. Az egykori szemtan(ik jóvoltából azonban mégsem sikkadt el az ügy. 1972 nyarán Herbert Seidel ismét megkereste Langot, s felhív ta a figyeImét az Ulap piactér környékén kezdődő nagy földm unkákra, amelyek szerinte végleg eltörölhetik azokat a nyomokat, amelyek felfednék a Bormann halálával kapcsolatos rejtély titkát. Lang a hírt azonnal továbbította a frankfurti államügyészségre, ahol újra elővették az ügyet, s megerősítették azt a továbbra is érvényben lévő 100 OOO márkás jutalmat, amit annak ígértek, aki kézzelfogható bizonyítékot szolgálta t Bonnann hollétével kapcsolatban. Erre a hírre már a média is felfigyelt, így a közvélemény is figyelemmel kísérhette a további fejleményeket. 1972. augusztus 13-án például a Der Tagesspiegel arról Írt, hogy az Ulap piactér helyén egy új épületegyüttest építenek, s mivel hamarosan elkezdődik a régi épületek bontása, majd következnek a földmunkák, a térség megbolygatásával az utolsó esély kínálkozik a feltételezett maradványok megtalálására. 1972 szeptemberében Lang és Richter kérte is a nyugat-berlini rendőrséget, hogy figyelmeztessék az Invalidenstrasse 63-68. alatti telken dolgozó építőket, járjanak el nagyon óvatosan, ha temetésre u taló jeleket, csontvázakat találnak a helyszínen. A rendőrfőnök eleget is tett a kérésnek, így a munkások fokozott figyelemmel végezték az építési munkákat, de hónapok teltek el eredmény nélkül. Hessen tartomány hatósága 1972. december 7-én jelentette be, hogy vízvezeték fektetése közben, a Lehrter állomás közelében, 70-80 cm-re a talajfelszín alatt -12-15 méterre az 1965-ös helyszín től- két csontváza t találtak. A leletekről azonnal értesítették a Stem szerkesztőségé t, a nyugat-berlini 244

MARTIN

BORMANN

H A L Á L A

Jochen lang újságíró évekíg próbálta cáfolni a túléléssel kapcsolatos legendákat rendőrséget, valamint a Bormann-üggyel foglalkozó frankfurti főügyészsé­ get, amely a maradványokat beszállíttatta a törvényszéki orvostani intézetbe. A csontvázak - amelyek egy magas termetű férfié (kb. 190) és egy alacsony terme tű férfié (170 cm) voltak - megl epően jó állapotban maradtak meg. Az alacsonyabbat ugyan a kotró kanala megroncsolta a koponyatetőn, de a fogazata épségben megmaradt. A mási k, magasabb csontváz

245

F E L A D O T T

JATSZMAK

alsó állkapcsában a fogak szintén épségben maradtak meg, de a felső állkapocs meglehetősen hiányos volt. A törvényszéki szakértők a fogak között mindkét csontváz esetében méregfiolából származó üvegszilánkokat találtak. Ez tovább erősítette a gyanút, hogy Bormann és Stumpfegger maradványairóllehet szó, ezért a szakértők december 19-én visszatértek az exhumálás helyszínére, ahol a föld gondos átvizsgálása során további csontmaradványokat, valamint fogakat találtak, amelyek beleillettek az állkapocsba. Mivel az amerikai levéltárban megtalálták Stumpfegger egészségügyi lapját, amely az orvos foga7:atának leírását is tartalmazta, nem volt nehéz az azonosítás elvégzése, különösen, hogy az egyik alkaron annak a csonttörésnek a nyomait is meg találták, amire Stumpfegger családtagjai is emlékeztek. Az azonosítás a Bormannak tulajdonított csontváz esetében is viszonylag könnyen ment, mert egy korábbi sérülés (kulcscsonttörés) nyomait ezen is felfedezték. A fogazat azonosításához azonban hiányzott a dokumentáció, mert Bormann fogazatáról nem maradt fenn leírás. A nyomozás viszont kiderítette, hogy dr. Hugo Blaschke professzor, aki Hitler fogorvosa volt (s akinek Bormann is páciense volt) az amerikai hadifogságban vallatóinak emlékezetből elkészítette páciensei fogazatának leírását (ezt a vázlatot Washingtonban a National Archive--ben meg is találták), amelyeket 1972. július IS-én Lang át is küldött a vizsgálóbírónak. A rajzon azonban szerepelt Bormann felső állkapcsában egy három fogra elkészített híd is, amelyet viszont a feltárás során nem találtak meg, s ennek alapján egyesek joggal kérdőjelezték meg a holttest azonosságát. A maradványokat megvizsgáló dr. Hans ]ürgen, nyugat-berlini igazságügyi orvosszakérlőnek viszont egy percig nem voltak kétségei, hogy az alacsonyabbik csontváz Bormanné, s á\láspon~a hamarosan beigazolódott, mert 1973. március 12-én a sírhely től alig egy méter távolságra a munkások megtalálták az aranyból készült foghídat, amely jól beleillett a koponya hiányos felső fogsorába, s amelyről Kathe Heusennann, a Hitler fogazatát is azonosító asszisztens határozottan kijelentette, hogy Bormanné. A protézisban Fritz Echtmann fogtechnikus is felismerte a keze munkáját, majd Bormann gyermekei - Martin és Gerhard - is megerősítették, hogya csontváz on látható elváltozások apjuk korábbi sérüléseire (pl. kulcscson ttörés 193Y-ben, cgy lovas baleset következményeként) emlékeztetnek. A vizsgálatok eredményét megerősítette a neves amerikai specialista dr. Reidar F. Sognnaes is, aki később a Hitler, Eva Braun és Martin Bormann fogazata alapján végzett azonosításokról részletes cikket is megjelentetett. 246

MARTIN

BORMANN

H A L Á L A

BOImann koponyája alapján elvégezték az alclekonsllukc iól

1973. február 5-én a Bormmillról rendelkezésre álló fotók felhasználásával a szakértők a plasztikai azonosítást is elvégezték. Geraszimov professzor módszerét használva - a koponya méreteire alapozva - elkészítették BOrmaIill arcrekonstrukcióját, amely szintén meggyőzően emlékeztetett az egykori náci vezetőre. Az ügyészség mindezek alapján meggyőzőnek találta a bizonyítást, s 1973 áprilisában Joachim Richter államügyész bejelentette, hogy a ha tó ág - a rendelkezésre álló adatok és bizonyítékok alapján - arra a következtetésre jutott, hogy a Nyugat-Berlinben 1972. december 7-én megtalált egyik csontváz Martin Bormanné. A Bormann-aktákat az álJamügyészség 1973. szeptember 4-én zárta le. Munkatársai ezen a napon sajtókonferenciát tartottak Frankfurtban, ahol bejelentették, hogy Bormann 1945. május 2-ára virradóra meghalt Berlinben, a Weidendamm-hídon. Bemutatták a megtalált koponyát is, valamint Hugo Blaschke 1945-ben BOrmaIill fogazatáról készített rajzai t. Ezzel egy időben visszavonták a 100 OOO márkás nyomravezetői díjat, illetve az 1961. július 4-én kiado tt elfogatási parancsot is. A Bormann-ügy azonban ezzel a bejelentéssel csak hivatalosan zárult le. A hétköznapokban a Martin Bormann-rejtély még nem ért véget.

247

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETEK

D.DESSA.,

Simon Wiesental, aki jelen volt a sajtókonferencián, már a helyszínen kétségeinek adott hangot, mint ahogya tekintélyes brit történész, TrevorRoper is azon az állásponton volt, hogy jó oka van azt hinni, hogy Bormann előbb Olaszországba, majd onnan a nácik menekülését elősegítő szervezet, az Ogyessza segítségével Dél-Amerikába menekült. A kétell<edők mellé - egy könyvvel - Ladislas Farago is csatlakozott. Farago 1972 novemberétől a londOlú Daily Expressben folytatásokban közölte későbbi könyvének anyagát. A bulvárlap által finanszírozott kutatásai keretében összegyűj tötte a Bormann-dosszié anyagait - szenzációhajhász jelentéseket, cikkeket, titkosszolgálati aktákat, fotókat, s még egy négyperces filmet is Bormannról - s ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy Bormann nemcsak él, hanem Dél-Amerika egyik leggazdagabb embereként hatalmas gazdasági birodalom ura és irányítója. Szerinte erre vonatkozóan a latin-amerikai országok titkosszolgálatainak irattárában bőven van bizonyíték. Farago kutatásainak eredményét 1974-ben egy nagy visszhangot kiváltó könyvben (Aftermath: Martin Bormann and The Fourth Reich) publikálta, aminek következményeként a következő években számos kísérlet történt a Bormann-Iegendárium életben tartására, bővítés ére. Ezek közül Paul Manning 1981-ben megjelent könyve (Martin Bormann: azi in Exile) váltott ki ismét komolyabb érdeklődést. Az író szerint Bormann kijutott Berlinból, és a salzburgi repülőtérről Spanyolországba menekült, ahol új életet kezdett. Mivel állításait München püspöke, Johaness Neuhausler is megerősítette, Bormann után ismét megindult a kutatás, sőt még olyan hangok is hallatszottak, hogy Bormann gazdasági, szervezési tapasztalatait érdemes volna felhasználni émetország gazdasági talpra állításánál. Ugyancsak újdonság volt a Bormann-sztoriban a "szovjet szál" megjelenése. Ennek gombolyítói Arnold Gehlen 1971-ben megjelent emlékiratát használták forrásuJ, amelyben az egykori német kémfőnök - a CIA sugalmazására - azt állította, hogy Bormann a szovjeteknek kémkedett, s szolgálataiért a szovjet titkosszolgálat Moszkvába menekítette. Az összeesküvés-elmélet képviselői szerint a Reichsleiter a Bunkerből történt kitörés után átsétáJt az oroszokhoz, fontos hadititkokat vitt magával a Szovjetunióba, ahol 1969-ben bekövetkezett haláláig új személyiséggel élt. Más s zerzők viszont az európai helyett továbbra is ragaszkodtak a délamerikai kontinenshez, s a korábbi legendákat cifrázták tovább. Például

248

MARTIN

BORMANN

H A L

AL

A

úgy, hogy Bormann Hamburgból indulva, egy tengeralattjárón hagyta el Németországot. Előbb Chilében, majd Argentínában bujkált, ahol Peron elnök támogatásávalletelepedett, és haláláig megbecsülésben, jólétben élt. Bormannt ezenkívül a következő két évtizedben még számos helyen, számos funkcióban és a legelképesztőbb helyzetekben látták, de szenzációt a kilencvenes években már csak a "brit szál" megjelenése okozott a történetben, amely a nyilvánvalóan képtelenségnek bizonyult, s végül nevetségességbe fulladt "orosz szálat" váltotta fel. A sztori! 1995-ben a The News of The World tette közzé abból az alkalomból, hogy Peter BroderickHartley elhunyt Reigate-ben (Surrey grófság). A lap állítása szerint Hartley valójában Martin Bormann volt, aki plasztikai műtéttel változtatta meg az arcát. Egy évvel később újabb bizarr történet látott napvilágot a szigetországban. Egy könyvkiadó 500 OOO font honorárium ot fizetett azért az 1996-ban megjelent könyvért (Christopher Creighton: Martin Bormann, Hitler titkára, A ILvilághábofÚ utolsó rejtélye), amelynek szerzője azt állította, hogy Bormannt 1945-ben egyenesen Churchill parancsára menekítette Angliába egy különleges kommandó, mert a közreműködésével akartak hozzájutni a nácik aranyához a svájci bankokban. A szerző állítását még azzal is megfej elte, hogy az akcióban lan Fleming, a James Bond könyvek szerzője is részt vett, Valószínűleg az immár sokadszor elburjánzó spekuláció is szerepet játszott abban, hogy a kilencvenes évek második felében a német hatóságok végleg pontot akartak tenni a Bormann-ügy végére, s a modern tudomány új lehetőségeit felhasználva, kétséget kizáróan be akarták bizonyítani, hogy a maradványok valóban a "halott Bormanntól" származnak. A tervezett DNS-vizsgálatokhoz a család is megadta az engedélyt, mert ügyvédjük, Florian Besold állítása szerint őket is rendkívüli módon felbőszítette, hogy a Bormannal kapcsolatos alaptalan hírek továbbra is rendszeresen felbukkannak a világsajtóban. A Der Spiegel, a Die WeH és más világlapok 1998 áprilisában számoltak be arról, hogya hatóságok Wolfgang Eisenmenger genetikust kérték fel a mitokondriális DNS-vizsgálatok elvégzésére (Eisenmenger az orosz cári család és Kaspar Hauser azonosításával szerzet! hírneve! magának), A tudós 1996 nyarán a család hozzájárulásával 5 grammnyi csontmintát vett a Bormann-nak tulajdonított csontvázból, illetve az egyik anyai egyenes ági leszármazott, a 83 éves Amalie Vollborn nagynéni véréből genetikai mintát vettek, majd összehasonlító vizsgálatokkal bebizonyították, hogya maradványok kétségtelenül a Reichsleitertól származnak. 249

FELADOTT

JÁTSZMÁK

A D r Spiegel 1999. zeptemberi beszámolója zerint ezt követően Bormann maradványait nyár végén elhamvasztották, és IGeI közelében a Balti-tengerbe szórták. Hildegard Becker-Toussaint ügyész így tartotta helyesnek, hogy ne legyen emlékhelye Bormann koponyája. amelyet a markoló szakított be a maradványoknak. ivel a c alád nem vállalta a költségeket (5600 márka = 3000 dollár), Marti n Bormann elhamvasztá áért é " temetéséért" végül a német állam fizetett. A világ pedig zegényebb lett egy legendával.

250

J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Ji. L A

JOSEPH GDEBBELS HALÁLA HŐSKÉNT AKART fELTÁMADNI Joseph Coebbels 1945 januárjában egyedül tért vissza Berlinbe, miután családját a bombázások miatt elköltöztette a városból. A vidéki Goebbels-rezidenciát Berlintől északkeletre, Lanke falu közelében, Bogensee mellett építették fd, s bár nem volt mérhető a Carinhallhoz, de a kellemes, erdős környezetben kialakított, 3 millió birodalmi márkára becsült birtok így is minden luxust biztosított lakóinak. Coebbels korábban a nagystílű vidéki úr életét éHe itt, Ii'!kájai fekete, fehér és vörös egyenruhábi'!n szolgáltak fel a vendégeknek, akik teniszezhettek, lovagolhattak, vadászhattak, a gyerekek pedig tágas, nagy kertben szal",dgálh,ütak, úszómedence, sportpálya állt i'! rendelkezésükre, s hi'! kedvük v'.1lt, akkor kis póniji'!ikon ők is nyeregbe kerülhettek. A Goebbeb cSi'!lád i'! korábbi években álti'!lában csak i'! hétvégéket töltötte itt, de ahogy közeledett a front Németország határai, majd a főváros felé, Goebbels ide költöztette gyerekeit, rokonait, s bármilyen idilli is volt a környezet, a szülők 194~~lén olykor már a személyzet előtt is hangozt",tták, hogy háborús vereség esetén tudni fogják a kötelességüket, s gyerekeikkel együtt mennek majd a halálba. Goebbels arról is gyakran beszélt, hogy ha gyerekei '" szovjetek kezébe kerülnének, bizonyár", bolsevista módszerek kel mosnák át az "'gyukat, hogy meggyulöljék szüleiket, s ő ennek a gondolatát sem tudja elviselni. Felesége minden esetben szó nélkül, bólogatva hallg"'!!"', s ő is fdH'szült '" mindinkább felderengő komor pillanatra, mert Hitler háziorvosától, dr. MorelItől elegendó ciánkapszulát szerzett be a családnak, s férje is mindig tartott magánál ilyet. Albert Specr tesz említést róla, hogy 1944. július 20-án, '" Hitler elleni merénylet alk",lmávi'!1 szerzett róli'! tudomást, hogyapropagandaminiszternek minden eshetőségre készen régóta a mellényzsebében lapult a méregfiola. A Goebbeb c~alád 1945. nlárciu~ elejéig maradt Bogensee-ben, ekkor azonban a szövetségesek első nagy bombázása után ez a hely is veszélyessé

251

F E L A D O T T

J Á T S Z MÁK

vált, mert miután a Vörös Hadsereg is megkezdte előrenyom u lását, már csak 40 kilométerre volt a frontvonaltól. Ezért Goebbels úgy döntött, hogy az egész családot - beleértve 76 éves anyját, Maria Katharinát és testvérét, Maria Kimmichet is - visszaköltözteti Berlinbe, ahol a miniszteriális Goebbels-rezidencia a város szívében, a Brandenburgi kapu közelében, a Hermann Göring Strasse 20.-ban volt. A bombázások miatt azonban ez a hely is hamarosan csaknem lakhatatlanná vá lt, mert a propagandaminisztériumot, amely Berlin egyik legszebb épületében, az Ordens palotában volt a Wilhelmplatzon, március 13-án súlyos bombatalálat érte (egy brit Mosquito ejtőernyős aknát dobott rá, s a 18. században épült palota csaknem teljesen romba dőlt), s a hivatal ettől kezdve Goebbels rezidenciáján működö tt tovább. Ez a villa a kormányzati negyedet ért támadások során addig nem kapott talá latot, de a légnyomás az épület minden ablakát betörte, s a felső emeletek szobáiból ki kellett költözni. Goebbels a propagandaGoebbels eleinte úgy döntött, hogy a beminisztérium élén sokallell szűkült lakótérből a családot a nyári rezidenHitler népszenisíléséért ciára, Schwanenwerderbe költözteti (Speer ki is dolgozta ennek tervét), de aztán meggondolta magát, s elhatározta, hogy Berlin gauleitereként kötelessége Berlinben maradni, s ebben a kötelességben családjának is kell osztoznia. Meggyőződéses náciként álláspontját felesége is támogatta, így csak anyját és nővérét indította útnak nyugatra a menekülthullámmal, hat gyermeke az egyre veszélyesebbé váló Berlinben maradt, s ha felvijjogtak a légitámadást je lző szirénák, akkor a család áprilistól a villa bombabiztos, fényűzően berendezett óvóhelyén húzta meg magát.

A TÖRTÉNELEM SZOLGÁLTASSON ELÉGTÉTELT Goebbels döntését sajátos gondolkodásmód ja motiválta. 6 nem tartozott azok közé a "hegyi emberek" közé, akik március végétől egyre nagyobb nyomást gyakoroltak Hi tlerre, hogy hagyja el a főváros t, és vonuljon vissza a bajor hegyekbe. Goebbels az elkerülhetetlen vég láttán éppen ellenkező-

252

J o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

leg gondolkodott. Úgy vélte, hogy Hitlernek mindenképpen a fővárosba n kell maradnia, s Berlin hős védőjeként, elbukott nagy hadvezérként kell levonulnia a történelem sZÍl1padáról. Goebbels sok mindenben különbözött a többi náci veze tőtől. Intellektuel volt, parádés elme, a náci mítosz megteremtője, kidolgozója és prófétája. Olvasott, tö rténelemben jártas emberként tudta, hogy ha már elveszik minden, akkor a halálnak Berlinben, a történelmi kormányzati negyedben, s az utolsó pillanatban kell bekövetkeznie. Számára a halál nem személyes vagy egzisztenciális kérdés volt, hanem különleges fontosságú ügy, hiszen bekövetkezte az általa teremtett Führer-mítosz túlélését jelentette volna, a létrehozott mes termű megmarad ását. Goebbels a hatalom megragadásával szinte egy időben kialakuló náci misztikára alapozott, amikor a közeledő vég kapcsán a Füruernek a hely szellemét idézte. Pontosan tisztában volt azzal, ahogy Berlin körül egyre szorosabbá válik a gyűrű, úgy szorul a nyakuk körül a hurok. Egyik beszélgetésük alkalmával figyelmeztette Hi tlert, hogy 1933. január 30-án éjféltájban, amikor kancellár lett, s belépett a régi Birodalmi Kancellária épületébe, kijelentette: "Soha nem fogjuk önként elliagyni ezt az épületet. A világon nincs olyan hatalom, amely ezt meg tehetné velünk!" Goebbels azt sugaUta Hitlernek, hogy ha már közeleg a vég, akkor a mítosznak be kell teljesednie, a német nép új messiásának fel kell áldoznia magát, meg kell halnia. Goebbels - titkára, Werner NaUlnalm visszaemlékezése szerint - kijelentette: "Aminek nlOst szemtanúi vagyunk, az egy olyan nagyságrendű történelmi dráma, amelyre nem volt példa sem ebben a században, sem az előzőekben. Csak egy hasonlítható vele össze, a Golgotha. " Goebbels tudta, hogy elkerülhetetlen a vég, azt is tudta, hogy neki ebben a fináléban - a történelmi dráma fősze replóje mellett - szintén történelmi szerep jutha t. S ó olyan függönyt akart magának, amely megadja a lehetőséget, hogya későbbiekben hősként idézzék fel alakját egy általa remélt, eljövendő, jobb korban. Goebbels nem áldozatnak, hanem mártírnak érezte magát és Füruerét is, olyanoknak, akiknek hősies elbukása után majd a történelem szolgáltat elégtételt. Azt remélte, hogy az ezeréves birodalmi álmot egyszer majd az utódok újraálmodják, s akkor ők mégis bekerüThetnek a halhatatlan németek panteonjába, amelyet már gondosan megterveztek magukn\l.k. Hitler, amikor már nyilvánvalóan közeli volt a vég, magához kérette minisz terét, s követelte, hogy meneküljön el Berlinből , s a majdani kormányban vállaljon szerepet. Goebbels azonban pontosan tudta ennek lehetetlenségét, s azt is, hogya tervezett hősi gesztus 253

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

(az öngyilkosság) történelmi léptékkel többet hozhat a konyhára, mint hogy valahol nyomorultul meghaljon, vagy fogságba esve ellenségei ítélő­ széke előtt álljon, és akasztófán végezze. 1943-ban egy beszélgetés alkalmával azt is kifejtette, hogya dicsőség megőrzésének leghatékonyabb módja a különleges helyzetekben rJ!<övf tett ) ,) öngyilkosság. Példaként Paulus tábornagy esetét hozta fel, aki Le~h"gr~..6~'~/Í:;l ..? nál néhány plusz évért cserébe az ezerévnyi szégyent választotta. Egy másik beszélgetésben, 1944-ben pedig azt fej tegette Otto Skorzeny-nek, nem érti, hogy júliusi őrize tbe vételekor Mussoli.J.ú miért nem választotta az önkén tes halált, miért tette tönkre addigi életművét, mikor nála volt a méregkapszlIla? " Ha a harc már reménytelen lesz, akkor nekem nem esik majd nelw:emre a halál. - mondta. - Egy olyan világban, ahol nincs hely az ideáljaimnak, nincs hely számomra sem. " Júliusban aztán egy Hitlernek írt memorandllmban azt is kifejtette, hogy a családja számára sincs jövő, ha elveszítik a háború t. "Minden alkalommal, amikor Lanke-ban vagtjok a hat gyerekemmel, akkor újra és újra megállapítom , hogt) sem. én, sem a családom nem tud élni, illetve nem élhet egy olyan korszakban , amely nem a miénk." Goebbels tudta, hogya hétéves háború idején Nagy Frigyes is mindig

magánál tartotta - végső esetre - a méregkapszulát, s ez is e rősíte tte elhatározását, amely 1945. március 2-án régi barátja, Eugen Hadamowsky csatatéren bekövetkezett halála alkalmával kapott hangot. Ekkor Gottlob Berger SS-Obergruppenführer jelenlétében kijelentette, hogy " Én és a családom is öngyilkosságot fogunk elkövetni. Jogom van ahhoz - fejtegette - , hogy Ile egyedül haljak meg, hanem a környezetem tagjainak is velem kell halniuk. "

Magda Goebbels férjéhez hasonló nézeteket vallott. Fatalista volt, kemény és sokak szemében szívtelen nő . A francia nagykövet mondta róla még 1933-ban, egy társasági estély alkalmával: " Életemben nem találkoztam ilyen kegt)etLen szemű asszonnyal. " A halál csak annyi-

Goebbels és felesé ge fanalikus nácikénl rajongott Hillerért

254

ban foglalkoztatta, hogy tudta, sem férje, sem ő, sem pedig a gyerekei nem várhatnak kegyelmet agyőztesek től. 6, ha nem is hősies, de legalább mél-

J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

tó halált remélt a családjának, s a vég közeledtével az ő fantáziája is elkalandozott, ha a fü ggöny legördülése előtti pillanatokról volt szó. "Mindannyiunkat meghív magához a Führer - vizionálta az utolsó találkozót munkatársának, Wilhelm Rohrssennek. - Ott majd csokoládét iszunk. A csokoládé mindannyiunknak ízleni fog, de ez lesz az utols6 pohár. A Führer nem akar meghalni a férjem nélkül. Mindannyian együtt halunk meg ... "

Goebbels - miután Hitler a Birodalmi Kancelláriábólleköltözött a Bunkerbe, gyakran kereste Hitler társaságát, s bár tartózkodásai csak rövid ideig tartottak - Berlin gauleitereként gyakran meg kellett jelennie a város különböző pontjain -, igyekezett Hitlert felkészíteni erre az általa megálmodott végső szerepre.

üMI ÖSSZETARTOZUNK, ÉS EGYÜTT IS FOGUNK LÓGNIlü

Goebbels a birodalom utolsó napjaiban a legaktívabb náci veze tő volt. Szónokolt, cikkeketírt, gyújtó hangulatú beszédeket mondott a letargikus harcolóknak, holott valójában áprilisban már ő is jól tudta, hogy a berlini csata az utolsó csata, a németeknek semmi esélyük a győzelemre, de propagandaminiszterként mindenkit ellenállásra, végső kitartásra buzdított. Rendszeresen meglátogatta a kórházakat, találkozott az egyre többet nélkülö ző lakossággal, s miközben Hitler ~ Bunkerbő l fantomhadsereget vezényelt, ő 80 ezer valódi volksbundistát · szólított csatasorba, s próbált meg fanatizá lni a végső ellenállás érdekében. ::;. Vrv1hstur-m ff;tc{ Berlinben április 16. után már csak az ő minisztériuma működött. Az értekezleteket az óvóhely en a bombázások vagy az ágyúzások idején is megtartották, s nemcsak Goebbels látta el példásan a munkakörét, de a precíz munkát megkövetelte a helyükön marad 6 munkatársaitól is. Április 20-án, Hitler utolsó születésnapján is csak rövid ideig maradt a Führerbunkerben "ünneplők" körében, s a protokolláris kötelezettségek után, munkájára hivatkozva gyorsan kimentette magát. Ekkor azonban már ő is elsősorban magára gondolt. Minisztériumi sajtóreferense, Wil fred von Oven közreműködésével megkezdte személyes iratainak, tárgyainak az elégetését. Gyerekkori fotó i, apja levelei, régi iskolai tárgyai hamvadtak el a tű zben, de máglyára került annak a színésznőnek - Lida Baarovának dedikált fotója is, aki miatt 1938-ban Hitlernek személyesen kellett közbelépnie Goebbels házasságának megmentése érdekében. Goebbels azonban nem felejtette el a dívát, környezete szerint, mielőtt a fénykép elhamvadt 255

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

volna a lángokban, elmélázva suttogta: "NézzeK, ez a nő a tökéletes szépség!" (Érdekesség: Az alacsony növésű, gnóm kinézetű Goebbelst - a színésznők iránti vonzalma, s nagy szexuális étvágya miatt - " Babelsberg (a német filmváros neve) bíkájának" csúfolták a háta mögött. A filmes szóbeszéd szerint Lida Baarova férje, Gustav Fröhlich egyszer in flagranti találta a párocskát, s alaposan ellátta a csábító baját. Az esetnek híre ment, s ezzel kapcsolatban egy berlini kabaréban azon poénkodtak, hogy de szeretnék egyszer én is fröhlich "boldog" lenni!) Másnap a különös autodafé folytatódott, és sorra kerültek Goebbels féltve őrzött naplókötegei is. Goebbels ezeket a személyes feljegyzéseket már az első világháború idején is Írta, de naplót rendszeresen csak 1924- től kezdett el vezetni, amikor banktisztviselőként belépett a náci pártba. 1941-ig kézzel írta, majd ezt k övetően gépbe diktálta a gondolatait. Becslések szerint ezek terjedelme a 60 OOO oldalt is meghaladta. Ezt a betűtengert 1945 elejétől március IS-ig személyi titkára, Richard Otte három példányban mikrofilmre vette, hogy az elköve tkező infernóban is elGoebbels gyerekei a Hitler iránti tistteletrej thetők legyenek, és megmaradjanak ből H betűs keresztneveket kaptak az örökkévalóságnak. Goebbels egyébként ettől függetlenül rendületlenül körmölt tovább, s utolsó feljegyzései alig néhány órával a halála előtt, május l -jén születtek, de ezeket már egy fekete noteszbe jegyezte le. Öngyilkossága előtt Werner Naumann államtitkárnak és Günther Schwiigermann SS-Hauptsturmführernek, személyi titkárának utasításba adta, hogy ezeket az iratokat is semmisítsék meg, nehogy szovjet kezekbe kerüljenek. A munkatársak azonban már nem tudták elvégezni a feladatot, így a háború után - részletekben - ezek a feljegyzések felbukkantak. A naplók elégetése után Goebbels u tolsó nagy beszédének megírásához kezdett, amelyet lemezre rögzítettek. A szovjetek ekkor már olyan közel voltak, hogy a lövedékek szilánkjai a felvétel ideje alatt a stúdióba is berepültek, s Reimann tábornok, aki jelen volt a fel vételnél, egy repeszdarabot az íróasztala alól szedett össze. Goebbels azonban nem zavartatta

256

J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

magát a különös körülmények miatt, hanem mikrofon elé állt, s mintha tömeg előtt beszélne, utoljára megzengette hangját a német birodalom felemelkedése érdekében. Németország azonban ezekben a napokban már nem volt mozgósítható, nem volt hadra fogható. A tömegeknek elegük volt a háború borzalmaiból. A közeledő oroszok tól való félelmében meneküJt, aki megtehette, a kormány tagjai és a minisztériumok mwLkatársai is gyorsan elszöktek a fővárosból. Április 21-én az addig dinamikus, lelkesítő Goebbels magatartásában is döntő fordulat áJlt be. 11 órakor ugyan megtartotta szokásos értekezletét (addigra már az ő núnisztériumának létszá ma is alig kéttuca tnyi emberre zsugorodott), de a korábban mindig tetterőt sugalló agitátor ezúttal megkeseredett, összetört ember benyomását keltette, s helyzetértékelés helyett a Führert körülvevő árulókról szónokolt. Támadta a tehetetlen német tábornokokat, a fásult katonákat, a közömbös polgári lakosságot, majd keserű szónoklata végén váratlanul odafordult Wemer Naumannhoz, és megjegyezte: " Uraim , mi sokdig összetartaztunk, és együtt is fogunk 16gni!" Délután utasítást adott, hogyanaplókat őrző mikrofilmeket tartalmazó fémdobozokat haladéktalanul indítsák útnak a " déli erődbe", de hamarosan jelentették, hogy az ellenség az utolsó utat is elfoglalta, így a hadsereg összekötő ti sz~e, Rudi Balzer főhadnagy északi irányba próbált meg elindulni a különös rakománnyal. Ezt köve tően Goebbels kiadta az ú~át személyi titkárának, Richard Otte gyorsírónak is, aki utolsó parancsként átszállította a fontosabb minisztériumi titkos iratokat az Új Birodalmi Kancellária bunkerrendszerébe, majd megkapta a felszólítás t: " Tűnjön el, s akkor jelentkezzen nd/am, ha Berlin felszabadu/." Richard Otte - Balzer társaságában - Hamburg irányába hagyta el a várost, s félúton, Perleberg külterületén elásták, sorsuk ra hagyták a mikrofilmeket rej tő kon ténereket. Goebbels - mwLka társaival ellentétben egy percig sem gondolt a meneküJésre. Ezt környezete érte tlenked ve, megdöbbenve tapasztalta, hiszen a náci elit tagjai közüJ is többen figyelemmel kísérték a Goebbels család sorsát a birodalom végnapjaiban. A ha t "angyali" kisgyerek látványa még a legkérgesebb szívű pártbürokratákat is szánalomra bírta. A Führer utolsó születésnapi wmepségén pedig Robert Ley, a émet Munkafront vezetője is szinte könyörgött Goebbelsnek, hogy küldje el családját Berlinból a még biztonságos hátországba . Goebbels azonban a fejé t rázta. - " Itt fogunk meghalni, és hasonlóképpen döntött Magda is."

257

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

KÖLTÖZÉS uADOLF BÁCSIHOZ

H

A propagandaminiszter ettől kezdve többnyire vi1lájában tartózkodott, s már nem Írta, csak figyelte a híreket. Április 22-én, vasárnap meg is érkezett a várt jelentés, a szovjetek már csaknem körülzárták Berlint, a harcok a külváros okban folytak. A nehéztüzérség lövedékei ettől kezdve elérték Berlin központját is, ami azt jelentette, hogy egyre több találat érte a Tiergarten, a Wilhelmstrasse épületeit, a minisztériumokat, az Új Birodalmi Kancelláriát. Elkerülhetetlenül közeledett a pillanat, amikor a családnak biztonsági okokból a miniszteriális vilhit is el kellett hagynia, s erre néhány óra múlva alkalom is nyílt. Este hat órakor megszólalt a minisztériumban Goebbels asztalán a telefon. Hitler volt a vonalban: - "Mindennek ,-,ége!" - jelentette ki elhaló hangon, s meghívta magához a Bunkerbe az egész családot. Coebbels nem habozott. A minisztérium nagy vetítőtermé­ ben még egyszer összehívta munkatársait, s bejelentette, hogya Hermann Cöring Strasse-n lévő épületből a Kancellária alatti Führerbunkerbe költözik, ahonnan - éppen a Goebbels által sulykolt propaganda szerintHitler az utolsó leheletéig szándékozott védeni a német fővárost. (A minisztérium épületében és óvóhelyén a továbbiakban - ahogya Kancellária Voss Strasse alatti bunkerrendszerébcn is - szükségkórház működött), "Ha elbukunk, remegjen meg II föld!" - mondta munkatársainak, akiktől azzal a meghökkentő útravalóval búcsúzott, hogy ha közeleg a vég, akkor ne csak magukat, de a gyermekeiket is mérgezzék meg. Ajándékképpen méregkapszulákat osztott szét, aztán már csak a maga dolgával törődött. Utasította Ovent, hogy keresse meg Alfred Rachot, a sofőrét, aki Magdáért és a gyerekekért indult. "Beköltözünk a Birodalmi Kancellária bunkerébe. A Hermann-CÖYing utca /Jem védhető tovább. Túl l'eszé/ycs ... " - hívta fel a feleségét, aki csak annyit kérdezett, hogy van-e idő bepakolni a szükséges holmikat, s mikorra kell készen állnia agyerekeknek. A család, miután a gyerekeket felkészítették otthonuk elhagyására, két golyóálló Mercedes limuzinnal indult el "Adolf bácsihoz" a Führer-bunker felé. Az egyikben Günther Schwagermann mögött Magda ült a gyerekekkel, a másik autóban, amit Hitler 1941-ben ajándékozott Coebbelsnek, a propagandaminiszter egyedül ült Rach mögött. Amikor bekanyarodtak a Bunkerhez vezető úton, csaknem összeütköztek Ribbentrop autójával, aki éppen sietve igyekezett elhagyni BerlinI. Goebbels igyekezett szenvtelenül viselkedni, de felesége és a gyerekek sírtak. Magda Goebbels nem tervezte hosszúra a föld alatti tartózkodást. 256

J

o S E P H

A Goebbels család Magda

első

G O E B B E L S

H A L Á L A

há zasságából származó nagvfiával

Csak a legszükségesebb holmikat pakolta össze, a gyerekek is mindössze egy-egy kedvenc játékukat hozhatták magukkal. Anyjuk magának is csak egy kis kézitáskát és egy ruhát pakolt, férjének pedig két fehér inget csomagolt, mert a házaspár tud ta, hogy ennél többre úgysem lesz szükségük. Hátralévő na pjaikat a világtól elzárva, a Führer közvetlen közelében, a föld ala tt töltik, s készülnek a bámlikor b eköve tkező halálra. A Bunker felső részében a kiszolgáló személyzet szomszédságában Magda és a gyerekek négy cellaszeru kis szobát kaptak, míg Goebbels dolgozószobája az alsó részben, H itler szobájával csaknem szemben volt. Érkezésük után agyerekeket Traudl Junge, Hitler titkárnője vette gondozásába, míg a házaspá r azonnal meglátogatta a Führert, akit biztosítottak eltökéltséglikről, s bejelentették, hogy nemcsak ők terveznek öngyilkosságot, de hat gyermeküket is halálra szánják. 259

- -----

F E L A D O T T

------------------"'" JATSZMÁK

A család megjelenése nagy meglepetést keltett a Bunkerben. A gyere-kek látványa még a legfásultabb nácikat is mosolyra vagy együttérző szava kra késztette. Sokan fel is ajánlották Magda Goebbelsnek, hogy segítenek biztonságos helyre juttatni a gyerekeke t, de a szülők erről hallani sem akartak. Dr. Karl Gebhardt professzor, a Német Vöröskereszt elnöke személyesen is beszélni szeretett volna erről Goebbels-szel, aki azonban adjutánsa, Schwagennann útján kiüzent a szobájából, hogy erre kár szót vesztegetni, Berlinben maradnak. A kérdés le is került a napirendről, és il család megpróbált beilleszkedni a föld alatti mindennapok keretei közé. A gyerekek április 23-án - ahogy anyjuk elképzelte - meglátogatták "Adolf bácsit", akivel kakaót ittak. Hitlernek a 12 éves Helga volt a kedvence, mert a hosszú szőke hajú, korához képest fejlett lányt az árja faj mintapéldányának tartotta. A Goebbels család napjai azonban a későbbiekben már eseménytelenül teltek. A gyerekek, mint kis szőke angyalkák játszottak, hancúroz tak az embertelen körülmények között. Gyakran énekeltek, az anyjuk mesél t nekik, olykor a kívülállónak már-már idillinek tűnhetett a róluk sugárzott kép. A kicsiknek láthatóan fogalmuk sem volt arról, hogy mi vár rájuk, s miközben a felnőttek egyre idegesebben várták Wenck tábornok felmentő seregeit, ók zokszó nélkül foglalták el magukat szobájukban. Amikor pedig már belövések remegtették meg a Bunker falait, akkor a nagyobbak védőn vigasztal ták a kisebbeket.

TESTAMENTUMOK AZ UTÓKORNAK

Goebbelst április 22. után már kevéssé foglalkoztatták a napi események. Az utolsó napokban, miközben az emberek a túlélés esélyeit latolgatták, a menekülési lehetőségeket mérlegelték, ó rendületlenül naplót írt, olvasott, s készült a végjátékra. Részt vett ugyan a katonai tanácskozásokon, de nem szólalt fel, már csak asszisztált, Berlin védelmét Hitler irányította, aki olykor, mint szellem bolyongott a folyosón, s már alig volt érdemi kapcsolata az emberekkel. Ezekben a napokban Goebbels-szel kialakított bizalmas kapcsolata is meglazult. Ritkán látták egymást, s mintha elhidegültek volna. Hitler még ebédre sem hívta meg miniszterét, helyette inkább titkárnői és Eva Braun társaságában múlatta az időt. Goebbelsnek így a naplóírás mellett a gyerekeire is több ideje jutott, akikkel meglepően sokat foglalkozott. Felolvasott, mesélt nekik, játszott és

260

J

o

S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

énekelt velük. Viselkedése főleg a Btmker női lakóiban nagyon visszás érzéseket keltett, hiszen mindannyian tudták, hogy halálra szánja őket, s bár meg tehette volna, de nem járult hozzá az elmenekítésükhöz. Még akkor sem, amikor április 27-én valóban elérkezett a vég, s a felmentő német csapatok helyett a szovjet csapatok közeledéséről, az utolsó nagy offenzíva előkészületeiről érkeztek hírek. (Érdekesség: Ekkor már annyira tragikomi.kus volt a Bunkerben élők tájékozatlansága, hogy haditanács elő tt helybéli telefonhívások alapján próbálták meg kikövetkeztetni, hogya szovjetek előrenyomulása éppen melyik utcánál tart.) A kialakult helyzetet látva Magda Goebbels elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Üzent a Voss Strasse ala tti bunkerben tartózkodó egykori fogorvosának, dr. Helmu t Kunz SS-Sturmbalmführernek, hogy keresse fel, és segítsen neki a gyerekek megmérgezésében, ha eljön az idő .. . Kunz eredetileg az SS berlini egészségügyi igazgatóságán dolgozott, de miután április 21 -én feloszlatták az intézményt, 23-tól fogorvoskén t az Új Birodalmi Kancellária kórházába helyezték át. A felkérés történetét később szovjet fogságban így mesélte el kihallgató tisztjének, Bisztrov őmagynak: "Április 27-én vacsora tájban, 8- 9 óra körül Hitler bunkerének bejáratánál, a folyosón taldlkoztam Goebbels feleségével. Azt mondta, hogy nagyon fontos ügtjben akar hozzám fordulni, és rögtön rá is tért a dologra: segítenem kell neki gyermekei megölésében . .. " Miután megegyeztek, Magda Goebbels bevitte az

orvost a lefekvéshez készü l ődő gyerekek szobáiba, s azt mondta nekik, hogy hamarosan ők is kapnak olyan injekciót a "doktor bácsitól" , amit most minden katonának beadnak. A beszélgetés alatt Goebbels is benézett egy pillanatra, hogy jó éjszakát kívánjon a kis csapatnak, majd dr. Kunz - miután egy darabig még csevegett agyerekekkel - visszatért a rendelőj ébe .

Másnap Magda Goebbels és a férje búcsúleveleket írt. Goebbels ily módon is gondoskod ni akart arról, hogya Führer mellett az ő neve is biztosan fennmaradjon. Művelt emberként tudta, hogya nagy német államférfiak azzal is beí.rták maguka t a történelembe, hogy politikai végrendeletet hagytak hátra, amelyet kalauzul szántak u tódaiknak. Nagy Frigyes éppúgy megtette ezt, mint Bismarck, s Goebbels úgy ítélte meg, hogy ezzel a lehe tőséggel a harmadik Birodalom Führerének is élnie kelL Az "utolsó szó jogán" ezért nemcsak a sa ját személyes végrendeletét írta meg, de nagy va lószínűséggel az ő elméjében született meg Hitler politikai végrendelete is, hiszen a Führer arra a teljesítményre, amit ez a dokumentum tükröz, már sem szellemileg, sem fizikailag nem volt alkal26 1

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

mas. Hitler súlyos Parkinson-kórban szenvedett, látása is megromlott, drogokkal ébren tartott elméje már a szenilitás jeleit mutatta, világéletében közismerten írásundorban szenvedett, ráadásul az utolsó napokban szélsőséges idegállapota sem tette alkalmassá, hogy ilyen fontos dokumentumot megszövegezzen. Ezt a feltételezést erősítheti az is, hogy tudjuk, aszöveget legépelő titkárnőnek, Traudl Junge-nak Hitler papírról dik tálta aszöveget. Hitler végrendeletében kancellárrá nevezte ki Goebbelst, s azt akarta, hogy családjával együtt hagyja el a fővárost, s a hátországban folytassa nemzetfelszabadító harcát a bolsevizmus ellen. Goebbels azonban kitért Hitler parancsa e l ől. Azzal érvelt, hogy Berlin védelmi parancsnokaként nem hagyhatja el a fővárost. Tudta, hogy menekülése esetén legfeljebb néhány nappal toldhatja meg az életét, hiszen elfogása esetén nem tárgyalni akarnak vele, hanem ítélkezni fele tte, ahogy az Mussolini esetében is történt, s jaj a legy őzö ttnek, nyilvánvalóan halál, akasztófa vár őrá is! Goebbels természetesen a saját testamentumát is megírta az utókornak. Szobájába visszavonulva - Függelék a Führer politikai végrendeletéhez címmel - afféle búcsúüzenetet fogalmazott az eljövendó generációk számára. "A Fahrer megparancsolta nekem, hOgJj hagyjam el Berlint ... és vezetőként vegyek részt az általa kinevezett új kormányball. Életemben most el6ször kategorikusan meg kell tagadl10m a Führer parancsát. Feleségem és gyermekeim csatlakoznak hozzám e parancs megtagadásáball. Eltekintve nt/ól a tényt61, hogy az emberiesség érzése és a személyes 1111ség is megtiltják számunkra, hogya szükség e legslílyosnbb órájában elhagyjuk a Führert, életem hátra levő részében gyaldzntos árulónak és köztirIséges gazembernek Wnne7c, és elveszfteném önbecsiilésemet lIgynmígy, mint polgártársaill1 tiszteletét .. . A Führert a háború e legkritikusabb napjaiban körülvevő árulás lidércnyomásos légkörében szükséges, hogtj legaldbb egy olyan ember akadjon, aki feltétel nélkü/ vele marad ahaIdlig .. .Hiszem, hOgJj ezzel a legjobb szolgá/atot teszem n német nép jövőjének. A most következő nehéz időkben a példamutatás fontosabb lesz, n1int az emberek ... Ezért feleségemmel egtjüt/ és gyennekeim nevében, akik még túl fiata lok ahhoz, hogya saját l1eviikbell beszélhessenek (és akik, ha elég idősek lennének hozzá, fenntartás nélkül egtjetértenének ezzel fl döntéssel), kifejezem ama megváltoztathatatlan elhatározásomat, hogy nem hagtjom el a Birodalom fővárosát, még nkkor sem, ha elesik, inkább Führerem oldalán véget vetek egtj olyan életllek, ame/y számomra szemé/yesen l1em bfrna semmilyen további érte7ckel, ha azt nem a Fülner szolgálatában és az ő o/dalán tölthefném el." A felső bunkerben felesége ugyanakkor első házasságából származó katona fiától, Harald Quandtól búcsúzott egy hosszabb levélben:

262

-J

o S E P H

G D E B B E L S

H A L Á L A

,,1945. április 28. Führerbunker Szeretett fiam! Már a hatodik napot töltjük a Führerbunkerben: apa, a te hat kistestvéred és én, hogtJ a nemzetiszocialista meggyőződésben leélt életünknek az egyetlen lehetséges, méltó módon vessünk véget, .. Tudnod kell, hogy én apa akarata ellenére maradtam itt, és hogya Führer még a múlt vasárnap is segften i akart abban, hogy kijuthassak innen. De ismered anyádat (hiszen ugyanaz a vér csörgedezik ereinkben!), nem volt más választásom. Nagyszen7 elképzelésünk semmivé lesz - vele egtJütt minden, ami szép, csodálatra méltó, nemes és jó volt az életemben. Az a v ilág, ami a Fülner és a nemzetiszocializmus után jön, nem érdemli meg, hogy benne éljünk. Ezért hoztam ide magammal a gyerekeket is. Kár lenne őket odavetni az eljövendő kornak. Ha isten kegyes, meg fogja érteni, hogy én magam akarom megadni nekik a megváltást .. .Gyönyöraek a gtJerekek .. . A nagtJobbak vigyáznak a kisebbekre, és jelenlétük már csak azért is áldás, mert néha mosolyt tudnak csalni a Führer arcára. A Führer tegnap este levette a pár Arany Rendje/ét, és a blúzomra tüzte. Büszke vagyok és boldog. lsten adja, hogy legyen elég erőm a legu tolsó, a legnehezebb megtéte/ére. Már csak egyetlen célunk van: hogy mindhalálig hüségesek rnaradjunk a Führerhez. Azzal, hogy vele egtJiitt Jejezhetjük be az életünket, olyan hatalmas kegtJben részesített nlÍnket a sors, amire soha nem mertünk gondo/ni .. .Azt hiszem, nem lehetséges, hogy v iszontlássuk egtJmást .. . Te tovább fogsz élni. Nekem csupán egy kérésem van hozzád: ne feledd el soha, hogy német vagy, soha ne tegyél semmit, ami mélt6ságodon aluli ... Harald, Kedves fiam , a legnemesebbet adom Neked útravalóul abból, amire az élet megtanított: Légy lu7! Légy ha magadhoz, az emberekhez és hazádhoz. Minden elképzelhető módon! ... Németországért élj, szeretett fiam! Anyád"

A levelet Hanna Rei tsch vitte magával a Bunkerből, aki a Göring helyébe kinevezett új Luftwaffe parancsnok, Ritter von Greim tábornok társaságában, az utolsó repülőgéppel, egy Arado 96 iskolagéppel hagyta el Berlint. A házaspár ezt követően már csak a Végső Pillanatra várt. Goebbels április 29-én tanúként jelen volt a Führer esküvőjén, majd aláírta a történelminek szánt dokumentumokat (Végrendelet), aztán délután dr. Schenk orvosi szobájának szomszédságában, egy nagyobb teremben maga is szűk körű búcsúpartit adott, amelyen kl;>. negyvenen jelentek meg, ismerősök, ka tonák, nővérek, berlini barátok. Goebbels a feleségével és hat gyermekével egy nagy tölgyfaasztal mellett ült, és hazafias dalokat énekelt egy Hitlerjugendhez tartozó fiú szólóival, miközben az ének szüneteiben az erős tüzérségi tűz robaja a föld alá is lehallatszott. A hangulat ennek megfelelően eléggé komor volt, amelyhez hamarosan egy sokkoló hír is társult. Megérkezett az a hírügynökségi jelentés, amely arról tudósított, hogy

263

F E L A D O T T

JÁTSZ

MÁK

Mussolinit és sze retőjét, Clara Petaccit az őrjöngő tömeg Milánóban a lábánál fogva felakasztotta, s népítélettel a Duce más embereit is kivégezték. Hitler és Goebbels ezt a véget akarta elkerülni, s Goebbels ettől kezdve már nemcsak a mérget tartotta mindig magánál, hanem Walter pisztolyát is, amelyért pár nappal korábban Schwagermann ment vissza a HerrnannGöring utcai lakásba. Április 30-án a Vörös Hadsereg ékei már aiig pár száz méterre voltak a Birodalmi Kancellária épületét61. A szovjet parancsnokság éjjel 1.30-kor zárótüzet rendelt el, s megindította az utolsó nagy rohamot. Napközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre szorosabbra záródó szovjet ostromgyűrű áttörésére egyetlen német hadsereg sem képes többé. A vég elkövetkezett. Hitler és felesége délután lS.lS-kor vettek búcsút környezetüktől, majd öngyilkosságot követtek el. A kancellária kertjében meggyújtott holttestük előtt másokkal együtt Goebbels is tisztelgett, majd visszatért a Bunkerba, s újonnan kinevezett kancellárként a térképszobában - Bormann, Burgdorf, Krebs és Molmke részvételével - konferenciát hívott össze, hogy a további teendőket megtárgyalják. Miután azonban felmentő csapatok nélkül akörülzárt Bunkerben ők sem tehettek mást, Goebbels aláírásával levelet fogalmaztak a szovjet főparancsnokságnak, amelyet egy fehér zászlóval ellátott páncélautóban május elsején kora hajnalban az oroszul is beszé lő Krebs tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke (aki korábban katonai másodattasé volt Moszkvában) vitt át a vonalakon Csujkov marsall nak, a Berlinben harcoló szovjet csapatok főparancsnokának főhadiszállására . A levélben ez állt: "A tőlünk eltávozott Führer végrendeletének megfelelően Krebs tábornokot felhatalmazzuk a következőkre: Közöljük fl szovjet nép vezérével, hogy ma 15 óra 50 perckor a Fü/u'er önként távozott az élők sorából. Törvényes joga alapján a Führer az általa hagyott végrendeletben a hatalmat Dönilzre, rám és Bormannra ruházta át. B01'1nann felhatalmazott engem, hogy lépjek kapcsolatba a szovjet nép vezérével. Erre a kapcsolatra annak érdekében van szükség, hogtj megkezdődhessenek a béketárgtjalások azon hatalmak között, amelyek a legnagyobb veszteségeket szenvedték. Goebbels." A szovjetek válaszával Krebs tábornok május l -jén két órakor tért vissza a Bunkerbe. A válasz egyértelműen leszögezte, hogya szovjetek a továbbiakban csak a feltétel nélküli megadásról hajlandók tárgyalni, s amennyiben erre záros határidőn belill nem kerül sor, akkor a támadás folytatódik. Goebbels - másokkal ellentétben - érzelmek nélkül, húvösen vette tudomásul a Goebbels család halálos ítéletét jelentő ultimátumot. Szobájában le-föl járkálva, náci indulókat fütyürészve gondolkodott, aztán az utolsó

264

*' J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

haditanácson megérdeklődte Mohnketól, a bunkerrendszert védő csapatok parancsnokától, hogy csapa tai meddig tudják még tartani magukat. "Maximum két nap. - hangzott a felelet. - Van esélye Krebsnek, hogy megállapodást kössön? - Azt gondolom, hogy nincs. A szovjetek ragaszkodnak a teljes megadáshoz. - Szó sem lehet róla! Soha, soha, soha nem fogom ezt nekik megadni." - emelte fel a hangját patetikusan Goebbels, s délután 3.IS-kor a következő rádiótáviratot küldte Dönitz adrnirálisnak. "Szigo rúan titkos. Sürgős. Csak tiszt fejtheti meg. A Führer tegnap de/után 15 óra 30-kor meghalt. Április 29-én kelt végrendelete Önt jelöli ki a Birodalom eLnökéül, dr. GoebbeLs minisztert kanceLlárul, Bormann birodalmi vezetőt a párt miniszteréül, Seys-Inquart minisztert kiilügyminiszterül. Ezt a végrendeletet a Führer akaratából küldtük Berlinből több példányban, melyek az Ön, Schörner tábornagy, a levéltár és a nyilvánosság részére szólnak. Bormann birodalmi vezető a mai napon el szándékozik indulni Önhöz, hogy beszámoljon a helyzetről. Ön dönti el, hogy milyen id6pontban és milyen módon jelenti be mindezt a sajtónak és a csapatoknak. Kérem a vételt igazolni. GoebbeLs." A birodalmi kancellár ezt követően utolsó hivatalos ténykedéseként megfogalmazta az ultimátumot elutasító válaszát a szovjet parancsnokság részére, s ebben még Krebs főhadiszálláson tett óvatos kijelentéseit is visszavonta. A memorandum szövegét Csujkov este 6-kor kapta kézhez, s a szovjet támadás azonnal folytatódott.

GY EREKGY ILKOSSÁGOK Goebbelsnek ezek u tán már nem maradt sok dolga. Sorra elbúcsúzott közvetlen munkatársaitól, akiknek kiadta az utolsó utasításokat. Schwagermannal közölte, hogy mivel minden elveszett, öngyilkosságot fognak elkövetni a feleségével. Aztán Alfred Rachot kérte meg, hogy maradjon mellettük az utolsó percig, és égesse el a holttestüket. Rachnak sikerült is négy kanna benzint és egy horogkeresztes zászlót szereznie a tervezett ham vasztáshoz. A Goebbels házaspár búcsúzkodás ára este 18.30-kor, a Führerbunker konferencia termében került sor, ahol egy kisebb társaság - Baur, Hewel, Krebs, Naumann és még 4-5 ember - jött össze. A lassan folydogáló beszélgetés - poharazgatás közben - a régi szép időkről, a párt felemelkedéséről folyt. Goebbels régi történeteket, anekdotákat idézett fel. A családról vi-

265

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

szont egy szót sem ejtett. Magda Goebbels komoran és némán ült a helyén, sokat dohányzott (megtehette, mert Hitler már nem élt) é sok pez gót ivott. A társaság hét órakor oszlott fel. Goebbels Rochus Misch telefonkezelő társaságában felmen t a kertbe friss levegőt szívni, Magda Goebbels pedig a gyerekek sorsát intézte. Telefonált Kunznak: - Jöjjön, kifutunk az időből -, aki épp akkor ért Goebbels dolgozószobájába, amikor Artur Axmann, a Hitlerjugend vezető­ je felajánlotta, hogy a Vöröskereszt segítségével kimenekíti a családot BerlinbÓI. Ugyanezt javasolta Kunz is, de Magda elutasította az ajánlatot, s ha tározottan közölte, hogy férjével már korábban elhatározták magukat a tettre, s már hadifogságba került nagyfiának, Haraldnak is megírta, hogy Hitler és a nemzetiszocializmus nélkül nem érdemes élniük. Agyerekekkel pedig azért kell végezniük, mert borzalmas sors várna rájuk. (Érdekesség: Magda Goebbels néhány nappal korábban Hanna Reitschet is próbálta megnyerni, hogy segítsen a gyerekek megölésénél. A pilótanő erre a jelenetre később így emlékezett: - Drága Han nám, amikor eljön a vég, segítenie kel/nekem, ha gyenge lenl1ék agyerekekkel kapcsolatball ... A Hannadik Birodalomhoz és a Führerhez tartoznak, és ha ez a kett6 megszllllik létezni, akkor nekik nincs helyük a világban. Leginkaöb attól félek, hogtj ttíl gyenge leszek az IItols6 pillanatbml.) Kunz vallomása a további eseményekről: - Húsz perc múlva, amikor Goebbels visszatért a dolgozószobájába, a következő szavakkal ford ult

Ahalon Goebbals-gyerekek. akiket anyjuk megméf9azteten

266

J

o S E P H

G O E B B E L 5

H A L Á L A

hozzám: - Doktor, nagyoll hálás leszek önnek, l1a segít a feleségemnek megölni a gyerekeket. Akárcsak a feleségének, Goebbel nek is azt javasoltam, hogy küldje a gyermekeket kórházba a Vöröskereszt védelme alá. Goebbels így válaszolt: - Ez teljesen lehetetlen, hiszen ezek Goebbels gyermekei. Magda ezután már csak annyit jegyzett meg férje szavaival kapcsolatban: Az oroszok bármelyik pillanatban itt lehetnek. Sietn ünk kell. Aztán elővett egy injekciós tút a faliszekrényből, s az ampullákkal együtt átadta Kunznak. Morfium - mondta, s elsietett a felső bunker felé. A gyerekek eközben mit sem sejtettek a közelgő tragédiáról. Lefekvés el őtt még le-föl sza ladgá ltak a Bunker l épcsőjén, játszottak a titkárnőkkel és Rochus Misch-sel, a telefonkezelővel. Aztán anyjuk fehér háló ruhába öltöztette át őket, és közölte velük, hogy hamarosan jön a "doktor bácsi", aki től ők is megkapják azt az injekciót. Ne féljetek! - mondta agyerekeknek, s a "szuri" előtt mindegyiknek adott egy darab csokoládét. A kicsik közül egyik sem gyanakodott, de a legidősebb, Helga megpróbált kérdezősköd ­ ni. Anyja azonban leintette, aztán sarkon fordult, s elhagyta a szobát. Egy pillana tra még Rach, a sofőr is benézett, aztán Kunz érkezett, aki sorra beadta a gyerekeknek az injekciót. Kunz: "Ewtán újra kimentem az előszobá­ ba, és közöltem Goebbelsnével, hogy tíz percig kell várni, míg a gyerekek elalszanak, és egJjidejaJeg megnéztem az órát - 20.40 volt." Magda Goebbels idegesen pöfékelt, amíg a gyerekek kábulatba szenderültek. Kunz eközben váratlanul közölte vele, hogy a mérget már nem hajlandó beadni a gyerekeknek. Magda Goebbelsnek nem volt ideje a vitára, ezért utasította a doktort, hogy a Führerbunkerben azonnal keresse meg és küldje fel dr. Ludwig Stumpfeggert, azt az SS-sebészt, aki dr. Morell távozása után, április 22-től Hitler háziorvo aként a Führer egészségéért felelt. Stumpfegger néhány perccel később meg is érkezett, s ő adta be a m érget az elalélt gyerekeknek. Magda Goebbels szétfeszítette a szájukat, az orvos pedig bedugta, majd elroppantotta fogaik között a ciánampullákat. éhány perccel később, amikor Rach ismét benézett a szobába, anyjuk éppen lezárta a gyerekek szemét, s mindegyiknek csókot adott a homlokára. Aztán kilépett a folyosóra, selgyöngülten Schwagermann vállára borult: - Nyomoru /tul érzem magam ... Olyan fájdalmasan hoztam őket fl világra I szipogott hangosan. Aztán, amikor megnyugodott, ismét bement hozzájuk, betakarta őket, s elindult lefelé a lépcsőn a férje szobájába. - Megtörtént! A gJjerekek halottak. - jelentette be szenvtelen hangon. - Ideje magunkról gondoskodni. (Érdekesség: A Goebbels-gyerekek halálával kapcsolatban többféle változat is létezik. 267

F E L A D O T T

JÁTSZ

MÁK

Rochus Misch szerint Magda Goebbels csokoládét (kakaót?) itatott a gyerekeiveI, amelybe altatót kevert. Ezt követően megfésülte őket, hálóinget adott rájuk, majd Iefektette őket, miközben arról me élt nekik, hogy néhány nap múlva ismét Schwanenwerderbe utaznak. Günther Quandt húga, Eleanore a háború után azt állította, hogy Magda azért ölte meg személyesen a gyermekeit, mert nem akarta, hogya háború után azt hallják, apjuk a század egyik leggonoszabb búnözője volt. Megkönnyítette a dolgát, hogy hitt a reinkarnációban, s azt remélte, hogy hamarosan visszatérnek a földre, és sokkal jobb sorsuk lesz annál, mint ami várt rájuk.) A dráma utolsó felvonásá nak szerepl ői nem sokkal kilenc óra előtt Goebbels irodájában gyű ltek össze. Goebbels figyelmeztette Rachot és Schwiigermannt, hogy tökéletesen égess ' k el a holtte teiket, nehogy a maradványok az oroszok kezéb kerülj nek. - Maga fogja elégetni a holttesteinket - fordult Schwiigermannhoz - , de vajon képes lesz I"á? A katoná igenre Goebbels felve tte az íróaszta láról Hitler ezüstkeretb foglalt, dedikált fényképét, s jelentő égtelje en átadta adjutánsának. Felesége is megrázta az SS-Hauptsturmführer kezét, é azt mondta: - Ha va /alw viszon tlátja Hara/dat, adja át neki üdvözletlinket, és mondja meg, hogy bátran mentünk a halálba. Goebbels aztán aumalUlhoz fordult, akinek megkö zön te addigi hű égét, és közölte vele, hogy elhatározásuk megmásíthatatlan, feleségével együtt öngyilkosságot fognak elkövetni, amint a Molmke által tervezett kitörés e l kezdődik: - Nem akarok tovább élni csupán azért, hogy fl kézjef51jem megadáskor rajta legyen az okiraton. Goebbels ezután idegesen le-föl sétálgatott a szobájában, és már csak arra várt, hogy Molmke-tól megérkezzen a jelent 's. A szemtanü k szerint Magda is rendkivül idegesen várt, és váratlanul egy javaslattal fordult a férjéhez: - Ne itt haljunk meg ebben a bunkerben. - Természetesen nem itt fogunk meghalni. Felmegyünk a kertbe. - Ne a kertbe! Melljünk a Wilhelmplatzra, oda, aho/ munkáva/ töltötted az életedet. Goebbels erre a fel vetésre már nem válaszolt. A ruhafogashoz lépett, s megkezdte az előkészüle teket az utol ó útra. A kitörést irányító Molmke tábornok visszaemlékezése szerint felvette náci egyenruhája kabátját, ötétkék sálat tekert a nyakába, fejébe kalapot nyomott, majd lassan felhúzta sárga bőrke ztyújét, külön-külön minden ujját gondosan elsimítva. Aztán megtapogatta pisztolyát a zsebében, s mint egy gavallér, karját nyújtotta a feleségének. Szótlanul - mint a szellemek lépdeltek el a három SS-katona előtt, s este 9 óra tájban elindultak feUelé a lépcsőn a Kancellária kertjébe. A l épcsősor tetején, a fa l mellé helyezett benzineskannákat látva, a pár néhány lépésnyire a kijárattól némán meg-

268

.. J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

állt. A kijáratnál ott áll t egy SS-Scharführer, akinek szükség esetén a kegyelemiövéseket kellett megadnia. Egyelőre azonban csendesen meghúzódva az ajtó árnyéká ban maradt. Ó volt az egyetlen szemtanúja a drámai végkifejletnek. A házaspár tudta a dolgát, mert Hitlerhez hasonlóan ők is megismerkedtek Haase professzor módszerével: méreg és pisztoly. Először Magda Goebbels harapta el a kapszl.üáját, m ajd hangtalanul a földre rogyott. Ruháján ott volt az arany pártjelvény, amit egy nappal a halála el őtt maga a Führer adott át neki. Ezt k öve tően Goebbels harapta el a maga kapszuláját, s zuha nt a földre. A bunkerben ezalatt egyesek egy, mások két lövést véltek hallani, de eze kről később bebizonyosodott, hogy külső belövések voltak. Goebbels pisztolya néma marad t. A kertbe ki érkező aumann és Schwagermann ezután az utasításnak megfele l ően hozzálátott a holttestek elhamvasztásához. Kannákból benzint locsoltak a tetemekre, majd fellobbantot ták a lángot, s hamarosan megpörkö l ődö tt, égett bőr szaga terjengett a levegőben. A Coebbels házaspár viking temetésére azonban senki nem jött fel a Btmkerből az utolsó tiszteletadásra. Mindenki a menekü léssel volt elfogla lva, a kitörésre készülőd ö tt. Az égetésnél jelenl évők közül Naumann is azonnalIrohant a csoport jához, Schwagermann zintén visszatért a Bunkerba, de útközben ta lálkozott Mohnke tábornokkal, aki elrendelte a Bunk r felgyú jtását. Visszament az utol ó kanna benzinért, amit később a kon ferencia teremben locsolt szét, majd itt is meggyújtott egy papírfákl yát. A fellobbanó tűz éppen akkor kezd te el körbenyalni a szoba közepén álló asztalt, amikor Molmke és Günsche vezetésével az első csoport útnak indul t. A holttestek eközben a kancellária k er ~ ében sorsukra hagyva, szemtanúk nélkül égtek az éjszakában, majd kellő m e nn yiségű benzin hiányában anélkül hunytak ki a lángok, hogya maradványok elhamvadtak volna.

NYOMOZ A SZOVJET KÉMELHÁRíTÁS A Goebbels házaspár holttestét az Új Birodalmi Kancelláriát elfoglaló szovjet katonák május 2-án délután fedezték fej, amikor Klimenko alezredes, a SZMERS képviseletében egy dzsippel megérkezett a helyszínre. Még három szovjet tiszt ült mellette, öt katona pedig teherautón német foglyo kat hozott a helyszínre azzal a megbízással, hogy derítsék fel a had test övezetébe eső legfontosabb objektumot, a kancelláriát, s próbáljanak a náci háborús bűnösök nyomára bukkanni. A kis csapat először a kertet

269

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

szemrevételezte, s Klimenko később így idézte fel a történteket: "Bisztrov őrnaggya l a Bunker vé zkijárntánál két ember, egt) férfi és egy nő megégett hullájára bukkantunk. Nem sok hiányzott hozzá, hogy az Új Birodalmi Kancelláriába be-besznladgáló katonák, a törmelék A megtalált tetemeket közszemlére tettek ki között nem véve észre a tetemeket, teljesen széttapossák őket . Egyik k(sérőllk, egy /lémet, a hullákat megpillantva elkiáltotta magát. - "Oh! Ez Joseph és Magda Goebbels!" A holtte tek, bár megfeketedtek, s némely helyen el is szenesed tek, de nem égtek el teljesen, s így könnyen fel lehetett ism mi Goebbels szovjetek számára i jól ismert vonásait. A házaspár azonosítását segítette az is, hogy az ös zeégett női holttest mellett a földön egy arany pártjelvény és egy megégett cigaretta tárca feküdt, amelyre rá volt vé ve: ,,34. X. 29. Adolf" A hivatalos jegyzőkönyv szerint: ,,1945. május másodikán Berlin váro ának központjában, a birodalmi kancellária épii/etének óvóhelyén, a bejáratfól néhány méternyire, Klimenko alezredes, Bisztrov és Hazin őrnagy a német Wilhelm Linge - a kancellária szakácsa - és Karl Schneider - a kancellária ga rázsának tecl1nikusa - berlini lakosok jelenlétében 17.00 órakormegtalálták egy férfi és egt) I1Ő elégett holttestét, mégpedig egt) alacsony termetű férfi tetemét, aki11ek a jobb lábfeje görbe (dongalábli), egt) e/égett fém protézissel, az NSDAP egyenruhájának megégett maradványaival, és egt) elégett arany je/vénnyeJ egt)iitt." A Goebbels gyerekek - Helga, Beide, Hedda, Holde, Hilde és Helmut (Hitler után valamennyit H betűvel kezdődő névre kereszteIték) holttestét május 3-án f1jin főhadnagy, a 207. lövészhado ztály kémelhárítá ának egyik szakaszvezetője fedezte fel a Bunker egyik helyiségében. A hat kisgyerek - öt kislány és egy kisfiú - hálóingben, még mindig az ágyában feküdt, betakarva. Elszíneződött arcuk mérgezés t sejtetett, a legidősebb (Helga) arcán lévő sérülések pedig dulakodásra utaltak. - Kinek a gt)ermekei ezek? - kérdezte Bisztrov őrnagy Hans-Erich Voss altengernagytóI, aki a haditengerészet összekötőjeként sokáig a Bunkerben tartózkodott, s áprili 30-án esett szovjet fogságba. Amikor a szovjetek megkapták tőle a felvilágosítást, ezeket a holttesteket is teherautóra pakolták, s a Plötzensee-be, bázisukra szállították, ahol a konyhában a tűzhe l y lapjára fektették őket. Itt hajnalban előbb Tolja Morozov, a Pravda fotóriportere

270

-J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

készített róluk felvételeket, majd az utcai világosságban Mihail Snejderov opera tőr filrnez te le ő k et a filmhíradó és a filmarchívum számára. Ekkor már jelen voltak a 3. Csapásrnéró Hadsereg és az 1. Belorusz Front tábornokai, törzstisztjei, valamint néhány szovjet újságíró is, akik közül a Pravda tudósítói, Borisz Gorbatov és Martin Merzsanov később magyarul is megjelent könyvekben írták meg az emlékeiket. Snejderov, akinek ekkor forga tott filmjét azóta is rendszeresen vetítik a televíziós műsorokban, így emlékezett a történtekre: - "Május 2-án este történt. A 3. Csapás mérő Hadsereg politikai osztályán tartózkodtam, az osztály vezetőjének számysegédjénél, al1llkor megérkezett egy tiszt, és jelentést tett arról, 110[51) megta/álták Goebbels holttestét ... A jelentéstétel után térden állva könyörögtem , hogy sehová se vigyék a holttesteket, ugyanis ott akartam filmre venn i, ahol ráta Iál tnk. Megfgérték, hogy teljesítik a kérésemet. Reggel azonban, amikor a hadsereg törzskari tisztjeinek e[51) csoportjával a helysz(/1/·e érkez tem, hogy megkezdjem a filmezést, kiderült, hogy Goebbelsnek, a feleségének és a gtJennekeinek a holttestét, s velük együtt Krebs tábornoknak a holttestét is átvitték fl hadtest törzskarára ... A holttestek asztalokon , illetve a padlón feküdtek. Goebbels teste félig elégett. A test alsó fele égett meg erősebben. A Wzt61 az egész teste megfeketedett, elszenesedett. Felöltőjél1ek és az illgének egy darabja is megmaradt, nem égett el. Ha eltekinliink az égési nyomoktól, Goebbels erősen hasonlított azokra a karikatl.írákra, amelyeket gyakran közöltek róla nálunk az újságokball, s elég könnyen lehetett azonosftflni.

Goebbels elszenesedett maradványai

271

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Mel/ette feküdt feleségének a holtteste. Ez a test teljesen összeégett, lehetetlen volt azonnal fel ismerni. Mint mondták, mind a két holttestet a bunker bejáratánál találták meg, a Birodalmi Kancellária közelében. A testek mellett üres, eredetileg gyúlékony folyadékot tartalmazó iivegeket találtak, és rengeteg összeégett papírt, azoknak az eszközöknek Goebbels holttestének azonosítását a nyomait, amelyekkel a holttesteket el a dongaláb megkönnyítette akarták égetm:. A holttestek azonban nem égtek el. Goebbels maradványain selyem zokni, sárga selyem nya kkendő, azon kerek, fémből készült NSDAP-jelvény, NSDAP egyenrulUl maradványai, fehér trikó maradványai voltak felismerhetők. A női holttest jobban elégett, de így is felismerhető volt egy sárgásbarna jerset) anyagból készült ruha , egy patentkapcsos övcsat, egy NSDAP-jelvény, és vörös hajmararlványok nyomai. A holttest azonban annyira összeégett, hogy alig maradt rajta b6rfelület, amely ne szenesedett, feketedett volna el, s az arcvonásai is

Voss altengernagy azonosítja a Goebbels család tagjait

272

-J

D S E P H

G O E B B E L 5

H A L Á L A

teljesen megsemmisültek .. .A helyiségben meglehetősen sötét volt a filmezéshez. Lassítva kész(tettem a felvéte/eket, hogy megnöve/jem a megvilágftási időt, s mégis kétséges volt, látható lesz-e valami is a filmen. Ezért aztán, amikor befejeződött a tanúk kihallgatása, azt kértem, hogy vigyék ki a holttesteket az utcára." A holttesteket ezután - a gyerekekével együ tt - átvitték egy nagyobb helyiségbe, ahol lebonyolították az azonosítási eljárást. Goebbels holttestét egy asztalra, Magda Goebbelsét és a gyerekekét a padlóra fektették le, majd sorra beruvták a helyiségbe azokat a német foglyokat - Hans-Erich Voss altengernagyot, Heinz Lingét, Hitler komornyikját, Karl Schneidert, a kancellária garázsának technikusát, Wilhelm Zimmet, a kancellária gondnokságának vezetőjét, dr. Kunz fogorvost és Wilhelm Lange szakácsot - , akik habozás nélkül, azonnal felismerték a maradványokat. A szovjetek azonban teljesen biztosra akartak menni, ezért a Goebbels azonosítását igazoló jegyzőkön yvet nem kevesebb, mint tizenhét emberrel íratták alá. A kémelhárítók a hibalehetóség kizárása miatt a holttesteket több mint 20 személynek mutatták meg, és amikor később elfogták Wilhelm Eckholdot, Goebbels személyi testórét, május 20-án vele is megismételték a halottszemlét.

A boncolást végző szovjet orvosbizotlság tagjai

273

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Goebbels boncolása csak a mérget igazolta. a pisztolvlövés! nem

Az azonosítás ok elvégzése u tán a törvényszéki orvosszakértői vizsgálat lefolytatására Tyelegin tábornok, az 1. Belorusz Front ka tonai tanácsának tagja adta ki a parancsot. A holttestek boncolását ebben az esetben is dr. Faust Skaravszkij alezredes, illetve az általa vezetett törvényszéki orvosi bizottság végezte el. A boncolásra május 7-én, a hadsereg sebészeti osztályán, Buch város tábori kórházának halottasházában került sor, ahol rendelkezésre álltak a szükséges felszerelések és felté telek. A boncolásnál a bizottság tagjain kívül - közismert szakértőként - jelen volt még az éppen Berlinben tartózkodó Gracsenkov professzor, s még néhány katona is. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a Goebbels gyerekek esetében a halál oka egyértelmúen "ciánvegyületb61 eredő mérgezés" volt, mert szájukban ampuIIamaradványokat talál tak, s a szervi vizsgálatok alkalmával is végig érezni lehetett a keserűmandula szagát. A Goebbels házaspár holttestének vizsgálata szintén rutineljárásnak bizonyult. A jól felismerhető férjjel ellentétben azonban a feleség almyira összeégett, hogy alig maradt b6rfelülete, ami el ne feketede tt volna. Magda Goebbels arcvonásai is teljesen megsemmisültek. Halálukat ciánmérgezés okozta. A bizottság feljegyzése Goebbels esetében ezt rögzítette: "Az alsó állkapocs jobb oldalán a fogak köz ött vékony, fehér üvegdarabkákat találtunk -

274

J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

all/pullaszihÍllkot: a tüdő bOllcolásánál pedig enyhe keserűmandula -szag érezhető. " A vegyelemzés egyértelmúen cián vegyület jelenlétét mutatta ki a véredényekben és a belekben is. A feleség szájában a szakértők szintén "vékony falú ampulla maradványait, kékes színű ampulla fejet" találtak, tehát ő is megmérgezte magát. A Goebbels házaspár boncolásakor azt is megállapították, hogya holttesteken - számos tanúvallomással ellentétben - lőtt seb nyomait nem találták. A Buchban elvégzett boncolásróI és a vizsgálatok eredményeiről május utolsó napjaiban tettek jelentést a legfelsőbb szovjet állami és Helga Goebbels az egyik szovjet boncolóorvossal katonai vezetésnek, majd ezt követően ezek a holttestek is osztoztak Hitler és Eva Braun holttestének kalandos sorsában. L6szeres ládákba pakolva, több alkalommal eltemetve és kiásva, végül 1946. február 20-án a Goebbels család nyolc tagjának maradványai is Magdeburgban, a lebetonozott udvar alatt találtak nyugalmat, s csaknem huszonöt évig ott is maradtak. Amikor 1970 márciusában Andropov utasítást adott a maradványok megsemmisítésére, ezeket a holttesteket is elégették, s a hamvakat beleszórták az Elba mellékfolyójába, a Bideritzbe.

275

.... F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

HEINRICH HIMMLER HALÁLA NINCS HOVA FUTNI Heinrich Himmler ss Reichsführer 1945. április 20-án, Hitler születésnapján jelent meg utoljára a nyilvánosság elő tt. A Bunkerben a tőle megszokott szervilizmussal köszöntötte Führerét, ismét biztosította hűségéről, s arra kérte, hogy használja ki az utolsó lehetőséget, s távozzon Ob ersalzbergbe, mielőtt végleg bezáru l az ostromgyűrú a város körül. Részt vett a haditanácson is, de aztán sietve távozott Berlinból, mert más, jelen lévő náci veze tőkhöz hasonlóan tanácsadói köre, holdudvara - Felix Kersten, Walter Schellenberg, Rudolf Brandt - segítségével már ő is a maga számára kedvező megoldást kereste a kibontakozó végjátszmában. Himmler parancsnoki helyzeténél fogva a többi náci vezetőnél jóval hamarabb tudatosította, hogy Hitler hatalmának és a Harmadik Birodalomnak vége. A Visztula hadseregcsoport parancsnokaként jól ismerte a hadsereg állapotát, a hadi helyzet kozmetikázatlan valóságát, ezért már hónapokkal korábban felvette a kapcsolatot a szövetségesekkel a semleges hatalmak - elsősorban Svédország - köz.vetitésével. Mindenekelőtt a Svéd Vöröskereszt alelnöke, Folke Bernadotte gróf, V. Gusztáv svéd király unokaöcscse volt ebben segítségére, akivel február 19-tól több alkalommal is tárgyaltak. Amikor Himmler azt a megbízást kapta, hogy utazzon Schleswig-HolsA hűséges Heinrich mégis elárulta főnökét teinbe, úgy érezte, hogy szabad keze 276

HEIN R ICH

HIM M LER

H A L Á L A

van, és Walter Schellenberg SS Brigade-Führernek, bizalmi emberének a közreműködésével megkezdte a tervei megvalósítását. Felvette a kapcsolatot Eisenhowerrel, Montgomery-vel, De Gaulle-lal, törzsének főnökét, Karl Wolffot pedig Rómába küldte, hogy különböző közvetítők közreműködésével a Vatikánnal kezdjen tárgyalásoka t, aminek eredményeként Wolffo t később titkos audiencián még XII. Pius pápa is fogadta .

DIPLO MÁ CIAI BAL LÉPÉSE K

A lehetséges menekülési útvonalak közül azonban a legjárhatóbb útnak a svéd kapcsolat lá tszott, ezért a "hűséges Heinrich" áprilistól intenzív kapcsolatban áUt Bernadotte-val abban a reményben, hogy közvetítésével tárgyalóasztalhoz ülhet a nyugati szövetségesekkel, s megállapodást köthet a l eendő béke lehetőségeiről, feltételeiről. A konspi rálás azonban rendkívüli módon megviselte az egyébként is rendkívül labilis idegzetű Himrnlert, aki áUandó rettegésben él t, hogy titkos tárgyalásai leleplező dnek, s felbőszítik a FüllIert, aki parancsot ad elfogására és kivégzésére. Az SS Reichsführer ezért folyamatosan pszichoszomatikus betegségekben szenvedett, magán különböző szervi bajokat diagnosztizált, időnként elviselhetetlen gyomorgörcsökre panaszkodott, s ezért tanácsadóvá elő­ lépett masszőrje, Felix Kersten rendszeres kezelései mellett folyamatos orvosi ellenőrzés és felügyele t alatt állt. Berlinbe is személyi orvosa, dr. Karl Gebhardt Hohenlychen-i szanatóriumából érkezett, mert az áprilisi napokban már nemcsak fizikailag volt kimerült, hanem úgy érezte, hogy a lelki összeomlás szélén áll. Pihenésre azonban soha nem volt ideje, mert a vég közeledtével minden perc számított, ezért a Bunkerben megtartott haditanács után néhány órával már ismét Bernadotte-tal kereste a kapcsolatot, s a Berlinben szerzett információk birtokában haladéktalanul tárgyalni akart vele. Főhadiszállására, Ziethenbe éjjel ll -kor érkezett vissza, ahol a kastélyban Schellenberg várta, aki e l őzőleg Harzwalde-ban a Zsidó Világkongresszus megbízottjával, orbert Masurral tárgyait a zsidókérdés új megoldásának l ehetőségeiről. A tárgyalások biztatónak mutatkoztak, ezért rövid pihenő után Himmler - személyi referense, Rudolf Brandt, és Schellenberg társaságában - hajnali háromkor megérkezett Hartzwalde-ba, ahol a Masurral folytatott tárgyalások végén megígérte, hogya nácik nem ölnek meg több zsidót a koncentrációs táborokban, s nem is evakuálják őket

277

F E L A D O T T

J Á T SZMÁK

a táborokból a hátországba, hanem átadják az oda érkező szövetségeseknek. Arra is ígéretet tett - miután Berlinben Hitlertól megkapta az engedélyt -, hogya ravensbrücki koncentrációs táborban fogva tartott lengyel zsidó nőket szabadon bocsá~a. A megbeszélések hajnali ötkor értek véget. Himmler kíséretével azonnal tovább utazott Hohenlychenbe, ahol Bemadotte gróf várta, aki a délelőtti órákban készült elhagyni Németországo t, de előzőleg Schellenbergnek sikerült rávennie, hogy az indu lás előtt a reggelinél még egyszer találkozzon Himmlerrel. Bernadotte szintén megpróbálta rábeszélni Hinunlert, hogy engedje át Svédországba a Neuengamméba internált dán és norvég fog lyokat, de a Reichsführer ezt a kérést már vonakodott teljesíteni. Tárgyaló partnere így csalódottan mondott búcsú t, s amikor az őt kikísérő Schellenberg elköszönt tőle, s megpróbálta rávenni, hogy a gróf repüljön Eisenhowerhez, s készítsen elő egy találkozót a szövetséges ka tonai erők főparancsnoka és az SS Reichsführer között, a hadi helyzettel pontosan tisztában lévő Bernadotte közölte: " A birodalmi vezető már nem fogja fel saját helyzetének fl realitását. Én már nem tudok rajta seg{teni. Első látogatásom után kellett volna Németország sorsát a kezébe vennie, és ön, kedves Sche/lenberg, jobban tenné, ha saját magára gondolna." Tárgyalásainak kudarca és a hadi helyzet reménytelensége azonban nemhogy cselekvésre sarkallta, de ismét beteggé tette Himmlert, akinek környezete tanúsága szerint - fogalma sem volt, hogya továbbiakban mit tegyen. Mindig is ingadozó jellem volt, aki nehezen és késve szánta rá magát a cselekvésre, a felelősségvá ll a l ásra. Ezúttal azonban már nem marad t ideje a tétovázásra, de Hinunler e talán utolsó, sorsdöntő pillana tban sem tudott határozott jellemkén t önállóan dönteni, s a vívódásokba ezúttal is belebetegedett. Csodakezű masszőrje azonban április közepé től már nem volt mellette, ezért Himlnler a rátörő kínoktól (gyomorgörcs, ideggörcs) gyötörten, tehetetlenül feküdt az ágyán, és Schellenb rgnek panaszkodott, aki megpróbált lelket verni a főnökébe . Hitler végóráira és elhatalmasodó betegségére (Parkinson-kór) u talva, valamint a soha vissza nem térő kedvező pillanatot emlegetve, további cselekvésre biztatta Hinuniert, és a kései ebéd után sikerült is olyan állapotba hoznia, hogya törzs elindulhatott Wustrowba, a főhadiszállás ra. Az előrehaladás azonban nem volt könnyű. A még járható utakon ekkor már hátrafelé özönlő, felbomlott csapatokkal találkoztak, minden irányban kisebb-nagyobb katonai csoportok, konvojok mozogtak, S az eldugult utakat ráadásul még a szövetséges repülőgépek is rendszeresen támadták.

278

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

Falke Bernadatle.

aki Himmler ajánlatát közvetítette a szövetségeseknek

HimmJer Wustrowban összeköttetésbe lépett a berlini Bunkerban hagyott összekötő tisz~éveJ, Hermann Fegeleinnel. akitől megtud ta, hogy Hitler április 22-én véglegesen eldöntötte, hogy Berlinben marad, és a végsőkig harcol. Ez jó hír volt, mert elméletileg további lehetősége t kínált Himmlernek a külön tárgyalásokhoz. A fron t gyors mozgása azonban őt is menekülésre kényszerítette. Wustrowot is ki kellett üríteni, mert a közelben már szovjet fe ld erítő csapatokat láttak. Himmler stábjával visszatért Hohenlychenbe, ahol egyre inkább úrrá lett rajta a kétségbeesés. - Va lamit most kezdenem kell, Schellenberg, de nlit? - kérdezte adjutánsától, aki utolsó szalmaszálként még egy találkozást javasolt Bernadotte gróffal. Himmler elfogadta a javaslatot, s megbízta Schellenberget, próbálja megtalálni a grófo t, s kérje meg, hogy továbbítson a nyugati hatalmaknak egy kapitulációs nyilatkozatot. Schellenberg április 23-án délután 15 órakor a dán határ közelében, Flensburgban érte utol Bernadotte-t, aki úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nem szükséges többet találkoznia Himmlerrel, ehelyett sokkal célszerűbb volna, ha az SS Reichsführer egy Eisenhowernek címzett levélben ajánlja fel a felté tel nélküli kapituláció t. Mivel Schellenberg kizártnak tartotta, hogy amíg Hitler él, Himn1ler vállalkoznék ilyen nyilatkozatra, javasolta, hogy mégis kerüljön sor a személyes megbeszélésre.

279

.....

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Bernadotte ebbe végül beleegyezett, s az újabb találkozóra este 22 órakor Lübeckben, a svéd konzulátus épiiletében került sor. Himmler ezúttal már hajlandónak bizonyult a dán és norvég foglyok elszállítására, és szándékát, valamint a tárgyaláson elhangzottakat Christian Günther svéd külügyminiszterhez címzett nyilatkozatban meg is fogalmazta: "Nekiink, némefeknek, ki kell jelentenünk, hogy legyőztek bennünket, és arra kérem önt, közölje ezt a svéd kormány útjáll Eisenhower tábornokkal, hogya további vérontást elkeriiljiik. De nekünk, nimeteknek, lehetetlenség az oroszok előtt kapitulálni, és különösen lehetetlen nekem. Ezek ellen tovább fogunk harcolni, míg a nyugati hatalmak front ja felváltja a német frontot."

Bernadotte késznek mutatkozott a kapitulációs nyilatkozatot továbbítani, mint ahogy tudomásul vette Himmler további bejelentés ét, aki azt állította, hogy napokon belül joga lesz további döntéseket is hozni, mert a Führer lemondott az életéről, s a helyére lépve ő tárgyalhat majd a szövetségesekkel Németország háború utáni sorsáróL

A uHŰSÉGES HEINRICW ÁRULÁSA

Himmler küldöttségével éjjel fél kett6kor távozott a konzulátusról, és szokatlan módon ragaszkodott ahhoz, hogy maga vezethesse a gépkocsiját. Zaklatott idegállapota miatt azonban annyira idegesen hajtott, hogy az autó hamarosan árokba csúszott, s negyedórába telt, amíg folytathatták az utat. Ám a továbbiakban is olyan bizonytalanul vezetett, hogyamellette ülők állandó életveszélyben érezték magukat, míg meg nem érkeztek a fő­ hadiszállásra. Himmlert "bátor lépése" ezúttal is megijesztette, s néhány óra elteltével már kezeit tördelve járt le-föl a szobájában. Kísérői - mindenekelőtt Schellenberg - próbálták ugyan meggyőzni arró!, hogy nem szegte meg a német nép iránti hűségét, de nem sikerült eloszlatni kételyeit, mert árulástól tartva attól félt, hogy Hitler a következő órákban likvidáltat ja. Himmlerben ekkor már csak az tartotta a reményt, hogy nagyon bízott abban, mégis sikerül tárgyalóasztalhoz ülnie Eisenhowerrel. Környezetének feljegyzéseiból tudjuk, hogy nagyon készült erre a tanácskozásra. Elkészíttette a találkozó forgatókönyvét, s még annak protokolláris részleteit is megtervezte: tanácsadóival megvitatta, hogyan üdvözölje - nád karlendítéssel, avagy kézszorítással - tárgyaló partnerét, ő nyújtsa-e elsőnek a kezét, vagy várjon Eisenhowerre, felvegye-e az SS egyenruháját, vagy

280

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

öltözzön civilbe, kitegye-e az összes kitüntetését, vagy csak a legfontosabbakat stb. Himmler reményei azonban hamar semmivé váltak. A nyilatkoza t kézh ezvétele után a svéd külügyminiszter magához hívatta a brit és az amerikai nagykövetet, és megkérte őket, hogy hozzák Himmler javaslatait az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának tudomására. A szövetségesek elutasító válasza április 26-án érkezett meg. Bár az angolszász szövetségesek kezdetben megfontolásra érdemesnek tartották a javaslatot, a gyorsan változó hadi helyzet miatt az okafogyottá vált. 1945. április 25-én Washingtonban Truman elnök Marshall tábornokkal és Leahy admirálissal vitatta meg egy külön tanácskozás keretében Himmler javaslatait, s eközben Truman ChurchilIt is felhívta telefonon, aki - Leahy admirális tanúsága szerint - lehetségesnek tartotta, hogy elfogadják Himmler javaslatát. Erről Churchill is beszámol emlékirataiban. Április 25-én az angol kabinet is ülést tartott, amely - Churchill szerint elfogadott egy ezzel kapcsolatos határozatot, miszerint tárgyalásokat kezdenek HimmJerrel a három nagyhatalom nevében, jóllehet, nem ismerik Moszkva álláspontját. "Egyikünk sem kezdhet különtárgtjalásokat, ugyanakkor a legkisebb mértékben sem lehet csorbítani Eisenhower és Alexander jogát, hogy helyi fegyverletételt elfogadjon. " Bár az angolszász hatalmak felső politikai és katonai vezetésében számos híve volt a németekkel kötendő alkunak, a hadi helyzet gyors változása nyomán bel- és külpolitikailag is lehetetlen volt a tárgyalások nyílt felvé tele. Április 25-én a Berlintől északra támadó szovjet csapatok Potsdam körzetében egyesültek az 1. Ukrán front egységeivel, s ezáltal a gyűrű gyakorlatilag bezárult Berlin körül. Hitler és a Berlinben rekedt nád vezetés számára nem volt többé menekvés. Még ugyanaznap az I. Ukrán front egységei Torgaunál elérték az Elbát, s találkoztak az 1. amerikai hadsereg csapataival, aminek következtében émetország területe és a még harcban álló német fegyveres erők is megosztottá váltak. Ilyen körülmények között a hitleri vezetés tagjaival, különösen a tömeggyilkos Himmlerrel tárgyalni politikai öngyilkosság lett volna, hiszen napok, vagy akár órák kérdése volt a végső összeomlás, s a háborús bűnökkel vádolt náci vezetők elfogása. Erre vonatkozóan Montgomery naplójában is találunk feljegyzést: ". , .értesítést kaptam a hadügtjminisztériumtól, hogy Himmler 24-én a Svéd Vöröskereszt útján felaján lotta a fegyver/eté/elt .. . Az értesítéssel nem sokat tör6dtem ... a közeledő oroszok sokkal veszélyesebbek voltak, mint a meg-uert németek. Tudtam, a Németország elleni havorú gyakorlatilag befejeződött. A fontos és 281

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

közelebbi fe/adat az volt, hogy teljes sebességre kapcso/junk, és elérjük a Baltitengert ... Ez volt az egJ)etlen módja annak, hogt) megakadályozzuk az oroszok behatolását Schleswig-Holsteinbe és onnan Dániába." Truman április 26-án ennek az új hadi helyzetnek az ismeretében, s az ebből adódó következtetések szellemében ismertette Himrnler javaslatát Sztálinnal: "Az Egyesült Államok kormánya, a brit és a szovjet kormánnyal fennálló megegJ)ezésül1khöz híven úgy véli, hogy a kapituldció egJ)edüli elfogadható feltétele: a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok előtti feltétel nélküli kapituláció minden fron ton ... " Válaszában Sztálin ezt írta: "Him111lernek küldendő válaszát, amelyet a szovjet [rontat is beleértve valamel/nyi fron tra kiterjedő feltétel nélküli kapituláció szel/emében szövegezett meg, tökéletesen helyesnek tartom. Kérem Önt, já/jon e/ javaslata szellemében, mi oroszok pedig kötelezzük magunkat, hOgJJ foly tat juk rohamainkat a németek ellen." A szövetségesek elutasító válaszát, s a kizárólag feltétlen megadásról szóló ultimátumot a svéd konzulátusról gróf Levenhaupt konzul azonnal továbbította Schellenbergnek, azzal a megjegyzéssel, hogy a tárgyalások nem alakulnak kedvezően , a szövetségesek nem akarnak Himmlerrel tárgyalni. Schellenberg óvatosságból nem közölte azonnal a hírt főnökével, így annak reményei még egy napot éltek. De április 27-én már nem várhatott a selyemzsinórral kecsegtető lill átadásával, mert a Flensburgba érkező Bernadotte gróf is megerősítette, hogy a nyugati hatalmak részéről - tárgyalófélként - Himmler személye a továbbiakban szóba sem jöhet. A rossz hirt Schellenberg vitte meg Himmler főhadiszállására, s a kényes helyzetről emlékirataiban is beszámol: "Azzal kellett most számoln om, hogy Him1111er engem fog a békekezdeméllyezés kudarcáért felelőssé tenni. Az a lehetőség is fennállt, hogy engem most már /ikvidálhatnak. Hogy fedezzem magam , eszembe jLltott, hogy egy asztro/ógussal, akit Hin1/nler személyese n ismert, és sokat tartott fel01e, összeköttetésbe lépjek, és megkbjem, kfsérjen el azzal, hogy Hinlln/ernek akar horoszkópot készíteni. Bizonyos voltam benne, hogy ez csillapítalli fogja Himmler csalódás által kiváltott reakcióját. Jól gOI/doltam. HinllnJer rendkívül rossz hangulatbal1 volt a szrivetségesek elutasító válasza miatt, és még inkább bosszankodott, hogya viltfgsajtó fe/kapta az ügyet. Mégis, a beszélgetés - várnkozásom ellwére - béké- Walter Schellenberg. sel/ fo/y t le." Himmler személyes tanácsadója 282

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

Schellenberg jól számított, hiszen régóta ismerte főnöke minden titkát. Himmler - akárcsak Hitler - miközben világuralmi terveket dédelgetett és milliók élete felett dön tött, a hétköznapokban az orvosok és az asztrológusok "rabja" volt. Hitler - a mások által csak "kuruzslóként" emlegetett - dr. MorelItől, Hinm11er Felix Kerstentől függött, ugyanakkor minden fon tosabb döntése el őtt a Führerhez hasonlóan Ő is kikérte a jövőlátók, okkultisták, asztrológusok véleményét. Schellenberg Hamburgban bukkant rá arra a Wulf nevű asztrológusra, aki méregkeveréssel, szanszkrittal, jóslással és horoszkópok készítésével egyaránt foglal kozott, s hamarosan Himmler bizalmi emberévé lépett elő. Minden fontos döntése előtt elkészítette a horoszkópját, s így ő is nagyban befolyásolni tudta a rettegett náci hóhér döntéseit.

A KE GY VE S ZTETT Közreműködésére,

a jóslataira ezúttal szükség is volt, mert Himmler béketapogatózásairól értesítették a Reuters hírügynökséget, amely 28-án világgá kürtölte a szenzációt, melyet természetesen átvett a világsajtó, s a Bemadotte-val folyta tott tárgyalásokról április 28-án a londoni BBC adása is beszámolt. A hír a rádióadások révén eljutott Dönitzhez, és este kilenckor Hitler és környezete is értesült róla a Bunkerben. Goebbels egyik munkatársa a propagandaminisztériumban a stockholmi rádiót hallgatva figyelt fel a tudósítás ra, s annak gépelt változa ta hamarosan Bormann kezében vol t, aki azonna l felkereste Hitlert. A Führer éppen Ritter von Greimmel tárgyalt. s éktelen haragra gerjedt az árulás hallatán. Hanna Reitsch írja emlékezéseiben: nA férfiak és nOK sírtak és kiabáltak a dühtől, a félelemtől és a kétség beesés től. Mil/tha l11indl/yájan egyet/en esze/ős görcsben rángatóztak volna . Mindazokat, akikre Hit/erre/ együtt az elkerülhetetlen pusztulás várt, vad hisztéria fogta el és a gyI71ölet az ebből kisiklott Himm/er iránt. Hitler tombolt, akár egy őrli /t. Arca kivörösödött és teljesen e/vnltozott. Azt hajtogatta, hogy /lem szabad lIIegel/gedlli, hogy az nmló e/kerülje a bosszút, s ő /egJjerl a Fiihrer örököse. Azután teljes apátiába ZI/ha/It. " A drámai hír után hamarosan újabb rossz hír is érkezett a Bunkerbe: küldönc hozta a jelentést a frontvonalból, miszerint a szovjetek már a Potsdamer Platznál járnak, és a végső rohamra készülődnek. Hitler a hír hallatán azonna l visszavonult, hogy Bormann és Goebbels társaságában megvitassa a teendőket, majd magá hoz kérette von Greim-t, a Ltúh.vaffe újon-

283

F E L A D D T T

JATSZMÁK

nan kinevezett parancsnokát, valamint Hanna Reitsch pilótát. Megparancsolta nekik, hogya Brandenburgi kapunál elrejtett utolsó repülőgéppel, a Pradival haladéktalanul repül jenek Rechlinbe, ahonnan a megmaradt repülőgépek szálljanak fel, s bombázzák a támadásra készülő szovjet csapatok állásait. Von Greim másik feladata az áruló Himmler letartóztatása volt. A tábornok ezért április 29-én Rechlinből Plönbe, Dönitz főhadiszállására repül t tovább, hogy átadja Hitler Himmler őrizetbe vételére vonatkozó parancsát. Ebben az okiratban a Führer Hinunlert és Schellenberget megfosztotta minden tisztségétől, így a továbbiakban már nem volt törvényes tárgyalási alapjuk sem a megbeszélések folytatására. Az "áruló" letartóztatására azonban nem került sor. Április utolsó napjaiban Himmler ugyan miJldennap megjelent Dönitz fóhadiszállásán, de túlságosan erős, felfegyverzett SS-kíséret mozgott vele ahhoz, hogy bárki megkockáztassa az őri­ zetbe vételét. Hitler csak úgy tombolhatta ki magát, hogy Himmler összekötőtisz~ét, Fegeleint elfogatta, s tétovázás nélkül kivégeztette. Őrizetbe vételekor Fegeleinnél rendkívül érdekes dokumentumokat találtak egy aktatáskában. Ezek között számos feljegyzés dokumentálta, hogya "hűsé­ ges Heinrich" miként próbált meg kapcsolatokat teremteni a nyugati szövetségesekkel. Ráadásul ezekben hangsúlyozta, hogya tárgyalásokat Hitler utasítására teszi. A Führert "kompromittáló" dokumentumokat természetesen azonnal elégették, s mielőtt öngyilkos lett volna, Hitler nyomatékosan felhívta környezetének figyelmét, hogy az áruló tette nem maradhat megtorlatlanul. Himrnler a Führer haláláról Dönitz fóhadiszállásán, PI önben értesült. Itt tudta meg azt is, hogy végrendeletében Hitler nem rá, hanem Dönitzre ruházta át az államfői hatalmat, akivel még aznap este megpróbált tárgyalást kezdeményezni. Dönitz azonban csak magánbeszélgetés keretében volt hajlandó fogadni. Különösebb kommentár nélkül átnyújtotta Himrnlernek BormalUl Berlinből érkezett üzenetét, amely a kinevezését tartalmazta, majd közölte vele, hogya továbbiakban nem számít rá a megalakí~ tandó új kormányban. A berlini u tasítás ellenére azonban a CÍmétől és hatalmától megfosztott SS Reichsführer letartóztatására nem vállalkozott, mint ahogy nem lépett fel azok ellen a politikailag szalonképtelenné vált náci vezetők ellen sem, akik ezekben a napokban sorra felbukkantak a fő­ hadiszállásán. Hirnmler a tárgyalást követő napokban rendkívül búskomor hangulatban volt, s komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy nemcsak a politika 284

r

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

színpadáról vonul vissza véglegesen, de öngyilkosságot követ el. Környezetének is bejelentette, hogya továbbiakban nincs már abban a helyzetben, hogy bármilyen formában is befolyást gyakoroljon az eseményekre. "Menesztése" május 6-án vált hivatalossá, amikor Dönitz átadta neki azt a végzést, amelyben - tőbbek között - korábbi funkciói megszűnését fogalmazták meg, s így a továbbiakban nem tekinthette magát SS Reichsführernek sem. Vagyis az intézkedés után lényegében már csak olyan címeitől, hivatalaitól és ezáltal hatalmától megfosztott tömeggyilkos és háborús bűnös volt, aki joggal számíthatott a vele szembeni kérlelhetetlen megtorlásra. Schwerin von Krosigk, az új német kormány belügyminisztere nem sokkal a német kapituláció előtt ezért azt javasolta Himmlernek, hogy az új helyzetéből fakadó lehetőségek közül a kisebbik rosszat választva haladéktalanul jelentkezzen Montgomery főhadiszállásán, s a nyugati szövetségeseknek adja meg magát.

A MENEKÜLES

Himmler azonban erre nem volt hajlandó. Inkább úgy döntött, hogy egyre fogyatkozó kíséretével, a leghűségesebb embereivel ellenke7;ő irányba, délre, Bajorország felé veszi az irányt. Néhány napig ismét döntésképtelenül hezitált egy pi'uasztházban, majd tizenegy emberével május 1O-én elindult Flensburgból, hogy az Alpokban szerveződő Werwolf egységekhez és az ott bujkáló SS-vezetőkhöz csatlakozzon. Indulás előtt a csoport tagjai lecserélték az egyenruhájukat, átöltöztek vagy letépkedték a rangjelzéseiket, hamis iratokat szereztek be. Himmler papírjai Heinrich Hitzinger nevére szóltak, aki korábban az SD fennhatósága alá tartozó Geheime Feldpolizei (GFP - titkos katonai rendőrség) különleges egységének őrmes­ tereként szolgált, és május 3-án szerelt le. Himmler ennek megfelelően rangjelzésektál megfosztott katonai ruházatot viselt, ami fölé hosszú, bó esőkabátot kanyarított, jellegzetes bajuszát levágta, s eldugta közismert cvikkerét is, álcázásképpen helyette bal szemére sötét s2emvédőt helyezett, mintha súlyosan megsebesült volna. A vele tartó csoporthoz két adjutánsa, személyi testőre, Wemer Grothmann S5-0berstunnbahnführer és Heinz Macher S5-Hauptsturmführer, valamint dr. Karl Brandt, dr. Karl Gebhardt, OUo Ohlendorf, Josef Kiermayer, és közlegényként még 6-8 Waffen SS-katona tartozott. Valamennyien a Geheime Feldpolizei pecsétes papírjaival indultak útnak, nem is sejtve, 285

F E L A D O T T

!

JATSZMÁK

hogy ez is egyike azon alakulatoknak, amelyek az elkövetett bűneik miatt a szövetségesek fekete listáján szerepelnek, s tagjait nemcsak fokozottan ellenőrizték, de őrmesteri rangtól felfelé automatikusan őrizetbe is vették. A másik fontos tény, amiről Himmler csoportja nem tudott, hogy a szövetségesek már rendelkeztek olyan információval, amely arról tudÓSÍtott, hogya Reichsführer-SS elhagyta Flensburg környékét, és dél felé, Bajorország irányába tart, ezért a lehetséges ellenőrző pontokon fokozott éberséggel figyelték a felbukkanását. A bujkáló nácik esélyeit tovább csökkentette, hogy az amerikaiak május elején felszabadították Buchenwaldot, s az ott tapasztaltak, látottak világszerte megdöbbenést keltettek, miután a Stars and Stripesban fotókat publikáltak a szörnyűségekről. A fotókat Flensburgba, Dönitz főhadiszállására is eljuttatták, ahol Dönitz kabinet je 7-én hajnalban 2 óra 30-kor döntött úgy, hogy elfogadja a szövetségesek feltételeit, s feltétel nélkül megadja magát. Jodl aláírta a háború befejezését jelentő nyilatkozatot, amely május 8-án éjféltől lépett életbe. Himmlernek ettől kezdve semmi esélye sem volt a menekülésre. A koncentrációs táborokban készült fotók nyilvánosságra kerülése után Hitler után (akinek haláláról ekkor még nem értesültek a nyugati szövetségesek) ő volt a kettes számú háborús bűnös, a második legkeresettebb náci a földtekén. A csoport május 12-én négy gépkocsival érkezett meg Marne-ba, ahonnan jobbnak látták, ha a menekülő-hazatérő katonák közé vegyülve, gyalog folytatják útjukat az Elba északi partján. A térségben ezekben a napokban nagyon sok hozzájuk hasonló, egységétől, alakujatától elszakadt német katona mozgott, ezért a csoport nem keltett feltűnést, különösen, hogy a szabad ég alatt, elhagyott tanyákon vagy állomásokon aludtak. Egy halász még aznap Brunsbüttelnél- 500 birodalmi márkáért - átvitte a csoportot az Elbán, s a társaság lassú menetben május 18-án elérte Bremervörde városát, ahol a továbbhaladás érdekében át kellett menniük az Oste folyó hídján, amelyet az angolok őriztek, és mivel a híd fontos csomópont volt, a szövetségesek fokozottan ellenőrizték az itt átke16k személyazonosságát. A városba érkező csoport az ellenőrző ponttól kellő távolságban, a Waldstrasse 165.-ben, egy nagyobb parasztházba, Dankersékhez szállásolta be magát, s néhány napig várakoztak, miközben megpróbálták felderíteni az átkelés körülményeit. Előszőr a hivatalos utat próbálták végigjárni, kétszer fordultak igazoló papírokért Dohrmannhoz, a britek által kinevezett körzeti tanácsoshoz, aki azonban mindkétszer elutasította a kérelmüket. A csoport ezt követően határozott úgy, hogy helyi igazolások

286

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

A malom és a híd, ahol a brit ellenőrz ésen fennakadt Himmler és kísérete

nélkül is megkísérlik az átjutást. A hídnál bemutatják a maguk kreálta leiratokat, Iniközben olyan beteg és sebesült katonáknak tettetik magukat, akik egy orvos felügyelete alatt Münchenbe tartanak. Mivel dr. Gebhard t beszélt angolul, ó látta el az ezzel járó feladatokat, Josef Kiermayer pedig arra vállalkozott, hogy közelebbről is szemügyre veszi az

szerelő

átkelőhelyet.

Dr. Gebhardt és Kiermayer május 20-án délután 15 órakor indult útnak az ellenőrző pont felé azzal, hogy tájékozódnak, s ha lehetséges az átjutás, akkor visszatérnek a többiekért. A híd őrzés ével megbízott brit 51. Highland skót lövészhadosztály katonái 16 órakor igazoltatták őket a hídnál, s a papírokat látva Ken Ba isbrown őrmesterhez, az Intelligence Corps szolgálatban lévő tagjához irányították őket a Wilhelm Lohse-féle malomhoz. Baisbrown a papírok átnézése után szintén felfigyelt az iratokon szereplő Geheime Feldpolizei (GFP) jelzésekre, hiszen ez az egység is szerepelt azon, a szövetségesek által kiadott listán, amelyre az SD, a Gestapo és az SS azon alakulatait vették fel, amelynek tagjai automatikusan az "azonnal őrizetbe veendő" ka tegóriába tartoztak. Kérdéseire Gebhardt közölte, hogy beteg katonákkal érkezett az e ll enőrző ponthoz, akik a városban egy házban várnak visszatérésére, és szeretnének továbbhaladni célállomásuk felé. A britek készségesnek mutatkoztak, s az orvost - Kiermayerrel együtt

287

FELADOTT

JÁTSZMÁK

- két teherautón - brit őrség kiséretében - visszaküldték a hátramaradottakért. Ezalatt Ken Baisbrown informálta főnökét, John Hoogot a két gyanús német jelentkezéséről, s megállapodtak a vissza térő németek őrizetbe vételéről, akik hamarosan meg is érkeztek. Gebhardttal további tíz német érkezett vissza az átkel6helyre, de Himmler és két testőre nem volt köztük. A papírok gondos átvizsgálása során a korábbi gyanú tovább erősödött, egyrészt mert a németek összevissza beszéltek, s azt állították, hogy nem tartoznak össze, nem egységből valók (bár korábban Cebhardt ezt állította), ugyanakkor a papírok mind május l -je után készültek, s mint az egyik britnek, Arthur Brittonnak feltűn t, a pecsétet is ugyanazon CFP-irodában ütötték rájuk, bár látszott, hogy egyes esetekben a felirato t megpróbálták elhalványítani, elmaszatolni. Vagyis a papírok minden bizonnyal hamisak voltak, ezért a csoport tagjait további ellenőrzés céljából elkülönítették, s Britton - Baisbrown társaságában - megkezdte kihallgatásukat. A németek egyike hamarosan be is vallotta, hogy ez az SD főhadiszállásának bélyegzője, s hogya csoport tagjai valamennyien a CFP kötelékébe tartoznak. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a csoport tagjait 18 órakor hivatalosan is őrizetbe vegyék, s teherautón Westertimke-be, az ottani civil gyűjtőtábor­ ba szállítsák át. Mielőtt azonban elvitték volna őket, az angolok azt is megtudták, hogy további "három beteg bajtárs" érkezése várható, akik a csoporttól lemaradtak. A britek - Cebhardt társaságában - vissza is mentek a házhoz, de nem találták meg a hiányzókat.

ÖRIZETBEN

Miután a csoport tagjai nem tértek vissza, a többiek től biztonsági okokból különvált Hírnmler és két testőre (Werner Crothmann, SS-Obersturmbannfülrrer és Heinz Macher, SS-Sturmbannführer) úgy vélte, hogy társaik valószínűleg átjutottak az ellenőrzőponton, ezért egynapos bujkálás után, május 22-én ők is megkísérelték az átkelést. A trió azonban nem érte el a hidat, mert egy mozgó brit járőr megállította őket a város főutcáján, és az őrize tbe vetteket beszállították a malomban kialakított őrszobára. A németeket délután 17 órakor ismét Britton fogadta, aki azonnal telefonált a főnökeinek, hogy megérkezett a hiányzó három ... A gyanúsítottakat hamarosan többen is faggatták, de Baisbrown elsősorban azt a fájdalmas arccal, keserves pofával maga elé meredő "harmadikat" tartotta szemmel, akiről a szenvtelen arccal várakozó, motoros bőrkabáto t visel ő, robusz-

288

HEINRICH

HIMM L ER

H A L Á L A

· guwera'....... ~ tus testalkatú testőrök azt álARREST REPORT. lították, hogy beteg a gyomra és ápolásra szorul. A britek teát és szendvicseket hozattak az őrizete­ .'_U"" •• _"" mindhármukat őrizetbe vet{~"'~""I'9I\III!IIJ8_~ 1. ........" ""
»«'._

~ _~~/~.

.

.~

...

289

F E L A D O T T

JÁTS

Z MÁK

Himmler kihallgatása egy helyszínen készült rajzon

a gyanúsított mellé, miközben két társát elvezették. Aztán megkezdődö tt a fogoly kihallgatása, de a briteknek nem volt nehéz dolguk. Hitzinger őr­ mester előbb levette a szemvédőjé t, s helyére szemüveget tett föl, majd amikor a nevét kérdezték, halkan azt válaszolta: Heinrich Himmler. .. A fejleményekről Selvester azonnal tájékoztatta a 2. Brit Hadsereg parancsnokságát Lüneburgban, ahonnan 19.3D-kor Rice őrnagy, a titkosszolgálat tisztje érkezett a helyszínre, hogy azonosítsa Hirnmlert. Kérte a foglyot, hogy írja le a nevét egy papírlapra, majd az aláírást összehasonlították azzal a hiteles aláírással, amit Rice magával hozott. Nem lehetett kétséges, Himmler a fogoly. Rice ennek tudatában már nehezen uralkodott magán. Himmler orra alá dugta a magával hozott, buchenwaldi táborban készült fotókat, s megkérdezte, hogy mi a véleménye ezekről a borzalmakról. Hirnmler flegmán kérdéssel válaszolt: "Felelős vagyok a beosztottaim tetteiért?" Ezután következett a testi motozás, amit Selvester személyesen hajtott végre, mjközben a levetett ruhadarabokat egy őrmester külön-külön is átvizsgálta. Hirnmler kabátjában Selvester talált egy fém kapszulát, amely egy kis üvegfiolát rejtett. Tud ta, mit tartalmaz, de azért megkérdezte Himmlert is, aki a következőket válaszolta: "Ez a gyógyszerem. Gyomorgörcsök ellen van." Selvester később talált még egy férnkapszulát, de abból már hiányzott az üvegfiola, s ebből arra következtetett, hogy azt Himmler magához vette, s valahová elrejtette. Ismét átku tatták valamennyi ruháját, megnézték a testnyílásait, a haját, átvizsgáltak minden elképzelhe tő 290

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

rejtekhelyet, de mivel nem találták, arra köve tkeztettek, hogy csakis a szájában lehet. A vizsgálatot azonban itt már nem folytatták, mert attól tartottak, hogy ha megkérik, nyissa ki a száját, akkor elharapja az ampullát, s azonnal meghal. Márpedig életben akarták tartani! Selvester ezért úgy tett, mintha befejezte volna a motozás t, és teával, szendviccsel kínálta meg Himmlert abban a reményben, hogy az étel elfogyasztása elótt kiveszi az ampullá t a szájából. Himmler azonban anélkül ette meg a kenyeret, hogy a fiola el őkerült volna. A britek eközben intézkedtek, hogya foglyot átvigyék a 15 km-re lévő LÜlleburgba, a 2. Brit Hadsereg főhadiszállására, ahol külön épületet rendeztek be a magas rangú náci foglyok számára. 21.45-kor Michael Muprhy ezredes, a 2. Brit Hadsereg titkosszolgálatának főnöke érkezett meg a táborba, hogy átvegye a fogoly felügyeletét. Jelenlétében Himmlert újra levetkőztették, átvizsgálták a testét, de ezúttal sem találták meg nála a kapszulát. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogya kapszula vagy a végbelében, vagy a szájában lehet, de ennek hollétét - úgy döntöttek - már Lüneburgban fogja az alaposabb orvosi vizsgálat kideríteni. Mivel Himmler nem volt hajlandó felvenni a brit egyenruhát, az átszá1lításhoz egy pokrócba burkolták, és bakancsot adtak rá, különben csak ing, alsónadrág és zokni volt rajta. Útközben Murphy az egyik elágazásnál nem volt biztos a helyes ú tirányban, de bizonytalankodását látva Himrnler önként megszólalt, és kisegítette: "A /üneburgi úton megyiil1k!" Lüneburgban Himmlert a 2. Brit Hadsereg főhadiszá ll ására, az Ulsener Strasse 31/ A-ba, a hírszerzés épületébe vitték. A britek itt már nagyon óvatosak voltak, ezért dr. Wells orvos-százados is jelen voJt a kihallgatáson. Két nappal korábban ugyanis ő ri zetbe vételekor Hans Prutzmann, SSObergruppenführer, a Werwolf mozgalom szervezője ugyanitt sikeres öngyilkosságot követett el egy öngyújtóba elrejtett ciánkapszulával. Ezt a blamázst a brit hírszerzők ezú ttal szerették volna elkerülni. Nem akartak hibázni, ezért nagyon körwtekintóen jártak el. Kihallgatás el őtt Himmlernek még a kezét is alaposan megmosták, nehogy a méreg a körme alatt legyen elrejtve. Aztán dr. Wells az épület utcára néző sarokszobájában - a brit titkosszolgálat tisz~einek jelenlétében - megkezdte az orvosi vizsgálatot. Himmler látszólag készségesen együttműködött. A doktor meghallgatta a szívét a tüdejét, megnézte a kezét, a lábát, a többi testrészét. Utoljára megkérte, hogy nyissa ki a száját, amit Himmler meg is tett, de eközben ösztönösen hátravonta a fejét. Az orvos ennek ellenére jó állapotú fogsort látott, több aranytömésú foggal, ám baloldalt hátul valami

291

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

HIMMLER. THE MOST SINISTER FICURE IN CERMANY, COMM1TS SUleIDE. ._ __

J;i\>~

":::>~::':':'::.'

..... .... t:.......

w.",.,. ••

~ ..

--

. - - Of"-'-

( -

);!i~)l->'

;li

1'1

.~.~

*"nI"'~

".n~',.

..... ~u

..-

~~

""._f:. H. ·~ .. _

"'''~.I'~~~.'i

~,.-.- ~~

'"

~

MI-

If

i!9 H

..h ..

.. - . . . . . . ~.

<-H~' ... ~,

~

~

__

... R9Jo1fII1L...

_~'" h~~ ~

d!:. _.-

~ ~, .",.,..,....., ~ ... at .. ~ 'ItU
\.o

UI('

..,.~

~

_Ii"~ ~

!I~.I""."....'O:H~ '~ .. ~io--..u.,.,t.,. .... Ü'Oz.:.~ lk"'" '" ~ .......... """,,. IM lM ~~ I ..... ~ 'filoOilllllo.r~

-

Himmler egy foghiányból húzla elő ft ciánkapszulát

292

?y~~." ... ~~lII

..

r i ..........

-., MII~

~ ~ _7.~.~ -~. ~,..! _.>Of ,~ -..,...,. ~ O _ _

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

gyanúsat észlelt, ezért kérte az egyik ka tonatisztet, hogy világítson bele Himmler szájába, ahonnan meglehetős en ügyetlenül megpróbálta kivemu azt, amit látott. Himmler azonban gyorsabb volt. Ráharapott az orvos ujjára, majd sikerült kilöknie a kezet a szájából, s fej ét elkap va - a jelenlévők tehetetlenségét kihasználva - nyelvével a rejtegetett üvegfiolá t a fogai közé húzta, s hallani lehetett, ahogy elroppannak az üvegszilánkok. A leveg6ben azonnal keserűmandula szaga kezdett el terjengeni, Himmler kapkodva nagy levegő t vett, arca eltorzult a fájdalomtól, lerogyott a padlóra, s amint eldő lt, a szemei máris üvegesedni kezdtek. A méreg azonnal hatott. Az orvos hiába kiáltott fel - "istenem, a szájában van!" - a britek már elkéstek. Megpróbálták ugyan szétfeszíteni a száját, egy tálban vizet hoztak, hogy kiöblítsék a fiolamaradványokat, az orvos szívmasszázst is alkalmazott, de Himmler 23.14-kor meghalt. A holttestet másnap, május 25-én Carl Sutton őrmester a padlón fekve, majd felü ltetve is lefényképezte, d e el őbb deréktól lefelé p okróccal letakarták. McCandle őrmester és Ken Gordon pedig a helyszínt film ezte Je, hogy az üzenete t követően képekben is dokumentálhassák a szövetséges parancsnokságoknak a történteket, s igazolják: Himmler valóban halott. Flensburgból hamarosan meg is érkeztek a szövetséges ha talmak küldöttei, akik szernrevételezték a holttestet. Murphy ezredes később úgy

Haláltusája közben a britek megpróbálták kimosni Himmler szá ját

293

FELADOTT

A halott Himmlert az angolok egy pokróc cal letakarták

JÁTSZMÁK

A fénvképezéshez Himmlert különböző helvzetekbe ültették

emlékezett a történtekre, hogya szovjetek a filmet és a fotókat látva irigykedve állapították meg, hogyabriteknek sikerült "levadászni" a náci fóbűnöst, a holttest valóban Himrnleré, aki így elkerülte azt a büntetést, amit neki szántak. A holttest boncolására még aznap sor került. A feladattal megbízott G. R. Atkins lenyomatot vett Himmler fogsoráról, ujjairól, leírták, lerajzolták

Az elföldelés

294

előtt

Himmler fogazatáról és arcáról is mintát vettek

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

a testrészeit, részletesen jegyzőkönyvezték a látottakat, majd elkészítették a halotti maszkol, amit ma a Royal Army Dentai Corps múzeumában lehet megtekinteni Aldershotban. A nemzetközi sajtó képviselői t délután 17 órakor Murphy ezredes tájékoztatta a történtekről, majd utasította Whittaker őrnagyot, hogy a lehelő leggyorsabban "tüntesse el" a holttestet úgy, hogy a lehető legkevesebben tud janak a temetés köriilményeiről, helyéről, idejéről.

A JELTELEN SÍR

Himmlert nem hamvasztottak el, így Rudolf Hessen kívül ő az egyetlen náci vezető, akinek a maradványai valahol ma is fellelhetők. A közvéleményt, az újságírókat, a náci szimpatizánsokat évtizedekig foglalkoztatta is a kérdés, hol lehetnek elföldelve a Reichsführer-SS maradványai? A brit titkosszolgálat azonban jól őrizte a titkol, s csupán évtizedekkel a történtek után Edwin Austin törzsőrmester törte meg a hallgatás csendjét, aki azt állította, hogy a vizsgálatok befejezése után ő kapott parancsot Himmler holttestének elföldelésére. "Becsavartam a holttestet takilrÓkba. Aztán álcázóMIót csavar/am köréje, és körbeteker/em telefonzsin6rral - állítot/a. - A "csomagot" fe/raktam egy teherautóra, s e/hajtottam vele. Magam ástam el, így soha senki nem tudja me:;;, hova temették el," A sírhelyről természetesen számosan próbálták kifaggatni, de kijelentette. "Soha Ilem fogom elmondani senkinek. Katona voltam a hadseregben, tudom, mit jelent titkot tartani." Austin 1972-ben meghalt, s akkor úgy tűnt, hogya titok vele szállt a sírba. 1976 novemberében azonban az After The Battle dmű lap beszámolt Himmler öngyilkosságáról, s a "hivatalos változatra" hamarosan reflexió érkezett. Szemtanúk jelentkeztek, akik az állították, hogy Austin állításai nem fedik a valóságot, mert nem egyedül ásta el a holttestet, és teherautóval sem szállíthatta, már csak azért sem, mert nem tudott autót vezetni. A temetésről szóló új változatot 1977 májusában közölte a lap, amely az elhantolás két további résztvevőjének - Raymond Weston és William Ottery őrrnesternek - a beszámolójára alapult. Ők mindketten a 2. Brit Hadsereg őrszázadának tagjaiként szolgáltak 1945-ben Németországban, s májusban, Lüneburgban, a főhadiszálláson, az Ulsener Strasse 31/ A-ban nemcsak az őrséget adták, de a VlP náci foglyok fokozott felügyelete is a feladatuk közé tartozott. Himmler öngyilkossága után pedig szintén ennek a2 egységnek a tagjaira bízták a náci főbűnös holttestének eltüntetését, amire - Murphy ezredes utasítását követően 295

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

1945. május 26-án reggel hét órakor került sor. A feladatot egy dzsippel és egy teherautóval hajtották végre. A felvezető dzsipben az akció parancsnoka, Norman Whittaker őrnagy és helyettese, Edwin Austin törzsőrmester ült, mögöttük pedig a teherautón - platóján Himmler bebugyoláltösszekötözött holttestével- Wetton és attery őrmesterek ind ultak az "utolsó útra". A teherautót Wetton vezette, s úti céljuk a város közelében lévő erdő volt, ahol a rengetegben egy alkalmasnak ítélt helyen, egy fa alatt kezdték el megásni a sírt. A fa erős gyökérzete miatt azonban a művelet fáradságos és hosszadalmas volt, ezért Whittaker visszaindult néhány üveg sörért a városba, a továbbiakban pedig Austin felügyelte a munkát, illetve a környéket. Erre szükség is volt, mert a délelőtt folyamán néMny lengyel katona bukkant fel a közelben, akiket Austin azzal zavart el, hogy tiltott területen járnak. A visszatérő Whittaker végül három lábnyi mélység elérése után mondta azt, hogy befejezhetik az ásást, majd a pokrócokba göngyölt holttestet a sírgödör mélyére lökték és rászórták a földet, amit letapostak, elegyengettek, s végül beszórta k gallyakkal, levelekkel. Az elkövetkező napokban Weston motorkerékpáron kétszer is felkereste a helyszínt, de semmi nem utalt arra, hogy az erdő sűrűjében felfedezték, illetve megbolygatták volna a rejtekhelyet. Így Himmler sírját feltehetőleg előbb benőtte az aljnövényzet, majd a háborút követően a nyomokat végleg eltüntette az erdő. Ezt igazolta az is, hogy 18 hónappal a történtek után a brit titkosszolgálat ellenőrizni akarta a küldetés teljesítésének sikerességét, ám a gondos kutatás ellenére sem akadtak nyomára az elföldelés helyének. Az erdő megőrizte titkát. Mint ahogy az elhantoláson részt vevők - Austin fecsegését leszámítva - is tartották magukat az esküjükhöz. A brit titkosszolgálat sem szolgált felvilágosítással az érdeklődőknek, így Himmler "eltüntetése" évtizedekig rejtély maradt. A két őrmester azonban sokat bosszankodott a hencegő Austin dajkameséin. Harminckét évvel az események után azért álltak a világ elé a történetükkel, mert nem szerették volna, ha egykori főnökük hazudozása marad az utókorra. A történet szereplői azóta valamennyien halottak. Himmler sírjának pontos helye így - remélhetőleg - örökre titok marad a Lüneburg közelében lévő erdőben.

296

K E G Y E L E M K E N Y

É

R E N

Horthy Miklós nem ült azon a repülőgépen, amely 1945. október 3-án a magyar háborús főbúnösök első csoportjával landolt a mátyásföldi repülőtéren. Az amerikaiak a magyar illetékesek kérésére ekkor kezdték meg hazaszállítani a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól kikért háborús bűnösö­ ket, de ezen a több mint 550 nevet tartalmazó listán nem volt rajta a magyar kormányzó neve, holott a magyar hadsereg Újvidéken elkövetett atrocitásai lmatt felelősségre vonása külföldön már napirenden volt, mert neve még májusban felkerült az Egyesült Nemzetek Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottsága (UNWCC) által közzétett háborús bűnösök listájára is. Bár a transzportokkal a második világháború idején kinevezett magyar kormányok fel elős beosztású miniszterelnökeit, Ininisztereit, államtitkárait meglep ően nagy számban hozták haza, de Horthy személyével kapcsolatban hivatalosan később sem ' merült fel a felelősségre vonás kérdése. Magyarországon 1945. január 1-jétől 1948. március 31-ig az akkor érvényben lévő törvények szerint összesen 89 145 személyt állítottak bíróságok elé különböző háborús bűnök vádjával, de Horthy esetében nem találtak elegendő indokot arra, hogy mint volt kormányzó t, mint Legfőbb Hadúrt, mint megszegett szerződések aláíróját és jóváhagyóját perbe fogják.

A hazahozott háborús

298

bűnösök

listáján HortIIv neve nem szerepelt

H O R T H Y

MIKLÓS

N

Ü

R N B E R G B E N

Horthy azonban nemcsak a hazaérkező csoportokból hiányzott, de szeérthetetlen módon - politikai körökben is mindvégig szemérmesen hallgattak. Ami azért különös, mert bár nem lett expressis verbis kimondva, de a legtöbb perben a felsorolt és végül sok esetben halálos ítéletekhez vezető vádpontokban az egykori államfő is elmarasztalható lett volna. Horthy személyét a vád részéről először Marosán György, a Sztójay-per politikai ügyésze hozta szóba, de a kormányzó konkrét felelősségét ő sem firtatta, hanem megmaradt az általánosságoknál: "A népbírómélyéről-látszólag

ságnak figyelembe kell vennie, hOgl} ez a per nem Magyarország pere: Európa népei egymás után ültetik a vádlottak padjára országuk hazaárulóit, tönkretevóit. Amikor Magyarország leülteti a vádlottak padjára a 25 éves rendszer furcsa figuráit, ugyanakkor ezt csinálják Ném.etországban, Romániában, Bulgáriában, Finnországban és másutt is, meri egyszer már precedenst kell szolgáltatni, ne lehessen büntetlenül még egyszer ilyen politikát csinálni, hogy valaki kijelenti: én meggondoltam és megfontoltam mindent, vállalom a felelősséget, s ugyanakkor egi} ország Wnkremegy, s ne lehessen egt} országot a kiirtás veszélyébe dönteni." Marosán,

bár vádbeszédében pontosan körülírta a kormányzó személyét, de mégsem nevezte nevén a negyedszázados rendszer névadóját, hanem csak annyit szögezett le: "A vádlottak padján Sztójayékkal egtjlut egi} 25 éves politikai, gazdasági és társadalmi rendszer ül, és azért kell kemény ítéletet mondani, mert személyeken túl egy rendszer felett is ftéletel mondunk."

Hasonlóképpen óvatoskodott Ólúdy Lajos népügyész is, aki a Horthyrendszer elleni általános dörgedeJmei közepette konkrétan nem foglalkozott Horthy személyével, és furcsa módon a későbbi perek népügyészei sem említették a kormányzó személyét, különösen nem firtatták fel elős­ ségét. A pereket figyelemmel kísérő kívülállónak ezért úgy túnhetett, mintha személyéről- felsőbb utasításra - egységesen igyekeztek volna "elfelejtkezni" az új hatalom képviselői! Pedig Horthy - még ha émetországban nem is zárták össze a bíróság elé citált magyar háborús búnösökkel - könynyen "előkereshető" lett volna, hiszen ő is a szövetségesek fogságába került, s személye a nürnbergi tárgyalások során is szóba került.

HADIFOGSÁGBAN - ÚTON NÜRNBERG FELÉ

A sikertelen kiugrási kísérlet után Horthy t és családját a németek Bajorországba, Weilheirnbe deportálták, ahol 1944. október IS-tól Hirschberg báró kétemeletes, barokk kastélyában kaptak átmeneti szállást. Ugyanott

299

K E G Y E L E M K E N Y

É

R E N

laktak, ahol 1943-ban Mussolini vendégeskedett néhány napig, miután a németek kiszabadították a fogságából. Horthy t - közel féléves itt-tartózkodása idején - gyakorla tilag házi őrizetben tartották. A szögesdróttal körülvett épületet egy SS-század, őt és családjá t pedig egy tizenkét tagú Gestapo-külölútmény őrizte. A német helyőrség a városkát 1945. április 28án, az amerika i csapatok meglepetésszerű, gyors közeledésének hírére hagyta el. Az őrség tagjai is elmenekültek anélkül, hogy Himmler márciusban kiadott parancsát - miszerint a kormányzót és családjá t végveszély esetén ki kell végezni - végrehajtották volna. Az amerikaiak 1945. május l -jén vonultak be a városba, és Horthy emlékiratai szerint három amerikai tábornok is felkereste a Hirschberg-kastélyban, "akik engedélyt kértek, hOgJ} feleségem előtt is tiszteletüket tehessék, és azután velünk teáztak." Még ugyanaznap délben egy ezredes is megjelent a családnál, s tolmácsolta Patch tábornok, a 7. Hadsereg főparancsnokának üzenetét, hogy Horth y másnap látogassa meg a főhadiszá ll ásán. Másnap a kormányzót Göppingenbe szállították, ahol kellemetlen meglepetés várta. A Párizsban időző Patch tábornok helyett amerikai kihallgató tisztek fogadták: "A teremben, ahová vezeltek, néhány fiatal amerikai tiszt tartózkodott, s már kényelembe helyezték magukat. Amikor aztán személyi adataimat kérdezték to1em, és hogy van-e nálam "pénz, fegyver vagy orvosság", megsokalltam a do/gat, és felszóJítottam a tisztet, legyen szíves és jeif:ntsen be azonnal Patch tábornoknál. Erre felvilágosí/ottak, hogya tábornok Párizsban van, én pedig tekintsem magam hadifogolynak, és az éjszakát itt kell töltenem. A hadnagy, aki magyarul is tudott, aztán fe/vezetett az emeletre, s itt egy kis szobdt nyitott meg előttem: ebben egyetlen ágJjon kfvül semmi sem volt ." Horthy t ezt követően különböző helyeken tartották őrizetben, vol t alkalma Lis vezértábornaggyal éppúgy együtt raboskodni, mint von Runstedttel, von Weichs-szal és Leeb vezértábornaggyal. A "jó társaságot" az amerikaiak néhány nap múlva Augsburgba vitték, ahol már egy munkatelepen szállásolták el őket, és sétáikat egy közeli réten folytathatták le. Horthy hamarosan még díszesebb társaságot kapott, a gyűjtő táborba behozták Göringet, majd Szálasit is. Május 8-án itt kapott értesítést fiáról, ifj. Horthy Miklósról is, akit a dachaui és mauthauseni koncentrációs táborok más foglyai val együtt Dél-Tirolban szabadítottak ki az amerikai csapatok. Horthy t ezt követően táborról táborra szállították. Előbb május ll-én Belgiumba, Spa-ba vitték (ahol ismét olyan prominens nácikkal barátkozhatott, mint von Papen és Darre birodalmi közellátás i miniszter, beszélgetéseiket a bemikrofonozott szobákban az amerikaiak titokban felvették), 300

l

H O R T H Y

MIKLÓS

N Ü R N B E R G B E N

majd ő t is átszállították a legfőbb háborús bűnösök luxemburgi gyűjtő­ helyére, Mondorfba. Az amerikaiak lényegében védőőrizetben tartották, ámbár jogilag sokáig nem tisztázódott, hogy tulajdonképpen milyen minőségben is tartják fogva? Ez még akkor sem derült ki, amikor május 17én eUlangzott a rádióban, hogya volt kormányzó t a jugoszláv hatóságok mint háborús bű nöst kikérték a szövetségese ktő l, és Tito az újvidéki vérengzés egyik felelóseként bíróság elé akarja állítani. Horthy fogsága idején is Magyarország kormányzójának tekintette magát, s ennek tudatában - egyoldalú - levelezésbe kezdett az angolszász szövetségesek vezetőivel. 1945. május 19-én Trumalmak, Churchillnek és VI. György angol királynak, június 14-én pedig Robert Murphy amerikai diploma tának írt levelet, s ezekben - miu tán igyekezett megmagyarázni Magyarország világháborús szereplését - méltányos, igazságos békét kért országa számára. Személyét és fellépését azonban már nem vették számításba, mert a szövetségesek ekkor már nem fogadták el felelős politikai tényezőnek, s így lehetséges tárgyaló partnernek sem. Nagy-Britanniába címzett levelei például csak egy külügyminisztériumi tisztviselő asztalá ig ju tottak, aki elolvasásuk u tán úgy ítélte meg, hogy az abban leírtakról felesleges kikérnie akár Churchill, akár a király véleményét, ezért a memorandumokat 1945. június 14-én a következő kommentár kíséretében ad acta tette: "Horthy úgy ír a királynak és a miniszterelnöknek, nún tha mi még őt kompetensnek tartanánk arra, hogy képviselje a magyar nemzetet és a kormányt. Ez természetesen teljes tévhit a részéről. Nem hisszük, hOSlJ szükséges kérnünk a királyt vagy a miniszterelnököt, hogy tekintsen be/e Horthy levelébe, vaSlJ bármi váJ.asz szükséges lenne." Emlékirataiban Franz von Papen is megemlékezik arról, hogy 1945 tavaszán-nyarán Spa-ban, közös fogságuk idején, a magát továbbra is Magyarország első emberének taTtó Horthy megpróbált aktívan bekapcsolódni a nagypolitikába, s ennek érdekében von Papen is igyekezett ismeretségeit és befolyásá t latba vetni. A svéd királynak írt a kormányzó érdekében, de ő sem kapott választ a leveleire. Fogsága idején ugyanis Horthyval már nem akartak tárgyalni sem a szövetségesek, sem a poli tikai színtér egyéb szerepl ői. Személyével csupán akkor foglalkoz tak, amikor a háborús bűnösök nfunbergi perében a ki h allgatásá t kezdeményezték. Horthy Mondorfban ismét előkelő társaságban múlathatta az időt: von Papen és Da.rre mellett Steengracht báró és Boetticher tábornok tartozott a baráti köréhez, de a körülmények ekkor már siralmasak voltak: "Itt már 5z6 sem volt kénye/emről vagy kellemes környezetről. Tiltakozásom ellenére kiál301

K E G Y E L E M K E N Y É R E N

Horthy és Hitler egy képeslapo., a harmadik szereplő Horthy felesége

t6an piszkos kis vendégfogadóban helyeztek el, és kénytelen lettem volna én is, mint a többiek, ruhadarabjaimmal takar6zni, ha régi inasom ágyneml1met meg prémtakar6mat magával nem hozza. Táplálékunk ttibbnyire hideg volt és gyakran élvezhetetlen, úgyhogy egyik napon rosszul lettem. Szobámba menet elájllltam . A tábor orvosa meg parancsnoka nem kis izgalomba esett, és mivel inkább taktikai fogásból, mint szükségből két napig ágyban maradtam, helyzetem sok tekintetben megjavult."

Andrus ezredes, a tábor parancsnoka nem kivételezett Horthyval sem. Hamarosan átku tatták a holmiját, és elvették tőle mindazt, anúvel öngyilkosságot követhetett volna el, inasát eltávolitották a közel éból és elismervényellenében az értéktárgyaitól is búcsút kellett vennie. Vagyis Horthy t éppúgy kezelték, mint a háborús bűnösöket, s a továbbiakban lemondhatott az addig élvezett kiváltságos bánásmódról is. Augusztus 9-én továbbvitték Wiesbadenbe, ahol ismét új társaságba került, ezúttal Dönitz-cel, Kesselringgel és Schwerin-KrosigkkaJ osztbatta meg háborús tapasztala tait. Fogoly társait hamarosan továbbvitték, Horthy t pedig közel négyhónapos fogság után, augusztus 28-án hallgatták ki először. Emlékirataiban "egy igen rokonszenves amerikai őrnagyról" ír, aki valójában az üSS egyik magyar származású tisztje A. C. Klay (Sziklay

302

H OR T H V

MIKLÓS

N Ü R N B E R G B E N

Andor) volt, akinek adatokat és információka t keJJett szereznie annak eldöntéséhez, hogy a szövetségesek milyen minőségben - háborús bűnös­ ként vagy pedig tanúként - küldjék Horthy t ürnbergbe, a Nemzetközi Törvényszék elé.

A MAGÁNZÁRKA LAKÓJ A

Horthy 1945. szeptember 24-től december közepéig tartózkodott Nürnbergben, ahol a börtön tanúknak fenntartott épületszárnyában, egy magánzárkában töltötte napjait. "Igen gyakori kihallgatásaink során azonban a m.agyar ktrdések egJjálta/án semm.i szerepet sem játszottak. Terhelő adatokat akartak tolem szerezni elsősorban Hitler, és rajta kívül Ribbentrop és Keitelnümbergi vádlottak ellen ." A szövetségesek végül - Tito ismételt kérését elutasítva - csak tanúként kívánták meghallgatni. Pedig Horthy t nemcsak a magyar népbíróság, de a ürnbergi Nemzetközi Törvényszék is felelősségre vonhatta volna a háborús bűnösökre vonatkozó elvek alapján, mint ahogy korábban Horthy háborús bűneire, felel ősségére az 1944. március 19-e után neki ámzett fenyegetések és vádak - köztiik XII. Pius pápa, Roosevelt, majd V. Gusztáv Adolf svéd király jegyzéke, figyelmeztetése - is utaltak. ürnbergben a Nemzetközi Törvényszék három csoportba osztotta azokat a bCmcselekményeket, amelyekért egyéni felelősség volt megállapítható. 1. Bűncselekmények a béke ellen: erőszak tervezése, előkészítése, megkezdése és lebonyolítása, érvényben lévő nemzetközi egyezmények megszegés ével. 2. Háborús bűncselekmények: hadviselés és a szokásjog alapszabályainak megsértése gyilkosságokkal, embertelen deportációkkal, rabszolgasággal, túszok kivégzésével, polgári lakosság meghurcolásával és kiirtásával és más brutális eljárásokkal. 3. Bűncselekmények az emberiség ellen: népirtás, szolgaság, deportálás, kínzás, politikai, ideológiai vagy faji alapon. Ha a szövetségesek akartál< volna, a 2. és a 3. pont némely tétele bizonyára "megállt" volna Horthy esetében is, de az ítélőszék - a washingtoni és londoni kormány sugalmazására, Sztálin ellenkezése nélkül - végül úgy határozott, hogy Horthy csak, mint tanú jelenjék meg a tárgyaláson. Sztálin később kijelentette, hogy ez a döntés "ésszerű" volt, egyrészt azért, mert ha későn is, de a kormányzó szembefordult Hitlerrel, másrészt pedig azért, mert fegyverszüneti delegáció t küldött Moszkvába. 303

K E G Y E L E M K E N Y

A dfszegyenruha őrizetbe vétele után Horthyról is lekerült

304

É

R E N

H O R T H Y

M I K L Ó S

N ti R N B E R G B E N

Bár Írásos dokumentumok nem állnak rendelkezésre, de feltételezhető, hogya döntésben amerikai és szovjet részről is elsősorban aktuálpolitikai szempontok, s nem az elkövetett cselekmények súlya, vagy azok mérlegelése játszották a döntő szerepet. A szövetségesek valamilyen hallgatólagos megegyezésre jutottak Horthy személyét illetően, s az agg kormányzót a későbbi támadások és vádaskodások idején is következetesen politikai védőpajzs mögé bújtatták, s nem s7.0lgáltatták ki egyetlen ország igazságszolgáltatásának sem. Truman tanácsadói ugyan passzív felelősséget tulajdonítottak neki a zsidó vallású állampolgárok elhurcolásáért, majd pusztulásáért, de tekintetbe vették a kormányzó későbbi fellépését további tömegek elhurcolása ellen. Az amerikai fóvádló Jackson ez ügyben meg is látogatta Horthyt, és személyesen kö.>;ölte vele, hogy az amerikai kormány részéről nincs vád ellene, és ezt Titónak is a tudomására hozták. A ]acksonnal történt találkozást Horthy is feleleveníti emlékirataiban: "Jackson igen barátságosan érdek16döft kívánságaim iránt: "Hazámat - feleltem - megszállották az oroszok. Oda nem térhetek vissza. Bizonyára megérti, hogy 78 éves koromban már csak az az egyetlen kívánságom, hogy azt az időt, ami az életembo1 Isten kegyelmébol még hátravan, családom körében tölthessem. Hogy Bajorországban-e vagy másutt, az nekem egyre megy." Jackson kijelentette, hogy óhajomat teljesen megérti, de teljesítéséro1 önmaga nem határozhat. Megígérte, hogy Washingtonnak kedvező értelemben tesz előterjesztést."

Sztálin szintén engedékenynek mutatkozott a volt kormányzóval szemben. A szovjetek elsősorban a kiugrási kísérletet értékelték nagyra, valamint a fegyverszüneti kezdeményezést vették tekintetbe, ezért a végső mérlegelésnél- amikor már aktuálpolitikai szempontok is szerepet kaptak a döntésben, Horthy t nem vádlottként, hanem tanúként idézték meg Nürnbergbe. A Nürnbergi Törvényszék hivatalosan azzal utasította el a jugoszlávok kiadatási kéreImét, hogy "korlátozottak a bizonyítéko k" , a szovjet ha tóságok pedig "nem nagyon voltak érdekeltek abban, hogy a kormányzóI, mint háborús btínöst üldözzék" (Egyesek szerint Sztálin döntésében szerepet játszott az az aggodalom is, hogy Tito túlzottan megerősödik a balkáni térségben). Tito azonban nemcsak a szovjet hegemonisztikus törekvésekkel, hanem az óvatosan lavírozó új amerikai elnökkel, Trumannel is szemben találta magát. Az amerikai politika ugyancsak sajátos nézőpontját a politikai kulissza titkokban is jártas Klay emlékezéseiben így világította meg: "TrumatI

K E G Y E L E M K E N V

É ft

E N

iirökölte a néhány hónappal elóöb hirtelen meghalt Roosevelt tanácsosait, akik ugyml passzív felelősséget tulajdonr'tottak Horthynak a zsidó vallású magyar állampolgárok kizsuppolásáérf, amit azok pusztulása követett, de tekintetbe vették a kormányzó késóbbi erélyes fellépését további tömegek elhurcolása ellen, Szintén Horthy javára írták a késői, de határozott ellenszegülést, amelyet a Hitlerrel folytatott utolsó konferencíákon fejtett ki. Sztálin elsősorban már reménytelen, de megk(sérelt "kiugrás" illetve fegyverszunet kezdeményezéseit vette figyelembe Horthy érdekeven. Így, amikor a volt kormányzó végül mégis megjelent Nürnbergben, oda már csak tanúskodás céljából idézték be." (Érdekesség: érdemes megemlíteni,

hogya náci háborús fóbűnösök nürnbergi perének lezárulása után Truman mindezek ellenére felajánlotta Sztálinnak a 77 éves Horthy kiadását, de a generalisszimusz nem élt a lehetőséggel.) A jelenleg kutatható irattári forrásokból nem derül ki (főleg a szovjet anyag hiányos), hogy a történelem kulisszái mögött kik, mikor és miben egyeztek meg Horthy személyét illetően, de az tény, hogy a volt kormányzónak a későbbiekben még tanúként sem kellett megjelenni a náci háborús fóbűnösök nürnbergi perének nyilvános tárgyalásán. KihalIgatói fölöslegesnek találták erre a szereplésre a fogsága idején szemlátomást megroggyant, s kihallgatása alkalmával a szenilitás jeleit is mutató aggastyánt, aki Keitel és Ribbentrop perében 1946. május 3-án csak írásban tett vallomást. Tanúságtételét azonban a vád képviselői annyira súlytalannak, érdektelennek találták, hogy sem a vádiratban, sem az ítéletben nem hivatkoztak rá. Horthy neve Wisliceny, illetve Göring tárgyalásán is szóba került, utóbbi esetben Sir David Maxwell-Fyfe ügyész az 1943-as klessheimi találkozó párbeszéd éből idézte azt a részt, amely a zsidók kiirtására vonatkozott. Rajta kívül tanúként fiát, ifj. Horthy Miklóst is beidézte a Törvényszék, aki 1946. február 22-én tett tanúvallomást. Horthy a kihallgatások után, 1945. december IB-án térhetett vissza Weilheimbe. Bár az amerikaiak továbbra is udvariasan kezelték, s külön gépkocsival vitték a családjához, de az igazságszolgáltatás Damoklész kardja még hónapokig ott lebegett a feje fölött, mert a jugoszláv kiadatási kérelmet a szövetséges hatóságok csak 1946 tavaszán utasították el véglegesen. Horthy t még egy alkalommal idézték be Nürnbergbe. 1948 márciusában Veesenmayer perében kellett tanúskodnia, a kérdések Veesenmayer magyarországi működésére és a zsidóüldözésre vonatkoztak. (Érdekesség: Emlékirataiban Horthy megemlíti dr. Páthy Sándor amerikai, magyar származású ügyvédet, aki hivatalos megbízatásból tartózkodott Nürnbergben, és "lényeges része volt abban, hogy eredetileg engem és 603306

H O R T H Y

MI K LÓS

N

n

R N B E R G B E N

Horthy Nürnbergben a tan úknak fenntartott cell asoron ra boskodott

mat ümbergbe vittek, s itt végre foganatosítható volt tanúként részletes kihallgatásom, s ezután visszanyertem szabadságoma t. Páthy a szokásos szóbeli kihallga tás és keresztkérdések helyett írásba foglalt kérd6ívet szerkesztett, s ez lehet6vé tette, hogy tanúvallomásomat és fiamét elfogulatlanul mérlegeljék.") 307

K E G Y E L E M K E N Y É R E N PÁPAI KÖZBENJÁRÁS Horthy szerepének megítélésében és a szövetségesek részéről történt végleges "felmentésében" feltehetőleg szerepet játszott az a levél is, amelyet a veszélybe került kormányzó érdekében - a jugoszláv kiadatási kérelem ismeretében - a Horthyval szimpatizáló magyar körök írtak a pápának. Ebben arra kérték a Szentatyát, hogy járjon közbe a volt kormányzó érdekében, aki a magyar hadsereg Újvidéken elkövetett atrocitásai miatt idő­ közben felkerült az Egyesült Nemzetek Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottsága (UNWCC) által közzétett háborús bűnösök listájára. A pápa teljesítette a kérést mert 1946. február 14-én a szentszéki államtitkárság a következő levelet intézte Nagy-Britannia vatikáni nagykövetéhez, D. G. Osborne-hoz: "A szentszéki állam köszönti Nagy-Britannia Őfelségének szentszéki követét és veszi a bátorságot, hogy figyelmébe és meggo ndolásába ajánlja azt a kérést, amelyet Horthy tengernagy, Magyarország korábbi kormányzója érdekében kapott. A kérés kiemeli, hogy újabban Horthy tengernagy magyarországi bűnösség alóli felmentése után, a sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy őt letartóztatták vagy le fogják tartóztatni, mint háborús Mnöst, és kiadják Jugoszláviának. A kérelem nyomatékosan szeretné eLém i, hogy Pius pápa Őszentsége Őfelsége VI. Györgtj angol uralkodóval együtt közbenjáljon és a szentszéki megbízott az utóbbihoz eljuttassa azt a kérelmet, amelyet, mint állították, több millió magyar állampolgár nevében készítettek, akik Horthy tengernagyot mély emberi jellemű és érzelmű államfélfiúnak ismertek, aki a maf51jar nép tiszteletét és becs ü letét élvezte, és akit meg kellene kímélni attól, hogy igazságtalanul perbe fogja7c a jugoszláv hatóságok. A Szentszék jótékony és emberbarát küldetésének megfeLelően és Őszentsége kegyes irányításával a szentszéki titkárság továbbftja Őfelsége követének e kérést, hogtJ szíveskedjék azt továbbítani a brit kormányhoz és a kormánynak figyelmébe aján/ani ... " A brit nagykövet egy nappal később, február IS-én továbbította a Szentszék kérését Bevin, brit külügyminiszternek: " Uram , tisztelettel mellékelem a Vatikán jegyzékének másolatát. Ez utal arra, hogtj beérkezett egy kérés annak érdekében, hogy XlI. Pius pápa ŐfeLsége VI. György királlyal együtt járjon közbe Horthy tengerruzgy, Magyarország korábbi kormányzója érdekében, akí abban a veszélyben forog, hogy kiadja7c Jugoszláviának perbefogásm, mint háborús bűnöst. A szen tszéki állam titkársága, a pápa utasftására továbbítja a kérést Őfel­ sége a brit kormány megfontolására .. . " A levél kézhezvétele után a brit külügyminiszter vizsgálatot rendelt el Horthy felel ősségének ügyében, majd a szakér tői vélemények meghall-

xn.

308

H O R T H Y

M I K L Ó S

N Ü R N B E R G B E N

gatása után "diplomatikus" álláspontot foglalt el, amit ez a március ll-én kelt fe lj egyzés is bizonyít. " .. .Horthy tengernagy neve azért szerepel az UNWCC egJJik listáján, mert az amerikaiaknak, akiknek őrizetében van, kell eldönten iiik, hogy átadják-e őt a jugoszlávoknak. Mindeddig, amenynyire én tudom, nem tettek ez irányú lépéseket." A britek a későbbi ekben továbbra is figyelemmel kísérték Horthy ügyét, de a személyével kapcsolatos döntést az amerikaiakra, illetve a szovjetekre bízták. Horthy - miközben sorsa fölött a nagyhatalmak képviselői szubjektív meglátásaik és aktuálpolitikai szempontjaik alapján Az egyik utolsó hivatalos kép HorthV kormánvzóról döntöttek - nürnbergi elbocsátását követően ismételten megpróbált kapcsolatba lépni a szövetségesekkel, s 1946. április 14-én, a békes zerződések előkészületei és a közeledő békekon ferencia kapcsán újabb leveleket, emlékiratot írt Robert Murphy amerikai diplomatának, illetve Ernest Bevin brit külügyminiszternek, melyekben továbbra is igyekezett megmagyarázn i Magyarország háborús szerepét, és az ország régi határainak visszaállítását szorgalmazta. A brit illetékesek azonban ugyanúgy semmibe vették fáradozásait, mint fél évvel korábban. Ezúttal a magya r ügyeket jól ismerő C. A. Macartney történész professzor fűzöt t megjegyzéseket a memorandumhoz: "Alig tudom eldönteni, hogy milyen megjegyzéseket tegyek. A kormányzó, úgy látszik, nincs tisztában a legújabb fejleményekkel, ha azt javasolja, hogya történelmi Magya rországat kellene visszaállíta m ... " A britek ezt követően több esélyt már nem ad tak Horth ynak, hanem értésére adták, hogy beadványaival a továbbiakban ne az angolszász szövetségesekhez, hanem egyenesen Sztálinhoz ford uljon. Erre a kapcsolatfelvételre azonban Horthy idegenkedése mellett már csak azért sem kerü lt sor, Inert a kormányzó személye - politikai tényezőként - a szovjet vezetést egyáltalá n nem érdekelte.

309

K E G Y E L E M K E N Y

É

R E N

A nHORTHY-KÉRD Ésn A KOALíCIÓS VITÁKBAN

Horthy Miklós kormányzó személye 1945 után nemcsak a háborúban győz­ tes szövetségeseknek, illetve a korábban semleges országoknak jelentett gondot, de szerepének, tevékenységének megítélése Magyarországon is komoly politikai viharokat kavart. Az aktuálpolitika alakulásának függvényében ugyanis a jobboldali pártok éppúgy nem tudtak, majd nem akartak mit kezdeni alakjával, mint ahogya kommunisták álláspontja is többször változott a moszkvai "központ" döntéseinek megfelelően. Horthy háborús bűnössé nyilvánításának elvi l ehetősége még a háború befejezése elő tt felvetődött, hiszen személye a háború ideje alatt mindvégig szálka volt a moszkvai kommwústa emigránsok szemében, akik a német megszállást követően már háborús bűnösként számoltak vele. Horthyról a moszkvai Kossuth Rádióban 1944. március 19. után mindig rendkívül elítélően nyilatkoztak, a deportálások ismertté válása után pedig őt is felelőssé tették az országban lezajló atrocitásokért, tragikus eseményekért. Ezt bizonyitja a Magyar Kommunista Párt haza készülődő vezetői által 1944. szeptember 28-án Moszkvában elfogadott "Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja" címet viselő dokumentum is, amelynek első pontja a "háborús bűnös", illetve" "hazaáruló" Horthy hatalomból való azonnali eltávolítását és különbíróság elé állítását szorgalmazta. Három hónappal később, 1944 decemberében viszont, amikor Debrecenben nyilvánosságra hozták az említett programot, annak szövegéből már kimaradt ez a Horthyra vonatkozó rész. A meglepő változás oka valószínűleg az lehetett - s ezt a feltételezést a későbbi fejlemények megerősítik - , hogy bár rendkívül ügyetlen e lők észüle tek után, de október IS-én a kormányzó mégiscsak kapcsolatot keresett a szovjetekkel, s fegyverszünetet kért Moszkvától. A kommunisták 1945 elejéig nem is foglalkoztak többet a sikertelen kiugrási kísérlet után a hatalombó] eltávolított és családjával együtt német védőőrizet alá helyezett Horthy további sorsával. A Debrecenben összeülő ideiglenes nemzeti kormány 1945. január 2S-i ülésén, amelyen már a háborús bűnösökről is szó esett, a "Horthy-kérdést" nemis a kommunisták, hanem a tragikus sorsú ntiniszterelnök, Teleki Pál fia, Teleki Géza kulturális miniszter vetette feL A vitában felsz61alt Dálnoki Miklós Béla mÍlúszterelnök is, aki önmagát koronatanúnak nevezve, egykori hadura védelmére kelt: "A Kormányz6 a hdborút mindig meggátolni törekedett, azonban félrevezették és becsap ták" - jelentette ki, s szavai nem maradtak hatástalanok, mert 310

H DR T H Y

M I K L Ó S

N Ü R N B E R G B E N

amikor néhány nappal később, 1945. február 9-én a kormány közzétette a háborús bűnösök első listáját, azon a nyilas kormány tagjain kívül csak az á llamfő által kinevezett három korábbi miniszterelnök - Imrédy, Bárdossy és Sztójay - neve szerepelt. Horthyé viszont nem, aminek az volt az oka, hogya kormányzó további sorsát illetően ekkor még nem jutottak megegyezésre a "szövetségesek" .

HORTHY M1lO..0S:- Nem mondom itt. Nézze Horthva koa!iciós

i dőkben

, a kom nem rossz. ~ vaiahogy

ló "VoJbJIl. éli '

gyakori céltáblája volt a karikaturistáknak

1945 elején még az ország keleti felé t megszálló szovjetek sem tudták, hányadán is állnak a volt kormányzóval. Debrecenben Puskin, a megszáIIó parancsnokság mellé beosztott diplomáciai megbízott, a késoobi szovjet nagykövet mindenesetre a magyar politikusok társaságában igen elítélően nyilatkozott Horthyról: "A kormányzó súlyos hibát krivetett el októberben. Ennek a hibának a szovjet hadsereg és Budapest vallotta kárát. Amikor Horthy 311

K E G Y E L E M K E N Y É R E N 1944. szeptember végéri fegyverszünetet kfrl, Moszkvavan ezt igen nagy örömmel fogadták. Október ll-én a magyar delegáció aid is írta az ideiglenes fegyverszünet! egyezményt. A Vörös Hadsereg ekkor hatalmas támadó lendületben volt. Szegedtől rövid napok alalt felvonult Szolnokig, sőt Szolnok és Szeged között mindenült átkelt a Tiszán is. A legjobb úton voltunk ahhoz, hogya nagyon gyengén védett Budapestet elfog/aljuk. Csapataink már Nagykáta határában jártak, ötven kilométernyire Budapestto1. Horthy ekkor azt ajánlotta, hogya Vörös Hadsereg álljon meg néhány napra, mert ő Budapestre akarja vinni a debreceni magyar hadtestet, amellyel különösebb károk okozása nélkül el tudja foglaltatni a fővárost. Erre a Vörös Hadsereg megállt. A németek közben annyira megerősftették Budapestet, hogy még támadni is volt erejük, és a Vörös Hadsereget Szo/noktó/ visszaszoraották Mezőfúrig. A debreceni hadtestet Horthy nem tudta Budapestre vinni, s így ennek a kiinnyelmű kívánságnak az lett a ktivetkezménye, hogy Budapest elpusztult, de elpusztult az ostromban több tízezer vöröskatona is." Ez a Horthy felelősségére célozgató szovjet hangütés valószínűleg a korábban eltemetett kommunista indulatokra is hatással volt, mert Horthy amerikai őrizet­ be vételének hírére, 1945. május 4-én aDélmagyarország CÍmű napilapban vezércikk jelent meg, amelyben ismét a régi hang szólalt meg, s a cikkíró azt követelte, hogya nyugati szövetségesek azonnal adják ki "a legnagyobb háborús bűnöst" Magyarországnak. Mivel a lap a kommunista párt egyik szócsöve volt, valószínűsíthető, hogy az MKP vezetősége visszatért a még Moszkvában elfogadott álláspüntjához, s Horthy cselekedeteit ismét háborús bűnként kívánta Justitia mérlegére tenni. Az ideiglenes kormány miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla, valamint a kisgazdapárt által delegált külügyminiszter, Gyöngyösi János viszont azonnal igyekezett a kormányzót megvédeni a kommunista vádak ellen, s ennek érdekében még diplomáciai akcióba is kezdett. Gyöngyösi 1945 júniusában - alig több mint egy hónappal Horthy amerikai őrizetbe vétele után - az angolszász hatalmak budapesti képviselői előtt többször kifejtette azt a "kompromisszumos" meglátását, hogy "az élő Horthy t" - politikai tényezőként - nem tudná többé elképzelni Magyarországon, de azt sem tartja célravezetőnek, ha az ex-kormányzót háborús bűnösként perbe fogják, halálra ítélik, s így mártírt csinálnak belőle. "A legajánlatosabb dolog az lenne, hll soha nem térne vissza Magyarországra ... " - jelentette ki a külügyminiszter, s mivel mindezt a magyar kormány álláspont jaként közölte az angol és amerikai misszió tagjaival, ezzel közvetve azt is tudomásukra hozta: Magyarország kormánya a jövőben nem szándékozik kérni a szövetségesektől az egykori kormányzó kiadatását. 312

H D R T H Y

MIKLÓS

N Ü R N B E R G B E N

Gyöngyösi álláspon~ának nyilvánosságra kerülése után a magyar bel politikában ismét fellángolt a Horthy személye és felelőssége körül egyszer már lezajlott vita. "Mi Horthy Mikl6st sz(vesebben látnánk magyar népbíróság előtt" - szögezte le a Szabad Nép, de a kormányzó felelősségre vonását szorgalmazó kommunista kampány a továbbiakban elmaradt. A magyar belpolitikában 1945 nyarán kibontakozó vitáról Knox Helm, a budapesti angol misszió vezetője is beszámolt egyik jelentésében: "Átnézve az iratokat, a következő kivonatot találtam, amelyet Redward diktált 1945. június ll-én, miután beszélt a magyar külügyminiszterrel a háborús btrnösökró1. - Azután megkérdeztem, vajon Horthy tengernagyot háborús bűnös­ nek tekintik-e? Gyöngyösi doktor azt válaszolta, hogy ez egy igen kényes kérdés, s bár a Horthy-rendszer az elmúlt húsz esztend6ben sok rosszat tett, az öregember tett valami jót is az országért és végül ki akarta vezetni a háborúból. A németek nagyon rosszul bántak vele, s végiil elrabolták és internálták családjával együtt, s ez bizonyos rokonszenvet keltett iránta a lakosságban. További körülmény a kora (77 éves). Gyöngyösi doktor azt mondta , hogy nem tudja elképzelni "az élő Horthy" képét a jelenlegi Magyarországon, de azt sem tudja elképzelm:, hogtj perbe fogják mint háborús bűnöst, halálra fte1jék, kivégezzék, és így mártirt csináljanak belőle. Ez az, amit legkevésbé akarnak. Azt javasolta, hogy a legajánlatosabb dolog az lenne, ha soha nem térne vissza Magyarországra , hanem családjával külföldön élne."

SZTÁLIN MEGKEGYELMEZ Ez az engedékeny álláspont mai szemmel nézve kissé meglepőnek hat, hiszen a nácik oldalán harcoló "csatlós" országokban a háború befejezését követően - a háborús években felelős pozíciókat betöltő államf6ket Mussolinit, Antonescut, Tisot stb. felelősségre vonták, perbe fogták, és búnösségük megállapítása után a legtöbb esetben kivégezték. A felelősök az ítélet végrehajtását csak abban az esetben úszták meg (Pavelic), ha még időben sikerült elmenekülni ük az országból. Ezt a szomszédos országokban követett joggyakorlatot csak a magyarok nem követték. A fogságba esett kormányzó kiadatására, perbe fogására nálunk a heves viták ellenére - mint azt a fenti idézet is bizonyí~a - nem került sor, felelősségének, esetleg bűnösségének megállapítására - jogi eljárás keretében - még csak kísérlet sem történt. Horthy t 1945 őszétől - Titót leszámítva - nemcsak a szövetséges, de a magyar hatóságok is békében hagyták, annak ellenére, hogy a perekben végül elmarasztalt háborús bűnösök gyakran hivatkoztak sze313

K E G Y E L E M K E N Y É R E N

Horthyt az mentette meg. hogy fegyverszünet; tárgya lást kezdeményezett

mélyére, mint az általuk fel sőbb utasításra végrehajtott különböző intézkedések, törvények, rendeletek ellenjegyzőjére . Nem alaptalan tehát a kérdés, ki vagy mi akadályozta meg, hogy az angolszászok őri ze tében lévő, 77 éves egykori államfót a magyar hatóságok is kikérjék a szöve tségesektől, és éppúgy felel ősségre vonják, mint más államok vezetői t, akiket súlyos közvetett és közvetlen felelősség terhelt a háború idején országukban elkövetett bűnökért? Ilyen vádpontok a Szovjetunió megtámadása, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok elleni hadba lépés stb. - , amelyek alapján a népbírósági tanácsok Bárdossy László volt miniszterelnököt, illetve más háborús bűnösöket elmarasztalta k és halálra ítéltek, Horthy ellen is megállták volna a helyüket! Az okok pontos feltárásával még adós a történettudomány, de a rendelkezésünkre álló vallomásokból, emlékiratokból, dokumentumokból megpróbálhatjuk rekonstruálni, hogy miért nem ült Horthy a vádlottak padján? 314

H O R T H Y

MIKLÓS

N Ü R N B E R GB E N

Tragikomikus helyzet, de tény, hogyabolsevikgyűlö lő kormányzó ősz fejének végül a "győztesek győz tese", az általa olyannyira megvetett Sztálin "kegyelmezett" meg. Az egyik leghitelesebb tanú erre vonatkozólag Nagy Ferenc egykori miniszterelnök, aki a Küzdelem a vasfüggöny mögött című, 1948-ban papírra vetett emlékiratában részletesen ismerteti Sztálin álláspo n~ át ebben a kérdésben. A miniszterelnök által vezetett magyar kormányküldöttség 1946. április 9-én érkezett meg hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. Sztálin április 12én a Kremlben adott vacsorát a magyaxok tiszteletére, s pohárköszöntőjében Horthy nevét is szóba hozta: "Szovjet-Oroszország nem kívánt háborúba keveredni Magyarországgal. Magtjarország vezetői azonban hadat üzentek a Szovjetnek, amelynek ilyen körülmények között kellett védekeznie. 1944-ben a Szovjetunió szívesen fogadta Horthyék fegtjVerszüneti ajánlatát, de Horthy gtjenge volt, s nem tudott érvényt szerezni a megbfzottai által aláirt ideiglenes fegyversziineti egyezménynek .. ."

A vacsora után, feketézés közben Sztálin ismét Horthyra terelte a szót. Beszélgetésüket Nagy Ferenc így örökítette meg: - Mi va n Horthy kormányzóva l? - Nem tudunk róla többet, mint amennyi hír beszivárog Magyarországra róla

- feleltem. - Kérem, ne ítéljeK el Horthy t - mondotta Sztálin, a társaság általános E lőször is Horthy öregember már, azután pedig nem sZJ.lbad elfelejteni neki, hogy mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén .

elképedése közben. -

A társaságban ülő néhány magyar kommunista elvörösödve hallgatta Sztálin nagylelkű kijelentését Horthyról. Nagy Ferenc emlékezéseit alátámasztják azok a dokumentumok is, amelyekre Zinner Tibor történész talált rá a Magyar Országos Levéltárban. Ezek között volt az a jegyzőkönyv is, amely a Magyar Köztársaság kikiáltása után a Moszkvába érkező miniszterelnök Sztálinnal folytatott megbeszéléseit rögzíti. Ebben olvasható a következő feljegyzés: "Horthy természetesen bűnös - jelentette ki Sztálin - de mégiscsak fegyverszünetet kért. Igaz, hOgtj meghátrált utána, és a németek kezébe adta magát. Mégsem kell bíróság elé ál/ítani .. , nagyon öreg már .. ."

A kormányzó tehát a "moszkvai nagyf6nök" "sugalmazásának" köszönhette, hogy a komm unisták később, hatalomra kerülésük után sem vonták felel6sségre, s így elkerülte a számára tartogatott kötelet (vagy golyót), hiszen ha Bárdossyt és másokat halálra ítélt a népbíróság, feltehetől eg Horthy cselekedetei is hasonló megítélés alá estek volna. A Nagy 315

K E G Y E L E M K E N Y

É ft

E N

Testvér engesztelő ítéletét azonban illett a kistestvéreknek is tiszteletben tartani, ezért amikor Horthy személyét illetően a nem hivatalos szovjet álláspont köztudottá vált, a kommunista vezetők körében is végleg lekeriilt a napirendről a "Horthy-kérdés". Erre vonatkozóan is számos tanúvallomás áll az utókor rendelkezésére.

KOMMUNISTA DILEMMA: "AZ OROSZOK NEM ENGEDIK

N

Dr. Tímár István a Budapesti Rendór-fókapitányság politikai rendészeti osztályának vezetőjeként a koalíciós időkben a háborús bűnösök ügyeinek ki vizsgálását irányította. Emlékezése szerint: "Egyes háborús főbűnösök kihal/gatásuk során az érintett történelmi események kapcsán ismételten hivatkoztak Horthyra, természetesen saját cselekményeik súlyának enyhítése céljából. Voltak közöttük, akik egyenesen "követelték" Horthyval va/á szembesítésükef. Erről személyesen számoltam be Rajk Ldsz/ó belügyminiszternek, emlékeze/em szerint 1946 elején, és megkérdeztem, miért nem kérjük Horthy kiadatását az amerikaiaktól? Rtljk elvtárs azt válaszolta, hogy a magyar Kommunista Párt vezetői ezt a kérdést megtárgyalták, és arra az elhatározásra jutottak, hogy nem javaso/ják a koalíciós kormánynak Horthy kiadatásának kezdeményezését. A döntés indokai - min/ mondot/a - elsősorban, és foleg belpolitikai jellegűek. Horthy t a magyar nép hosszú időn át elismert vezetőjének tartotta. Ma (azaz 1946 elején -Il szerk.) természetesen már a legtöbben elfordultak tóle, de még szép számban vannak olyanok, akik Horthy t nem tartják bűnösnek, sőt egyenesen vélt érdemeit magasztalják. Abban az éles harcban, amely a Kommunista Párt vezetésével a reakció ellen folyik, hiba lenne a hetvennyolc éves Horthy t népbíróság elé állítani, mert sokakban részvétet keltene személye iránt, az ítéle/et pedig már aligha lehetne rajta végrehajtani. Rtljk elvtárs azt is említette, hogya Horthy kiadatása iránti kérelem károsan befolyáso/hatná a még külföldön tartózkodó magyar háborús fo1nlnösök ideszállítását. Ez ugyanis akkor még folyamatban volt, és tartott mindaddig, am{g a hidegháborús légkör elhatalmasodása véget nem vetett az amerikaiak "szállit mánya inak " , Ez azután számos magyar háborús főbűnöst meg is mentett a felelősségre vonástól. "

Fontos szemtanú Horthy kiadatásának kérdésében Hajdú Endre is, aki a negyvenes évek második felében, négy évig az igazságügyi minisztérium sajtóosztályának vezetője, és az osztály által szerkesztett hetilap felelős szerkesztője volt. "Főnökével", Ries István igazságügy-miniszterrel még a két világháború közötti időszakban, újságíróként kerűlt szívélyes

316

H O R T H Y

MIKLÓS

N Ü R N B E R G B E N

viszonyba. Ó így emlékezett a "Horthy-ügyre": "Egy nap behívatott (Ries István - a szerk.), és átadta az angolszász hatalmakt61 kikért háborús főbúnösök e/ső jegtjzékét (mert azt több is követte) azzal, hogy továbbítsam alapokhoz. Átfutva a névsort, amelynek élén Szálasi Ferenc neve állott, m egkérdez tem: hol van Horthy? Hiszen nemcsak a magyar, de a külföldi sajtó is azt írja, hogtj háborús főbűnösként felelősségre vonják. - Eláru lom neked, az oroszok nem engedik - válaszolta. Elképedve néztem rá, mire így folytatta: - Az az álláspontjuk, hogy akive/ fegyverszüneti megállapodást írtak alá, az később nem lehet háborús főbűnös. Hiába opponáltunk, igyekeztünk oKet elhatározásuk megváltoztatására bfrni, mereven ragaszkodnak a döntésükhöz. Természetesen a táje7coztatást szigorúan bizalmasan kezeltem. Azonban, mint várható volt, a jegyzék másolatának átadásakor minden újságfró-kollégám feltette a Horthyra vonatkozó kérdést. Jobb ötlet h(ján azt vá/aszoltam: az ő ügye külön megy." A szovjetek kulcsfontosságú szerepére utal icholas R Doman, alias

Domán Miklós tanúságtétele is, aki az amerikai titkosszolgálat (OSS) tisztjeként - Robert Jackson amerikai főügyész megbízásából - kétszer is kihallgatta Horthyt ürnbergben. Doman ezt követően - ugyancsak a főügyész kérésére - Budapestre utazott, hogya volt kormányzó háborús felelősség é­ vel kapcsolatban kikérje a magyar kormány álláspon~át. Látogatásának részleteit évtizedekkel később egy interjúban így idézte fel: - Kikke/ tárgyalt? ' - Több politikussal. Mindenkinek a nevét természetesen nem tartottam észben. Kiilönösen fontos volt a tárgtjalds dr. Ries Istvánnal, a szociáldemokrata igazságügyminiszterrel és Rákosi Máfyással, aki akkor államminiszter is volt. E/mondtam nekik, hogy kihallgattam Nürnbergben Horthy t. Röviden beszéltem a kihallgatás során e/hangzottakról. Aztán feltettem a kérdést: kívánják-e a kiadatását? - A válasz? - Minden esetben és egyértelműen nem volt a válasz. - Miért nem? - kérdeztem. Lényegében mindenki azt fe/elte: azért, mert épp elég sok belpolitikai problémával kell szembenézniük, semmi szükségét nem látják a szenvedélyek fe/korbácsa/ásának. Ha Horthy Miklóst hazaszállítanák, kénytelenek len nének háborús bűnösként kezelni . Viszont nagyon jól ismerik a kormányzó 1944-es szerepél. Egyébként hivatalos kiadatási kérelem Horthyra vonatkozóan soha nem is érkezett. - Ha mégis érkezett volna? "Mi lett volna, ha .. ." nem tudom. Tito kormánya ki akarta kérni Horthy t, de aztán elállt ettől. Én a magam részéről informáItam fe/etteseimet a budapesti megbeszélésekről. Horthy t nem láttam többé."

317

K E G Y E L E M K E N Y

É

R E N

uJOBB LENNE , HA NEM TÉRNE VISSZA MAGYARORSZÁGRA !U A Horthy személye körüli viták tehát kül- és belpolitikai szempontból egyaránt 1946 nyarára, a Sztálin véleményének megismerése után csillapodtak le véglegesen. Ekkor már nemcsak az vált bizonyossá, hogya szovjetek felelősségének mértékétől függetlenül - nem kívánják a megbüntetését, hanem az is, hogya volt kormányzó politikai értelemben halott, hiszen sem a szövetséges nagyhatalmak, sem a hazai koalíciós pártok nem számolnak a személyével, éppen e ll enkezőleg, minden érintett igyekszik őt a lehető leggyorsabban elfelejteni. A kialakult végleges álláspontokról nagyon árulkodó a moszkvai ügyvivő, Frank Roberts levele, amelyet 1946 nyarán Írt a brit külügyminisztériumba, főnökének, W. G. Hayternek.

"Kedves Wil/iamom! Néhány hónappal ezelőtt volt levélváltásunk a Horthy tengernagy iránt tanúsított szovjet álláspontról. Akkor azt a vonaint vittük, hogy mivel korlátozottak a bizonyítékok, a szovjet hatóságok nem nagyon érdekeltek abban, hogya kormányzót, mint háborús banöst üldözzék. A magyar követség titkára meglátogatott ma, és megerős ítette, hogy valóban ez a szovjet álláspont. Azt mondta, hogy ezt II kérdést megvitatta Sztálin és a magyar miniszterelnök az utóbbinak nemrégiben történt moszkvai látogatása sorál1. Sztálin akkor azt mondta, hogy bár Horthy cseke1y hozzáértéssel szeIlJezte meg saját coup d'état-ját, amely azzal végződött, hogy ő a németek foglya lett, de legalább megkísérelte Magyarországot kivonni a háborúból és aláírt egy előzetes fegrjVerszüneti egyezményt az oroszokkal. Ezért Sztálin úgrJ véli, hogy Horthy nem tekintendő háborús bi1nösnek, és nem kell őt perbe fogni . A magyar titkár, aki evvel a tájékoztatással szolgált, még hozzátette, hogy úgy tudja , hogy az oroszok megállapodtak a magrjar kormánnyal, hogy jobb lenne, ha Horthy nem térne vissza Magyarországra, csak azért is, mert az ő szeméLye körül a még meglévő reakciós erők tömörülnek ... Őszinte híve: Frank Roberts Brit Nagykövetség, Moszkva, 1946. június 20." A vallomások és dokumentumok mozaikjaiból tehát világosan kiderül, hogy Horthy miért nem ült a vádlottak padján. Személye, megítélése egyfajta politikai megegyezés, alku tárgya volt, "felsőbb utasításra" nem is vizsgálták fel e l ősségének, bűnösségének kérdését, ettől függetlenül azonban az érvényben lévő vádpontokat és törvényeket figyelembe véve, ott lett volna-e a helye a háborús bűnösök között a vádlottak padján. 318

H O R T H Y

MIKLÓS

N Ü R N B E R G B E N

Horthy t nürnbergi szereplése után az európai szalon is kiiktatta tagjai közü\. Politikai pályafutása, nyilvános szereplése a nürnbergi közjátékkal - s az ennek apropóján megfogalmazott levelekkel, sikertelen közvetítési kísérletekkel véget is ért. Horthy ezt követően már csak a családjának élt, s mint azt a korabeli magyar lapok is megirták, 1948 elején az ugyancsak emigrációban élő Keresztes-Fischer Ferenccel együtt bajor állampolgárságért folyamodott. Horthy és csa ládja azonban sem Bajorországban, sem pedig Svájcban nem kapott letelepe- Horthy emlékiratai ne m kellettek dési engedélyt, még kevésbé állampolgárságot. az európai kiadóknak A svájci hatóságok egyenesen persona non grata-nak nyilvánították. A háború után él edez ő nyugati világ nemcsak Horthy személyét utasította el, de a kormányzó emlékiratára sem volt kíváncsi. 1948 tavaszán egy magát Ladislaus Benedek von Babarcznak mondó elegáns úr kilincselte végig a "nyugati beállitottságú" polgári lapok szerkesz tőségeit, és a nagyobb kiadóvállalatokat Németországban illetve Ausztriában. Egy kéziratot ajánlott megvételre: Horthy Miklósnak, Magyarország konnányzójának emlékiratait. A német nyelvű kiadás jogáért tízezer dollárt kért, de a kézirat elolvasása után sem a kiadók, sem a szerkesztóségek nem éltek a nagy lehetőséggel. Az esetről tudósító korabeli újság szerint: "A kiadók nem láttak ü zletet a dologban, mert a lektorok véleménye szerint a kézira t unalmas, és már túlságosan ismert tények ismétléséből áll- a szerkesztők pedig nem akartak nyilvánosságot adni Horthynak, mivel véleményük szerint a volt kormányzó személye még Ausztria jobboldali érzelmű lakosságának körében sem rokonszenves ... Az emlékiratokat átnéző szerkesztők szerint Horthy mást sem tesz könyvében, mint mosakodik és tisztá zni igyekszik szerepét anélkül, hogy történelmi szempontból valami érdekeset mondana, - műve tehát tisztára magánjellegű. Horthy német próbálkozásait tehát semmilyen téren nem kísérte siker, ezért a család - nem utolsósorban Horthy feleségének megromlott egészség:i állapota miatt - 1948 decemberében Portugáliába költözött át, ahol a kormány vendégszeretetének köszönhetően Escoriiban biztosítottak számukra lakhelyet. Horthy 1957. február 9-én bekövetkezett haláláig itt töltötte élete utolsó éveit. Kegyelemkenyéren. Bár szerette volna megélni, de soha többé nem tehette lábát Magyarország földjére. 319

KI

KICSODA?

KI KICSODA? Andrus, Burton C, ezredes, a nürnbergi börtön parancsnoka, akinek "biztonságos börtön" koncepcióját tette nevetségessé Cöring öngyilkossága. A nemzetközi sajtóban őt okol ták a világszerte feltűnést keltett blamázsért. Axmann, ArtIIr, 1940-től Reichsjugendführer, részt vett Hitler elhamvasztásában, május l-jén elmenekült a Bunkerből, 1949-ig amerikai fogságban volt. Baur, Hans, S5-Cruppenführer, Hitler személyi pilótája, május 2-án súlyos sebbel szovjet fogságba került. Egyik lábá t amputálták. 1955-ben szabadult a fogságból. Be/ow, Nicolaus, von, a Luftwaffe őrnagya, adjutáns a Bunkerben. Hitler végrendeletével 29-én éjjel távozott Berlinből. Berger, Gott/ob, SS-Cruppenführer, a Volkssturm parancsnoka az összeomlás előtti hetekben. Bernadotfe, Folke, gróf, svéd diplomata. 1943-tól a Svéd Vöröskereszt elnöke, 1945 elejétől ő közvetít Himmler és a nyugati szövetségesek között. BerzarÍlr, Nyikoldj, szovjet tábornok, Berlin első szovjet városparancsnoka, aki nem sokkal kinevezése után motorbalesetben meghalt. Egyik fő feladata volt, hogy minden értékes felszerelést, valamint iratanyagot ki kellett menekítenie a városból, mielőtt a szövetségesek is bevonulnak. Be/z, IGni, SS-Oberstrumbannführer, Hitler pilótája, 1945-ben meghalt. Blaschke, Hugo Dr., Hitler személyi fogorvosa, akinek a Führer koponyájáról és fogazatáról készült röntgenfelvételei döntően hozzájárultak HiHer és Bormann maradványainak azonosításához. Bouhler, Philíp, Reich slei ter, az eutanázia-program felelőse, kancelláriavezető, 1945-ben a Fischborn kastélyban tartották őrizetben, s amikor Dachauba szállították, öngyilkosságot követett el. BrandI, KP.rI, Dr., SS-Cruppenführer, 1933-tól Hitler személyi orvosa. BrIluchi/sch, Bernd, von, a Luftwaffe ezredese, Cöring összekötóje a Bunkerben Bredow, Ferdinand, VOll, SS Obersturmbahnftiher Obersalzbergben. Bross, Werner, a Cöring védelmét ellátó ügyvéd csoport tagja, akinek az egyik amerikai börtönőr elbüszkélkedett Cöringtől kapott órájá val. Bross később média sztár lett, mert azt állította, hogy az illető segítségéve! követett el a birodalmi marsall öngyilkosságot. 320

KI

K I CS ODA?

Burgdorj, Wilhelm, gyalogsági tábornok, a Wehrmacht főadjutánsa a Bun-

kerben, Schmundt tábornok utódja, május l-jén öngyilkosságot követett el a Bunkerben. Christian , Gerda (Daranowski) 1937 óta Hitler titkárnője, május l -jén hagyta el a Bunkert, és eljutott a német hátországba. Csujkov, Vas zilij: a Szovjetunió marsallja, a 8. gárdahadsereg parancsnoka. Berlin ostromakor ő tárgyalt Krebs tábornokkal a békekötés feltételeiről. A németországi szovjet megszálló erők parancsnoka. Donovall, William, amerikai jogász, hírszerző, az 1942 nyarán létrehozott üSS (üffice of Strategic Services, a CIA elődje) első igazgatója. Az üSS többfelé is segítette az ellenállási mozgalmakat, a nürnbergi per kezdeti szakaszában az amerikai fóügyésznek, Jacksonnak a munkatársaként dolgozott. Echtmalln, Fritz, fogtechnikus, aki elkészítette Hitler számára azt a hidat, ami alapján sikerült azonosítani az összeégett holttestet. EckhoJd, Wilhelm , Goebbels személyi testőre, aki május 20-án azonosított a Bunkerben talált holttesteket. Fegelein, Hámann Ss-Gruppenführer, Himmler összekötőtisztje a Bunkerben, Eva Braun húgának, Gretlnek a férje, április 29-én dezertálásért és árulásért a Kancellária kertjében agyonlótték. Frank, Bernhard dr. , SS-Obersturmbannfúhrer, a Bormann alá rendelt SD főnöke Obersalzbergben. Gerecke, Hennj, amerikai börtönlelkész, aki Göring és más protestáns vádlottak lelki gondozását végezte. A szovjetek azzal gyanúsították, hogy ó adta a mérget Göringnek. Gilbert, Gustave M ., amerikai börtönpszichológus, aki a tárgyalás ideje alatt végig megfigyelte a rabokat, és tapasztalatait egy könyvben is megírta. Bár Göringgel gyúlölték egymást, Andrus börtönparancsnok mégis meggyanúsította Göring öngyilkosságával kapcsola tban. Göring, Emmy, színés znő, a birodalmi marsall második felesége, aki sokak szerint 1946. október 7-én utolsó találkozásuk alkalmával, búcsúcsók közben adta át a méregkapszulát férjének. Halála előtt többeknek is azt állította, hogy tudja, ki volt az az amerikai őr, aki segített férjének. Gróm, Ritter v on altábornagy, 1943 óta a 6. Légi Flotta Legfelsőbb parancsnoka, Hitler április 26-án Göring helyébe kinevezte a német légierő főparancsnokának. Május 24-én amerikai fogságban öngyilkos lett. Günsche, Otto SS-Sturmbannfúhrer, Hitler személyi adjutánsa, aki Hitler öngyilkossága idején az ajtó előtt állt, május l -jén hagyta el a Bunkert, 2-án szovjet fogságba került, 1956-ban tért haza a fogságból. Haase, Werner, 1935-től a Birodalmi Kancellária állományában Hitler személyi orvosa, 1945-ben az egyik szúkségkórház főorvosa, ő mutatta

321

KI

KICSODA?

meg Hitlernek és Goebbelsnek a méreg használatát. Szovjet fogságban hunyt ell945-ben Moszkvában. Hagen, Kurt, gyorsíró a Bunkerben. Hausem lann, Kiithe, Dr. Hugo Blaschke asszisztense, akinek segítségével a szovjet kémelhárítás azonosítani tudta Hitler és Eva Braun holttestét. A háború befejezése után a Szovjetunióba hurcolták. A hetvenes években segitett Martin Bormann azonosításában is. Heinrici, Gotthard, német tábornok, 1945 márciustól a Visztula hadseregcsoport parancsnoka. Miután Berlint nem tudta megvédeni, április végén Hitler menesztette. Szovjet fogságába ke rül t, 1955-ben szabadult. Hentschel, Johaness, a Bunker főtechniku sa, aki a szellőzés ért, a vízellátásért felelt. A Vörös Hadsereg érkezésekor már csak egyed ül tartózkodott a Bunkerben. Herrgesell, Gerhardt gyorsíró a Bunkerben. Hewel , Walter követ, a birodalmi külügyminisztérium képviselője a Bunkerben, május 2-án, a kitörés után fel tehetóleg öngyilkos lett. Hoffmann , Heim·ich, Hitler barátja és fény képésze. Az ő műtermében ismerkedett m eg Hitler az akkor még asszistens Eva Bra unnal. Hopkins, Harry L. , amerikai jogász, politikus. 1 941-től 1945-ig Roosevelt bizalmas tanácsadója, az elnök szóvivője . Többször volt személyes küldötteként Churchill és Sztálin tárgyalópartnere. Minden nagy szövetséges konferencián jelen volt. Högl, Peter, SS-Standartenführer, Hitler személyi testőrségének tagja, 1944 utá n az SD bű nügyi igazga tója, a kitörés során máju s 2-án öngyilkosságot követett el, hogy ne kerüljön szovjet fogságba. Jacobs, Otto, gyorsíró, Goebbels minisztériumának munkatársa, a propagandaminiszter naplóinak leírója, gondozója . JohannmeJjer, Willy ezredes, Hitler összekötője az OKW-hoz. funge, Traudl, Hitler legfiatalabb titkárnője, akinek a kitörés után sikerült a hátországba menekülnie. Az ő emlékirataiból készült A bukás című film. Karnau , Hermann , a biztonsági szolgálat tagja, őrszolgála t közben egyik szemtanúja volt Hitler holtteste elégetésének. Kelley, Douglas M ., am rikai pszichiáter, aki a per korai szakaszában foglalkozott a vádlottakkal. Göringet ó szoktatta le a d rogo król, s szoros kapcsolatuk alapján vádolták meg azzal, hogy ő ad ta Göringnek a ciánkapszulát. Kempkn, Erik, SS-Ober turmbannführer, 1936 óta Hitler sofőrje, május l-jén, a ki törés után sikerült eltúnnie, de június 20-án amerikai fogságba került. 1947-ben szabadult, szemtanúja volt Hitler elégetésének. Kesselring, A lbert, német tábornagy, 1941--45 között a délnyugat hadseregcsoport para ncsnoka Olaszországban és a földközi-tengeri hadszÍl1-

322

KI

KICSODA?

téren. 1945 márciusától Ru~stedt utódaként a nyugat hadseregcsoport (tkp. a nyugati fro nt) főparancsnoka. Tárgyalt ugyan az amerikaiakkal a megadásról, de lojális maradt Hitlerhez. Kol/er, Knrl, a Luftwaffe tábornoka, Göring összekötő tisztje az Új Birodalmi Kancellárián. Krebs, Hans, gyalogsági tábornok, 1945. áprilistól vezérkari főnök, április 30-án ő vitte a szovjet főhadiszállásra a német békeajánlatot. Május l-jén Burgdorffal közösen öngyilkosságot követett eJ. Kriiger, Else, Bormann titkárnője Kunz, He/muth, SS-Sturmbannführer, a Goebbels család fogorvosa, aki május 30-án segített Magda Coebbelsnek elkábítani a gyermekeit, de a gyilkosságokat már nem vállalta. Úlmmers, Hans Heinrich, SS-Obergruppenführer, birodalmi miniszter, az Új Birodalmi Kancellária politikai ügyekért felelős vezetője. Lnnge, Wilhelm, szakács az Új Birodalmi Kancellária konyháján. Linge, Heinz, SS-Sturmbannführer, Hitler inasa, aki kulcsszereplője volt Hitler utolsó óráinak. Május 2-án szovjet fogságba került, ahonnan 1955-ben szabadult. A szovjet titkosszolgálat elsőso rban az ő és Günsche vallomására alapozva rekonstruálta H itler halálát. Lorenz, Heinz, 1936-tól a émet Hírügynökség főtudósítója, Coebbel sajtóreferense, egyike vol t a három futárnak, akik április 29-én Hitler végrendeletével kijutottak BerlinbőJ. 1947-ig amerikai fogságban volt. Mallzialy, COllstm!Ze, Hitler diétás szakácsnője. Május 2-án kitörés közben elmnt, feltehetőleg öngyilkosságot követett el a szovjetektől való félelmében. Mengershallsen, Harry, a biztonsági szolgálat tagja, őrszolgálat közben egyik szemtanúja volt Hitler holtteste elégetésének. Milcl!, Erhard, német tábornagy, Göring légügyi államtitkára ként a légierő fejlesztését felügyelte. 1947-ben háborús bűneiért életfogytiglani börtönre ítélték, ezt előbb 1951-ben 15 évre mérsékelték, majd 1954-ben szabadlábra helyezték. Misch , Rochus, SS-Oberscharführer, a Leibstandarte-SS Adolf Hitler tagja, 1945. május l-jéig telefonkeze l ő a Bunkerben, a kitörés során szovjet fogságba került. Mohnke, Wilhelm, SS-Brigadeführer, az Új Birodalmi Kancellária(Citadella) főparancsnoka, aki május l-jén megszervezte a tíz csoport ki törését a Bunkerből. More/l, Theodor, Hitler személyi orvosa, aki április 22-én távozott a "hegyi emberekkel" Berchtesgadenbe, nuután Hitler kijelentette, hogy runcs többé szüksége gyógyszerekre. Müller, Heim·ich, 1939- től a Gestapo főnöke Utoljára április 29-én lá tták a Bunkerben, azt követően eltúnt.

323

KI

KICSODA?

Naumann, Werner, S5-Brigadeführer, a propagandauúnisztérium államtitkára, Goebbels összekötő tisztje a Bunkerben Otte, Richard, Dr., gyorsíró, Goebbels személyi titkára, a propagandauúniszter 1941-től neki diktálta naplójegyzetei t, 1945-ben ő kapott megbízást a naplók mikrofiImre vételére. Oven, Wilfred von, sajtóreferens a propagandaminisztériumban, április 22-ig Goebbels adjutánsa . Pflücker, Ludwig, német börtönorvos, aki felelős volt a vádlottak egészségéért. Naponta többször felkereste az elítélteket cellájukban, ezért kimondatlanul őt is gyanúsították Göring öngyilkossága alkalmával. Puttkamer, Karl von, tengernagy, Hitler haditengerészeti ügyekkel foglalkozó adjutánsa. Rach, Alfred, SS-Oberstrumbannführer, Goebbels sofőrje és küldönce. Rattenhuber, Johann, SS-BrigadefüllIer, Hitler testő rségének főparancsnoka Reitsch, Hanna tesztpilóta, a náci Németország egyik büszkesége, számos rekord birtokosa, Hitler rajongója. Április 26-án Greimmellandolt a Brandenbrugi kapunál, majd 29-én sikerült elrepülnie a bekerített fővárosból. Rohrssert, Wilhelm, hivatalvezető Goebbels minisztériumában. Roska, Charles J., amerikai börtönorvos, aki Göring halála után megvizsgálta a holttestet, s kiadta az orvosi jelentést. A vizsgálatot lefolytató bizottság felülbírálta jelentését, mi szerint Göring nem rejthette el a méregkapszulát a köldökében. Schá'dle, Franz, SS-Untersturmführer, a 1945 januártól a Füluerbegleitkommando utolsó parancsnoka Schaub, Juliu s, SS-Obergruppenfüluer, Hitler személyi adjutánsa Schellenberg, Walter, német jogász, hírszerző, SS-tábornok. 1944-től ő vezeti az egységes hírszerzést és elhárítás t. A háború végén Himmler utasítására tárgyalásokat kezd a szövetségesekkel, de a megbeszélések eredménytelenek maradnak. 1949-ben háborús bűneiért börtönbe került, de 1950-ben szabadlábra helyezték. Schneider, Karl, az Új Birodalmi Kancellária garázsának egyik technikusa. SchO'rner, Ferdinand, német tábornagy, 1944-ben előbb a Dél-ukrajnai, majd az Északi hadseregcsoport parancsnoka. A háború végső fázisában utolsóként Hitler emelte tábornagyi rangra, majd öngyilkossága előtt kinevezte a fegyveres erők főparancsnokává . A háború után a Szovjetunióba került hadifogságba. 1955-ben tért vissza Németországba. Schröder, Christa, Hitler titkárnője Schwiigermann , Günther, SS-Hauptsturmführer, Goebbels személyi adjutánsa, aki segített elégetni a Goebbels házaspár holttestét. Spaatz, Karl, Amerikai repülő tábornok, 1944-től a émetország bombázásáért felelős amerikai stratégiai l égierő vezetője. Amerikai részrőISpaatz 324

KI

KICSODA?

írta alá a német megadásról szóló okmányt, de akkor már (1945 márciusa óta) a távol-keleti hadszíntéren irányította az amerikaiak stratégiai légi erejét. Az ő parancsnoksága alatt álló gépek dobták le az atombombát Hiroshimára és Nagasakira. Stumpfegger, Ludwig, SS-Standartenführer, sebész orvos, Dr. Morel! távozása után április 22-tól Hitler személyi orvosa, segített Magda Goebbelsnek megölni a gyermekeit, május 2-án Martin Bormannal menekült, majd öngyilkosságot követtek el a Weidendamm-hídon. Voss, Hans-Erich, altengernagy, Oönitz összekötő tisztje a Bunkerben. Wheelis, Jack G., főhadnagy, amerikai börtönőr, aki Göring barátja ként vált ismertté Nürnbergben. Már a per idején is viselte azt az órát, amit Göringtől kapott ajándékba. A kivégzés előtti héten ő volt a csomagmegőrzőért felelős tiszt az őrségben. Wódling, He/mI/th, tüzérségi tábornok, a Berlini Erőd parancsnoka Weiss, Rudolf alezredes, Burgdorf összekötő tisztje Wen ck, Walther altábornagy, a 12. Hadsereg parancsnoka, aki Hitler utolsó reményeként csapataival a főváros felmentésére indult, de offenzÍvája a szovjet túlerő miatt összeomlott. Wolf, Johanna, Hitler legidősebb titkárnője. Wolf, Karl, SS-Standartenführer, Hitler titkárságának vezetője. Wolff, Karl, német SS-Obergruppenführer, a Waffen-SS tábornoka, HimmJer helyettese, egyúttal összekötő tiszt Hitlerhez. 1943-tól Olaszország katonai kormányzója. A háború végén titkos tárgyalásokat folytatott a szövetségesekkel az olaszországi kapitulációról. 1946-ban egy német bíróság négy évi kényszermunkára ítélte, de csak egy hetet töltött börtönben Zander, Wilhelm, Ss..Standartenführer, Bormann asszisztens a Bunkerben. Zimm, Wilhelm, az Új Birodalmi Kancellária gondnokságának vezetője. Zsukov, Georgij, a Szovjetunió marsallja, 1941-43 között több fronton is parancsnok, döntő szerepe volt a sztárlingrádi, leningrádi, kurszki és a dnyeperi győztes csaták megvívásában. 1943-tól Sztálin főparancsnok­ helyettese. Döntő érdemei vannak Berlin elfoglalásában, mivel Sztálin őt bízta meg a döntő csapás kivitelezésével.

325

F E L H A S Z N Á L T

IRODALOM

FELHASZNÁLT IRODALOM NÜRNBERG Joe J. Heydecker - Johamles Leeb: Der Nürnberger Prozess, Büchergilde Gutenberg, 1958. Aireyeave: Nuremberg, Coronet Books 1978. Burton C. Andrus: A nürnbergi tizenkettő, Kossu th Könyvkiadó, 1974. Werner Maser: ürnberg, Tribunal der Sieger, Droemer Knaur, 1980. Herczeg István: A XX. század bűnpere, Gondolat, 1966. G. M. Gilbert: Nürnbergi napló, Magvető, 1967. Sherwood, Robert E.: Roosevelt és Hopkins I-IL kötet. Magvető Könyvkiadó, 1989. ürnberg 1946, Emlékek és tanulságok, MAFrLM, Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió, 1981. A. L Poltorak: Nürnbergi Epilógus, Magvető, 1967. A nürnbergi per vádbeszédei, Szikra, 1955. Halmosy Dénes: emzetközi szerződések 1918---1945, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1966. Das Urteil von Nürnberg, 1946, DTV, 1961

ADOLF HITLER Pierre Galante-Eugene Silianoff: Last Witnesses in the Bunker, Sidgwick&]ackson, 1989. Henriette von Schirach: Der Preis der Herrlichkeit, Herbig, 1975. JOIUl Toland: The Last 100 Days, Mayflower Paperback, 1968. Donald M. McKale: Hitler, The Survival My th, Scarborough Book, 1983. James P. O' Donnell: The Berlin Bunker, J. M. Dent and Sons Ltd, 1979. Hugh Trevor- Roper: The Last Days Of Hi tler, Macmillen, 1956. Joachim Fest: Hitler, UUstein, 1992 John Toland: Hitler, Book Club Associa tes, 1977 Anton Joachimsthaler: Hitlers Ende, Legenden und Dokumente, Bech termünz Verlag, 1999. Ada Petrova- Peter Watson: TIle Death Of H itler, Richard Cohen Books, 1995. Hugh Thomas: Doppelgiingers, Fourth Estate London, 1995. Pauline Kohler: I Was Hitler's Maid, Christine Stockwell, 1993. L. A. Bezimenszkij: Hitler halála, Kossuth Könyvkiadó, 1971. V. Berezskov- J.Rzsevszkaja : A játszma véget ér Zrínyi katonai Kiadó, 1966. Marlis G . Steinert: Die 23 Tage Der Regierung Dönitz, Wilhelm Heyne Verlag, 1978. lan Sayer-Douglas Botting: Hitler's Last Genera l Willlelm Mohnke, Bantam Press, 1989 Gerhard Boldt: Die Letzten Tage der Reichskanzlei, Rowohlt, 1947. Albert Speer: Hitler bizalmasa vol tam, Zrínyi Kiadó, é. n. Glenn B. Infield: Hitler's Secret Life, Hamlyn Paperbacks, 1980.

326

F E L H A S Z N Á L T

IRODALOM

HERMANN OÖRING Ben E. Swearingen: TIle Mystery of Hermann Göring's Suicide, Robert Hale, London 1985. Leonard Mosley: The Reichmars ha\, Pa n, 1977 Günter Böddejer- Rüdiger Wi.nter: Die Kapse\, Wilhelm Heyne Verlag, 1979. Karl Koller: Der Letzte Monat, Bechtle, 1985. Joachim C. Fest: Das GesiGht des Dritten Reiches, R. Piper&Co., 1963. Chades Bewley: Hermann Göri ng and the Third Reich, The DevÍJ1-Adair Company, 1962. MARTIN BOR MA NN Joch en V. Lang: Der Sekretar, Man fred La w lak Verlagsgeselschaft, 1990. Ladislas Farago: Aftennath, Simon and Schuster, 1974 Lev Bezimenszkij: Mar tin Bormann u tolsó naplója, Kárpáti Kiad6 Uzsgorod, Gondolat Kiad6, Budapest, 1976. L. A. Bezimensz kij: Martin Bormann nyo mába n, Kossu th Könyvkia dó, 1965. Simon Wiesentl1al: Az igazság ma lma i ... , Európa, 1991 Joachim C. Fest: Das Gesich t des Dritten Reiches, R. Piper&Co., 1963. JOSEPH GOEBBELS Helmut Heiber: Joseph Goebbels, Deutscher Taschenbuch Verlag, 1965. Roger Manvell- Heinrich Fraenkel: Docto r Goebbels, New English Líbrary, 1960. Joachim C. Fest: Das Gesich t des Dritten Reiches, R. Piper&Co., 1963. Viktor Reimann: The Man Who Created H itler, William Kimber, London, 1977. Hugh Trevor- Roper: The Goebbels Diaries, The Last Days, Secker &Warburg, 1978 HEINRICH HIMMLER Padfield, Peter: H imm ler. Reichsführer SS. Papermac, 1990. Walter Schellenberg emlékiratai. Téka Könyvkiadó - Zrínyi Könyvkiadó, 1989. Joachim C. Fest: Das Gesicht des Dritten Reiches, R. Piper&Co., 1963. Willi Frischauer: Him mler, O ldhams Press, 1953. Roger Ma nvell- Heinrich Fraenkel: Himmler, New English Library, 1969. Joseph Kessel: The Magic Touch, Rupert Hart-Davis, 1961. HORTHY MIKLÓS Horthy Miklós emlékiratai. Európa- H istória Könyvkiadó, 1990. Gasztonyi Péter: A kormányzó. Horthy Miklós és az emigráció. Százszorszép Kiadó, 1992. Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség I- ll. kötet, Ernópa Könyvkiadó, 2001. Wa lter Hagen: Die Geheime Front, Niebelungen Verlag, 1950. Franz von Papen: Die Wa hrheit eine Gasse, Paul List Verlag, 1952. Thomas Sakmyster: Admirális fehér lovon. Horthy Mik lós 1918- 1944. Heli kon Kiadó, 200 l. Horthy Miklós - dokumentumok tükrében (Közzéteszi: H. Haraszti Éva) . Balassi Kiadó, 1993. A. C. Klay CSziklay Andor}: Kanya rgós utakon. Kérnszervezetből diplomáciába. Dürer Kiadó, 1992. Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött, Eur6pa-Históri.:1 Könyvkiadó, 1990 Sebők Já nos: A titkos alku - Zsidókat a függetlenségért, A Horthy-mítosz és a holokauszt, Buda pest, 2004.

327

J

E G Y Z É K E

KÉPEK JEGYZÉKE Truman Library -10, 12,18, 19,20,22, 24,26, 27,28, 34,36, 37,38,39,40, 41 , 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 52, 55, 57, 60, 61, 62, 63, 65, 67, 69, 71, 74, 75, 76, 79, BO, 81,85, 86, 87,89, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100,101, 103, 104, 113, 115, 116, 117,123, 125, 138,139, 171, 207,208 ACME-British - 184 U. S. Army Signal Corps - 127, 131,203,204,209, 210, 213 CIDC-174 USHMM - 216, 242, 256, 259, 271 AP - 192, 250 lllustrated London ews - 290, 292 Der Spiegel - l77, Ludas Matyi - 307, 311 Signal - 309 www.mjndfully.org - 136 www.redcross.int/en / - 279 Zeitgeschichtliche Archiv Heinrich Hoffman - 228, 241, 245, 247 After The Battle -151 , 152, 158,159, 175,181,194, 195,202, 205, 261,262, 287, 289 Eugene C. Barker Texas History Center, Wheelis Collection - 221, 223 Sovfoto - 168, 170, 266, 270, 271,272,273, 274, 275 IWM - 293, 294 DHM - 83, 120, ]21,156, 161 , 225, 276, 282 MNM - 298, 314, 319

328

A n'ci hAborús föbünösöket hatvan évvel ele1ön, 1946. október 16-IIn végerték ki, majd hamvaikat - a pennsylvaniai egyetem rögbicsapatának tagjaitól kölcSOnzött neveken - egy patak \/Ízébe SIónék. Hermann Göring maradvjnylll George Munger. JuliUS Streicher poralI pedig Abraham Goldberg urnjja rejtette Bjr a XX. század legnagyobb, plecendens értékü bünperél gyakorta emlegetjük, mégis keveset tudunk e történelemformáló. kulcsfontossligú eseményr61. Ert a lIiányl Igyekszik pótolni a könyv, amely II oknyomol6 úJdglrh eslk6zeit lIaSlnálva. magyarul elsökén! ad tArgyilagos és érdekfeszl16 képet a monstre per, valamint a biródgllárgyalóterem és a börtön lIétköznaplllról. Megtudllatjuk például, 1I0gy • miként és miért tilkoltl ell u ovjel lilkosuolgálat a legnagyobb nici hjborVs bíinösök - Hitler, Bortllann, Goebbels- halálána k valós körillményei1. • hogyan lüntették el végleg Himmlert a britek. • mikinl .C$elemette ki" ameriklJ"lIedlettel Görlng a hóhért. • miért voll érdeke a pert ,alldtzö nagyhatalmak nak, hogy elhallg.."k a njci fiibíinösiik öngyi lkosságbal klpcsolllOI igazsjgo!, • kinek köszönlle"e Horthy Miklós, hogy .Ikeriille a feleliissé9r. wonbt? Elekre a kérdésekre a váluz - résIben - még ma is a lárolt, !.Ílkos dossziék mé· Iyén lepuL A slerzö azonban lellluzn61t1 mllldazohla forrlisoka!, amelyek segit· ségével ma már árnYlltabbi !alletJük azt a korábbi . hideghábonls· Nürnberg· képel. amelynek fenntartju mind a SlOvlettömb országainak, mind a per okjn sokat birjJt nyugati szövetségesekne. érdekében élit